Kezdőlap Címkék Karácsony

Címke: karácsony

Nincs társbérlet

Gulyás miniszter bejelentette, hogy a kormány Budapest Fejlesztési Központot hoz létre a kormány Budapest-politikájának művelésére, és Vitézy Dávidot bízták meg annak vezetésével.

Fürjes Balázs államtitkár, aki ezt az új intézményt mint a kormány Budapest-politikájának felelőse felügyeli, néhány napja azt mondta Bolgár Györgynek a Klubrádióban, hogy a választók társbérletet hoztak létre, amikor a kormány fideszes, a főpolgármester és a Fővárosi Közgyűlés többsége viszont ellenzéki.

Nem így van, a választók semmiféle társbérletet nem hoztak létre.

A társbérlet kifejezés a francia politikai életből származik, annak is a múltjából, amikor az ötödik köztársaság első időszakában a köztársasági elnököt még hét évre választották, s az elnökválasztást időben tudatosan elválasztották a parlamenti választástól. Így állhatott elő többször is olyan helyzet, hogy néhány évig a köztársasági elnök az egyik politikai oldalt képviselte, a parlament többsége és így a miniszterelnök a másik politikai oldalból került ki.
Ezt nevezte társbérletnek (cohabitation) a francia politikai nyelv. Amióta a köztársasági elnök hivatali idejét öt évre korlátozták, és az elnökválasztást követően rendszeresen parlamenti választást is kiírnak, amit a győztes köztársasági elnök pártja meg is nyer, a cohabitation ki is ment a párizsi divatból. Azt a helyzetet, amikor akár Párizsban, akár Berlinben vagy Londonban, Varsóban vagy Prágában a parlamenti ellenzék adja a főpolgármestert, senki nem nevezi társbérletnek.

A francia cohabitation ugyanis azt jelentette, hogy ugyanannak a politikai entitásnak, nevezetesen az egész országnak a kormányzásában, amiben a francia ötödik köztársaságban a feladat megoszlik a köztársasági elnök és a parlamenti többség bizalmából működő kormány között, jut szerephez a két politikai oldal.

Nálunk most azonban nem ez a helyzet, ahogy Londonban, Berlinben, Varsóban vagy Prágában sem.
Az ország kormányzására tavaly a Fidesz kapott, immár negyedszer, a választóktól megbízást. (A négyből háromszor kétharmados felhatalmazást.) Budapest irányítására azonban a mai, többé-kevésbé baloldalinak és liberálisnak tekinthető ellenzék kapott a fővárosi választóktól megbízást. (A fővárosi közgyűlés többségében jelen levő pártok közül az MSZP, a DK és a Párbeszéd egyértelműen baloldali, a Momentum – legalábbis nemzetközi pártkapcsolataiból ítélve – liberális párt, bár ezt sosem mondják ki, s udvariasságból mások sem mondják róluk.)

Csak és kizárólag a baloldali–liberális közgyűlési többségnek van választói felhatalmazása Budapest irányítására. Nincs itt semmiféle társbérlet.

Amit Fürjes mond, az jóindulattal félreértésnek nevezhető, de én megengedem magamnak, hogy azt mondjam, hazugság.

Az, hogy Budapest működésének és fejlesztésének finanszírozásához a fővárosi önkormányzatnak nincs elegendő pénze, és ezért feladatainak megvalósításához a központi költségvetés támogatására van szükség, annak következménye, hogy az Orbán-rendszer szélsőséges centralizációt alakított ki, rendkívül szűk teret hagyott az önkormányzatiság számára.
Ebből viszont az következik, hogy a kormány köteles a központi költségvetésből rendszeres támogatást nyújtani az önkormányzatok, köztük a fővárosi önkormányzat működéséhez, és részt vállalni a fővárosi fejlesztések finanszírozásából.

Nincs semmi alapja arra, hogy ezt ahhoz kösse, hogy a fővárosi önkormányzat akár a működésben (például a közösségi közlekedés vagy a színházak működtetésének mikéntjében), akár a fejlesztésekben aszerint dönt-e, hogy a kormány mit tart helyesnek. Erre ugyanis a kormánynak nincs a budapesti választóktól felhatalmazása.

Már korábban is leírtam, de most megismétlem: az Orbán-kormánynak semmi alapja arra, hogy „Budapest-politikát” hirdessen meg, és ehhez önálló intézményt hozzon létre. Amíg Tarlós volt a főpolgármester, emlékezetem szerint ez nem is jutott eszébe.
Elhiszem, hogy Vitézy Dávid hozzáértő szakember. Amit azonban most csinál, azt helytelenül teszi. Ha Budapest fejlődését kívánja előmozdítani, azt azzal tehette volna meg korrekt módon, ha elfogadja Karácsony Gergely ajánlatát, és pályázik a BKK vezetésére. Elvégre a választók most Karácsonyra és partnereire bízták Budapestet.

Azzal, hogy nem ezt tette, hanem Fürjes államtitkár mellett vállalta el az új intézmény vezetését, kiderült: nem Budapest fejlődésén, hanem a budapesti választók által felhatalmazott legitim fővárosi vezetés ellehetetlenítésén kíván munkálkodni.

Bármilyen jó szakember is, a jelek szerint elsősorban nem szakember, hanem fideszes.

Szuperkórház: csak a beton számít?

Több mint gyanús, hogy az úgy nevezett Szuperkórház szelleme levakarhatatlanul ott lebeg néhány politikus bakancs listáján, pedig nem kellene, mert az orvostársadalom feltűnően visszafogott ebben az ügyben.

Az nem tartozik szakmai kiállásnak, hogy egy-két orvos végzettségű politikus akár kormánybiztosi minőségben, akár a fővárosi önkormányzat tagjaként lobbizik a kórházért, mert egyéb, tágabb szakmai támogatottság és védhető érvek híján ők egyszerűen csak a beton lobbihoz sorolhatók.

Aggaszt viszont, hogy legutóbb Karácsony Gergely főpolgármester Facebook bejegyzésében is mindössze helykijelölési problémákkal komplikált tényként kezelte a fővárosi Szuperkórház kérdését, pedig nem az.

Hiába kormányzati kompetencia állítólag de jure a beruházás az viszont de facto a budapestiek kompetenciája, hogy meddig élhetnek, milyenek a gyógyulási esélyeik. A főváros szerencsére még nem hozott soha egyértelmű kiállást a kórház szükségessége mellett.
Nem is hozhattak ilyen döntést a budapestiek, mert elég széles közmegegyezésen alapszik, hogy a budapesti egészségügyi fejlesztésekbe strukturálisan és funkcionálisan nem illeszkedik bele egy ilyen szuperkórház, nem javítana a mostani helyzeten. Önmagában nem növelné az ellátás gyorsaságát, színvonalát és így nem csökkentené az elkerülhető halálesetek magas számát.

Sőt!

Nem nehéz belátni, hogy egy ilyen a beton lobbi által áterőltetett Szuperkórház ronthatná is a budapestiek egészségügyi ellátásának hatékonyságát mert 300-400 milliárd forintot olyan fejlesztésektől vonna el, amik viszont tényleg gyorsan és látványosan javítanának az ellátáson.

Ezek a fejlesztések, többek között, a 3-4 budapesti centrum kórház megerősítése és fejlesztése lennének.

A mindenütt mutogatott terveken látott felesleges luxuselemekkel bőven ellátott Szuperkórház tervét helyesen a főváros múlt év decemberi ülésén nem hagyta jóvá a maga részéről, de az indokok között nem csak a helyszínkiválasztás problémája kellett volna, hogy álljon.

Azért nem csak az, mert a Szuperkórház ötlete minden korábbi, a regionális kórházak erősítésének húsz évre visszamenő koncepciójával szemben egy váratlanul hajánál fogva előrángatott dolog. Ez tovább erősíti azt a gyanút, hogy itt nem szakmailag végiggondolt és a főváros egészségügyi ellátása színvonalának hatékony ügyéről van szó, hanem egy egyszerű ingatlan beruházásról, amiből szép pénz, akár százmilliárd is juthat egyesek zsebébe anélkül ráadásul, hogy az eredmény valóban hasznos lenne.

Tudják ezt sokan a szakmában és józan politikai körökben is és lassan az a furcsa és elgondolkodtató helyzet áll elő, hogy csak a kormány (egy része) és a fővárosi vezetés (egy része) akarja a Szuperkórházat a fővárosiak és a szakma mérsékelt lelkesedése mellett. Jó lenne tisztán látni, hogy ki kivel van és főleg, hogy ki van a budapestiekkel.

A probléma nyomatékos felvetése nem kórházépítés és egészségügy ellenességről szól, hiszen szakmai elemzéseken alapuló döntés esetén valószínűleg senki nem vitatná, hogy például kellhet még egy kórház Budapestnek, de nem egy Szuperkórház, hanem egy további centrumkórház szerű intézmény.

Vessünk egy pillantást a koncepciók anyagi vonzatára is.

Az elmúlt években 150-300 milliárd között röpködnek a Szuperkórház kormányzat által elhintett várható költségei amit ismerve a felülszámlázást és pontatlan tervezést nyugodtan tekinthetünk most 400 milliárd forintnak.
Elképesztő és baljós előjel, hogy – a már ilyen-olyan, sokszor csak kamu korábbi előkészületi munkákra kifizetett milliárdos nagyságrendű kiadások mellett –

állítólag nemrég a Szuperkórház tervezése címén 8 milliárd forint értékben szerződtek le valakik valakikkel a Szuperkórház tervezése címén, jóllehet semmi biztos nincsen azzal kapcsolatban, hogy hol és mi is épül.

A budapestiek ellátását tényleges javító négy budapesti centrumkórház fejlesztésére összesen körülbelül 1000 milliárd forint kellene. Első ránézésre tehát jóval többe kerülne a centrumkórházak feljavítása, de ár/érték arányban az eredmény is jobb volna.

Ezért aztán nyugodtan nevezhetjük demagógiának és hangulat keltésnek az olyan megnyilvánulásokat amikor például a kormánypárti frakció néhány tagja azzal vádolja a fővárosi közgyűlésben az úgynevezett ellenzéket, hogy azt egyáltalán nem érdekli a fővárosiak egészsége és  kórház-stopot rendelt volna el Budapestre.

Nem emlékszem kórház-stopra, sokkal inkább a Szuperkórház ügyét övező bizonytalanságra.

Jelenleg ugyanis úgy néz ki a dolog, hogy egy-két, a lobbihoz köthető politikuson kívül csak két ember áll ki nyíltan a szuperkórház mellett: Bedros J. Róbert aki fizetésért a projekt kormánymegbízottja és a szintén fizetett Fürjes Balázs kormánymegbízott. Ismerve azonban a mai magyar valóságot nyugodtan feltételezhetjük, hogy ők mindketten csak diszpécserek az ügyben.

Az értetlenkedés a Szuperkórház ügyében nem indokolatlan az egészségügy általános anyagi helyzete szempontjából sem. Drámaian keveset költünk az egészségügyre, tavaly a GDP 6,6 százalékát költöttük az egészségügyre, csakhogy ebből az állam csak 4,6 százalékot adott bele, a többit az állampolgároknak közvetlenül kellett kifizetnie.
Ebből két dolog azonnal következik. Az egyik, hogy az állam már 200 milliárd forintot amúgy is kivett lakosság zsebéből elsősorban a járóbeteg rendelés egyharmadának magánegészségügybe terelésével, másrészt a fejlettségi szintünkhöz képest a lakossági közvetlen hozzájáruláson túl amúgy is hiányzik 1200 milliárd forint a magyar egészségügyből, ami GDP arányosan plusz 3 %-t jelentene.

Ennek a pótlásán kellene elsősorban iparkodni a kormánynak inkább mint az államadósság gyorsított törlesztésén. Az adósság jól el van, nem is rosszak a kamatfeltételei, ahogyan Reagan mondta: az majd gondoskodik magáról, az élet viszont kegyetlen biológia törvények szerint lepörög, mint egy film.

A fentebb említett hiányzó és berakandó 1200 milliárdból évente növekvő mértékben, de legfeljebb 600 milliárd a következő 3 évben elérendő egészségügyi bérkorrekció és annak fenntartása, a másik 600 milliárd pedig maradhatna fejlesztésre, azaz 3 év alatt 1800 milliárd.

Látszik tehát, hogy további vidék fejlesztések kihagyása nélkül is kigazdálkodható 3 év alatt a főváros 1000 milliárd forintos fejlesztési igénye.

A kormány gyakran hivatkozik arra, hogy most 700 milliárddal többet költ az egészségügyre mint 2010-ben azonban ennek az összegnek a 80%-a az EU-tól címkézve kapott vidéki kórház felújítási program, illetve az egészségügyi dolgozók 2010-óta égetően szükségessé vált minimális többszöri bérkorrekciója volt, azaz elmaradt a szükségessé vált magasabb szintű ellátás finanszírozása saját költségvetési pénzekkel, még az amortizáció pótlásával.

Fontos hangoztatni, hogy a magyar orvosok és reálisan gondolkodó politikusok nem azért nem támogatják lelkesen egy bécsihez hasonló, amúgy “csak azért is” alapon annál is nagyobb, ott 1500 milliárd euróba kerülő kórház ötletét mert kisstílűek volnának vagy ne mernének nagyot álmodni, hanem azért mert pontosan látják, hogy a magyar egészségügy javításában a következő állomás nem egy botanikus kertes, színháztermes, stb. intézmény hanem a megfelelő centrumkórház hálózat kialakítása.

Az Ausztriától való 70-80 éves lemaradást tekintve kicsit nevetséges is ez a monarchiás időkre hajazó utánzás, de elsősorban arról van szó, hogy ha átfutunk a Szuperkórház mellett általában felhozott érveken akkor azt látjuk, hogy azok között szakmai alig van, néhány szempont másodlagos és vannak olyanok is amik egyszerűen nem igazak.

Ilyen utóbbi például az állítólagos jó megközelíthetőség vagy annak hangoztatása, hogy többen vannak akik támogatják mint akik megkérdőjelezik a kórház szükségességét.

Blöff az is, hogy az emberek többsége úgy gondolja, hogy szükség van olyan egészségügyi intézményre, amelyben a legmagasabb szintű ellátás érhető el bármilyen betegségcsoportban. Ezzel szemben az emberek többsége szerint mindenütt, de minimum régiónként szükség van erre a képességre, szolgáltatásra.

A sem igazán érv, hogy a szuperkórház bizonyos szakmai profilokban országos hatáskörű ellátást fog nyújtani, mert erre most is megvannak a profilonkénti legjobb intézmények.

Nem egyetlen Szuperkórházban kell országos hatáskörű ellátást biztosítani, hanem vidéken, a regionális központokban és budapesti decentrumokban kell emelni a színvonalat. A kimondottan nagyon speciális eseteket az országos hatáskörű intézményekben vagy egy jóval kisebb méretű kórházban lehetne kezelni.

A lézerrel tájékozódó gyógyszer-, étel- és szennyes szállítást végző robotok vagy a papírmentes, okos eszközökön való működés pedig bizonyára érdekes jó játékok lennének és bizonyára haladást jeleznének a korral , de biztos nem tartoznának a mai magyar egészségügy több tízezer megelőzhető haláleset csökkentését célzó küzdelme frontjára.

Nehéz mit kezdeni azzal is, hogy a kórház egyik vonzereje a gyorsreagáló képessége lesz. Gyors reagálás csak a sürgősségi ellátáshoz kell, azt pedig Budapesten nem lehet egyetlen kórházzal biztosítani a távolságok és lakosság száma miatt. Ráadásul nem elég fizikailag felépíteni egy intézményt, azt élettel kell megtölteni és működtetni kell.

A Szuperkórház tervezett 1200 ágyára, azon túl, hogy nagyon nem világos milyen létszámú lakosságra kalibrálták ezt, egyszerűen nem lesz kellő számú szakápoló és felkészült orvos. A jelenlegi helyzetben a kórház csak úgy tud beindulni, hogy máshonnan viszik át a komplett részlegeket (ahogyan Bécsben is) a személyzettel együtt. Ez egyben

elindítja a még meglévő kórházhálózat és a decentrumok leépülését is vagyis összességében rontani fog az egészségügyi ellátás színvonalán és eredményességén és nyíltan szembemegy a kívánatosnak gondolt megoldással.

Zavaros és sanda gondolatokat tükröznek az olyan apróságok is, hogy miért is kellene 10-15 magánellátási részleg részére ab ovo kapacitást, helyszínt biztosítani az új kórházban.
Az egészségügy finanszírozásának kérdései nemcsak nálunk, hanem más országokban is mindennapos témák. Annyi talán a szembeötlő különbség, hogy máshol érdemben is tesznek a rendszer fenntarthatósága érdekében, nálunk viszont csak toldás-foldás van.

A legmarkánsabb mozgása a kormánynak sajnos az, hogy a magánegészségügy felé tereli az ellátást, ezzel a költségek egy jelentős részétől tehermentesítve a központi költségvetést.

Szakrális része már életünknek amikor minden év vége felé a kormány megdorgálja, megfenyegeti a kórházakat az év során felhalmozott adósságaik miatt, az idén ez 70 milliárd forint lett.

Lehet erre sok mindent mondani – például azt is -, hogy esetleg nem jól gazdálkodnak a kórházak, és mohók a beszállítók, de ugyanekkora erővel azt is lehet mondani, hogy isteni csoda, hogy 70 milliárd forint adóssággal (eleve hiányzik ugye a rendszerből 1200 milliárd forint) ebben az évben is működött a rendszer, amit továbbra is elsősorban az orvosokban meglévő felelősségtudat tartott fent.

Az sem kis teljesítmény, hogy a kórházak vezetői 10-20 évvel ezelőtt megállapított HBCS pontok és finanszírozási kvóták alapján lássák el számos ellátási kötelezettségüket, pld sürgősségi vagy intenzív kezelés során.

Lehet rárontani adminisztratív feladatokat kirovó kormányrendeletekkel a kórházvezetőkre, lehet kívül-belül kifesteni a portált, hogy szebbnek tűnjön, de nem lehet elleplezni az egészségügy ordító forráshiányosságát, a terület érthetetlen kormányzati mellőzöttségét és nem lehet büntetlenül és következmények nélkül hagyni, hogy a beton lobbi kicsavarja a nép kezéből a hosszabb élet és a hatékonyabb gyógyulás jogát és lehetőségét.

Tömörebben: ne settenkedjen a beton lobbi az egészségügy környékén.

Karácsony Gergely hosszú posztban reagált Orbán Viktor mai beszédére, amiben Budapest főpolgármestere elsősorban azokra a kérdéskörökre fókuszált, amelyek a fővárost is érintik. Kérdés, hogy miért csak klímaügyben várna el a mai Kormányinfón elhangzottakhoz képest ambiciózusabb programot.

Karácsonyi vásár 50%-os leértékeléssel

A fogyasztók félnek a bizonytalan kilátásoktól Nagy Britanniában, ahol a kiskereskedelmi hálózatok soha nem látott kedvezményekkel csalogatják a vásárlókat. Akik többnyire hitelbe vásárolnak, és nem tudják, hogy számukra mit hoz a jövő, ha Nagy Britannia kilép az Európai Unióból.

Fekete péntek és ami utána jön : újabb leértékelési hullám

A Deloitte tanácsadó cég 800 ezer árucikket vizsgált meg a karácsonyi piacon. Így jött ki az a megdöbbentő eredmény, hogy már most is 50%-os a leértékelés. Vajon miért ez a vásárlóknak oly kedvező, de az eladóknak kevéssé reménykeltő rekord?

“Nehéz éve volt a vásárlóknak Nagy Britanniában hiszen óriási volt a bizonytalanság: hogy alakul az ország gazdasági jövője. Azt viszont előre beárazták a vevők, hogy nagy leértékelésre lehet számítani a karácsony előtti utolsó héten. Ezért erre az időszakra koncentrálják a vásárlásaikat” – nyilatkozta a londoni Guardiannek a Deloitte szakértője. Aki arra is rámutatott: az Egyesült Államokból importált Fekete péntek rákényszerítette a leértékelésre az eladókat. Akik szomorúan regisztrálták, hogy december közepén amikor általában jól megy az üzlet, idén 5%-os visszaesés mutatkozott. A vásárlóknak kivárnak: még nagyobb leértékelést akarnak!

Előretör az online kereskedés

A nagy áruház láncok arról is panaszkodnak, hogy karácsony táján egyre többen térnek át az internetes vásárlásra, mert ma már a házhoz szállítás annyira felgyorsult, hogy a megvett áru biztosan a karácsonyfa alá kerül akkor is, ha az utolsó pillanatban vették azt meg! Még karácsonyra is időzítenek leértékelést az internetes áruházak – hangsúlyozza a Deloitte szakértője. A vásárlók mindinkább erre várnak, és elkerülik a hagyományos üzleteket.

A City elégedett , de a fogyasztók félnek

“Visszafizetjük a munkásosztálynak a belénk vetett bizalmat” – ezt hangsúlyozta a választások utáni első kormány ülésen Boris Johnson. A konzervatív kormányfő tisztában van vele, hogy az őt támogató amerikabarát pénzügyi elit kevés a politikai tábor összetartásához. Az elégedetlen munkások szavazatai nélkül Boris Johnson nem arathatott volna nagy győzelmet – hangsúlyozza a Daily Mail. Csakhogy a munkásosztály nagyon megtanult számolni az elmúlt időszakban amikor a reálbérek alig emelkedtek míg a tőkejövedelmek a csillagos égig nőttek. Boris Johnson most szép új világot ígér a sokszorosan átvert munkásosztálynak, amely azonban csak a szemének hisz, és ezért vár az utolsó percig a karácsonyi bevásárlással hátha elcsíp egy minden korábbinál előnyösebb lehetőséget az ajándékok beszerzésével Nagy Britanniában.

Eldurvult?

Azt hallom a televíziós műsorvezetőktől, hogy eldurvult a kampány, sokak szerint ilyen mocskos még sosem volt. Itt meg is állnak. Szerintem nem mondanak igazat. Nem általában a választási kampány durvult el, hanem a választási kampánynak a Fidesz illetve az állami intézmények által teremtett háttere.

Merthogy mi történt? A rendőrség házkutatást tartott Pikó András kampánystábjánál a Józsefvárosban, és rendezvényén az önkormányzat illetékesei lekapcsolták az áramot. Előkerült egy lejárató videófelvétel Wittinghoff Tamás budaörsi polgármesterről, polgármester-jelöltről. Nyilvánosságra került egy hangfelvétel Karácsony Gergely beszélgetéséről/beszélgetéseiről politikai barátaival. László Imre ellenzéki polgármester-jelöltet, DK-s országgyűlési képviselőjelöltet egy eltorzított női hang sok évvel ezelőtt elkövetett szexuális zaklatással vádolja meg a kormánypárti TV2-n.

A kampány eldurvulása című állítás azt jelentené, hogy az egymással szembenálló politikusok vágnak egymás fejéhez egyre durvább állításokat. A fenti esetek nem ezt jelentik. A fenti esetek a választási kampány fideszes aláaknázását jelentik.

A Pikóéknál tartott látványos házkutatás óta a rendőrség nem állt elő semmivel, majd bejelentették: megszüntetik a nyomozást. Mert nyilvánvalóan nem találtak jogsértésre utaló nyomot. Számomra hiteles Szabó Tímea állítása, hogy a Karácsony válaszait tartalmazó hangfelvétel a Párbeszéd elnökségi ülésein készülhetett, és nem tőlük maguktól származik. Erre nagyon egyszerű érvem van: a Párbeszéd kicsiny párt, ahol nincsenek olyan sértődött emberek, akik politikailag szemben állnának a Párbeszéd vezetésével, mint az az MSZP-ben az őszödi beszéd kiszivárogtatása esetében nyilvánvaló volt.
Arra sincs okunk, hogy a László Imrével szembeni zaklatási vádnak hitelt adjunk. A #MeToo kampányban elhangzott zaklatási vádaknak Amerikában is és nálunk is az adott hitelt, hogy az érintett nők saját nevükkel és arcukkal adták elő a vádakat. A megvádoltak, ha olykor nem is azonnal, de elismerték, ami történt. A névtelen, eltorzított hangú vádlónak ezzel szemben nincs semmi hitele.

Ezek egytől-egyig lejárató akciók, mégpedig kizárólag a Fidesz oldaláról ellenzéki politikusokkal szemben.

A másik oldalon semmi ilyesmi nem történik, egyszerűen azért, mert az ellenzéki pártoknak nincsenek eszközeik ilyesmire, és nyilván gusztusuk sincs hozzá.
Aki azt a benyomást igyekszik kelteni, hogy a kampány kölcsönösen „eldurvult”, az a Párbeszéd két akciójára szokott hivatkozni: a Tarlós Istvánnak Tordai Bence által személyesen átadott levélre (amire Tarlós megafonnal a kezében válaszolt), illetve a Tarlós rendezvényén nyúljelmezben megjelenő aktivistákra. Csakhogy ezekben az esetekben nem lejáratásra alkalmasnak vélt személyes adatok közzététele történt, hanem provokatív módon hívták fel a figyelmet Tarlós politikusi viselkedésének arra a sajátosságára, hogy nem áll ki vitára kihívójával. Ez teljesen más dolog, mint az ellenzéki politikusok magánszemélyekként való lejáratása.
Ezt a különbséget kenik el azok, akik „a kampány eldurvulásáról” beszélnek.

Ellenzékváltás

Városszerte látjuk Puzsér kis vadplakátjait, melyek közül az egyiken az áll: „ellenzékváltás”. Mindazokat, akik az ellenzéki összefogás jelöltjeitől várják a Fidesz legyőzését vidéki városokban, budapesti kerületekben és mindenekelőtt a főpolgármesteri poszton, amelyet Puzsér magának megcélzott, érthetően bosszantja, sőt felháborítja ez a politikai jelszó.

Alighanem, hátbatámadásnak érzik, már csak azért is, mert maga a szó tudtommal az „ellenzékváltó hangulat” formájában Orbán Viktor egyik beszédében jelent meg először.
Mielőtt azonban felháborodunk, idézzük eszünkbe, hogy az ellenzékváltás ötlete nem új. Akivel szemben Puzsér elindul, az maga is az ellenzékváltás célját követve lépett be a politikai térbe.
Igen, Karácsony Gergőről van szó, aki azok egyikeként, akik elégedetlenek voltak a politikai osztály mindkét oldalával, az LMP képében hoztak létre új pártot 2008-ban. A törekvés már akkor is ellenzékváltás volt. Hasonlóképpen ellenzékváltásra törekedtek 2010 után a Milla majd az Együtt létrehozói, és – másképpen persze – a nagyobb részt az MSZP-ből kiváló, de volt SZDSZ-eseket és MDF-eseket is maga mellé állító DK alapítói is. Az ellenzékváltás tankönyvbe illő sikeres példája a Momentum létrehozása is. Az ellenzékváltás mint szándék tehát a politikai életben elterjedt, nem kifogásolható törekvés.

Csakhogy az effajta, helyeselhető ellenzékváltási törekvésnek fontos sajátossága, hogy azzal kezdődik, hogy egy kisebb csoport, amely elégedetlen a politikai életben rendelkezésre álló alternatívákkal, megfogalmaz egy új politikai platformot, szövetségeseket, híveket gyújt, akciókat szervez, és ezt követően elindul a választáson.

Az ilyen forgatókönyv mentén történő ellenzékváltási törekvés a politikai erkölcs tekintetében nem kérdőjelezhető meg, sőt, a politikai fejlődés kifejezetten kívánatos eleme.
Puzsér esetében azonban ennek fordítottja történt. Azzal kezdte, hogy bejelentette indulását a főpolgármester-választáson. Utána kerített hozzá valamiféle programot, sőt, inkább csak egy programfejezetet – hiszen a Budapest-politika számos fontos kérdését mellőzi –, és gyűjtött maga köré aktivistákat. Ez a forgatókönyv szerintem óhatatlanul bizalmatlanságot kelt a politikai vállalkozó szándékaival szemben. Kiváltképp akkor, ha – eltérően az LMP, az Együtt, a DK vagy a Momentum korábbi példáitól – nem olyan politikai irányt képvisel, amelyet más pártok nem képviselnének. A „sétáló Budapest” ötlete ugyanis jellegzetes zöld ötlet, és zöld pártok vannak jelen a magyar politikában, s akivel szemben Puzsér ellenzékváltó szándéka megfogalmazódik, maga is zöld politikus, aki zöld programmal indul.

Ráadásul a mi esetünkben arról van szó, hogy egy félreérthetetlenül önkényuralmi rendszer áll a politikai tér egyik oldalán, a másikon pedig az önkényuralom ellen védekezők és lázadók.

Aki nem érzékeli a két oldal közötti különbséget, az vagy semmit sem ért a mai magyar politikából, vagy tudatosan vezeti félre közönségét. Ilyen helyzetben állni elő az ellenzékváltás programjával erkölcsileg védhetetlen.

Megszületett a hatpárti megállapodás a fővárosban

Korábbi ígéretüket megtartva minden kerületben csak egy ellenzéki jelöltet állítanak a kormánypártok jelöltjével szemben. Azt is bejelentették, hogy a tegnapi nyilatkozatháború után kialakult válság rendezésére a Ferencvárosban előválasztáson döntik el, kit indítsanak. A képviselőjelöltekről később egyeztetnek.

Hat ellenzéki párt, az MSZP, a Párbeszéd, a DK, a Jobbik, az LMP és a Momentum megállapodott arról, hogy az őszi önkormányzati választásokon közösen támogatott jelölteket indítanak az összes budapesti kerületben.

Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd főpolgármester-jelöltje pénteken az érintett pártok részvételével tartott sajtótájékoztatón azt mondta, megállapodtak abban, hogy mind a 23 fővárosi kerületben egyetlen kihívója lesz a Fidesz jelöltjének.

Molnár Zsolt, az MSZP budapesti választmányának elnöke ezt azzal egészítette ki, hogy Pesterzsébeten később jelentik be, kit jelölnek polgármesternek, Ferencvárosban a következő hetekben előválasztást tartanak, Soroksáron pedig az ellenzéki összefogáshoz később csatlakozott Jobbik által javasolt Bereczki Miklóst támogatják majd.

Az ellenzéki polgármesterjelöltek listája tehát így néz ki jelenleg – a 24.hu-n megjelent lista szerint:

I. V. Naszályi Márta – Párbeszéd
II. Őrsi Gergely – MSZP
III. Kiss László – MSZP
IV. Déri Tibor – Momentum
V. Tüttő Kata – MSZP
VI. Soproni Tamás – Momentum
VII. Niedermüller Péter – DK
VIII. Pikó András – Momentum, a C8 nevű helyi szervezettől kérték fel
IX. Előválasztás lesz Jancsó Andrea és Baranyi Krisztina között
X. Somlyódy Csaba – MSZP
XI. László Imre – DK
XII. Élő Norbert – DK
XIII. Tóth József – MSZP
XIV. Horváth Csaba – MSZP
XV. Németh Angéla – DK
XVI. Nemes Gábor – DK
XVII. Gy. Németh Erzsébet – DK
XVIII. Szaniszló Sándor – MSZP
XIX. Gajda Péter – MSZP
XX. Balog Róbertről, az MSZP támogatásával
XXI. Erdősi Éva – MSZP
XXII. Havasi Gábor – Momentum
XXIII. Berecki Miklós – Jobbik

Mindenáron, minden áron? – a szavazási hekkelés margójára

Megpróbálta eltéríteni az Idea Intézet Facebook-felmérését a Párbeszéd. Csak két perc, de ezzel lehet segíteni Karácsony Gergelyt – írták körímélben szimpatizánsaiknak. Szerintük ez nem is felmérés, csak online szavazás.

„Párbeszéd-szimpatizánsoknak küldték ki az IDEA Intézet online felmérését, mert szerintük az nem közvélemény-kutatás. Az IDEA szerint viszont igen”- ez olvasható az azonnali.hu-n. Eszerint a szimpatizánsokat arra biztatták kedd reggel egy azóta már lezárult felmérés kapcsán, hogy „készül az IDEA Intézet legújabb felmérése. Ha időd engedi, töltsd ki te is a kérdőívet! Nem több két percnél, és a kitöltéssel segíted Karácsony Gergely kampányát”.

A hírtől függetlenül konstatálhattuk, hogy az utóbbi két napban teljes sebességgel száguld az MSZP-P. Az MSZP bedobta Kunhalmit, aki nem véletlenül készült színésznőnek, beleéléssel adta elő nagyjelenetét Rónai Egonnak az Egyenes Beszédben. Az MSZP-s nagyágyúnak számító Tóth József kampányolt Karácsony oldalán, sőt, Bajnai Gordon is beszállt egy közös fénykép erejéig.

A Népszava megbízásából közvéleményt kutató Publicus, élén Pulai Andrással – sokak szerint – nemcsak az igényelt eredményt tette közzé, médiaszerepléseivel egyértelműen agitált Karácsony mellett.

Az MSZP-t meg lehet érteni.

Ha Karácsony nyer az előválasztáson, az MSZP is térképen maradhat,

ha még a főpolgármesterit is  megnyerné, akkor pedig erőre is kaphat a korábban kialkudott kerületi polgármesteri pozícióikkal. Nem hangoztatják, de pontosan tudják, hogy a DK nem mondhatja fel a korábban négy párt által kőbe vésett megállapodást, ezt már nem lehetne megmagyarázni annak a frissen megszerzett  sok százezer választójuknak még akkor sem, ha igény egyébként lenne rá.

Ebbe a képbe tökéletesen beleillik az Idea közvélemény-kutatásának meghekkelési kísérlete. Azzal védekezni pedig, hogy ez csak online szavazás és nem közvélemény-kutatás, nem felel meg a szakmai szabályoknak, morálisan csupán tetézi a bajt.

Csak két perc és segíthetsz – írták a szimpatizánsoknak. Ez nem enged teret semmilyen magyarázatnak,

ez egyértelmű csalási kísérlet a választók megtévesztésére, hamis befolyásolására, legalábbis erkölcsi értelemben.

(Még akkor is, ha az ilyen online mérésekkel szemben bőven akadnak fenntartások, például hogy a kapott minta eleve csak az internetet, azon belül az adott oldalt használókat tartalmazza.)

Karácsony minden interjújában oldalvágást tesz a DK által támogatott független jelöltre,  még azt is bevetette, amit ártatlan gyermeki mosoly-imázsa nem engedne meg, mert így a mosoly sunyisággal vegyül. Nevezetesen, hogy felült a Gyurcsány-fóbiások lovára és azzal fenyegetett: „az nem lenne szerencsés, mert az MSZP-sek nem szívesen tolnák a DK-s jelölt kampányát” – mármint ha a DK által támogatott jelölt nyerné az előválasztást.

Tegnap este az Egyenes Beszédben a műsorvezető derűsen hagyta riportalanyait nyílt támadást intézni a jelen nem lévő jelölt ellen, majd egy másik meghívottat igazi reklámszpotként kampányolni saját jelöltje mellett.

Ugyanakkor az úgynevezett ellenzéki média nem is reagált az Azonnali leleplezésére, pedig ennek nem szabadna beleférni az azonos oldalon, de a vezető pozícióért folytatott vetélkedésbe. Jogászok ezt hívják a fegyveregyenlőség elvének.

Az előválasztás akkor hasznos, ha a legjobb jelölt kiválasztására tesz kísérletet, a kiválasztás után pedig a „vesztesek” a legtöbb szavazatot megszerző jelölt mögött felsorakoznak és minden tehetségüket és erejüket bevetik közös céljukért: Tarlós legyőzéséért.

Mindebbe a hazugság és csalás nem fér bele. Ennek nem harcnak, hanem vetélkedésnek, versenynek kell maradnia. Jó lenne ezt még a második polgármester-jelölti vita előtt tisztázni.

A hamisításra és csalásra van elég jelentkező a másik oldalon.

Gréczi Zsolt: Szóvivőként a DK hivatalos álláspontját rögzítem

0

1. A Párbeszéd és Karácsony Gergely akart mindig előválasztást. A Demokratikus Koalíció komoly fenntartásokkal viseltetik az előválasztással kapcsolatban, mert pontosan tudjuk, amerikai, olasz, francia tapasztalatokból, hogy eredménye szerintünk nem mindig szolgálja a közjót.

2. A hazai választások történetében első előválasztás előzményeként a Horváth Csaba-Karácsony Gergely viadalban a DK volt az egyetlen párt, amely Karácsony Gergely támogatása mellett állt ki nyilvánosan. Érveinket akkor elmondtuk, most nem ismételjük meg.

3. Karácsony Gergely igazat mond, amikor egy levélváltásra hivatkozva DK-Karácsony Gergely megállapodásról beszél. De, ahogyan nem tudjuk megmondani, hogy kit támogatnánk a labdarúgó-világbajnokság döntőjében, amikor még csak a selejtezők mennek, úgy Karácsony Gergely és az MSZP hivatkozása, hogy mi megszegtük a megállapodást, értelem nélküli. Hiszen nyilván nem vonatkozhatott a megállapodásunk másra, mint hogy abban az előválasztási körben mi Karácsony Gergelyt támogatjuk. Mert akkor még az sem volt biztos, hogy lesz-e második választási forduló, az pedig végképp nem, hogy annak kik lesznek a résztvevői.

4. A DK tehát semmilyen megállapodást nem rúgott fel. Ha valaki magyarázattal tartozik, az nem a DK, hanem Karácsony Gergely. A DK január 25-én kötött egy megállapodást Karácsony Gergellyel. A megállapodás szövege így hangzott:

“1) Az MSZP-Párbeszéd formálódó európai parlamenti listáján szerepet nem vállalok. 2) Az európai parlamenti választási kampányban pártsemlegesen, kizárólag mint reménybeli új főpolgármester, csak várospolitikai ügyekben nyilvánulok meg 3) Főpolgármester-jelöltként és majdani főpolgármesterként valamennyi budapesti polgár főpolgármestere akarok lenni. Ennek érdekében főpolgármester-jelöltté választásomat követően felfüggesztem társelnöki tisztségemet a Párbeszédben.”

Karácsony Gergely az elmúlt hónapokban ígérete ellenére nem pártsemlegesen, nem kizárólag várospolitikai ügyekben szólalt meg, hiába emlékeztettük erre számtalan alkalommal. Ahogy nem tartotta be azon ígéretét sem, hogy győzelme esetén a Párbeszéd társelnöki tisztségéről haladéktalanul lemond, ezzel is mutatva, hogy ő nem egy párt, hanem valamennyi budapesti ember jelöltje.

5. Ezek elhanyagolható tények lennének amellett, hogy a mi legfőbb kötelességünk, hogy az előválasztásból a lehetséges legjobb jelöltek versenye legyen, és ezzel szolgáljuk hazánknak, Budapestnek tett eskünket. De mert szószegőnek mondanak bennünket, e tények mostantól fontosak. Megjegyezzük: a Demokratikus Koalíció elnöke volt az utolsó, aki kitartott Karácsony támogatása mellett, az új jelölt állításáról a párt Elnöksége döntött 1 tartózkodással.

6. A párt elnöke a lehetséges legkorábbi időpontban, a döntést megelőzően 6 nappal tájékoztatta Karácsony Gergelyt, majd valamivel később Szabó Tímea pártelnököt, hogy álláspontjával egyre inkább kisebbségben marad, és egyre valószínűbb, hogy a DK a második fordulóban nem fogja tudni támogatni Karácsony Gergelyt. Karácsony Gergely jelölt, tehát nem a bejelentés előtt 8 perccel, hanem előtte 6 nappal tudta meg, hogy a DK álláspontjában változás várható.

7. A budapestiek és személyesen Karácsony Gergely jól jár, hogy valóságos verseny alakult ki. Amíg az első forduló valójában arról szólt, hogy az MSZP belső konfliktusok nélkül hogyan tudja Horváth Csaba helyett Karácsony Gergelyt támogatni, a második fordulóban valóban alkalmas és tehetséges kihívók közül kell választania a budapestieknek. Ha Karácsony ebben a körben is győz, bizton számíthat a DK támogatására, ha veszít, akkor saját szándékával is egyezően egy nálánál alkalmasabbnak tartott jelölt lesz Tarlós kihívója. Szerintünk Karácsony Gergely is ezt akarta, amikor kiállt az előválasztás intézménye mellett.

8. Nem akarjuk elhallgatni valóságban meglévő kételyeinket sem. A civil világból érkezett, LMP-t, Párbeszéd Magyarországot, Együttet, Párbeszéd-MSZP szövetséget megjáró Karácsony Gergely személyét és politikai alapállását alapvetően szimpatikusnak tartjuk. Kompromisszumra kész karaktere a legtöbb esetben hiánypótló a magyar politikában. Konkrét ügyek és történések emlegetése nélkül a DK Elnöksége mégis azt gondolja, hogy esélyt kell adni olyan jelöltnek is, aki tudja, hogy időnként nem a megállapodás, hanem a küzdelem hozza a legjobb megoldást. Ezért javasoltunk új jelöltet Kálmán Olga személyében.

9. Örüljünk, hogy van verseny, ne a versengőket vagy az őket jelölőket bántsuk, hanem készüljünk június 26-ára, hogy közös akaratunkból és közös támogatásunkkal ki lesz Tarlós István kihívója és reményeink szerint Budapest új főpolgármestere, mert független, szabad Fővárost kívánunk a budapestieknek!

Mai kérdés – Kit is választanék főpolgármesternek?

Klikkeljen a képre és szavazzon!

Kit is választanék főpolgármesternek?

 

Budapest nyerhető város

Láttam néhány napja Gyurcsányt az Egyenes beszédben utána néhány perc múlva ugyanott Karácsony Gergelyt. Most olvasom Karácsony Indexnek adott interjúját. Bölcsebb lett volna mindkettőnek, ha egymással vitatják meg kinek ki és mit ígért, és ki mit nem tartott meg.

Gyurcsány kérte vonuljon háttérbe az EP választási kampánya idejére, ne legyen az a faramuci helyzet, hogy míg a DK támogatja Karácsonyt főpolgármester- jelöltségében közben Karácsony a DK ellen az MSZP-P jelöltjeinek kampányol.

Karácsony kis szeplővel megtette. A szeplő egy az MSZP-P kampányrendezvényén keletkezett ahol még beszédet is mondott. (Erre mondta ma az Egyenes beszédben Rónai Egonnak Kunhalmi Ágnes, hogy „lényegében” Karácsony megtartotta ígéretét. Azt azonban elfelejtette meghallani, hogy a műsorvezető visszakérdezett mit jelent, hogy „lényegében”, vagy megtartotta vagy nem?!)

Aztán eljött a választás napja és tudjuk az eredményt. Az MSZP-t és Karácsonyt is az éltette, legalább a kerületi polgármesterek kialkudott aránya valamint főpolgármester-jelölti támogatás megmarad.

A Momentum bejelentette saját jelöltet indít, meg is nevezte  Kerpel-Fronius Gábor személyében névtelen, de rátermettnek tűnő jelöltet állítottak csatasorba.

Innen kezdve peregtek az események.

Gyurcsány állítása szerint már két hete pedzegette Karácsonynak, hogy nemigen fogja tudni tartani a választás éjszakáján tett ígéretét. „Nagy a nyomás rajtam”- mondta. Azt nem részletezte ki nyomta és miért, de engedve az „erőszaknak” lépésre szánta el magát. Talán valóban mások nyomására, talán saját maga döntötte el, hogy Karácsony gyenge ellenfele lesz Tarlós Istvánnak. Így került képbe K.O., azaz Kálmán Olga.

Magyarul Karácsonyt nem érhette váratlanul, hogy a DK nem tart ki mellette. Ha a DK lépésére számíthatott is azt csak az utolsó pillanatban tudta meg, hogy ki is az új támogatott személye.

Karácsony méltósággal fogadta a bejelentést. Vállalja a megmérettetést – mondta. Az MSZP magára hagyta, Kunhalmi nyilatkozatáig meg sem szólaltak. Talán most sem tették volna meg, ha nem ad interjút az Indexnek. De adott.

„Igaz a szóbeszéd, hogy Gyurcsány és ön között az volt korábban a megállapodás, avagy gentlemen’s agreement, hogy a DK támogatásáért cserébe ön háttérbe húzódik az EP-választáson, és nem kampányol az MSZP-Párbeszéd listájáért?

– Igen, ő kérte, megállapodtunk, én pedig betartottam.” (index.hu)

Vagyis Karácsony feláldozta párttársát, Jávor Benedeket, – ez még akkor is így van, ha Jávor Benedek tudott a megállapodásról. Jávort feláldozta, pártjának szavazóit becsapta, miként azokat is, akik csak Jávor bejutása érdekében szavaztak az MSZP-P szövetségre. (Korábbi cikkben már elmélkedtem vajon mennyi szavazatot hozott az MSZP-nek Karácsony személye, méginkább sokak óhaja Jávor jusson be, ötéves munkájával rászolgált, lehet nélkülük az 5%-ot sem érte volna el az MSZP.))

Gyurcsány szerint Karácsony a kompromisszumok robotosa. Ez a kisebb baj, de robotolni és rossz kompromisszumokat kötni (öngól a zuglói parkolási MSZP-Fidesz mutyi vétójának elmaradása is) bizni, az sokkal nagyobb.

Budapest nyerhető város. De elveszíteni azért még lehet.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK