Fejlesztés

0
811
Facebook

Citius, altius, fortius! – A mottó először Henri Didennek, a sportrajongó domonkos prédikátornak jutott eszébe. Barátja, Coubertin tőle vette át, hogy javaslatára később a modern kori olimpiák jelszava legyen, mely hendiatris a báró szerint az erkölcsi szépség programját képviseli.

A gondolat mindenki számára érthető, az ember vele született agresszivitását és vetélkedési ösztönét ne a rengeteg kárt okozó háborúkban, hanem a sportpályákon élje ki, ahol nincs sem halott, sem anyagi kár, sőt még tömegszórakoztatásra is alkalmas.

Nagyon szomorú, hogy ezt a szép törekvést a tömeggyilkos pszichopaták egyáltalán nem értik. Szerintük a sport egy piszlicsáré hülyeség, hiszen ott nem lehet rakétázni, nem lehet elfoglalni semmit, nem omlanak le házak lakóikkal együtt, nem gyilkolhatnak szabadon, az a töppedt kis érem meg kit érdekel, ha egy országra vetett szemet az ember. Száz gáttal vagy négyszáz vegyessel nem lehet bekerülni a történelemkönyv „Futottak még” lapjaira sem, nemhogy Országgyarapító Nagy Katalin mellé, ahogy azt a tömeggyilkos elgondolta volt. A pszichopaták sportjának hátránya, hogy győzelem esetén a győztes egy kivéreztetett, általa rommá lőtt, lélekben megtört, és csak a győztes iránti gyűlöletet ismerő országot kap jutalmul, az ár pedig, amit fizet érte, saját országának gazdasági tönkretétele, valamint a saját honfitársai között testben és lélekben végzett pusztítás, amelynek a kára felmérhetetlen. Mindez egy darab ember dicsvágya miatt, aki biztos távolságban ülve, pezsgő és kaviár mellől ad parancsot a gyilkolásra. Néhány más országban azt sikoltozzák a többieknek, adják már oda neki azt az országot, hogy béke legyen végre! A sikoltozók azt hiszik, hogy ha odaadják, akkor majd nyugton marad, és béke lesz. Sok hülye.

Gyorsabban, magasabbra, erősebben! A fejlődés a világ jelszava, és nem csak a sportban az. Mindennek fejlődni, ami pedig magától nem képes erre, azt fejleszteni kell. A politikai pártok is elvileg abban versenyeznek, ki tud a választóknak jobb, szebb, gazdagabb, azaz fejlettebb hazát biztosítani, és aki nem képes arra, hogy ezt elhitesse velük, annak annyi a választásokon.

A lényeg tehát nem a fejlődés, hanem annak elhitetése. Az ellenzéknek ebben a versenyben legfeljebb a múltbeli tevékenységére való hivatkozás áll rendelkezésére, a regnálók viszont konkrétan megítélhetők, hiszen nekik az elmúlt időszakban volt lehetőségük fejleszteni. A primitív gondolkodású népek természetesen csak azt nézik, volt-e fejlesztés, vagy nem, a több szempontot is figyelembe venni képes, „bonyolult” gondolkodású egyének persze a körülményeket is vizsgálni szokták. Ők vannak kevesebben. Sokkal.

Nézzünk két példát a helyzet jobb megértéséhez. Az egyik legyen, mondjuk, Orbán Viktor, derék miniszterelnökünk, aki 14 éve uralkodik rajtunk. Vigyázat, ez nem szarkazmus, hanem tény, ugyanis aki Magyarországon a kétharmadot eléri, korlátlan hatalmat kap a nép felett, csinálhat, amit akar, azt pedig uralkodásnak hívják.

Ha az eltelt időszakot vizsgáljuk, és primitív agyunk van, akkor mondható, hogy határozottan volt fejlődés, azaz Orbán jól tette a dolgát. Bonyolultabb agyműködés esetén kissé más a helyzet, ugyanis:

  • A hozzánk hasonló helyzetből induló országokban nagyobb volt a fejlődés, mint nálunk, így most már nem Csehország az ellenfél, hanem Bulgária, ugyanis már Románia is lehagyott minket. Jelenleg Bulgáriával küzdünk az utolsó előtti helyért. Érdekes lett volna ugyanez Gyurcsány korszakában, de akkor még sokkal jobban álltunk.
  • Az eltelt időszak alatt, noha sok pénzt kaptunk az EU-tól felzárkózásra, többek között energetikai fejlesztésre is (összesen a jelenlegi éves GDP 60 százaléka!), nem sikerült magunkat komolyan függetleníteni, ezért kötelező jóban lennünk Oroszországgal is, ahonnan a gáz jön, és Törökországgal is, melyen a gázvezeték áthalad. Ezek a gazsulálások Putyinnak és Erdogánnak szükségesek az új gázerőműveinkhez.
  • A magyar egészségügyet és oktatást rendőri felügyelet alá kellett helyezni, hogy valahogy működjön, mert mindkettőt annyira kivéreztették Orbánék anyagilag, hogy a parancsokkal való működtetés abbahagyása esetén azonnal összeomlanának.
  • A nyugdíjakat nem növelték, csak „az értékét őrizték meg”, magyarán egy fillért sem kellett költeniük nyugdíjemelésre (az infláció növekedésével az adóbevétel is nő). Ez alól kivétel, hogy a Gyurcsány által végig fizetett 13. havi nyugdíj ellopását 10 év után a választástól félve abbahagyták (emelés tíz év után: 8,3 %). Ezen „értékmegőrzés”-t sikerült valami nagy dologként eladni a nyugdíjasoknak. Azt hogy elfogadták és belenyugodtak, az ő érdekükben inkább nem kommentálnám.
  • Az országot Orbán a barátokkal és szövetségesekkel való hosszas és keserves küzdelem révén szigetelte el a demokratikus Európától, így aztán a Brüsszel által nekünk megítélt felzárkóztatási pénzek folyósítását leállították, azaz jelenleg nem tudják segíteni az ország fejlődését. Igaz, eddig sem nagyon segítették, mert Orbánék a pénzt nem értelmes, azaz a jövőben hasznot hozó fejlesztésekre költötték, hanem a tulajdonos (98 %-ban valamiképpen az állam, azaz az adófizetők) által fenntartandó, a jövőben további pénzt igénylő beruházásokra, amelyekből csak a kivitelező, haveri cégek gazdagodtak.
  • Tudásalapú társadalom helyett munkaalapú társadalom lettünk, innováció helyett mások által kitalált gyártószalag, Orbánék által kistafírozott, azaz tehetségtelen, de nagyon nemzeti oligarchák, akik egyet tudnak, várni az állami megrendelést. Most már mesterségesen kell etetni őket megrendelésekkel, mert anélkül összeomlanak.
  • A népet a kormány tudatlanságban próbálja tartani, és ez egy részénél sikerül is, ami elég az újabb kétharmadhoz, így a fenti negatív folyamatok Magyarországra a kormány jóvoltából továbbra is jellemzőek lesznek. Amíg világ a világ. Nemde?

Mondható, hogy ha valaki minderről tud, és mégis azt mondja, Orbánék regnálása az ország fejlődését tekintve hasznos volt, arról rögtön tudható, hogy nem az ország hasznáról beszél, hanem a sajátjáról. A fideszes felső tízezer… bár van az nyolcvanezer is. Ha nem több. Ahogy az tisztán látható, ma már a kurták is erősen kaparnak, akár egészen alsó szinteken.

A másik példa Budapest. A 2019-es önkormányzati választáson Orbán Tarlós mellett kampányolva 1000 milliárdos fejlesztésekről beszélt. Volt abban minden marhaság, amit csak Vitézyék kitaláltak, drágábbnál drágább, de annál kevesebb hasznot hozó projektekkel, amely szép tervek Karácsony győzelmével azonnal elhaláloztak (hálisten), helyettük érkezett a COVID, aztán a putyini őrület, és mindezt megfejelte Orbán Budapest elvesztésén érzett folytonos haragja meg az ebből következő bosszú.

Az egyértelműen mondható, hogy Karácsony nem sok mindent fejlesztett a városon, különösen az Orbán által (persze Tarlósnak) belengetett 1000 milliárdhoz képest. Ott volt a 3 metró felújítás befejezése, a Lánchíd, a Blaha Lujza tér, ezeken kívül csupa apróság, így aztán most támadják is keményen amiatt, hogy ő aztán nem fejlesztett semmit. A primitívebb agyak ezt simán elkönyvelik, mert fogalmuk sincs arról, hogy:

  • a fejlesztésekhez pénz kell. A pénzt adók révén lehet a bevétellel bíró emberektől és a bevétellel bíró szervezetektől összeszedni, mind az állam, mind az önkormányzatok így jutnak hozzá a működésükhöz szükséges összegekhez. Mivel az önkormányzatokat az állam gyakorlatilag 100 %-os mértékben a markában tartja, mert mindent megtilthat a fővárosnak a hitelfelvételtől kezdve bármilyen adó kivetését (ahogy meg is tette többször), Budapest maximum a parkolási díjjal meg a tömegközlekedés jegybevételeivel tudnak némi pluszpénzhez jutni, de az nem valami sok.
  • Az állami költségvetés főösszege 38 000 milliárd, a fővárosé meg 449 milliárd, azaz az államinak az 1,18 százaléka. Ebből több minden következik. Az egyik az, hogy az összegekből látható, komolyan csak a kormány tudna fejleszteni Budapesten, de nem fejleszt. Semmit sem fejleszt. Még azt a 6 milliárdot sem adta oda, amit a Lánchíd felújításához megígért, azaz nem csak bosszúálló, de kicsinyes is. A másik, hogy az ország GDP-jének 37 százalékát Budapest termeli meg (11 százalékát meg Pest megye, amely gyakorlatilag szintén Budapest), de az adók révén bejövő összegekből még másfél százalékot sem kap, mert annak a döntő részét a kormány fölözi le. A harmadik, hogy ilyen arányok esetén még külön „szolidaritási” adót is kivetni a fővárosra, mondván, hogy a főváros gazdag, az már a vérlázító pofátlanságok kategóriájába tartozik. De a kormány csak vigyorog, és a nép nem rúgja úgy fenéken, hogy nyolcat bucskázzon a latrináig, hanem szomorú sóhajtozással nyugszik bele kiszolgáltatott helyzetébe, miközben bután néz maga elé, és várja a Messiást, aki majd helyette intézkedni fog.

A fejlesztés tehát nem egyszerű dolog. Jelenleg a kormány nagy bajban van, mivel pénz nincs, még a legkisebb fejlesztésre sem, ezért kénytelen befektetőkkel tárgyalni, és bármilyen hülyeségbe beleegyezni, csak jöjjenek és fejlesszenek (Dubai Rákosrendezőn), vagy hitelben gondolkodva kínaiakkal kínai hitelből építeni a Liszt Ferencre (metró helyett!) járó vasutat, ugyancsak kínaiakkal ugyancsak kínai hitelből a Belgrád-Budapest vasútvonalat, oroszokkal orosz hitelből Paks II-t, hogy legalább valami látszata legyen a fejlesztésnek, mert a lerohasztásokon kívül olyan sok minden nem történt minálunk az elmúlt 14 év alatt.

Gyakorlatilag semmise. A rövid ideig és kevesek által használt sportlétesítményeket ugyanis nem tekintem komoly fejlesztésnek. Azok az ország lerohasztásának eszközei, mert nem hozzák a pénzt, hanem hosszú éveken és évtizedeken át csak viszik. És az a pénz nem Orbán Viktor pénze ám, hanem az enyém. Is. Többek között.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .