Policy Agenda: zeniten a növekedés, jövőre lassulás

A magyar gazdaság idén eléri a növekedés csúcsát, jövőre érezhető tempóvesztés várható a Policy Agenda szerint. A vállalatok hangulata még alig változik, a lakosság optimizmusa mérséklődhet.

A Policy Agenda (PA) által számított Gazdasági Fejlődés Index (GFI) – a tavalyi erőteljes és az idei első negyedévi kedvező gazdasági növekedés után – 2019. harmadik negyedévében (1,02 százalék) a bővülés enyhe csökkenését jelzi, egyes területeken már nem folytatódik a gazdaság korábbi erőteljes javulása. A vállalatok körében változatlan, de a háztartásoknál az eddigi optimizmus csökken és enyhe kockázat is érezhető a külső gazdaság lassulása miatt. Ez jellemzi a költségvetési és árfolyampolitikai környezetet is. Az infláció erőteljes emelkedése megakad, de a forint gyengesége változatlan marad.

Lassul a növekedés bővülése

A bruttó hazai termék (GDP) emelkedése idén várhatóan 4,3 százalék körül alakulhat. A gazdaság az első félévi erőteljes – az első negyedévben még 5,3 százalékos – bővülés után a második félévben 3,4-3,5 százalékra lassul. A hazai felmérések és az EU-konjunktúra-indexek gyengülést mutatnak, köztük a magyar ipari bizalmi index is. A német ifo üzleti mutató is romlott az előző hónapokhoz képest.

A hazai gazdaság az egész EU-ban továbbra is a leggyorsabbak közt növekszik,

a bővülést a beruházási és főleg a fogyasztói kereslet húzza magával.

A belföldi kereslet idén eddig 5,5 százalékkal nőtt, jelzés értékű azonban, hogy a külkereskedelmi aktívum a második negyedévben tovább csökkent. Az állóeszköz-felhalmozás volumene és a beruházási ráta feltehetően elérte csúcspontját, 2019-ben 27-28 százalék körül lesz. Jövőre már minimálisan csökken az ütem.

A belső kereslet magas szintje miatt a folyó fizetési mérleg idén várhatóan egymilliárd euró hiány mutat, 2020-ban már 2 milliárd körüli lehet. A külföldi működő tőke tavalyi 3,7 milliárd euró értékű nettó beáramlása után idén és jövőre kisebb összeg várható. Az EU-támogatások beruházás-serkentő hatása csökken és a háztartások vásárlóerejének emelkedése is lassul. Mindezek miatt

jövőre már csak 3 százalék körüli GDP-növekedés várható.

Az infláció mérséklődik, a forint tovább gyengül

A GFI pénzügyi mutatói az előző negyedévihez képest kissé romlottak, és továbbra is érezhetők a monetáris és fiskális helyzet bizonytalanságai. Az idei tervezett 1,8 százalék államháztartási hiány jövőre az előirányzottnál jobban is csökkenhet.

Az infláció az év elején mért csúcshoz képest éves átlagban 3,5 százalék lehet. Az áremelkedés 2019 első nyolc hónapjában átlagában 3,4 százalék volt, augusztusra 3,1-re csökkent.

A külföldi jegybankok ismét lazítást kezdtek, ezzel csökkent az MNB-re nehezedő kamatemelési nyomás. Természetes következménye mindennek a forint történelmi mélypontra gyengülése. A tavalyi 320 forintos átlagos euró-árfolyam idén már 325-re – sőt, év végére akár 330-332-re -, 2020-ban pedig 335-re gyengülhet. Emellett idén a külső egyensúly romlása érezhetővé válik, amivel a folyó fizetési mérleg deficites lehet. Az alapkamat az MNB szándéka szerint 2020 végéig nem változik, jövőre pedig még alacsonyabb is lehet.

A háztartások optimizmusa kissé csökkenhet

A vállalati és lakossági hitelállomány eddigi dinamikusan emelkedése lelassul. A

hét éve tartó fogyasztás-bővülés feltehetőleg elérte csúcspontját,

a tavalyi 4,6 és az idei hasonló növekedés után jövőre 3,5 százalékra mérséklődik. A gyors fogyasztás-bővülést a továbbra is dinamikus béremelkedés, a hitelezési expanzió, a fogyasztói bizalom magas szintje és a családvédelmi program is megalapozza. Fékezik viszont a növekedést a magas lakásépítési-, karbantartási költségek, a lakásbérlés drágasága.

A lakosság betétállománya augusztus folyamán 121 milliárd forinttal emelkedett, és 9 111 milliárd forintot ért el. Az Állampapír Plusz nyártól elérhető magasabb hozama is növeli a megtakarításokat. Az ÁKK adatai szerint augusztus végén a lakosság birtokában 8 584 milliárd forint értékű állampapír volt, 14,2 százalékkal több az év eleji állománynál. Ez természetesen fékezi a lakossági költéseket.

Egyelőre ömlenek az adóbefizetések

A lakosság augusztus végéig 1 761 milliárd forint adót fizetett, 10,8 százalékkal többet, mint a múlt év azonos időszakában. Szja-ból 10,5, illetékekből 16,3, gépjárműadóból 6,7 százalékkal több állami bevétel keletkezett az egy évvel azelőttinél. A fogyasztáshoz kapcsolt adókból az első nyolc hónapban 3 948 milliárd forintot fizettek be, közel egyhatoddal, 16,5 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Áfából 19, jövedéki adóból 8 százalékkal magasabb bevétel érkezett. A gazdálkodó szervezetek az első nyolc hónapban 863 milliárd forint adót fizettek, 13,6 százalékkal többet, mint a múlt év azonos időszakában.

Változatlan a vállalati hangulat

A PA GFI-ben a vállalati gazdálkodás mutatói az üzleti várakozások visszaesése ellenére sem romlottak. Az ipari termelés összességében a tavalyi szinten marad. Az építőipar termelése csökken, az építőipari

szerződésállománya az egy évvel ezelőttinél pedig már jóval alacsonyabb.

A tartós munkaerő-piaci nehézségek hatása érezhető a gyengülő gazdasági konjunktúrában.

A munkaerő kereslete és kínálata között változatlan a szerkezeti feszültség. A foglalkoztatási hajlandóság az iparban gyengül, a kereskedelmi és szolgáltató cégek körében erősödik, az építőiparban nem változik. A munkanélküliségi ráta éves átlagban 3,5 százalék körülire csökken, és 2020-ban tovább mérséklődik. A közfoglalkoztatás szerepe visszaszorul. A termelés bővítését általában továbbra is a munkaerőhiány akadályozza, de

már több nagyvállalat tervezi foglalkoztatotti létszámának csökkentését.

A nemzetgazdaságban a reálkereset indexe – a 2013 óta tartó 10 százalék feletti dinamikát is meghaladó emelkedés után – idén 6,5, jövőre 4,5 százalék körülire mérséklődik. A 8 százalékos kötelező minimálbér-emelés már sok kisvállalatnál jelentős nehézségeket okoz, annak ellenére, hogy az idei után jövőre is 2 százalékponttal csökkenni fog a szociális hozzájárulási adó a kedvező gazdasági bővülés eredményeként.

Kormány kontra MNB

Változatlanul versenyképességi fordulatot sürget a jegybank. Szerintük az általuk korábban kitűzött célok alig 22 százaléka teljesült, a legtöbb területen nem vagy éppen csak elkezdődtek a változások. A legtöbbet ők tették a fejlődésért – olvasható ki jelentésükből.

Korábban 180, majd 330 pontban – nagy terjedelemben – fejtette ki véleményét a Magyar Nemzeti Bank (MNB). Ezek, ahogy arról mi is beszámoltunk, lényegében a kormány szinte minden törekvésével szembe mennek, olyan stratégiai területeken, mint például az oktatás vagy az egészségügy. Ezen célok megvalósulását tette nagyító alá az MNB a Versenyképességi tükör című munkával.

Siker siker hátán

Bár megismétli a hivatalos (ön-)dicséretet a 2010 utáni gazdaságpolitika remek teljesítményéről, miszerint a 2010 utáni gazdaságpolitikai reformok következtében az új magyar gazdasági modell egyszerre biztosít makropénzügyi egyensúlyt és dinamikus gazdasági növekedést. A­ sikeres­ reformok ­eredményeképpen­ Magyarország – ­az uniós ­csatlakozás ­után ­9­ évvel­ végre ­kikerült ­az­ Európai­ Unió ­túlzott­deficit-­eljárása ­- alól ­tartósan­ csökkenő ­pályára ­állította ­a­ GDP-arányos ­államadósságot,­ a­ kkv-hitelezés ­jegybanki újraindításával­ elkerülte ­a­ hitelbefagyást,­ a­ háztartások­ mérlegéből ­teljesen ­kivezette­ a­ devizahiteleket,­ valamint­ a­ belső­finanszírozási­ források ­erősítésével ­jelentősen ­csökkentette­ a ­nemzetgazdaság­ külső ­sérülékenységét – sorolja az MNB.­

Csak a lényegben nincs változás

A magyar gazdaság 2013-tól felzárkózási pályára állt, ahhoz azonban, hogy hosszú távon is fenn maradjon a fejlett országokhoz képest évi legalább 2 százalékpontos növekedési többlet,

versenyképességi fordulat szükséges

– szögezi le a jelentés. Az MNB vezetője, Matolcsy György 2010 után egy ideig a kormányban felelt ezekért a feladatokért, kilenc éve egyfolytában a versenyképességi fordulatról beszél.

A jelentés sem ad magyarázatot arra, hogy az egységi idő alatt előállított értékben miért nincs lassan egy évtizede szinte semmi javulás. Szemben a többi visegrádi országgal vagy a balti államokkal (elsősorban Észtországgal).

Annyit elárulnak, hogy

­az­ elmúlt ­évek ­gazdasági­ bővülése ­főként ­a­ mennyiségi tényezők ­növelésén­ alapult,­ amelynek­ határai ­végesek.­

Éppen ­ezért­ elengedhetetlen­ növekedési modellünk ­tudás-­ és ­technológiaintenzív ­fázisba ­állítása,­ ami ­a­ versenyképesség ­minőségi tényezőinek ­további ­erősítését ­igényli – szögezi le az MNB.­

A helyzetet világosan látják, a ­felzárkózás ­tétje,­ hogy ­Magyarország­ ki ­tud-e ­törni­ a­ közepes­ fejlettség­ csapdájából,­ amire ­az­ elmúlt­ száz ­évben­ alig ­egy­tucatnyi­ ország ­volt ­képes. Itt arról beszélnek, amire elemzők folyamatosan felhívják a figyelmet: az eddigi növekedés a külföldi tőkével megvalósult összeszerelő-jellegű beruházásokkal ment végbe, az elmúlt években ideömlő – átlagosan a GDP mintegy négy százalékára rúgó – uniós támogatásból szinte semmi se jutott arra, hogy hazai tulajdonú cégekkel lehessen magas hozzáadott értékű termelést végezni.

Siralmas az eredmény

Az MNB azt állapította meg, hogy versenyképességi programjának ­–­ prioritással­ súlyozott­ –­ megvalósulása­ 22 ­százalékon ­áll, ­és ­a­ 330 ­javaslat­ felének ­megvalósulása­ már­ megkezdődött – írják, de az általuk készített egyik ábra ennél sokat mondóbb.

­Arról tanúskodik, hogy a kormánnyal kinyilvánítottan szoros – a törvényben előírtakon is túlterjeszkedő – együttműködést fenntartó jegybank szerint a legfontosabb területeken (például oktatás, egészségügy) alig valami történt a megvalósulás útján.

Matolcsyék megveregetik saját vállukat, ­ amikor azt állapítják meg, hogy a legmagasabb ­összesített teljesülési ­mérték sorában ­az­ új pénzügyi modellben ­szereplő ­javaslatok ­állnak (35 ­százalék) az élen,­ ­amelyhez ­jelentősen­ hozzájárultak az ­MNB ­programjai.­ Ezt követi az ­állami hatékonyság ­(30­ százalék), ­a­ háztartási megtakarítások aktivizálása ­(26 ­százalék) ­és ­a­ modern infrastruktúra és hatékony energiafelhasználás ­(24 százalék).­

A negatív lista azonban a lényeg. A legalacsonyabb ­előrehaladás ­eddig­ a­ kutatás-fejlesztés és innováció (14 ­százalék),­ a­ munkaerőpiac ­(15 ­százalék) ­és ­a­ területi felzárkózás ­(15 ­százalék)­ terén történt.­ A­ családbarát program ­előre haladása ­szintén ­viszonylag ­alacsony ­(16 ­százalék),­ de ­ezen­ a­ téren ­a­ kiterjedt­ családtámogatási­ rendszernek­ köszönhetően­ magas ­a­ kiindulási ­szint, valamint­ a versenyképességi program ­előtt ­bejelentett,­ és­ 2019 ­nyarán ­életbe­ lépő családvédelmi akcióterv­ számos ­jelentős ­intézkedést ­tartalmazott,­ amelyek­ a­ 330 ­pontban ­nem ­szerepeltek. Ezeknél

alig jobb az egészséges és a tudás alapú társadalom érdekében elért eredmény.

Utóbbi kettőben ismét a figyelmeztetésé a szó az MNB-ben. Szerintük a negyedik ­ipari­ forradalom ­következtében ­jelentősen­ megváltozó ­munkáltatói ­elvárásoknak való­ rugalmas ­alkalmazkodáshoz ­elengedhetetlen­ a­ közoktatás­ erősebb ­fókusza­ az alapkészségek­ mellett ­a­ nyelvi ­és­ digitális­ készségekre,­ a­ felsőoktatásban ­való ­részvétel növelése. ­Szintén­ a­ minőségi­ munkaerő­ tartós­ rendelkezésre ­állásához ­járulhat­ hozzá ­az egészségügyi ­prevenciós ­rendszer­ és ­az ­alapellátás ­további ­erősítése. Egyik se vág egybe a kormány gyakorlatával.

GKI: súlyosan lassul a növekedés

Jövőre látványosan lassul a magyar gazdaság növekedése, mind inkább a belső fogyasztás hajtja előre. Emiatt a fizetési mérleg ismét hiányt mutat. Az infláció csökken, de a beruházások jelentősen mérséklődnek, és már sok cég létszámcsökkentést tervez a GKI friss prognózisa szerint.

A magyar gazdaság az idei első félévben a tavalyival megegyező, kiugró mértékben, 5,1 százalékkal növekedett. Ez az ütem idén az EU-ban eddig a leggyorsabb, mintegy háromszorosa az átlagnak. A harmadik negyedév júliusban jól kezdődött, de ezt augusztusban az iparban és az építőiparban is látványos lassulás követte. Az üzleti várakozások a következő hónapokra se valószínűsítenek javulást – olvasható a GKI Gazdaságkutató Zrt. friss előrejelzésében.

Súlyos tempóvesztés 2020-ban

A magyar gazdaság

idei egész évi fejlődése 4,3 százalékra várható, jövőre azonban már csak 2,7 százalékot

kalkulál a GKI.

Jó hír viszont, hogy május óta az infláció csökken, szeptemberig összesen csaknem 1 százalékponttal.

A belső kereslet a GDP felett nő

Kedvező az államháztartás helyzete is, de a folyó fizetési mérleg 2018 után idén is deficites, a forint gyenge. A világgazdasági körülmények romlása és az EU-támogatások serkentő hatásának kifulladása is 2020-ra a markáns lassulást valószínűsíti. A magyar gazdaságot a belföldi kereslet hajtja, a belföldi felhasználás növekedése 2017-ben közel 1, 2018-ban több mint 2, az idei első félévben pedig közel 0,5 százalékponttal volt gyorsabb a GDP dinamikájánál.

A kiskereskedelmi forgalomban az idei második félévben nem várható lassulás, ezt se a július-augusztusi kedvező adatok, se a gyors bérkiáramlás, se a korábban gondoltnál kissé alacsonyabb (3,3 százalék körüli) infláció nem teszi valószínűvé. Éves átlagban 6, jövőre 4 százalék közeli forgalom-bővülés várható. A turizmusban augusztusig a vendégéjszakák száma kissé mérséklődött, de az árbevétel – az áremelés és a gyenge forint miatt – 8 százalékkal emelkedett.

A belső fogyasztás – a GDP-hez mért – magas szintje miatt a külső egyensúly romlik. 2017-18-ban az áruimport mintegy 3 százalékponttal emelkedett gyorsabban, mint az export, az idei első nyolc hónapban pedig közel 2 százalékponttal. Ezt a szolgáltatás-külkereskedelem aktívumának emelkedése részben ellensúlyozta, de

a folyó fizetési mérleg tavaly – kilenc év után – így is újra deficites lett,

s ez a helyzet az idei első félévben is.

Ez kedvezőtlen, de egyelőre nem veszélyes tendencia, mert a beáramló EU-támogatások a folyó fizetési és tőkemérleget minden bizonnyal még jövőre is többletessé teszik. Egy kis országban azonban

a tartósan fenntartható növekedés elképzelhetetlen az export húzása nélkül.

A feldolgozóiparban az idei első nyolc hónapban a belföldi értékesítés mintegy 2 százalékponttal gyorsabban emelkedett, mint az export. Míg a kivitel részaránya 2017 átlagában még 74,7 százalék volt, az idei első nyolc hónapban csak 72,7.

Az építőipar már jelez

A GKI idén az ipari termelés 5, jövőre 4 százalék körüli emelkedésére számít. Az építőipari termelés mintegy három éves szárnyalás, évi 20-30 százalékos bővülés után augusztusban 6 százalékra esett. A markáns fékeződés várható volt, az éves átlagos bővülés azonban minden bizonnyal így is 20 százalék feletti lesz, de

jövőre már csak 2 százalék körüli.

Elérhette mélypontját a munkanélküliség

A foglalkoztatás tovább bővült, 2019. július-szeptember folyamán 0,8 százalékkal dolgoztak többen, mint egy éve, ezen belül a közfoglalkoztatottak száma közel 30 ezerrel csökkent. A munkanélküliség a második negyedévben 3,3 százalékkal feltehetőleg elérte mélypontját, a harmadik negyedévi adat 3,5 százalék. Változásra utal, hogy a cégek a GKI felmérése szerint a korábbinál kisebb munkaerőhiányt jeleznek, több jelentős cég pedig létszámcsökkentést tervez.

A bruttó keresetek növekedését statisztikailag az alacsony fizetésű közmunkások számának, és ezzel arányának mérséklődése is gyorsítja. Közmunkások nélkül az idei első nyolc hónapban a vállalkozásoknál a keresetek 11,3, a költségvetési szektorban csak 5,8 százalékkal emelkedtek. A reálkeresetek idén átlagosan 7, jövőre 4-5 százalékkal nőnek, ami a lakossági fogyasztás idén 4,5, jövőre 3,5 százalékos emelkedését alapozza meg. A beruházások esetében azonban az idei 13 százalékot jövőre csak 2 százalék körüli bővülés követi, főleg az EU-támogatások serkentő hatásának kifulladása miatt.

A francba az euróval?

Tartalmában és időzítésében is elég különös történetnek tűnik Matolcsy György euró ellenes kritikája az FT-ben, így röviden reflexiót mindenképpen megér.

Az euró bevezetésétől nem azt várták, hogy már másnap a gazdaságok emiatt jobban teljesítsenek (ennek ellenére mégis így lett), teljesen világos volt, hogy kell egy átmeneti időszak, amíg az euró kezelése, a hozzá kapcsolódó intézményrendszer kiépül és gördülékeny lesz, amíg az európai egységes gazdaság teljes integrálódása befejeződik, stb.
Nem is volt gond, ezért nem is lehetett kizárólagos rövidtávú cél a GDP növelése, az EU GDP-je ugyanis az euró bevezetése előtt 2o évig végig magasabb volt az mint az USA-é, a termelékenységből fakadó hátrányt pedig jó 50 évvel korábbról örökölte meg Európa.
Az euró bevezetése után a gazdasági integráció mélyítése nem az euró bevezetése hanem a tagállamok egy részének, főleg a 2004 után, lehet, hogy idő előtt csatlakozottaknak a politikai fenntartásai miatt nem ment gyorsabban. Főleg ezért nem lett hamarább közös költségvetés, közös pénzügyminiszter stb.

Az senkit nem zavart, hogy az EU GDP 10-15%-át kitevő országokban nem lehetett még bevezetni az eurót, mert senki nem akart kötekedni vagy problémázni a három V4 ország meg egyéb, fenntartásokban élenjáró országokkal.

Türelmet tanúsított a mag, különös tekintettel arra, hogy az EU vezetése látta, az érintett országoknak a tényleges lemaradása min 70-90 év a maghoz képest.

Ez egyben magyarázat arra is, hogy a közös költségvetés aránya miért ilyen alacsony.

Nem ildomos de nem is tényszerű, hogy Matolcsy azt veti az Euró zóna országai szemére, hogy többségük jobb teljesítményt nyújtott az euró bevezetése előtt..

Először is az euró bevezetése után igenis azonnal megugrott hosszú évekre az EU növekedési üteme, magasan az USA felé került. Másodszor nehogy elfelejtsük már, hogy ezek az országok saját költségvetéseikből jelentős összegeket fordítottak már immár 16 éven keresztül a később csatlakozó és fejletlenebb kelet-európai és más országok felzárkóztatására.
Az olasz példája is tanúságos lehet, mert Olaszország az elmúlt 50 évben is már erősen ciklikus volt, minimum öt komoly válságot produkált a felívelő szakaszok között és évente volt átlagban kormányváltás. De mivel Olaszország szerves része a Európának, ezért sem hagyja magára az EU Olaszországot, amelyik az EU nélkül simán csődbe menne( lásd görögök esete).

Nem értelmezhető a cikk azon kitétele, hogy nem sikerült megakadályozni az erős Németország létrejöttét, ilyet senki nem is tervezhetett reálisan, mindegy ki kinek mit mondott a múltban, felejtsük el a városi legendákat meg a személyes villongásokat, nagyotmondásokat.

Tekintettel arra, kb. 1100 év óta fekvésük, nagyságuk, produktivitásuk miatt a germánok Európa összefogói, komoly ember arra nem is gondolhatott, hogy majd Németország nem őrzi meg ezt a vezető szerepét.

A franciáknak nagyon jól jön az erős Németország, mert hozzá kapcsolódóan, rá akaszkodva a francia gazdaságot is tudják menedzselni és közben a politikai akaratukat is keresztül tudják vinni német hátszéllel. Erős német gazdaság nélkül nincsen EU, egységes piaca pedig kell a globális verseny miatt, ez itt a lényeg.

Kohl kancellár maga is gyakran hangoztatta, amikor Európa jövője került szóba, hogy neki egy álma egy víziója van, amit majd még el kell érni, szóval tudta, hogy a jól működő EU odébb van még, de csinálni kell.

Ami tény és könnyen visszakereshető az az, hogy az Európai Unió megálmodói és építői már jóval korábbról kezdve végig egy teljes integráció elérését látták maguk előtt és céljaik nem attól függtek hogy időnként valamelyik európai ország vezetője beszólt valamit. Kohl és Mitterrand is cserkészfiú volt még akkor amikor az európai politikai és szellemi elit a 60-es években korszakos művekben (pld. Jean-Jacques Servan-Schreiber: Le défi américain, Az amerikai kihívás, 1967) kimutatta a teljes integráció szükségességét annak érdekében, hogy ne szakadjon le a világtól Európa.
Ezek a művek és a nyomukban kibontakozó viták (15 nyelvre fordították le azonnal a könyvet) tulajdonképpen már akkor visszavonhatatlanul megvetették az Európai Unió elméleti alapjait.

Tetszik vagy nem a közös valuta bevezetése szükséges, de rögös út ahhoz, hogy az egységes piac kialakuljon Európában.

Hogy az integráció és a felzárkózás útja mennyire rögös és szinte hihetetlen mély árkokkal szántott arra jó példa, hogy Nyugat-Németország 28 év alatt a magyar GDP 30 szorosát pumpálta bele pluszba a volt NDK-s keleti tartományokba és azok még mindig csak a nyugati szint 75%-án állnak, ráadásul le is lassult a felzárkózás az elmúlt 6-7 évben.
Ettől persze még fel sem merült senkiben, hogy ezt nem így kellene csinálni.

Erre gondolhatta azt Kohl, hogy minden nehézség ellenére neki igenis van víziója, hite a jövőre!

Ami az EU-nak az USA-val való versengését illeti, nos a két kontinens közötti hatékonyság különbség kb. 50 éve is ekkora volt, tehát erre nagyon nincs miért hivatkozni a közös pénzzel kapcsolatban.
Abszolút értékben pedig az EU által megtermelt GDP egészen a dollár 2017-es erősödéséig több volt mint az ​USA-é és majdnem a kínai GDP kétszerese volt. 2017 után már a dollárban számolt GDP az USA-ban magasabb volt a dollár erősödése miatt mint az EU-ban de nominálisan így is messze vezet Kína előtt.

Az euró káros hatása ellen szól az is, hogy az euró bevezetése óta háromszor annyi ideig volt magasabb az EU GDP fejlődési rátája mint az USA-é.

Gond a termelékenységgel van, hiszen azt USA ugyanazt a GDP-t fele akkora lakossággal éri el, azaz a termelékenysége az EU termelékenységének kétszerese.
Semmiképpen nem tekinthető hibának, hogy az EU az USA-t tekintette kihívásnak. Egyrészt, ahogy láttuk,az USA termelékenysége kétszerese az EU-nak és az USA gazdasága, szemben a megélhetési jósokkal és elemzőkkel még évtizedekig a világ legnagyobb gazdasága marad. Vagyis jó az irány azaz nincs azzal semmi gond ha az EU az USA-t akarja utolérni (bárcsak ott járnánk már).

Ehhez sok minden egyéb mellett elsősorban az egységes EU piac kell, ehhez pedig alapvető feltétel a közös pénz.

A fentebbi vitatkozó elmélkedés ellenére azonban nem zárnám ki eleve annak a lehetőségét, hogy az euró nem lesz sikertörtének, hogy a rövidlátás, a nacionalizmus, az emberi gyarlóság,a világpolitika alakulása stb. véget vet az integráció folytatásának stb.
Mindössze azt akartam csak érzékeltetni, hogy Matolcsy György cikke még önmagában nem győzött meg arról, hogy dolgok feltétlenül ilyen irányba fordulnának.

Ha nem mutatna az FT cikk különös időbeli egybeesést egy másik megnyilvánulással, akkor még azt is lehetne gondolni, hogy a cikk maga sem több, mint egy szerző előítélet mentes töprengése az euró életéről.

De az FT cikk euró elleni hangolása egybeesik azzal, hogy néhány nappal korábban Matolcsy maga olyan térség (Eurázsia) közös valutájának a lehetőségét villantotta fel, amelyben a fejlettségbeli és az integrációhoz szükséges egyéb elvárt kritériumok messze alatta maradnak az Európai adottságoknak. Arról nem is beszélve, hogy abban a szervezetben nem zavarná a szerzőt a Németországnál háromszor erősebb Kína csak az erős Németország a baj vagyis az EU-ban semmi sem jó, mint a nyuszi sapkás viccben. Az időzítés valószínűleg azért sem véletlen, mert a jelek szerint az eurót molesztáló cikk nem az FT felkérésére hanem Matolcsy kezdeményezésére íródott, azaz ő fontosnak tartotta, hogy az egybeessen az Eurázsia pénz ötletének bedobásával.

Ne kerteljünk, innentől kezdve számtalan spekulációra nyílik meg a lehetőség.

Ebbe a rövid reflexióba terjedelmileg nem fért bele annak konkrét részletekbe menő elemzése, hogy hogyan is lehetne összetákolni egy olyan Eurázsiai gazdasági övezetet és hozzá közös pénzt, amely tagjainak egy része nyílt diktatúra, ahol a tagállamokban nem ritkán ezreket csuknak le egy nap alatt, ahol van, hogy milliók élnek lágerekben és olyan is van ,ahol az európai reneszánsztól kissé eltérően az államok vezetői magukról csináltatnak arany szobrokat.

Roppant izgalmas elemzést lehetne készíteni erről.

Paks II: soha napján, kiskedden?

Ha egyáltalán elkészül Paks II, könnyen lehet, hogy 2030 előtt egy watt áram se kerül ki belőle. A nagy egyetértés mögött ebben vita lehetett Putyin és Orbán között.

A paksi bővítés legfontosabb dokumentumcsomagja, a létesítési engedély jövő év közepéig kerül az Országos Atomenergia Hivatalhoz (OAH) – ejtette el egy mondatban egy más (de szintén magyar-orosz energetikai témájú) tájékoztatón Szijjártó Péter, még a Vlagyimir Putyin érkezése előtti napon.

Irgalmatlan mennyiségű dokumentum

Nem csekélységről,

mintegy 300 ezer oldalnyi irathalmazról van szó,

amelyet aztán az OAH bírál el. Korábbi információk szerint ez legalább egy évet, de lehet, hogy akár 15 hónapot is igénybe vehet. Még akkor is, ha ezekben a papírokban nem lesz hiba, kifogásolni való. Mivel azonban az orosz építő eddig semmilyen – az EU-normáknak eleget tevő – dokumentációt se tudott felmutatni, erősen kétséges, hogy első menetben mindenben elfogadható kérelemmel tudnak előállni.

Minden engedély késik

Az eredeti menetrend szerint – a 2014 elején Moszkvában, Orbán Viktor jelenlétében minden előzetes bejelentés nélkül aláírt szerződés alapján – a környezetvédelmi engedélyt 2015-ben, telephelyengedélyt 2016-ban kellett megkapni, ezeket követte volna a létesítési engedély 2017-ben. Majd pedig a rendszer-, és rendszerelem-engedélyek jöttek volna tavaly.

Ezek közül az első kettőt szerezte be a projektcég, és már azokat is csúszással. A környezetvédelmi engedély két évet késett, csak tavaly áprilisában adták ki, a telephely-engedély egy évet csúszott. A létesítési engedélyt 2018 közepére ígérték, de – ahogy látjuk – még be se adták. Talán jövő június végére megtörténik. Összességében a megépítéshez szükséges

több, mint hatezer engedélyből eddig csak 320-at sikerült beszerezni

– mondta pár hónapja Süli János Paks-miniszter egy képviselő kérdésre.

Már eddig két év csúszás

Ha ezek után alaposan átrágja magát a sok százezer oldalon a magyar hatóság, és nincs szükség iratpótlásra, javításra, egyéb lassító pluszmunkára, akkor ott tartunk, amiről már vagy másfél éve beszélnek szakmai körökben, hogy nagyjából két év késésben van a paksi gigaprojekt.

És, ismételjük, a létesítési engedély még „csak” ahhoz kell, hogy maga a munka elkezdődjék. És az építési, majd a gyártási és berendezés-beszerzési engedélyek – a nemzetközi tapasztalatok szerint – szintén magukba rejtik a további elhúzódások lehetőségét. Ahogyan a végén következő üzembe helyezési engedély kiadása. Mindehhez képest

az aláírástól számított öt és fél év elteltével mindössze a felvonulási épületekre van aláírt szerződés,

a kivitelezést idén június vége felé kezdték el.

Előbb törlesztünk, mint hogy lenne mire?

Az eredeti tervek alapján 2025-26-ra működésre készen kellene lennie Paks II-nek. Akkorra, amikor az országnak el kell(ene) kezdenie a tízmilliárd euró (jelenlegi árfolyam 3300 milliárd forint orosz kölcsön törlesztését a bevételekből. (A teljes beszerzési ár a kamatokkal együtt inkább ötezer-milliárd körül becsülhető. És ebben nincs benne a dunai hűtővízpótlás megnyugtató megteremtésének költsége, valamint a régi és új blokkok párhuzamos termelése idejére elkerülhetetlen villamoshálózat-bővítés ára. De ez a történet másik része.) A jelenlegi ütemezés szerint az első (akkor ötvenéves üzemidejét elérő) paksi blokk 2032-ben leáll.

A jelentős csúszást már a kormányban se palástolják. Tavaly szeptemberben szintén Moszkvában Orbán azt mondta, hogy nem baj, ha késik az építkezés, mert

„a határidők másodlagosak”

a végső siker mögött.

Mindeddig nincs hír arról, hogy szerződésmódosítással vegyék elejét annak, hogy az el se készült erőmű törlesztése megnyíljon 2026-ban.

Mindenhol úszik az idő és a pénz

Az eddig tehát legalább két év körüli csúszás aligha a vége. Az elmúlt évtizedekben nem épült olyan atomerőmű, amely ne szenvedett volna hosszú, akár tíz év késedelmet – és amelynek költsége ne futott volna az égig. (A hírhedett brit Hinkley Point C esetében a kezdeti 2017 végi üzemkezdet most 2025-ön áll, a kivitelezési költség pedig 18 milliárd fontról eddig 22,5 milliárdra nőtt.)

Magyarországnak leginkább a két finnországi erőműépítésre érdemes figyelnie. Az egyiket nyugati cégek építik, a francia Areva irányításával. Olyanok, amelyek tökéletesen tisztában vannak az EU-s normákkal, nem az első ezeknek megfelelő létesítményt húzzák fel Finnországban. Ezzel együtt idén tavasszal közölte az ottani hatóság, hogy

tíz év után (!) végre megkapta működési engedélyét

az Olkiluoto 3, és 2020-ban talán megkezdheti a termelést. Az erőmű eredetileg 2009-ben lépett volna üzembe, a költségek itt is elszálltak.

Ugyanez a típus

A másik viszont a miénkhez hasonlóan roszatomos kivitelezésben épül, ugyanolyan VVER-1200-as nyomottvizes reaktorait tervezik beépíteni, mint Paks II-be – és amely annyira új fejlesztés, hogy EU-normák szerinti működésben még sehol se található meg. A beruházó Fennovoima konzorcium tavaly decemberben jelentette be, hogy

négy évvel elhalasztja a létesítmény átadását,

holott ennek szerződését előbb (2013-ban) írták alá a Roszatommal, mint a magyar kormány.

A Hanhikivi 1 áramtermelése legkorábban 2028-ban kezdődhet. Mindez úgy, hogy az engedélyezési eljárás nagyjából másfél évvel előbb elindult, mint nálunk. És, főleg, hogy

a kivitelezőben a Roszatomnak 34 százalékos tulajdonrésze van. Vagyis az oroszok futnak a pénzük után.

Azért is érdekes ez a finn beruházás számunkra, mert az ottani illetékesek pontosan ugyanolyan problémákról számoltak be, mint amelyek Paks II esetében támadtak. Mindenekelőtt az, hogy az engedélyek beszerzése tart itt is, ott is, de ezeket mindkét országban biztonsági aggályok miatt nem adják ki az eddig megtagadták a hatóságok.

A benyújtott tervek hiányosak és ócskák a finnek megfogalmazása szerint.

Az oroszok nem ismerik az uniós eljárásrendet, illetve nem értik meg, hogy az előírásokat nem teljesítő dokumentációkat nem lehet erővel átnyomni. A finn információk szerint a négy év csúszás valószínűleg nem az utolsó késedelem.

Nem tudjuk, hogy az ügylet milyen hangnemben került szóba Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin mostani tárgyalásán, „átmegy-e” az üzenet, hogy ezzel a hozzáállással nem sokra mennek (ha egyáltalán).

Mindezek alapján nem nagy bátorság megkockáztatni azt a kijelentést, hogy

Paks II 2030 előtt egy watt áramot se fog előállítani,

de a nemzetközi tapasztalatok alapján még ez is erősen optimista becslés. Addig pedig a költségek (a már jelzett többletberuházások miatt is) megközelíthetik a 8-10 ezer milliárd forintot. Különösen ha a forint ebben az ütemben veszít értékéből. Ebben a tartományban pedig

gazdaságilag már végképp értelmetlen

– főleg ha az alternatív energiaforrások (leginkább a napenergia) drasztikusan leomló előállítási költségét nézzük. Már az kisebb csoda volt – és ez a legenyhébb megfogalmazás -, hogy az EU jóváhagyta Paks II tervét. Holott az ellenvélemények eléggé sok bizonyítékot sorakoztattak fel arra, hogy vaskos állami áramár-támogatás nélkül az erőmű talpon se tud maradni.

Erősen ereszt az ingatlanlufi

Jellemzően stagnálásra váltanak az ingatlanpiaci árak, túlsúlyba került a kínálat – állítja elemzésében a GKI Gazdaságkutató Zrt. Ugyanerre a következtetésre jutott az egyik nagy ingatlanközvetítő cég is. Nem csak a megfizethetetlen árak miatt ereszt a lufi, hanem az üzleti célú vásárlások megcsappanása miatt is.

A GKI Gazdaságkutató Zrt. ingatlanpiaci indexe július után októberben is visszaesést tükröz, ami arra utal, hogy a lakáspiacon negatív trendfordulóhoz érkeztünk, a korábban szárnyaló kilátások és emelkedő árak korszaka immár mögöttünk van. Ugyanakkor az üzleti ingatlanpiacon –s ezen belül is különösen az irodapiacon –semmi sem utal arra, hogy az aranykor a végéhez közeledne – áll a felmérésről szóló összefoglalóban.

A budapesti és az országos jelzőszám is hat negyedéves mélypontjára esett. A válaszadó ingatlanokkal foglalkozó vállalkozások körében a következő 12 hónapra vonatkozó várakozások a fővárosi agglomerációt illetően számottevően romlottak.

A fővárosban immár a keresleti piac a múlt és kínálati piac van kialakulóban.

A vidéki kilátások is jórészt romlottak, inkább csak Nyugat-Magyarország tartja magát.

A lakásvásárlásra és építésre vonatkozó lakossági várakozások negyedéves alapon lényegében nem változtak. Ezek a kilátások továbbra is optimisták, noha éves alapon azért érezhető némi visszaesés. Júliushoz képest a lakásfelújításra és korszerűsítésre vonatkozó lakossági kilátások sem változtak érdemben, éves alapon itt is enyhe romlás érezhető.

A válaszadóknak a lakásárak várható alakulására vonatkozó várakozásai alaposan megváltoztak az előző felméréshez képest. Idén júliusban Budapesten és környékén a válaszadók 68 százaléka számított tovább emelkedő árakra, most már csak 21 százalékuk.

A stagnáló árakat várók aránya 30-ról 59 százalékra bővült.

S immár minden ötödik válaszadó árcsökkenésre számít (ezek aránya júliusban mindössze 2 százalék volt). A következő 12 hónapban fővárosi átlagban nem várható áremelkedés a jelen felmérés adatai alapján. A keleti régióban az összesített prognózis 3-ról 2 százalékra mérséklődött, míg nyugaton 4-ről 1,7-re.

Lényegében ugyanerre a következtetésre jutott a Balla Ingatlan is. Az ő értékelésük szerint is

véget ért az aranykor az ingatlanpiacon,

s egyelőre – nagyjából a következő fél évben – ők is az árak stagnálására számítanak.

A budapesti belvárosban a tipikus négyzetméterárak 1 millió forint alatt maradnak, csakúgy, mint a jellemzően erősen túlárazott XIII. kerületi Újlipótvárosban is. Csepelen szintén elkezdtek befagyni az árak, sőt,

az új építésű ingatlanok esetében akár árcsökkenés is kezdődhet,

mivel például a 40-45 millió forintos új építésű ikerházakat 25-32 millió forintos áron keresik a vevők. Van azonban olyan terület is, ahol már a használtak esetében is megfigyelték az árak lefelé fordulását. Például a III. kerületi panelek piacán, amelyek árai felszáguldottak az elmúlt években. Ma már

újra találunk 25 milliós hirdetési árakat kétszobás panelekre,

míg nemrég 30-32 millió forint alatt nem volt ajánlat.

Az okok sokrétűek. Az elsődleges nyilván az, hogy vásárlói jövedelmek képtelenek voltak lépést tartani az árakkal, s ezen a csok és ezt kísérő kormányzati programok se sokat változtatnak. Ezek esetében inkább tízezres nagyságrendű lakossági körről beszélhetünk, amely lassan el is fogy.

A másik az üzleti célú vételen gondolkodók magatartásának megváltozása. A lakásoknak korábban nagyjából felét, mostanában harmadát bérbeadásra vásárolták, látva a bérleti díjak szintén ugrásszerű emelkedését. Ezek is beleütköztek azonban a keresleti plafonba. Új jelenség a nyár közepe óta a Magyar Állampapír (MÁP) Plusz megjelenése, amelynek hozama a Balla Ingatlan szerint is jobb, mint amennyit lakáskiadással tudnának keresni. Ezzel részletesebben foglalkoztunk szeptemberben.

Áttörést várható a daganatos betegségek gyógyításában

Komoly betegségek gyógyításában várható jelentős előrelépés a következő évtizedben, közülük is leginkább a daganatok orvoslásának fejlődésében bíznak a legnagyobb gyógyszergyártók vezetői – derül ki az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (AIPM) kutatásának eredményeiből.

A II. Innovatív Gyógyszeripari Körkép alapján a gyógyszerfejlesztéseket veszélyek is fenyegetik, amelyek közül legjobban a szellemi tulajdon védelmének csökkenésétől tartanak a megkérdezettek. Bár a gyógyszeripari innovációt támogató tényezők rendkívül szerteágazóak, a válaszadók szerint Magyarországon ezek között is kiemelt figyelmet érdemel a gyógyszerkassza növelése, a szakemberek itthon tartása, valamint a klinikai vizsgálatok ösztönzése.

A modern orvostudomány segítségével sok, korábban halálos betegséget tudunk már gyógyítani, és a jelenlegi innovatív gyógyszerfejlesztések is azt a célt szolgálják, hogy a ma még rettegett kóroktól mindörökre megszabadulhassunk. Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (AIPM) II. Innovatív Gyógyszeripari Körkép kutatása a gyógyszergyártás és az egészségügy jövőjét, valamint a legújabb technológiák hazai helyzetét vizsgálta. A felmérésben a magyar gyógyszerforgalom több mint 50 százalékát adó fejlesztésorientált vállalatok olyan topvezetőit kérdezték, akik a legújabb fejlesztésekre világviszonylatban is rálátnak. Dr. Holchacker Péter, az AIPM igazgatója a kutatás eredményeit értékelve elmondta, hogy az innovatív gyógyszeripar kulcsfontosságú a jövőnk szempontjából. A jelenleg folyamatban lévő gyógyszeripari kutatások sok betegségterület gyógyításában hozhatnak komoly áttörést a következő években, javítva ezzel a betegek életminőségén és kilátásain. A magyarok egészségének javítása mellett a gyógyszeripari innováció áttételesen a gazdasághoz, így a hazai GDP-hez is jelentős mértékben hozzájárul.

Betegségek gyógyítása: a legtöbb területen áttörés várható

A gyógyszergyártó vállalatok vezetői optimisták a legtöbb vizsgált betegség esetén: közepes vagy nagy valószínűséggel várnak komoly előrelépést gyógyításukban a következő 10 évben (a kutatásban a válaszadók 5 fokú skálán értékelték a különböző szempontokat).

Leginkább a daganatos betegségek tekintetében optimisták, olyannyira, hogy itt sokan szinte biztosra (4,6) vehető változást jósolnak.

A ritka betegségek (3,9) és a mentális betegségek (3,8) is azok közé tartoznak, amelyekkel kapcsolatban a leginkább számítanak áttörésre a gyógyszergyártók vezetői, míg a légzőszervi, emésztőszervi, valamint szív- és érrendszeri betegségek esetén is legalább közepes valószínűséggel számítanak változásra. A felmérés során a válaszadók olyan további betegségek kapcsán is áttörést várnak, mint a cukorbetegség, valamint az Alzheimer-kór.

Melyik betegségterületek gyógyításában milyen valószínűséggel várható jelentős áttörés a következő 10 évben?
(A skála értékei: 1-egyáltalán nem; 2-kis valószínűséggel; 3-közepes valószínűséggel; 4-nagy valószínűséggel; 5-szinte biztosan) 

Innováció ösztönzése: a gyógyszerkassza mérete is meghatározó

A gyógyszeripari innovációt támogató tényezők rendkívül szerteágazóak, a megkérdezettek ezek között kiemelten fontos szempontként értékelték a gyógyszerkassza növelését (4,9), a szakemberek itthon tartását (4,5) valamint a klinikai kutatások ösztönzését is (4,4).

Milyen eszközökkel lehetne Magyarországon a jövőben
leghatékonyabban segíteni a gyógyszeripari innovációt?
(A skála értékei: 1-egyáltalán nem fontos; 2-kicsit fontos; 3-közepesen fontos; 4-eléggé fontos; 5-nagyon fontos.)

A gyógyszeripari innovációt ösztönző lépések mellett a kutatás kitért a veszélyekre is, amelyeket nemzetközi kontextusban vizsgált.

A megkérdezettek leginkább a szellemi tulajdon védelmének csökkenésétől tartanak (4), és szintén „eléggé” fenyegetőnek ítélték a képzett munkaerő hiányát, valamint a gazdasági visszaesést (3,9).

A közepesen fenyegető kategóriába esett a válaszok szerint a fake news (3,4), a környezeti változások-globális felmelegedés (3,3), valamint a személyes adatokkal történő visszaélések (2,9).

Jövőbeli technológiák: a személyre szabott orvoslás a legmeghatározóbb

A II. Innovatív Gyógyszeripari Körkép azt is vizsgálta, hogy mely technológiák milyen mértékben befolyásolják az innovatív gyógyszeripar fejlesztéseit a következő 10 évben, illetve nemzetközi összehasonlításban melyek alkalmazásában rendelkezik jó eredményekkel Magyarország. Az eredmények alapján a személyre szabott orvoslás, célzott terápiák/gyógyszerformák (4,9), a big data orvosi döntésekbe történő becsatornázása (4,6), valamint a sejt- és szövetterápiák, génterápiák (4,5) végeztek az első három helyen, a válaszadók tehát ezeket tartják a legfontosabb, gyógyszeripari fejlesztéseket meghatározó jövőbeni technológiáknak. Szintén legalább 4 pontosra értékelték a válaszadók a mesterséges intelligencia (4,4), a fejlett terápiás területeken történő fejlesztések (4,2), valamint a 3D nyomtatás (4) szerepét is.

A technológiák hazai helyzetét nemzetközi összehasonlításban összességében kis elmaradással jellemezték a vállalatok vezetői (átlag: 1,8). Leginkább a robotika (1,5), a sejt- és szövetterápiák (1,6), valamint a nanomedicina (1,6) területéről gondolják úgy, hogy elmaradásban vagyunk. Legjobb eredményt a személyre szabott orvoslás ért el (2,1), de ez is mindössze a „kis elmaradásban vagyunk” értékelést haladta meg éppen, miközben a többi technológia hazai eredményeit még ennyire sem értékelték a válaszadók.

Nagyot bukott az építőipar augusztusban

Tíz százalékot zuhant egy hónap alatt az építőipar teljesítménye augusztusban és az éves adat is töredéke a korábban mérteknek. Ami a növekedés lassulását jelzi, az a szerződésállomány jelentős mérséklődése. Az ipar egésze lényegében már stagnál.

Bár egy adat nem adat, az kiolvasható a KSH legfrissebb jelentéséből, hogy karnyújtásnyira van a korábbinál érezhetően kisebb gazdasági növekedés. Ennek egyik mozgatórugója a belső kereslet: ezzel még nincs baj, a bérek változatlanul tolják felfelé a kiskereskedelmet. Másik ága az építőipari boom, amely felett azonban gyülekeznek a felhők.

A KSH mérése szerint 2019 augusztusában az építőipari

termelés értéke 5,9 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit. Ez negyede ötöde a korábbi időszakokban regisztrált számoknak.

A két építményfőcsoport termelése ellentétesen alakult: az épületeké 14,1 százalékkal emelkedett, az egyéb építményeké 3,5-del mérséklődött; az épületeknél lakó-, kulturális és ipari épületek építése eredményezte a növekedést.

Ami igazán figyelemre méltó, az az, hogy

az építőipar termelése 10,5 százalékkal csökkent a júliusihoz mérten.

Éves alapon augusztusban az épületek építésében 17,7 százalékkal nőtt, az egyéb építmények építésében 0,2-del csökkent, a speciális szaképítés termelése 2,7 százalékkal emelkedett. Az év első nyolc hónapjában az előző év azonos időszakához viszonyítva az építőipari termelés 29,6 százalékkal emelkedett.

Az adatokból az rajzolódik ki, hogy a változatlanul száguldó – és az árak növekedésében és testet öltő – lakásépítések, illetve a még töretlennek tűnő ipari beruházások cipelik magukkal az ágazatot. A lakások esetében azonban az árak sok helyen, például a fővárosban felette vannak a fizetőképes keresletnek, a lassulásra már nem sokat kell várni.

Erre utalhat a szerződésállomány alakulása.

A megkötött új szerződések volumene már csak 3,2 százalékkal nőtt, ezen belül az épületek építésére kötött szerződéseké 2,5 százalékkal egyenesen kisebb,

az egyéb építmények építésére vonatkozóké 10,1-del nagyobb volt az egy évvel korábbinál. Az építőipari vállalkozások augusztus végi szerződésállománya 12,1 százalékkal elmaradt a 2018. augusztus végitől. Az épületek építésére vonatkozó szerződések volumene 49,8 százalékkal nőtt, az egyéb építményeké 25,6-del csökkent.

A másik friss adat az ipar egészéről tudósít. Az ágazati termelés volumene alig 0,3 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához mérten, az előző hónaphoz képest 1,2 százalékkal csökkent. Utóbbi adat a nyári leállások miatt önmagában nem tragédia, de a megelőző hónapban is csupán 1,7 százalék volt a növekedés, júniusban pedig csaknem két százalék a csökkenés.

Az ipari termelés trendvonala március óta stagnálást mutat.

Vagyis az erőteljes költségvetési pénzinjekciókkal stimulált lakásépítések és egyre nagyobb támogatásokkal indított külföldi beruházások még nyomják felfelé a termelést, az erőteljes keresleti oldali béremelések pedig fenntartják a belső fogyasztás magas szintjét. A külvilágban egyre markánsabb növekedési visszaesés (Németországban egyenesen csökkenés) azonban már az év végére éreztetheti hatását.

Irányváltás az autóiparban? – Gigaberuházás Gödön

Több, mint egymilliárd euróból bővíti autóakkumulátor-gyárát a Samsung, ami az eddigi ágazati fejlesztésekkel vetekszik. Ezzel a cég és az ezt támogató kormány is arra tesz fel sok pénzt, hogy a jelenlegi e-autóé a jövő.

Bővíti gödi akkumulátorgyártó üzemét mintegy 390 milliárd forintból (mostani árfolyamon 1,17 milliárd euróból) a Samsung SDI, a beruházás 1200 új munkahelyet hoz létre – mondta a külgazdasági és külügyminiszter sajtótájékoztatón csütörtökön, Budapesten. Az állam vissza nem térítendő támogatást nyújt a beruházáshoz, ennek mértékét azonban még nem lehet közölni, mert azt az Európai Bizottságnak kell jóváhagynia. Az összeg összhangban van a beruházás méretével és jelentős – közölte Szijjártó Péter.

A beruházással eldőlt az is, hogy

az új autóipari korszakban Magyarország lesz az európai autógyártás egyik fellegvára

– mondta a miniszter. Hozzátette: az autóipar új korszakának világtérképére került Göd a Samsung SDI korábbi beruházásával is. A vállalatnak világszerte három üzeme van, kettő Ázsiában és egy Gödön. Szijjártó szerint az új technológiák a világgazdasági siker előfeltételeivé váltak,

az autóipar új korszakba lép át az elektromos autók elterjedésével.

Ez a beruházás az egyik legnagyobb Magyarország történetében, amelyek élvonalában az autóipar áll: a GDP nagyjából öt százalékát, a feldolgozóipar 30 százalékát állítja elő. A legjelentősebb ágazati fejlesztések az Audi, a Mercedes nevéhez fűződtek 2010 után, nagyjából 800 millió euró értékben. Az inflációt is beszámítva ezekkel minimum vetekszik a Samsung akkugyári bővítése.

Jelenleg óriási technológiai átalakulás zajlik a járműiparban. Mindeddig azonban nagy vita zajlik arról, melyik irány lesz a nyerő: az akkumulátoros meghajtás, vagy valamelyik másik, például az energiacella, netán a hidrogén. Ebben most mindenki tizenkilencre kér lapot.

Az mindenesetre látszik, hogy a kormánynál leeshetett a tantusz: a hagyományos belsőégésű meghajtás nem biztos, hogy nyerő akár középtávon is.

Fékre lépnek a szuperpapír miatt

A láncbefektetésnek vet gátat az államadósságkezelő azzal, hogy megtiltja a bankoknak, hogy lakossági állampapírt fogadjanak el fedezetként hitelekhez. Ezzel a „szuperállampapírra” alapozott extraprofitot veszi el.

A magyar állam mint kibocsátó szándéka, hogy a lakosságnak szánt állampapírok kizárólag a tényleges megtakarítással rendelkező magánszemélyek számára biztosítsák a kiemelkedő kamatozást. Ezért a forgalmazók lakossági állampapírt nem fogadhatnak el fedezetként semmilyen hitel-, kölcsön-vagy egyéb ügylethez (pl. lombardhitel, derivatív ügyletek). Az ÁKK rövid, szakzsargon-közleménye a hihetetlenül népszerűvé vált Magyar Állampapír (MÁP) Plusz eddigi rövid ideje alatt feljegyzett

befektetési ügyletek (köz-)pénzcsapját zárja el.

Arról van szó, hogy sokan a megvásárolt MÁP Plusz – államilag garantált és kiemelkedő, évi csaknem 5 százalékos kamatozású – kötvényt fedezetül használva vesznek fel úgynevezett lombardhitelt, amelyből aztán újabb „szuperpapírt” jegyeznek, és így tovább. Itt persze nem átlagember néhány milliós megtakarításáról beszélünk, hanem

fejenként minimum több tízmilliós összegek forognak

a bankok kiemelkedő, úgynevezett privátbanki ügyfeleitől, akik mélyen a szokásos kamat alatt juthatnak ilyen kötvényfedezetű kölcsönhöz.

Ha tudja, se árulta el eddig az ÁKK és a nemzeti bank, mekkora összegek indultak el ilyen vándorútra. A június óta a 1800 milliárdot már jelentősen meghaladó MÁP Plusz-jegyzésen belül azonban bizonyosan legalább több tízmilliárdról lehet szó, ha az ÁKK fontosnak tartotta a fékre lépni.

FRISS HÍREK

Brutális EU-...

Gyárfás: nem...

Tizenhárommi...

Kis Visegrád...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK