Kezdőlap Címkék Tusványos

Címke: Tusványos

Tusványosi rutin populizmus

0

A pozitív bánásmódot vártuk és várjuk nemcsak Romániától (vagy a többi Magyarországot övező országtól), hanem a Minority SafePack-el Európához, azaz Brüsszelhez fordultunk elismerésünkért, jogvédelemért, Orbán meg Brüsszel-ellenes rigmusokat skandál. Mit kezdhetnénk ezzel? Mehetünk-e és ha igen, hát meddig, Orbán népének mítoszával? És ha fordul a kocka, mit érlel a sorsunk?

Azt hiszem, ha Ernesto Laclau élne, az orbáni rendszerben – NER, és/vagy illiberalizmus, az mindegy is – populizmus-modelljének tökéletes példáját fedezhetné föl: populizmus a la carte, mondhatná (lásd. Ernesto Laclau, A populista ész, Noran Libro, 2011). És ez Tusnádon derül ki rendre, amikor egyfajta programatikus beszédet mond Orbán, rituálisat, afféle papos filippikát (issue statement), értékes irányt mutat, és előrevetíti, amit jövő évben tenni szándékozik, vagy nem, és ehhez asszisztál a nagyérdemű, már, ha odafigyel és nem bulizással van elfoglalva. Minden esetre a populizmus minden rituális kelléke fölvonul, vannak előzenekarok, és mellékszálak, és azután a nagytotál, a főnök beszédet mond, zengzeteset, csupa kinyilatkoztatást, az sem baj, ha értelmetlen, vagy alig értelmezhető hitvallást.

A tartalom csak töltelék, a tábort összetartó gesztus a fontos, az új ellenség kihirdetése, hogy kit kell az eljövendő esztendőben gyűlölni és ki barát, szövetséges, vagy az éppen menő. Most az irodalmi-kulturális elit az ellenség, a kulturkampfot kell megnyerni (minden harc a végső!), de persze maradnak a liberálisok, a brüsszeliták és a migránsok is. Tusványos, olyan rituális gyakorlattá vált, melynek révén Orbán és a körülötte kialakított klientúra minden évben újratermeli a “népet”, nem akármilyent, hanem cifrát és magyart, és pökhendit, amolyan “köpcöset” és hegykét, odamondósat és alulértetten fenyegetőt, hárijánososan hazudóst és nagyotmondót, sok hagymázzal, kevés tartalommal. Ha nincs már gulyáskommunizmus (hol van már “Kádárnak népe”?), hát van orbángulyás, az aztán orrba-szájba: Európa-ellenesek Európája.

És a populizmus, mely látszólag mára már konszolidálódott, etnonacionalizmussal vegyes, azok a félmondatok és utalások, melyek önmagukban alig is értelmezhetők, jelzik ezt. Németh Zsolt mondja, de mondhatná akárki a sleppből: mi ugyan “zsigerileg” európaiak vagyunk … “de Trianon”, mások meg olyan értelmetlen mondatokat ismételgetnek, mely abban végződik, hogy …”de Soros”. Minden és mindenki fenyegeti az orbánista magyarságot, de jön a megmentő, apokalipszis van, vagy nincs, és jön a megváltó (talán éppen az ifjú Orbán és a Felház?), csakazért is, főként, ha veszély sincs Orbán megváltja kiváltságos népét. Mi, többiek meg magunkra vessünk, ha a szektába még be nem álltunk, hát így jártunk és/vagy fogunk járni, mert csak, mert Soros és Trianon, érthető? Mert Orbán-nemzete eddig még toleráns volt (még holmi jött-ment Esterházy Péterrel is, ugye?), de fogytán a türelem, a románokkal szemben is, ne is hívják a magyar követet, vagy diplomatákat december 1-re. Viszont a kormánypártokkal megegyezésre törekszünk.

Érthető, ugye?

És logikus és racionális, mármint a populista és etnonacionalista logika szerint az, csakhogy Orbán népe/nemzete nagyon is változékony, határai alakulnak (contingency), és üzenete számunkra nehezen értelmezhető.

Csakhogy az orbáni etnonacionalista populizmus egyáltalán nem alulról, az egyéni és csoportos “igények” irányából, hanem föntről, egy populista politikai vezér kezdeményezésére és kénye kedve szerint épül. Az építkezés lényege pedig, nem is az, amit ígér a NER, mint közpolitikát, vagy, mint gyakorlati (issue based) megvalósítást, vagy mint olyan ideológiát, mely előír bizonyos elveket és politikai álláspontokat, hanem a szimbolikus ellenségképzés (az erőteljes othering). Orbán, már 2010 előtt elkezdte megszállni, kisajátítani a szimbolikus politizálás terét, kezdte a “nemzet nem lehet ellenzékben” kijelentéssel, mely populista föllépését egyértelműen az etnonacionalista imagináriushoz kötötte, folytatta a “fülkeforradalommal”, majd jött az illiberalizmus, és végül a nacionalista (már-már rasszista) migránsozás (lásd. Emilia Palonen, Performing the nation: tha Janus-faced populist foundation of illiberalism in Hungary, Journal of Contemporary European Studies, 25 Jul 2018).

Számunkra nemcsak érdemes, de szinte kötelező fölfigyelni arra, hogy Orbán (és fölösleges is már Fideszt és pláné KDNP-t mondani, hiszen egyszemélyes “vezérelvű aligdemokrácia” van ma Magyarországon) nemzetét, a “népet” behatárolja, mert nyilvánvaló, hogy itt egy kizáró (exkluzív) és nem befogadó (inkluzív) kategóriáról van szó. Orbán nemzetének határai – legalábbis politikai, reprezentációs értelemben – szűkebbek az állampolgári nemzet határainál, miközben, paradox módon vagy sem, a határon túliakkal igyekszik kiszélesíteni azt. Magyarországon, bár sokan vitatják, még van pluralizmus és formai szempontból demokrácia, a rommagyarság számára ez nem adatik meg, az egypártrendszer pedig reprezentációs deficittel küzd. A rommagyar főáram populizmusa teszi, hogy úgy tűnhet: mindenki képviselve van, a Fidesz itteni fő fiókpártja már ott tart, hogy azt mondja magáról: akkor sem bír tévedni, ha éppen téved (ezt fejtegeti Székely István főideológus, éppen Tusnádon), csakhogy ez illúzió. Orbán számára csak az az igazi “hatuma”, aki kliens vagy rá szavaz, a többi érdektelen, a magyarországi állampolgári nemzeten belül húzott határ itt is érvényes – erre emlékeztetnek is nemcsak az Orbánnak elkötelezett hazai politikai elit, hanem az áttelepedettek is – aki nem Orbán-párti az semmiféle támogatásra nem érdemes, sőt, azt kiátkozzák, arra szakosodott félművelt “értelmiségiek”.

Most még beletartozunk Orbán-nemzetébe, sőt a kettős állampolgársággal jogi intézményes keretet nyert beletartozásunk, de a dolgok változhatnak, sőt már sokan kontesztálják is ezt az intézményes keretet, vagy legalábbis annak fontos hozományát az átszavazást. Pedig egy elkötelezett része a rommagyar kisebbségnek, és a politikai főáram, akik persze az egészet képviselni igyekeznek, rendre beszavaz mindannyiunkat a NER-be, és kiváltképpen büszke is erre a teljesítményre. Orbán új magyar nemzetet (népet) teremtett, a régi – elsősorban két világháború közötti – mintájára, csakhogy szimbolikusat, a legtöbb elemző szerint olyant, mely igencsak labilis (konszolidálhatatlan), mely egy személy karizmájára épít és rajta áll vagy bukik.

Az új politikai és szimbolikus NER-identitás kellékeinél fogva viszont ellentmond mindannak, amit eddig mi, határontúliak, politikai logikánk szerint követtünk. Csak egy példa a multikulturalizmus elleni mostani kirohanás, az egységes és oszthatatlan, etnikai-kulturális értelemben homogén nemzet képzete. Mit kezdhetnénk mi vele? Hiszen, ha Romániában következne be, beolvasztana, illetve, ami még valószínűbb, elüldözne bennünket. Eddig éppen a román-magyar szembenállás multikulturális elvek szerinti árnyalásával és lebontásával voltunk elfoglalva, belátva, hogy a konfrontáció – kisebbségi helyzetünknél fogva – nem lehet eredményes. Sőt, a pozitív bánásmódot (positive action) vártuk és várjuk nemcsak Romániától (vagy a többi Magyarországot övező országtól), hanem a Minority SafePack-el Európához, azaz Brüsszelhez fordultunk elismerésünkért, jogvédelemért, Orbán meg Brüsszel-ellenes rigmusokat skandál. Mit kezdhetnénk ezzel? Mehetünk-e és ha igen, hát meddig, Orbán népének mítoszával? És ha fordul a kocka, mit érlel a sorsunk?

Magyari Nándor László

Illiberális álmodozás Tusnádfürdőn

A világpolitikában Trump óta semmi sem biztos, sőt annak az ellenkezője sem. De azért a fejetetejére állt világ sem szenved olyan irtózatos káderhiányban, hogy egy Orbán Viktor nevű egyén európai szintű politikus legyen. Azért, mert szélsőséges politikája miatt mind többet szerepel a nyugati médiában, még nem jelenti azt, hogy számít is. Legfeljebb kellemetlen.

Az a magyarországi tévhit, hogy a magyar miniszterelnök jelentős nemzetközi szereplő két forrásból táplálkozik. Az egyik maga a kormányfő és udvartartása, akik ezt előszeretettel terjesztik a mind jobban gyarapodó állami propaganda gépezet (korábban közmédia) közvetítésével. A másik, ugyancsak kiapadhatatlan forrás az „ellenzéki”/elemzői körökben rejlik. Ennek a felfogásnak a közös nevezője egy, a pszichológiában jól ismert elhárító mechanizmus: egy politikus, akit a magyarok háromszor kétharmaddal választottak meg, nem lehet csak gonoszul ügyeskedő vidékies figura, hanem csakis tehetséges (ezt hányszor ismétlik, istenem!), ám tehetségét rossz célokra felhasználó, ügyes politikus. Pedig mi lehetett volna belőle? Ki gondolta volna 1989-ben Nagy Imre koporsójánál, hogy ez lesz belőle? Pedig jó célokra is fordíthatta volna (ismét) tehetségét.

Ezt a halványulni nem akaró tévhitet (ez is hungarikum lesz) lovagolta meg Orbán Viktor szombaton, amikor Románia kellős közepén előadta Magyarország jövőbeni nemzetközi küldetését.

Nem mellesleg ez a diplomáciai szempontból nagyon is provokatív beszéd elég lanyha román reagálást váltott ki: egy volt miniszterelnökön és a legkisebb parlamenti párt vezetőjén kívül senki sem háborodott fel. Ennek nemcsak a közöny lehet az oka, hanem az is, hogy a Fidesz, legnagyobb erdélyi fiókszervezetén, az RMDSZ-en keresztül támogatja a jelenlegi román kormányt.

A magyar miniszterelnök miután kilátásba helyezte, hogy otthon tisztogatás lesz (kulturális forradalom?) felvázolta külpolitikai ábrándjait.

Lesz itt közös Kárpát-medence, Közép-Európa, nem liberális Európai Bizottság.

Azért Orbánnak, vagy szövegírójának van humorérzéke is, amit ez a mondat is bizonyít: „Van tehát egy ajánlatunk a szomszédaink számára. Építsük meg közösen a Kárpát-medencét.” Ennél a pillanatnál legyinthettek kedélyesen a román, a szlovák és a szerb külügyminisztériumban. Ha egyáltalán vették a fáradtságot, amit kétlek, hogy meghallgassák az eszmefuttatást.

Egyébként a tusványosi gondolatok születésére nagy hatással lehetett Steve Bannon menesztett Trump-főtanácsadó, aki fellelkesíthette nemrégi budapesti látogatása alkalmából a magyar miniszterelnököt és aki éppen „mozgalmat” alapít, hogy tömörítse az uniós államok populista pártjait.

A célpont a jövő évi EU választások. Ahol eldől: Soros vagy Bannon. Nem erről beszélt Orbán Viktor is Tusványoson?

Mindebből egyes elemzők azt szűrték le, hogy a magyar miniszterelnök nemcsak, hogy bejelentkezett egy vezető uniós posztra (Juncker utódja), hanem hogy nem is esélytelen.

Nos, ezzel egy ideig el lehet szórakozni, de komolyan venni aligha.

Így írnak a román lapok Orbán tusnádfürdői beszédéről

0

Első reakcióként sokan sértőnek tekintették, hogy azt mondta: a román centenárium a magyarok számára nem ünnep, de eszmefuttatásait most részletesebben is kommentálták.

A jobboldali Romania Libera szerint mindenki csak arra figyelt, hogy Orbán Viktor számára nem ünnep a román centenárium, és nem azt kommentálta, hogy szerinte Európa jövője illiberális. A temesvári neveltetése miatt magát esetleg elfogultnak bélyegző szerző szerint ténykérdés, hogy a székelyek a modern Románia megalakulása előtt is léteztek. Azt írta: a “több autonómia több demokráciát” jelent.

Az Orbán Viktor által hirdetett illiberális demokrácia szerinte arról szól, hogy a kelet-európai kormányok nem akarnak elfogadni kötelező menetrendet és „migránskvótákat” az Európai Uniótól, azt akarják, hogy mielőbb elérhessék a nyugati életszínvonalat, miközben megőrzik nemzeti önazonosságukat.

A liberális Adevarul

“Orbán Viktor Romániát használja EU-ellenes és oroszbarát üzenetei kilövőállásaként”

című cikke elemzőket is megszólaltat. Iulian Chifu volt elnöki tanácsadó szerint a magyar miniszterelnök az Oroszországgal szembeni alkupozícióit készíti elő, de arra is emlékeztet, hogy – attól függetlenül, hogyan beszél a nyilvánosság előtt – Orbán Viktor a Krím-félsziget orosz annektálása óta mindig megszavazta az Oroszország elleni gazdasági szankciók meghosszabbítását.

George Ripa politikai elemző szerint, amikor Orbán Viktor a jelenlegi “primitív” helyett “tagolt” Oroszország-politikát sürget, akkor valójában azt mondja, hogy

az euroatlanti övezet biztonsága, stabilitása és egysége kevésbé fontos, mint személyes vagy gazdasági kapcsolata Vladimir Putyinnal.

Az elemző szerint lehet, hogy Orbán a leghangosabb, de nem egyedüli hirdetője ennek, hiszen – az uniós és amerikai szankciók ellenére – Németország is speciális gazdasági kapcsolatokat ápol Oroszországgal.

A liberális Gandul “Orbannon Tusnádfürdőn” címmel bírálja a magyar kormányfő illiberális jövőképét, megállapítva, hogy

Orbán Viktor és a V4-ek a legeltökéltebb támaszai Steve Bannonnak,

Donald Trump amerikai elnök bukott főtanácsadójának, aki az “ellenség területén, Brüsszelben akar mozgalmat indítani, ha “másért nem, azért, mert Bannon mozgalma bevallottan Soros-ellenes”. A lap szerint Orbánnak láthatóan elégtételül szolgál, hogy Romániát saját otthonában sértegeti, viszont érthetetlennek tartja azt a mazochizmust, amellyel a bukaresti szociáldemokrata kormány ezt eltűri.

Egy fenékkel több lovat

Orbán Viktor Illúziónak minősítette, hogy a kereszténydemokrácia liberális lehet, szerinte az ab ovo illiberális – írja a Der Standard: az ő szemében a kereszténydemokrácia nyíltan klerikális, autoriter és nacionalista, vagyis olyan, mint a Fidesz.

Orbán Viktor cseppet sem meglepő módon a jól bevált receptet kívánja alkalmazni a jövő évi EP-választásokon is, mármint hogy uszít a migránsok és a brüsszeli elit ellen. A miniszterelnök Magyarországon minden választást megnyert, az ő kezében van minden hatalmi pozíció, de most már az egész földrészen babérokra vágyik. Tusványoson azt fejtegette a jobboldali populista, hogy az európai elit csődöt mondott, mert nem tudta megvédeni a kontinenst a bevándorlástól. A világot ezúttal is igencsak elnagyoltan barátokra és ellenségekre osztotta. Az egyik oldalon vannak az EU irányítói, akik szerinte azonosak a 68-as élgárdával. A liberális demokráciát képviselik és Soros állítólagos tervét viszik keresztül. Utóbbi, amely valójában nem más, mint összeesküvés elméleti hallucináció, szerinte azt célozza meg, sok millió muzulmán migránssal árassza el Európát, mert el akarja rabolni a földrész keresztény és nemzeti identitását. Velük szemben áll az Orbán-féle 90-es nemzedék.

A Fidesz ugyan a konzervatív Európai Néppárt tagja, ám Orbán hangvétele már jó ideje nagyon is az FPÖ, az AfD és a szélsőséges alt-right mozgalom megnyilvánulásaira emlékeztet. Nagy feszültség kíséri, hogy a politikus kiválik-e magától az EPP-ből és csatlakozik-e a Le Pen és Salvini-féle európai jobboldali populistákhoz, illetve a Bannon által újonnan alapított „Mozgalomhoz”. Tusványoson nem adott ehhez semmiféle kapaszkodót. A tagság mindenesetre sok előnnyel jár számára, mert a németek által dominált pártcsalád már sokszor megvédte, amikor az európai intézményei megpróbálták elítélni, illetve megbüntetni tekintélyelvű és korrupt politikája miatt. Orbán amúgy nagy játékos, akinek nem probléma, hogy egy fenékkel több lovat is megüljön. Tusványoson kioktatta Merkelt és az európai jobboldali pártszövetségeseket. Illúziónak minősítette, hogy a kereszténydemokrácia liberális lehet, szerinte az ab ovo illiberális. Az ő szemében a kereszténydemokrácia nyíltan klerikális, autoriter és nacionalista, vagyis olyan, mint a Fidesz.

Standard/Szelestey Lajos

Bréking nyúz, 2018-07-28 – Tudósítás a másik valóságból

0

Orbán Vikor Tusványoson évekre elegendő munícióval látta el a másik valóság sajtómunkásait. Lesz miről alákérdezni, felállva tapsolni, a legügyesebbek pedig odafáradhatnak a pénztárhoz. A németek és az osztrákok nem tudják, hogy mi az érdekük, de Orbán most megmondta nekik

Minket innét csak elzavarni lehet

„Mi nem megyünk el az Európai Néppártból, onnan csak elzavarni lehet bennünket – jelentette ki a beszéd után a hallgatóság kérdéseire válaszolva.

Orbán Viktor azt mondta, ő bennmaradáspárti, fontos dolog a lojalitás, és az európai parlamenti választásoknak az Európai Néppárton belül szeretnének nekivágni. Ez a terv – mondta, ugyanakkor megjegyezte, hogy a néppártban egymástól gondolkodásban távol eső pártok foglalnak helyet, ezt áthidalni rendkívül nehéz, de szeretnék.

A Fidesz úgy tekint magára, mint a néppárt CSU-ja, a kereszténydemokrata platformot képviselik, és akkor erősek, ha össze tudják adni erőiket, még ha belső kompromisszumok árán is.

Arra a kérdésre, hogy a kormánypártok elérték-e már támogatottságuk felső határát, azt mondta, hogy számításai szerint 63-65 százalék között van azon választópolgárok aránya Magyarországon, akik eddig valamilyen közös akcióban velük részt vettek, és hajlandóak legalább megfontolni, hogy rájuk szavazzanak.

A déli és keleti irányból való nyomás tartósan velünk marad. Az a kérdés, hogy az ortodoxia kitart-e, és képes-e szellemi és fizikai alapon is gátat szabni a muszlim bevándorlással szemben. Ez közös biztonsági kérdése a románoknak, magyaroknak, németeknek, osztrákoknak, bár utóbbiak ezt nem tudják – közölte Orbán Viktor.” (Origo: Orbán Viktor válaszolt a nézők kérdéseire)

Orbán mint Papp Jancsi, rosszul mondta a viccet

„Nyugaton liberalizmus van, miközben demokrácia nincsen – mondta a kormányfő. A szólásszabadság megszűnt nyugaton, főleg ami a migránsokról szóló híreket illeti.

A kormányfő kijelentette, hogy a liberális sajtószabadság olyan, mint az orosz bicikligyár, amelynek termékéből a végén mindig gépfegyver lesz.

Összpontosítsuk minden erőnket a 2019-es EP-választásra – mondta Orbán Viktor.”

Miutn Orbán Viktor rosszul idézte a viccet a bicikligyárról – amely egyébként nem orosz, hanem szovjet – nem szeretnénk ha lennének olyanok, akik rosszul megmorizálnák ezt a nevettető, ám összességében mégis csak szomorú történetet. Az Orbán által citált vicc ugyanis eredetileg és helyesen így hangzik:

Szergej és felesége gyereket várnak, de a Szovjetunióban hiánycikk a babakocsi.  – Nem baj, gondolja Szergej, – úgyis a babakocsikat-gyárban dolgozom, majd alkatrészenként hazalopom a hozzávalókat, és otthon összeszerelem. Ahogy közeledik a szülés időpontja, a feleség aggódva kérdezi, hogy áll a babakocsival.

– Sehogy – fakad ki Szergej. – Már vagy tizedszer szerelem össze, de mindig tank lett belőle! (Magyar Idők: Nyugaton liberalizmus van, demokrácia nincsen).

A németek önként jelentkeztek a migránsokért

A németek nem tanulnak: több város is önként jelentkezett a migránsokért. Többek között Köln, ahol tömeges szexuális zaklatásra, nemi erőszakra és lopásra került sor 2015 szilveszter éjjelén. Az elkövetők migránsok voltak.

Észak-Rajna-Vesztfália több városa, Köln, Bonn és Düsseldorf is önként befogadja azokat a migránsokat, akiket a Földközi-tengerből mentettek ki – tudatták pénteken a városok vezetői.

Henriette Reker kölni, Thomas Geisel düsseldorfi és Ashok Sridharan bonni főpolgármester közös levélben tudatta szándékát Angela Merkel kancellárral – jelentette az n-tv német hírcsatorna. (888: Németország egy újabb meghívót küldött a migránsoknak)

Pártvélemények Orbán tusnádfürdői beszédéről

0

Párbeszéd: Elszakadás helyett nyitás kell

A Párbeszéd szóvivője szerint Orbán Viktor miniszterelnök Tusnádfürdőn tett ajánlata a megosztottságról, a kulturális határokról, a körülöttünk élő világ megismerése és megértése helyett a tőlük való elválasztásról szól. Barabás Richárd szombati budapesti sajtótájékoztatóján hangsúlyozta: egyetlen dologban értenek együtt Orbán Viktorral, mégpedig abban, hogy Magyarországot sikeres országgá kell tenni, ám szerintük erre nem alkalmas a kormányzat által követett út.

A miniszterelnök által gyakran emlegetett 2030-as évben éppen „az lesz a kérdés, ki az, aki kapcsolódni tud a többi emberhez, aki építeni tud a többi emberrel együtt, és ki az, aki elválasztja magát és az övéit a civilizációtól és a társadalomtól”.

Hangsúlyozta, hogy Magyarország történelme alapján tudjuk, milyen leigázva, megalázva, kihasználva és céljaink megvalósításától elzárva élni, éppen ezért „a magyaroknak történelmi feladata nem az elszakadás, a riadt bezárkózás, hanem a nyitás”.

Barabás Richárd szerint Magyarország történelmi küldetése az, hogy a globalizálódó világban megtanítsa a világot arra, nem szabad elnyomni másokat, miként kell kapcsolódni másikhoz úgy, hogy mindenki megőrizhesse identitását, kulturális hétterét.

DK: hadüzenet Európának, a magyar embereknek és a szabadságnak

A Demokratikus Koalíció szóvivője szerint Orbán Viktor kormányfő tusnádfürdői beszédében „hadat üzent Európának, hadat üzent a magyar embereknek és hadat üzent a szabadságnak”. Rónai Sándor szombati budapesti sajtótájékoztatóján azt mondta: Orbán Viktor totális európai politikai és kulturális konfliktusokkal, valamint nemzetállamok és régiók kulturális harcával terhelt Európa képét vetítette elénk.

Teljesen világos, hogy a magyar miniszterelnök nem közös európai hazában hisz, hanem egy Magyarország vezette, keleties Közép-Európában gondolkodik – fogalmazott az ellenzéki politikus.

Szerinte Orbán Viktor már nem nyugati, hanem keleti fővárosokat tekint példának, például Ankarát vagy Moszkvát, így a jövő évi európai parlamenti választás tétje is világos: „a harmincas évek nacionalista országát és világképét követő Európára, vagy pedig a Merkel és Macron vezette egységes, erős európai gondolkodásra szavazunk”.

A DK szóvivője szerint a miniszterelnök hazudott a menekültválságról, amelynek már vége van, így az EP-választás sem erről a témáról szól majd, hanem arról, hogy a jövő Európája képes lesz-e olyan teljesítményre, amellyel versenyre kelhet az Egyesült Államokkal vagy Kínával.
„Nem kevesebb, hanem több Európára van szükség”, nem háborús eszmékre, hanem értő párbeszédre, nem felelősséget hangoztató Magyarországra, hanem partnerségre – mondta Rónai Sándor, aki szerint ha Magyarország élni és békében építkezni akar, akkor Orbánnak buknia kell.

Jobbik: Orbánnak nem másokat, hanem saját démonait kellene legyőznie

A Jobbik szerint Orbán Viktor tusványosi beszéde arra utal, hogy a kormányfőnek Magyarország sorsánál fontosabbak európai politikai ambíciói. Mirkóczki Ádám, az ellenzéki párt szóvivője szombaton azt mondta: a kormányfő beszédében többször utalást tett arra, hogy magát európai vezetőként is el tudná képzelni.

Megjegyezte, a kormányfőnek „nem másokat kellene legyőznie, hanem saját démonait”. Megfelelő alázattal kellene vezetnie az országot, és tudomásul venni, hogy a választók fele nem a Fidesz-KDNP politikájára szavazott. Ehhez viszont arra lenne szükség, hogy Orbán Viktor ne keverje össze a szolidaritást a lojalitással, mondta Mirkóczki Ádám, aki szerint Orbán Viktor csak azzal szolidáris, aki hozzá lojális.

A szóvivő cinizmusnak nevezte a kormányfő azon szavait, miszerint a nyugati országokat nem is tartja demokráciának. Mirkóczki Ádám kiemelte: éppen Orbán Viktor volt az, aki a szólásszabadságot és a sajtószabadságot leépítette, és a demokrácia alapját jelentő közjogi intézményeket felszámolta. Több olyan intézmény van – például a médiatanács, az Alkotmánybíróság vagy az ügyészség -, amely úgymond független, miközben pártkatonákkal vannak tele”.

Mirkóczki Ádám külön kiemelte: Orbán Viktor többször említette a nemzetegyesítést és annak sikerét. Azt a „gyalázatot” viszont mélyen elhallgatta, hogy 2005-ben szintén Tusványoson megígérte, csak akkor támogatják Románia uniós csatlakozását, ha az erdélyi magyarok számára biztosítja a területi autonómiát. Ezt Románia nem tette meg, 2007-ben a Fidesz-KDNP mégis megszavazta Románia csatlakozását. Hozzátette, a Jobbik bízik abban, hogy a Vajdaságban élő magyarokkal ezt nem teszik meg, és Szerbia uniós csatlakozását csak akkor támogatja a Fidesz-KDNP, ha biztosítják a területi autonómiát az ottani magyarok számára.

Liberálisok: Orbán újabb támadása az EU ellen

Orbán Viktor újabb támadást indított a liberalizmus és az EU ellen, írják Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde kapcsán a Liberálisok. Hamis retorika, elferdített liberális világkép, csúsztatások – szerintük erről szólt Orbán Viktor Európai Parlamenti-választásokra hangolódó tusványosi kampánybeszéde, amelyben brutális támadást intézett a liberalizmus és az Európai Unió ellen. Hamis indokokkal, csúsztatott magyarázatokkal jelölte ki főellenségnek a liberális demokráciát, a baloldali 68-asokat, az általa képviselt illiberális kereszténydemokráciával szemben.

A Magyar Liberális Párt szerint a liberális politika nem bevándorlás-, hanem ember-, és emberiesség-párti. Megszámolni sem tudtuk, hogy Orbán Viktor hányszor használta a „liberális”, „Európa” és „bevándorlás” kifejezéseket beszédében, miközben az „ember” szó egyszer sem hangzott el. Több, mint nevetséges a nyugat-európai kultúrát vádolni cenzúrázással, miközben a közmédia csatornái a köz szolgálata helyett immáron a kormánypropaganda egyedüli kiszolgálóivá váltak

Nem a liberális világnézet az, ahol nem érvényesül a demokrácia. Az az ország, ahol a törvény helyett a párt uralkodik, ne oktassa ki demokráciából és kereszténységből Európát. Azt az Európát, amit erősíteni kell, nem pedig gyengíteni, ahogy eddig a Fidesz-kormány tette.

Miközben Orbán Viktor beszédének egyértelmű célja volt, hogy Közép-Európa megmentőjeként tetszelegjen, egy szót sem szólt azokról a problémákról, melyek jelenleg a legégetőbbek hazánkban: a munkaerőhiányról, a gyenge versenyképességről, az egészségügy kivéreztetéséről, a demokrácia gyengüléséről.

Nos, megnyugtatjuk Orbán Viktort: ha nem is megmentőként, de illiberális, populista politikusként, egész Európára veszélyes oroszbarát politikájával, gyűlöletpropagandájával, a nemzetállamok és etnikumok szembefordításával még van esélye bekerülni a történelemkönyvekbe.

LMP: Orbán olyan politikát dicsér, amely leszámol a politikai ellenfelekkel

Döbbenetesnek nevezte a kormányfő tsnádfürdői beszédének egyes részeit az LMP-s Csárdi Antal. Az ellenzéki párt parlamenti képviselője szerint a török és az orosz elnök magasztalásával Orbán Viktor olyan politikát dicsér, amely kíméletlenül számol le a politikai ellenfelekkel.

„Dicsérte Erdogan és Putyin rendszerét, és egyszerűen döbbenet ezt látni. Egy olyan rendszert dicsért és magasztalt föl a magyar miniszterelnök, ahol újságírókat gyilkolnak le, ahol újságírókat börtönöznek be, ahol olyan ellenzéki politikusokat, vagy a kormányzati mainstream véleménytől eltérő véleményformálókat sújtanak börtönbüntetéssel, vagy sok-sok hátrányos megkülönböztetéssel csak azért, mert mást gondolnak, mint ami az aktuális, mainstream kormányzati vélemény” – fejtette ki a képviselő.

MSZP: Nem azt kell figyelni, amit Orbán mond, hanem azt, amit csinál

A szocialisták pártelnök-frakcióvezetője korábbi szavaira emlékeztette Orbán Viktort. Tóth Bertalan a Facebook-oldalán közzétett videóban azt hangoztatta: nagyon messze áll a magyar valóságtól a kormányfő által Tusnádfürdőn felvázolt kereszténydemokrácia.

„Miniszterelnök úr végig hallgatva tusványosi beszédét megint csak az jut eszembe, amit korábban mondott évekkel ezelőtt, hogy nem azt kell figyelni, amit mond, hanem azt, amit csinál. Ön kereszténydemokráciáról beszél, amit építeni akar, nemcsak Magyarországon, hanem Európában is, de azt kell látnunk, ami a valóság ma Magyarországon, hogy több tízezer család ma kilakoltatás előtt áll, a devizahitelek problémáját a mai napig nem oldották meg, lezüllesztették az egészségügyet, több hónapot, akár évet kell várni fontos műtéti beavatkozásokra, és több órás várakozás vár azokra, akik sürgősségi betegellátásra mennek, kivéve Önt miniszterelnök úr, akit mindig soron kívül fogadnak” – mondta az ellenzéki politikus.

Orbán kulturális sötétsége

Nagy kérdés: hova is tegyük Orbán Viktor idei tusnádfürdői beszédét. Mindenekelőtt azért azt szögezzük le, hogy Orbánnak sikerült Tusványosból egy, a magyar belpolitikai szempontból fontos rendezvényt csinálni.

S bár szakértők mondják: helyi – értsd: romániai – szempontból semmilyen jelentőséggel nem bír, legfeljebb egy hetes kulturális esemény, Magyarország, a magyar közélet odafigyel erre az eseményre. És elsősorban arra, hogy miről is fog, illetve miről beszél a magyar miniszterelnök. Ezt írjuk Orbán javára; komoly képességekkel rendelkezik, aki ennyire rabjává tudja tenni a közéletet, a politikai élet szereplőit.

Nos, még mindig ennél a gondolatnál maradva, ha azt a kérdést tesszük fel magunknak, hogy 2018 júliusában megfelelt-e ennek a várakoznak Orbán, akkor a válaszunk nem lehet más, mint hogy igen. A közel egy órás beszéd, ha teljesen lecsupaszítjuk, lényegében a 2019-es Európa-parlamenti választás kampány-nyitó beszéde volt.  Az íve is világos: hogyan válik az orbáni gondolat – és így maga Orbán is – világpolitikai tényezővé. A kiindulópont egy apró lépés, kifelé az országból, a szomszédos, a Kárpát-medence, magyarok által is lakott határon túli területekre, onnan Közép-Európába, végül Európába, hogy aztán a legvégén kimondassék: 2019-ben a 68-as nemzedéknek, a liberális gondolkodóknak el kell tűnniük Európa éléről, és az irányítást át kell vennie a 90-es nemzedéknek, azaz nekik.

Ha tehát nagyon lerövidítve, összefoglalóan akarjuk értékelni és meghatározni a tusványosi beszéd lényegét, akkor nagyjából ennyi elég is lenne ahhoz, hogy tudjuk milyen időszakra számíthatunk az elkövetkezendő időben. Azonban – természetesen – érdemes odafigyelni a részletekre is, elsősorban annak érdekében, hogy felkészüljünk arra, mi vár ránk – itthon. De még mielőtt erre kitérnénk, érdemes elidőzni a nemzetközi vizeken is. Azon eltűnődni például, hogy az európai vezetők vajon felveszik-e az eléjük dobott kesztyűt, avagy – mint eddig is – lényegében figyelmen kívül hagyják azt a támadást, amelyet Orbán, már a pénteki rádiós beszédében is, indított ellenük. Pedig ez a támadás minden eddiginél brutálisabb volt, elvileg, politikailag és személyileg is alkalmatlannak minősítve őket. Olyannyira alkalmatlanok, hogy lényegében már meg is buktak, napjaik meg vannak számlálva. És itt érdemes megint megállni egy pillanatra: ugyancsak pénteken beszélt arról a kormányfő, hogy azok a döntések, amelyeket a Bizottság hoz, már lényegében nem érvényesek. Vagyis pontosan azt teszi Orbán, amit például 2009-ben a Bajnai-kormány alatt tett; illegitimmé nyilvánította annak működését, határozatait. Bajnai igyekezett is ennek megfelelni, vajon Junckerék is így tesznek? Tényleg figyelmen kívül lehet hagyni ezeket a mondatokat?

Ha igen, akkor az azt jelenti, hogy az európai vezetők nem veszik komolyan a magyar miniszterelnök szavait, ami egyet jelentene azzal, hogy súlytalannak tekintik. És ez lehet, hogy valamikor így is volt, ám a migráció erősödése együtt járt Európában a jobboldal – mondanám inkább szélső jobb –erősödésével, miáltal Orbán diplomáciai helyzete is felértékelődött. Nem véletlenül rajzolta fel ő azt az ívet, amelyről az első mondatokban szóltunk: lépésről lépésre, a szomszédos országokból kiindulva Közép-Európa felé akarja önmagát felépíteni. Mégpedig az ad neki erre alapot – gondoljuk -, hogy az egyetlen olyan vezető  a térségben, amely demokratikus –vagy akként kezelt – választások útján háromszor egymás után kétharmados győzelmet tudott aratni. Ez a tény, kétségtelenül, kiemeli őt a többi vezető közül, és némiképp érthetővé teszi saját európai térnyerési törekvéseit.

Erre a törekvésre akár büszkék is lehetnénk mi magyarok, és az a hallgatóság, amely elragadtatva hallgatja Orbánt minden évben, büszke is rá. Pedig ez a beszéd, bármennyire nemzeti büszkeségre épített, sokkal inkább szégyellnivaló; hazug, kifordított, sajátosan értelmezett definíciókkal operálva próbált befolyása alá vonni a közönségét. És akkor most nem említjük a magyar modell torz információkkal, egyoldalúan bemutatott sikertörténetét, és nem beszélünk arról sem, hogy Orbán szerint a liberális demokrácia miért fejlődött át Orbán szerint nem demokráciává. De kihagyjuk annak az értékelését is, hogy állítása szerint a liberalizmus ma egyet jelent a cenzúrával; felesleges ilyennel vitatkozni egy olyan államférfi esetében, aki maga alá hajtotta szinte a teljes magyar sajtót, beleértve a közpénzen működtetett állami televíziót és rádiót is. Fogalmazhatunk úgy is: ennyi csúsztatás bőven belefér egy kampánybeszédbe, és az önfényesítés sem jelent feltétlenül önértékelési zavart. És még az is belefér, hogy a vendéglátó ország vezetését is támadja szónok; a magyar embernek tetszik, ha a politikai vezető Romániát szidja. (Azért arra mondatra már ne legyünk büszkék, amikor a hallgatóság megnyerése érdekében Orbán azt mondja: Székelyföld, Erdély, és a magyarok még akkor is lesznek, amikor már egész Európát elfoglalták a muszlimok.) Ne vitassuk el annak jogát se Orbán Viktortól, hogy fontosnak tartja lényegében megvédeni Trump és Putyin politikáját, elismeréssel szólni a török, az egyiptomi és az izraeli vezetésről, fontosnak tartva a stabilitást, fontosabbnak, mint az emberi értékeket. De ne vitassuk el ezt a jogot a magyar miniszterelnöktől, aki a stabilitás ethosza mögé bújva hasonló rendszert épít ki Magyarországon, mint az említett országokban.

És ha már rendszer: itt érkezünk vissza az írásunk elején feltett kérdéshez. Hova is tegyük Orbán tusványosi beszédét? Túl azon, hogy – mint megállapítottuk – lényegében egy kampány szónoklat volt. Milyen következtetést vonhatunk le a magunk, a saját életünk szempontjából, abból az európai kalandozásból, amelynek fültanúi lehettünk. Mit jelent nekünk az az orbáni meghatározás – mindig szeret új definíciókat bevezetni -, hogy új korszakot fogunk építeni. Mert nagyjából ez itt a lényeg, ez a gondolat, cselekvés-terv vonatkozik leginkább ránk, az országunkra, a magyar emberekre. Azt mondja Orbán: ez az új korszak szellemi természetű lesz, kulturális szellembe kell ágyazni a politikai rendszert. Aminek következtében szeptembertől nagy változások lesznek.

Nem Európában, nem Közép-Európában, nem is a Kárpát-medencében, itt Magyarországon. Vagyis Orbán fejében már ott van a forgatókönyv, amely a magyar szellemi, kulturális élet átalakítását rögzíti. Azt is megemlítette különben a kormányfő, hogy ennek előszelét már érzékelhettük is, és ha ez így van – és arra gondolt, amire mi magunk is, és azt hisszük nem is gondolhatott másra – , akkor beindul Magyarországon a gondolatrendőrség, amelynek kommandóit már látjuk felbukkanni, például a Magyar Időkhöz kihelyezve. Ha ez így van, akkor megindul még a félliberális gondolatok, műhelyek kiirtása, felszámolása, hiszen megvan hozzá az ideológiai alap: a kereszténydemokráciának ez a feladata. Azért, hogy megvédje önmagát, megvédje a nemzetállamot, és elüldözze a segítségre szorulókat.

A 2018-as tusványosi beszédnek látszólag elenyésző része volt az előbb említett a korszakváltásról szóló rész. Pedig nagy valószínűséggel éppen ez a legjelentősebb: szellemileg és kulturálisan is egységessé tenni az országot. Hogy miként, Orbán eddigi működését látva, arról lehetnek elképzeléseink.

Sötét napok várnak ránk. Szellemileg és kulturálisan is. Politikailag már megszoktuk. Ezt is meg fogjuk?

Végre van két jó mondata az MSZP-nek

Hát rajta, ha nem sikerül a kiszolgáltatott rommagyar médiában érdeklődést kelteni, saját rendezvényt kell szervezni, közvetlenül kell elérni a közönséget, és az online felületek is egyre élénkebbek. A román média jórésze meg egyenesen, vár egy ilyen lehetőséget.

Nehéz volt – legalábbis eddig – fölfedezni az MSZP képviselőit Erdélyben, akik éppen a Tusványosi dzsemborival (lassan-lassan a NER-magyar kormány kihelyezett ülése) egyidőben indultak rövid roadshowra, és Tusnádra is ellátogattak. Mintha senki nem lett volna kíváncsi, mintha a “kertek alatt bujkálva” jöttek volna, pedig …

Úgy vélem, mindkét általuk hozott rövid üzenet, afféle bannerre való mondat, megérne egy misét.

Először. Azt gondolom, hogy a határon túli szavazatok orbáni “megvásárlása”, az itteni politikai szervezetek bedarálása, valóban gond, nagyon sok kettős állampolgársággal rendelkező rommagyar polgár számára, afféle szkizoid helyzet. Ezt jelzi, hogy viszonylag kevesen vesznek részt a magyarországi szavazásokon, és szelektíven, a NER mellett erősen elkötelezettek mobilizálhatók. Ezért a határon túliaknak (csúnya és pontatlan kifejezés, de jobb híján használom) elkülönített helyekre és saját jelöltekre való szavazási lehetőségének a választási rendszerbe való beépítése kívánatos és korrekt megoldás lenne a kialakult helyzetre. Ez lehetne egy eljövendő politikai stratégia része.

Másodszor. Azt mondja Ujhelyi István, hogy a demokratizálódás és román-magyar párbeszéd elősegítésének jeligéjével indult Bálványosi/Tusnádi rendezvény jeligéjét meg kellene változtatni, az “átmenet a demokráciából a diktatúrába” főcím jobban illene ahhoz, amit a NER-magyar kormány és feje tett/tesz. Értem én, hogy a küldöttség nem kívánta legitimálni az orbáni illiberalizmust azzal, hogy részt vesz a “hivatalos” rendezvényen, ahova meghívót kapott, miért is tennék? De azt hiszem sokan – bár éppen azok, akik nem mennek nyáritáborozni, csápolni medveközelben, hanem egyszerűen csak demokraták, “nem félnek”, de kerülik a vásári zsivajt – megfelelő keretben, megvitatnák a kérdést az erdmagyarok közül is. És azt hiszem románok is akadnának szép számmal, akik részt vennének egy ilyen vitán (egyik legjobb értője az orbáni illiberalizmusnak Cristian Parvulescu politológus, de nincs egymagában), vagy “pódium-beszélgetésen”.

Magyarán, az ellenzék, és a baloldal újra kellene építse a határon túliakkal kapcsolatos (csak nyomokban létező, vagy úgy sem) politikai stratégiáját. És biztos vagyok benne, hogy lenne egy olyan értelmiségi réteg, olyan szakértői-előadói gárda, aki mozgósítható lenne, egy rangos ellenrendezvényre. Máshol és más helyszínen, de ugyanolyan érdeklődés övezné azt, helye lenne egy nyitottabb, valóban a román-magyar, és a magyar-magyar párbeszédet szolgáló rendezvénynek, aminek a védnökei az ellenzéki pártok és civil szerveződések lennének. Hát rajta, ha nem sikerül a kiszolgáltatott rommagyar médiában érdeklődést kelteni, saját rendezvényt kell szervezni, közvetlenül kell elérni a közönséget, és az online felületek is egyre élénkebbek. A román média jórésze meg egyenesen, vár egy ilyen lehetőséget.

Magyari Nándor László

Van értelme annak, hogy elmegy Tusványosra az MSZP? Szavazzon!

0

Több MSZP-s politikus is elment a Bálványosi Nyári Szabadegyetemre, ahol Orbán Viktor szombaton tart majd beszédet. Egy DK-hoz közeli blog élesen bírálta ezért a szocialistákat, mások szerint viszont nem szabadna hagyni, hogy a Fidesz kisajátítsa a fesztivált, amely egyébként jóval többről szól, mint fideszes politikusok pódiumbeszélgetéseiről – ott vannak például a koncertek is.

Ön mit gondol? Szavazzon!

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint van értelme annak, hogy az MSZP elmegy Tusványosra?

Az illiberális jövőkép és nemzetpolitika

Tusványos, vagyis Orbán Viktor ottani elmaradhatatlan beszéde a Fidesz külpolitikai vízióját hivatott felvázolni, Kötcse pedig Magyarország belső átrendeződését. Ez utóbbi már valóra váltotta misszióját, Tusnádfürdőre még várnak szép pillanatok.

A majd három évtizedes múltra visszatekintő Fidesz-gyülekezet a messzi Székelyföldön már majdnem minden volt. Nemzetpolitikai iránymutató, autonómiát követelő fórum (a románok őszinte sajnálatára), majd egy rövid ideig a magyar-román barátság szentélye, amikor is (két alkalommal) az akkori román államfő, Traian Băsescu Orbán Viktor oldalán a jószomszédság ikonikus szerepét játszotta el.

A magyar miniszterelnök 2014-ben dobbantott igazán, amikor is az illiberális állam (demokrácia) elnevezést húzta elő nem a saját tarsolyából. Tulajdonképpen, ki nem mondva, a fékek és egyensúlyok rendszerének felszámolásáról, egy áldemokráciáról beszélt. De ez csak félig meddig volt vízió, mert mindez az akkori Magyarországon már nagyban működött. Azóta csak tökéletesítik. Tudjuk merre: Erdogan és Putyin irányába.

Azóta az illiberalizmus fogalma és gyakorlata (nem Orbáné a szerzői jog) kezd erősen gyökeret ereszteni Európa más országaiban is, kormányszinten Olaszországban, Lengyelországban és félő, hogy Ausztriában is.

Ilyen fejlemények láttán, megnő az önbizalom, kitisztul a tekintet, felcsillan a jövőkép.

A magyar miniszterelnök már nem tart annyira attól, hogy kizárnák a Fideszt az Európai Néppártból, hiszen, egyes vélemények szerint, ha az unió illiberális erői összefognának akár a 20 százalékát is hozhatnák a voksoknak a jövőre tartandó választásokon. Úgy tűnik, jelen pillanatban inkább a Néppártnak van mitől tartania.

Minden arra utal, hogy Orbán Viktor jelentősebb nemzetközi szerepre vágyik.

Ezért nincs kizárva, hogy ismét a tusnádfürdői szószéket használja fel tervei felvillantására.

Az idei Tusványos eddigi menete is ezt a feltételezést támasztja alá. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnök előadásával máris kivívta a román sajtó aggódó érdeklődését. Szerinte ugyanis „az európai projektnek megfelelő választ kell nyújtania Trianon problémájára”.

Vagyis: „Amikor mi nemzeti szuverenitásról és tagállami hatáskörökről beszélünk, az nincs ellentétben az autonómiával. Olyan európai jövőképre van szükségünk, amelyben a kisebbségeknek, a nemzetállamoknak az európai építkezésnek az összhangja megteremthető”.

Nem tudni, hogy ezt hogyan képzelik el a Fideszben, hiszen, minden eddigi tapasztalatunk szerint, fából vaskarikáról van szó.

Ha ugyanis az unió jövőképe a nemzetek Európája, bikaerős állami szuverenitásokkal, márpedig Orbán ezért a célért állt csatasorba Brüsszelben és másutt, akkor megszűnik az az álom, hogy Trianon után az elcsatolt területek elvileg egyesülnek az anyaországgal. Ez ugyanis erős nemzetállamok esetén kizárt. Visszatérhetünk az autonómiázásra. Ezzel ugyan el lehet szórakozni, de egy tökig szuverén Románia és Szerbia ilyenről hallani sem akar. Eddig sem volt hajlandó.

Ezt az ellentmondást kellene valahogy feloldani. Nemzeti szuverenitásra esküdni (hogy Brüsszel bele ne pofázzon a dolgainkba) és közben meggyőzni a környező országokat, hogy Budapest beleszólhat az ő belügyeikbe.

Nehéz lesz, de ennél súlyosabb dolgokat is kimagyarázott már a magyar miniszterelnök. Csak legyen, aki hisz benne. Eddig volt.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK