A Wall Street Journal értesülése szerint Donald Trump legszívesebben Orbán Viktort látná az ENSZ következő főtitkáraként. Már maga a felvetés is meghökkentő: miközben Trump évek óta nyíltan lebecsüli a világszervezetet, és alternatív nemzetközi fórumokban gondolkodik, most egy olyan politikust emelne a világ legfontosabb diplomáciai szervezetének élére, akinek pályafutását sokkal inkább a konfliktuskeresés, mint a konszenzusteremtés jellemezte. Az ötlet első hallásra politikai provokációnak tűnik, de jól megmutatja azt a világképet, amelyben Washington, Moszkva és részben Peking egyes szereplői újra a nagyhatalmak alkuira bíznák a kisebb államok sorsát.
Az ENSZ főtitkári tisztsége hagyományosan nem a hangos politikai harcosoknak való. A poszt betöltőjének nem választókat kell mozgósítania és nem ideológiai csatákat kell nyernie, hanem egymással szemben álló országokat kell egy asztalhoz ültetnie. A főtitkár akkor sikeres, ha láthatatlanul közvetít, kompromisszumokat kovácsol, és működésben tartja azt a sokszor bénult, mégis nélkülözhetetlen nemzetközi rendszert, amely a második világháború után jött létre.
Orbán Viktor politikai karrierje ennek éppen az ellenkezőjéről szólt. A magyar miniszterelnök a konfliktusokból épített politikai tőkét. Harcolt Brüsszellel, harcolt a migrációval, harcolt a nemzetközi pénzügyi körökkel, harcolt a liberális demokrácia intézményeivel, és az utóbbi években szinte teljes politikai identitását arra építette, hogy szemben álljon az európai mainstreammel. Ez a politika Magyarországon sokáig eredményesnek bizonyult, de az ENSZ-ben éppen az ilyen típusú politikai karaktereknek van a legkevesebb esélyük a sikerre.
Trump barátsága ritkán hoz politikai szerencsét
Donald Trump számára Orbán Viktor régóta kedves politikai szövetséges. Csakhogy az amerikai elnök támogatása manapság inkább teher, mint előny a nemzetközi politikában. Az elmúlt hónapok választásai azt mutatták, hogy azok a politikusok, akik nyíltan Trump zászlaja alatt próbáltak politizálni, sorra vereségeket szenvedtek.
A jelenségre találó lehet Rejtő Jenő klasszikus mondása: „Piszkos Fred barátsága öl.” Trump politikai támogatása sem bizonyult mindig szerencsésnek. A világ jelentős részében ugyanis az amerikai elnök nacionalista politikája korántsem népszerű. Európában különösen erős az ellenérzés vele szemben, és ezt jól érzékelik azok a politikai szereplők is, akik korábban szívesen hivatkoztak rá.
Egy ENSZ-főtitkár esetében pedig nem az számít, hogy egy-két nagyhatalom vezetője kedveli-e, hanem hogy elfogadható legyen a szervezet közel kétszáz tagállama számára. Márpedig Orbán Viktor ebből a szempontból erősen megosztó figura.
Az ENSZ nem a vétók, hanem a kompromisszumok világa
A világszervezet működését eleve megnehezíti, hogy a Biztonsági Tanács öt állandó tagja, az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Franciaország és Nagy-Britannia vétójoggal rendelkezik. A főtitkár feladata éppen az, hogy ebben a rendkívül bonyolult rendszerben valamiféle együttműködést teremtsen.
Ehhez kifinomult diplomáciai érzék, türelem és mindenekelőtt bizalom szükséges. Orbán Viktor azonban hosszú éveken keresztül tudatosan építette fel azt a politikai imázst, amely a konfrontációból merít erőt. Nehéz elképzelni, hogy ugyanaz a politikus, aki az Európai Unióban rendszeresen blokkolta vagy késleltette a közös döntéseket, hirtelen a globális konszenzus megtestesítőjévé váljon.
Ráadásul az Európai Unió tagállamainak jelentős része aligha támogatna olyan jelöltet, akit sokan kifejezetten Európa-ellenes politikusként tartanak számon. Az ENSZ-főtitkári tisztséghez szükséges nemzetközi támogatás megszerzése ezért szinte lehetetlen feladatnak látszik.
Menekülőút vagy komoly jelölés?
Éppen ezért sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért merül fel egyáltalán Orbán Viktor neve. Washingtonban bizonyára pontosan tudják, hogy egy ilyen kandidálásnak minimális a reális esélye. Ezért egyes elemzők szerint a háttérben más megfontolás is állhat.
Egy jelentős nemzetközi tisztség politikai és jogi védelmet nyújthat egy korábbi vezető számára. Ha Magyarországon a hatalomváltást követően korrupciós vagy más vizsgálatok indulnának az Orbán-rendszer működésével kapcsolatban, egy nemzetközi pozíció kényelmes menekülőutat jelenthetne.
Ebben az összefüggésben már nem is az a kérdés, hogy Orbán Viktorból lehet-e ENSZ-főtitkár. Sokkal inkább az, hogy a nevét miért dobják be a nemzetközi politikai alkudozásokba.
A történelem különös iróniája lenne, ha az a politikus, aki egész pályafutása során a nemzeti szuverenitás bajnokának szerepében tetszelgett, végül egy nemzetközi szervezet védőernyője alatt keresne politikai menedéket. Ennél azonban még nagyobb kérdés, mit jelentene a világ számára egy olyan ENSZ, amelynek élére nem a kompromisszumok mestere, hanem a politikai szélmalomharcok legkitartóbb lovagja kerülne. Sok tagállam szemében ez nem megoldást, hanem újabb problémát jelentene.
