Kezdőlap Címkék Tiborcz

Címke: tiborcz

Ki gazdagodik hazánkban az Orbán családján és üzletfelein kívül?

580 milliárd forintos ingatlanbizniszt leplezett le a valasz.hu, mely szerint Tiborcz és csapata csekély 580 milliárd forinthoz juthat. Hogyan?

Először a Dürer Park irodai részeinek felvásárlásáról döntött az Orbán kormány a nyilvánosság kizárásával.

A második döntés arról szólt, hogy kormányzati negyed lesz Zuglóban. Amikor a Gyurcsány kormány ezt annak idején felvetette, akkor a Fidesz határozottan ellenezte ezt, mostanra kiderült, hogy “ezt kívánja a nemzeti érdek.”

A harmadik, és a legnagyobb biznisz a Kopaszi gát körüli hat új iroda épületet érinti.

Sacré Coeurből kommunista politikai főiskola majd Fidesz biznisz

Ebben az egész magyar történelem benne van 1945-től napjainkig. Az apácák iskolája után a marxizmus leninizmust tanulmányozták itt a leendő káderek a Kádár korszakban. Az Orbán korszakban viszont eljött az idő a nagy bizniszre: 2022-ben a magyar állam előszerződést kötött 40 ezer négyzetméternyi iroda épületre 80 milliárd forintos jelzáloggal. Tegyük hozzá, hogy mindezt 2022-ben amikor épphogy véget ért a Covid pandémia, amely gazdasági visszaesést és életszínvonal csökkenést jelentett mindenütt a világon így Magyarországon is.

2022-ben azonban választási év miatt rezgett a léc. Tisztában volt ezzel Tiborcz István is, aki Orbán Ráhellel és az Orbán unokákkal kiköltözött Marbellába, ahol nyugdíjas gengszterek társaságában költhették el a lopott pénzt. Miután a választást a Fidesz kétharmaddal megnyerte, Tiborcz és Orbán Ráhel hazatért az unokákkal pedig korábban azt ecsetelték, hogy milyen jót tesz a gyerekeknek a soknyelvű környezet. Csakhogy közben rájöhettek: lopni csak itthon lehet a miniszterelnök papa árnyékában.

A Dürer park egy-egy négyzetméterét 2-2,5 millió forintért kínálgatják jelenleg.

Hadházy Ákos érdeklődött Dobrev Kláránál, hogy mit keres a listáján Horváth Csaba, Zugló  szocialista polgármestere, aki megakadályozhatta volna az apácazárda bontását, de

“ehelyett inkább segítette Tiborcz István és Garancsi István megalomán projektjét.”

Válasz nincs…

Zugló városközpont

150 ezer négyzetmétert a magyar állam 244 milliárd forintért vesz meg a Bosnyák tér környékén. Ide költözik az adóhivatal és sok más kormányzati intézmény.

Kopaszi gát Budapart

160 ezer négyzetméter 255 milliárd forintos állami kiadás – mindezt 2023-ban amikor a GDP csökkent az infláció viszont az egekbe emelkedett, és a lakosság életszínvonala jelentősen romlott. A kormány pedig közölte: sajnos továbbra sincsen pénze az egészségügy és az oktatás siralmas helyzetének javítására. A Tiborcz István féle Főnix magántőkealap ennek a beruházásnak a fő tulajdonosa. A miniszterelnök adja az állami pénzt, és a vő cége a fő beruházó. Ezért nem lép be Orbán Viktor az Európai Ügyészségbe, és ezért blokkolja az eurómilliárdokat Brüsszel mondván ez a pénz a magyar polgároknak jár nem pedig a kormányfő rokonainak, barátainak és üzletfeleinek.

Ha összeadjuk a három ingatlan bizniszt, akkor 580 milliárd forint jön ki, de miután ezen a piacon folyamatosan magas infláció uralkodik, ezért lehet az 600- 620 milliárd forint is!

Ebből már lehetett volna egy új metróvonalat is építeni Budapesten. Csakhogy ott külföldi beruházókra is szükség lett volna. Egy olyan OLAF vizsgálat következhetett volna mint a négyes metró esetében. Hiányzik ez a sarokba szorított Orbán Viktornak?

Orbán Viktor veje után Trump veje is az ingatlanszektorban nyomul Belgrádban

Jared Kushner, aki 2009 óta a férje Ivanka Trumpnak, és nejével együtt az elnök tanácsadói voltak 2017 és 2020 között, X-en jelentette be nagyszabású ingatlan terveit, melyben az első helyen Belgrád áll, de szerepel rajta Albánia és Montenegro is.

Belgrádban a jugoszláv néphadsereg egykori központja Jared Kushner célpontja. Ezt az amerikai légierő szétbombázta, de most Trump veje akarja újjáépíteni. Lehet, hogy Trump toronyépül Belgrádban a jugoszláv dicsőség egykori helyszínén? Hivatalosan egyelőre cáfolják a szerb fővárosban, hogy befejezett tényről lenne szó, de azt elismerték, hogy folynak a tárgyalások Donald Trump vejével, aki minden bizonnyal vissza akar térni a hatalomba Washingtonban, ha híres apósa megnyeri az elnökválasztást idén novemberben.

Tiborcz nyomában

Orbán Viktor veje is több fontos ingatlan tulajdonosa Belgrád belvárosában. Milyen pénzből vásárolta ezt meg a 37 éves törekvő fiatalember? Minden bizonnyal bankhitelből hiszen ki ne hitelezne szívesen a majd mindenható miniszterelnök vejének Magyarországon? Persze a legutóbbi választás előtt kissé megrendült a bizalom: akkor Tiborcz István és Orbán Ráhel Orbán Viktor három unokájával együtt Marbellán, a hírhedt gengszter korzón kezdett új életet 2021 őszén. Ám 2022-ben Orbán Viktor újra nagy fölénnyel nyert, és a vitéz vő családostól visszatért. A Balkán Orbán Viktor nyomulásának kedvenc útvonala, ezért is érte el, hogy a térség uniós belépéséért felelős brüsszeli biztosa magyar legyen. Orbán menekülő útja Szerbia felé vezet. Ha minden kötél szakad, és az USA budapesti nagykövete nemigen hagyott kétséget afelől, hogy megpróbálják levadászni  Orbán Viktort, ha megnyerik a választást novemberben. Ezért is teszi minden tétjét Trumpra a magyar miniszterelnök, aki nemrég készített családi fotót Floridában Donald Trumppal.

Szerbia azért jó menekülő út a magyar miniszterelnöknek, mert közel van. Ráadásul jó kapcsolat fűzi Oroszországhoz vagyis nem akarja elveszejteni Putyin “kedves magyar barátját”.

Orbánt és Tiborczot tehát lehet érteni, de mi haszna van ebből a magyar választópolgárnak? Orbán, ha őszinte lenne egy pillanatra, akkor így válaszolna: kit érdekel?!…

Harminc

A kapitány leszól a gépházba.
– Mennyi?
– Harminc.
– Mi harminc?
– Mi mennyi?

A régi vicc jutott eszembe, ahogy olvasom a Gulyás Gergely válaszát. Tudják, ő az, aki kiélezett versenyben van Kocsissal, melyikük tud nagyobb sületlenséget mondani. A kormánytagokat – pláne a miniszterelnököt – itt nem említeném, mert azt gondolom, jobb az úgy. Van elég bajuk. Ahogy nekem is.

Gulyás a Magyar Református Egyház zánkai ifjúsági táborában az alábbiakat találta mondani:

Örülni kell annak, hogy szakítottak azzal a rendszerváltás utáni gyakorlattal, hogy csak külföldiek gazdagodhattak meg Magyarországon. Ha van baj Mészáros Lőrinccel, akkor az, hogy nem harminc vagy negyven van belőle, mert az lenne a jó, ha minél több nagyon gazdag magyar ember lenne.”

És hát valóban. Ott van például Amerika a maga Elon Musk-jaival, meg Zuckerbergjeivel, hogy a többit ne is soroljam, akik kitaláltak valamit, amelyre felépítettek egy céget, és ha annak szolgáltatásaira vagy gyártmányaira az amerikaiak vevők, akkor az egész világ is vevő, azaz a gazdagodásuk szinte megállíthatatlan. Ez nem csak nekik jó, hanem sok pénzt hoz az Egyesült Államoknak is. Igencsak érthető kívánsága tehát Gulyásnak, hogy nálunk is legyen sok ilyen.

Mészáros be is jelentkezett a posztra, mikor úgy hat éve arra a kérdésre, hogy hogyan nőhetett cégének árbevétele tíz év alatt hússzorosára,

miközben az ezalatt Mark Zuckerberg vezetésével berobbanó Facebook mindössze hatszorosára emelte bevételeit a felcsúti polgármester röviden annyit közölt:

„Okosabb vagyok Zuckerbergnél”.

Ezzel nem az a baj, hogy a Facebook forgalma és haszna lényegesen nagyobb Mészáros cégeinek bevételénél, azaz Mészáros legföljebb relatíve (bevétel aránnyal fölszorozva) okosabb, hanem hogy Zuckerberg egy centnyi állami megrendelést sem kapott soha, a pénzét mind-mind magánemberektől szerezte, ami sokkal komolyabb észbeli képességeket igényel, mintha valaki a haverjától folyamatosan kapna egy csomó közpénzt, hogy a szokásos ár négyszereséért építsen már valamit. Utóbbi esetben lehet akár tökhülye az illető, sikere akkor is biztosított, azaz a Zuckerberggel való IQ vetélkedésnek semmi értelme sincs.

Ezért van a vicc az elején. A harminc, amit Guylás mond, tényleg annyi, de a valósághoz nincs köze (a minden-kérdésre-választ-kidolgozó fideszes agytröszt nagyon érti ezt – a kidolgozás után már csak be kell magoltatni a válaszokat a kijelölt nyilatkozókkal).

A Mészáros ügy tipikus példája annak, ahogy kormányfő intézni szokta a dolgokat. Úgy gondolja, az elintézendő ügybe belenyom egy csomó pénzt (vigyázat, nem sajátját(!), arra nagyon ügyel), ezzel elindítja „A Folyamatot”, hiszen Amerikában is így megy  – mondja, (nem így megy, ott a beleölt pénz nem az államé), utána már csak meg kell várni, amíg a siker beköszönt. Meg van győződve róla, hogy a leendő magyar nagyvállalkozóknál is ez a baj,

nincsenek megrendelések, de ezen, mint láttuk Mészáros esetében, könnyen lehet segíteni, ugyanis minél több a túlárazott állami megrendelés, annál jobban fölfut az a cég.

Mészáros cége fel is futott, és most ott áll, és vár. Várja a további állami megrendeléseket, ugyanis az ilyen kövér és lassú lufik esetében az a gond, hogy ha maguktól nem találnak munkát (és sajnos nem találnak), államilag kell tovább etetni őket, különben összeomlanak. A magyar és nemzetközi versenypiacra Mészárosnak – nyilván a rendelkezésére álló rövid idő miatt – sajnos még nem sikerült betörnie, a gázszerelő úr külföldi terjeszkedése annyi, hogy a saját és a baráti köreinek nevén lévő 18 focicsapat közül 7 a szomszédos országok bajnokságaiban szerepel. A foci sajnos az a vállalkozás, amely kevés nagycsapat kivételével inkább viszi a pénzt, ezért az eszéki labdarúgócsapat új igazolásainak árát végül is a faluvégi Mari néni fizeti. ÁFA-ként a kisboltban. Az a pénz jut a magyar államon, Mészáros cégén és az NK Osijek vállalkozáson átsuhanva ahhoz a csapathoz, ahonnan az új játékos érkezik. Jobb helyre nem is kerülhetne, nemdebár?

A lángelmés, magyar oligarchiafelfuttatási terv szomorú eredménye, hogy a túlárazások és a túlmunka számlák miatt, melyeket az állam, mint megrendelő „nem vesz észre”, illetve simán befogad, jóval drágábban építkezünk, mint egy tényleges versenypiaci közbeszerzés esetén.

Az állam veszteségéhez persze Mészárosnak semmi köze sincs, ő csak az eszköz, aki jobb, ha nem gondolkodik.

Így is választották ki. Az állami veszteség egy részét természetesen megkapja (az nála a nyereség), de attól kezdve csönd legyen! Van is csönd, az áldóját neki! Nagyobb, mint kellene.

A kövérre fújt lufival jelenleg sajnos nagy a gond, ugyanis Paks II. igencsak vontatottan készül, nagy állami beruházásokra a pénzhiány miatt nincs remény, az EU pénzek régóta késnek, ezért szükséges minden alkalmat megragadni, hogy valami építkezés legyen, és miután a nagy víz- és energiaigényű távolkeleti akkumulátorgyárakat más országok nem fogadják szívesen, ők meg itt akarnak termelni az EU-n belül (vám és egyéb problémák kiküszöbölése érdekében), ez pont kapóra jön nekünk. Illetve Mészároséknak meg a regnálóknak, ugyanis a „Nekünk” fejedelmi többes őket jelenti. A magyarokat. A népség többi része csak úgy itt van, esetleg az sem, számolni mindenesetre nem kell velük. A magyarok nagyon remélik, hogy a távolkeletiek nem hozzák ide a saját építő cégeiket, mert akkor Mészároséknak annyi, versenyben egyetlen munkát sem tudnak nyerni majd.

Itt tartunk most.

A Mészáros által produkálandó állami befizetések többletére még várunk, a külföldi vállalkozásokból hazatalicskázandó haszonra is. A Miniszterelnök úr által remélt siker egyelőre nyomokban sem látható.

A várakozás unalmát elűzendő megemlítjük még, hogy Miniszterelnök úr ugyanezt gondolta a fociról is, bele a pénzt, aztán pár év és világbajnokok leszünk! Sajnos az nem jutott eszébe, hogy mikor majdnem világbajnokok lettünk, minden fiú kipróbálta a focit, mert nem volt se tévé, se tablet, se okostelefon, a különangolról meg a Nintendóról nem is beszélve, ráadásul mással nem lehetett kitűnni sem a lányok, sem az ország előtt, így aztán tehetség nem kallódott el egy darab sem, ahogy az fenti tényekből következik. Ma már más a helyzet, csak az megy focizni, aki semmi másra nem való, ez ma már a gyengék lenézett sportja, legfeljebb a tanári pályához hasonlít azzal a különbséggel, hogy tanár még életében annyi pénzt nem látott, amennyit egy jobboldali középpályás hetente kap. Ebből következően a Hofi kérdés illusztrálja legjobban a helyzetet (némileg módosítva):

– Tud focizni?
– Nem.
– És ha megfizetem?
– (Akkor sem. De azért csak fizessen meg!)

Az oligarcha ügyet átgondolva elcsodálkozik az ember, hogy Lázár a trafikokkal, Rogán a letelepedési kötvényekkel és Szijjártó a lélegeztetőgépekkel mennyivel ügyesebbek. Nincs ember, aki róluk kérdezne bármit, mindenki Mészárosról érdeklődik, ők meg lazán elsunnyognak, mondhatni láthatatlanul. Ahogy Tiborczról sem beszél senki jóideje már.

Hiába, no, van, amiben tényleg ügyesek.

Könnyen halnak az orosz oligarchák

Már tíz fölött jár azon orosz oligarchák száma akik az idén rejtélyes vagy kevésbé rejtélyes módon távoztak az élők sorából. Furcsa módon rájár a rúd az energiaszektorban meggazdagodott oligarchákra. A vizsgálat (gyorsan) lezárult, felejtse el!

Leesett a lépcsőn, és szörnyethalt Oroszország egyik legnagyobb ingatlan fejlesztő cégének tulajdonosa, aki Franciaországban élt. Igor Zelenov korábban a Don-sztroj vállalat tulajdonosa volt. Többször is bírálta Putyin háborúját Ukrajnában, amely nagy csapást mér Oroszországra anélkül, hogy bármilyen eredménnyel is járna.

Február 24-én indította meg Putyin elnök az orosz csapatokat Ukrajna ellen, és az utóbbi időben átvette a főparancsnok szerepet is, de így sem értek el értékelhető eredményt Ukrajnában. Közben viszont Oroszország gazdasága lejtmenetbe került: idén az orosz tőzsde teljesít a legrosszabbul a világon. A szankciók egyre nagyobb károkat okoznak az orosz gazdaságnak, de ezt ellensúlyozza az, hogy magas a kőolaj és a földgáz ára a világpiacon. Putyin tehát pénzelni tudta háborúját Ukrajnában.

Legalább egy tucat olyan oligarcha veszítette életét, aki bírálta Putyin háborúját. A legutóbbi híres eset az volt amikor a Lukoil olaj vállalat igazgató tanácsának elnöke “kiesett” egy kórház ablakán Moszkva belvárosában. Az orosz titkosszolgálat emberei dobták ki az ablakon az olajoligarchát, aki nem titkolta: nem ért egyet Putyin Ukrajna elleni háborújával.

És nálunk?

Matolcsy György híressé vált parlamenti beszédében arra buzdította Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének oligarcháit vegye rá arra: viseljék a gazdasági válság költségeit legalább részben. Orbán Viktor és Hernádi Zsolt együttműködése ezen az alapon nyugszik: a miniszterelnök kiharcolja a mentességet az uniós szankciók alól, más oldalról

a MOL feltölti a rezsivédelmi kasszát, amely Orbán politikai hatalmának egyik legfőbb alapja.

Matolcsy a parlament gazdasági bizottsága előtt arra is célzott: egyes oligarchák kihasználják az inflációt vagyonuk gyarapítására! Ezt a megjegyzését a Nemzeti Bank elnöke az élelmiszer inflációval kapcsolatban tette vagyis a célszemély Csányi Sándor lehetett. Az OTP főnöke kulcsszerepet játszik a magyar mezőgazdaságban és élelmiszeriparban. Hernádi Zsolttal együtt ők a legbefolyásosabb magyar oligarchák, akiknek a hatalma sokkal kevésbé függ Orbán Viktortól mint azoké a milliárdosoké, akiket a nemzeti együttműködés rendszere tett gazdaggá és hatalmassá.

Csányi Sándor a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökeként elkísérte Orbán Viktort Katarba is, ahol együtt nézték a világbajnokság döntőjét. Majd pedig együtt vettek részt a katari miniszterelnök  fogadásán.

Mind Csányi, mind Hernádi oszlopa ugyan a nemzeti együttműködés rendszerének, de egyikük sem siet túlságosan nagy kockázatot vállalni Orbán Viktorért.

Aki már megszabadult olyan oligarcháktól mint Simicska Lajos vagy Spéder Zoltán, de a Csányi-Hernádi duó más kategória. Velük Orbán Viktornak nemcsak, hogy együtt kell működnie, de bizonyítani kell előttük: érdemes őt támogatni, mert rendszere versenyképes, és profitot hoz az oligarcháknak. Eddig ez így volt, de hogyha már Matolcsy György is rádöbbent, hogy a rendszer nem versenyképes és a válság immár itt van, akkor mindenkinek újra át kell gondolnia a helyzetet, mert Orbán ráparancsolhat Mészáros Lőrincre vagy Tiborcz Istvánra, hogy támogassák a düledező rendszert, de Csányi Sándornak és Hernádi Zsoltnak ígérnie is kell valamit, mert ők ingyen Orbán Viktor hatalmát sem őrzik.

Ez történt a héten – Nyomozás hiányában megszűnt a bűncselekmény

Most nem arról írnánk, ami nagyot szólt a héten. Vagyis, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást az OLAF jelentés kapcsán az Elios-szal és a cég volt tulajdonosával, Tiborcz Istvánnal szemben. Nem erről írnánk, mert bár sokakat felháborított, írtunk már erről az elmúlt napokban eleget, Itt, és itt. Ja, meg itt is.

Kiderítették, hogy nem történt bűncselekmény. Igaz, a siófoki polgármestert meg sem kérdezték, pedig ő, ahogy hírét vette a nyomozásnak, összekészítette az anyagokat, őriztette, nehogy (saját) lába keljen valamelyik dokumentumnak, hogyha majd jönnek a nyomozók, átadhassa nekik hiánytalanul az összeset.

De nem jöttek a nyomozók, mert ők már mindenki másnál hamarabb tudták, hogy nem történt bűncselekmény. Akkor meg ugye, minek nyomozni.

Nem szabad felelőtlenül szórni az adófizetők pénzét, márpedig egy alapos, mindenre kiterjedő nyomozás sok pénzbe kerül, mely összeget más hasznos célra is lehetne költeni. Stadionra például, vagy, teszem azt, magánrepülőgépre.. Ugye, emlékszünk még, mit mondott Áder János, amikor elősz9r államfővé választották? Azt mondta: száz jó törvényből százat aláír, száz rosszból százat visszaküld. Arról meg már tényleg nem ő tehet, hogy szinte kizárólag jó törvényeket toltak elé aláírásra.

Polt Péter is így lehet, bár ő nem mondta, hogy száz bűncselekményből százat kinyomoz, de ahol nem történt bűncselekmény, ott lezárják a nyomozást, vagy el sem kezdik.

Egyébként pedig idézzük Lánczi Andrást, Orbán Viktor egyik kedvenc ideológusát, aki azt mondta, hogy amit az emberek korrupciónak gondolnak, az Orbánék kormányzásának a lényege. Vagyis, akik ma a kormány intézkedéseit kritizálják, fordítva ülnek a lovon. Azt hiszik, hogy a lopás bűn, miközben csak akkor az, ha csak kevesen lopnak. Attól kezdve, hogy a lopás mindennapos gyakorlattá válik, többé már nem bűn, hanem ujjgyakorlat.

Az is ezen a héten történt, hogy az Alkotmánybíróság kimondta:

jogellenesen vették el a rokkantnyugdíjasok járandóságát. Tudtuk ezt persze nélkülük is, nem kellett ehhez tanult embernek, mi több, alkotmánybírónak lenni, de így mégis sokkal jobb, hogy mostantól jogászilag is ki lett mondva. Igaz, akiket érint, kenhetik a hajukra.

Mindez csak azért érdekes, mert szintén a héten derült ki a közvélemény-kutatásokból, hogy a magyar lakosság több mint hatvan százaléka a Fideszre szavazna. Ez nyilván úgy lehet, hogy a megkárosított rokkantnyugdíjasok és a meg nem segített devizahitelesek közül is sokan a Fidesszel szimpatizálnak. Mert bár elvették tőlük, ami nekik járt, és az ígéret ellenére ott hagyták őket az út szélén, legalább megvédték őket a migránsoktól.

Akiknek persze eszük ágában sincs idejönni hozzánk. Aki még mindig nem érti az összefüggéseket, annak ingyen és bérmentve eláruljuk: ezt hívják politikának.

Magas helyről üzentek a magyaroknak

Az, hogy 13 milliárd forintot büntetlenül lehet kreatívan felhasználni – így írnánk körül a lopást, nehogy bajunk legyen belőle – üzenet a magyaroknak. Elsősorban persze azoknak, akik szájtátva csodálják Orbán Viktort és rendszerét. A nyomozás megszüntetése magyarra fordítva azt jelenti: kapjátok be!

Aki eddig azt gondolta, hogy közpénzen, magánrepülőgépen utazgatni a Vidi meccseire nem csupán erkölcstelen, de feltehetőleg törvénybe is ütköző, az most gondolja át mindezt még egyszer. De mindenekelőtt nyugodjon le, nincs itt semmi látnivaló, tessék oszolni.

Mint ahogy az is teljesen rendben van, hogy Kósa Lajos és a csengeri örökösnő, valamint Kósa mamája és felesége, a mama sertései és lízingelt járművei. És azzal sincs gond, hogy Rogán Antal és neje, meg Cili cégének barteren szerzett helikoptere.

Ha elfogadja a parlament Semjén Zsolt legújabb javaslatát, nem a svédországi háziasított rénszarvas vadászatának tilalmára vonatkozót, mert ilyet ő nem adott be, hanem azt, hogy a jövőben csak ott és akkor lehessen gyülekezni, ahol, és amikor szabad, vagyis, szinte sehol, akkor az is teljesen törvényes lesz, ha betiltanak egy tüntetést. Nem jogsértés, mint eddig, nem a szólás és véleményszabadság eltiprása, hanem maga a törvény.

Az Elios-ügyben a nyomozás megszüntetése azt üzeni a magyaroknak, határokon innen és túl, hogy mostantól nem kell szégyenkezniük semmiért. Mindent meg lehet tenni, lenyúlni, eltenni, megfújni – lehetőségeinknek csak a képzelet szabhat határt. Saját lábon is lehet állni, persze, csak abban az esetben, ha az a saját láb a miniszterelnök lányában, vejében, vagy valamelyik csókos haverban folytatódik.

Utcán, padra azért ne ülj, magyar! Hajléktalannak néznek, és elvisz a rendőr.

Elios-ügy: Bűncselekmény hiányában

Nem okozott különösebb meglepetést az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivőjének keddi bejelentése, miszerint bűncselekmény hiányában megszüntették az Elios Innovatív Zrt. ügyében, ismeretlen tettes ellen folytatott nyomozást.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) ajánlásai alapján a Pest Megyei Főügyészség által rendelt el nyomozást, amelyet a Nemzeti Nyomozó Iroda folytatott le, és amelyet most befejezettnek nyilvánítottak. Az eljárás során lefoglalt jelentős mennyiségű iratanyag megvizsgálása után ugyanis megállapították, hogy nem történt bűncselekmény, így az eljárást bűncselekmény hiányában megszüntették.

A nyomozás megszüntetéséről beszámoló tudósításból „természetesen” kimaradt, hogy az Elios a vizsgált időszak nagy részében Tiborcz István, Orbán Viktor vejének érdekeltségébe tartozott. A jelentős közpénzből működtetett MTI sem az Elios-ügy kirobbanásakor, sem most nem kívánta az olvasók idegeit ilyen, számukra jelentéktelen mellékkörülménnyel borzolni.

Az ügy

Az OLAF jelentése nemcsak túlárazással vádolta Tiborczékat, de megállapításaik szerint már a pályáztatás feltételei is annyira „testre szabottak” voltak, hogy kimerítették a szervezett csalás fogalmát, mert rendre olyan paramétereket jelöltek meg, amelyeknek egyedül a miniszterelnök vejének a cége felelt meg.

Lázár János (akkor még miniszter) és Tiborcz István találkozója

Hogy mekkora nagyságrendekről van szó, azt mi sem jelzi jobban, minthogy az OLAF – miután Tiborczék üzleteit az Európai Unió támogatta – mintegy 12 milliárd forintot követelt vissza Magyarországtól.

A 2010 előtti időkben, különösen nem sokkal a választások előtt, az ilyen ügyek gyanúsítottjait nagy és szervezett sajtóérdeklődés kíséretében, vezetőszáron és bilincsben vitték volna el. 2018 elején ugyan bejelentették, hogy megindult a nyomozás, ám az Elios már akkor közölte, amit most hivatalosan is tudunk, hogy mind a pályáztatásnál, mind az elvégzett munkáknál minden rendben volt. Amit persze jogukban állt kijelenteni, a gyanúsítottnak nem kötelező maga ellen vallani.

A tanuknak azonban muszáj igazat mondaniuk. Márpedig tanuk voltak (lettek volna) szép számmal ebben az ügyben. Tanúnak tekinthetők ugyanis azok, akik a pályázatok kiírásában, majd elbírálásában közreműködtek, valamint azon személyek, akik elvégezték a munkát. És persze azok is tanúk, akik átvették a Tiborczék cége által elvégzett, és – sok település panaszai alapján fogalmazzunk visszafogottan – nem mindig minőségi munkát.

Sötétség. Forrás: szeged.hu

Miután az ügyben a miniszterelnök családja is érintett, ez lehetett volna az utóbbi évtizedek legnagyobb közéleti botránya. Hogy mégsem lett az, főleg annak köszönhető, hogy ország lakosságának nagy része a kormány és a hozzá közelállók tájékoztatási túlsúlyának köszönhetően nem, vagy csak nagyon keveset tud arról, hogy volt egy nagyon súlyos ügy, amelyben a miniszterelnök veje is érintett.

Így kommunikálta a kormány az Elios-ügyet

Ameddig lehetett, titkolta a kormány és sajtója az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának azt az idén februárban napvilágra került jelentését, amelyben elmarasztalják az Elios céget, amiért szabálytalan közbeszerzés útján, a szokásosnál drágábban, valamint az elvártnál rosszabb minőségben végezték el a közvilágítás munkáját számos magyarországi településen, és hogy ezért az OLAF azt javasolta az Európai Bizottságnak, hogy vegyék vissza a pénzt, összesen 12 milliárd forintot. Amikor mégis megírták, azt is kénytelenek voltak közölni, hogy az Elios a vizsgált időszakban, 2011-1015 között, Tiborcz István cége volt, bár azt a közéleti kérdésekben csak mérsékelten tájékozott nagyközönségnek nem kötötték az orrára, hogy Tiborcz István nem más, mint Orbán Viktor miniszterelnök veje.

A kormány kommunikációjára jellemző, hogy amikor Kovács Zoltán kormányszóvivő végül megszólalt az ügyben, nem kevesebbet állított, minthogy az említett szabálytanságokért Bajnai Gordon és kormánya a felelős. Vagyis, ők tehetnek arról, hogy a közvilágítási program drágábban, silányabb minőségben és szabálytalan közbeszerzés révén valósult meg. A kormányszóvivő azzal érvelt, hogy a magyarországi közvilágítás megújításának ötletét még a Bajnai-kormány vetette fel, így szerinte az is nyilvánvaló, hogy a későbbi szabálytalanságokért, amikor már nem ők voltak kormányon, Bajnaiékat terheli a felelősség.

Ha a Kovács-féle, mondjuk így, logika mentén haladunk, akkor a  következő történhetett:

Bajnai Gordon miniszterelnök 2009-ben kitalálta, hogy jó lenne, ha Magyarországon korszerűbb volna a közvilágítás. Több lenne a fény, és biztonságosabbak a települések. Majd – még mindig a Kovács féle logika mentén haladva – 2009-ben azt is kitalálta, hogy a közvilágítás megújítására pályázatot kell kiírni, s ő maga javasolta, hogy a pályázat előkészítésében Tiborcz István egyik barátja és üzlettársa is részt vegyen. Ezzel Bajnai nyilván azt akarta elérni, hogy a pályáztatás feltételeit a majdani miniszterelnök, Orbán Viktor vejének a cégére szabják, vagyis, hogy Tiborcz István nyerje el a milliárdos megrendelést.

Bajnai mindemellett még azt is kitervelte, hogy Tiborcz cége, az Elios majd csapnivaló minőségben végezze el a munkát, úgy, hogy annak befejezése után az érintett településeken sokkal sötétebb legyen, mint a közvilágítás megújítása előtt volt. Ráadásul mindez sokkal többe került, mint amivel előre számoltak – ezt is Bajnai találta ki még 2009-ben.

Az ügy tehát még mielőtt elindult volna, lezárult. Információink szerint a kormány vitatja a visszafizetendő 13 milliárdot, és méltányosabb elbánásban reménykedik. Lehet, hogy mint annyi más ügyben, itt is sikerrel járnak. Ha így lesz, a magyar adófizetőknek nem 13 milliárd forintot, hanem ennél kevesebbet kell visszafizetniük az Európai Uniótól kapott és a miniszterelnök vejének volt cége által felhasznált támogatásból.

Megszüntették a nyomozást a minden gyanú fölött álló személy ügyében

– Pistikém, te vagy az?

– Igen. Parancsolj velem, Péter bácsi.

– Vedd úgy, hogy hivatalból kereslek, úgy is, mint mint legfőbb ügyész. Tudod, van az a nyomozás, amit ellened folytatunk. Pontosabban a volt céged, az Elios ellen.

– Még nem hallottam róla.

– Benne volt az újságban.

– Nem olvasok újságot. Ami a mi újságjainkban van, azt tudom nélkülük is, mert azokat a mi embereink írják. A többivel meg, ami még nem a miénk, nem idegesítem magam. Amúgy, hogy vagytok, Péter bácsi?

– Köszönöm, mint mindig. Jól.

– Na, ennek örülök. Már azt hittem, valami baj van, hogy hívsz.

– Tudod, Pistikém, van ez az OLAF-jelentés.

– Hallottam róla. A Bajnaiékat fogjátok megvádolni.

– Megpróbáljuk. De veled is beszélnünk kell.

– Parancsolj velem, Péter bácsi.

– Pistikém, neked, úgyis, mint a miniszterelnök vejének, mikor lenne alkalmas, hogy néhány szót váltsunk veled?

– Bármikor, Péter bácsi.

– Tényleg ne vedd tolakodásnak, de ezek ott az unióban nagyon ráfeküdtek arra a 13 milliárd forintra, ami szerintük a te sarad.

– A múltkor még 12 milliárd volt.

– Mostanra 13. Tudom, hogy elfoglalt vagy. De ha netán mégis tudnál időt szakítani arra, hogy a nyomozóink néhány, tényleg nem bántó kérdést feltegyenek…

– Mondd csak, Péter bácsi, nem lehetne lezárni ezt a nyomozást?

– Már lezártuk, Pistikém. A vizsgálat lezárult, felejtsd el! És örülök, hogy hallottam a hangodat.

– Zene füleimnek, ha veled beszélhetek, Péter bácsi. Csók a család.

Az ELIOS Polt és Pintér „forró krumplija”

Emlékszünk: a miniszterelnök vejének cége, az ELIOS több településen is tender győztes lett, így ők végezhették az Unió által is támogatott közvilágítás korszerűsítését. Az eljárásokban utólag az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) szabálytalanságokat talált, aminek alapján a Pest Megyei Főügyészség még januárban elrendelte a nyomozást.

A gyanú szerint különösen jelentős vagyoni hátrányt okozva elkövetett költségvetési csalás bűntettét és más bűncselekményeket követhettek el a feltételezett tettesek.

Alighanem örök homály fedi majd, valójában kiknek a „számlájára” írhatók a kifogásolt csalások, véli Harangozó Tamás, a parlament szocialista képviselőcsoportjának helyettes vezetője. Még a választások előtt ő szorgalmazta, hogy az ellenzék képviselőiből állítsanak fel egy tényfeltáró árnyékbizottságot, és próbáljanak a végére járni a történteknek. A képviselők maguk is tudták, hogy nincsenek „nyomozati jogkörrel felruházva”, de az OLAF precíz jelentése alapján erre nem is nagyon lett volna szükség.

A vizsgálati anyagban a brüsszeli szervezet pontosan, tételesen megnevezte a kifogásokat, és azoknak a neveit is, akik a csalásban érintettek lehettek.

A bizottság nem járt sikerrel, emlékszik vissza a Kecskeméten tett látogatásukra Harangozó Tamás. Amikor szerettünk volna betekinteni az iratokban – képviselőként erre felhatalmaz minket a törvény – az illetékesek széttárták a karjukat:

nem sokkal korábban az ügyészek lefoglaltak és magukkal vittek minden, az üggyel kapcsolatos iratot.

Június végén tájékoztatást kértem a Legfőbb Ügyésztől, hol tartanak a vizsgálatok, de mindössze egy szűkszavú levelet kaptam – mondta a Független Hírügynökség kérdésére a szocialista politikus. Válaszában Polt Péter arra hivatkozott, hogy a július 1-től hatályos új büntetőeljárási törvény (Be.) alapján,

amíg nincs gyanúsított, az ügyész csak az eljárás törvényességét vizsgálhatja.

Az ügyben tehát nem az ügyészség, hanem a Nemzeti Nyomozóiroda folytat nyomozást, és mivel gyanúsítás még nem történt, egyelőre nincs több mondanivalójuk.

Ha a rendőrség az illetékes, akkor Pintér Sándor bizonyára tudja, hol tartanak a munkatársai a vizsgálatokkal, gondolhatta joggal Harangozó képviselő, és még aznap levelet küldött a belügyminiszternek a kérdéseivel.

Történt-e tanú meghallgatás, kihallgattak-e már valakit a gyanúsítottak közül, zároltak-e valamennyit a cég vagyonából az esetleges kártalanításra?

Most kaptam meg a miniszter válaszát – említi kérdésünkre az azóta történt fejleményeket  a frakcióvezető helyettese. – Pintér Sándor tájékoztatott, hogy nyomozócsoportot hozott létre a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodája keretében. Az ELIOS-ügyben valóban iratokat is lefoglaltak, amelyek értékelése folyamatban van. Ez a semmitmondó válasz arra utal, hogy

az elmúlt fél évben semmilyen érdemi munka nem történt,

noha az OLAF vizsgálati anyagának alapján, akár már pontot is tehettek volna az ügy végére, és vádemelési javaslattal átadhatták volna az anyagot az ügyészeknek.

Az új büntető eljárási törvény alapján ugyanis a hatóságoknak már gyanú sem kell ahhoz, hogy bárki olyan ellen, aki a nyomozók szerint „bűncselekmény gyanúsítottjaként szóba jöhető személy”, úgynevezett előkészítő eljárást indítsanak. Ennek során akár titkosszolgálati (a törvény megfogalmazásában: „leplezett”) eszközöket is bevethetnek. Az OLAF jelentése több olyan személyt is megnevez az ELIOS tulajdonosi körében, akikre ráillene, hogy szóba jöhet a bűncselekmény gyanúsítottjaként.

De ha fél év alatt mindössze annyi történt, hogy a hatóságok forró krumpliként csak ide-oda tologatták az iratokat, könnyen megeshet, hogy hamarosan „bűncselekmény hiányában” ad acta kerül a vizsgálati anyag.

A magyar irreális gazdaság alakítói a 100 leggazdagabb tükrében

„Alapvető különbség van aközött, hogy egy cég, egy üzletember a reálgazdaságban vagy éppen az irreálgazdaságban működik. A NER-lovagok és NER-kegyeltek döntő része az irreálgazdaságban működik” – így látja a 100 leggazdagabb 2018 kiadvány felelős szerkesztője, a napi.hu főmunkatársa, Szakonyi Péter. A FüHü-nek adott interjúban állítja, hogy még piacgazdaság van, kérdés, meddig. Annyira legyalulták a magyar közép- és nagyvállalati szektort, hogy még passzív rezisztencia sincs, nemhogy aktív ellenállás. Az egyik legnagyobb botránynak a Microsoft-ügyet tartja: „Az egész szektor – teljes joggal – borzasztóan megijedt, ugyanis a Microsoft csak jéghegy csúcsa. Évente sok-sok tízmilliárd forint ment ki, elérve akár a százmilliárdot is ezen a csatornán” – mondja.

  

A közbeszédben, s persze a sajtóban is állandó téma az egyesek által csak „családnak” titulált kegyeltek, az Orbán Viktorhoz közeli, hozzá hű emberek látványos meggazdagodása. Adódik a kérdés: a leggazdagabb magyarokkal immár 17 éve foglalkozó, éppen ezért a meggazdagodási trendeket, folyamatokat is jól kimutató 100 leggazdagabb ezt mennyire tükrözi?

Érdemes kettéválasztani a kört, amelynek tagjait ide lehet sorolni. Az idei 100 Leggazdagabb kiadványban van körülbelül 15 olyan ember, akit NER-esnek tekintek. Egy általam önkényesen megszabott kritériumrendszer alapján teszem ezt: azokat sorolom ide, akik cégeinek az árbevételében az állami közbeszerzések minimum 50 és afeletti arányt képviselnek. Jobb híján ennek alapján határozom meg ezt a kategóriás vállalkozói kört.

A nem is kicsit eufemizmusként alkalmazott NER-lovagi körbe – merthogy találóbb lenne NER-kegyelt körnek nevezni a csoportot, hiszen a lovag kifejezésnek pozitív a konnotációja – ennél többen tartoznak.

Néhány éve vizsgáltuk ezt, akkor olyan 22-25 üzletembert találtunk, olyanokat, mint a nevükből is adódóan ismert ifj. Mészáros Lőrinc, Matolcsy Ádám vagy Tiborcz István, s a széles közvélemény előtt vélhetően kevésbé ismertek közül például a Matolcsy-családhoz üzletileg is kötődő Száraz István, a Mészáros Lőrincz korábbi majdnem-veje-lett Pálffy Balázs, a Mészárossal több közös üzletet is tulajdonló és Tiborczhoz is köthető Szijj László, a szintén Orbán vejével közösen üzletelő Szivek Norbert (aki amúgy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója), stb.

A 100 Leggazdagabb kiadványban vizsgáltak alapján megállapítható-e, hogy a példaként említett és a többi NER-es üzleti érdekeltségei révén egyre inkább behálózzák az egész gazdaságot és az egész országot?

Valóban, ezek az egy körben mozgó emberek szépen létrehozták a Magyar Bálint által magyar polipként leírt hálózatot. Vannak benne a gazdaság minden ágában tevékenykedők, a fenti példákon túl egyebek között pénzügyi szakemberek, mint például a Konzumban szerepet vivő Jászai Gellért és Linczényi Aladin Ádám, biztosítási alkusz, vagy teljesen máshonnan érkezettek, mondjuk a kevéssé ismert Kerekes Csaba, aki a szekszárdi Fidesz frakció vezetője volt egykor, de ott található a soraikban Horváth László tiszteletbeli kazah konzul, Hamar Endre ügyvéd, stb.

Ők, mint a pók, átfonják hálójukkal az egész országot oly módon, hogy alattuk is egy csomó ember van, aki – képletesen szólva – pár milliárddal a kezében rohangál az országban, s ezeknek az ispánoknak a megbízásából dolgozik.

Egy teljesen új struktúrát hoztak létre. Míg a Simicska-struktúra kétközpontú volt – maga Simicska és Nyerges Zsolt vezetett –, itt most más a helyzet.

A pénz most jószerivel egy kézben van?

Ellentmondásos a helyzet: egyfelől ugyanis a korábbinál sokkal nagyobb a központosítás, másfelől azonban a pénz – hogy úgy mondjam – szét van porlasztva. Unikális módon a kettő együtt képes csak működni.

Magyar Bálint könyveiben plasztikusan le van írva a rendszer felépítése, de az az igazság, hogy azon is már túllépett az idő. Ma már más a helyzet, mint volt 2-4 évvel ezelőtt. Korábban egy személy rendelkezett korlátlan, „pallos-„ –joggal, most ugyan valóban csak egy személy kontrollálja az egész rendszert, de alatta már létrejött egy jól működő struktúra, amely az egészet átfogja és működteti.

Orbánról beszélünk?

Igen, kétség nem fér ahhoz, hogy Orbán kontrollál mindent.

Milyen arányban vannak azok, akik politikából gazdagodtak meg, s hogy úgy mondjam, nincs hozzáadott értékük, azaz, hiába a kaptak vagyon, nem képesek azt a piacon tovább növelni?

Alapvető különbség van aközött, hogy egy cég, egy üzletember a reálgazdaságban vagy éppen az irreálgazdaságban működik.

A fenti kör döntő része az irreálgazdaságban működik, ám mégis csak úgy, hogy elméletben versenypiaci körülmények között jut egy-egy megrendeléshez. Ám ezek a körülmények nem versenytiszták, nagyon is lejt a versenypálya a NER-kegyeltek felé.

Például egy nagy külföldi kiskereskedelmi lánc újabb egységének a felépítésére a fenti kör egyik tagját bízza meg, mivel szolgálatot akar tenni  NER-nek. Megfigyelhetően létezik egy szürke zóna, amelybe azok tartoznak, akik azért adnak munkát a fenti embereknek, cégeknek, azért szövetkeznek velük különféle üzletekben, hogy védelmet kapjanak, s ezáltal biztosítsák a saját zavartalan üzletmenetüket, miközben félnek attól, hogy mikor veszik el tőlük az üzletüket.

Most arról beszélünk, hogy kinéznek maguknak a NER-kegyeltek egy jól prosperáló céget és bármi áron – akár törvénymódosítással – olyan feltételeket teremtenek, hogy megszerezzék maguknak a céget?

Igen, de nem az a helyzet, hogy a saját üzletágában talál egy NER-es egy ugyanolyan profilú céget az ország másik részében, s azzal szövetkezni akar, esetleg fel akarja vásárolni, és onnan kezdve ugyanazon piaci körülmények között a két cég egyesülésével folytatja a munkát abban a profilban. Hanem az történik, hogy lát a 33. faluban működő, számára valami miatt vonzó,  de profiljába nem tartozó céget – amely mondjuk lekvárzsibbasztó gépeket gyárt –, azt ilyen-olyan körülmények között meg is veszi, majd mit ad isten, az üzlet létrejötte után már egy héttel megjelenik egy közbeszerzési pályázat lekvárzsibbasztásra.

A NER-gazember pedig ezen már nagyon nagyot tud kaszálni.

A 100 Leggazdagabb alapján le lehet-e vonni olyan következtetéseket, hogy van-e piacgazdaság ma Magyarországon?

Persze, hogy piacgazdaság van. Még az van. Ugyanakkor nyilvánvalóan a zsíros üzletek  – mint az útépítés, a gátépítés, a vasúti felújítás – ki vannak sajátítva.

De van ennél is nagyobb botrány, talán a legnagyobb: a Microsoft-ügy, amelynek még nagyon a legelején vagyunk.

Magyarországon az egész szektor – teljes joggal – borzasztóan megijedt, ugyanis a Microsoft csak jéghegy csúcsa. Évente sok-sok tízmilliárd forint ment ki, elérve akár a százmilliárdot is ezen a csatornán. Ez megdöbbentő, és úgy vélem, a többieknek is van mitől rettegniük…

De hát „tiszták” a körülmények, közbeszerzés, stb. Nem?

Az a vicc, hogy tényleg teljesen legális az egész ügymenet – kiírják a közbeszerzést, a legjobb ajánlatot fogadják el – persze az már más kérdés, hogy nem feltétlenül a legolcsóbbat, hiszen a kérdés, hogy milyen a kiírás szempontrendszere, mi számít a legjobb ajánlatnak. Ma már ráadásul vannak területek, amelyeken más cégek már nem is pályáznak – például a mélyépítésben vagy a magasépítésben, a vasútfejlesztésben –, mert teljesen feleslegesnek tartják a részvételüket ezeken a tendereken.

Nincs tehát verseny sem az árban, sem a minőségben, sem a határidőkben – abban tehát, amelyek a  szabadpiaci verseny legfontosabb attribútumai, amelyek a kapitalizmust kapitalizmussá teszik.

Ma már teljesen mindegy,  hogy egy híd felújítását hány évre vállalod, azt mennyiért végzed el, s hány emberrel – az, aki gyorsabban, olcsóbban végezné el a munkát, nem rúghat labdába. Mert nem tartozik a NER-körbe.

A kiadvány készítése rengeteg személyes beszélgetést feltételez, ezeken off record sok mindent elárulnak a meginterjúvoltak. Mi a tapasztalata, mi a nem-NER-esek stratégiája?

Várják a sorsukat, s összehúzzák magukat.  Még a Simicska-Nyerges-érában, 2012-13 tájékán  12-13-ban, a magyarországi nagyvállalkozók megpróbáltak egy nemzeti frontot létrehozni, mert látták, hogy az egyszemélyes hatalom legyűri őket is. Akkor érdekes módon elkezdtek egyeztetni egymással arról, hogy ezt nem lehet hagyni. Ám ez is megszűnt mára.

Olyan mértékben legyalulták a magyar közép- és nagyvállalati szektort, hogy nincs még passzív rezisztencia sem, nemhogy aktív ellenállás.

Félnek és bíznak a Jóistenben, hogy őket nem fogják bántani?

Most egy olyan időszak van, hogy mindenki várja, mi fog történni, hogyan osztja le a lapokat Orbán a minisztériumokban, s a NER-vállalkozóknak.

És a külföldi – például a német, amerikai, francia – vállalatvezetők miért nem emelik fel a szavukat?

Két lehetőségük van: vagy megunják és kivonulnak, vagy beállnak és segítik ezt a rendszert. Mert ők sem védettek – a minap beszéltem egy, a kiskereskedelem számára beszállító külföldi cég vezetőjével, aki arra panaszkodott, hogy olyan magyar versenytársa akadt, akinek a terméke miatt az övét levették a polcról.

Mindez hova vezethet Ön szerint?

Komor jóslataim vannak: a magyar ipar teljes ellehetetlenítéséhez vezethet mindez. Végül a piaci verseny  írmagja sem nagyon fog megmaradni.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK