Kezdőlap Címkék Vásárhely

Címke: vásárhely

Kettőzött erővel

Kettőzött erővel kell dolgozni, ez a tanulság. Ezt mondta Orbán Viktor a Fidesz a hódmezővásárhelyi vereség kapcsán.

Lefordítjuk újbeszélről magyarra: kétszer annyit kell helikopterezni, eliosozni, mint eddig.

Még több Habony, Mészáros, Garancsi.

Még, még, még, ennyi nem elég.

Ha tovább támadják a Fideszt, meghosszabbítjuk Bicskéig. Ha még akkor is támadják, akkor Lovasberényig.

Kettőzött erővel kell dolgozni. Merthogy, bizonyos értelemben, és bizonyos körökben, az a munka, hogy elveszik a közösből, ami szerintük nekik jár.

A magyarok lopásnak hívják az ilyet.

2014-ben azt mondták, hogy folytatjuk. És tényleg folytatták: mindent úgy csináltak, mint korábban.

Hazárdnak rendületlenül.

Isten, haza, csalás.

Még ideológia is kerítődött hozzá: inkább mi lopjuk szét az országot, mint holmi jött-ment idegenek. Amúgy meg, méltóztassanak körülnézni, megvan itt minden.

Látszik Pestről a Halászbástya? Budáról az Országház? Magasról nézvést az ország?

Na ugye!

A Gellérthegy is a helyén van, nem vitte el senki.

A Balaton is egyben, igaz, jórészt a vejé, meg a Lölőé.

De inkább náluk legyen, mint másoknál.

Ezért kell a hátralévő időben még a mostaninál is intenzívebben. Amíg még lehet. Kettőzött erővel. Ki tudja, mennyi van még hátra, meddig lehet még venni a közösből. Szorít az idő, kétszer gyorsabban kell törvényeket hozni. Hogy minden törvényes legyen, az is, ami eddig törvénytelen volt.

A lopás például törvénytelen, kivéve, ha közérdeket szolgál. Ha nem mi lopunk, ellopja más. És mi sokkal szebben, stílusosabban lopunk, mint azok, akik csak most kezdik tanulni a fortélyokat.

Ez a tanulság barátaim. Ezért veszítettünk Vásárhelyen.

Vesztünkre esküdtek ádáz hatalmak.

Kétszer annyi stadion kell, háromszor annyi kisvasút, négyszer annyi letelepedési kötvény.

És olyan békemenet lesz március 15-én, hogy a faltól kapjuk a másikat.

Iskola és politikai szándék

0

A funkcióban levőknek meg ezután lehet trianonozni, másokra mutogatni, hogy nem demokraták és eszük ágában sincs a jogállami szabályokat betartani, játszani a tiszta és erkölcsös, jogtisztelő, sőt hatékony politikust.

Megoldódott vagy sem a vásárhelyi katolikus gimnázium ügye azzal, hogy a szabályosan meg sem alapított intézményt beolvasztották, vagyis jogilag eddig sem létező önállóságát megszüntették – egy ideje, a jelenlegi politikai konjunktúra értelmezésében már Caragiale sem segít, Ionesco abszurdjánál tartunk: el vagyunk rinocérosodva – a dolog máris tanulságos. Már hogyha nem elrejteni akarnák a lényegét, hanem tanulni abból.

De hát itt van az a rusnya „politikai szándék”, ami elfedi a valóságot, álvalóságot épít a dolgok köré, másfelől meg alibit teremt, felmenti a felelősöket, legalábbis látszólag, amolyan magán alapon. Ez a puszta „politikai szándék” olyasféle varázsszó ebben az országban, amit oda-vissza mindenféle problémamegoldás akadályának, vagy-, és alulértetten, megoldást hozó csodaszernek gondolnak és mondanak, a politikusok és holdudvaruk. A nincs rá politikai szándék kijelentéssel, (az újonnan politikussá lett Vass Levente él ezzel a kifejezéssel, a szándéka szerint lezárandó, a Bolyaiba visszaterelt katolikus osztályok ügyét) a legtöbbsz0r a felelősség elhárítását, egy-egy sikertelen akció kudarcát leplezik a közéleti szereplők, sőt ma már – az alt-right tánclépéseit követve – egyre inkább összeesküvés-elméleteket is belemagyaráznak minden kudarcba. Afféle gumifogalom, mely aztán nem segíti a tisztánlátást, annál inkább a maszatolást, a dolgok okainak összezagyválását, olyan értelmezésbeli ködfelhőt okoz, melynek leple mögött megtörténik az önfelmentés, szétterül a felelősség, és lényegében, követhetetlenné, érthetetlenné, szimulákrummá lesznek a dolgok. A politikai szándék kifejezés nem más, mint a megvezetés eszköze, a manipuláció politikai technikája, amivel szemben – használói szándéka szerint – apelláta nincs, az vagy van, vagy nincs és ez az egyetlen perdöntő vele kapcsolatban. A politikai akaratképző folyamatok, motivációk, elképzelések és intézmények stb., sőt a jogállamiság sem számít, ha valamire politikai szándék van, vagy éppen ellenkezőleg, nincs.

Hogy a misztikussá tett politikai szándék milyen szélsőséges helyzeteket hoz arra jó példák,  hogy politikai szándék híján, törvényt nem alkalmaznak – mint, ahogy az a Tanügyi Törvénynek a MOGYE-re vonatkozó részével megesett – , illetve az éppen aktuális vásárhelyi iskola-ügyben, amikor is, rommagyar politikusaink szerint eléggé el nem ítélhető módon, a hatalom, (kormány, városi tanács, tanfelügyelőség) nem hajlandó szabálytalanul eljárni, és egy kisebbségi „politikai szándékot” utóbb legitimálni. Senkit sem érdekelnek holmi törvényes vagy egyéb szabályozások, többségi u.n. politikai szándék kerül közvetlenül és brutálisan szembe kisebbségivel, és ez utóbbi, természetesen, alulmarad. És értsük pontosan, sem a jelenlegi kormányt, sem a múltbélieket, de éppen úgy az RMDSz-t sem érdeklik a törvényes-szabályos eljárások, a jogállamiság (hej, pedig mennyit szajkózzák ezt mindenfele): minden fél politikai szándékot akar érvényesíteni, minden eszközzel. Köztük olyanokkal, melyeknek a játszmába való bevonása – szülők, diákok, magyar külügy – nemcsak ízléstelen, de bizalomromboló, hosszabb távon is káros, mert végül is demobilizál, manipulál és olyan ügyekben is ”farkast kiált”, melyeket saját hibából idéztek elő, és azután politikai tőkét visz el, gyengíti a közösség érdekérvényesítő képességét.

Rögzítsük viszont, hogy a katolikus gimnázium ügyét kezdettől fogva politikusok – mindenekelőtt a vásárhelyi RMDSz szervezet és tanácsi frakció, valamint az akkori államtitkár, és a tanfelügyelőség – indította el szabálytalanul. Újra ki kell mondani Peti András, Tamás Zsolt és az ígérgető és intézkedni „elfelejtő”, utóbb kínosan magyarázkodó, Király András, s nyomukban a főtanfelügyelő tévedett, illetve mulasztott és felelőtlenül viselkedett, amikor rossz (feltételes módban fogalmazó, majd a határozatot ki nem egészítő) határozatot hozott. Amikor – még a bírósági döntést követően – sem lépett jogi eszközökkel, új, jól dokumentált tanácsi határozattal az ügyben, amikor utólagos informális alku tárgyává tette az iskolaalapítás dolgát, majd végül azonmód „meglépett a helyszínről”. Ma már az érintettek közül senki nem viseli 3 év előtti funkcióját, de nem azért mert beismerte tévedését és felállt a bársonyszékből, hanem, mert a titokzatos politikai szándék ezt hozta, no meg a DNA – jogos és szabályos – érdeklődése és eljárása „ezt dobta”.

Ezután tolták át a politikusok az egyház, a civil szervezetek, a szülői és diákközösség, valamint, végül, a magyar kormány térfelére. Hagyták, hogy a civil szféra és az egyház mozgósítson és föllépjen, a maga korlátozott eszközeivel próbálja megoldani a helyzetet, és aztán a végére jelentkeztek, de nem a felelősség felvállalásával: megmentőkként. Fura és amorális egy politikai technika, viszont szemmel láthatóan hatékony, amíg a tenyérből etetett média, a politikai értelemben foglyul ejtett közösség hallgat, illetve a hivatalos álláspontot mondja föl. Azért került homok a gépezetbe, hiszen a dolog ilyetén állását megírták, csakhogy marginális és kis nyilvánosságban, szakszerűen el is mondták/kielemezték, nem rajtuk, nem a civileken, a jogászokon, a józan újságírókon, stb., áll, hogy a politikailag manipulált értelmezések a dominánsak.

Az eset tanulsága, ha máris van ilyen, legalábbis számomra, hogy a „józan ész”, esetünkben a jogállamiság, a törvényes és szabályos út, politikai értelemben nem kifizetődő. Miért járnának el szabályosan, a felelősök megnevezésével, nyíltan és őszintén elmondva, hogy mit lehet és mit nem, ha az „alternatív igazságok” (ez a hazudozás új szinonimája, nem igaz?) hangoztatása, a tisztességtelen felelősséghárítás, stb., nemcsak elfedi a felelősöket, hanem még politikai hasznot is hajt? Megvezetni a népeket, nem csak hasznot hajt a perverz politikai osztálynak, hanem még ráadásul cinikus élvezetet is. Elképzelem, hogy a felelősek jól megérdemelt nyári szabadságon (gyakorlatilag nem működő reptér igazgatásáért fölvett nagy fizuval, illetve jól kiérdemelt „speciális” nyugdíjjal), mosolygósan összekacsintanak, „hát ez bejött, mindenkit hülyére vettünk, s sikerült kimenekülni a helyzetből, még a végén szobrot kapunk hőstetteinkért”, íme a gátlástalan hazudozás jól fizet. És a funkcióban levőknek meg ezután lehet trianonozni, másokra mutogatni, hogy nem demokraták és eszük ágában sincs a jogállami szabályokat betartani, játszani a tiszta és erkölcsös, jogtisztelő, sőt hatékony politikust.

Magyari Nándor László

Ha a liberálisok szidták volna a pápát…

0

Megpróbálom elképzelni, hogy milyen SZDSZ-ellenes kampányba és liberálisozásba kezdtek volna a magyar katolikus egyház és a jobboldali pártok, ha egy liberális közéleti szereplő beszélt volna úgy a pápáról, ahogyan ezt bayer zsolt tette néhány napja.
Orbán és Semjén Zsolt kebelbarátja, a Fidesz egyes számú szellemi verőlegénye Ferenc pápát „kreténnek”, „hülye, ostoba argentin libsinek”, „genderben hívő marhának” nevezte a minap egy tévés beszélgetés során. Annyiban túlságosan nagy képzelőerő szükségeltetik ehhez, amennyiben elképzelhetetlen, hogy egy SZDSZ-es politikus ilyen alpári, ocsmány módon minősítse a a katolikus egyház fejét, mert a liberálisok tisztelik mások hitét, meggyőződését.

Persze ahhoz, hogy az ember ne beszéljen így, még liberálisnak sem kell lenni, csak egyszerűen a másik személyiségét tiszteletben tartó kultúrlénynek. Annyiban viszont nagyon is könnyű elképzelni, hogy mit műveltek volna a megélhetési katolikus politikusok, megmondóemberek és egyházi vezetők, ha felidézzük, hogy mit műveltek minden esetben, amikor az SZDSZ politikusai az egyház és az állam szétválasztásának próbáltak érvényt szerezni vagy az egyházak privilegizálásának, jogtalan anyagi előnyökhöz juttatásának próbáltak határt szabni.

Huszonhét éven keresztül az SZDSZ elleni jobboldali gyűlöletkampány egyik fő vádpontja az egyház és vallásellenesség volt, holott soha semmi sértőt nem mondtak az egyházakra és még kevésbé a vallásos emberekre, csak azt gondolták, hogy véget kell vetni annak, hogy a jobboldal – az egyházi vezetők többségének mohóságát és hatalomvágyát kihasználva – politikai haszonszerzésre használja az egyházakat és olyan privilégiumokhoz juttatja őket, amelyek hátrányos helyzetbe hozzák a világi intézményeket.

És valahányszor a (szélső)jobboldal – kizárólag politikai érdekek által motiválva – felkapott egy-egy témát, amellyel a liberálisok vallás- és egyházellenességét kívánták bizonyítani, a katolikus egyház vezetői boldogan akaszkodtak rá és ítélték el kórusban a liberális pártot. Most viszont, amikor bayer valóban minősíthetetlenül, nemcsak a hívőket, hanem minden jóérzésű embert sértő módon beszélt – nem először – a katolikus egyház fejéről, az egyházi vezetők mélyen hallgatnak. Ahogyan – néhány tiszteletre méltó kivételtől eltekintve – mélyen hallgattak és szorgosan együttműködtek a valóban egyházellenes, vallásüldöző pártállammal is. Ismerőseim, akik belenéztek a korabeli titkosszolgálati iratokba elborzadva meséltek arról, hogy mi mindenre voltak hajlandóak egyházi vezetők, hogy elnyerjék a diktatúra működtetőinek jóindulatát.

Azokat a kisközösségeket pedig, amelyek nem voltak hajlandóak együttműködni a pártállammal, nota bene nyíltan szembeszálltak a diktatúrával maguk az egyházi vezetők közösítették ki, hurcolták meg. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy hogy viselkedtek a holokauszt idején (tisztelet a kivételnek) vagy arról, hogy megáldották a frontra vonuló – vágóhídra küldött – kiskatonák fegyvereit. Ugyanúgy kollaboráltak a pártállammal, ahogyan most a nagy egyházakat szavazatszerzésre használó álkeresztény pártokkal. És gyűlölik a pápát, amiért ő szigorúan ragaszkodik a biblia tanításához, szót emel a menekültek, üldözöttek, elesettek érdekében.

Mindezek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy Csehország mellett Magyarország Európa legvallástalanabb országa és nálunk a legalacsonyabb az egyházak tekintélye. Az elmúlt száz évben mindent megtettek az egyházi vezetők ennek érdekében. Mint ahogy hallgatásukkal, a hatalommal való erkölcstelen kollaborálásukkal ma is elárulják hitüket és híveiket.

Forrás: Vásárhelyi Mária

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!