Főutca

0
805
Facebook

Téma: iskolai bombariadók. Címzett: Belügyminisztérium. Aláíró: Miniszterelnök s.k.

„Utasítást adtam, hogy kő kövön ne maradjon!” (index)

Az az igazság, hogy nem egészen értem én ezt. Azt látom, hogy a kormány egyértelmű taktikája a minden lerohadt ágazat parancsuralmi (= rendőrségi) vezetésnek való alárendelése, hiszen pénz híján csak úgy, magától nem működne sem az egészségügy, sem az oktatás, ám a „Világos, Professzor?” szöveget kiegészítve az „Igenis! Értettem, őrmester úr!” szöveggel még ennyi pénzből is elvegetálnak tanárék meg orvosék. Valahogy. Viszont az utasítást elolvasva fogalmam sincsen arról, Pintérék mi a francot romboljanak le még az úgyis összeroskadóban lévő, kicsiny, magyaros épületben, ahol a nyikorgó ajtón ki- bejár az inflációs szél.

Hosszas gondolkodás után sem tudom. A gondolkodás azért elvezetett oda, hogy kezdtem valószínűsíteni, a miniszterelnök úr… khm… nem pontosan fejezte ki óhaját. Nem azt akarta mondani, amit mondott. Az általa megfogalmazott utasítás nem további rombolásra vonatkozott (van rom nálunk bőven anélkül is – pl. MÁV), hanem nyilván az információszerzés „Mozgassanak meg minden követ!” és a „Nézzenek be minden kő alá!” technikáinak klastrombéli, eleddig ismeretlen kombinációja. A szakértő rendőrök majd úgyis tudják, miről lenne szó, akármit beszél a miniszterelnök úr, és tényleg összeszednek minden informátort meg információt az ügyről, ami az elvetemült gazember(ek) elfogásához szükséges. Sőt, még el is fogják. Anélkül mit sem érne mindez, ugyebár.

Az értelmezés tehát rá van bízva arra, aki a miniszterelnök úr szövegét hallja vagy olvassa valahol. Nem szokatlan ez a miniszterelnök úrtól, hiszen ő volt az, aki mikor számon kértek rajta valamit, azzal vágott vissza, hogy „Ne azt nézzék, amit mondok, hanem amit csinálok!”, még véletlenül sem gondolva azzal, hogy a mondat egyértelműen azt jelenti: „Hazudtam, és még fogok is”. Ezzel persze a miniszterelnök úrnak nem kell törődnie, a Főhazug már rég ki van jelölve nálunk (hiába nem tud idézni tőle konkrét hazugságot senki), és a teljes ország derék értelmisége vezetésével azon őrködik, hogy ezt a címet el ne vehesse a DK vezetőjétől senki! De még a Háry János nevű úr se! Így aztán a miniszterelnök úr nyugodtan mondhat olyanokat, hogy „A TAO nem közpénz.” (de az), „A cafeteriához nem nyúlunk” (de, nyúltak),

„Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk a velünk egyet nem értőket”

(de, vetemedtek. Hajjaj, de még mennyire!), „Minden háztartást átlagosan havi 181 000 forinttal támogatok” (egy fenét!), úgysem fogják hazugnak minősíteni. A cím foglalt, és punktum! Illetve: ennyike.

- Hirdetés -

Biztosan lesznek, sőt már biztosan vannak is olyanok, akik a miniszterelnök úrtól hallottak alapján nem tudják eldönteni, hogy butuska vagy hazudós. A saját véleményem szerint a kettő sajátos keveréke, amely keverék csak a miniszterelnök úrra jellemző. Más politikus még „népátverési” célból sem mond olyat soha, hogy hagyjuk a tudomány tohuvabohus hablatyát, forduljunk inkább a józan észhez. Orbán viszont igen, és ebből tisztán látszik egyrészt az, hogy a tudomány az ő számára bonyolultabb, mintsem bölcselme felfogni képes, másrészt az, hogy meg van győződve róla, a tudomány meg a józan ész két különböző dolog. Holott nem. Vannak ugyan efféle törekvések, hogy ne legyen az, de ezek általában nem hoznak nagy sikert, így aztán hamar átesnek a „Hülyeség” feliratú rostán, mely a tudományban naponta használatos.

A fentiekből következően, nem szabad szó szerint, de még komolyan sem vennünk a miniszterelnöki szöveget, amíg meg nem vizsgálta az ember, mi a fenét akart vele mondani. Ha ez megvolt, jöhet az érdemi rész. Addig csak sorminta, nem az értelemre hat.

„A magyar kormányfő Donald Trump amerikai elnök a beiktatása óta hozott intézkedéseiről is beszélt. Úgy vélte, Európára nézve a lépéseiből látszódik, hogy a magyarok már Trumpok voltak Trump előtt. Orbán Viktor szerint a nyugati világ két pillérből áll: egy európai és amerikai lábból.

– Az elszigetelt Magyarország immár visszatért a történelem főutcájára. Többségben vagyunk de még mindig lázadnunk kell. Mi vagyunk az új főutca, de attól még Brüsszelben lázadni kell – jelentette ki.”

Hát, igen. Még jó, hogy Trump előtti Trumpként mi, magyarok megmutattuk Trumpnak az irányt, és ő ezt meg is fogadta, mert ha a maga feje után megy, még a végén belekeveredik a sorosisták hálójába. Persze az is lehet, hogy magától csinálja ugyanazt, mint a miniszterelnök úr, amilyen végletesen önző mind a kettő, nem zárható ki hát az sem a lehetőségek közül.

Sajnos a gender, war, migrants probléma trióból a Trump – Orbán duó esetében csak kettő azonos, ugyanis a nagyméretű nemzetállam úgy önző, hogy támad (például Grönlandot, Kanadát, a Panama csatornát – lásd még Putyin kalandját Ukrajnával), míg a kisméretű nemzetállam inkább békéért siránkozik, mert önzőségét tekintve az éri meg neki. Persze mindhiába, a sikerhez ugyanis túl kicsi, ezért a dolgokra befolyása nincs, így aztán csak sodródik az eseményekkel, vagy az árral úszva, vagy szembe tempózva vele, de amilyen pechje van, az a végeredmény szempontjából mindegy. Mindkét esetben ugyanoda jut. Az, hogy hová, nálunk körülnézve tisztán látható.

Biden regnálása alatt a legtöbb kérdést tekintve szemben tempóztunk az EU-val is, meg Amerikával is, most Orbánék azt remélik, ha az EU-val nem is, legalább Amerikával együtt fogunk, de amilyen átkozott pechünk van már megint, nem az USA egyik tagállama vagyunk, hanem az EU egyik tagállama, így aztán tökmindegy nekünk, hogy Trump mit csinál a bevándorlókkal, meg a transzneműekkel otthon, úgysincs ránk hatással. Hogy Orbán nem látja, azon nem csodálkozom.

Eltöprengtem rajta, ez a főutca meg történelem honnan olyan ismerős nekem. Kellett törnöm a fejem egy darabig, de aztán beugrott: a könyv 2003-ban jelent meg, szerző Orbán Viktor, a könyv gondozója természetesen a Magyar Egyetemi Kiadó, a címe pedig,

„A történelem főutcáján”.

Szerkesztette Schmidt Mária. Mint azt az ismertető szöveg ismerteti: „A reprezentatív kötet Magyarország gyarapodását, az Orbán-kormánynak a polgárokkal közös erőfeszítéseit mutatja be, közel száz gyönyörű fotóval. A könyvben egyforma súllyal szerepelnek a legfelemelőbb és a legnehezebb pillanatok. Az ünnepek és a hétköznapok. A Corvin-lánc világhíres kitüntetettjei és az árvízi gátvédők. És az erős jelképű épületek, létesítmények: a lebombázás után felújított kórogyi templom.”

Hát biza! A főutca! Akkor még a miniszterelnök úr zseniális irányításával ottan jöttünk -mentünk, védtük a gátat, építettük a templomot, de aztán az a szemét Medgyessy bevitte az országot az EU-ba, és attól kezdve annyi volt nekünk. Oda kerültünk ahová Belgium, a történelem mellékutcájába. Egyébként a belgák úgy mondják, semmi kedvük a főutca hektikus forgalmához, a nyugodt, békés életet szeretik, finom csokoládé, jó sör, Lukaku, Courtois, Kevin de Bruyne, és hogy az Orbán szerinti idézőjeles „Brüsszel” is ott van náluk, az nekik mellékkörülmény. Akárha ott se lenne. À votre santé, illetve Voor uw gezondheid! Azaz mindkettő, természetesen.

Na de most a derék amerikai nép döntésével minden megváltozott. Mi vagyunk az új főutca személyesen, egyetlen baj, hogy ezt Brüsszel nem is tudja. Sem azt, hogy új főutca van, sem azt, hogy mi vagyunk azok (ők ugyanis nem Orbán Viktor fő témáival, azaz a genderrel meg a migránsokkal foglalkoznak, hanem a gazdasággal, ahol Magyarország nem főutca, hanem az egyik leglerobbantabb, sáros mellékutca lakója), ezért már megint kezdhetjük az ár elleni tempózást, mintha mi sem történt volna. Még szerencse, hogy a Pressman hazament. Legalább ennyi.

Ha nem is sok, több mint a semmi. Csak nehogy ráfázzunk a diadalittas gender-migráns főutcáskodásra.

- Hirdetés -

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .