Megpróbálom elképzelni, hogy milyen SZDSZ-ellenes kampányba és liberálisozásba kezdtek volna a magyar katolikus egyház és a jobboldali pártok, ha egy liberális közéleti szereplő beszélt volna úgy a pápáról, ahogyan ezt bayer zsolt tette néhány napja.
Orbán és Semjén Zsolt kebelbarátja, a Fidesz egyes számú szellemi verőlegénye Ferenc pápát „kreténnek”, „hülye, ostoba argentin libsinek”, „genderben hívő marhának” nevezte a minap egy tévés beszélgetés során. Annyiban túlságosan nagy képzelőerő szükségeltetik ehhez, amennyiben elképzelhetetlen, hogy egy SZDSZ-es politikus ilyen alpári, ocsmány módon minősítse a a katolikus egyház fejét, mert a liberálisok tisztelik mások hitét, meggyőződését.

Persze ahhoz, hogy az ember ne beszéljen így, még liberálisnak sem kell lenni, csak egyszerűen a másik személyiségét tiszteletben tartó kultúrlénynek. Annyiban viszont nagyon is könnyű elképzelni, hogy mit műveltek volna a megélhetési katolikus politikusok, megmondóemberek és egyházi vezetők, ha felidézzük, hogy mit műveltek minden esetben, amikor az SZDSZ politikusai az egyház és az állam szétválasztásának próbáltak érvényt szerezni vagy az egyházak privilegizálásának, jogtalan anyagi előnyökhöz juttatásának próbáltak határt szabni.

Huszonhét éven keresztül az SZDSZ elleni jobboldali gyűlöletkampány egyik fő vádpontja az egyház és vallásellenesség volt, holott soha semmi sértőt nem mondtak az egyházakra és még kevésbé a vallásos emberekre, csak azt gondolták, hogy véget kell vetni annak, hogy a jobboldal – az egyházi vezetők többségének mohóságát és hatalomvágyát kihasználva – politikai haszonszerzésre használja az egyházakat és olyan privilégiumokhoz juttatja őket, amelyek hátrányos helyzetbe hozzák a világi intézményeket.

És valahányszor a (szélső)jobboldal – kizárólag politikai érdekek által motiválva – felkapott egy-egy témát, amellyel a liberálisok vallás- és egyházellenességét kívánták bizonyítani, a katolikus egyház vezetői boldogan akaszkodtak rá és ítélték el kórusban a liberális pártot. Most viszont, amikor bayer valóban minősíthetetlenül, nemcsak a hívőket, hanem minden jóérzésű embert sértő módon beszélt – nem először – a katolikus egyház fejéről, az egyházi vezetők mélyen hallgatnak. Ahogyan – néhány tiszteletre méltó kivételtől eltekintve – mélyen hallgattak és szorgosan együttműködtek a valóban egyházellenes, vallásüldöző pártállammal is. Ismerőseim, akik belenéztek a korabeli titkosszolgálati iratokba elborzadva meséltek arról, hogy mi mindenre voltak hajlandóak egyházi vezetők, hogy elnyerjék a diktatúra működtetőinek jóindulatát.

Azokat a kisközösségeket pedig, amelyek nem voltak hajlandóak együttműködni a pártállammal, nota bene nyíltan szembeszálltak a diktatúrával maguk az egyházi vezetők közösítették ki, hurcolták meg. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy hogy viselkedtek a holokauszt idején (tisztelet a kivételnek) vagy arról, hogy megáldották a frontra vonuló – vágóhídra küldött – kiskatonák fegyvereit. Ugyanúgy kollaboráltak a pártállammal, ahogyan most a nagy egyházakat szavazatszerzésre használó álkeresztény pártokkal. És gyűlölik a pápát, amiért ő szigorúan ragaszkodik a biblia tanításához, szót emel a menekültek, üldözöttek, elesettek érdekében.

Mindezek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy Csehország mellett Magyarország Európa legvallástalanabb országa és nálunk a legalacsonyabb az egyházak tekintélye. Az elmúlt száz évben mindent megtettek az egyházi vezetők ennek érdekében. Mint ahogy hallgatásukkal, a hatalommal való erkölcstelen kollaborálásukkal ma is elárulják hitüket és híveiket.

Forrás: Vásárhelyi Mária

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .