A budapesti Türk Államok Szervezetének székházától a több száz milliárd forintos hitelprogramokig látványosan felértékelődtek Magyarország kapcsolatai a türk világ államaival az elmúlt másfél évtizedben. Orbán Viktor keleti nyitásának egyik legfontosabb pillére lett a stratégiai együttműködés Azerbajdzsánnal, Törökországgal és a közép-ázsiai országokkal. A kérdés ugyanakkor változatlan: milyen gazdasági és politikai hasznot hozott Magyarországnak a türk orientáció, amelynek egyik legellentmondásosabb fejezete a baltás gyilkosként ismert Ramil Safarov kiadatása volt?
A türk kapcsolat ára
A Budakeszi úton álló villa, amelyet a magyar állam 2019-ben mintegy 1,4 milliárd forintért vásárolt meg a Türk Tanács, mai nevén a Türk Államok Szervezete budapesti képviselete számára, jól jelképezi azt a kiemelt szerepet, amelyet Orbán Viktor kormánya a türk államokkal fenntartott kapcsolatoknak tulajdonít. Az iroda fenntartása azóta is milliárdokba kerül, miközben magyar állami források áramlottak különböző befektetési alapokba és gazdasági programokba.
A magyar Eximbank jelentős hitelkereteket nyitott a türk országok számára, a kormány pedig rendszeresen stratégiai szövetségesként beszél Azerbajdzsánról, Kazahsztánról, Üzbegisztánról vagy Kirgizisztánról. Orbán Viktor többször hangsúlyozta a magyarok és a türk népek közötti történelmi kapcsolatok jelentőségét, és politikai szinten is látványosan közeledett e térség vezetőihez.
Az azeri kapcsolat és a Safarov-ügy
A kapcsolatok egyik legsúlyosabb diplomáciai válságát azonban éppen Azerbajdzsán idézte elő. Magyarország 2012-ben kiadta Azerbajdzsánnak Ramil Safarovot, azt az azeri katonatisztet, akit a magyar bíróság jogerősen életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt egy budapesti NATO-tanfolyamon elkövetett gyilkosság miatt.
A kiadatást követően Safarovot Azerbajdzsánban nem börtön várt, hanem elnöki kegyelem. Azonnal szabadlábra helyezték, előléptették és anyagi juttatásokkal jutalmazták. A döntés miatt Örményország megszakította diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal.
A történet egyik kevésbé ismert eleme, hogy sajtóértesülések szerint Safarov már magyarországi börtönévei alatt arról beszélt látogatóinak, hogy magas szintű tárgyalások folynak kiadatásáról, és meggyőződése volt, hogy szabadon bocsátása esetén sem számíthat magyar tiltakozásra. Ezek az állítások ugyan nem bizonyítják a háttéralkuk létezését, de utólag különös megvilágításba helyezik a kiadatás körülményeit.
A kiadatás hátteréről azóta is számos találgatás látott napvilágot, ugyanakkor mindmáig nem került elő olyan bizonyíték, amely igazolná, hogy Magyarország közvetlen pénzügyi ellenszolgáltatást kapott volna a döntésért.
Alijev rendszere és a magyar nyitás
A magyar külpolitika a Safarov-ügy okozta nemzetközi felháborodás ellenére sem távolodott el Bakutól. Sőt, az elmúlt években tovább mélyültek a gazdasági kapcsolatok.
Azerbajdzsánt jelenleg is Ilham Alijev elnök irányítja, aki apját, a szovjet időszakban magas rangú állambiztonsági és pártvezetői tisztségeket betöltő Heydar Alijevet követte a hatalomban. Az ország politikai rendszerét nemzetközi szervezetek rendszeresen bírálják a demokratikus intézmények korlátozott működése miatt, mindez azonban nem akadályozta a magyar kormányt abban, hogy stratégiai partnerként kezelje Bakut.
Az energetikai együttműködés különösen fontos szerepet kapott, mivel Azerbajdzsán lehetséges alternatív forrásként jelent meg az orosz energiafüggőség csökkentéséről szóló európai vitákban.
Erdogan és a türk világ
A türk együttműködés kulcsszereplője Recep Tayyip Erdogan török elnök. Ankara évek óta igyekszik növelni befolyását a türk nyelvű országok között, és a Türk Államok Szervezetét ennek egyik intézményi kereteként használja.
Orbán Viktor és Erdogan kapcsolata különösen szorosra fűződött az elmúlt évtizedben. A magyar miniszterelnök rendszeresen kiemelt partnerként beszél Törökországról, miközben Ankara következetesen támogatja Budapest több nemzetközi kezdeményezését.
A nagy kérdés
A magyar kormány szerint a türk nyitás új piacokat, befektetéseket és geopolitikai mozgásteret biztosít Magyarországnak. A bírálók ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a kapcsolatépítés költségei jelentősek, miközben a kézzelfogható gazdasági eredmények sokszor nehezen mérhetők.
A Safarov-ügy, a milliárdos befektetési programok, valamint az autoriter rendszerekkel fenntartott szoros együttműködés ezért máig azt a kérdést veti fel: valóban megtérült-e Magyarország számára Orbán Viktor nagy türk stratégiája, vagy inkább politikai szimbolikáról és személyes vezetői kapcsolatok építéséről szólt az elmúlt másfél évtized egyik legkülönösebb külpolitikai vállalkozása?
