Az energiaszuverenitás nem azt jelenti, hogy egy ország minden energiahordozóból önellátó, hanem azt, hogy több beszerzési forrásra, fejlett infrastruktúrára és stabil kereskedelmi kapcsolatokra támaszkodhat. A globális energiapiac korában a kormányok mozgástere korlátozott, miközben egy-egy beruházás éveket, sőt évtizedeket igényel. Erről beszélt Holoda Attila energetikai szakértő a Pénzügykutató Intézet rendezvényén, ahol az európai dízelhiánytól kezdve Paks II helyzetéig számos aktuális kérdést érintett.
Nem az önellátás az energiaszuverenitás
„Az ármozgás szinte teljesen globálissá vált a kőolaj- és földgázpiacon” – hangsúlyozta Holoda Attila. Az energetikai szakértő szerint ezt jól mutatta a Hormuzi-szoros körül kialakult bizonytalanság is. Bár a közel-keleti olaj és földgáz jelentős része korábban ázsiai piacokra került, a szállítások kockázatának növekedése azonnal éreztette hatását a világpiacon. A nagy ázsiai vásárlók alternatív források után néztek, ami felhajtotta az árakat szerte a világon.
Holoda szerint ebből az következik, hogy a nemzeti kormányok befolyása az energiaárakra korlátozott. A politikai döntések rövid időtávon születnek, miközben az energetikában egy-egy komoly beruházás két-hét év alatt valósul meg, nagyobb projektek esetében pedig akár húszéves megtérülési idővel kell számolni. Mindez különösen nehéz időszakban terheli az állami költségvetéseket, amelyek Európa-szerte egyre nagyobb nyomás alatt állnak.
Európa dízelből továbbra is importra szorul
Az energetikai szakértő szerint az európai üzemanyagpiac egyik legnagyobb problémája a dízelhiány. Naponta mintegy 8,5 millió hordó dízel fogy Európában, miközben a kontinens finomítói hozzávetőleg 7,5 millió hordót állítanak elő. A hiányzó mennyiséget importból kell fedezni.
Logikusnak tűnhetne új olajfinomítók építése, ám a beruházók óvatosak. Egy korszerű finomító megtérülése akár húsz évet is igénybe vehet, miközben az Európai Unió klímapolitikai és zöldátállási céljai éppen a fosszilis energiahordozók visszaszorítását célozzák. „Ki vállal ekkora kockázatot?” – tette fel a kérdést Holoda Attila, aki az európai finomítóipar helyzetét klasszikus „22-es csapdájának” nevezte.
Nem csak az orosz olajra épül a magyar ellátás
A szakértő szerint Magyarország energiaellátásának egyik gyakran félreértett kérdése az orosz kőolajtól való függőség. A százhalombattai és a pozsonyi finomító együttes kapacitása évente mintegy 14 millió tonna, a tényleges feldolgozás azonban ennél alacsonyabb.
A százhalombattai finomítóban végrehajtott technológiai fejlesztések ráadásul lehetővé tették, hogy ne kizárólag az orosz Ural-típusú nyersolajat dolgozzák fel. Alternatív szállítási útvonalként rendelkezésre áll az Adria-vezeték is, amely Horvátország felől biztosíthat nyersolajat Magyarország számára. Holoda szerint ez azt mutatja, hogy az ország energiabiztonságát nem kizárólag az orosz import határozza meg.
Paks II hiányzó kapacitása már ma is érezhető
Az idei nyári időszak rámutatott a magyar villamosenergia-rendszer egyik sérülékeny pontjára is. A Duna alacsony vízállása időszakosan megnehezítette a paksi atomerőmű működését, miközben a nyári hőség miatt rekordközeli villamosenergia-igény jelentkezett.
Holoda Attila szerint már most látható, hogy szükség lenne arra a többletkapacitásra, amelyet a Paks II beruházás biztosíthatna. Ugyanakkor továbbra is bizonytalan, hogy az új blokkok mikor állhatnak üzembe, miközben a projekt költségei és geopolitikai vonatkozásai egyaránt jelentős kérdéseket vetnek fel.
Az energiaszuverenitás valójában a választás szabadsága
Holoda Attila előadásának legfontosabb üzenete az volt, hogy az energiaszuverenitás fogalmát gyakran félreértelmezik. Példaként Svájcot említette, amely jelentős szénhidrogén-készletek nélkül is Európa egyik leggazdagabb és legstabilabb állama.
A szakértő szerint a valódi energiaszuverenitás nem az önellátásban rejlik, hanem abban, hogy egy ország több forrásból, több útvonalon, versenyképes áron tud energiához jutni. Magyarország számára is ez jelentheti az energiabiztonság alapját: a diverzifikált beszerzés, a megfelelő infrastruktúra és a rugalmas piaci kapcsolatrendszer.
