Kezdőlap Címkék Japán

Címke: Japán

Rakéta kísérlet a tárgyalások bejelentése után

Észak Korea két rakétát lőtt ki – valószínűleg tengeralattjárókról – közölte a védelmi minisztérium Szöulban. Mind Dél Korea mind pedig Japán tiltakozott mondván: Észak Korea a rakéta kísérletekkel durván megsértette a Biztonsági Tanács határozatát.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szankciókat alkalmaz Észak Koreával szemben annak érdekében, hogy rábírja a világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszert nukleáris és rakéta fejlesztési programjának befejezésére.

Szombaton szakértői szinten újrakezdődnek a tárgyalások

Észak Korea és az Egyesült Államok képviselői a hétvégén újrakezdik a tárgyalásokat arról, hogy Észak Korea hajtson végre leszerelési programot. Cserébe az ENSZ fokozatosan megszüntetné a szankciókat Észak Koreával szemben. A világtól elzárkózó nemzeti kommunista államban jelenleg sokan éheznek, mert a diktátor minden erőforrást a katonai célokra használ fel.

Kim Dzsong Un és Donald Trump legutóbb a két Koreát elválasztó fegyverszüneti vonalon találkozott egymással. Sőt Trump át is lépte a vonalat, így ő volt az első amerikai elnök Észak Korea területén. Korábban két csúcstalálkozót tartottak. Tavaly Szingapúrban Donald Trump és Kim Dzsong Un megállapodott a leszerelésben. Ez meg is kezdődött, de azután leállt, mert az amerikaiak közölték: a szankciókat csakis akkor szüntetik meg, ha a leszerelés teljes mértékben megtörtént és azt nemzetközi ellenőrök igazolták. Észak Korea ezt nem fogadja el: szerintük a két folyamatnak párhuzamosan kellene haladnia. A második csúcstalálkozó ezért nem is sikerült: idén tavasszal úgy ért véget Hanoiban, hogy tulajdonképp el sem kezdődött. Trump közölte: ilyen körülmények között nem tárgyal. Azóta tart a harmadik csúcstalálkozó előkészítése. Trump időközben kirúgta nemzetbiztonsági tanácsadóját John Boltont. Aki azután bírálta az elnök Észak Koreával kapcsolatos politikáját.

Trump fütyül Japánra

0

Ezt állapíthatta meg Abe Sinzo miniszterelnök, aki négynapos vizit után vehetett búcsút Donald Trumptól. A japánok mindent bevetettek, hogy legyezgessék az amerikai elnök legendás hiúságát: ő volt az első amerikai elnök, akit a krizantém trónon ülő új császár elsőként fogadott!

Karosszékben üldögélve szemlélhette a szumó birkózást, melyet mindenki a földön ülve nézett körülötte. Dehát ott voltak a piszkos anyagiak, melyek szembeállítják egymással a világ első és harmadik hatalmát. És ott volt a diplomácia, a maga kötelező udvariasságával, melyet Trump egyáltalán nem sietett elsajátítani.

Csúnyán megsértette japán vendéglátóit azzal, hogy folyton csak Kínáról beszélt

A Nikkei Asian Review szerint négyszemközt Abe Sinzo miniszterelnökkel Donald Trump egyre csak azt hajtogatta: a kínaiak nem bírják már sokáig a büntető vámokat és kapitulálni fognak! Japán miniszterelnökének kellett figyelmeztetnie arra, hogy a távol-keleti szigetország az USA szövetségese és a világ harmadik legnagyobb gazdasági hatalma. Egyáltalán nem mellesleg évszázados vetélytársa Kínának a Távol Keleten. Trumpot igazában sem Kína sem pedig Japán nem érdekli. Nála egy dolog számít igazán: a jövő évi választások az Egyesült Államokban!

Trumpnak egy a fontos: a farmerek szavazatai

Iowa államban lesz az első demokrata előválasztás. Ebben a mezőgazdasági államban dühösek Trumpra, aki pedig korábbi kormányzójukat nevezte ki nagykövetnek Pekingbe. A kormányzó ugyanis több mint harminc éve jó kapcsolatba került egy fiatal kínai vezetővel, aki Iowa államban kezdte el Amerika megismerését: Hszi Csinpinggel.

Csakhogy a farmereket nem ez érdekli igazán hanem az, hogy vásárol-e Kína az ő termékeikből? A kereskedelmi háborúban a kínaiak oda szúrják a tűt, ahol igazán fáj: a mezőgazdasági exportba! Érzi ezt Trump is, aki 16 milliárd gyors segély programot ígért a dühös farmereknek az Egyesült Államokban.

Japánban is kiderült: Trump csakis a választásokra koncentrál. Tokióban arra számítottak azt kéri majd Trump tőlük, hogy csökkentsék az amerikai autók behozatali vámját. Korábban ugyanis a németek és a japánok ellen Trump azt hozta fel, hogy sokkal több autójuk fut New Yorkban mint amerikai kocsi Európában illetve a távol-keleti szigetországban. A japánok meglepetésére Trump nem az autók hanem a mezőgazdasági vámok csökkentését kérte!

Trump lábon lőtte magát

Beiktatás után az USA elnökének az egyik első döntése volt, hogy kiszállnak az ázsiai-csendes óceáni szabadkereskedelmi övezetből. A japánok viszont nélkülük is folytatták és megcsinálták az övezetet, melynek tagja Ausztrália és Kanada is. Két nagy mezőgazdasági exportőr, amely így előnyhöz jutott az amerikaiakkal szemben. A japánok erre mosolyogva válaszolhatták volna, hogy “Te akartad így”, de Abe Sinzo miniszterelnöknek fontosabb volt a barátság a nagy szövetségessel. Nem is ezzel utasította el a kérést hanem azzal, hogy “egy cipőben járunk”! Japánban felsőházi választások lesznek. A liberális demokrata párt azzal alapozta meg évtizedes domináns szerepét a távol-keleti szigetországban, hogy magasan tartotta a védővámokat a mezőgazdasági behozatalban. A japán gazdaságok ugyanis sokkal drágábban termelnek, mert rosszabbak az adottságaik, de a védett piacokon biztonságban érzik magukat és leszavaznak a liberális demokrata pártra, mely vidéken verhetetlennek látszik.

Majd a választások után – mondta Abe Sinzo miniszterelnök. Trumpnak viszont sürgős még jóval a választások előtt! Ezért várhatólag  augusztusban lesz új amerikai-japán kereskedelmi egyezmény. Ez valószínűleg nem is lesz igazi egyezmény hanem sokkal inkább valamiféle keret megállapodás, melyet Donald Trump fel tud majd mutatni a dühös amerikai farmereknek – írja a Nikkei Asian Review Trump elnök négynapos japán körútjáról beszámolva.

Egy szimbolikus látogatás elé

0

Észak Korea megsértette a Biztonsági Tanács határozatát – mondta Bolton, Trump nemzetbiztonsági tanácsadója hetekkel azután vádolta meg Észak-Koreát, hogy Kim Dzsong un elnök megszemlélt egy ballisztikus rakétakísérletet. Rövid hatótávolságú rakétáról volt szó – Észak-Korea szerint csakis a hosszú hatótávolságú rakétákra vonatkozik a tilalom. John Bolton szerint viszont a rövid hatótávolságúakra is kiterjed az ENSZ BT tilalma.

Bolton időzítése nem véletlen, mert Trump elnök négynapos látogatást tesz Japánban. Ahol aggodalommal figyelik Észak-Korea rakéta kísérleteit, hiszen jóval közelebb vannak a koreai félszigethez mint az Egyesült Államok.

Trump szimbolikus látogatása Japánban

200 éve nem volt ilyen jelentős esemény Japánban – büszkélkedett az USA elnöke, aki az első külföldi államfő, akit az új japán császár elsőként díszvendégként fogad. A japánok jól tudják: az Egyesült Államok elnöke mérhetetlenül hiú ember, ezért igyekeznek hangsúlyozni, hogy rendkívüli mértékben elismerik emberi és vezetői nagyságát. A császári fogadáson túl Trump részt vesz egy szumó mérkőzésen is – méghozzá karosszékben, miközben a többi néző a szőnyeg szélén üldögél mint évszázadok óta mindig.

Az amerikai elnök látogatást tesz egy japán repülőgép anyahajón is, melyet átalakítottak annak érdekében, hogy fogadni tudja az F 35-ös vadászgépeket.

A második világháború óta az USA garantálja Japán biztonságát, de Trump arra buzdítja a távol-keleti szigetország vezetőit, hogy vállaljanak az eddiginél nagyobb szerepet a védelem megszervezésében. Trump ezen a címen jóval több amerikai fegyvert akar eladni Japánnak mint elődei. Az elnök a fegyver lobbi  legfőbb támogatói közé tartozik az Egyesült Államokban.

Trump a farmerek érdekeit is képviselni akarja Japánban: szóját és más mezőgazdasági árut kíván eladni.

Az amerikai farmerek ugyanis bajban vannak a Kína elleni kereskedelmi háború miatt kiszorulónak az 1,4 milliárdos kínai piacról. Trump számára a japán látogatás arra is alkalom, hogy megfricskázza Kínát, amely évszázados vetélytársa Japánnak.

Abe Sinzo japán miniszterelnökkel Trump együtt golfozik majd vasárnap. Megvitatják a koreai helyzetet is, mely rendkívüli mértékben érdekli Japánt. Abe Sinzo miniszterelnök is csúcstalálkozót ajánlott Kim Dzsong un-nak. Trump legutóbbi találkozása a duci diktátorral kudarcba fulladt Hanoiban.

Az USA elnöke számára a japán látogatás azért is fontos, mert Trump gőzerővel készülődik a jövő évi elnökválasztásra.

Ennek érdekében diplomáciai sikereket kell felmutatnia, és ezekből nincsen túlságosan sok, mert az USA elnöke sok ország vezetőivel összekülönbözött amióta a Fehér Házban üldögél.

Japán a hatodik szem szeretne lenni

0

Five eyes only – csak öt szemnek! Ez az angolszász hírszerző szövetség jelszava. Az USA, Nagy Britannia, Kanada, Ausztrália és Új Zéland alkotja a világ legfontosabb hírszerző közösségét. Ehhez szeretne mind közelebb kerülni Japán, mely egyre jobban tart Kína növekvő befolyásától Ázsiában és szerte a világon – írja a Nikkei Asian Review.

Az angol nyelvű japán portál arra hívta fel a figyelmet, hogy Abe Sinzo miniszterelnök amikor az öt állam valamelyikében tárgyal, akkor mindig felveti a szorosabb együttműködés gondolatát partnereinek, akik megértéssel hallgatják.

Mitől tart a világ harmadik legnagyobb gazdasági hatalma ?

Attól, hogy a kínaiak olyan messzire jutnak előre az informatikában, ahol Japán elmaradóban van, hogy kénytelenek lesznek tőlük átvenni a korszerű technológiát. Jól mutatja ezt az 5G rendszer, melyben a kínaiak a Huawei révén előnyt szereztek. De legalább ennyire tartanak a japánok attól a kínai tervtől, hogy a mesterséges intelligencia terén is világ elsőségre törnek a kínaiak.

Épp ezért Japánban nemrég elfogadtak egy nemzetbiztonsági akciótervet, melynek célja az informatikai hálózatok biztonságának növelése. Ezért is lenne fontos Japán számára, hogy az angolszász országok is megosszák velük az információikat a kínaiak szándékairól illetve gyakorlatáról. Nemrég a Google egykori kínai igazgatója hosszabb tanulmányban vázolta fel a globális verseny feltételeit az informatikában, és arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Államokon és Kínán kívül senki más nem rúghat labdába ezen a stratégiai fontosságú területen.

Miért vannak a vetélytársak mint Japán vagy az Európai Unió kudarcra ítélve ezen a kulcsfontosságú területen? A méretek miatt! Japán piaca több mint tízszer kisebb mint a kínaiaké! Az európaiak mind továbbra is nemzeti keretekben gondolkodnak, tehát ők is kicsik. A bronzéremért ezért igazán India küzdhet jó eséllyel, mert 1,3 milliárdos piaca, mely gyorsan növekszik, kellő hátteret nyújt ehhez. A 125 milliós Japán pedig minden eddiginél jobban rá van utalva a nemzetközi együttműködésre.

Találkozni akarok Kim Dzsong un-nal!

0

Abe Sinzo kormányfő erről a parlamentben beszélt, ahol felvázolta politikai irányvonalát. Tavaly még kizárta a találkozás lehetőségét Észak Korea ifjú diktátorával annak ellenére, hogy Kim Dzsong un találkozott Donald Trump amerikai elnökkel Szingapúrban.

Abe Sinzo attól tart, hogy Észak Korea tervezett leszerelése csakis a ballisztikus rakétákra terjed ki, melyekkel elérhetik akár az Egyesült Államok területét is. Japán viszont jóval közelebb fekszik Észak Koreához. A rakéta kísérletek során többször is átrepültek közepes hatótávolságú észak-koreai rakéták Japán fölött.

Észak Korea és az USA most új csúcstalálkozóra készül, melyen Trump és Kim Dzsong un megvitathatják a leszerelés teljes problémakörét. Észak Korea megindította a leszerelést, de azután le is állt, mert az Egyesült Államok meghosszabbította a szankciókat vele szemben. Washington felfogás szerint csakis akkor vetnek véget a szankcióknak, melyek súlyos károkat okoznak a világtól elzárkózó állam gazdaságának, ha már véget ért az atomfegyverek és a ballisztikus rakéták leszerelése. Észak Korea felfogása szerint a leszerelés hosszabb folyamat, és azalatt fokozatosan fel kell számolni a gazdasági szankciókat az országgal szemben. Amíg ugyanis érvényben vannak a szankciók addig a külföldi befektetők óvakodnak a pénzüket Észak Koreába vinni.

Észak Korea iparának alapjait a japánok teremtették meg a világháború idején. Miután az amerikaiak intenzíven bombázni kezdték a távol-keleti szigetországot, a hadiipar jelentős részét áttelepítették Észak Koreába, mely 1945-ig Japán gyarmata volt. Észak Koreát a szovjet csapatok szabadították fel és ott kommunista rendszert vezettek be. Diplomáciai kapcsolat azóta sincs Észak Korea és Japán között.
Abe Sinzo miniszterelnök most viszont azt javasolta, hogy vegyék fel a diplomáciai kapcsolatot egymással. Japán miniszterelnöke nemrég tett sikertelen látogatást Moszkvában, ahol a Kurili szigetek miatt továbbra sincs megegyezés a két nagyhatalom között. Ezért most Abe Sinzo Kína fele fordult: minden korábbinál aktívabb együttműködést javasolt Pekingnek. A világ második és harmadik számú nagyhatalma ősi rivális a térségben, de most talán egymásra találnak Trump nacionalista irányvonala miatt. Észak Korea egyetlen igazi szövetségese Kína. Kim Dzsong un minden csúcstalálkozó előtt gondosan konzultál Hszi Csinping elnökkel. Észak Korea Japán fele is csak akkor fog nyitni, hogyha erre Pekingben rábólintanak.

Az ellenségek szövetsége – Japán és kínai együtt az USA ellen?

0

Hét év után most először látogat el japán miniszterelnök Pekingbe, ahova több 500 üzletember kíséri el. A világ második és harmadik legnagyobb gazdaságának vezetői a két állam kapcsolatain túl a közös globális perspektívákat vizsgálják meg. Hszi Csinping és Abe Sinzo az elmúlt években gyakran találkozott egymással különböző nemzetközi fórumokon. Nemrég Brüsszelben tartottak Európa-Ázsia fórumot, melyen Japánt Abe Sinzo miniszterelnök, Kínát pedig Li Kocsiang kormányfő képviselte. Kína miniszterelnöke, aki a Mennyei Birodalom második számú vezetője, májusban tett látogatást Tokióban.

Belép-e Kína a csendes óceáni szabadkereskedelmi övezetbe?

Amint Trump beköltözött a Fehér Házba máris azt közölte: az USA kimarad a Csendes óceáni szabadkereskedelmi (TPP) övezetből. Japán vezetésével mégiscsak létrehozták azt. Olyannyira, hogy Japán miniszterelnöke felszólította Nagy Britanniát: a brexit után lépjen be hozzájuk! Hasonló felkérést az 1,4 milliárd lakosú Kína valószínűleg nem kap, de tárgyalások kezdődhetnek a tagságról. Japán és Kína kereskedelmi fogalma meghaladja a 300 milliárd dollárt! A huszadik században a két ázsiai óriás sokáig ellenségként állt szemben egymással. Most azonban mindkét fél a komplementer jelleget hangsúlyozza. A 125 milliós Japán technológiai nagyhatalom míg Kínát egyre inkább sújtja az amerikai diszkrimináció ezen a téren. Trump America First politikája mindkét ázsiai óriást irritálja. Ettől persze még nem fogják megszeretni egymást, de a közös érdekek alapján együttműködhetnek – akár Amerikával szemben is. Japán persze továbbra is számít arra, hogy Amerika megvédelmezi bármilyen kínai katonai fenyegetéssel szemben, de Trump mindezért egyre több pénzt kér! Így aztán olcsóbb kibékülni Kínával, amely most maga is épp bajban van – és épp az Egyesült Államok miatt?!…

Arthur mesék 5. – Arthur egyetért

Nem meséltem tegnap, tájfununk volt a napokban, felszaporodtak a dolgaink is, ilyenkor Arthurt betesszük a helyére, a házába, ami tulajdonképpen egy méretes műanyag doboz tetővel, aminek a legnagyobb része drótháló. Abban van egy díszes házikó, boltíves bejárattal és ablakokkal, oda jár aludni, no meg az extrák, mint a kilakoltatott mókuskerék, amit azóta sem hajlandó használni, a kék sün zseb, amit Olivértől kapott, és fenyőforgács, rajta fehér törölköző, meg a pihe-puha plüss plédek garmada. Nem szoktuk bezárni, mert naphosszat alszik, aztán eszik, mozog pár percet, körbe szaglász bennünket, hogy megvagyunk-e még, aztán alszik tovább. Időhiányban kimondottan jó háziállat, nem igényel megkülönböztetett figyelmet, és amúgy sem egy fitnesz sün, ha egy mód van rá, nem mozog. Mikor idő is van, és dolog sincs, olyankor az ágyamban melengetem, mint most is. Hozom az egyik plédjét, abba lazán beletekerem, arra a paplant, és mellé bújok. Azt nagyon szereti, mert nem fél, és mert igen jó meleg van a paplan és a pléd között. Az ilyen napok éjszakáján szokott roppant aktív lenni, mintha feltöltődne meleggel, legutóbb is reggel kilencig rakodott a házában egy, az ágyamban töltött nap után.

Mikor itt van mellettem, és nem alszik mélyen, akkor hálásan kattog, mintha egy macska dorombolna, ahhoz hasonló lehet. Mikor rámol, akkor olyan, mint anyám, nyög, és szuszog, mikor eszik, akkor finnyásan csámcsog, de mikor jóllakott nem kér többet, olyankor forog, és mutatja, hogy szomjas. Nagyjából már értjük, hogy mikor mit szeretne. A legegyértelműbb jelzése, amikor egy átjátszott éjszaka után megnézem a dobozában, hogy hol van, azaz lebontom róla a takarókat, zsebet, házikót. Olyankor aztán fújkálhatom, nem reagál, csak puffog, hogy hagyjam már aludni, és meregeti a tüskéit, szinte tökéletes gömböt formáz. Vissza szoktam csomagolni, és hagyom aludni, mikor megéhezik, már egész kedves, ahogy megérzi az ujjam nyílik ki, mint egy virág.

Vannak kivált jó napjai is, tegnap például azzal szórakoztunk, hogy a hátán fekve a tenyerünkbe tettük, és kinyílt, hiszen fújtuk, az pedig jelzés neki, hogy mi vagyunk, nem holmi ellenség. Amikor így félig van nyitva, és felülteti az ember, ő elveszíti az egyensúlyát, és roppant viccesen néz, miközben kitárja a két kezét, ami tulajdonképpen láb, és azzal próbálja visszaszerezni a balanszot, halálosan jól néz ki, sírtunk a röhögéstől, ő pedig lelkesen vett részt a játékban. Amúgy is remek fotómodell, mikor fényképezem, csak szólok neki, hogy Arthur, és azonnal a kamerába néz. A napokban megismerkedett WhatsApp-en a lányommal, de közben az orrával kikapcsolta a kamerát, annyira ment volna közelebb.

Persze azért Arthur fejlődésén és alvási szokásain kívül más is történik itt a Koreai-félszigeten, például jött, és ment egy tájfun, most meg Északra jött, és ment Pompeo, egészen pontosan ma, megbeszélni a második Trump/Kim találkozó részleteit. Ez alkalommal Kim Dzsong Un nem a krumpliföldet választotta helyette, találkoztak, beszéltek. Hogy mit, az jelenleg nem publikus, de ahogy Pompeo főnökét ismerem, úgyis eldicsekszik vele.

Nem tudom emlékeztek-e, de mindig, még a rakéta lövöldözős időkben is azt mondtam, írtam, hogy valójában nem Északtól kell félni, a térség tényleges veszélyét Japán jelenti. Állításom sajnos kezd bebizonyosodni, Csedzsu szigetén haditengerészeti parádé lesz, a koreaiak udvariasan meghívták rá a japánokat is. Japán visszautasította a részvételt arra hivatkozva, hogy nem hajlandók a náci lobogójukat levenni a hajóikról, úgy meg nem vonulhatnak, mert azt a zászlót az ENSZ betiltotta, tehát nem jönnek bulizni. Shinzo Abe, a miniszterelnök, ismét pártja vezére lett, és ezt követően nagyon érdekeseket mondott, például azt, hogy nem érdekli, ha szélsőjobboldalinak nevezik, tulajdonképpen ő az is. Dokto sziget ügyét ismét előszedték Japánban, az az övék, állítják, hiába rendezett a tulajdonviszonya a kicsiny szigetnek már rég. Nem kérnek bocsánatot a megszállás alatt elhurcolt nőkért, viszont Abe azzal kampányol, hogy Japán alkotmányából 2020-ban kiveteti azt a passzust, miszerint csak védekező haderővel rendelkezhetnek, lesz támadó is, és Japán ismét félelmetes, hatalmas országgá válik. Ezt nem én mondom, ezt idéztem Japán jelenlegi, és egyben várományos miniszterelnökétől.

Populista, nacionalista, soviniszta kormánya van Japánnak, ez eddig sem volt titok, ahogy a korrupció mindent felülmúló mértéke sem. De azért eddig mégsem akartak nyíltan fegyverkezni, és nem utasítottak volna vissza egy meghívást pont attól a Koreától, amelynek milliónyi lakosát ölték meg, arra hivatkozva, hogy az akkor használatos zászlójukat nem használhatják…Ennél jobban nehéz lett volna Koreát megsérteni.

Ezt most még megtehetik, Korea épp nem velük van elfoglalva, de Kína nagyobb falat, Kínában ennél kevesebbért is öltek már meg japán turistát, ott valahogy nem választják külön az országot, annak választott vezetőitől, és amúgy is, Kína látványosan áthelyezte az Amerikával folytatott kereskedelmi háborút globális helyszínre, ők szeretik a grandiózus dolgokat, Si Dzsin Ping önérzetét amúgy is sértette, hogy Trump megvádolta, hogy Észak-Koreával zsarolja őt. Észak-Korea épp akkora, mint Kína valamelyik vidéki megyéje, csak lényegesen szegényebb, ciki ez a vád Si-nek, igy most látványosan nem tesz a béke ellen semmit, van ideje figyelni Japánra.

A belpolitikailag eddig meglehetősen megosztott Dél, Japán viselkedése okán azonnal összezárt, rossz tapasztalataik vannak a szomszéddal kapcsolatban, mindenképp meg akarják akadályozni, hogy Japán fegyverkezhessen, ebben Kína épp úgy partner, mint Észak-Korea, ahol a Japánoknak még annyira sem bocsájtottak meg, mint délen. Kétségtelen, hogy a megbocsájtáshoz először szokás bocsánatot kérni, és bármily furcsán hangozzék ez, Ázsiában ez nem formális cselekedet, nem véletlen, hogy Japán nem teszi meg.

Jelenleg a kormánypárt népszerűsége itt 80%, az ellenzéké 20%, ez nagyjából egészséges arány a itteni viszonyok között, ezzel Arthur is egyetért, aki itt szuszog az ágyamban, hogy aztán majd eldöntse, mennyi ideig óhajt szórakoztatni bennünket éjszaka.

Gyűlölet, melyet kikapcsolni nem lehet?

Tudnivaló tény, hogy Korea, és Japán kapcsolata több mint kényes, mondhatni kifejezetten rossz a viszony a két ország között. Ez azért van így, mert Japán több alkalommal lerohanta Koreát, legutóbb a XX. század elején, amikor is szisztematikus népirtást hajtottak végre a koreai civilek között, a nők egy részét prostituált szigetekre hurcolták, a maradék lakosságnak csak japán nyelven volt szabad beszélnie, és japán neveket kellett viselnie, gyakorlatilag Japán részévé kívánták tenni a Koreai-félszigetet. Szerencsére nem sikerült, a II. Világháború végével egyidőben kénytelenek voltak elhagyni Koreát a megszállók, de azóta sem megnyugtatóan rendeződött a két ország kapcsolata. Viták vannak Dokto sziget körül, A történelemhamisítást a Japánok továbbra is űzik, ezért nemigen van koreai, aki jó szemmel nézne a japánokra, ámbár ebből keveset venni észre ha ember az emberrel találkozik, jellemzően kormányzati szinten folyik az ellenségeskedés. A fiatalok mindkét országban hagynák már ezt, nekik szomorú történelem csupán, nem értik, hogy miért megy az adok-kapok ma is. Ugyanakkor Japán ahányszor csak komolyabb gazdasági krízisbe kerül, vagy korrupciós botrányba a vezetői, azonnal előhúzza a nacionalista kártyát, és Korea „visszafoglalásáról” ábrándozik, de legalábbis Dokto az övék jelszóval uszít. Dokto egy pici, és lakhatatlan szikladarab a Csendes Óceán koreai partjainál, nem jó semmire, bár van alatta olaj állítólag. Valamikor Japánhoz tartozott, aztán Koreához került adásvétel útján, most is koreai tulajdonban van, jelentősége csupán szimbolikus, de remek felület a kölcsönös gyűlölet életben tartására.

Tegnap este focimeccs volt, az Ázsia játékok döntője. Olyan ez, mint az európaiaknak az EB, fontos. Sok sportágban megrendezik, így futballban is. A döntőt Korea, és Japán vívta. Természetesen mindenki azt nézte, nyitva voltak az ablakok, kellemes nyárutó van, esténként az emberek szellőztetnek, a lakópark egy nagy család annak ellenére, hogy Szedzsong város kiváltképp szellős, az épületek nagy távolságra vannak egymástól. Minden Korea által lőtt gólnál, vagy helyzetnél, egy emberként üvöltött a sok lakás sok lakója, egész komoly élmény volt ennek része lenni, másrészt elgondolkodtam, hogy ha nem egy semleges, vagy nem egy „jó” cél mentén kiabálnának ennyire egyhangúan, vajon nem lenne-e nagyon félelmetes.

Korea győzött, két gólt lőttek, egyet kaptak. A meccs rendkívül sportszerű volt, még annál is sportszerűbb, mint amilyen az északkelet-ázsiaiak játéka általában. Gyanús is lett egy kicsit nekem ez a nagy udvariasság, mígnem rájöttem, hogy nem csupán a győzelem számít, sőt, elsősorban nem az, hanem a morális győzelem, a sportszerűség, ami ebben a kultúrkörben jóval nagyobb érték, mint egy bármi áron kierőszakolt végeredmény.

Hümmögtem egy sort, és persze elindult az agyam, hogy is megy ez a gyűlölet dolog, miért kell, és meddig kezelhető.

Rájöttem, figyelembe véve sűrűre sikerült életem eddigi tapasztalásait, hogy gyakorlatilag minden országnak, illetve azon belül, kisebb közösségnek van ellenségképe, még a homogén társadalmakban is.

Úgy tűnik, az emberi psziché igényli az indulatainak ilyen jellegű levezetési lehetőségét, azaz utálni kell valakit, valamit, máskülönben nem tudunk megszabadulni a felesleges feszültségtől.

Idáig a dolog nem más, mint tudomásul veendő tény. A probléma a mértékkel, és a mikénttel van.

Itt ugyan nagyon utálják Japánt, és Japánban nagyon utálják Koreát, de az egyik legnagyobb turista és gazdasági forgalmat bonyolítja a két ország egymás között, és ha segíteni kell egy japánnak, mert nem talál valamit, természetesen ugyanúgy segítenek neki, mint bármely más külföldinek segítenének. Japánban ez pontosan ugyanígy van, a gyűlölet eszköz, Japán részről eszköze a súlyos társadalmi, és kormányválság elfedésének, megerősíti az összetartozást, ami egy természet katasztrófákkal igen gyakran sújtott sziget esetében növeli az összetartást, a harci szellemet, ami szükséges ott a mindennapok túléléséhez.

Korea esetében egy kis önsajnálat amit a koreaiak amúgy sem vetnek meg, némi áldozat szerep, amit szintén kedvelnek tudat alatt, valamiért a koreaiak szeretnek egy kicsit szenvedni, ha épp nincs miért, akkor még mindig ott van a japán megszállás emléke, és az úton, útfélen látható széken ülő lány szobra, ami az elhurcolt, megerőszakolt, prostituálttá tett nők emlékére készült, azon lehet siránkozni, meg elemezni a japán történelem tankönyveket, hogy lám, még mindig hazudnak éjjel, nappal.

No nem mintha ez nem lenne igaz, de akkor is van a valós tartalom mögött egy látens pszichés igény a szenvedés legalizálására, mert a koreaiak titkon azt hiszik, hogy nem érdemlik meg azt, amiben élnek, ezért szenvedtetik magukat, hogy „kiérdemeljék”. Mindazonáltal a jelenség bőven a tűréshatáron belül van Koreában, és mintha Japánban is csak időnként lángolna fel, a nacionalizmus többi jelképével együtt.

Németország lakossága esetében ez megint másképp jelenik meg. Ott már óvodás korban arra nevelik a gyermekeket, hogy szégyellniük kell magukat a náci Németország által elkövetett bűnökért, és emiatt muszáj abszolút liberálisnak lenni, mindent és mindenkit el, és befogadni, mert fizetni kell a bűnökért. Ugyanakkor a német is csak ember, és mint ilyen, egy időzített bomba, nem véletlen, hogy a kiszámítható, kellemes jólét ellenére annyit isznak, mint a gödény, szorongók, stresszesek, kényelmetlenül, a komfortzónájukon kívül érzik magukat a saját országukban, mert az utcán, az orvosnál, a boltban és mindenhol rengeteg a külföldi, illetve rengeteg az olyan külföldi, aki magasról tesz a német viselkedési normákra, szemetel, hangos, udvariatlan, koszos, szabályszegő, csaló, bűnöző. De a németek emiatt nem szólnak, meghúzzák magukat ha egy népes család megszállja az orvosi rendelő váróját, és úgy ülnek le, hogy nyolcan elfoglalnak minimum tizenöt széket, kiabálnak egymással, míg a helyi lakosság suttog, vagy újságot olvas, mert a kultúrájában modortalanság hangoskodni, és másokat nem figyelembe véve viselkedni.

Felnőtt egy generáció idő közben, akik már nem feltétlenül érzik, hogy felelősek lennének a II.Világháborúban történtekért, és nem tetszik nekik, hogy kilopták alóluk az országukat, veszélyben a „tea und kuchen”, a közbiztonság, a nyugalom.

Az ablakomból láttam tizenéves gyerekeket menni hazafelé egy, egy átmulatott éjszaka után. Bizony előfordult, hogy valamelyik elhányta magát. Kivétel nélkül minden alkalommal feltakarították közösen, náluk ez a minimum. Ebbe pedig nagyon nem illik bele a kocsi ablakán kihajított műanyagpohár, és cigarettacsikk, hogy csak egy felszínes példát mondjak a különböző kultúrák együttélésének problémájáról.

A növekvő feszültség Németországban már akkor érezhető volt, amikor hat évvel ezelőtt odaköltöztünk, és azóta ez csak fokozódott.

A mi környékünkön a sützenfest elnevezésű attrakció adott lehetőséget az idősebb generációnak némi militáns viselkedésre, amit ők nagyon kedvelnek, bárki bármit mond. Ez gyakorlatilag agyaggalamb lövészeti verseny, de az a legelhanyagolhatóbb része, fontosabb ilyenkor a talpig katonásba öltözött kardcsörtetős tűzoltózenekari felvonulás, és a mértéktelen mennyiségű alkohol fogyasztásával együtt egyre furcsább dalok közös éneklése, ami egy idő után kimondottan félelmetes tud lenni olyan gazdasági bevándorlók számára, mint amilyenek mi is voltunk. Ezekre az eseményekre persze nem hívnak külföldit, a dorfhausban zajlanak, másnapra el is van takarítva, csak a rossz szájíz marad az idegenben, bennük meg a megkönnyebbülés, kiengedték, aminek ki kellett jönnie. A fiatalok azonban nem járnak sützenfestre, ciki. Nekik az iváson kívül nemigen van más, ahol levezessék a feszültségüket, az ellenségkép nem megengedett, ezért biztos vagyok benne, hogy rövidesen, igen nehezen kezelhető feszültségekkel kell majd az országnak megküzdenie.

Ugyanez a probléma kisebb Hollandiában, mert bár a „néger” szóért bevisz a rendőr, de a társadalom mégis hangot adhat az elégedetlenségének a közel-keleti bevándorlók kapcsán, kedvére utálhatja a németeket, és a flamandokat is, van is bennük jó adag felsőbbrendűségű érzés a II. Világháborúban játszott szerepük miatt, ráadásul azzal is tisztában vannak, hogy részben a gyarmatosításuk levét isszák, és különben is vikingek, az európaiak közül egyik olyan nép, amely kevéssé veszi komolyan az életet, még akkor is, ha ők is imádják kockásra nyírni a bokrokat, és szinte ehetetlenek az ételeik, vagy talán épp ezért. Ráadásul, mivel a kultúrájuk olyan vegyes, amilyen a gyarmatbirodalmuk volt, alapvetően toleránsabbak másokkal szemben, bár ennek a toleranciának azért mostanság feszegetik a határait a Németországba kontroll nélkül beengedett tömegek, akik a Schengeni zónán belül természetesen szabadon mozognak.

Félreértések elkerülése végett az írásom nem menekült, és nem is migrációellenes, magam is gazdasági migránsként élek jó ideje.

Az ellenségkép szükségességét, annak kezelését vélem fontos szempontnak egy társadalom egészségét megítélendő, sok egyéb faktor mellett, mint például, hogy bánnak a haszonállatokkal? Hogy bánnak a fogyatékos embertársaikkal? A gyerekekkel? Az idősekkel? A hajléktalanokkal? Ezer és egy olyan terület, ahol minden propaganda ellenére azonnal látszik az igazság.

Mikor én kisgyermek voltam, a magyarok nagyon utálták a románokat, és rendre megsértődtek, ha a külföldiek összekeverték Budapestet Bukaresttel, ma már sokan örülnének neki, mert már ott is jobb. De nem ez az oka annak, hogy alábbhagyott a két nép közti gyűlölet. Naiv módon arra számítottam anno, hogy Románia EU tagságával Trianon, mint olyan majdnem megszűnik problémának lenni, hiszen jövünk, megyünk szabadon, Erdély Erdély, nem lesz határ, és különben is aki magyar, az magyar, ezen a határok átrajzolása nem változtat, ámbár magyarnak lenni nem érdem, nem is átok, szimplán egy állapot, elkerülhetetlen következményekkel, mint amilyen a kovászos uborka bárhol való elkészítésének képessége, és az idegbaj, ha a skót ismerős a gulyást a sütőbe teszi, négy doboz sűrített paradicsomkonzerv kíséretében, utána még meg is dicséri amit alkotott, és elmeséli, hogy tudtam-e, hogy Ez magyar….

Ehhez képest van határ, de nem annyira a románok és a magyarok között, sokkal inkább az anyaországi magyarok, és az erdélyi magyarok közt. Ezt a feszültséget természetesen a mindenkori hatalom szította, és nem feltétlen a Fidesz kizárólagos felelőssége, de ők is lapátoltak arra a máglyára rendesen.

Másrészt azért nincs szüksége külső ellenségre a magyaroknak, mert kitűnően megtalálják azt országon belül. A minap olvastam egy rövid kis írást Esterházyval kapcsolatban, akit a kulturkampf egyik fő áldozatának szán a hatalom, Parti Nagy Lajos mellett például, akinek az írásait személy szerint én igen, igen kedvelem, a diktatúrák pedig nem szeretik a humort, és a fákat, ezt tudjuk jól.

Ez az írás egy Fideszes tollából került ki, nemzetellenes, liberális koszoszsidónak titulálva a neves írót, amire a rokon lelkek megpróbálták az eredeti írást überelni, és olyan válogatott átkokat szórtak az elhunyt íróra, aztán már mindenkire, hogy úgy éreztem, nyilván egy zárt intézet honlapján járok, de nem, ez egy volt a millió Facebook bejegyzésből, amin volt több száz kedvelés, halomnyi hozzászólás.

Nem vagyok róla meggyőződve, hogy az úri közönség valaha, egy sort is olvasott volna Esterházytól, de ez láthatóan senkit sem zavart.

Ahogy a másik oldalon sem egyszer fordul elő Orbán cigányzsidózása, vagy a katolikus papság úgy általában pedofillá nyilvánítása, és egyéb finomságok.

Persze ez aztán nem áll meg itt, nem kell ma már különböző politikai térfélen állni ahhoz, hogy az emberek gyűlölni kezdjenek, elég hozzá egy picit felfelé ívelő ismertség az online világban, de sokszor az sem kell, elég online lenni, hogy az embert minden ok nélkül elküldjék melegebb éghajlatra, vagy vitassák a nemzeti hovatartozását, a tehetségét, bármit.

Olvastam, hogy egy híres toxikológus felmondott lelkiismereti okokra hivatkozva egy nagy kórház sürgősségi osztályának éléről, mert sem a tárgyi, sem a személyi feltételek nem felelnek meg a betegellátás minimumának sem. Másnap az aktuális miniszter azonnali hatállyal kirúgta. Én kilépek, mert nem tudom tovább nézni, hogy emberek halnak meg a sürgősségin, ahol főnök vagyok, másnap kirúgnak. Vicces.

A reakciók meglepőek. Egyetlen olyan hozzászólást sem olvastam, hogy igen, ideje volt, másoknak is ezt kéne tenni, jobb későn, mint soha, mindenki álljon fel, akit lehetetlen munkakörülmények között köteleznek munkavégzésre, akik emberéletekért felelnek, de bárki, aki nem tudja ellátni a feladatát, mert nem biztosítja hozzá az állam vagy a munkáltató a szükséges feltételeket.

Ellenben rengeteg olyat olvastam, hogy késő, meg, hogy te ilyen, olyan, hány embert öltél meg, és azt követően elszabadultak az indulatok, az orvos lett a felelős Magyarország minden egészségügyi problémájáért, három perc alatt döntött a sorsa felől a nép, aki valamikor csüngött a szavain, na ezért veszélyesek a rajongók.

A gyűlölet egy finomabb megnyilvánulása, a barátnő. Az online barátnő, vagy barát, aki kezdetben lájkol, figyel, dőlnek a szívecskék, majd egy picit kritikusabbá válik, aztán egy picit még, aztán már süt a rosszindulat minden megnyilvánulásából, de nehéz tőle megszabadulni, ha megteszed, despota vagy, és olyan ember, aki csak a téged tömjénezőket hajlandó maga körül elviselni.

Számos sikeres ismerősöm vergődik, hogy online engedje, vagy ne engedje az őt utálók jelenlétét, félreértve a szólásszabadságot, és a liberalizmust, ami nem egyenlő azzal, hogy hagyom tönkretenni a magánéletem álbarátok irigy, buta és gyűlölködő magatartása által.

Látszólag apró dolgok ezek, és én ki tudom kapcsolni Magyarországot, csak egy gomb a számítógépemen, és kész. De mi van azokkal, akik 24/7 ebben élnek? Akiknek a boltban nem köszönnek, akik órákig állnak sorban a postán, hogy aztán egy frusztrált alkalmazott megsértse őket, netán a lehúzhatatlan ablakú, ám nem klimatizált tömegközlekedés résztvevői, vagy kerülgetik a mozgássérült helyeken keresztbe parkoló drága autókat, mert azoknak szabad, elmennek a rendelőbe a megadott időpontra, hogy aztán 8-1o órát még várjanak, végül egy agyonhajszolt orvos valahogy ellássa őket, és még hosszan, hosszan sorolhatnám minek van kitéve ma majd minden Magyarországon élő középosztálybeli ember. Ezek után ne lennének feszültek, idegesek, frusztráltak, és ezek után ne ugranának egymás torkának a Facebookon? Ugyan kit érdekel, hogy aznap Mészáros Lőrinc mennyit lopott a főnökének, ha ott van az ellenség, aki az orvos, a boltos, a postás, a kalauz, a biztonsági őr, a parkolóőr, a kolléga, a másik szülő, a szomszéd meg a kutyája, a migránsok, de kiváltképp a pirézek, mert róluk tudni való, hogy igen veszélyesek…

Magyarország, a felsorolt példákkal szemben egyre inkább önmagát gyűlöli, ellenségképe a másik magyar, a zsidó magyar, a cigány magyar, a tehetséges magyar, a sikeres magyar, a határon túli magyar, a külföldön élő magyar, a magyar.

Ebből az következik, hogy Magyarország mentális állapota alig lehet már ennél is rosszabb, bár ezt mondjuk lassan tíz éve, aztán mégis csak van lejjebb.

A jó hír, hogy mint mindennek, ennek is vége lesz egyszer, a tragédia egy idő után tragikomédiába, majd komédiába fordul, azt a pillanatot kell kivárni, míg ez megtörténik, míg az emberek elkezdenek magukon nevetni, mikor már akkora lesz a gyűlölet, hogy bekapcsol a védekező ösztön, és viccet csinál a katasztrófából. Akárhogy is, nagy jövőt jósolok a Kétfarkú Kutya pártnak, vélhetőleg ők azok, akik hamarabb átélték ezt a katartikus élményt, mint a társadalom többi tagja.

Ha a humor erőre kap, a diktatúra megtörik, a diktátorok sajátja a humorra való képtelenség, a nagy, sík terek, a monumentális építészet, az önirónia teljes hiánya.

Ha van fegyver, amivel legyőzhetőek, akkor az mindenképp itt keresendő, és az összekapaszkodó kevesekben, akik nem adják fel a mások iránti lojalitást akkor sem, ha ez ma már törvényszegés.

Nem csodálkoznék, ha hamarosan a nevetés is az lenne.

Koreai mindennapok – rakéták, oktatás és kutyahús

Észak-Korea a napokban megkezdte egy kulcsfontosságú rakétakilövő, és műhold fellövő állomás elbontását. Nem történt erről bejelentés, a műhold felvételek elemzésekor derült ki, majd azt tegnap Trump elnök is visszaigazolta egy sajtótájékoztatóján.

Rejtélyes repülőgép forgalom bonyolódik Észak és Amerika között, erről nem beszél egyik érintett fél sem, éjjel jönnek, mennek, de úgy tűnik valahogy elérték, hogy elkezdődjön a tényleges leszerelés Észak-Koreában. Ma dől el Pánmundzsamban, hogy vajon megrendezik-e valóban a szétszakított családok közti találkozót, ahogy arra Kim Dzsong Un ígéretet tett. Tegnap a déli tárgyalófél említette, hogy könnyen elképzelhető, hogy a békeszerződés teljes, és minden résztvevő által aláírt változata létrejöhet még a teljes leszerelés előtt, amennyiben erre Észak-Korea is hajlandóságot mutat,

Déli források arról számoltak be, hogy Északon sajnos a rendkívüli időjárás humanitárius katasztrófát vetít előre, a segélyszervezetek készen állnak a beavatkozásra, az államnak nincs pénze, Kim hiába áll Si Dzsin Ping befolyása alatt, az éhező népnél nagyobb fenyegetés nincs számára, vélhetőleg ezzel ő is tisztában van, ezért kezdték el bontani a rakétakilövőt.

Tombol a hőség továbbra is, a vetemény haldoklik, a gyümölcs megég, hiába van őrült pára, nem esik, megy minden tönkre. Éjjel több tűz is volt, mind elektromos berendezésekben keletkezett, sebesültek is vannak, hősök is, szerencsére halottak nincsenek.

Egy férfi agyonütött egy macskát, mert állítólag zavarta a hangja. A nemrég bevezetett, új állatvédelmi törvény értelmében ma reggel letartóztatták, előzetesben van. Egy kutyatenyésztő már kapott letöltendő börtönbüntetést állatok nem megfelelő tartása miatt, pedig ő nem vágta le a kutyáit, hanem PET-nek tenyésztette őket, de csődbe ment, ezt követően nem gondoskodott az állatokról, akiket végül állatvédők mentettek meg. Mun Dzse In elnök nagyon szeretné elérni, hogy tiltsák be a kutyahús fogyasztását az országban, de a vidéki öregek ebben egyféle Amerika ellenességet látnak, ezért ragaszkodnak hozzá, ugyanakkor a népesség döntő többsége már rég nem fogyaszt kutyahúst, tehát valóban megérett a helyzet ennek az idejétmúlt szokásnak a felszámolására.

Sejtésem szerint akkor lesz ebben konszenzus, amikor az utolsó amerikai katona is elhagyja majd a Koreai- félszigetet. Erre az utóbbi időben Kim Dzsong Un is utalt, szerinte a Koreai félsziget atomfegyvermentessé tételébe beletartozik Dél-Korea is, és ezzel nagyon nem lehet vitatkozni, igaza van. A déliek ugyan saját atomfegyverrel nem rendelkeznek, de az Amerikai hadsereg tart itt ilyesmit. Továbbá, ha Amerika nem csupán az atomfegyverek megsemmisítését várja el Észak-Koreától, hanem a rakétákét is, neki is el kell távolítania délről a rakétákat, sőt, elméletileg a déli hadseregnek sem lenne szabad legyen ilyen, de ezt Észak nem forszírozza, tekintettel Japánra, akinek annyi dúsított uránja van, amennyiből bármikor atomfegyver készíthető, ha már nem készült, ki tudja, és Kína ősellensége, tehát azt, hogy Dél-Korea védtelen legyen Japánnal szemben, senki sem szeretné.

A koreai-japán ellentétnek egy roppant sajnálatos mellékzöngéje, hogy egy japán kislányt a koreai kommentelők porig aláztak, egy K-POP tehetségkutatóban. A gyermek látta a műsorba érkező kommenteket, sírva fakadt, a szereplése félbeszakadt. Ennek egyrészt a két ország között fennálló súlyos problémákkal terhelt kapcsolat az oka, másrészt pedig a koreai fanok elvakultsága, akik maguk is többnyire tizenéves gyerekek, akik az iskolai, otthoni stresszt így vezetik le, fan és ellenfan klubokba tömörülve. Nem egy koreai celebet kergettek már öngyilkosságba, tevékenységük nem korlátozódik a japánokra.

Ennek a társadalomnak az egyik legnagyobb betegségére világít rá ez a jelenség, jelesül az oktatási rendszerre, ami egyik oldalról a világ élvonalában tartja Koreát, a másikról viszont a rendszer nyomását elviselni képtelen tizenévesekből valódi deviánsokat hoz létre, ami idővel a többségnél elmúlik, de van akinél nem, ebből voltak már gyermekek által elkövetett gyermekgyilkosságok is. Nagy erőfeszítések folynak az oktatási rendszer megreformálására, ám a legnagyobb ellenzői ennek maguk a szülők, és a millió magániskola, akik segítenek a gyerekeknek felkészülni délután, ez egy hatalmas iparág Koreában. Meglátjuk merre billen a mérleg nyelve, egyre több az elégedetlen szülő is, elképzelhető, hogy mégis csak sikerül majd megreformálni az oktatást.

Egy másik nagy baleset is történt, Laoszban, az SK csoport által épített gát beszakadt, elöntött hat falut, vélhetőleg több százan haltak meg, míg az ott dolgozó 51 koreait kimentették. Ez így igen nagy probléma, míg a helyiek meghalnak, a halálukat okozókat megmentik, nem helyes, minimum részt kellett volna venniük a mentésben, vagy utolsóként hagyni el a helyszínt, de így nem lehet.

Állítólag jön egy tájfun, ami Japánon biztosan átvágtat, de, hogy utána ellátogat-e hozzánk, abban még csak reménykedünk, ugyanis tájfun nélkül augusztus végéig sem fog mozdulni a forró levegő. Tegnap, mióta csak jegyzik az időjárást, a legforróbb napot és éjjelt mérték, de igaz ez az egész nyárra is, rövid volt a monszun, és túl korán is érkezett, a Tibet feletti forró levegő megakadályozza, hogy a délről ide áramló tovább haladjon, konkrétan csapdába estünk, a forróság és a pára fogságába.

Hihetetlen fordítás a vb eddigi legjobb meccsén

0

Brazília magabiztosan verte Mexikót, a belgák pedig a vb eddigi legjobb meccsén 2-0-s hátrányból fordítottak az utolsó másodpercben Japán ellen. A két győztes egymás ellen játszik a negyeddöntőben.

A mai első nyolcaddöntőt Brazília és Mexikó játszotta. A kezdés után a brazilok magabiztossága gyorsan elszállt, a bátor játékot felvállaló mexikóiak pár húzásból felértek a kaouhoz, és veszélyt is teremtettek.

A 25. percben aztán Neymar remek csel után teremtett helyzetet, ez pedig felébresztette az addig tanácstalan brazilokat, egyre nagyobb lett a mezőnyfölényük, helyzeteket is kialakítottak, főleg a remekül játszó Williannek köszönhetően, de a mexikói kapus, Ochoa magabiztosan védett.

Fotó: MTI/EPA/Wallace Woon

A második félidő elején viszont már ő is tehetetlen volt, Neymar sarokkal tette a labdát Willian elé, aki elhúzott a mexikói védők mellett, majd középre tette a labdát, az érkező Neymar pedig becsúszva a kapuba lőtt.

A brazilok ezután hamar eldönthették volna a meccset, de

Ochoa ismét nagyokat védett.

A mexikóiak viszont hiába szervezték át a csapatot, nem nagyon jutottak helyzetig a remekül védekező brazilok ellen. Egy idő után a brazilok az időt is elkezdték húzni, egyre több volt a fetrengés, a színészkedés, igaz, a mexikóiak többször is keményen odaléptek.

Végül pár perccel a vége előtt eldőlt a meccs: Neymar futott el a baloldalon, hanyag mozdulattal kapura tette a labdát, Ochoa ugyan megint védett, de a labda a nem sokkal korábban csereként beállt Roberto Firmino elé került, ő pedig az üres kapuba lőtt. Ezzel egy nagyon jó meccsen

Brazília 2-0-re nyert.

Mexikó sorozatban hetedszer esett ki a 16 között, Brazília viszont sorozatban hetedszer jutott be a legjobb 8 közé.

A másik nyolcaddöntőt Belgium és Japán játszotta, és

a vb eddigi legjobb meccse lett belőle.

Előzetesen mindenki a végső győzelemre is esélyesnek tartott, 22 meccse veretlen Belgium sikerét várta, de a japánok bátran kezdtek, már az ellenfél térfelén letámadtak, majd kicsit visszaálltak, de a belgák nem igazán tudtak helyzetet kialakítani.

A második félidő elején váratlanul vezetést szereztek a japánok: Sibaszaki indításánál Vertonghen nagyot hibázott, elengedte a labdát, Haragucsi Genki pedig előbb kicselezte, majd jobbról nagyon pontosan kilőtte a hosszú sarkot.

Majdnem rögtön jött az egyenlítés: Hazard kapufát lőtt. A japánok viszont gyorsan megszerezték második góljukat: az élete egyik leggyengébb meccsét játszó Kompany röviden szabadított fel, Kagava néhány csel után letette a labdát Inui Takasinak, aki 20 méterről kilőtte a bal alsó sarkot – a kapusnak esélye sem volt.

A kétgólos hátránytól láthatóan megzavarodtak a belgák,

a sztárok közül De Bruyne eleve nagyon gyenge napot fogott ki, Hazard és Lukaku pedig hiába küzdött nagyot, a japánok rendkívül szervezetten védekeztek. Roberto Martinez szövetségi kapitány ekkor kettőt cserélt, beküldte Marouane Fellainit és Nacer Chadlit – később derült ki, hogy ez mekkora húzás volt.

A belga szépítés is kicsit váratlan volt, egy szerencsés és egyben rendkívül látványos gól hozta meg: egy szöglet után egy felpörgő labdát az első gólnál hibázó Jan Vertonghen a 16-os bal oldaláról, az ötös magasságából valószínűleg középre akart fejelni, de az mindenki fölött elszállt és a hosszú sarokba esett.

Öt perccel később pedig Hazard szép csellel fordult le a védőjéről, a beadásából pedig Fellaini egy újabb fejessel kiegyenlített – a lélektani előny ezzel a belgákhoz került, akik több veszélyes támadást is vezettek, de a japánok sem adták fel, nekik is voltak helyzeteik.

Fotó: MTI/EPA/Roman Pilipej

Az utolsó percekre aztán tovább fokozódott az őrület. Előbb Kavasimának 10 másodpercen belül kellett két nagyot védeni, Chadli, majd Lukaku fejesénél, utána viszont Courtoisnak kellett figyelnie egy megpattanó labdánál.

A bíró négy perc hosszabbítást jelzett, már ennek is a vége közeledett, amikor Honda úgy döntött, hogy 35 méterről kapura lő egy szabadrúgást – Courtois-nak kellett ismét nagyot védenie. A szögletet aztán magabiztosan lehúzta, sőt, azonnal indított, a belgák 10 másodperc alatt végigrohantak a pályán, Meunier lapos beadását Lukaku okosan elengedte, így a másik cserének, Chadlinak csak a kapuba kellett gurítania.

Ezután már a középkezdésre is alig volt idő, szó szerint

az utolsó másodpercben nyert Belgium 3-2-re.

A lefújás után a belga játékosok vigasztalták a síró japánokat a pályán.

Az elődöntőbe jutásért Brazília-Belgium meccset rendeznek majd.

FRISS HÍREK

Nem dupláztá...

Elkapták a m...

Orbánabb Orb...

Dízeltilalom...

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK