ÉLET – MÓD Ünnepre fel! Ajándékkészítés

1
410

Kevés bensőségesebb ünnep van, mint a karácsony, vagy talán még pontosabban, mint az elképzelt karácsony. Mindenkiben él egy kép arról, milyen szentestére vágyik, s jó esetben a megvalósulás – ha nem is esik teljesen egybe, de azért legalább – közelít az ideálisnak tartotthoz. Persze, ezért kell tenni, nem is keveset. Például érdemes ajándékokat készíteni.

 

Valaha, a boldog(abb) időkben a karácsony elsősorban nem  az ajándékokról szólt, ma már, főként a „fejlettebb” világban – eléggé szomorú módon – ez (és az evés-ivás) a központi eleme ennek az ünnepnek (is). Jómagam gyakorló szülőként és immár nagymamaként tudom, a kisgyerekek, de még a nagyobbak is várják, sőt, elvárják az ajándékok tömegét – s nincs olyan szülő (nagyszülő), aki ne szeretne mindent, de tényleg mindent megadni a gyerekeinek (unokáinak). Ennek megfelelően már hónapokkal korábban elkezdődik a tippelősdi, melyik gyerek, minek örülne a legjobban. A legelrugaszkodottabb vágyakat is igyekszünk ilyenkor teljesíteni. S a gyerek megkapja az x-edik babát/autót/plüssjátékot/elektronikai kütyüt/jó esetben könyvet/…  Boldog is, fülig ér a szája…majd pár nap után a korábban vágyott kincs mehet a kukába. Együtt a család többi tagjától kapott „lim-lommal”, amely még legfeljebb ideig-óráig okoz némi örömet.

Jómagam is átestem ezen a stáción, mígnem pár évvel ezelőtt elegem lett belőle. S átálltam az addig csak jótanácsként hallott-olvasott „készíts magad ajándékot” gyakorlatra. Így saját tapasztalataimra hagyatkozva határozottan állíthatom: ezek az ajándékok tényleg sokkal értékesebbekké, pontosabban tartósan értékesebbé válnak a gyerekek számára, mint bármely boltban vásárolt csili-vili csoda.

S nem csak a gyerekek számára!

Egyetlen kulcsa van a sikernek: tényleg egyénre szabottan, tényleg a megajándékozottra gondolva, tényleg mi találjuk ki, hogy mit készítenénk a számára.

Tudom, sokan csak legyintenek erre, mondván: akinek nincs kézügyessége, az mit csináljon? Hát elmondom a saját tapasztalatomat.

Kézügyességemről csak annyit, hogy amikor a lányomnak, az általános iskolában olvasónaplót kellett gyártania, s Vukot kellett lerajzolnia – nos, azt együttes erővel is csak olyanná sikerült varázsolnunk, hogy máig nevetőgörcsöt kapunk, amikor felemlegetjük. Ezzel együtt is megtaláltam azokat a technikákat, amelyekkel az én adottságaimmal is bele lehetett vágni ajándékkészítésbe.

Hogy bemutassam, mire gondolok: a képen azok  karácsonyfadíszek láthatók, amelyeket a kézügyességgel hozzám hasonlóan megáldott barátnőmtől kaptam tavaly (az általam kézzel készített darabokból – dekupázs, szalvétatechnika, üvegfestés, selyemfestés stb. – nem tudok mutogatni, miután azokat elajándékoztam, az ideieket pedig félek feltenni a netre, nehogy lelőjem a poént).

 

De akinek ehhez sem fűlik a foga, az készíthet fotóalbumot, annak is a speciális válfaját, a nem csak fotókat, hanem számos díszítő elemet – matricát, ilyen-olyan apróságokat – irományokat stb. – is tartalmazó, úgynevezett scrap bookot a közös emlékekről – ez is örökérvényű ajándék. Számos lehetőség van arra is, hogy naptárt állítsunk össze a saját képeinkből, amlyet profi módon ki is nyomtatnak (ma már sok helyen). Vagy akár egész fotóalbumot is betördelhetünk és megképszerkeszthetünk okos programok segítségével. Lehet egyénre szabott ajándéktárgyakat is készíttetni, amelyek egy-egy elemét (például egy hűtőmágneshez a képet és a feliratot) mi magunk szolgáltatjuk. De egyszerű venni egy hobbyboltban például egy kerámiabögrét, amelyet az ugyancsak ott beszerzett kerámiafestékkel kidíszítünk, s kiégetünk a sütőben. Vagy akár készülhet például trikó is – textiltollal.

Vagy, ha „írástudók” vagyunk, írhatunk kis történeteket a megajándékozottról, a megajándékozottnak. Vagy akár süthetünk karácsonyi sütit, amit papírból s.k. készített dobozkába csomagolva (nem nehéz hajtogatni)  teszünk a fa alá. Higgyék el, örömet okoz a hozzánk közel állóknak! Emlékszem például, pár évvel ezelőtt egy barátnőm zsírjában sült libamájat készített a fa alá, szép piros pöttyös kerámiaedénykében. A máj és a zsír gyorsan a múlté lett, de a kis piros pöttyös konyhám nagy kedvencévé vált.

 

Aki inkább vállakozókedvű, az készíthet akár személyre szabott társasjátékot, összeállíthat saját képekből álló memóriajátékot, írhat verset, ami kinyomtatva, képekkel, matricákkal díszítetten, egy keretbe téve nagy sikert tud aratni.

 

Már persze nincs sok idő – vagy másfél hét csupán – a „célnapig”, de azért van, ami még beleférhet, nem? De ha nem is, nem csak karácsonyra érvényesek a fenti gondolatok. Születésnapra is megfontolandó az egyedi, személyre szabott, s nem a boltban sok-sok pénzért megvett ajándék.

Ami a költségeket illeti – az nagyon változó. Voltak olyan ajándékok – például a személyre szabott társasjáték, meg az unokáknak írt könyv(ek), amelyek csillagászati összegeket emésztettek fel (képszerkesztés, nyomdai költség, köttetés stb.), kinyögni nehéz volt, de tudják, milyen érzés, amikor az ember betoppan az unokákhoz, akik a társast körbeülve a földön játszanak?! Vagy amikor arról lelkendezik az azóta olvasni megtanult unoka, hogy az általad írt mesét olvassa esténként?

Ahogy a reklám mondja: „megfizethetetlen”.

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .