Kezdőlap Címkék Japán

Címke: Japán

Arthur mesék 5. – Arthur egyetért

Nem meséltem tegnap, tájfununk volt a napokban, felszaporodtak a dolgaink is, ilyenkor Arthurt betesszük a helyére, a házába, ami tulajdonképpen egy méretes műanyag doboz tetővel, aminek a legnagyobb része drótháló. Abban van egy díszes házikó, boltíves bejárattal és ablakokkal, oda jár aludni, no meg az extrák, mint a kilakoltatott mókuskerék, amit azóta sem hajlandó használni, a kék sün zseb, amit Olivértől kapott, és fenyőforgács, rajta fehér törölköző, meg a pihe-puha plüss plédek garmada. Nem szoktuk bezárni, mert naphosszat alszik, aztán eszik, mozog pár percet, körbe szaglász bennünket, hogy megvagyunk-e még, aztán alszik tovább. Időhiányban kimondottan jó háziállat, nem igényel megkülönböztetett figyelmet, és amúgy sem egy fitnesz sün, ha egy mód van rá, nem mozog. Mikor idő is van, és dolog sincs, olyankor az ágyamban melengetem, mint most is. Hozom az egyik plédjét, abba lazán beletekerem, arra a paplant, és mellé bújok. Azt nagyon szereti, mert nem fél, és mert igen jó meleg van a paplan és a pléd között. Az ilyen napok éjszakáján szokott roppant aktív lenni, mintha feltöltődne meleggel, legutóbb is reggel kilencig rakodott a házában egy, az ágyamban töltött nap után.

Mikor itt van mellettem, és nem alszik mélyen, akkor hálásan kattog, mintha egy macska dorombolna, ahhoz hasonló lehet. Mikor rámol, akkor olyan, mint anyám, nyög, és szuszog, mikor eszik, akkor finnyásan csámcsog, de mikor jóllakott nem kér többet, olyankor forog, és mutatja, hogy szomjas. Nagyjából már értjük, hogy mikor mit szeretne. A legegyértelműbb jelzése, amikor egy átjátszott éjszaka után megnézem a dobozában, hogy hol van, azaz lebontom róla a takarókat, zsebet, házikót. Olyankor aztán fújkálhatom, nem reagál, csak puffog, hogy hagyjam már aludni, és meregeti a tüskéit, szinte tökéletes gömböt formáz. Vissza szoktam csomagolni, és hagyom aludni, mikor megéhezik, már egész kedves, ahogy megérzi az ujjam nyílik ki, mint egy virág.

Vannak kivált jó napjai is, tegnap például azzal szórakoztunk, hogy a hátán fekve a tenyerünkbe tettük, és kinyílt, hiszen fújtuk, az pedig jelzés neki, hogy mi vagyunk, nem holmi ellenség. Amikor így félig van nyitva, és felülteti az ember, ő elveszíti az egyensúlyát, és roppant viccesen néz, miközben kitárja a két kezét, ami tulajdonképpen láb, és azzal próbálja visszaszerezni a balanszot, halálosan jól néz ki, sírtunk a röhögéstől, ő pedig lelkesen vett részt a játékban. Amúgy is remek fotómodell, mikor fényképezem, csak szólok neki, hogy Arthur, és azonnal a kamerába néz. A napokban megismerkedett WhatsApp-en a lányommal, de közben az orrával kikapcsolta a kamerát, annyira ment volna közelebb.

Persze azért Arthur fejlődésén és alvási szokásain kívül más is történik itt a Koreai-félszigeten, például jött, és ment egy tájfun, most meg Északra jött, és ment Pompeo, egészen pontosan ma, megbeszélni a második Trump/Kim találkozó részleteit. Ez alkalommal Kim Dzsong Un nem a krumpliföldet választotta helyette, találkoztak, beszéltek. Hogy mit, az jelenleg nem publikus, de ahogy Pompeo főnökét ismerem, úgyis eldicsekszik vele.

Nem tudom emlékeztek-e, de mindig, még a rakéta lövöldözős időkben is azt mondtam, írtam, hogy valójában nem Északtól kell félni, a térség tényleges veszélyét Japán jelenti. Állításom sajnos kezd bebizonyosodni, Csedzsu szigetén haditengerészeti parádé lesz, a koreaiak udvariasan meghívták rá a japánokat is. Japán visszautasította a részvételt arra hivatkozva, hogy nem hajlandók a náci lobogójukat levenni a hajóikról, úgy meg nem vonulhatnak, mert azt a zászlót az ENSZ betiltotta, tehát nem jönnek bulizni. Shinzo Abe, a miniszterelnök, ismét pártja vezére lett, és ezt követően nagyon érdekeseket mondott, például azt, hogy nem érdekli, ha szélsőjobboldalinak nevezik, tulajdonképpen ő az is. Dokto sziget ügyét ismét előszedték Japánban, az az övék, állítják, hiába rendezett a tulajdonviszonya a kicsiny szigetnek már rég. Nem kérnek bocsánatot a megszállás alatt elhurcolt nőkért, viszont Abe azzal kampányol, hogy Japán alkotmányából 2020-ban kiveteti azt a passzust, miszerint csak védekező haderővel rendelkezhetnek, lesz támadó is, és Japán ismét félelmetes, hatalmas országgá válik. Ezt nem én mondom, ezt idéztem Japán jelenlegi, és egyben várományos miniszterelnökétől.

Populista, nacionalista, soviniszta kormánya van Japánnak, ez eddig sem volt titok, ahogy a korrupció mindent felülmúló mértéke sem. De azért eddig mégsem akartak nyíltan fegyverkezni, és nem utasítottak volna vissza egy meghívást pont attól a Koreától, amelynek milliónyi lakosát ölték meg, arra hivatkozva, hogy az akkor használatos zászlójukat nem használhatják…Ennél jobban nehéz lett volna Koreát megsérteni.

Ezt most még megtehetik, Korea épp nem velük van elfoglalva, de Kína nagyobb falat, Kínában ennél kevesebbért is öltek már meg japán turistát, ott valahogy nem választják külön az országot, annak választott vezetőitől, és amúgy is, Kína látványosan áthelyezte az Amerikával folytatott kereskedelmi háborút globális helyszínre, ők szeretik a grandiózus dolgokat, Si Dzsin Ping önérzetét amúgy is sértette, hogy Trump megvádolta, hogy Észak-Koreával zsarolja őt. Észak-Korea épp akkora, mint Kína valamelyik vidéki megyéje, csak lényegesen szegényebb, ciki ez a vád Si-nek, igy most látványosan nem tesz a béke ellen semmit, van ideje figyelni Japánra.

A belpolitikailag eddig meglehetősen megosztott Dél, Japán viselkedése okán azonnal összezárt, rossz tapasztalataik vannak a szomszéddal kapcsolatban, mindenképp meg akarják akadályozni, hogy Japán fegyverkezhessen, ebben Kína épp úgy partner, mint Észak-Korea, ahol a Japánoknak még annyira sem bocsájtottak meg, mint délen. Kétségtelen, hogy a megbocsájtáshoz először szokás bocsánatot kérni, és bármily furcsán hangozzék ez, Ázsiában ez nem formális cselekedet, nem véletlen, hogy Japán nem teszi meg.

Jelenleg a kormánypárt népszerűsége itt 80%, az ellenzéké 20%, ez nagyjából egészséges arány a itteni viszonyok között, ezzel Arthur is egyetért, aki itt szuszog az ágyamban, hogy aztán majd eldöntse, mennyi ideig óhajt szórakoztatni bennünket éjszaka.

Gyűlölet, melyet kikapcsolni nem lehet?

Tudnivaló tény, hogy Korea, és Japán kapcsolata több mint kényes, mondhatni kifejezetten rossz a viszony a két ország között. Ez azért van így, mert Japán több alkalommal lerohanta Koreát, legutóbb a XX. század elején, amikor is szisztematikus népirtást hajtottak végre a koreai civilek között, a nők egy részét prostituált szigetekre hurcolták, a maradék lakosságnak csak japán nyelven volt szabad beszélnie, és japán neveket kellett viselnie, gyakorlatilag Japán részévé kívánták tenni a Koreai-félszigetet. Szerencsére nem sikerült, a II. Világháború végével egyidőben kénytelenek voltak elhagyni Koreát a megszállók, de azóta sem megnyugtatóan rendeződött a két ország kapcsolata. Viták vannak Dokto sziget körül, A történelemhamisítást a Japánok továbbra is űzik, ezért nemigen van koreai, aki jó szemmel nézne a japánokra, ámbár ebből keveset venni észre ha ember az emberrel találkozik, jellemzően kormányzati szinten folyik az ellenségeskedés. A fiatalok mindkét országban hagynák már ezt, nekik szomorú történelem csupán, nem értik, hogy miért megy az adok-kapok ma is. Ugyanakkor Japán ahányszor csak komolyabb gazdasági krízisbe kerül, vagy korrupciós botrányba a vezetői, azonnal előhúzza a nacionalista kártyát, és Korea „visszafoglalásáról” ábrándozik, de legalábbis Dokto az övék jelszóval uszít. Dokto egy pici, és lakhatatlan szikladarab a Csendes Óceán koreai partjainál, nem jó semmire, bár van alatta olaj állítólag. Valamikor Japánhoz tartozott, aztán Koreához került adásvétel útján, most is koreai tulajdonban van, jelentősége csupán szimbolikus, de remek felület a kölcsönös gyűlölet életben tartására.

Tegnap este focimeccs volt, az Ázsia játékok döntője. Olyan ez, mint az európaiaknak az EB, fontos. Sok sportágban megrendezik, így futballban is. A döntőt Korea, és Japán vívta. Természetesen mindenki azt nézte, nyitva voltak az ablakok, kellemes nyárutó van, esténként az emberek szellőztetnek, a lakópark egy nagy család annak ellenére, hogy Szedzsong város kiváltképp szellős, az épületek nagy távolságra vannak egymástól. Minden Korea által lőtt gólnál, vagy helyzetnél, egy emberként üvöltött a sok lakás sok lakója, egész komoly élmény volt ennek része lenni, másrészt elgondolkodtam, hogy ha nem egy semleges, vagy nem egy „jó” cél mentén kiabálnának ennyire egyhangúan, vajon nem lenne-e nagyon félelmetes.

Korea győzött, két gólt lőttek, egyet kaptak. A meccs rendkívül sportszerű volt, még annál is sportszerűbb, mint amilyen az északkelet-ázsiaiak játéka általában. Gyanús is lett egy kicsit nekem ez a nagy udvariasság, mígnem rájöttem, hogy nem csupán a győzelem számít, sőt, elsősorban nem az, hanem a morális győzelem, a sportszerűség, ami ebben a kultúrkörben jóval nagyobb érték, mint egy bármi áron kierőszakolt végeredmény.

Hümmögtem egy sort, és persze elindult az agyam, hogy is megy ez a gyűlölet dolog, miért kell, és meddig kezelhető.

Rájöttem, figyelembe véve sűrűre sikerült életem eddigi tapasztalásait, hogy gyakorlatilag minden országnak, illetve azon belül, kisebb közösségnek van ellenségképe, még a homogén társadalmakban is.

Úgy tűnik, az emberi psziché igényli az indulatainak ilyen jellegű levezetési lehetőségét, azaz utálni kell valakit, valamit, máskülönben nem tudunk megszabadulni a felesleges feszültségtől.

Idáig a dolog nem más, mint tudomásul veendő tény. A probléma a mértékkel, és a mikénttel van.

Itt ugyan nagyon utálják Japánt, és Japánban nagyon utálják Koreát, de az egyik legnagyobb turista és gazdasági forgalmat bonyolítja a két ország egymás között, és ha segíteni kell egy japánnak, mert nem talál valamit, természetesen ugyanúgy segítenek neki, mint bármely más külföldinek segítenének. Japánban ez pontosan ugyanígy van, a gyűlölet eszköz, Japán részről eszköze a súlyos társadalmi, és kormányválság elfedésének, megerősíti az összetartozást, ami egy természet katasztrófákkal igen gyakran sújtott sziget esetében növeli az összetartást, a harci szellemet, ami szükséges ott a mindennapok túléléséhez.

Korea esetében egy kis önsajnálat amit a koreaiak amúgy sem vetnek meg, némi áldozat szerep, amit szintén kedvelnek tudat alatt, valamiért a koreaiak szeretnek egy kicsit szenvedni, ha épp nincs miért, akkor még mindig ott van a japán megszállás emléke, és az úton, útfélen látható széken ülő lány szobra, ami az elhurcolt, megerőszakolt, prostituálttá tett nők emlékére készült, azon lehet siránkozni, meg elemezni a japán történelem tankönyveket, hogy lám, még mindig hazudnak éjjel, nappal.

No nem mintha ez nem lenne igaz, de akkor is van a valós tartalom mögött egy látens pszichés igény a szenvedés legalizálására, mert a koreaiak titkon azt hiszik, hogy nem érdemlik meg azt, amiben élnek, ezért szenvedtetik magukat, hogy „kiérdemeljék”. Mindazonáltal a jelenség bőven a tűréshatáron belül van Koreában, és mintha Japánban is csak időnként lángolna fel, a nacionalizmus többi jelképével együtt.

Németország lakossága esetében ez megint másképp jelenik meg. Ott már óvodás korban arra nevelik a gyermekeket, hogy szégyellniük kell magukat a náci Németország által elkövetett bűnökért, és emiatt muszáj abszolút liberálisnak lenni, mindent és mindenkit el, és befogadni, mert fizetni kell a bűnökért. Ugyanakkor a német is csak ember, és mint ilyen, egy időzített bomba, nem véletlen, hogy a kiszámítható, kellemes jólét ellenére annyit isznak, mint a gödény, szorongók, stresszesek, kényelmetlenül, a komfortzónájukon kívül érzik magukat a saját országukban, mert az utcán, az orvosnál, a boltban és mindenhol rengeteg a külföldi, illetve rengeteg az olyan külföldi, aki magasról tesz a német viselkedési normákra, szemetel, hangos, udvariatlan, koszos, szabályszegő, csaló, bűnöző. De a németek emiatt nem szólnak, meghúzzák magukat ha egy népes család megszállja az orvosi rendelő váróját, és úgy ülnek le, hogy nyolcan elfoglalnak minimum tizenöt széket, kiabálnak egymással, míg a helyi lakosság suttog, vagy újságot olvas, mert a kultúrájában modortalanság hangoskodni, és másokat nem figyelembe véve viselkedni.

Felnőtt egy generáció idő közben, akik már nem feltétlenül érzik, hogy felelősek lennének a II.Világháborúban történtekért, és nem tetszik nekik, hogy kilopták alóluk az országukat, veszélyben a „tea und kuchen”, a közbiztonság, a nyugalom.

Az ablakomból láttam tizenéves gyerekeket menni hazafelé egy, egy átmulatott éjszaka után. Bizony előfordult, hogy valamelyik elhányta magát. Kivétel nélkül minden alkalommal feltakarították közösen, náluk ez a minimum. Ebbe pedig nagyon nem illik bele a kocsi ablakán kihajított műanyagpohár, és cigarettacsikk, hogy csak egy felszínes példát mondjak a különböző kultúrák együttélésének problémájáról.

A növekvő feszültség Németországban már akkor érezhető volt, amikor hat évvel ezelőtt odaköltöztünk, és azóta ez csak fokozódott.

A mi környékünkön a sützenfest elnevezésű attrakció adott lehetőséget az idősebb generációnak némi militáns viselkedésre, amit ők nagyon kedvelnek, bárki bármit mond. Ez gyakorlatilag agyaggalamb lövészeti verseny, de az a legelhanyagolhatóbb része, fontosabb ilyenkor a talpig katonásba öltözött kardcsörtetős tűzoltózenekari felvonulás, és a mértéktelen mennyiségű alkohol fogyasztásával együtt egyre furcsább dalok közös éneklése, ami egy idő után kimondottan félelmetes tud lenni olyan gazdasági bevándorlók számára, mint amilyenek mi is voltunk. Ezekre az eseményekre persze nem hívnak külföldit, a dorfhausban zajlanak, másnapra el is van takarítva, csak a rossz szájíz marad az idegenben, bennük meg a megkönnyebbülés, kiengedték, aminek ki kellett jönnie. A fiatalok azonban nem járnak sützenfestre, ciki. Nekik az iváson kívül nemigen van más, ahol levezessék a feszültségüket, az ellenségkép nem megengedett, ezért biztos vagyok benne, hogy rövidesen, igen nehezen kezelhető feszültségekkel kell majd az országnak megküzdenie.

Ugyanez a probléma kisebb Hollandiában, mert bár a „néger” szóért bevisz a rendőr, de a társadalom mégis hangot adhat az elégedetlenségének a közel-keleti bevándorlók kapcsán, kedvére utálhatja a németeket, és a flamandokat is, van is bennük jó adag felsőbbrendűségű érzés a II. Világháborúban játszott szerepük miatt, ráadásul azzal is tisztában vannak, hogy részben a gyarmatosításuk levét isszák, és különben is vikingek, az európaiak közül egyik olyan nép, amely kevéssé veszi komolyan az életet, még akkor is, ha ők is imádják kockásra nyírni a bokrokat, és szinte ehetetlenek az ételeik, vagy talán épp ezért. Ráadásul, mivel a kultúrájuk olyan vegyes, amilyen a gyarmatbirodalmuk volt, alapvetően toleránsabbak másokkal szemben, bár ennek a toleranciának azért mostanság feszegetik a határait a Németországba kontroll nélkül beengedett tömegek, akik a Schengeni zónán belül természetesen szabadon mozognak.

Félreértések elkerülése végett az írásom nem menekült, és nem is migrációellenes, magam is gazdasági migránsként élek jó ideje.

Az ellenségkép szükségességét, annak kezelését vélem fontos szempontnak egy társadalom egészségét megítélendő, sok egyéb faktor mellett, mint például, hogy bánnak a haszonállatokkal? Hogy bánnak a fogyatékos embertársaikkal? A gyerekekkel? Az idősekkel? A hajléktalanokkal? Ezer és egy olyan terület, ahol minden propaganda ellenére azonnal látszik az igazság.

Mikor én kisgyermek voltam, a magyarok nagyon utálták a románokat, és rendre megsértődtek, ha a külföldiek összekeverték Budapestet Bukaresttel, ma már sokan örülnének neki, mert már ott is jobb. De nem ez az oka annak, hogy alábbhagyott a két nép közti gyűlölet. Naiv módon arra számítottam anno, hogy Románia EU tagságával Trianon, mint olyan majdnem megszűnik problémának lenni, hiszen jövünk, megyünk szabadon, Erdély Erdély, nem lesz határ, és különben is aki magyar, az magyar, ezen a határok átrajzolása nem változtat, ámbár magyarnak lenni nem érdem, nem is átok, szimplán egy állapot, elkerülhetetlen következményekkel, mint amilyen a kovászos uborka bárhol való elkészítésének képessége, és az idegbaj, ha a skót ismerős a gulyást a sütőbe teszi, négy doboz sűrített paradicsomkonzerv kíséretében, utána még meg is dicséri amit alkotott, és elmeséli, hogy tudtam-e, hogy Ez magyar….

Ehhez képest van határ, de nem annyira a románok és a magyarok között, sokkal inkább az anyaországi magyarok, és az erdélyi magyarok közt. Ezt a feszültséget természetesen a mindenkori hatalom szította, és nem feltétlen a Fidesz kizárólagos felelőssége, de ők is lapátoltak arra a máglyára rendesen.

Másrészt azért nincs szüksége külső ellenségre a magyaroknak, mert kitűnően megtalálják azt országon belül. A minap olvastam egy rövid kis írást Esterházyval kapcsolatban, akit a kulturkampf egyik fő áldozatának szán a hatalom, Parti Nagy Lajos mellett például, akinek az írásait személy szerint én igen, igen kedvelem, a diktatúrák pedig nem szeretik a humort, és a fákat, ezt tudjuk jól.

Ez az írás egy Fideszes tollából került ki, nemzetellenes, liberális koszoszsidónak titulálva a neves írót, amire a rokon lelkek megpróbálták az eredeti írást überelni, és olyan válogatott átkokat szórtak az elhunyt íróra, aztán már mindenkire, hogy úgy éreztem, nyilván egy zárt intézet honlapján járok, de nem, ez egy volt a millió Facebook bejegyzésből, amin volt több száz kedvelés, halomnyi hozzászólás.

Nem vagyok róla meggyőződve, hogy az úri közönség valaha, egy sort is olvasott volna Esterházytól, de ez láthatóan senkit sem zavart.

Ahogy a másik oldalon sem egyszer fordul elő Orbán cigányzsidózása, vagy a katolikus papság úgy általában pedofillá nyilvánítása, és egyéb finomságok.

Persze ez aztán nem áll meg itt, nem kell ma már különböző politikai térfélen állni ahhoz, hogy az emberek gyűlölni kezdjenek, elég hozzá egy picit felfelé ívelő ismertség az online világban, de sokszor az sem kell, elég online lenni, hogy az embert minden ok nélkül elküldjék melegebb éghajlatra, vagy vitassák a nemzeti hovatartozását, a tehetségét, bármit.

Olvastam, hogy egy híres toxikológus felmondott lelkiismereti okokra hivatkozva egy nagy kórház sürgősségi osztályának éléről, mert sem a tárgyi, sem a személyi feltételek nem felelnek meg a betegellátás minimumának sem. Másnap az aktuális miniszter azonnali hatállyal kirúgta. Én kilépek, mert nem tudom tovább nézni, hogy emberek halnak meg a sürgősségin, ahol főnök vagyok, másnap kirúgnak. Vicces.

A reakciók meglepőek. Egyetlen olyan hozzászólást sem olvastam, hogy igen, ideje volt, másoknak is ezt kéne tenni, jobb későn, mint soha, mindenki álljon fel, akit lehetetlen munkakörülmények között köteleznek munkavégzésre, akik emberéletekért felelnek, de bárki, aki nem tudja ellátni a feladatát, mert nem biztosítja hozzá az állam vagy a munkáltató a szükséges feltételeket.

Ellenben rengeteg olyat olvastam, hogy késő, meg, hogy te ilyen, olyan, hány embert öltél meg, és azt követően elszabadultak az indulatok, az orvos lett a felelős Magyarország minden egészségügyi problémájáért, három perc alatt döntött a sorsa felől a nép, aki valamikor csüngött a szavain, na ezért veszélyesek a rajongók.

A gyűlölet egy finomabb megnyilvánulása, a barátnő. Az online barátnő, vagy barát, aki kezdetben lájkol, figyel, dőlnek a szívecskék, majd egy picit kritikusabbá válik, aztán egy picit még, aztán már süt a rosszindulat minden megnyilvánulásából, de nehéz tőle megszabadulni, ha megteszed, despota vagy, és olyan ember, aki csak a téged tömjénezőket hajlandó maga körül elviselni.

Számos sikeres ismerősöm vergődik, hogy online engedje, vagy ne engedje az őt utálók jelenlétét, félreértve a szólásszabadságot, és a liberalizmust, ami nem egyenlő azzal, hogy hagyom tönkretenni a magánéletem álbarátok irigy, buta és gyűlölködő magatartása által.

Látszólag apró dolgok ezek, és én ki tudom kapcsolni Magyarországot, csak egy gomb a számítógépemen, és kész. De mi van azokkal, akik 24/7 ebben élnek? Akiknek a boltban nem köszönnek, akik órákig állnak sorban a postán, hogy aztán egy frusztrált alkalmazott megsértse őket, netán a lehúzhatatlan ablakú, ám nem klimatizált tömegközlekedés résztvevői, vagy kerülgetik a mozgássérült helyeken keresztbe parkoló drága autókat, mert azoknak szabad, elmennek a rendelőbe a megadott időpontra, hogy aztán 8-1o órát még várjanak, végül egy agyonhajszolt orvos valahogy ellássa őket, és még hosszan, hosszan sorolhatnám minek van kitéve ma majd minden Magyarországon élő középosztálybeli ember. Ezek után ne lennének feszültek, idegesek, frusztráltak, és ezek után ne ugranának egymás torkának a Facebookon? Ugyan kit érdekel, hogy aznap Mészáros Lőrinc mennyit lopott a főnökének, ha ott van az ellenség, aki az orvos, a boltos, a postás, a kalauz, a biztonsági őr, a parkolóőr, a kolléga, a másik szülő, a szomszéd meg a kutyája, a migránsok, de kiváltképp a pirézek, mert róluk tudni való, hogy igen veszélyesek…

Magyarország, a felsorolt példákkal szemben egyre inkább önmagát gyűlöli, ellenségképe a másik magyar, a zsidó magyar, a cigány magyar, a tehetséges magyar, a sikeres magyar, a határon túli magyar, a külföldön élő magyar, a magyar.

Ebből az következik, hogy Magyarország mentális állapota alig lehet már ennél is rosszabb, bár ezt mondjuk lassan tíz éve, aztán mégis csak van lejjebb.

A jó hír, hogy mint mindennek, ennek is vége lesz egyszer, a tragédia egy idő után tragikomédiába, majd komédiába fordul, azt a pillanatot kell kivárni, míg ez megtörténik, míg az emberek elkezdenek magukon nevetni, mikor már akkora lesz a gyűlölet, hogy bekapcsol a védekező ösztön, és viccet csinál a katasztrófából. Akárhogy is, nagy jövőt jósolok a Kétfarkú Kutya pártnak, vélhetőleg ők azok, akik hamarabb átélték ezt a katartikus élményt, mint a társadalom többi tagja.

Ha a humor erőre kap, a diktatúra megtörik, a diktátorok sajátja a humorra való képtelenség, a nagy, sík terek, a monumentális építészet, az önirónia teljes hiánya.

Ha van fegyver, amivel legyőzhetőek, akkor az mindenképp itt keresendő, és az összekapaszkodó kevesekben, akik nem adják fel a mások iránti lojalitást akkor sem, ha ez ma már törvényszegés.

Nem csodálkoznék, ha hamarosan a nevetés is az lenne.

Koreai mindennapok – rakéták, oktatás és kutyahús

Észak-Korea a napokban megkezdte egy kulcsfontosságú rakétakilövő, és műhold fellövő állomás elbontását. Nem történt erről bejelentés, a műhold felvételek elemzésekor derült ki, majd azt tegnap Trump elnök is visszaigazolta egy sajtótájékoztatóján.

Rejtélyes repülőgép forgalom bonyolódik Észak és Amerika között, erről nem beszél egyik érintett fél sem, éjjel jönnek, mennek, de úgy tűnik valahogy elérték, hogy elkezdődjön a tényleges leszerelés Észak-Koreában. Ma dől el Pánmundzsamban, hogy vajon megrendezik-e valóban a szétszakított családok közti találkozót, ahogy arra Kim Dzsong Un ígéretet tett. Tegnap a déli tárgyalófél említette, hogy könnyen elképzelhető, hogy a békeszerződés teljes, és minden résztvevő által aláírt változata létrejöhet még a teljes leszerelés előtt, amennyiben erre Észak-Korea is hajlandóságot mutat,

Déli források arról számoltak be, hogy Északon sajnos a rendkívüli időjárás humanitárius katasztrófát vetít előre, a segélyszervezetek készen állnak a beavatkozásra, az államnak nincs pénze, Kim hiába áll Si Dzsin Ping befolyása alatt, az éhező népnél nagyobb fenyegetés nincs számára, vélhetőleg ezzel ő is tisztában van, ezért kezdték el bontani a rakétakilövőt.

Tombol a hőség továbbra is, a vetemény haldoklik, a gyümölcs megég, hiába van őrült pára, nem esik, megy minden tönkre. Éjjel több tűz is volt, mind elektromos berendezésekben keletkezett, sebesültek is vannak, hősök is, szerencsére halottak nincsenek.

Egy férfi agyonütött egy macskát, mert állítólag zavarta a hangja. A nemrég bevezetett, új állatvédelmi törvény értelmében ma reggel letartóztatták, előzetesben van. Egy kutyatenyésztő már kapott letöltendő börtönbüntetést állatok nem megfelelő tartása miatt, pedig ő nem vágta le a kutyáit, hanem PET-nek tenyésztette őket, de csődbe ment, ezt követően nem gondoskodott az állatokról, akiket végül állatvédők mentettek meg. Mun Dzse In elnök nagyon szeretné elérni, hogy tiltsák be a kutyahús fogyasztását az országban, de a vidéki öregek ebben egyféle Amerika ellenességet látnak, ezért ragaszkodnak hozzá, ugyanakkor a népesség döntő többsége már rég nem fogyaszt kutyahúst, tehát valóban megérett a helyzet ennek az idejétmúlt szokásnak a felszámolására.

Sejtésem szerint akkor lesz ebben konszenzus, amikor az utolsó amerikai katona is elhagyja majd a Koreai- félszigetet. Erre az utóbbi időben Kim Dzsong Un is utalt, szerinte a Koreai félsziget atomfegyvermentessé tételébe beletartozik Dél-Korea is, és ezzel nagyon nem lehet vitatkozni, igaza van. A déliek ugyan saját atomfegyverrel nem rendelkeznek, de az Amerikai hadsereg tart itt ilyesmit. Továbbá, ha Amerika nem csupán az atomfegyverek megsemmisítését várja el Észak-Koreától, hanem a rakétákét is, neki is el kell távolítania délről a rakétákat, sőt, elméletileg a déli hadseregnek sem lenne szabad legyen ilyen, de ezt Észak nem forszírozza, tekintettel Japánra, akinek annyi dúsított uránja van, amennyiből bármikor atomfegyver készíthető, ha már nem készült, ki tudja, és Kína ősellensége, tehát azt, hogy Dél-Korea védtelen legyen Japánnal szemben, senki sem szeretné.

A koreai-japán ellentétnek egy roppant sajnálatos mellékzöngéje, hogy egy japán kislányt a koreai kommentelők porig aláztak, egy K-POP tehetségkutatóban. A gyermek látta a műsorba érkező kommenteket, sírva fakadt, a szereplése félbeszakadt. Ennek egyrészt a két ország között fennálló súlyos problémákkal terhelt kapcsolat az oka, másrészt pedig a koreai fanok elvakultsága, akik maguk is többnyire tizenéves gyerekek, akik az iskolai, otthoni stresszt így vezetik le, fan és ellenfan klubokba tömörülve. Nem egy koreai celebet kergettek már öngyilkosságba, tevékenységük nem korlátozódik a japánokra.

Ennek a társadalomnak az egyik legnagyobb betegségére világít rá ez a jelenség, jelesül az oktatási rendszerre, ami egyik oldalról a világ élvonalában tartja Koreát, a másikról viszont a rendszer nyomását elviselni képtelen tizenévesekből valódi deviánsokat hoz létre, ami idővel a többségnél elmúlik, de van akinél nem, ebből voltak már gyermekek által elkövetett gyermekgyilkosságok is. Nagy erőfeszítések folynak az oktatási rendszer megreformálására, ám a legnagyobb ellenzői ennek maguk a szülők, és a millió magániskola, akik segítenek a gyerekeknek felkészülni délután, ez egy hatalmas iparág Koreában. Meglátjuk merre billen a mérleg nyelve, egyre több az elégedetlen szülő is, elképzelhető, hogy mégis csak sikerül majd megreformálni az oktatást.

Egy másik nagy baleset is történt, Laoszban, az SK csoport által épített gát beszakadt, elöntött hat falut, vélhetőleg több százan haltak meg, míg az ott dolgozó 51 koreait kimentették. Ez így igen nagy probléma, míg a helyiek meghalnak, a halálukat okozókat megmentik, nem helyes, minimum részt kellett volna venniük a mentésben, vagy utolsóként hagyni el a helyszínt, de így nem lehet.

Állítólag jön egy tájfun, ami Japánon biztosan átvágtat, de, hogy utána ellátogat-e hozzánk, abban még csak reménykedünk, ugyanis tájfun nélkül augusztus végéig sem fog mozdulni a forró levegő. Tegnap, mióta csak jegyzik az időjárást, a legforróbb napot és éjjelt mérték, de igaz ez az egész nyárra is, rövid volt a monszun, és túl korán is érkezett, a Tibet feletti forró levegő megakadályozza, hogy a délről ide áramló tovább haladjon, konkrétan csapdába estünk, a forróság és a pára fogságába.

Hihetetlen fordítás a vb eddigi legjobb meccsén

0

Brazília magabiztosan verte Mexikót, a belgák pedig a vb eddigi legjobb meccsén 2-0-s hátrányból fordítottak az utolsó másodpercben Japán ellen. A két győztes egymás ellen játszik a negyeddöntőben.

A mai első nyolcaddöntőt Brazília és Mexikó játszotta. A kezdés után a brazilok magabiztossága gyorsan elszállt, a bátor játékot felvállaló mexikóiak pár húzásból felértek a kaouhoz, és veszélyt is teremtettek.

A 25. percben aztán Neymar remek csel után teremtett helyzetet, ez pedig felébresztette az addig tanácstalan brazilokat, egyre nagyobb lett a mezőnyfölényük, helyzeteket is kialakítottak, főleg a remekül játszó Williannek köszönhetően, de a mexikói kapus, Ochoa magabiztosan védett.

Fotó: MTI/EPA/Wallace Woon

A második félidő elején viszont már ő is tehetetlen volt, Neymar sarokkal tette a labdát Willian elé, aki elhúzott a mexikói védők mellett, majd középre tette a labdát, az érkező Neymar pedig becsúszva a kapuba lőtt.

A brazilok ezután hamar eldönthették volna a meccset, de

Ochoa ismét nagyokat védett.

A mexikóiak viszont hiába szervezték át a csapatot, nem nagyon jutottak helyzetig a remekül védekező brazilok ellen. Egy idő után a brazilok az időt is elkezdték húzni, egyre több volt a fetrengés, a színészkedés, igaz, a mexikóiak többször is keményen odaléptek.

Végül pár perccel a vége előtt eldőlt a meccs: Neymar futott el a baloldalon, hanyag mozdulattal kapura tette a labdát, Ochoa ugyan megint védett, de a labda a nem sokkal korábban csereként beállt Roberto Firmino elé került, ő pedig az üres kapuba lőtt. Ezzel egy nagyon jó meccsen

Brazília 2-0-re nyert.

Mexikó sorozatban hetedszer esett ki a 16 között, Brazília viszont sorozatban hetedszer jutott be a legjobb 8 közé.

A másik nyolcaddöntőt Belgium és Japán játszotta, és

a vb eddigi legjobb meccse lett belőle.

Előzetesen mindenki a végső győzelemre is esélyesnek tartott, 22 meccse veretlen Belgium sikerét várta, de a japánok bátran kezdtek, már az ellenfél térfelén letámadtak, majd kicsit visszaálltak, de a belgák nem igazán tudtak helyzetet kialakítani.

A második félidő elején váratlanul vezetést szereztek a japánok: Sibaszaki indításánál Vertonghen nagyot hibázott, elengedte a labdát, Haragucsi Genki pedig előbb kicselezte, majd jobbról nagyon pontosan kilőtte a hosszú sarkot.

Majdnem rögtön jött az egyenlítés: Hazard kapufát lőtt. A japánok viszont gyorsan megszerezték második góljukat: az élete egyik leggyengébb meccsét játszó Kompany röviden szabadított fel, Kagava néhány csel után letette a labdát Inui Takasinak, aki 20 méterről kilőtte a bal alsó sarkot – a kapusnak esélye sem volt.

A kétgólos hátránytól láthatóan megzavarodtak a belgák,

a sztárok közül De Bruyne eleve nagyon gyenge napot fogott ki, Hazard és Lukaku pedig hiába küzdött nagyot, a japánok rendkívül szervezetten védekeztek. Roberto Martinez szövetségi kapitány ekkor kettőt cserélt, beküldte Marouane Fellainit és Nacer Chadlit – később derült ki, hogy ez mekkora húzás volt.

A belga szépítés is kicsit váratlan volt, egy szerencsés és egyben rendkívül látványos gól hozta meg: egy szöglet után egy felpörgő labdát az első gólnál hibázó Jan Vertonghen a 16-os bal oldaláról, az ötös magasságából valószínűleg középre akart fejelni, de az mindenki fölött elszállt és a hosszú sarokba esett.

Öt perccel később pedig Hazard szép csellel fordult le a védőjéről, a beadásából pedig Fellaini egy újabb fejessel kiegyenlített – a lélektani előny ezzel a belgákhoz került, akik több veszélyes támadást is vezettek, de a japánok sem adták fel, nekik is voltak helyzeteik.

Fotó: MTI/EPA/Roman Pilipej

Az utolsó percekre aztán tovább fokozódott az őrület. Előbb Kavasimának 10 másodpercen belül kellett két nagyot védeni, Chadli, majd Lukaku fejesénél, utána viszont Courtoisnak kellett figyelnie egy megpattanó labdánál.

A bíró négy perc hosszabbítást jelzett, már ennek is a vége közeledett, amikor Honda úgy döntött, hogy 35 méterről kapura lő egy szabadrúgást – Courtois-nak kellett ismét nagyot védenie. A szögletet aztán magabiztosan lehúzta, sőt, azonnal indított, a belgák 10 másodperc alatt végigrohantak a pályán, Meunier lapos beadását Lukaku okosan elengedte, így a másik cserének, Chadlinak csak a kapuba kellett gurítania.

Ezután már a középkezdésre is alig volt idő, szó szerint

az utolsó másodpercben nyert Belgium 3-2-re.

A lefújás után a belga játékosok vigasztalták a síró japánokat a pályán.

Az elődöntőbe jutásért Brazília-Belgium meccset rendeznek majd.

Halálos fenyegetéseket kap a hibázó focista, az argentinoknál lázadás tört ki

0

A németek ellen hibázó svéd Durmazt fenyegetik, az argentinoknál állítólag a szövetségi kapitány teljesen elvesztette a csapatot, a svájciak gólszerzői ellen vizsgálat indult. Voltak meccsek is: Anglia kiütötte Panamát, többek között Harry Kane mesterhármasával, Kolumbia simán verte Lengyelországot, Japán és Szenegál döntetlent játszott.

Két cserejátékos is hatalmasat hibázott tegnap, mielőtt az utolsó pillanatokban a németek megnyerték a svédek elleni meccset a vb-n: John Guidetti nem passzolt a középen, egyedül érkező csapattársának, inkább rossz szögből, gyengén lőtt, az ellentámadásnál pedig Jimmy Durmaz teljesen feleslegesen szabálytalankodott a labdát hosszan megtoló Werner ellen. Kirúgás helyett jött a szabadrúgás, amiből a németek megszerezték a győztes gólt.

Durmaz közösségi oldalait pedig

gyűlölködő kommentek lepték el,

volt köztük olyan is, amelyik halálos fenyegetéseket tartalmazott.

Annak viszont egyelőre nincs következménye, hogy a svédek nem kaptak meg egy egyértelmű 11-est, és a videóbíró sem nézette vissza az esetet. Pedig még a legnagyobb német szaklap is elismerte, hogy szabálytalanság történt.

Vannak gondjaik az argentinoknak is, két meccs után mindössze egy pontjuk van, és a hírek szerint Jorge Sampaoli szövetségi kapitányban már a csapat sem bízik. Az 1986-os világbajnok csapat egyik tagja, Ricardo Giusti legalábbis arról nyilatkozott, hogy

már a kezdőcsapatot sem a kapitány állítja majd össze,

és ugyan a kispadra leülhet, de nem dönthet semmiben. Állítólag ezt a csapat nevében Javier Mascherano közölte vele. Voltak olyan hangok is, hogy Sampaolit azonnal kirúgják, és a 86-os döntő győztes góljának szerzője, Jorge Burruchaga ülhet le a helyére.

Ha igaz a hír, akkor sem először történik hasonló. A 2006-os vb-n a franciák kezdtek gyengén, két döntetlennel, ezután pedig az idősebb játékosok vették át az irányítást az alkalmatlan Raymond Domenech szövetségi kapitánytól. A csapat pedig eljutott a döntőig, ahol büntetőkkel kaptak ki az olaszoktól – ez volt az a meccs, amelyen Zidane lefejelte Materazzit.

Vagyis annyiban is hasonló volt a helyzet, hogy ott volt a csapatban a világ egyik legjobb játékosa – akkor Zidane, most pedig Lionel Messi, aki egyébként ma ünnepelte 31. születésnapját.

Kicsit aggódhatnak a svájciak is, ugyanis

két gólszerzőjük ellen vizsgálatot indított a FIFA.

Miután ugyanis az egész meccsen fütyülték őket a szerbek (és az oroszok), az egyaránt albán származású Granit Xhaka és Xherdan Shaqiri is albán kétfejű sast formázott a kezével, így ünnepelte gólját. Provokáció miatt akár el is tilthatják őket.

Meccseket is rendeztek persze a vb-n, méghozzá az utolsókat a csoportkör második fordulójában. Az elsőn Anglia Panamával játszott, és már az első perctől fogva magához ragadta a kezdeményezést.

John Stones fejesével hamar meglett a vezetés is, majd ezt sorban négy gól követte még az első félidőben: Harry Kane büntetőből, Jesse Lingard távoli lövéssel, Stones újabb fejessel, majd Kane ismét büntetőből szerzett gólt.

Harry Kane már ötgólos a vb-n
Fotó: MTI/EPA/Vaszil Donev

A második félidőben Kane némi szerencsével megszerezte harmadik gólját is: Loftus-Cheek lövése az ő sarkáról pattant a kapuba. A visszajátszás alapján millimétereken múlt, hogy nem volt lesen. Kane ezzel vezeti a góllövőlistát, két meccsen öt góllal.

Később a panamaiak történelmi gólt szereztek, az első góljukat a vb-ken: a 37 éves, a torna után visszavonuló Felipe Baloy lőtte egy beadás után. A panamai szurkolók egyébként úgy ünnepelték a gólt, mintha a meccset nyerték volna meg, pedig

Anglia 6-1-re győzött,

és Belgiummal együtt továbbjutott a csoportból. Az utolsó fordulóban egymás ellen döntenek a csoportelsőségről.

A nap második meccsét két olyan csapat játszotta, amelyik némi meglepetésre nyert az első fordulóban: Szenegál és Japán. A japán kapitány, Nisino Akira a meccs előtt viccesen annyit mondott: a kitalált taktikát biztosan nem tudják megvalósítani a játékosok, ugyanis azt kérte tőlük, hogy

nőjenek öt centit és hízzanak öt kilót.

A meccset a szenegáliak kezdték jobban, és egy nagy kapushiba után a vezetést is megszerezték: Sabaly lövését Kavasima kapus az előtte álló Sadio Mané lábára ütötte, onnan pedig a labda a kapuba pattant.

Szerencsés gólt szerzett a Liverpool sztárja
Fotó: MTI/EPA/Roman Pilipej

Ezután viszont egyre bátrabban támadtak a japánok, és egy szép támadás végén Inui Takasi még az első félidőben kiegyenlített. A szünet után is ők voltak aktívabbak, Inui lőtt egy kapufát is, a két szélső védő azonban újabb szenegáli gólt hozott össze: a balhátvéd Sabaly gyönyörű csellel tartotta meg a labdát, beadását Niang sarokkal továbbtette, az érkező jobbhátvéd, Moussa Wagué pedig futtából a léc alá bombázott.

Pár percig örülhettek azonban csak a szenegáliak, egy beadásnál ugyanis rosszul jött ki Ndiaye kapus, Inui passzát pedig Honda Keiszuke az üres kapuba lőtte. A végén még volt néhány kisebb szenegáli helyzet, de

maradt a 2-2-es döntetlen.

Ezt azt is jelentette, hogy a nap utolsó meccsén Kolumbia és Lengyelország azzal a tudattal lépett pályára, hogy amelyikük kikap, már biztosan kiesik. Ennek ellenére elég gyengén kezdődött a meccs, aztán a kolumbiaiak egyre nagyobb mezőnyfölényt harcoltak ki, míg a lengyelek teljesen veszélytelenek voltak a kapura.

Az első félidő végén Kolumbia a vezetést is megszerezte: egy szögletvariáció után James Rodríguez beadását Yerri Mina fejelte a kapuba. A második félidő nagy részében is a kolumbiaiak irányítottak, a lengyelek sztárja, Lewandowski csak szenvedett a védők között.

A félidő közepén aztán öt perc alatt eldőlt a meccs: előbb Quintero remek passza után Radamel Falcao, majd James Rodríguez hasonlóan szép kiugratása után Juan Cuadrado lőtt gőlt, ezzel

Kolumbia 3-0-ra nyert,

Lengyelország pedig az utolsó forduló eredményétől függetlenül kiesett.

A meccset egyébként a helyszínen nézte két kolumbiai legenda, René Higuita és Carlos Valderrama is, akiknek a frizurája sem változott az elmúlt 30 évben:

https://twitter.com/MikeDelaneyFC/status/1010975630702366721

Holnaptól már a csoportkörök harmadik fordulóját rendezik a vb-n.

Koreanapló 10. – Ma sem unatkoztunk, sem én, sem az ország

Reggel kilenckor Pompeo már itt volt, fogadta őt Mun elnök is, majd tárgyaltak a külügyminiszterünkkel, és ide utazott a japán külügyminiszter is, természetesen vele is.

A téma nem volt túl bonyolult, ki fizeti a révészt, azaz milyen arányban álljuk Észak denuke költségeit.

Én ekkor még a második kávémat ittam, szopogattam a kollagén zselémet, és éreztem, hogy ma sem fogok fázni, konstans 28 fok van a lakásban.

Közben véget ért az önkormányzati választás Koreában, elsöprő többséggel nyert a kormánypárt, a nagy városok közül mindössze egyben, Deguban lett ellenzéki, konzervatív polgármester. Kis településekből kettőt tudtak megszerezni, ami gyakorlatilag egyenlő teljesítmény a nullával.

A konzervatív párt rendkívül rosszul taktikázott, gyakorlatilag nem tettek mást Mun kormányalakítása óta, mint ellehetetlenítették a parlamenti munkát, és kritikán aluli módon fejezték ki a nemtetszésüket mindennel szemben, amit a kormány véghezvitt. Azt nem tudjuk, hogy ők mit tettek volna, illetve dehogynem, ezek voltak hatalmon közel tíz évig, hogyne tudnánk. A névváltoztatás önmagában nem változtatja meg a pártot ugye.

Lényeg, hogy a konzervatív párt vezetője lemondott, a másik ellenzéki, közép-konzervatív párt vezetője is, a szöuli polgármesterjelölt pedig sértődötten közölte, hogy akkor ő visszamegy Amerikába. Jó utat kívánunk neki, nem jó politikus, nem is ismeri igazán Koreát, negyven múlt, mikor idejött, alapvető dolgokkal sincs tisztában, és nem volt karaktere, nem képviselt semmit egyértelműen, csak valamiért ő is vágyott a politikai hatalomra és a vagyon után, van ilyen.

Aztán főztem ebédet, megetettem a férjem és a gyereket, ők mentek a dolgukra, én pedig nekiláttam ráncba szedni a lakást, amúgy alaposan. Mostanában nem fürdetem hetente a virágokat, meleg van és folyamatosan nő a páratartalom, szükségtelen. Viszont ma az is megvolt, elmostam az alattuk lévő víztartókat, ajtókat, ablakokat, ágyat, polcokat, mindent. Folyt rólam a víz, felkötöttem a hajam is, közben fél füllel figyeltem a híreket, úgy tűnik, nem lesz több amerikai-déli közös hadgyakorlat, és Trump tegnap a Fox News-nak adott interjújában is azt mondta, haza szeretné vinni záros határidőn belül a katonáit innen. Erre a jelenlegi kormány nem reagált rosszul, a hadgyakorlatok beszüntetésével egyetért, az nekünk is felesleges pénzkidobás, ugyanakkor most fegyverkezés lesz, és nem Észak miatt, sokkal inkább kiegyenlítendő Japán és Dél-Korea közt a hadi különbséget, just in case.

Ma Pánmundzsamban is nagy erőkkel folytak a tárgyalások, északi és déli katonavezetők közreműködésével. Lesz katonai forródrót is, meg állandó kapcsolat, és felszedik az aknákat a DMZ-ből, sok hasonló dologban állapodtak meg, manapság Pánmundzsam olyan forgalmas hely lett, mint a szöuli főpályaudvar.

Pompeo a jövőhéten Pjanjángba utazik, lassan oda is költözhet szegény, annyit jön-megy, de hát dolga van, el kell induljon az atomfegyver mentesítés Északon, mert, hogy a főnökét nominálták a béke Nobel-díjra.

Nekünk meg tulajdonképpen teljesen mindegy Trump motivációja, az általa elérhető eredmény a fontos, az pedig a béke, a nyitott határok, a prosperitás Északon is, Délen is.

Közben visszapakoltam a növényeket a helyükre, az azálea ismét virágbimbókat hozott, mi több, a ciklámen is, ami ismereteim szerint egy évben egyszer virágzik télen, de ez most nyáron fog, sebaj. Az orchideagyerekeket csoportosan tettem, mert őket gyakrabban kell spriccelni, lassan egész óvoda lesz itt, fideszesek a növényeim, szaporodnak, ráadásul önmagukat reprodukálják, idegen faj szóba sem jöhet, te jó ég, még viccből is rossz leírni.

Megtudtam, hogy a minimálbér körül is van vita, emelték ugyan, öt éve először, de a munkások többet szeretnének, a munkáltatók meg kevesebbet, business as usual.

Kim Dzsong Un újságjában ma is az volt az attrakció, hogy nem lesz több hadgyakorlat Délen, és, hogy Kim leszereli az atomfegyvereket a nép jóléte érdekében. Nyilván saját magát is beleérti a népbe, de ez nem baj, ha az eredmény megfelelő lesz.

Este már csak zuhanyoztam, és ettem egy kis hideg tofut, vagy nem is ettem, nem tudom, melegem volt nagyon, arra emlékszem.

Borús az ég, opálos a fény, olyan monszunszerű, pedig hol van az még.

Meghívtak szombaton áfonyát szedni, még sosem láttam áfonya növényt, csak a termését ismerem, biztos jó buli lesz, sokféleképp el tudom tenni.

Aztán megjött a gyerek, nemrég a férjem is, helyreállt a világ rendje, tiszta a lakás, alakul a béke, lemondtak az alkalmatlan politikusok, nem is volt rossz nap ez a mai.

 

Japán örül, hogy Amerika meggondolta magát

0

Donald Trump első dolga volt a Fehér Házban, hogy felmondja az ázsiai és csendes-óceáni szabadkereskedelmi szerződést, melyet elődjének, Barack Obamának az idejében dolgoztak ki. Most utasítást adott gazdasági főtanácsadójának, hogy nézzen utána: lehet, hogy mégsem olyan rossz ez a nemzetközi szerződés?!

Japán és 11 másik állam – függetlenül Trump vétójától – megalakította a TPP rövidítésű szabadkereskedelmi régiót, mert úgy látták, hogy nekik megfelel. A TPP célja ugyanis az volt, hogy Kínát mint a régió legnagyobb gazdasági hatalmát kizárják az övezetből. Így akarták megállítani a kínaiak nyomulását …

Trump időközben kereskedelmi háborút hirdetett Kína ellen. Nyilvánvalóan ez is motiválhatta döntését, hogy mégiscsak megfontolja az USA tagságát az ázsiai és csendes-óceáni országok szabadkereskedelmi szerződésében. „Ha ez igaz, akkor üdvözöljük az USA szándékát!”- mondta óvatosan Aso Taro japán pénzügyminiszter. Nem véletlen a japán pénzügyminiszter óvatossága hiszen Trump „új és jobb szerződést akar”! Japán a világ harmadik legerősebb gazdasági hatalma, amely kívülről szemléli az első kettő kereskedelmi háborúját. A japánok a nyolcvanas években nagyon megjárták Amerikával amikor olyan számukra hátrányos pénzügyi megállapodásra kényszerültek, mely hosszú évekre padlóra vitte a japán gazdaságot. Akkor Amerika Kínát támogatta Japánnal szemben. Most Trump mintha az ellenkező megoldást választaná, de Tokióban nem feledkeznek meg Trump jelszaváról: America First! A bizniszben pedig nincs barát vagy szövetséges, csakis érdekek vannak. Donald Trumpnál ezt kevesen igazolják jobban…

120 perc – 2018. január 23. 8:00

0

Izzó kődarabok zúdultak a síelőkre

Kitört a Kuszacu-Sirane vulkán kedden Japánban. A tűzhányó izzó kődarabokat lövellt ki a közelben lévő síparadicsomra, és lavinát is előidézett. A japán média legalább 15 sérültről és egy eltűntről adott hírt. (Reuters/AFP/TASZSZ)

Zaklatás a a szeren

Benyújtotta lemondását az Amerikai Torna Szövetség igazgatótanácsának több tagja a hosszú ideje gyűrűző szexuális zaklatási botrányok miatt. A vezetők lemondására azt követően került sor, hogy tucatnyi lány és fiatal nő állítása szerint a szövetség és a tornászválogatott egykori főorvosa korábban szexuálisan zaklatta őket. (MTI)

Terrorizmussal vádolnak három embert Prágában

Terrorizmussal vádolt meg a cseh rendőrség három cseh állampolgárt, köztük Samer Shehadeh volt prágai imámot. Ugyanez a vád a volt imám 27 éves fivére, Omar Shehadeh és felesége, a 24 éves Fatima ellen. A Shehadeh fivérek palesztin származásúak, de mindketten Prágában születtek. (MTI)

Svéd és brit úszók lettek a legjobb európaiak

A brit Adam Peaty és a svéd Sarah Sjöström lett a tavalyi év legjobbja az Európai Úszó Szövetség szavazásán.

A brit sportoló júliusban, a budapesti világbajnokságon 50 és 100 méter mellen is győzött, előbbiben világcsúccsal, majd decemberben 100 mellen aranyérmet nyert a koppenhágai rövidpályás Európa-bajnokságon. (MTI)

Tokió felkészül egy észak-koreai rakétacsapásra

0

Több száz önkéntes részvételével tartottak katasztrófavédelmi próbagyakorlatot a japán fővárosban, ahol a koreai háború (1950-1953) óta nem volt ilyen. A hangszórók utasításokat üvöltöttek és az önkéntesek fegyelmezetten elfoglalták a helyüket a kijelölt metróállomásokon és alagutakban. Felvették a sugárzásellenes vegyvédelmi ruhát, amely csökkentheti az esetleges nukleáris sugárzás hatását.

Japánban a hirosimai atombomba óta nagyon óvatosan kezelik ezt a kérdést hiszen itt próbáltak ki először a gyakorlatban is nukleáris fegyvert. A szörnyű következmények a japánok számára egyáltalán nemcsak tankönyvi emlékeket jelentenek.

Észak-koreai rakéták a közelmúltban átrepültek Japán felett és a szigetországtól keletre csapódtak a tengerbe. Ezzel Kim Dzsongun jelezte: immár képes arra, hogy nukleáris fegyverrel is célba vegye Japánt. 1910 és 1945 között Korea Japán gyarmata volt, és azóta a két nép kapcsolata nem mondható épp ideálisnak. Kim Dzsongun aztán úgy nyilatkozott, hogy a nukleáris rakéták kizárólag az Egyesült Államokra vannak irányítva és nem Dél-Koreára vagy Japánra.

Észak Korea jelenleg mosolyoffenzívát folytat Dél-Koreával szemben. A két Korea közös csapattal vesz részt a téli olimpián, melyet februárban rendeznek meg Dél Koreában.

1945 óta Japánnak nincs erős hadserege. Védelmét az Egyesült Államok látja el. Trump amerikai elnök tavaly Tokióban erősítette meg: mindenképp megvédik a japán szövetségest egy esetleges észak-koreai támadással szemben. De mi van akkor, ha Amerika mér megelőző csapást Észak Koreára, és arra válaszul veti be Kim Dzsongun az atomfegyvert? Ez aggasztja Japánt és Kínát.

A japán kormányfő büszke a zsidókat mentő diplomatára

0

Abe Sinzo Litvániában beszélt erről, ahol Szugihara Csiune több ezer embert mentett meg.

Több mint hatezer japán vízumot adott ki Litvániában élő zsidóknak 1941 nyarán a japán alkonzul, Szugihara Csiune Kaunasban, mely akkoriban Litvánia fővárosa volt (Vilnius a két háború között Lengyelországhoz tartozott). A Litvániában élő zsidók csapdába estek, mert az országot a Molotov-Ribbentrop paktum alapján először a Szovjetunióhoz csatolták, majd a náci Németország támadta meg őket. A 200 ezer Litvániában élő zsidó nagy részét a helyszínen megölték, a többieket haláltáborba vitték.

Ebben e helyzetben bizonyult döntő fontosságúnak Szugihara tette:

több mint hatezer vízumot adott ki zsidóknak, akiket emiatt túlélték a háborút.

Szugihara Csiunét ezért sokan a japán Schindlernek nevezték.

Japán ebben az időben a náci Németország szoros szövetségese volt. Feljebbvalói ezért nem nézték jó szemmel az alkonzul tettét, de a háborús időkben nem törődtek vele, csak később váltották le. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a japánok nem bántották azokat a Kínába menekült európai zsidókat, akik japán katonai kormányzás alá kerültek Sanghajban és más kínai városokban.

Évtizedekkel később derült ki, hogy Szugihara hány embert mentett meg. Abe Sinzo japán miniszterelnök első litvániai látogatásán most külön elment Kaunasba. Beleült abba a székbe, melyben annak idején a japán konzul az életmentő dokumentumokat kiállította.

„Mint japán büszke vagyok arra, amit Szugihara Csiune tett”

– mondta.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!