Kezdőlap Címkék Tusványos

Címke: Tusványos

A magyar revizionizmus perverz támadása

0

Ezzel a címmel számol be egy jobboldali román lap Németh Zsolt tusványosi előadásáról.

Az Evenimentul Zilei című, Traian Basescu volt államfőhöz közel álló lap azt írja, hogy a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke arról beszélt: az európai projektnek választ kell adnia Trianon problémájára.

A román lap ezt úgy értékelte, hogy

“a magyar képviselő gyújtó hangú kijelentést tett a trianoni szerződésről”,

mivel európai problémaként állította be, amelyre Európának közös választ kell adnia.

Az Európa jövőjéről szóló beszélgetésen Németh Zsolt egyébként azt is mondta: “Amikor mi nemzeti szuverenitásról és tagállami hatáskörökről beszélünk, az nincs ellentétben az autonómiával. Olyan európai jövőképre van szükségünk, amelyben a kisebbségeknek, a nemzetállamoknak az európai építkezésnek az összhangja megteremthető.”

A fideszes politikus szerint Magyarország a közép-európai térségre épít e céljai megvalósításában. Szerinte

Románia még nem határozta meg a viszonyt Közép-Európához.

Azt mondta: “Itt van egy nyitott kapu. (…) Fontos, hogy a románok ezen a kapun belépjenek.”

A román lap szerint Németh Zsolt a Minority SafePack nevű (Románia által ellenzett), az őshonos kisebbségek jogvédelmének uniós szintű szabályozását sürgető kezdeményezést is a közös európai projekt részeként említette, és fontos szerepet tulajdonított az nemzeti közösségeknek.

Az Evenimentul Zilei idézi a beszélgetésen szintén részt Mihai Razvan Ungureanu volt román miniszterelnököt is, aki szerint

az EU-t nem azért hozták létre, hogy megbosszulja a múltat.

Az EU-nak Ungureanu szerint az a célja, hogy garantálja a békét.

Medvetámadással kezdődött Tusványos – a polgármester cáfol

Első hír: 27 éves fiatalra támadt a medve Tusnádfürdőn, a fiatal áldozatot a csíksomlyói fertőző osztályra szállították – közölte Facebook-oldalán Borboly Csaba megyei tanácselnök. Második hír: Tusnádfürdő polgármestere tagadja, hogy medvetámadás történt. Akkor most mi van?

Borboly Csaba bejegyzése: „Medvetámadás Tusványoson. Sajnos a félelmem beigazolódott! Pár medveveszélyre figyelmeztető plakáttal, vagy a fiatalokkal ölelkező álmedvével nem lehet megoldani a tusnádfürdői medveveszélyt! Igazából még csak most veszi hivatalosan kezdetét az idei szabadegyetem és már a nulladik napon medvetámadás történt! A 27 éves áldozatot most szállították a csíksomlyói fertőző osztályra! Kár, hogy kérésünket, hogy szállítsák el a 3 bocsos anyamedvét, – aki már emberre is támadt! – nem kezelték felelősségteljesen! Ki a felelős a 27 éves férfi sérüléseiért?”

Borboly Csaba nem akárki. Valamikor a Fidesz-hű, főleg Kövér Lászlóval kiváló kapcsolatokat ápoló Szász Jenő nagy székelyföldi politikai ellenfele volt, mára azonban csatlakozott a szekértáborhoz. Sőt a helyzetet behatóbban ismerők szerint Borboly és a többi székely elöljáró hatására kényszerült Kelemen Hunor, RMDSZ elnök a Fideszhez simulni. Ami roppantul sikerült.

„Pár medveveszélyre figyelmeztető plakáttal, vagy a fiatalokkal ölelkező álmedvével nem lehet megoldani a tusnádfürdői medveveszélyt! Igazából még csak most veszi hivatalosan kezdetét az idei szabadegyetem és már a nulladik napon medvetámadás történt!” – fogalmazott Hargita megye tanácsának elnöke.

A 29. Bálványosi nyári Szabadegyetem és Diáktábor kedden este kezdődött, a rendezvénysorozat vasárnap hajnalig tart.

Időközben a Hargita Megyei Tanács sajtóirodája újabb részletekkel rukkolt elő:

a huszonhétéves férfit éjjel egy és két óra között sebesítette meg a tömeg közé ugró medve, a karján és a combján.

A sérült sebeit a csíkszeredai megyei kórház sürgősségi osztályán látták el, majd a csíksomlyói fertőző osztályra szállították. Úgy tudjuk, hogy az áldozat egy gyimesközéploki fiatalember.

A Maszol arról is beszámolt, hogy az eset egyik szemtanúja elmondta, ijesztő, hogy a Tusványos első napján már ilyen balesetek történnek, hiszen szombatig még tragikusabb kimenetelű esetek is előfordulhatnak. Szintén a szemtanú beszámolója alapján arra lehet következtetni, hogy

ugyanarról a hárombocsos medvéről van szó, amelyik a hónap elején ugyanezen a szakaszon megsebesítette a kutyáját sétáltató férfit.

Borboly Csaba az Agerpresnek kifejtette: háromszor annyi medve él Hargita megyében, mint amennyi elfogadható lenne a a szakértők tanulmányai alapján. A rendelkezésére álló adatok alapján ugyanis több mint 1 500 medve él Hargita megyében, holott a megye ideális medvepopulációja 400 példány lenne.

Hargita Megye Tanácsának elnöke elmondta, annak ellenére, hogy a korábbi tusnádfürdői medvetámadás után felkérte a minisztériumot a hárombocsos anyamedve eltávolítására a közelgő tábor miatt, semmilyen intézkedést nem tettek a balesetek elkerülése érdekében. Ebből vont le Borboly Csaba messzemenő következtetést:

“Ezért lenne szükség autonómiára,

decentralizált döntéshozatalra, hiszen a minisztériumban szabadságoló hangulatban levő, felelősséget vállalni nem akaró bürokraták fülük botját sem mozdítják, míg a megyében egymást követik a támadáso. Vannak olyan minket érintő döntések, melyeket központi szinten vagy egyáltalán nem hoznak meg, vagy rosszul. Most, Tusványos alatt mindenki láthatja, hogy nem történnek valós lépések, Bukarestben nem akarnak ténylegesen foglalkozni az itteni emberek problémájával, hogy a román állam nem képes megvédeni állampolgárait és vendégeit”.

Ezt követően jött a hidegzuhany Tusnádfürdő polgármestere, Albert Tibor személyében, aki a tábor hivatalos megnyitóján kijelentette, hogy

nem történt medvetámadás a tábor nulladik napján,

és arra kért mindenkit, hogy ne terjesszenek álhíreket, ugyanakkor továbbra is elővigyázatosságra intette a táborozókat.

 

 

A románok remélik: nem ragályos ez a nemzeti őrültség

0

A magyarok mára furcsa, érthetetlen, rém mérges, kellemetlen embereknek tűnnek számukra, Magyarország egy fortyogó katlannak, amelynek polgárai egymást emésztik fel. A hétvégi Tusványra pedig úgy tekintenek, mint az önfelszámolás újabb beláthatatlan epizódjára, ahol aztán bármi megtörténhet.

Határozott zsizsegés érezhető Erdélyben a Tusványosi Orbán látogatás és beszéd előtt. Nem csak azért, mert már most elkezdtek érkezni a show résztvevői, mert az utóbbi években mindig történt valami váratlan, és a magyarországi politikai kurzusba nehezen illeszthető esemény. Azért is, mert most már a román közvéleményt is érdekli, mi zajlik a magyar dzsemborin. Pontosabban így hangzik a sokszor feltett kérdés: “magyarázd már el, a magyarok miért vitatkoznak / veszekednek/ miért utálják egymást annyira?

Ma is egy ilyenben beszélgetésben volt részem, az átlagnál felkészültebb, tájékozottabb, érdeklődőbb szakemberekkel. Kockás papírral ültek előttem, amíg kérdeztek. El kellett magyaráznom nekik, hogy ki kicsoda, és “kivel tart” az erdélyi, magyarországi politikai életben. Ágrajzot készítettek közben, hogy követni tudják. Aztán fogták a fejüket, hogy nem értik.

Arra is rákérdeztek, hogy honnan indult az ellenem zajló zaklatás sorozat. Azt hittem, ez lesz a legkönnyebb kérdés, és mondtam, hogy egy Wass Albert kritikámtól. Ki az a Wass Albert? – kérdezték elkerekedett szemmel a bukaresti, vezető beosztásban lévő, közéleti emberek. Nem tudták. Fogalmuk sem volt. Semmit sem hallottak a Wass Albert háborús bűnösségéről szóló romániai ítéletről sem. Holott a magyar köztudatban az van, hogy itt tűzzel-vassal irtják Wass Albert emlékét. Azt meg végképp nem tudták értelmezni, hogy egy írói életmű kritikája hogyan torkollik éveken át tartó fenyegetésbe, zaklatásba.

A magyarok mára furcsa, érthetetlen, rém mérges, kellemetlen embereknek tűnnek számukra, Magyarország egy fortyogó katlannak, amelynek polgárai egymást emésztik fel. A hétvégi Tusványra pedig úgy tekintenek, mint az önfelszámolás újabb beláthatatlan epizódjára, ahol aztán bármi megtörténhet. Ki tudja? Vad népek ezek a magyarok, nyereg alatt puhítják egymás húsát. Néztem beszélgetőtársaim szemébe, és nem tudtam kitalálni, mit gondolnak? Hogy oké, akkor nekünk már nincs tennivalónk, elintézitek magatok magatokat? Vagy, hogy balhézzatok otthon a trianoni négy fal között, de minket ne zaklassatok az ügyeitekkel? Vagy azt, hogy te jó ég, reméljük nem ragályos ez a nemzeti őrültség.

Akármit is, nem túl sikeres a magyar nemzet és országimázs, így a 2018-as centenáriumi évben.

Parászka Boróka (Facebook)

Bréking nyúz, július 22. – Tudósítás a másik valóságból

0

Az Origónál már nagyon készülnek Orbán újabb tusványosi beszédére, a Ripost nekiesett a miniszterelnök irodájánál tüntető jobbikos politikusnak, a Figyelő szerint van, aki legalizálná a pedofíliát, a Magyar Időknek meg nem tetszik, ha Trumpot bírálj valaki – megnéztük, mi újság az alternatív valóságban.

Az Origo már előre lelkendezik a tusnádfürdői szabadegyetem miatt

„Elindult a visszaszámlálás: kedden Tusnádfürdőn elkezdődik a 29. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, ismertebb nevén a Tusványos. A szervezők már csak a jó időben reménykednek, az érdeklődés töretlen a legnagyobb Kárpát-medencei közéleti esemény iránt – idén is több tízezren töltenek el egy szűkebb hetet az Olt-menti táborban.

A tusnádi színpadokon és pódiumokon zenei, valamint közéleti nagyágyúk adják egymásnak a mikrofont, és ezúttal is lesz Orbán-koncert – a tusnádi táborozók már csak ilyen lazán emlegetik a szabadegyetem egyik legnagyobb attrakcióját, vagyis a magyar miniszterelnök és Tőkés László európai parlamenti képviselő aktuálpolitikai problémákról, Németh Zsolt tusványosi főszervező moderálásával tartott előadását.”

Orbán Viktor a tavalyi szabadegyetemen.
MTI Fotó: Veres Nándor

A Ripost a napokig Orbán irodája előtt tüntető jobbikos politikust támadja

„Mi­köz­ben a de­vi­za­hi­te­le­sek men­tő­an­gya­lá­nak sze­re­pét játssza, mé­reg­drága nerc és per­zsa­bun­dá­i­val di­csek­szik a Fa­ce­boo­kon a job­bi­kos Varga-Damm And­rea. Si­ke­rült ki­vál­ta­nia sokak fel­há­bo­ro­dá­sát. Bun­dás An­di­nak be­cé­zik a háta mö­gött.

A Jobbik közismert Simicska-összekötője, a milliárdos által képviselővé “kinevezett” ügyvédnő most épp a Parlamentben folytat valamiféle furcsa ülősztrájkot. Puha takaró alatt éjszakánként kényelmesen elnyúlik a jó rugózást biztosító vörös bársony pamplagon, miközben jókat szelfizget. Ha nem jön a szemére álom a Parlament fölött keringő varjakat tanulmányozza.”

A Figyelő szerint „valakik” már a pedofíliát is legalizálnák

„Nem nehéz észrevenni, hogy megkezdődött egyfajta puhítása a normális többségnek. Egyre nagyobb támogatás kapnak azok a szégyenletes elképzelések, hogy a pedofíliát legalizálják, tünetnek vagy betegségnek állítsák be, és ezzel mentsék fel a felelősség alól a bűnözőket a kategórikus tiltás helyett.”

A Magyar Időknek nagyon fáj, ha Trumpot bántják

„Egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Néha percek alatt változik a véleménye, legyen akár személyes, szóbeli kinyilatkoztatás vagy Twitter-üzenet. Donald Trumppal az egész nemzetközi diplomácia máshogy működik, mint ahogy azt a téma szakértői és művelői ismerték. Egyszerűen azért, mert ő nem politikus vagy diplomata, hanem üzletember, nem ismeri azt a közeget, ahol jelenleg él és tevékenykedik, és minthogy ő az amerikai elnök, minden szavának sokszoros súlya van. (…)

Szomorú jelenség, hogy miközben az amerikai elnök saját alternatív útját járja, a hazai farkasverem ugyanolyan iszonyú mélyrepülésben van, meghökkentően alacsony színvonalú támadásokat intéznek Trump ellen, az ünnepelt színész­óriástól is csak annyira futja, hogy egy ocsmány szóval elküldje az elnökét valami távoli helyre. Mi, az elit elitje, az öreg kontinens dörzsölt rókái, akik kitaláltuk ezt az egész művészetet, pedig arról beszélünk, a mi szép kontinensünk elegáns vezetőinek első számú ura a fájó háta miatt puszilgatja az összes politikust, s ketten fogják közre a bizottság elnökét, nehogy letiporja Porosenkót.”

A gyanú és árnyéka

Vad egyeztetési láz tört ki az ellenzék soraiban. A megbeszélés kezdeményezője Szél Bernadett arról a stratégiáról akar az ellenzéki pártokkal egyeztetni, amelyet a még meg sem alakult parlamentben alkalmaznának.  Az eseményen mindenki ott volt: az MSZP, a DK, a Párbeszéd, és a Jobbik képviselője is, korábban egyébként hasonló ötlettel a szocialisták is próbálkoztak.  A zárt ajtók mögött zajló tárgyaláson az LMP társelnöke – a választások után két héttel – azt igyekezett a baloldali pártokban tudatosítani, hogy a jövőben a választókért kell dolgozni, illetve nem egymással, hanem a Fidesszel kell megküzdeniük. A hivatásos véleménymondók viszont azonnal emlékeztettek arra a „történelmi” bűnre, amelyet az LMP közvetlenül a választások előtt követett el azzal, hogy a fővárosban nem léptette vissza öt jelöltjét. Ha ezt megtette volna, akkor ma nincs a Fidesznek kétharmada, s az ellenzék sem marad teljesen eszköztelen parlamentben. Ez lett volna az igazi ellenzéki stratégia.

Ennek hiányában kitört a botrány az LMP-ben, de a mai napig nem azt kívánják tisztázni, hogy a választási véghajrában Szél Bernadett miért csak látszategyeztetéseket folytatott az ellenzék többi pártjával, s miért nem követelt kölcsönösen előnyös visszaléptetést.  Ha ugyanis a társelnök valódi egyezséget köt, akkor Orbán Viktor ma nem teljhatalmú ura az országnak; nincs alkotmányozó hatalma, nem nevezhetné ki ismét legfőbb ügyésznek Polt Pétert, nem lenne befolyása a Kúria új elnökének kiválasztásában sem, s nem dönthetne személyesen az idén kinevezendő alkotmánybírákról.  De ezt a hatalmi centralizációt nem akadályozta meg az LMP, ehelyett fegyelmi eljárást kezdeményezett az ellen a Hadházy Ákos ellen, aki az ellenzék jobb választási eredménye érdekében – talán nem a párt belső szabályzatának megfelelően – még időben visszaléptetett volna néhány ellenzéki jelöltet.

A többit már tudjuk, illetve az egészről fogalmunk sincs. Ugyanis Hadházy azért nem tudta a győzelemre esélytelen jelölteket visszaléptetni, mert a párt főtitkári teendőit ellátó Sallai Róbert Benedek az erről szóló javaslatot nem terjesztette a döntéshozó elnökség elé. Sallai ugyanis úgy vélekedhetett, hogy a „komcsik” erősödése nagyobb probléma, mint a Fidesz kétharmada. Ezért Schiffer András társaságában százmilliós kártérítési perekkel fenyegette meg a visszalépni akaró LMP-s jelölteket.  A kilátásba helyezett eljáráshoz Sallai pont azt az ügyvédet, Schiffer András kérte fel, aki feltehetően megfogalmazta ezt az alapszabályt, s aki regnálása idején egyébként szintén ellenzett mindenfajta együttműködést a baloldallal.

Az esetről nemcsak Hadházy nyilatkozott, de állítását az LMP más vezetői is megerősítették szerkesztőségünknek. Természetesen Schiffer és Sallai nyilvánosan cáfolják a történteket, de aki a politikát figyeli mégiscsak azt látja, hogy a Sallaival lefolytatott vita után kórházba viszik Hadházyt.  Az LMP pedig viselni kényszerül azt a bélyeget, amely kijár azoknak, akik tudatosan, vagy sem: kétharmados hatalomhoz juttatták Orbán Viktort. Miközben győzelmet ígértek, hisz az utcákon még látható művészi fotókon Szél Bernadett sejtelmesen és diadalmasan mosolyog: „most mi jövünk!” A plakátokat rövidesen lekaparják, de vele nem tűnik el az LMP-ben csalódott szavazók bizalmatlansága.

Ugyanis aligha lehet hitelvesztés nélkül Orbán Viktort teljhatalomhoz juttatni, s közben ellenzéki együttműködésről kerekasztalokat szervezni. A politika kulisszatitkait jól ismerő Herényi Károly a közelmúltban azt írta, hogy Schiffer egykori pártjának az a szerepe és küldetése, hogy az Orbán által kitalált centrális erőteret egyben tartsa. A nemzetközi hírű szociológus professzor, Szelényi Iván pedig azt nyilatkozta: ha az LMP nem létezne, akkor minden bizonnyal ezt írná fel az orvos Orbán Viktor számára. Az LMP azt csinálta, ami a Fidesz számára fontos. Persze Orbán nélküle is nyert volna, de ehhez az LMP nagyon jól bedolgozott. Mások pedig azt jósolták, hogy a párt zokszó nélkül elvállalná a koalíciós fél szerepét, ha a Fidesz kisebbségben maradna.

Mindez persze legfeljebb látszat, de olyan látszat, amely földig rombolhatja az LMP hitelét.
A pártvezetés is érezheti ezt a veszélyt, azért is siethetett Szél Bernadett mielőbb tárgyaló asztalhoz hívni az ellenzéki pártokat, hogy igyekezzen ellenzéki arculatot adni a pártjának.
S közben persze gyakran elhangzik az is, hogy az LPM eddigi teljesítményét visszaigazolja, hogy létezése óta idén érte el a legjobb választási eredményt.  Ami így nem igaz, mert az idei választásokon az LMP a szavazók 7.1 százalékának a szavazatait kapta, a 2010-es voksoláson pedig 7.48 százalékot gyűjtöttek be. Az végképp nem világos, hogy ezzel az eredménnyel, hogyan akar kormányozni a párt, ha nem koalícióban. Emlékeztetőül érdemes felidézni, hogy korábban az LMP visszautasította az alakuló Új Pólus formáció együttműködési ajánlatát is.

Pedig az LMP az egyik legkreatívabb, legharcosabb ellenzéki pártnak látszik, s ehhez a múltja is hitelt adhatna.  Hisz Hadházy és párttársai az elmúlt egy évben élesen támadták a vitatott paksi atomerőmű bővítését, s vele az Orbán-Putyin kapcsolatot. Leleplezték a kormány, vagy a kormányközeli oligarchák milliárdos csalásait, Farkas Flórián visszaéléseit, az OLAF jelentés nyomán feltárták az Elios ügy részleteit, s vég nélkül sorolhatnák Szél Bernadett büntetéssel is járó parlamenti akcióit.

Ugyanakkor nehéz elfelejteni, hogy az LMP elnökeként Schiffer András még 2009-ben segédkezet nyújtott a Fidesznek, és az akkor hatalomba készülő Orbán helyett feljelentést tett Sukoró ügyben. Ezzel segítette a Gyurcsány kormány elleni akciót – Császy és Tátrai ügyét – a politika felszínén tartani. Vagy amikor hiányzott a Fidesz kétharmada, akkor az LMP közreműködésével választottak alkotmánybírákat, ami lehetne józan, politikai döntés is. Ámbár annak fényében nehéz ezt hinni, hogy Tusványoson, Szél Bernadett viccelődve küldte el Soros Györgyöt melegebb éghajlatra. És most már ebbe a sorba illik az is, hogy az LMP a 2018-as országgyűlési választáson kétharmadhoz segítette a Fideszt. Legalábbis ez a látszat. Emiatt egyre nehezebb elhinni, hogy lehet más a politika.

Tusványosi tömegpszichózis

0

Most az új jelszó: “Európai védelmet akarunk a kisebbségi jogainknak”! Csakhogy közben az RMDSz-kiskirályok Semjén és Balog mellett grasszálnak, s főként Orbán záptojás szagú illiberális, már alternatív tényekre sem alapozott haknijának csápolnak, hogy t.i. Brüsszel az “inkvizítor”. Pedig előbb-utóbb dönteni kell ügyünket aprópénzre váltó, sőt eláruló vezéreinknek is, a kettő együtt nem fog menni, egészen biztosan, nem!

Történt egy incidens, sajnálatos és az összes résztvevő szempontjából kínos, illetve szégyenletes, de érdemes azt a napirendről levenni, mert lényeget takar el, elvonja a figyelmet a tusványosi mainstream politikai diskurzusokról, amelyek pedig botrányosak és elfogadhatatlanok voltak, mint már szokás szerint. Az önbíráskodó fiatalembert, aki minden jogalap nélkül járt el a tiltakozni készülő magányos hölggyel szemben, testi sértésért kell följelenteni és megbüntetni. És újra kifejezni, hogy minden megrendezett körülmény ellenére, nem beszélve a demokratikus politizálás elvei szerint eljárva, ami a polgári engedetlenséget is eszközei közt tudja, nemhogy az egyszerű, akár füttyszóval kifejezett, véleménynyilvánítás szabad, hanem ettől radikálisabb föllépés is megengedett.

Nem Orbán and Co. lennének az elsők, akiket paradicsom és záptojás hullás fogad, nem igaz? (A gyűlölködve véleményt nyilvánítókat és a szakszerűtlenül eljáró biztonságit, csak morális felelősség terheli, de az csak akkor lehet hatásos, ha ők maguk is megértik, vagy legalább átérzik tetteik jelentését, elfogult és aránytalan föllépésük erkölcsileg elítélendő volt, viszont sejtem, hogy őszinte megbánásra nincs mód esetükben). Lassan a Tusnádon tiltakozni készülő hölgyet ért inzultus médiajelenléte és a körülötte zajló vita, fölülírja a „vezér” diskurzusát is, (ez lehet szándékolt politikai manipuláció is, hogy eltereljék a figyelmet Balog botrányos fölvetéséről, és Orbán újabb diagnózisáról és programjáról, mely még a saját híveknek is egyre inkább tehertétel: olyan alternatív valóságról szól, mely kívül került a józan értelmezhetőség, és a még követhetőség körén, különösen itt, Erdélyben. Orbán politikai kommunikációjának alapsémája a botrányos, a meghökkentő kijelentések – sok szép példájával találkozunk, ha a tusványosi dzsemborikon elhangzott botránykeltő kijelentéseit áttekintjük – olyasmit mondani, amitől másokban megáll a lélegzet, ami követhetetlen /lásd még Farage és Trump hasonlóan hatásvadász és inkonzisztens, minden esetre botrányos kijelentéseit/) – viszont a maga során az ilyenfajta diskurzus nagyon is vulnerábilis.

No, nem a józan ész, a megfontolt és megalapozott, helyesen kontextualizált racionális érvek, a tényekre való logikus utalásokból épülő diskurzusok számára, hanem a szintén botrányos, a rendkívüli, a polgárpukkasztó, a hatalom kontrollmechanizmusai által megfoghatatlan haknizás, a civil kurázsi megnyilvánulásaival szemben az. Egy viszonylag kis méretű utcai megmozdulás az internetadó ellen, kockásinges tanári tiltakozás, aláírásgyűjtés, hétvégi nyitvatartásért, vagy olimpia-rendezés ellen, stb., megingatja és meghátrálásra készteti a „rendszert”, ami pedig mégiscsak a dzsembori csúcspontja és kellően botrányos is volt, hogy több figyelmet kapjon. Viszont, és megítélésem szerint, az orbáni diskurzus és egész rendszer gyöngeségét, és bizonytalanságát kiválóan jelzi, hogy egy magányosan, és csak szándék szerint tiltakozó személy, egy csapásra megbonthatja a „rendet”, és eltérítheti a figyelmet a nagy orbáni attrakcióról, defenzívába szorítja a nagyarcú politikusokat. Ennyit arról, hogy mennyire fanatikusan szeretik a „székely” és nem székely tömegek (és kár itt etnicizálni a dolgot, mert ami történt, és ahogy történt, az az arctalan és „kívülről vezérelt, magányos tömegekkel” bárhol a világon hasonlóan történik – hogy egy klasszikus szociológiai elméletre utaljak), a vezérlő tábornokot.

Ami történt az, valóban a gonosz hétköznapi megnyilvánulása, amire figyelmeztetni kell akárhányszor, de amit nem változtatnak meg sem sopánkodások sem ördögöknek falra való föstése: politikai kultúrát kialakítani, és főként átalakítani fáradságos és gyakran hálátlan dolog, állandó feladat. És amennyire nem képesek tematizálni az elfogult, a mindenféle „királyi” (értsd kiszolgáltatott és klienteláris) médiák a történteket, ez a NER „márványszilárdságának” a fokmérője lehet. És ez, véleményem szerint, bizakodásra ad okot, mégsem lesz teljes elhajlás a demokratikus elvektől és politikai berendezkedéstől, vagy legalábbis, ahogy az elhíresült mondás szól: not yet. Hogy ezt megmutatta (szenvedés, szerencsére még elviselhető fájdalom és nyilvános megalázás kockáztatása mellett) dicséret illeti az inzultált hölgyet, tette több lett, mint magánakció (a képhez tartozik, hogy előzetesen megpróbált társakat szerezni a fb-n, de nem sikerült, ezért indult egyedül tiltakozni), a jelzett gyöngeség bizalmat adó markerévé vált: chapeau.

Egyetértve azokkal, akik az esetet szimptomatikusnak tartják, de hát mennyi más közvetlenebb jele volt/van annak, hogy merre halad az Orbán-rezsim, s vele együtt Magyarország, és akár nőgyűlölet és diszkrimináció, akár a szólásszabadság felszámolása (Orbán ezt nyíltan bevállalta, mondván, hogy lényegében sikerült az ellenzéki médiákat bedarálnia) irányába viszik értelmezéseiket, vagy éppen az áldozat hibáztatására hivatkoznak joggal, én mégis egy más irányt vetítenék föl. Azt hiszem a lényegről szólok, ha Balog, és azután Orbán diskurzusát egyfelől tágabb összefüggésben (geopolitikai és európai), másfelől pedig szűkebb a rommagyarság szempontjából igyekszem fölvetni, illetve bírálni. Két botrányos megnyilvánulásra hívnám fel a figyelmet, az egyik Balog (páter) szájából hangzott el, a „magyarul beszélő romániai cigányság”-gal kapcsolatban, hogy t.i. „A magyar közösségek és a magyar kormány sem döntötte el azt a kérdést, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányok tehertétel vagy erőforrás”.

És azt hiszem az illiberális demokráciát szajkózó volt lelkipásztortól az előzmények ismeretében, nem várható más viszonyulás a romákhoz, sem hazájában sem máshol, és attól is tekintsünk el, hogy miféle döntési hatásköre lehetne a magyar kormánynak a Romániában élő magyar cigány sorstársaink minősítésében, stb. De ott mellette mosolyog az erdélyi református püspök (az elsőszámú Orbán-hívő), Kató Béla, akinek szava sincs az aberrációra: önfeledten és érzéketlenül mosolyog a kamerákba, (elv)barátja vállát veregetve, és ez a fájdalmasabb. Amikor Orbán szárnysegédjének a szegregált, a roma gyerekeket külön iskolába terelő ötlete elhangzik, akkor is csak a hallgatólagos egyetértés uralja a pódiumot (egyelőre ezt Romániában törvény tiltja), senki föl nem veti, hogy egyfelől ez méltatlan, diszkriminatív és kontraproduktív, nem az integrációt, hanem a szembenállást szolgálja, másfelől meg nem a létező konfliktusok megoldásának, hanem a problémának válna ismételten, a részévé. (Úgy tűnik mostanra érett be Németh Zsolt két év előtti hímsovén, nőgyülölő beszólása, hogy t.i. „az asszony nem ember” és így azután molesztálható, mint a tiltakozásra készülő hölggyel most megtörtént. Tessék mondani jövőre majd kisebb – remélhetőleg kisebb, afféle demo változat – cigánypogrom várható, hogy Balog páter szavai megvalósuljanak?)

És akkor itt van Orbán 2 mondata, ami egy kérdésre akart válasz lenni, hogy „Az autonómiát támogatom, pont. Jobb híján, pont”! Ami többértelmű kijelentés, mert jelentheti azt is, hogy létezhet racionálisabb, hatékonyabb, célszerűbb és esetleg könnyebben megvalósítható út az autonómiánál (sic!), hogy kisebbségi problémáinkat megoldjuk. Ezt viszont, akkor ki kellett volna fejtenie, hogy t.i. mihez képest?, mi helyett?, mi az a jobb, ami helyett az autonómiát éppen (persze csak a tartalmatlan „autonómiázásra” vonatkozott maga a kérdés is) támogatja? Így a kontextusból világos, a kérdező így is értette a magasról jött választ (legalábbis nem kérdezett vissza) és nem kétlem a közönség is, hogy itt a jobb megoldás a revizionizmus, ami Orbán reakciós agyában és diskurzusában működik. Hova tegyük, hogy egy emberöltő óta igyekszünk meggyőzni – még a legvérmesebb autonómiázók is ezt tették eddig – a román többséget, hogy az esetleges etno-territoriális autonómia nem a későbbi szecessziót és revizionizmust szolgálja, csak a hatékony önkormányzás eszköze, miközben Orbán most éppen az ellenkezőjét sugallja. És a klientelizmus csendes, még csak vissza sem kérdez egyetlen politikus vagy újságíró sem, tusványos népe mindent a legnagyobb rendben talál, illetve cinkosan kussol. Hát ez lett a magyar-román párbeszéd eredeti tervéből, itt tart ma a „biztos pont” tusványos, a tükör, ami igaz valónkat mutatja?

És végül elöljáróink és a rommagyar politikai mainstreamnek el kell döntenie, hogy Orbánnal, Putyinnal és Erdogánnal, és Kacsinszkijval, az illiberális demokrácia híveivel tart, az EU szétverését támogatja, vagy éppen az EU-tól vár támogatást kisebbségi problémáink megoldásában. Most az új jelszó: “Európai védelmet akarunk a kisebbségi jogainknak”! Csakhogy közben az RMDSz-kiskirályok Semjén és Balog mellett grasszálnak, s főként Orbán záptojás szagú illiberális, már alternatív tényekre sem alapozott haknijának csápolnak, hogy t.i. Brüsszel az “inkvizítor”. Pedig előbb-utóbb dönteni kell ügyünket aprópénzre váltó, sőt eláruló vezéreinknek is, a kettő együtt nem fog menni, egészen biztosan, nem!

FüHü/Magyari Nándor László (Systemcritic), Kolozsvár

Tiltakozik a MÚOSZ az újságírók megfélemlítése ellen

0

Orbán Viktor miniszterelnök tusnádfürdői bejelentése után immár a Fidesz több vezetője is megerősítette: a kormány és a kormánypártok úgy fordulnak rá az ősszel kezdődő választási kampányra, hogy ellenségként fogják kezelni a kormánytól függetlenül működő magyar sajtót.

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége elítéli a magyar törvényeket sértő kormányzati megnyilvánulást, és minden olyan kezdeményezés ellen föl fog lépni – a jogi eszközökre és a nemzetközi újságíró-szervezetek közötti együttműködésre támaszkodva –, amely az újságírók megfélemlítésére, munkájuk ellehetetlenítésére, a sokszínű és a politikától független tájékoztatás jogának csorbítására irányul.

A MÚOSZ a szabad sajtó ellenségnek nyilvánítása kapcsán szeretné felhívni a figyelmet: a magyar alkotmány és a médiajog kiemelt védelmet biztosít a sajtónak (a hatalommal szemben is).

A hatályos törvények alapján a kormánypártoknak nem a sajtóval kell háborúskodniuk, hanem egy tisztességes választási kampányt kell lefolytatniuk, megmérkőzve a politikai vetélytársaikkal.

Sokadszor vagyunk kénytelenek ráirányítani a kormány figyelmét, hogy szabad választás nem képzelhető el szabadon működő sajtó nélkül: aki a sajtót fenyegeti, az a választások tisztaságát sodorja veszélybe. A magyar alkotmány szerint „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit”. A médiatörvény sarkalatos rendelkezései pedig a fentieket azzal egészítik ki:

„A Magyarország területén élőknek, illetve a magyar nemzet tagjainak tájékozódáshoz és tájékoztatáshoz fűződő joga, illetve ezzel összefüggésben a demokratikus társadalmi nyilvánosság kialakulása és megerősödése kiemelkedő alkotmányos érdek. E törvényben foglaltakat a demokratikus közvélemény érdekének figyelembevételével kell értelmezni.

„A médiatartalom-szolgáltató munkavállalója, vagy a médiatartalom-szolgáltatóval munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy jogosult a médiatartalom-szolgáltató tulajdonosától, valamint a médiatartalom-szolgáltatót támogató, illetve a médiatartalomban kereskedelmi közleményt elhelyező természetes vagy jogi személytől való szakmai függetlenségre és a médiatartalmak befolyásolására irányuló tulajdonosi vagy támogatói nyomásgyakorlással szembeni védelemre. Nem alkalmazható a munkajogi jogszabályokban meghatározott, illetve a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból eredő joghátrány a médiatartalom-szolgáltató munkavállalójával, illetve vele munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személlyel szemben amiatt, mert megtagadta a szerkesztői és újságírói szabadságát csorbító utasítás végrehajtását.”

Szeretnénk továbbá jelezni: Magyarországon az újságírók nem számítanak közszereplőnek, nem gyakorolnak közhatalmat, így semmilyen társadalmi érdek nem fűződik ahhoz, hogy a magánéletük cikkek vagy tudósítások témájává váljon a kormánypárti sajtóban – minden ilyen esetnek súlyos jogkövetkezményei lesznek.

A MÚOSZ kész rá, hogy az újságírók és a közönség alkotmányos jogainak minden rendelkezésére álló eszközzel érvényt szerezzen, ide értve a jogi utat és a nemzetközi sajtószervezetek bevonását is. Ha szabad magyar médiát vagy személy szerint az újságírókat a kormány, a kormánypártok illetve a kormányzati befolyás alatt álló sajtó részéről bármilyen, a személyiségi jogokat vagy az alkotmányban és a médiatörvényben biztosított garanciákat sértő támadás éri, a MÚOSZ a leghatározottabban fel fog lépni a jogsérelem orvoslása érdekében, az érintett újságíróknak pedig jogi védelmet fogunk nyújtani.

Végezetül ezúton is szeretnénk felhívni a kiadók, illetve a kormánypárti sajtóban dolgozó kollégák figyelmét: ne vegyenek részt a szabad újságírás elleni törvénytelen megfélemlítő és lejárató akciókban, éljenek a médiatörvényben biztosított függetlenséggel, ne váljanak eszközzé alantas politikai játszmákban.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK