Kezdőlap Címkék Tusványos

Címke: Tusványos

Miért marad el Tusványos?

Orbán Viktor nem beszél Tusványoson, mert a rendezvény elmarad – tudatták a szervezők, akik az egészség mindennél fontosabb jelszavát hangsúlyozzák. Csakhogy a rendezvény a nyár végén szokott lenni.

A járvány harmadik hullámát legyőztük – közölte büszkén Orbán Viktor miniszterelnök. A tények eddig őt igazolták: bár a nyitás a járvány csúcspontjához közel volt, mégsem indult meg új fertőzési hullám.

Júliusban jön a negyedik hullám?

A hírek szerint a magyar kormány erre számít. Hasonlóképp gondolkodhatnak Bukarestben is. Romániában az oltási kampány kevésbé sikeres mint Magyarországon.

Ha a magyar kormány valóban a negyedik hullámtól tart, akkor érthetővé válik a merész nyitás. Éppúgy mint tavaly mindenképp lehetőségeket kell teremteni a turizmusnak, amelyet padlóra vitt a pandémia.

Ezenkívül a társadalomnak is szüksége van lélegzetvételre hiszen a járvány már több mint egy éve tart.

Orbánnak át kell írnia a választási forgatókönyvet

Ha lesz negyedik hullám, akkor idén valószínűleg elmarad a fellendülés a gazdaságban. A jövő évi választásra nehéz lesz életszínvonal növekedést produkálni.

Sem az USA sem az EU nem támogatja Orbán Viktort. Oroszország támogatása nem ér sokat, mert Moszkva gazdaságilag agyaglábú óriás. Kína más tészta: a kínaiak óriási pénzügyi lehetőségekkel rendelkeznek, de ezeket kizárólag saját céljaikra kívánják felhasználni. Orbán Viktor támogatása nem szívügyük. Felhasználják a magyar miniszterelnököt mint az EU és a NATO renitens tagját, de ha pácba kerül, akkor rájuk aligha számíthat a magyar miniszterelnök.

Orbán igazi aduja az ellenzék megosztottsága és kormányzó képességének kérdéses volta. Ha viszont ezen változtatni tud a magyar ellenzék a hátralevő hónapokban, akkor az USA és az EU támogatásával győzelmet arathat a jövő évi választásokon.

Orbán Viktor után nem sok könny hullik majd sem Washingtonban sem pedig Brüsszelben. A miniszterelnök rémálma az, hogy Magyarországon se, ha a pandémiát követő gazdasági válság nem enyhül a választásokig.

A győri Savonarola

Az Európai Unió most aztán megkapta a magáét! Nem kisebb kaliberű gondolkodó, maga Semjént Zsolt miniszterelnökhelyettes, a KDNP elnöke közölte a minap a sötét valót az európai közösségről Győrben, a KDNP Önkormányzati Tanácsának üléséről tartott sajtótájékoztatón: a mostani európai uniós bürokrácia olyan alma, amely messze elgurult az alapító atyák almafájától, vagyis hogy ma az EU bűnben él, ha nem is bűnben fogant.

Az Európai Unió és annak értékei kereszténydemokrata értékek, ezért amikor mi, magyarok, keresztények és demokraták „a brüsszeli bürokráciával  harcolunk”, akkor mi vagyunk hűségesek az alapító atyák örökségéhez.

Semjén szerint az ő küldetésük az, hogy „visszatérjünk az alapító atyák örökségéhez, a keresztény civilizációhoz, a nemzetek szuverenitásához és a család örökségéhez”.

Íme a győri Savonarola! Remélem, azért máglyákat nem rakat majd, hogy megsütögesse a bűnösöket, akik nem úgy látják és láttatják a világot, ahogyan ő helyesnek és erkölcsösnek véli.

Mellesleg én, bűnös európai-magyar lélek nem is nagyon értem, mi ez a hirtelen, önálló prédikáció. Végtére is maga, Orbán Viktor nem oly régen, Tusványoson meghirdette az igaz igazságot, s közölte bámuló hallgatóságával, hogy az illiberális demokrácia lényege nem más, mint a keresztény szabadság. Szót sem ejtett akkor az EU alapító atyáiról, csak mondta a magáét. És persze tudjuk, hogy Orbán Viktor  az egyetlen valódi próféta, akinek homlokára íratott lángbetűkkel: Én vagyok az út, az élet, az igazság.

Jaj neked Semjén! Eretnek vagy!

Mi, emberek pedig olvassunk inkább Radnótit!

„Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.“

Jelzők zűrzavarában – Diplomáciai jegyzet

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy valótlan tartalmát – merthogy ezen a nívón nem az akadémiákon zajlanak a viták, hanem a kocsmákban. S ha ez így van, akkor sok minden sejthető, sőt elmondható nem csak Orbán eredendő szándékairól, de arról az »értelmiségi« körről is, mely – a produkció végén – ovációk közepette vetette magát Orbán Viktor lábai elé.” – ezzel az antrée-val kezdi Diplomáciai jegyzetét Ara-Kovács Attila.

Úgy tűnik, egy-egy újabb „hegyibeszéd” elmondásához Orbán Viktornak már túl szűknek bizonyul Tusnádfűrdő, vagy kevésnek az évi egy alkalom. Legutóbb a populizmus „legjobb” hagyományainak jegyében fogalmazta meg az általa vélt szöges ellentétet a keresztényi és a liberális szabadságfelfogás között. A Fidesz politikai kommunikációjában ennyi számít újnak, az alkalmazott módszerek viszont maradtak a régiek. Összekapcsolni néhány nem mindennapi fogalmat, majd úgy értelmezni őket, hogy az kellőképpen igazodjon az aluljáró-filozófiák szokványos színvonalához. Vagyis, amint azt Karinthy örökbecsű módon megkomponálta:

„Nincsen benne semmi, ámde / az legalább érthető.”

Orbán most azt szeretné elhitetni népével, hogy a mögöttük álló másfél évszázadban a nyugati társadalmak megfeledkeztek a keresztényiségről, helyette mindenütt a liberalizmust emelték piedesztálra. A hajdani népi-, majd szocialista demokráciák fosztójelzőihez így emeltetett fel pár éve az illiberalizmus fogalma, most pedig a liberalizmus szabadsága helyébe annak – a fideszes propagandagépezet által vizionált – keresztény ellenpárja.

Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg mindennek valós vagy valótlan tartalmát – merthogy ezen a nívón nem az akadémiákon zajlanak a viták, hanem a kocsmákban, legjobb esetben a kávéházak lazább óráiban. S ha ez így van, akkor sok minden sejthető, sőt elmondható nem csak Orbán eredendő szándékairól, melyek jegyében megosztani kívánta kusza gondolatait hallgatóságával, hanem arról az „értelmiségi” körről is, mely – a produkció végén – ovációk közepette vetette magát Orbán Viktor lábai elé.

Annyit persze érdemes megjegyezni, immáron Orbán Viktor fejtegetéseitől teljességgel függetlenül: a kereszténység eszmetörténetének legkiválóbb ismerői számára nem kétséges, az elmúlt kétezer esztendőben egységes keresztényi szabadságeszme sohasem létezett.

Voltak értelmezések, melyeket különféle keresztény irányzatok elfogadtak vagy vitattak. Érthető módon a legélesebb ellentétek akkor mutatkoztak, amikor a reformáció szembefordult a hagyományos katolicizmussal, ám az azt követő humanizmus végül megállapodott egy olyan szabadság-felfogásban, mely megalapozta először a felvilágosodást, majd pedig annak örökösét, magát a liberalizmust.

Már ennyiből is látszik, a keresztény és a liberális szabadságfogalom nem, hogy ellentétes lenne, de ez utóbbit értelemszerűen az előbbi szülte. Az sem véletlen, hogy a demokratikus társadalmakban intézményesülten létező szabadság, és ehhez kapcsolódóan az emberi jogok, csak ott létezhetnek, ahol hasonló folyamatok lezajlottak, nem feltétlenül keresztényi, de minden esetben felvilágosult és liberális jelleggel.

Minden olyan próbálkozás, mely kijátszani akarja a keresztényit a liberálissal, s a liberálist a keresztényivel szemben, egyértelmű és agresszív kísérletnek bizonyul, hogy a jelzők zűrzavarában maga a szabadság végképp semmivé váljon.

A fogalmak felhígítása – vagy relativizálása – így vezet el az eszmék s végül az értékek teljes pusztulásához. George Orwell klasszikus regénye mutatta meg a legjobban, hogyan semmisül meg a szabadság, ha azt önfeladásként fogalmazzák újra. És a tudás, ha abból kitiltják a kételyt.

Orbán üzenete ez esetben sem rejtett mást, mint öt évvel ezelőtt Tusványoson: akkor a liberalizmus szellemét tiltotta ki a Fidesz táborából, s ezzel megerősítette bennük a demokrácia elutasításának vágyát; most pedig a szabadságot.

Világos beszéd, ha nincs is benne rendszer – sőt légyege az, hogy ne rendet teremtsen a hívő fejekbe, hanem épp a bizonytalanság káoszát.

A gyenge Orbán

„Mert amikor Orbán úgy fogalmaz: „gyűlölnek minket”, akkor nem az ellenzékről beszél, amelyik eddig sem kedvelte őt; s még csak nem is azokról, akiket hidegen hagy a napi politika. Hanem azokról, akik egykor hittek benne, s akiket mostanság egyre több kétség gyötör. Akik készséggel támogatták eddigi sikereit, de nem szeretnének eljövendő kudarcaiban osztozni.”

Az uborkaszezonban mindig a kelletnél sokkal nagyobb hatással szólnak Orbán Viktor tusványosi bejelentései. Idén sem maradt el a provokáció, következményei is láthatóak, de a politikus mondandójával most először nem volt képes rálicitálni a korábbi évekre. Elhamarkodott lenne messzemenő következtetéseket levonni ebből, mindazonáltal felelőtlenség lenne el nem gondolkodni az okokon.

Először is azért, mert a 2014-ben tett „illiberális” bejelentést követően a magyar miniszterelnök – és politikai szerepléseinek megtervezői – következetesen olyan témákat hoztak fel tusványoson, amelyek elsősorban Orbán nemzetközi szerelésének voltak hivatva teret teremteni. Hogy itthon is volt hatásuk, az természetes, de ezt a hatást a nemzetközi közegben kiváltott reakciók tüzelték, ezeknek volt az alárendelve.

Az idei szereplés és annak tematikája jószerével csak itthon keltett igen mérsékelt figyelmet, elsősorban azért, mert szokványos témák kerültek benne elő, s azok sem sikeredtek túl provokatívra. Mi több, mintha

a miniszterelnök valamelyest védekezne, s a „gyűlölnek minket” megfogalmazás is inkább egy – Orbántól szokatlan – alárendelti szerepkört sugallt; valamilyen kiszolgáltatottságra utalva kifejezett gyengeséget mutatott.

Az idei Tusványosnál semmi sem bizonyítja jobban, hogy Orbán komoly csatát vesztett: nem lett belőle nemzetközi szereplő, inkább csak elrettentő példa, s mindeközben igazodnia kell olyanokhoz, akiket eddig megvetett, s akiket európai szinten is le kívánt győzni.

Háttal a valóságnak – Orbán Tusványoson

Az európai szintű – vagyis uniós – politika láthatóan tanult mindabból, ami 2014 óta, főként magyar kezdeményezésre, ellene zajlott. Elmondható: Brüsszel mára sikerrel fragmentálta azokat az erőket, amelyek összefogása, ha sikerült volna, több lenne egyszerű kihívásnál.

A V4-ek ismét versengve igyekeznek elárulni egymást; a szélsőjobb pedig semmilyen szinten sem tudta nemzetköziesíteni önmaga legitim európai jelenlétét.

A két forrást, melyből Orbán és a hozzá hasonlók nemzetközi szolidaritást reméltek, önnön problémái kötik le: a brit kormány karikatúrája lett mindannak, ami az egykori birodalomból egyáltalán még megmaradt; az oroszok elszigetelése pedig soha nem volt ennyire sikeres a hidegháború lezárulása óta.

Orbán iszonyatos erőfeszítése, hogy benn maradjon az Európai Néppártban annak az egyértelmű beismerése, hogy szövetségesek nélkül maradt, s ezért igyekszik valamit visszaszerezni abból a szolidaritásból, amivel a Néppárton belül egykor rendelkezett.

De hogy illúziók ehhez aligha fűzhetők, bizonyítja az a két témakor, amit korábbi provokatív, s a szélsőségeseket megszólítani képes retorikájából még megmaradt: a bevándorlás rémképének felfestése és a kereszténység megmentésének aktualizálása. Mindkettő szerepelt tusványoson is, s mindkettő hangsúlyozása valójából azt igazolja, hogy

a magyar miniszterelnök továbbra is csak a Néppárt egy hangos kisebbségéhez tud vagy kíván szólni, a Néppárt egésze számára azonban üzenetei nem elfogadhatók, mi több, egyre több jel utal arra, hogy tolerálhatóknak sem mondhatók.

Hogy elég lesz-e ennek a kisebbségnek a támogatása ahhoz, hogy a Fidesz októberben visszakapja néppárti pozícióját, azt egyelőre megmondani nem lehet. A konzervatív pártcsalád a felfüggesztett Fidesztől eddig megkapott mindent, amit korábban Orbán vonakodott neki megadni; a 12 európai-parlamenti voks ezzel meglehetősen inflálódott. Orbán személyes befolyása uniós szinten pedig teljességgel megsemmisült. Orbán minden bizonnyal tudatában van annak, hogy rá és Fideszére egyre kevésbé van szükség, épp ezért nem az a kérdés: képes lesz e visszakapaszkodni nemzetközi szintre, hanem, hogy tud-e itthon ismét olyan támogatást maga mellett tudni, ami pótolni képes az elveszett kinti bizalmat és hitelt.

Mert amikor Orbán úgy fogalmaz: „gyűlölnek minket”, akkor nem az ellenzékről beszél, amelyik eddig sem kedvelte őt; és még csak nem is azokról, akiket hidegen hagy a napi politika. Hanem azokról, akik egykor hittek benne, s akiket mostanság egyre több kétség gyötör. Akik készséggel támogatták eddigi sikereit, de nem szeretnének eljövendő kudarcaiban osztozni.

Ara-Kovács Attila

Orbán már tizenöt évre tervezi, az egyén szabadságának csorbítását

Orbán Viktor az egész EU számára írt elő feladatot. Azt, amit ő itthon szeretne 15 év alatt: az illiberalizmus jegyében az egyén és a közösség egyenjogúságának felszámolását. Válságot is lát, már jövőre.

A 30-ik Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján tartott előadásában ország-világ megtudhatta Orbán Viktortól, hogy a magyar nemzet birtokában van azoknak a képességeknek, amelyekkel meg tudja magát védeni, biztató pályán van,

további fejlődését pedig nem belülről, hanem kívülről fenyegeti veszély.

A miniszterelnök mindjárt 15 évre szóló feladatokat, pontosabban az ő terveit ismertette, világossá téve, hogy végleges politikai berendezkedést építettek ki az „illiberális demokrácia” néven, és azt szeretné, ha ez válna uralkodóvá egész Európában.

Rendszerváltások sora

Megtudtuk, hogy a rendszerváltó nemzedéknek az volt a feladata, hogy kivívja az ország függetlenségét és szabadságát.

  • 1990 és 1994 között következett az első, „liberális rendszerváltás”, a tőkés piacgazdaság, illetve egy demokratikus jogi és politikai intézményrendszer felépítése.
  • 1994 és 2010 között a szocialista rendszer és internacionalista segítőik visszatért utódcsapatait kellett legyőzniük.
  • A második, „nemzeti rendszerváltás” tervrajza a 2006-2010 között készült el, majd be kellett vezetni, ki kellett építeni az új, közösségelvű nemzeti rendszert, az ehhez szükséges politikai győzelmet – a kétharmadot – ki kellett vívni.

Most pedig következik 15 év feladata.

Előtte lesznek kihívások, már jövőre

Szerinte az ország önrendelkezését visszaszerezték, a Nemzetközi Valutalap „hazament”, Brüsszellel sikeresen vívták meg küzdelmüket és a határokat is megvédték a migrációval szemben. És bár minden rendben van,

  • Magyarország ma biztató pályán van,
  • rendezett pénzügyek,
  • csökkenő adósság,
  • erős növekedés,
  • emelkedő bérek,
  • izmosodó kis- és középvállalatok,
  • gyarapodó családok
  • és lendületes nemzetépítés,

az ország biztató pályán maradását nem belülről, hanem kívülről fenyegeti veszély, ezeket a támadásokat kell elhárítani.

Sőt, ha a jövő év tavaszán beigazolódik az európai gazdaság kilátásaira tett helyzetértékelésük,

már 2020 tavaszán egy második gazdaságvédelmi akciótervre lesz szükség, ősszel pedig egy harmadikra is.

Ezeknek a versenyképességet kell javítaniuk

Feladatszabás az Európai Bizottságnak

Ezután megszabta az Európai Bizottság feladatait azután, hogy „bonyolult manőverek eredményeképpen” sikerült megakadályozni, hogy Soros György embere kerüljön az EB élére, és hogy ideológiai gerillákat helyezzenek fontos európai tisztségekbe. Az EB-nek

  • abba kell hagynia a politikai aktivizmust,
  • mert nem politikai testület,
  • nem dolga, hogy programja legyen,
  • nem dolga, hogy politikai támadásokat intézzen a tagállamokkal szemben.

Ezzel szemben az irányt meghatározó, stratégiai döntéseket a választott miniszterelnökökből álló Európai Tanács hozza meg, az EB-nek ki kell vonulnia a migráció témaköréből és a schengeni övezethez tartozó tagállamok belügyminisztereiből létrehozandó tanácsnak kell átvennie a migrációval kapcsolatos összes jogkört és teendőt.

Az ideológiai szembenállás

A „15 éves terv” kerete egy elvi-ideológiai szembenállás. Az, hogy a nemzetközi közvélekedés szerint a világban liberális demokráciáknak kell működniük, ezeknek egyfajta liberális internacionalizmust megvalósítaniuk, ebből egy liberális birodalomnak kell kikerekednie. Az EU pedig nem más, mint ennek megtestesülése.

„Nyilvánvaló, hogy ami Magyarországon történik, az valami más.”

Orbán szerint amikor 2010-ben arra kellett felelni, hogy a megörökölt problémák megoldása elképzelhető-e a liberális demokrácia keretein belül, azt válaszolták, hogy ezeken a kereteken belül nincs jó válasz, mást kell létrehozni. Úgy ítélték meg: fenn kell tartani a tőkés piacgazdaság kereteit, a demokratikus jogi és politikai intézményeket, de a társadalmi szerveződés módját meg kell változtatni. Ez nem más, mint az, hogy „demokrácia igen, liberalizmus nem”.

Az egyén nem egyenlő a közösséggel

Fontos vonulata az orbáni ideológiának az egyén és a közösség viszonya. Mint  mondta,

új elvi alapokra helyzeték a közösség és az egyén egymáshoz való viszonyát.

A liberális rendszerben egyének egymással versengő halmaza a társadalom, nincs nemzet, legfeljebb politikai nemzet. Az illiberális vagy nemzeti nézőpont szerint viszont a nemzet történetileg és kulturálisan meghatározott közösség, amelynek tagjait védelmezni kell, felkészíteni a világban való közös helytállásra és az az egyéni teljesítmény érdemel elsősorban elismerést, amely a közösség javát is szolgálja.

Az elismerésre méltó teljesítmény pedig nem magánügy.

Ilyen például az öngondoskodás, a munka, a saját egzisztencia megteremtése, az adófizetés, a családalapítás, a gyermeknevelés, valamint a nemzeti önreflexióban való részvétel.

Orbán maga is arról beszélt, hogy

Magyarországon létrejött egy illiberális állam és egy valódi államelméleti, politikaelméleti modell,

sajátos keresztény-demokrata állam.

És hogy világos legyen, mit jelent ez a fentiekkel összefüggésben, kifejtette: az illiberális gondolkodásmód szerint

az egyén szabadságra való hivatkozása nem írhatja felül a közösség érdekeit.

Kijelentette: illiberális az, aki védi a határait, védi a nemzeti kultúráját és elutasítja a külső beavatkozást és a birodalomépítési kísérleteket. Az illiberális politika értelme tehát nem más, mint a keresztény szabadság, a keresztény szabadságért dolgozó politika pedig arra törekszik, hogy megvédjen mindent, amit a liberálisok elhanyagolnak, elfelejtenek és megvetnek.

Vagyis a következő 15 évet „azzal fogjuk eltölteni, az lesz a nemzedéki küldetésünk, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel és a liberális internacionalizmussal, mert Magyarországot csak így tudjuk megerősíteni”. Bár „a pálya feléjük lejt”.

Deutsch kolléga, itt a segítség! – Újhelyi István nyílt levele

Na, kecskére káposztát! – kiáltottak fel sokan, amikor olvasták a Népszava legutóbbi cikkét arról, hogy Deutsch Tamás lehet az uniós korrupciós ügyeket vizsgáló bizottság egyik alelnöke.

Valóban van abban némi egészen nevetséges, hogy a fedett pályás „brüsszelezésben” és „sorosozásban” világcsúcstartó Hidvéghi Balázst (fideszes kommunikációs igazgatóból lett EP-képviselő) a jogállamiság kérdéseivel foglalkozó EP-szakbizottság egyik alelnökének jelölték, ahogyan az is sajátos, hogy Deutsch Tamás pedig a költségvetési ellenőrző bizottság egyik alelnökségét kaphatja. Ez épp a holnap kezdődő hét belső szavazásainak eredménye lesz.

Hozzá kell tenni, hogy Deutsch kolléga régi motoros Brüsszelben és nem először ülne a hivatkozott bizottság alelnöki székében, kisebb megszakítással immár harmadik alkalommal nyerné el ezt a tisztséget. Tulajdonképpen nincs is tehát sem meglepetés, sem ok a fanyalgásra, hiszen nincs újdonság a képletben. Az persze kérdés, hogy a fideszes képviselők miként fognak élni ezekkel a jogosítványokkal. Deutsch Tamás egyike lesz azon alelnököknek, akik felügyelik az EU költségvetésének szabályosságát és hatékonyságát, társaival együtt ellátja az uniós intézmények gazdálkodásának felügyeletét például annak az Európai Számvevőszéknek a jelentései alapján, amelynek korábban magyar tagja is volt Fazakas Szabolcs személyében és akinek a kinevezését épp a már hivatkozott szakbizottság tagjaként Deutsch kolléga minden lehetséges eszközzel, feljelentéssel, szivárogtatással, botránykeltéssel igyekezett anno megakadályozni.

De ugyanebben a költségvetési ellenőrző bizottságban igyekezett Deutsch kolléga keresztbe feküdni az Európai Parlament többsége által később elfogadott Sargentini-jelentésnek is a magyarországi jogállamisággal kapcsolatban. Olyannyira lelkes volt, hogy egyszer még önmaga hazugságát is lebuktatta. Egy tévéinterjúban azt állította, hogy próbált módosító beadványokat csatolni a jelentéshez, mert a dokumentumban számos hibás adat van, például az egyetlen ajánlattal lebonyolított (értsd: a fideszes oligarcháknak kijátszott) közbeszerzési eljárások száma szerinte jóval kevesebb, mint a jelentésben szereplő adat. Ehhez képest a valóság hamar kiderült: Deutsch egyetlen módosítójának sem volt nyoma a rendszerben, a jegyzőkönyvek szerint pedig épp

a költségvetési ellenőrző bizottság egyik ülésén maga ismerte el az egyszereplős közbeszerzések magas számát, igaz azzal védekezett: más országokban is vannak hasonló, büszkeségre okot nem adó adatok.

Nincs és nem is lehet tehát feltétlenül komoly elvárásunk Deutsch kollégával szemben azzal kapcsolatban, hogy az érdemi szakmunka mellett (amilyen például az Eurostat reformjáról szóló szakbizottsági dossziéja volt) valódi és hatékony őrzője legyen az uniós forrásoknak és az európai adófizetők pénzének. Ha mégis ezt választaná, úgy adok egy kis segítséget: figyelmébe ajánlom egyfelől a szakbizottság által a Sargentini-jelentéshez benyújtott különvéleményt, olvasmánynak az Európai Ügyészség fontosságáról készített tanulmányt, de vizsgálódásra javasolnám többek között az Elios-botrány uniós forrásokra gyakorolt hatását, a Farkas Flórián felelősségét felvető „Út a munkába”-program sajátos forrásfelhasználását, Mészáros Lőrinc uniós adófizetői pénzeken történő meggazdagodását és a már hivatkozott egyszereplős közbeszerzések közti összefüggéseket, vagy akár az Európai Unióba bejutást segítő fideszes letelepedési kötvények hátterét.

Ehhez persze az kellene, hogy várható alelnöki megválasztása után az európai embereket, köztük a magyar állampolgárokat akarja képviselni a NER érdekei helyett.

Ez a választás áll minden fideszes EP-képviselő előtt. Hogy is szokta Deutsch kolléga mondani? „Ennyi.”

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázötvenegyedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

Trócsányi László nem lesz az Európai Bizottság tagja

0

Hiába a magabiztos nyilatkozatok, hiába a gőgös ünneplés és az udvari elemzőnyaloncok kábult nyelvcsapkodásai: Orbán Viktor bizony elszámolta magát. Kétségkívül rutinos szerencsejátékos, de lássuk be, most rossz helyre tette a zsetonokat.

Mutathatja naphosszat a kormánypropaganda, ahogyan a Gazda zsebre dugott kézzel vonulgat a brüsszeli piros szőnyegeken, ebben a westernben nem neki osztották a sheriff-csillagot. Az, ahogyan nemrég még magabiztosan rázta magát az európai szélsőjobb aktuális popsztárjainak, vagy ahogyan kajánul marta a néppárti vezetőket, mára kiderült: stratégiai hiba volt.

Európa felvilágosult felében ugyanis nemhogy az EU-szkeptikus szélsőjobb, de épp hogy a liberális-zöld vonal és az Európai Szocialisták Pártja erősödött meg (? *szerk.); Európa többségi politikája pedig továbbra is a közös értékek és nem – ahogyan a Fidesz remélte – az európai értékek szétverése mentén fog haladni. Rettentő kínos, ahogyan a fideszes EP-képviselők magyarázkodnak a brüsszeli folyosókon és törleszkednek a régi kollégákhoz, csak hogy elnézzék nekik a közös család elleni kirohanásokat. Az pedig valami egészen gerincroppantó helyzet lehet, ahogyan például Hidvéghi Balázs, a Fidesz újdonsült EP-képviselője kénytelen felismerni, hogy épp annak az Európai Uniónak lesz az egyik felkent tisztségviselője, amelyről a párt kommunikációs igazgatójaként még tudatosan végighazudta az elmúlt éveket. Reggel, délben meg este.

Lesz azonban ennél jóval kellemetlenebb is.

Orbán Viktor ugyanis egy olyan embert kíván a következő európai kormányba, az Európai Bizottságba delegálni, aki borítékolhatóan meg fog bukni a meghallgatásokon. Trócsányi Lászlóból nem lesz európai biztos és nem pusztán azért, mert én például bizonyosan nem fogok megszavazni egy olyan testületet, amelyben ő tag lehet, hanem azért sem, mert Trócsányi élő szimbóluma annak az illiberális, Európa-ellenes rémálomnak, amelyet Orbán kiépített. És ezt az európai döntéshozók, képviselők többsége is pontosan tudja. Trócsányi az az ember, akinek ügyvédi irodája képviselte a bankokat a magyar devizahitelesekkel szemben az bíróságon. Trócsányi az az ember, akinek ügyvédi irodája milliókat kapott a Matolcsy-féle jegybanktól és annak közpénzzel mutyizó alapítványaitól. Trócsányi az az ember, aki minden áron akadályozza, hogy hazánk csatlakozzon az Európai Ügyészséghez és ő az az ember, aki kidolgozója a fideszes közigazgatási bíróságok kormányzati fölénnyel áterőszakolt új rendszerének. A Fidesz jelenlegi helyzetét és Trócsányi esélyeit is kiválóan jelzi, hogy a közigazgatási bíróságok rendszere kapcsán a biztos-jelölt nemrég még azt mondta: nemzeti ügyről van szó, Brüsszel pedig „ne üsse bele az orrát abba”, hogy a magyar kormány mit csinál. Ehhez képest a Néppárt felé tett gesztusként nemrég felfüggesztették a közig-bíróságok bevezetését, Trócsányi pedig már szánalmasan magyarázkodott, mondván nincsenek meg hozzá a „nyugodt körülmények”.

Tisztelt választók! Trócsányi Lászlóból biztosan nem lesz uniós biztos.

Ha a Fidesznek van esze és józan helyzetfelismerő képessége, akkor még idő előtt visszahúzza és valaki mást jelöl a Bizottságba. És ne higgyenek majd a kormányzati sumákolásnak, meg kommunikációs hókuszpókusznak: Trócsányi azért nem lesz uniós biztos, mert a Fidesz politikája és az európai közösség ellen elkövetett bűnei miatt Orbánék emberei vállalhatatlanok. Pont. Minden más szöveg egyszerű hazugság.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszáznegyvenhetedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

dr. Ujhelyi István

Ha fel- még nem is, de bejelentették Orbánt

0

E sorok írása közben közelíti a háromszázat (és folyamatosan emelkedik) Gábor György egy napja megjelent Facebook-posztjának megosztást jelző mutatója. A filozófus a Tett és Védelem Alapítvány online jogsegély oldalán tett bejelentést Orbán Viktorról, amiért az belga nácikkal „parolázott, s őket látta el jó tanácsaival”. A dolog pikantériája, hogy a TEV-et az a Köves Slomó rabbi által vezetett EMIH alapította, amely a jelenlegi kurzusnak kedves zsidó szervezet. „Semelyik hatalomnak nincs joga, hogy egy színes közösségből saját belátása szerint kiemelje bármelyiket, mert a mi függetlenségünkbe nyúl ezzel bele” – reagált erre Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke.

„Olyan neonácikról van szó, akik – mint ez kiderült –, örömmel szórakoztatják magukat különféle fotókkal, például Hitler portréjával, avagy olyan felvétellel, amelyen egy szeneslapát látható, a lapáton földről felszedett hamu, s a kép fölött felirat: Hogyan kell felszedni zsidó csajokat („How to pick up Jewish chicks”)” – áll a posztban, amely így folytatja:

A magam meggyőződése szerint Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének, az ország második legfőbb közjogi méltóságának, aki a zéró tolerancia elvét vallja, meg kell szólalnia.

Világossá kell tennie, hogy számára elfogadhatatlanok ezek a nézetek, s el kell határolódnia a belga neonáciktól, nyári beszélgetőpartnereitől.

„Ha nem teszi meg, s hallgat, az annak a kifejezése, hogy a vidám, mosolygós képeken hasonlóan gondolkodó és hasonló világnézetet valló elvbarátok láthatók, a belga neonáciktól Orbán Viktorig, Magyarország miniszterelnökéig”

– írja Gábor György, aki a Tett és Védelem Alapítvány állásfoglalását kért az ügyben.

Az EMIH – Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, Dr. Köves Slomó vezető rabbi kezdeményezésére, 2012 novemberében hívta életre a Tett és Védelem Alapítványt, mely a romló minőségű közbeszéd, a kirekesztés, az antiszemitizmus táptalaját adó ismerethiány, valamint az atrocitások és törvényszegések elleni erélytelen jogi fellépéssel szemben kíván új alternatívát nyújtani, a pozitív zsidó identitás és a közösségi szerveződés stratégiája mentén.

Küldetéséről a többi között az olvasható honlapján:

„A véleményformálók és közszereplők elsődleges felelőssége, hogy a rasszizmus és az antiszemitizmus kérdését, mint a társadalom egészét fenyegető betegséget közelítsék meg,

Az amúgy végletekig megosztott országban a politikai szereplőknek felül kell emelkedni az aktuális politikai érdekeiken

úgy, hogy ne a téma kisajátításában vagy relativizálásában lássák saját küldetésüket.”

Forrás: http://tev.hu/jogsegely/

Mint ismeretes, a Köves Slomó vezette EMIH jó viszonyt ápol a kormánnyal, vezetője pedig az április választásokat megelőzően maga is beszállt a kampányba, egy fideszes jelölt mellett tette le a voksát, nevezetesen, Hollik István Fideszes képviselőjelölt választási szórólapján szerepelt. Mindennek fényében nem lehet véletlen, hogy a három év után jövőre, a magyarországi holokauszt 75. évfordulóján végül megnyílni látszó Sorsok Házát a kormány döntése értelmében Köves Slomóék a Schmidt Mária által vezetett Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvánnyal együttműködve alakítja ki, a múzeum tulajdonosa az EMIH lesz. (A Sorsok Házával kapcsolatos előzményekről itt is írtunk.)

Fotó: Youtube

„A zsidó közösség sokszínű, az EMIH e közösség egy kicsiny része… semelyik hatalomnak nincs joga, hogy ebből a színes közöségből saját belátása szerint kiemelje, preferálja bármelyiket, mert ezzel a függetlenségünkbe nyúlik bele…ez rossz gyakorlat…

nem az antiszemitizmusról van szó, hanem a hatalomgyakorlásról, ami sérti a függetlenségünket”

– reagált a Sorsok Házával kapcsolatos hírre a Klub Rádió Megbeszéljük c. műsorában Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke.

Szerinte nagyon fontos legitimációs kérdést vet fel az egész eljárás, amelynek a tanúi voltunk: van-e a hatalomnak joga kijelölni, hogy ki fogja képviselni a magyarországi zsidó közösséget”. A válasz Heisler szerint az, hogy nincs ehhez joga. Mint emlékeztetett rá: a Mazsihisz egy olyan neológ mozgalom képviselője, amely többszáz éve a társadalomba integrálódva él Magyarországon, s demokratikusan választja meg a vezetőit.

„Köves Slomóék  egy nemzetközi szervezet tagjai, kevés magyar hagyománnyal, megkérdőjelezhető legitimációval, s nincs mögötte erős közösség. Attól még nem közösség, hogy a kormány rengeteg ingatlannal és vagyonelemmel”.

Orbán Viktor találkozása a belga neonácikkal

Parolázott velük, közös fotó is készült, amelyen mindenki mosolyogva és bizakodva nézett a kamerába. Belga neonácikkal találkozott Orbán Viktor Tusványoson, olyan fiatalemberekkel, akiknek nemcsak sajátos elképzelésük van Európa jövőjéről, de meglehetősen eredeti humorérzékkel is rendelkeznek.

Egyik vicces szövegük például így hangzik: így szedjünk fel zsidó csajokat! Képet is mellékelnek a szöveghez, amelyen egy szemetes, (szenes?) lapátra egy csomag hamut lapátolnak.

Legyünk nagyon elnézőek Orbán Viktorral szemben és próbáljunk meg arra gondolni, hogy fogalma sincs, kik azok a derék fiatalemberek, akiket hozzá vezényeltek a szervezők. Gondoljunk arra, hogy a magyar miniszterelnököt megvezették a vendéglátók, de legalábbis elhallgatták előle azt a tényt, hogy kik ezek az emberek, akikkel Magyarország szégyenére parolázott és fotózkodott. Próbáljuk azt gondolni, hogy ha Orbán tudja, kik ezek a neonáci gazemberek, esze ágában sincs találkozni velük.

Persze, kárenyhítésre még most is lenne lehetőség. A miniszterelnök hivatala, esetleg Havasi Bertalan személyesen kiadhatna Orbán Viktor nevében egy közleményt, amely azzal kezdődik, hogy a miniszterelnök megütközéssel értesült róla, hogy tudta és akarata ellenére csőbe húzták, amikor egy náci csürhével hozták őt összefüggésbe. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, ugyanis komolyan gondolja az általa gyakorta emlegetett zéró toleranciát az antiszemitizmussal szemben.

Fotó: Facebook

Ha tudta volna, hogy kik ezek a gazemberek, nemcsak hogy nem találkozik velük, de követeli eltávolításukat Tusványosról. Ha a szervezők nem értenék, hogy miért, elmagyarázná nekik, hogy ő nem azonosul ezekkel az ordas, kirekesztő eszmékkel.

S ha már a zéró tolerancia szóba jött, a közlemény folytatásaként Orbán Viktor miniszterelnök megragadná az alkalmat, hogy a Kenderesen rendezett Horthy-emléknapról legalább utólag elmondja a véleményét. Miszerint, a magyar kormány elítéli a rendezvény megszervezését, valamint az ott elhangzottakat, a résztvevők ellen már megtette a szükséges jogi lépéseket. Orbán Viktor miniszterelnök, folytatódik a közlemény, azonnali távozásra szólítja fel a Veritas Történetkutató Intézet igazgatóját, valamint azt a fideszes képviselőt, aki felszólalt a kenderesi gyalázaton.

Még egyszer elnézést kérünk azoktól, írná Orbán Viktor a közlemény végén, akiket a miniszterelnök megbántott azzal, hogy neonáci gazemberekkel találkozott, parolázott és fotózkodott Tusványoson. Ígéri, hogy legközelebb elővigyázatosabb lesz, és amennyiben a tusványosi szervezők a belga neonácikhoz hasonló rohadékokat hívnak meg, ő a maga részéről a jövőben bojkottálni fogja a tusványosi nyári szabadegyetemet.

Kiderült: valódi neonácik Orbán flamand barátai

Tusnádfürdőn fotózkodott Orbán Viktor egy flamand ifjúsági szervezet, a Schild & Vrienden képviselőivel. A szervezet belső fórumai rasszista, antiszemita, nőgyűlölő, a nácikat dicsőítő megjegyzésekkel vannak tele. Vizsgálat indult az ügyben.

A VRT flamand közszolgálati tévé szerezte meg a Schild & Vrienden (Pajzs és Barátok) tagjainak internetes üzeneteit. Ezek között többek között olyanok voltak, amelyekben a feketéket állatokhoz hasonlították, zárt csoportokban pedig szexista, antiszemita, horogkeresztes képeket is megosztottak egymással. Az egyiken például egy kupac hamu és egy lapát látható, a szöveg pedig ennyi: „Így kell felszedni zsidó csajokat”. (A műsort először a 444.hu vette észre, majd az MTI is írt róla.)

A műsor szerint az eredetileg a Genti Egyetemen megalakult mozgalomban

fajok háborújáról beszélnek és arról, hogy készen kell állni akár erőszakkal is megállítani a bevándorlás jelentette fenyegetést.

A Schild & Vrienden eddig a konzervatív értékek őrzőjének állította be magát. Ez volt az a szervezet, amelynek tagjai Tusnádfürdőn találkoztak Orbán Viktorral, a beszélgetésükről készült videót pedig nyilvánosságra is hozták. Ezen egyébként Orbán többek között azt mondja: „ha Belgium változást akar, álljon fel, és harcoljon”, különben néhány éven belül nagyon más országgá válhat.

A szervezet alapítója és vezetője, a 25 éves Dries Van Langenhove Tusnádfürdőn részt vehetett egy kerekasztal-beszélgetésen is, többek között Kósa Lajossal és Hidvéghi Balázzsal, a Fidesz kommunikációs igazgatójával, ahol a bevándorlás elutasításáról és a Nyugat összeomlásáról beszélt.

A Schild & Vrienden két éve tavaly nyáron alakult, néhány száz tagja van. A nevüket egy régi flamand csatakiáltás ihlette, és a flamand felkelőkre utal a szervezet egyenruháján szereplő 1302-es szám is. Akkor győzték le ugyanis a francia sereget.

Fotó: Facebook

Belgiumban azért is ismertek voltak, mert többször megtámadták a velük egyet nem értőket. Márciusban például egy, a nyitott határokat népszerűsítő rendezvényt zavartak meg Gentben, ahol összetűzésbe keveredtek az azt szervezőkkel.

Korábban is keveredtek verekedésbe,

a szervezet tagjai önvédelmi edzéseket, egyfajta kiképzést is tartanak,

ami szintén aggodalmat keltett Belgiumban. Dries Van Langenhove ráadásul szívesen fotózkodik fegyverekkel is.

Ő egyébként néhány hónapja meglehetősen baráti interjút is adott a Mandinernek. Ebben többek között arról beszélt, hogy a politikai korrektséget tartja a legnagyobb problémának, hosszasan hangoztatta bevándorlásellenes nézeteit és dicsérte Magyarországot.

Most viszont a flamand köztévének köszönhetően nyilvánosságra kerültek a tagok valódi nézetei. 67 ezer, zárt csoportokban küldött üzenetet és posztot vizsgáltak át,

ebből sokban nyíltan dicsőítették a nácizmust.

A tagok is tisztában voltak vele, hogy bajba kerülhetnek, ha kiderülnek valódi nézeteik. Van Langenhove az egyik posztban azt írta: soha, senki ne készítsen képernyőfotókat a csoport bejegyzéseiről. Egy másikban pedig azt: szalonképesen kell kommunikálniuk, hogy különböző intézményekben kulcspozíciókba kerülhessenek. Arról is írt, hogy elkerülhetetlen a „jó” és a „gonosz” közötti harc, és hogy eljön majd az erőszak ideje.

Dries Van Langenhove és Orbán Viktor
Fotó: YouTube

Miután a súlyosan gyűlöletkeltő üzenetek nyilvánosságra kerültek, Koen Geens belga igazságügyi miniszter bejelentette, hogy az ügyészség vizsgálatot indított az ügyben. A Genti Egyetem pedig felfüggesztette Dries Van Langenhove-t, és fegyelmi eljárást is indított ellene.

Van Langenhove egyébként azt állítja: puszta vádaskodásokról van szó, és ők nem rasszisták és nem antiszemiták.

Az is kiderült, hogy a nacionalista Új Flamand Szövetség ifjúsági szervezetének mintegy húsz tagja is benne van a Schild & Vriendenben. Bart De Wever pártelnök azt mondta: megdöbbent, és meg fogják vizsgálni, hogy kizárják-e az érintetteket. Mint mondta:

„nincs helye a pártban a szélsőségességnek és az ilyen gyomorforgató kijelentéseknek”.

A szervezet tagjai korábban fotózkodtak Theo Francken belga menekültügyi és migrációs államtitkárral is, aki most azt mondta: „Ez nem az én Flandriám”.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!