„Mindent megteszünk a rezsicsökkentés fenntartásáért” – jelentette ki Kapitány István energiaminiszter. A mondat megnyugtatónak hangzik, csakhogy egyre több a kérdés mögötte.
Az európai gázpiac bizonytalan, az orosz import jövője kétséges, a költségvetés pedig évek óta súlyos terheket cipel. Miközben a politika továbbra is azt ígéri, hogy megvédi a lakosságot a piaci áraktól, egyre kevésbé világos, ki és miből fizeti meg ennek a számláját.
A kormányzat állítása szerint Magyarország gázellátása biztonságban van. A tárolók töltöttsége az uniós átlagnál kedvezőbb, hosszú távú szerződések garantálják az ellátást, így a következő tél miatt egyelőre nem kell aggódni. Ez azonban csak a probléma egyik fele. A másik az ár.
A rezsicsökkentés politikailag szinte érinthetetlen. Nem véletlenül. Magyarországon a bérek és a háztartások teherbíró képessége messze nem teszi lehetővé, hogy a fogyasztók piaci áron fizessék az energiát.
Amit a családok nem fizetnek ki a számlákban, azt végső soron az állam vállalja magára. Márpedig az államkassza nincs olyan állapotban, hogy korlátlanul finanszírozza ezt a különbséget.
A jövő évi költségvetés ezért kulcsfontosságú dokumentum lesz. Kiderülhet belőle, mekkora áldozatot hajlandó hozni a kormány a rezsivédelem fenntartásáért, illetve milyen más területeken kell meghúzni a nadrágszíjat.
A politika ugyan nem használja a „megszorítás” szót, de a költségvetés matematikája nem ismeri a kommunikációs trükköket.
A magyar kormány számára a legnagyobb rémkép továbbra is a Bokros-csomag öröksége. A rendszerváltás utáni Magyarország egyik legismertebb stabilizációs programja helyreállította a költségvetési egyensúlyt, de súlyos politikai árat követelt. Az akkori tapasztalat mély nyomot hagyott a hazai politikai elit gondolkodásában. Azóta a legtöbb kormány inkább kerülőutakat keres, mintsem nyíltan vállalja a népszerűtlen intézkedéseket.
Ez a hozzáállás ma sem változott. A kormányzat egyszerre akarja megőrizni a rezsicsökkentést, leszorítani a hiányt és fenntartani a gazdasági növekedést. Kérdés, hogy hosszabb távon teljesíthető-e ez a három cél egyszerre.
Az energiaszámla ugyanis nem politikai deklarációk alapján készül, hanem a nemzetközi piacokon.
A probléma ráadásul nem kizárólag magyar. Európa vezető gazdaságai sem találták meg a növekedés és a költségvetési fegyelem közötti egyensúlyt. Franciaország és Németország egyaránt komoly dilemmákkal küzd, miközben Ázsia több gazdasága már a következő évtized technológiai és ipari versenyére készül.
Magyarország előtt így nem egyszerűen az a kérdés áll, hogyan biztosítsa a következő tél gázellátását. A valódi dilemma az, hogy meddig tartható fenn egy olyan rendszer, amely politikailag népszerű, gazdaságilag viszont egyre nehezebben finanszírozható. A rezsicsökkentés ugyanis nem attól kerül veszélybe, hogy elfogy a gáz, hanem attól, hogy elfogy a pénz.
