Vona Gábor, a Jobbik elnöke nyílt levelet írt Emmanuel Macron-hoz, a Francia Köztársaság elnökéhez az általa kezdeményezett európai konzultáció kapcsán.
Az alábbiakban ezt a levelet közöljük.
Tisztelt Elnök Úr!
„Annak ellenére, hogy a közöttünk lévő politikai nézetkülönbségek nyilvánvalóak, pártom, a Jobbik Magyarországért Mozgalom örömmel gratulált Önnek, amikor Önt Franciaország elnökévé választották. Az Ön sikere ugyanis nem egy politikai irányvonal győzelmét jelentette, hanem azt, hogy egy friss, a XXI. század kihívásaira választ kereső politikus képes volt meghaladni a múltat képviselő pártok jelentette vitákat.
Tudom, hogy sok tekintetben másképpen gondolkodunk országaink, vagy az Európai Unió jövőjéről. Ám abban egyetértünk, hogy a változás szükséges és elodázhatatlan. Éppen ezért örömmel fogadtam az Ön által meghirdetett európai konzultációt, melynek során polgáraink közvetlenül mondhatnának véleményt arról, merre haladjanak közösségünk és kontinensünk államai. Ez a demokrácia valódi lényege, ez az, amely politikai nézetektől függetlenül mindannyiunk számára irányt mutathat.
Tavaly tavasszal a mi pártunk is hasonló célokat tűzött ki, amikor partnereinkkel egy európai polgári kezdeményezést, a Béruniót meghirdettük. Sikereinket immár kilenc ország pártjainak és szakszervezeteinek csatlakozása jelzi. Külön öröm számomra, hogy a novemberben az Európai Parlamentben megtartott „Egyenlő munkáért egyenlő bért!” című konferenciánkon az Ön pártjának parlamenti képviselőjét, Frederic Petit urat is előadóink között üdvözölhettük.
Éppen ezért bízom az Ön által meghirdetett európai konzultációban is.
Egy dologban azonban mégsem tudok egyetérteni Önnel és helyre kell igazítanom a sajtótájékoztatóján elmondottakat: Elnök úr állításával ellentétben Magyarország csatlakozni fog és részt fog venni a konzultációban. Április 8-án ugyanis hazánkban parlamenti választások lesznek, melynek során a magyar polgárok a nemzeti ügyeinket elszabotáló és nemzetközi megítélésünket tönkretevő Fidesz-kormányról fogják elmondani véleményüket.
Az április 8-a után felálló új, a Jobbik által vezetett kormányra pedig bizton számíthat abban, hogy közös európai ügyeinket megvitassuk és az Európai Uniót egy valóban a polgárai érdekeit szolgáló szervezetté tegyük.
Kérem, fogadja Elnök úr őszinte nagyrabecsülésemet.”
Bár a magyar kormány – az Európai Unió országai közül egyedüliként – nem csatlakozott az Európa jövőjéről szóló konzultációhoz, a Radikális Európai Demokraták mozgalma hivatalosan is jelezte a francia nagykövetség felé a konzultáció magyarországi koordinációját és lebonyolítását. Az alábbiakban a RED-nek a Független Hírügynökséghez eljuttatott közleményét ismertetjük.
Hiába szólítottuk fel legutóbbi rendhagyó Európa-ügyi konferenciánkon a magyar kormányt, hogy legyen részese a francia elnök által kezdeményezett uniós konzultációnak, az Orbán-kormány világossá tette, hogy – egyedüli uniós tagállamként – távol marad a kezdeményezéstől. Emlékezetes, a Radikális Európai Demokraták idén januárban a „Macron-tervről” rendezett nyilvános szakmai fórumán Thibaut Lespagnol francia nagykövet-helyettes már tájékoztatást adott az uniós reformtervek kapcsán javasolt összeurópai konzultáció részleteiről, amelyhez január végéig várták a tagállami kormányok csatlakozását.
Ujhelyi István szocialista európai parlamenti képviselő, a RED mozgalom alapítója ugyanezen a konferencián kérte a kormány arra, hogy vállalja fel a széleskörű társadalmi vitát az EU elengedhetetlen reformjáról és az ezzel kapcsolatos francia javaslatokról, a Fidesz azonban ezt azóta tudhatóan elutasította.
A Radikális Európai Demokraták mozgalma néhány héttel ezelőtt – a januári határidő lejárta után – hivatalosan is jelezte Franciaország budapesti nagykövetsége felé, hogy amennyiben a magyar kormány nem kíván részt venni a Macron-féle konzultációban, akkor a RED mozgalom kész magára vállalni Magyarországon a koordinátori szerepet és civilszervezeteket, társadalmi csoportokat bevonva lebonyolítjuk a szükséges vitákat és konzultációkat az uniós reform ügyében.
Az Európai Unió átalakítása szükséges és elengedhetetlen, a francia elnök által javasolt megoldások ehhez jó kiindulópontként szolgálhatnak és mindenképpen vitára alkalmasak.
A magyar kormány hozzáállása azt bizonyítja, hogy a Fidesz csak beszél az EU reformjáról, de valójában csak egyszerű blöffről van szó, mert a propagandisztikus mondatokon túl tartalmi javaslatot még nem tettek le az asztalra és – mint most látjuk – az ezzel kapcsolatos társadalmi vitától is elzárkóznak. A RED mozgalom egyik legfontosabb célkitűzése az Európai Unió megreformálása, ahhoz azonban, hogy az európai közösség működése a jelenleginél is jobban tudja szolgálni a magyar emberek érdekeit, részt kell vennünk a reformfolyamatokban. A Fidesz most ezt szalasztja el saját pökhendisége miatt. A RED vállalja helyettük a feladatot.
„Davos évről évre összehozza a világ elitjét, ha másért nem, hát a kapcsolatépítés, a lobbizás miatt érdemes részt venni a Világgazdasági Fórumon” – szögezte le a Független Hírügynökségnek adott interjújában Nagy-Mohácsi Piroska, a London School of Economics egy kutatóintézetének (Institute of Global Affairs) kutatási igazgatója, az EBRD volt stratégiai igazgatója, aki hosszú évek óta résztvevője a svájci üdülővárosban rendezett fórumnak. Éppen ezért – mondja – a politikai szempontból feltétlenül meg kell ott mutatnia magát egy országnak. Ennek ellenére nem látott magyar résztvevőt. Ugyanakkor Orbán miniszterelnök bizonyos értelemben jelen volt a tanácskozáson, többször megemlítették ugyanis, igaz nem a legkedvezőbb fényben állítva be őt – derül ki az interjúból. Nem véletlen, hogy az idén minden eddiginél több vezető politikus volt jelen Davosban, élükön Donald Trump amerikai elnökkel. Sok szó esett a populizmusról – ennek kapcsán került szóba a magyar miniszterelnök.
Ön évek óta visszatérő résztvevője a Davosi Világgazdasági Fórumnak. Más volt-e az idei tanácskozás, mint az eddigiek, s ha igen, miben különbözött?
Több meglepő dologgal is találkoztam az idei fórumon, ezek közül talán a legszembetűnőbb az volt, hogy nagyon „politikaira” sikeredett.
Ennyi vezető szerte a világból még nem jött Davosba, és kiváltképpen nem ennyi aktív vezető, mint most.
Az előzetes hivatalos közlések szerint 340 vezető politikust vártak a fórumra, köztük Angela Merkelt, Emannuel Macront, Theresa Mayt és persze Donald Trump amerikai elnököt, akinek egyébként a felszólalására a legnagyobb, legalább félezer embert befogadó terem is kicsinek bizonyult. Ilyet utoljára akkor láttam, amikor Angelina Jolie volt résztvevő: akkor álltak utoljára sorba hosszú ideig az emberek, csak hogy lássák, amint megjelenik a gyönyörű színésznő. Most ugyanúgy közlekedési akadály keletkezett, a tömeg ugyanis megállt, ahol és amikor Donald Trump mozgott Davosban – mindenki látni akarta az amerikai elnököt.
Ha már Trump, Ön élőben hallgatta? Milyen volt?
Meglepő. Akármit is gondolunk az általa vitt politikáról, azt nem lehet tőle elvitatni, hogy kiváló salesman. Azt mondta, amit a hallgatóság hallani akart: a fő üzenetét – America First, azaz Amerikai az első – persze nem hagyta ki, de hangsúlyozta azt is, hogy Amerika egyedül nem képes boldogulni, szüksége van együttműködésre. Ez pedig pozitív üzenet volt a globális hallgatóságnak.
Ebben volt egyfajta hídépítési szándék is, némileg puhította az üzenetét. Ráadásul élvezte is a szereplést.
De persze nem csak itt szerepelt Trump, sok egyéb találkozót is bonyolított, nem is csak politikustársaival hanem az üzleti körök képviselőivel is. Az volt az általános benyomás, hogy “otthon érzi magát” a globális üzleti körökben. Egyébként Trump szerepléséhez egy nagyon aranyos kis történet is kapcsolódik: azt tudni kell, hogy egy nagy felszólalás előtt soha nem hangzik el semmiféle zene. Most sem volt ez másként, kivéve az amerikai elnök megjelenésekor, amit egy rezesbanda kísért. Ennek vélhetően az volt az oka, hogy időt adjon a jelenlévőknek és persze elsősorban a hallgatóságnak kicsit lenyugodni, és elkerülni egy esetleges “booingolast”.
Milyen egyéb meglepetésekkel találkozott?
Ha nem is meglepő, de mindenképpen más volt az előző pár évhez képest a globális gazdaságról elhangzó általános vélemény. Az 2008-2009-es válság óta először hallottam, hogy mindenki “győzelmet deklarál.” Vége a válságnak végérvényesen, miden régió és ország növekszik, minden újra rendben van – ez volt a fő gazdasági mondandó. Rengeteg dicséretet kaptak a jegybankok, a kormányok azért, hogy sikerült ezt elérni. Emellett nagy a bizalom abban, hogy ez fenn is marad. Tény, hogy a növekedés globális szinten is visszatért – olyannyira, hogy szokatlan módon még Japánban is bővül a gazdaság –, Európában különösen áll ez a megállapítás. Persze ennek az árát nagyrészt az adófizetőknek kellett állniuk.
Nem véletlenül volt disszonáns, ahogy az akkori válság egyik főszereplője, a J.P. Morgan képviselője köszönetet mondott a jelen lévő vezetőknek, hogy kimentették a válságból a világot – és persze a nagybankokat.
Közgazdászként nekem azonban furcsa volt ez a fajta nagy (ön)bizalom és önelégültség alig tíz évvel azután, hogy nagyon beremegett a léc a világgazdaság alatt. Bár jobban fel vannak tőkésítve, a nagybankok nagyobbak mint bármikor, és a deregulaciójuk újra elkezdődött.
Nem volt senki a politikusok, vezetők, magas rangú potentátok között, aki kritikusabb hangokat ütött volna meg?
Valójában egyedül a Nemzetközi Valutaalap vezetője, Christine Lagarde figyelmeztetett arra, hogy mindez nagyon szép és nagyon jó, de a feladatot még nem végeztük el. Kezelni kell a nagy egyenlőtlenségeket szerte a világban, a nagy jövedelemkülönbségeket, mert ezek kísértetni fognak minket, például azzal, hogy a populizmus melegágyaként szolgálnak. Persze volt más bírálat és gond, például a brexit kapcsán, de az nem váltott ki különös általános aggodalmat.
Pedig szakértőkkel beszélgetve az ember egyre többektől hallja azt, hogy elkerülhetetlenül közeleg egy újabb pénzügyi válság. Itt ez nem is volt téma?
Szakmai felszólalásokban, hozzászólásokban ez természetesen szóba került. Leginkább két veszélyforrást említettek. A Bank of England vezetője, Mark Carney szerint az eszközbuborék veszélyes lehet, ám van erre válasz: lesz ugyan egy árkiigazítás, de megtanultuk, hogy hogyan kell kezelni ezt a veszélyforrást, és a bankrendszer is sokkal felkészültebb egy ilyen esetre, mint volt tíz évvel ezelőtt. Én ebben ugyan nem vagyok ennyire biztos, de az tény, hogy ma már a központi bankok tudják, hogyan kell pénzzel úgy elárasztani a gazdaságot, hogy ne gerjesszenek követlenül inflációt. A másik veszélyforrásnak éppen az inflációt tartják, mondván, beindult a gazdaság, és még mindig nagyon nagy a likviditás a piacokon. Szerintem azonban a világot még mindig elárasztja az alacsony munkaerő (főként Ázsiából). Az inflációhoz az (is) kell, hogy az árnövekedés átmenjen bérnövekedésbe, ami nehéz akkor, amikor a globális munkapiacon az olcsó munkaerő még mindig rendelkezésre áll.
Ehhez még hozzá kell adni a radikálisan növekedő új technológiákat, a “mesterséges intelligenciát”, ami fokozatosan szorítja ki az embereket a megszokott munkájukból.
Milyen szinten és fontossággal került szóba a menekültkérdés? Hiszen ez egyik leginkább megosztó kérdés ma a világban, de Európában feltétlenül.
Ezt említettem volna a harmadik, számomra meglepetést okozó tapasztalatnak: sokkal kevesebb szó esett róla, mint a korábbi Világgazdasági Fórumokon.
A politikai realitás, a populizmustól való félelem dominálta a vitát.
Az olasz és a görög miniszterelnök közösen bírálta, hogy Európában még mindig nincs szolidaritás ez ügyben, és hogy a menekültkérdést jobboldali elemek használják fel saját propagandájukra. Sokkoló lehetőséget kínáltak a szervezők arra Davosban, hogy emberközelből, kvázi saját bőrükön megtapasztaljuk azt, hogy milyen lehet a menekülttábori lét. Az érdeklődők egy 40 perces bemutatót kaptak erről, ha végigmentek az egyik központi szálloda alagsorában berendezett „táboron”, ahol azokat az impulzusokat kapták, mint a menekültek a valóságban. Én végigcsináltam, mondhatom, sokkoló volt. Végigrohantattak minket a terepen, sátorba be, sátorból ki, közben üvöltöztek velünk, elvették a mobilunkat az ékszereinket, az óránkat, a nőket elcipelték a férfiaktól stb. A sokkoló élmény után azoktól hallhattunk tájékoztatót, akik maguk is menekültekkel foglalkoznak, dolgoztak, dolgoznak a menekülttáborokban. Például egy pszichológus is előadást tartott, aki elmondta: életében először menekülttáborban látott olyat, hogy egy kétéves kisgyerek öngyilkos akart lenni. Ez az élmény hat, nagyon is hat!
A Világgazdasági Fórum persze üzleti vállalkozás, de kétségtelen, hogy fontos vélemény- és társadalomformáló szerepe is van.
Milyen más fontos téma került középpontba?
Ez a negyedik nagy eltérés az előző davosi fórumokhoz képest: eléggé központi téma volt a populizmus. Ennek kapcsán pedig többször szó volt Orbán Viktor miniszterelnökről, akit úgy jellemeztek, mint egy autoriter vezetőt. Kris Peeters belga miniszterelnökhelyettes, pénzügyminiszter fogalmazott szerintem jól, amikor azt mondta, hogy meg kell hallgatni a populistákat, mert valóságos problémákat érzékelnek, bár természetesen tisztában kell lenni azzal, hogy végső soron nagyon veszélyes terepre tévednek.
Orbán kapcsán többen feltették a kérdést: hogyan lehetséges, hogy ő sokkal többet és jobban meg tud úszni az Európai Unióban, mint a lengyelek.
Ugyan nem új a válasz, de Davosban is kimondták: Orbán nagyon ügyesen pozicionálta magát az európai kereszténydemokrata koalícióban, és ezért kevésbé mennek neki, mint a lengyeleknek.
A globalizáció és a kapcsolódó kérdések mennyire játszottak szerepet az idei fórumon? Voltak évek, amikor eléggé központi volt ez a kérdés.
Erről is sok szó esett, elég sok szekcióban is ez volt a téma, olyan megközelítésben, hogy milyen lehet egy “új társadalmi megegyezés” (“social contract”). Nagyon sok felvetés hangzott el, köztük a megatrendekben és egészen sajátságos megközelítésben gondolkodó izraeli történész, Harari Yuval megközelítése volt számomra az egyik legérdekesebb, aki igen szokatlan módon Angela Merkel kancellár után tarthatott előadást. Hahari feltette a kérdést: a rohamosan összefonódó technológiai-biológiai fejlődés nyomán vajon az emberiség jövője “emberi” lesz-e? (itt megnézhető az előadása) Szerinte a mostani technikai forradalom minőségileg más, mint az eddigi nagy technológiai váltások.
Ma nem az a kérdés, hogy lesz-e új munka a jövőben – természetesen lesz –, hanem az, hogy a mesterséges intelligencia nem lesz-e jobb az új munkákban, mint az ember.
Mi lesz az ember szerepe? Képes lesz-e a mesterséges intelligencia mellett kiegészítő szerepet játszani?
De hát ez már teljes egészében Asimov-féle tudományos fantasztikumnak tűnik.
Lehet, hogy annak hangzik, de például a Szilícium-völgyben már ebben gondolkodnak. Ne feledjük, a mesterséges intelligencia ma már egyre jobb problémamegoldó képességgel is rendelkezik.
Arról is esett szó, hogy miként tud erre felkészülni az emberiség?
Sok vita tárgya volt ez. A legjobb, amit hallottam az az volt, hogy sokkal jobban fel kell készülnünk az egy életen át tartó folyamatos, előre nem kiszámítható változásokra. Amihez pedig mentális kitartás és rugalmasság kell.
Ki kell alakítanunk azt a képességet, hogy készek és képesek legyünk az állandó változásra. Ide kapcsolódik egyébként az oktatás gyökeres átalakulásának a szükségessége is.
Amit mi ma oktatásként ismerünk, az már teljesen idejét múlta: nem tárgyi tudásra van szükség, nem magoltatni kell a diákokkal, mert minden információ lehívható egy gombnyomással. Arra kell megtanítani a gyerekeket, hogy képesek legyenek csapatmunkára, tudjanak szintetizálni, innovatív gondolkodásra kell őket felkészíteni, no meg a kudarcok vagy éppen a sikerek megfelelő kezelésére.
Milyen egyéb futurisztikusnak hangzó, ám valójában talán már nem is annak számító érdekességek kerültek szóba Davosban?
Kiemelném még az úgynevezett blokklánc-technológia témáját. A platformtechnológia nagyon sok mindenre használható. Az egyik fontos alkalmazása, hogy
lehetővé teszi az adatok egységes nyilvántartásának, tárolásának és átadásának a digitális megoldását, egy helyen elérhetővé teszi az emberről meglévő összes információt.
Ha például a menekültkérdést vesszük, ennek köszönhetően egy gombnyomásra meg lehet egy adott emberről tudni, hogy ki ő, honnan jött, milyen a végzettsége, a családi állapota, az egészsége, a szexuális beállítottsága, volt-e gyanús politikai kapcsolata stb., stb., stb. Ez nagyon is kurrens téma, mély filozófiai mögöttes kérdőjelekkel. Ezek sorában is az egyik legfontosabb az adatvédelem biztonsága, hogy ne lehessen egy emberrel szemben sem kihasználni ezt a technológiát. Ma még magunk is önkéntesen adjuk ki az információkat önmagunkról: például a kényelem miatt interneten vásárolunk, majd csodálkozunk – ha egyáltalán –, hogy már akár csak a keresgélés után sorozatban jönnek fel a számítógépünkön a kereséshez kapcsolódó termékek, szolgáltatások reklámjai. Egészségünk védelmének érdekében kezdjük átadni nagyon belső adatainkat, amiből egyre pontosabban ki lehet majd olvasni nemcsak azt, hogy milyen lesz a jövőbeli egészségünk, de azt is, hogy milyen preferenciáink vannak, esetleg milyen vágyaink, mit gyűlölünk, mitől rettegünk.
Adatvédelem és a saját adataink felletti kontrol ezért végsősoron az emberiség egy nagy kérdése lesz.
Találkozott-e magyarokkal Davosban? Kérdem ezt azért is, mert tudomásom szerint hivatalosan – állami és politikai szinten – nem volt magyar résztvevője a fórumnak. Ez már évek óta így van, ugyanakkor korábban kormányfői, pénzügyminiszteri, jegybank elnöki szinten is megjelent Magyarország.
Nem találkoztam, miközben a programban szerepeltek Kelet-Európából lengyelek, baltiak, ukránok például. Oroszország nagy létszámmal volt ott.
S ott kell a tapasztalatai szerint lenni Davosban?
Ön szerint? Ha már az amerikai elnök, Donald Trump is elmegy! Politikai szempontból feltétlenül meg kell ott mutatnia magát egy országnak. Habár ez nem olcsó mulatság, ez nem lehet pénzkérdés!
Miért kell részt venni?
Davos évről évre összehozza a világ gazdasági és politikai elitjét. Ha másért nem, hát a kapcsolatépítés, a lobbizás miatt érdemes részt venni a Világgazdasági Fórumon. S akkor még nem szóltam arról, hogy ott beleszagolhat az ember a világot érintő fő problémákba.
Ha az ember hisz a párbeszéd erejében, különösen azon a szinten, akkor közvetetten a davosi történések befolyásolják a világ alakulását is.
A szociáldemokraták vasárnap szavaznak arról, hogy vállaljanak-e újabb nagykoalíciót a CDU-CSU-val. Bár Martin Schulz, aki korábban ellenezte, végül elfogadta a nagykoalíciót, mondván, Németországnak stabil kormányra van szüksége, de a szociáldemokraták igencsak megosztottak. A Jusok, a fiatalok szinte egy emberként ellenzik, hogy folytassák a nagykoalíciót Angela Merkel kancellárral.
Párizsban Angela Merkel megígérte Emmanuel Macron francia elnöknek, hogy Németországnak hamarosan stabil kormánya lesz. Ily módon Franciaország és Németország együtt irányíthatja a reformfolyamatot az Európai Unióban, és mindenekelőtt az eurozónán belül.
Németországban szeptemberben tartottak választásokat, és rekordidő alatt, azóta sem sikerült kormányt alakítani. Ehhez képest CDU egyik legtekintélyesebb politikusa, Wolfgang Schäuble nyugodt, hiszen a Focus magazinnak azt mondta:
nem katasztrófa, ha nem alakul új nagykoalíciós kormány.
Schäuble a korábbi kormányban pénzügyminiszter volt, jelenleg a parlament elnöke. Szerinte vannak más opciók is, igaz, nem fejtette ki, hogy mire gondol. Mint mondta,
Németország még mindig szenvedi a 2015-ös menekültválságot, amely a mostani politikai krízis egyik legfőbb oka. Leszögezte: Németország nem fogadhat be mindenkit!
A nagykoalíció újraalakításának az egyik legfőbb oka, hogy a CSU egészen másként ítéli meg a menekültügyet, mint a szociáldemokraták. Ez utóbbiak toleránsan kezelik az ügyet, miközben a keresztényszociális unió igyekszik a minimumra korlátozni a menekültek számát. Jellemző, hogy a CSU csúcstalálkozójának díszvendége január elején nem más volt, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök.
Spanyolország előretört, és megszerezte az ezüstérmet a turistacélpontok között megelőzve az Egyesült Államokat. Ez derült ki a Turisztikai Világszervezet sajtóértekezletén.
Kevés konkrét szám hangzott el, hiszen a végleges adatok csak valamikor tavasszal lesznek hozzáférhetőek, de már most is látszik, hogy Spanyolország kiválóan szerepelt tavaly. Több mint 82 millió külföldi turista kereste fel a dél-európai országot annak ellenére, hogy terroristák augusztusban merényletet hajtottak végre az egyik legnépszerűbb turistacélpont, Barcelona kellős közepén. Ezenkívül ősszel megindult a politikai harc Katalónia függetlenségéért, ami sok tüntetéssel és sztrájkkal járt.
Mariano Rajoy miniszterelnök mégis büszkén jelenthette be, hogy
több mint 82 millió külföldi kereste fel Spanyolországot,
míg tavaly csak 75 millióan voltak. Európa általában jól szerepelt: Franciaország, melyet a korábbi években a terrorakciók szintén veszélyeztettek, megőrizte első helyét.
Az egész világon jól ment ennek az iparágnak, tavaly 7 százalékkal több volt a külföldi turista a világban. Európában 8 százalékos volt a növekedés.
Az Egyesült Államok tavaly a második helyen végzett, és esélye volt arra, hogy megszerezze az aranyérmet,
hiszen a fő vetélytárs, Franciaország súlyos problémával küzdött. Szinte naponta szerepelt a hírekben valamilyen terrorakcióval vagy fenyegetéssel. Ez pedig nem igazán vonzza a turistákat. Aztán jött Donald Trump, és egycsapásra minden megváltozott. Az USA olyan benyomást kezdett kelteni a külföldiekben, hogy ott fajgyűlöletre és ellenséges érzületre számíthatnak, olyannyira, hogy Trumpnak többször is cáfolnia kellett azt, hogy rasszista lenne.
Trump jelentősen megszigorította az ellenőrzést a határokon. Egyes államok polgárait egészen egyszerűen kitiltotta az Egyesült Államokból. (Elsősorban olyan muszlim többségű országokról van szó, ahonnan esetleg dzsihádisták is érkezhetnek). A jövő sem látszik reménykeltőnek az amerikai turizmus számára. Trump épp mostanában jelentette ki, hogy nem akar bevándorlókat látni „pöcegödör” országokból. Sok állam magára vette a sértést.
Ezzel szemben Európa továbbra is a nyitottságot hangsúlyozza,
noha itt sokkal több a merénylet is. Mégis Emmanuel Macron francia elnök büszkén játssza el az anti-Trump szerepet. Ez nem tesz rosszat Franciaország vonzerejének sem. A franciák bíznak is abban, hogy sokáig megőrzik az első helyet a világ turizmusában.
A világ egyik legnagyobb tejfeldolgozó cége, a több mint 17 milliárd eurós éves forgalmat bonyolító francia Lactalis több mint 12 millió doboz, elképzelhetően szalmonellával fertőzött tejport adott el 83 országban. Elsősorban csecsemőknek szánt tejporról van szó. A szalmonellafertőzés kisgyerekek esetében akár halálos komplikációkkal is járhat.
Franciaországban eddig 35 esetet vizsgálnak, de érkeztek szalmonellafertőzésről szóló hírek Spanyolországból és Görögországból is.
Egy észak franciaországi tejüzem a felelős a súlyos fertőzésért. Ezt már azóta bezárták. A hatóságok most azt vizsgálják: mióta tudott a cég vezérkara arról, hogy szalmonellával fertőzött lehet a bébitejpor?
Sokan kételkednek abban, hogy igazat mondott a cég első embere, aki a Journal du Dimanche vasárnapi lapnak azt mondta: azonnal léptek, miután érzékelték a fertőzésveszélyt.
A Lactalis kártérítést ígért az áldozatoknak, akik egyébként Franciaországban már szervezetbe tömörültek.
A francia hatóságok a kereskedő cégeket is vizsgálják hiszen több nagy áruházlánc azt követően is kitette a polcokra a dobozokat, hogy már tudhatták: a tej esetleg fertőzött. Mindez nagy csapás a világhírű francia élelmiszeriparra, amely igen büszke arra, hogy higiéniai normái messze meghaladják az átlagot.
A Lactalis botrány azonban most megingathatja a bizalmat a francia élelmiszeripar iránt és ez az exportra is hathat, pedig az igen fontos a francia gazdaság számára.
Ezért a Macron-kormányzat példás vizsgálatot ígér mind a szalmonellával fertőzött tejet előállító Lactalis, mind pedig az azt árusító áruházláncok ellen.
tejport 83 országba adta el a cég, mely ezen a piacon világmárkának számított. Eddig…
Donald Trump amerikai elnök telefonon megvitatta az észak-koreai és az iráni helyzetet Emmanuel Macron francia államfővel.
A beszélgetést Donald Trump kezdeményezte, és még szombaton került rá sor, de a Fehér Ház csak vasárnap este adott ki róla közleményt.
A Fehér Ház szerint a beszélgetés célja az volt, hogy aláhúzza az Egyesült Államok, Dél-Korea és a nemzetközi közösség elkötelezettségét Észak-Korea atomfegyver-mentességének megteremtésében.
„A két államfő egyetértett abban is, hogy a széleskörű tüntetések Iránban a rezsim kudarcát jelzik, amely népe szükségleteinek kielégítése helyett a nemzet gazdagságát a terrorizmus és harciasság finanszírozására fordítja külföldön” – olvasható a közleményben.
„A menekültválságig úgy tűnt, hogy Vona Gábor és a Jobbik veszélyes lehet Orbán számára, de mostanra már más a helyzet. Mivel a Jobbik iránt is minden hatodik magyar lelkesedik, a jobboldali radikális és szélsőjobb pártok – a Fidesz és a Jobbik – együtt mintegy 70 százalékot szerezhetnek.”
A Huffington Post liberális amerikai portál német kiadása politikai előrejelzést közölt 2018-ra. A rossz hír az, hogy természetesen nem lehet pontosan megmondani előre a jövendő történéseket. Ám mégis lehet a múlt és a jelen ismeretéből a jövőre nézve következtetéseket levonni – írta a szerző (Sebastian Christ), aki már tavaly is megpróbálkozott hasonló előre jelzésekkel, és csak néhány esetben tévedett.
(1) Elsőként megállapította: Bajorországban véget ér a CSU egyeduralma, és a párt a jövőben koalíciókra szorul. Ehhez azonban a pártnak újra fel kell találnia önmagát, mert öntelt választási egyletként és középszerű vidéki politikusok karrierjének gyorsítójaként nemigen számíthat sikerekre a továbbiakban.
(2) Az oroszországi elnökválasztás Putyin végének a kezdete lesz. Tévedés az oroszországi rendszert klasszikus diktatúrának tekinteni, ennél bonyolultabb a helyzet. Nem minden hatalom az elnöktől való, hanem alapját a kölcsönös függőségek szövete adja: az államfő a pénzfolyamokhoz és támogatásokhoz való hozzáférést szervezi, és a kedvezményezettek tartják hatalmon az elnököt. Putyin a látszat ellenére nem mindenható: a hálózat azt akarja, hogy a saját üzletei hosszú távon zavartalanul működjenek. A választások fontosak, hogy megmutassák, milyen szilárdan ül a nyeregben a patrónus. Ám a mostani lehet az utolsó választás, amelyen Putyin elindul: mert az orosz alkotmány szerint 2024-től hat év szünetet kell tartania. Azt követően pedig már 77 éves lesz, ami kockázatot jelent a hálózat számára. Még Alekszander Navalnij kizárása a választásokból is felgyorsíthatja Putyin hanyatlását, mert a csekély részvétel azt jelzi a hálózatnak, hogy elégedetlenség mutatkozik a patrónussal szemben.
(3) Az amerikai kongresszusi választásokon Trump republikánusai lesznek a fő vesztesek. Az elnök megosztja Amerikát, és ezen belül a republikánusokat is: a konzervatívok között a mérsékeltek számára Trump egyszerűen kínos. Idén novemberben ez meg fog mutatkozni: azon politikusok felének kell újra indulni, akik 2016-ban felelősek voltak Trump jelöléséért, és ez lesz az első alkalom, hogy Amerika nemzeti szinten szavazhat az elnök politikájáról. A republikánus szavazók kemény magja már nem lesz elegendő az abszolút többségek megszervezéséhez, a republikánusok mandátumokat fognak elveszíteni, és ez megnehezíti Trump számára választási ígéretei teljesítését.
(4) Európában a populista őrület újabb fordulója következik – írta a szerző. Szólt Olaszországról, majd Magyarországgal kapcsolatban megállapította: a menekültválságig úgy tűnt, hogy Vona Gábor és a Jobbik veszélyes lehet Orbán számára, de mostanra már más a helyzet. Mivel a Jobbik iránt is minden hatodik magyar lelkesedik, a jobboldali radikális és szélsőjobb pártok – a Fidesz és a Jobbik – együtt mintegy 70 százalékot szerezhetnek.
(5) Angela Merkel az év végén is Németország kancellárja lesz. Tény, hogy pártja a választásokon története legrosszabb eredményét érte el, és már vannak viták arról, hogy az első német kancellár asszony kora véget ér-e, és ha igen, mikor, de egyelőre Merkelnek nincs komoly alternatívája. Egyfelől azért, mert az SPD jelenleg nem képes kancellárt állítani, másfelől az unión belül is csak olyan jelöltek vannak, akik túl fiatalok, túl öregek, vagy túl népszerűtlenek.
(6) Németország és Franciaország újra közelebb húzódik egymáshoz. Macron megtette az első lépést a németországi választások másnapján, Merkel számára pedig nyilvánvalóan fontos, hogy várhatóan utolsó periódusában rendezze külpolitikai hagyatékát. Nem állhat érdekében, hogy úgy vonuljon be a történelembe, mint aki gondatlanságból megölte az európai eszmét. Az unió megreformálása irányába ható nyomást most megkapja Macrontól, és ketten együtt a német-francia kapcsolatok történetének legizgalmasabb tandemjét alkothatják: reform-igyekezet és tapasztalat, energia és nyugalom – ideálisan kiegészíthetik egymást.
(7) Hessen tartományban fennmarad a CDU és a zöldek közös kormányzása – írta a szerző.
Még az idén felül fogják vizsgálni a francia médiaszabályozást annak érdekében, hogy fellépjenek a közösségi médiában terjengő álhírek ellen, amelyek veszélyeztetik a liberális demokráciákat.
„Ha meg akarjuk védeni a liberális demokráciákat, erős törvényekre van szükségünk” – mondta egy sajtótájékoztatón Emmanuel Macron francia elnök.”
A francia államfő szerint az új szabályozást a közösségi médiaplatformokra alkalmazzák majd, különösen a választási időszak alatt. Jelentősen megváltozik a média felügyeletére hivatott Audiovizuális Legfelsőbb Tanács szerepe is.
Macron az álhírekkel kapcsolatosan korábban különösen sokat bírálta az orosz médiát, az RT orosz televíziót pedig azzal vádolta meg, hogy róla is téves információkat helyezett el a weboldalán és a közösségi médiában a francia elnökválasztás során.
2018 döntő év lesz Európa számára. Ha Franciaország és Németország együttműködik, akkor Európa globális szereplővé válhat, mely egyenrangú az USA-val és Kínával – erről beszélt Emmanuel Macron francia elnök újévi köszöntőjében. Angela Merkel valamivel korábban ugyancsak hitet tett amellett, hogy Franciaországgal együttműködve megújítják Európát. Csakhogy Németországban egyelőre nincsen kormány.
„Késlekedés nélkül megalakítom az új kormányt”- ígérte Angela Merkel.
A kancellárasszonynak nem lesz könnyű dolga, mert két partnere: a bajor CSU és a szociáldemokrata párt sok kérdésben homlokegyenest ellenkező nézetet vall. Ilyen például a menekültkérdés.
Jellemző, hogy a CSU a koalíciós tárgyalások előtt csúcstalálkozót tart, melynek díszvendége Orbán Viktor magyar miniszterelnök lesz. Ő pedig ebben az ügyben szembeszállt Merkel kancellárral is, de méginkább Martin Schulz-cal. A szociáldemokraták vezetője korábban az Európai parlament elnöke volt. Ebben a minőségében éles polémiát folytatott menekültügyben, és sok más kérdésben is a magyar miniszterelnökkel.
Ha Martin Schulz lesz az alkancellár és a külügyminiszter az új német kormányban, akkor a magyar kormánynak és személyesen Orbán Viktornak érdekes időszakra kell felkészülnie. Ha pedig megindulnak a Merkel-Macron páros reformtervei, akkor Magyarországnak döntenie kell: belép-e az eurózónába, ahol a változások zajlanak vagy kívül marad.
Aki kimarad, az lemaradhat. A kétsebességes Európában a második vonalnak nem sok jut majd – ezt mind Németország mind pedig Franciaország egyértelművé tette. Csakhogy a Merkel-Macron páros reformjaihoz mindenképp kell egy német kormány. A választásokat szeptemberben tartották, de kormány még mindig nincs. Angela Merkel a politikai túléléséért küzd: ha nem tud összehozni egy működőképes koalíciót a CDU-CSU-SPD trióból, akkor minden bizonnyal végetér a Merkel-korszak Németországban. Emmanuel Macron francia elnök pedig egyedül kevés egy átfogó uniós reformhoz.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
