A cseh szenátusi választás eredménye jóval túlmutat a 27 megújított mandátum sorsán. Miközben Európa-szerte erősödni látszanak a nemzeti-populista és rendszerkritikus erők, Andrej Babiš ANO mozgalma történelmi vereséget szenvedett: egyetlen helyet sem szerzett a felsőházban. A kudarc nemcsak a cseh kormányfő politikai befolyásának határait mutatja meg, hanem figyelmeztetés lehet az Orbán Viktor köré szerveződő európai Patrióták számára is. A választás azt sugallja, hogy Közép-Európában sem korlátlanul értékesíthető az a politikai ajánlat, amely a rendszerellenes retorikát egyre inkább oroszbarát állásfoglalásokkal kapcsolja össze.
„Az ANO számára ez az eredmény katasztrófa. Egyáltalán nem gondoltuk, hogy előfordulhat: ezen a választáson egyetlen mandátumot sem szerzünk” – ismerte el Andrej Babiš, miután pártja teljesen kiszorult a szenátus most megújított harmadából.
A vereség első pillantásra meglepőnek tűnhet, hiszen az ANO továbbra is Csehország egyik legerősebb politikai ereje. A szenátusi választások azonban gyakran pontosabban jelzik a politikai hangulat változását, mint a hagyományos pártpreferencia-mérések. A választók ilyenkor könnyebben küldenek figyelmeztető üzenetet a hatalomnak, különösen akkor, amikor gazdasági bizonytalanság, inflációs nyomás és társadalmi elégedetlenség jellemzi az országot.
Ebben a tekintetben a cseh eredmény nem elszigetelt jelenség. A nyugati világ számos országában megfigyelhető, hogy a kormányon lévő politikai erők egyre nehezebben tudják fenntartani támogatottságukat. Az életszínvonal stagnálása vagy romlása, az energiaválság, a geopolitikai feszültségek és a fiatal generációk növekvő elégedetlensége mind hozzájárulnak a politikai rendszerrel szembeni bizalmatlansághoz. A protesthangulat azonban nem mindig annak kedvez, aki a leghangosabban bírálja az establishmentet.
Megkopott az oroszbarát üzenet vonzereje
Babiš vereségének hátterében sok elemző szerint nem pusztán a gazdasági tényezők állnak. A volt kormányfő politikája az utóbbi években egyre közelebb került Orbán Viktoréhoz, különösen az ukrajnai háború és az európai biztonságpolitika kérdésében.
A cseh milliárdos politikus tavaly még Orbán Viktor és az osztrák Szabadságpárt vezetője oldalán ünnepelte a Patrióták európai parlamenti frakciójának létrejöttét. A kezdeményezés célja egy új jobboldali tömb kialakítása volt, amely a brüsszeli integrációs politika kritikájára, a nemzeti szuverenitás hangsúlyozására és a migrációellenes programokra épül.
Csakhogy a közép-európai választók számára az orosz agresszió árnyékában az Ukrajnával kapcsolatos álláspont továbbra is érzékeny kérdés maradt. Míg Magyarországon Orbán Viktor politikája továbbra is jelentős választói támogatottsággal rendelkezik, Csehországban és Lengyelországban az orosz fenyegetés történelmi tapasztalata jóval erősebben él a társadalomban. Emiatt sok választó gyanakvással figyeli azokat a politikusokat, akik túlzott nyitottságot mutatnak Moszkva irányába.
Babiš politikai ellenfelei évek óta igyekeznek rámutatni a politikus szovjet korszakhoz kötődő kapcsolataira és üzleti múltjára. Bár ezeknek a vádaknak egy része politikai természetű, a kérdés továbbra is része a közéleti vitáknak. Az ukrajnai háború kitörése óta pedig minden olyan politikus, akit a közvélemény akár csak részben is Moszkvához köt, nehezebb helyzetből indul a választásokon.
Orbán európai stratégiájának is kellemetlen üzenet
A cseh eredmény Orbán Viktor számára sem teljesen közömbös. A magyar miniszterelnök az utóbbi években tudatosan építette nemzetközi szövetségi rendszerét, amelynek egyik kulcsszereplője éppen Andrej Babiš volt. A Patrióták frakciójának jövője jelentős részben attól függ, hogy tagpártjai mennyire tudják stabilan megőrizni vagy növelni hazai támogatottságukat.
Ha az ANO hosszabb távon gyengülni kezd Csehországban, az csökkentheti a frakció politikai súlyát Brüsszelben is. Különösen azért, mert a Patrióták egyik alapvető állítása az, hogy Európa-szerte politikai áttörés előtt állnak a szuverenista erők.
A mostani választási eredmény ennek éppen az ellenkezőjére szolgáltat példát. A cseh szavazók ugyanis nem megerősítették, hanem érzékelhetően korlátozták Babiš politikai mozgásterét.
A lengyel figyelmeztetés
A közép-európai politikai vita másik fontos színtere Lengyelország, ahol a jelenlegi kormányzat az egyik leghatározottabb oroszellenes álláspontot képviseli Európában. Ebben az összefüggésben keltett figyelmet Radosław Sikorski külügyminiszter nyilatkozata is, amelyben élesen bírálta Orbán Viktor és az orosz vezetés kapcsolatát.
A lengyel diplomácia szerint Európának fokozottan figyelnie kell azokra a politikai erőkre, amelyek Moszkva érdekeivel részben egybeeső álláspontot képviselnek. Az ilyen kijelentések természetesen politikai viták részei, ugyanakkor jól mutatják, milyen mély törésvonal alakult ki Közép-Európában az orosz-ukrán háború megítélése körül.
Míg Budapest a pragmatikus együttműködés szükségességét hangsúlyozza, Varsó és Prága jelentős része továbbra is biztonsági fenyegetésként tekint Oroszországra. Ez a stratégiai különbség nemcsak a külpolitikában, hanem a választói magatartásban is egyre látványosabban jelenik meg.
Többről szól, mint egy választási vereségről
Andrej Babiš szenátusi kudarca ezért nem pusztán egy rosszul sikerült választás története. Sokkal inkább annak jelzése, hogy a közép-európai jobboldalon zajló átrendeződés korántsem egyirányú folyamat. Miközben a Patrióták vezetői európai előretörésről beszélnek, a cseh választók egy része éppen most vonta kétségbe ennek a politikai modellnek a vonzerejét.
A kérdés már nem az, hogy létezik-e alternatíva a hagyományos európai politikai fősodorral szemben. Inkább az, hogy az Orbán Viktor, Andrej Babiš és szövetségeseik által kínált út képes-e tartós társadalmi többséget teremteni. A cseh szenátusi választás alapján erre ma kevésbé egyértelmű a válasz, mint néhány hónappal ezelőtt volt.
