Egytized keres annyit, mint az alsó kétharmad

0
621
Forrás: newscientist.com

Félmilliónál kevesebben keresnek annyit, mint 2,8 munkavállaló együtt – derül ki egyebek mellett az szja-bevallásokból a Policy Agenda számításai szerint. S alig 2,8 milliónak van a minimálbérnél magasabb jövedelme.

Mellbe vágó, bár korántsem meglepő számokkal rukkolt elő a Policy Agenda (PA) a 2017-es személyi jövedelemadó (szja) bevallásokban olvasható hivatalos adatokból. Azt mindjárt sietünk hozzátenni, hogy a valóság ennél minden bizonnyal mindkét jövedelmi szélen jelentősen eltér az adóhatósági statisztikából kiolvashatótól.

A 2016-ra vonatkozó jövedelmi viszonyokra rávilágító számok nagyjából ötmillió bevallásból származnak. Elsöprő többségük, 4,2 millió munkaviszonyból származó, a többi egyéb forrású bevételt tükröz.

A PA a számokból azt hozta ki, hogy két éve mindössze 2,8 millió embernek volt a minimálbérnél magasabb bevallott éves jövedelme. A dolgozói társadalom

felső 10 százaléka annyit keresett két éve, mint az alsó kétharmad összesen.

Rétegekre bontva a jövedelmeket azt találták, hogy a munkaviszonyban állók 34 százaléka (1,45 millió munkavállaló) havi átlagban még a minimálbért sem kereste meg, 43 százaléka (1,83 millió) a minimálbér és a KSH által közölt átlagbér közötti összeget vitte haza, 23 százaléka (981 ezer) keresett az átlagbér felett.

Ahogyan arról a Független Hírügynökség is végzett számítást, a statisztikai átlagbér nem igazít el jól a valóságos jövedelmi helyzetről, ezért mindinkább a mediánbért veszik alapul (vagyis azt az értéket, amely felett és alatt ugyanannyian vannak). A PA is arra a következtetésre jutott, hogy

a legtöbbek által élvezett tényleges jövedelem lényegesen alatta van az átlagnak.

A teljes nemzetgazdaságot vizsgálva az látszik, hogy a helyzet 2014-hez képest romlott. A mediánbér már csak 74 százalékát teszi ki az átlagbérnek. Ez az arány a közszférában dolgozók körében 87, míg a versenyszférában 69 százalék. A férfiaknál ennél is rosszabb a helyzet, náluk az átlagbér 70 százalékát teszi ki a mediánbér, míg a nőknél 77-et.

A medián- és az átlagbér ilyen viszonya azt mutatja, hogy 2016-ban Magyarországon 100 dolgozóból 69 jövedelme nem éri el az átlagot. A versenyszférában dolgozók esetében ez 73 dolgozóra igaz – vonja le a következtetést a PA.

A jövedelmek rétegzettségét is szokás számolni, ez mutatja meg a tizedek szerinti eloszlást.

Forrás: Policy Agenda

A számokból kiderül, hogy társadalom alsó 52 százaléka keres együtt annyit, mint a társadalom felső egytizede, s a felső 5 százalék annyit, mint a társadalom alsó 40 százaléka. A versenyszférában még rosszabb az arány az átlagosnál. Ott az alsó 58 százalék keresete egyezik meg a felső 10 százalékéval.

Másképpen csoportosítva (az egyéb bérjellegű jövedelmet is beszámítva) az utolsó tizedbe tartozók, azaz a legjobban keresők annyit visznek haza, mint alulról nézve a társadalom majd kétharmada (65 százalék). Forintosítva ez azt jelenti, hogy

426 ezer fő bérjövedelme lényegében megegyezik 2,8 millió munkavállalóéval.

Ez a torz állapot jobban kifejezhető azzal, hogy a legjobban kereső 100 ezer ember munkaviszonyból származó jövedelme a legkisebb jövedelemmel rendelkező 1,75 millió ember keresetével egyenlő.

A szociológusok által perverz újraelosztásnak nevezett helyzetet az egykulcsos szja felerősítette és konzerválja is, mert a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelmi csoport és ugyanazon arányban adózik bevétele után.

Az pedig nagyjából közgazdasági közhely (lásd például Thomas Piketty: A tőke a 21. században és Anthony B. Atkinson: Egyenlőtlenség című korszakos könyvei), hogy

minél nagyobbak a vagyoni és jövedelmi különbségek, annál kisebb a gazdaság növekedése.

Két dolgot kell hozzátenni ezekhez a megállapításokhoz. Az első az, hogy a főleg az elmúlt években – tehát a PA elemzésében még csak részlegesen figyelembe vehető – végbement nagy arányú béremelések hatásaként jellemzően a hazai tulajdonú kisvállalkozói körben erősödhetett a zsebbe fizetés, legalább a bér egy hányadában. Ezek az összegek tehát kiegészítik a bevallott jövedelmeket.

A másik a jövedelmi létra csúcsát érinti. Ez pedig a nagyobb összeget kitermelő vállalkozások tulajdonosai által – felfelé haladva jellemzően növekvő arányban – osztalékként kivett pénzbevétel, ami szintén kimarad az szja-ban figyelembe vett jövedelmekből.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .