Kezdőlap Címkék Fasizmus

Címke: fasizmus

“Putyin rendszere fasiszta, de az orosz társadalom nem az”

0

A nemrég külföldre menekült  Grigorij Jugyin orosz filozófus, akit rendszeresen zaklattak, sőt meg is vertek, mert tiltakozott Putyin ukrajnai háborúja ellen úgy vélekedik, hogy a társadalom nem fasiszta pusztán Putyin és az őt szolgálók váltak azzá.

Az orosz filozófus szerint egyre több a hasonlóság Putyin rendszere és Mussolini illetve Hitler állama között. Ezeket valamiféle furcsa szentháromság jellemzi:

“a nép, az állam és a vezér egysége”.

A tömegtársadalomban magára maradt egyén, aki keresi az identitását, azt a népben – nemzetben találja meg. De mivel az egyáltalán nem egységes, ezért kell a vezér, aki összefogja a népet, és az államon keresztül irányítja azt. Ebben a rendszerben az ellenzék hazaáruló!

Putyin is ezen az alapon szervezi rendszerét hiszen külföldi ügynöknek nevezi azokat, akik bírálni merészelik őt és rendszerét” – hangsúlyozza Jugyin, aki érdekes módon nem tér ki arra, hogy Sztálin rendszere is meglehetősen hasonlított erre. Az oroszoknak ezzel kapcsolatban megvan a saját tapasztalatuk.

(Te Viktor, honnan ismerős nekem ez a módszer?)

Az élet harc

Ezt hangsúlyozta Gentile, Mussolini filozófusa, és egyáltalán nem véletlen, hogy Hitler a Mein Kampf – Harcom címet adta könyvének.

A fasizmusban folyton harc folyik belső és külső ellenségek ellen

– hangsúlyozza Jugyin.

Hitler esetében ez mindenekelőtt a zsidók elleni brutális fellépést jelentette. Az, hogy Zelenszkij ukrán elnök zsidó, ebben a tekintetben megkönnyítené Putyin helyzetét is hiszen Oroszországban is régi hagyománya van az antiszemitizmusnak. Elég arra utalni, hogy a Cion bölcsei című antiszemita “világuralmi tervet” az orosz titkosszolgálat, az Ohrana írta, hogy a cári birodalomban az elégedetlenséget a zsidókra irányítsa. Csakhogy Putyinnak számolnia kell a szovjet antifasiszta hagyománnyal. Sztálin rendszerének legnagyobb sikere az volt, hogy legyőzte a náci Németországot. Épp ezért nevezik nácinak Ukrajna rendszerét ma Moszkvában.

“Az orosz társadalom nem fasiszta”

„Putyin rendszere megpróbálja már az iskolában megkezdeni a nemzeti oktatást, és a felkészítést a permanens háborúskodásra”

– mondja Jugyin, viszont ezzel szembemegy a korábbi évek meghatározó trendjével.

“Putyin rendszere ugyanis amíg sikeres volt, és emelni tudta az életszínvonalat, arra ösztönözte a társadalmat, hogy fütyüljön a politikára, éljen magánéletet. A fasizmushoz permanens mozgósítást jelent, de az orosz társadalom nem akar „mozgósulni” – mutat rá az orosz filozófus, aki szerint

“Putyin rendszere előbb vagy utóbb széttörik a realitások falán.”

Kérdés, hogy mi jön utána hiszen Oroszország olyan sikertelen nukleáris nagyhatalom, amelynek sem a kommunizmus építése sem a kapitalizmus nem sikerült miközben a nagy barát, Kína azt mutatja, hogy lehet mindezt eredményesebben is csinálni.

Mussolini 100 éve vette át a hatalmat

Október 31-én alakult meg Rómában Benito Mussolini kormánya, és ezzel megkezdődött a fasizmus uralma Olaszországban, ahol csak 1945-ben vetett ennek véget az antifasiszta koalíció.

Európában olyan nagy volt a félelem a kommunista forradalomtól, hogy szinte mindenütt pozitívan értékelték Mussolini hatalomra jutását. Az olasz diktátor szétverte a kommunista pártot, melynek vezetőjét, Antonio Gramscit bebörtönözték.

Winston Churchill Rómában így üdvözölte ezt:

“ha olasz lennék, akkor a leninizmus vadállati étvágyával és tobzódásával szemben teljes szívvel és lélekkel állnék Mussolini mellé az elejétől a végéig diadalmas küzdelmében.”

Winston Churchill szervezte meg az első brit katonai akciót a bolsevik forradalom ellen arra hivatkozva, hogy Szentpéterváron meggyilkolták Nagy Britannia nagykövetét, aki a világháború folytatására ösztönözte Oroszországot. Brit csapatok fojtották vérbe a bakui kommünt. A brit diplomácia jelölte Magyarország kormányzójának Horthy Miklóst. Aki szövetségesnek tekintette Benito Mussolinit éppúgy mint Adolf Hitler, aki 1933-ban került hatalomra Németországban.

A bukás

Amint az amerikai-angol csapatok megérkeztek Olaszország földjére az olasz király a hadsereg és a fasiszta nagy tanács segítségével megbuktatta Mussolinit, akit börtönbe csuktak. Innen szabadította ki őt Otto Skorzeny kommandós osztaga Hitler parancsára. Benito Mussolini bábállamot hozott létre Olaszországban. Leszámolt ellenfeleivel, még a vejét, Ciano grófot, egykori külügyminiszterét is megölette. Az előrenyomuló szövetséges csapatok elől Svájc felé menekült, de olasz partizánok elfogták a német egyenruhában menekülő Ducet. Luigi Longo, az olasz partizánok vezére, aki később a kommunista párt vezetője lett, Sztálint kérdezte: mit csináljon Mussolinivel? Az olasz kommunisták nyílt pert szerettek volna a diktátor elítélésére. Sztálin megkérdezte Winston Churchillt is, aki villámgyors kivégzést javasolt. A brit miniszterelnök attól tartott, hogy ha per lesz, akkor azon Mussolini hivatkozhat egykori lelkes támogatójára, Winston Churchillre és arra, hogy az angol király a Bath renddel tüntette ki az olasz diktátort.

Mussolinit szeretőjével együtt szitává lőtték egy rögtönítélő bíróság döntése alapján. Holttestét fejjel lefelé kiakasztva Milánó főterén mutogatták.

90 millió olasz

A 45 milliós Olaszországban 45 millió fasiszta volt és Mussolini bukása után 45 millió antifasiszta született

– fogalmazta meg gúnyosan a brit diplomácia a gyors váltást.

A fasizmus nem került karanténba mint Németországban. Giorgia Meloni, Itália jelenlegi miniszterelnöke ugyan nem vállalja fel nyíltan Benito Mussolini örökségét, de mozgalma tele van olyan politikusokkal, akik a Ducet ma is iránymutató politikai személyiségnek tartják.

Olaszországban gazdasági-társadalmi válság segítette hatalomra Benito Mussolinit, aki egykor a szocialisták egyik vezető politkusa volt. Kezdetben a Duce látszólag betartotta a demokrácia játékszabályait, csak később vált a fasizmus nyílt diktatúrává. Meloni asszony, Olaszország első női miniszterelnöke hatalomra jutása után úgy nyilatkozott, hogy Olaszország az Európai Unió és a NATO tagja, ennek összes követelményét betartja. Hadügyminisztere sietett elhatárolni az új olasz kormányt Orbán Viktortól, aki számos kérdésben szembenáll az Európai Unióval. A NATO-ban pedig azt róják fel a magyar miniszterelnöknek, hogy nem ítéli el határozottan Putyin agresszióját Ukrajna ellen.

Orbán és az antiliberális internacionálé

0

A magyar miniszterelnök Dallasban összefogásra szólította fel a konzervatív erőket – ezt emeli ki a Washington Times, amely azután megszólaltatja a republikánus konferencia fő szervezőjét is. Matt Schlapp kijelentette: “az szeretjük Orbánban, hogy fellép népe szabadságáért az Európai Unió zsarnoksága ellen.”

Árulkodó mondat ez: Trump éppúgy mint Putyin az Európai Unió gyengítését akarja elérni. Így játszhatja el a trójai faló szerepet a magyar miniszterelnök kétfelé: mind Moszkva mind a Trump féle Washington ezt akarja. Trump a Buckingham palotában ígért fűt-fát amerikai elnökként a Brexitért a briteknek. Ebből az égvilágon semmi lett. A Bank of England viszont egyéves recessziót jósol Nagy Britanniának – sajnálatos Brexit utóhatás.

A liberális Washington Post szerint Orbán Viktor Dallasban fejtette ki a legvilágosabban: szélsőjobboldali antiliberális internacionálét akar. A Washington Post éppúgy mint a szintén liberális New York Times a globális világrend átalakítását látja a magyar miniszterelnök céljának.

Csakhogy a liberális világrend és annak bírálata egészen mást jelent az Egyesült Államokban – a centrumban, és mást a periférián Magyarországon. A perifériákon nagyon sokan érzik magukat a globalizáció vesztesének, akik egy erős államban védelmet keresnek kiszolgáltatott helyzetükben – ők Orbán Viktor szavazói. Trump tömegei a rozsda övezetek népe, amelynek munkahelyeit kiszervezték Kínába és más olcsó bérű országba. Milyen lenne tehát az új világrend, amelyet ez a szélsőjobboldali antiliberális internacionálé hirdet?

Méla csönd a gazdasági világválságról

Nincs receptje a szélsőjobboldali vezetőknek arra, hogy miképp lehetne kikecmeregni a világgazdaság válságából. Giorgia Meloni asszony, a szélsőjobb miniszterelnök jelöltje Olaszországban, erről azt mondta, hogy ő Tony Blair jobboldali követője. Ezzel arra akart utalni, hogy a brit Munkáspárt immár nyugdíjas miniszterelnöke, megtagadta a baloldali múltat és lepaktált a liberális globalizációval. Meloni azt állítja, hogy ő ugyanígy megtagadja a fasiszta múltat, és elismeri a globális kapitalizmus realitását. Trump számára nem is kérdés a globalizáció elfogadása annál is inkább, mert támogatói a válság legnagyobb haszonélvezői: az olaj és földgáz óriások, a fegyver gyárosok, az élelmiszer termelő világcégek. Csakhogy Trump szavazó tábora közben hoppon marad: neki kell megfizetnie az infláció árát. Éppúgy mint Magyarországon Orbán Viktor táborának. A magyar miniszterelnök ugyan siker receptről beszélt az Egyesült Államokban, de jól tudja: a politikai siker mögött nincsen gazdasági realitás. Ingyen pedig kevesen lelkesednek sokáig. A szélsőjobboldali internacionálénak életszínvonal emelő programot kell produkálnia. Ha ez nincs, márpedig nyoma sem látszik, akkor könnyen úgy járhat mint az arab tavasz mozgalom, amelynek minta országa Tunézia épp most adta fel. Megszavazta a diktatúra alkotmányát miután kiderült: a demokratikus forradalom életszínvonal csökkenést hozott az országnak a beígért Kánaán helyett.

USA külügy: “Orbán náci faji retorikát használ”

Washingtonban a külügyi szóvivő ismertette az antiszemitizmus ellen küzdő kormánymegbízott, Deborah Lipstadt közleményét. Ebben az áll, hogy “mélységesen aggasztó az, hogy a magyar miniszterelnök a náci faji retorikát használja.

”A budapesti amerikai nagykövetség már korábban elítélte Orbán Viktor Tusnádfürdőn mondott beszédét. A magyar kormányfő Bécsben azzal védekezett, hogy “olykor félreérthetően fogalmaz”.

Erről ebben az esetben szó sem lehet hiszen Orbán Viktor mindíg átnézi beszédeit mielőtt elmondaná azokat. Tusnádfürdőn pedig mindíg fontos beszédet mond, melyben ideológiai fordulatait jelezni szokta.

Tudatos “tévedésről” van tehát szó, mely felveti a régi vitát Orbán és a fasizmus viszonyáról.

Hétköznapi fasizmus

Laurence W. Britt amerikai szerző a következő 14 pontban foglalta össze a fasiszta rendszerek alapvető vonásait Mussolinitől napjainkig:

  • erőteljes és folyamatos nacionalizmus
  • az emberi jogok megvetése és elvetése
  • ellenség képzés annak érdekében, hogy egyesítse a “mieinket”
  • a hadsereg domináns szerepet játszik
  • a szexuális kisebbségek elleni állandó izgatás
  • irányítás a média fölött
  • biztonság mindenek fölött – rendőr állam
  • a kormányzat és az egyházak összefonódása
  • együttműködés a nagyvállalatokkal, jogaik védelme a dolgozókkal szemben
  • a munkavállalói jogok korlátozása, a szakszervezetek betiltása
  • az értelmiségiek és a művészetek megvetése
  • bűn és bűnhődés – a közélet kriminalizálódása
  • általános korrupció
  • a választások elcsalása

Ismerős?

Progresszivizmus az őrület és a fasizmus közötti pályán

Teljesen hihető – hiszen számos forrásból ismerhető -, hogy ha valaki adott volna egy interjút száz éve arról, hogy a születésétől fogva rá jellemző férfi jegyek ellenére nőnek képzeli magát, akkor még aznap megérkezett volna a háza elé egy rácsos autó nagy dudával és elvitték volna a legközelebbi zárt intézetbe. Harminc éve már nem vitték volna el, csak elkerülik az utcán. Tíz év múlva minden jel szerint hozzá fog tartozni a civilizáció (nyugati) fogalmához, hogy a összes munkahelyen LMBTQx kvóták lesznek (ti. a hozzáértésé mellett vagy akár vele szemben) és aki nem kezd el támogatóan vélekedni hangadó identitáskisebbségek elismeréshez való jogáról – tehát nem egyszerűen az emberek egymást összekötő erkölcsi és jogi egyenlőségéről – és nem támogatja ezt nyilvánosan érzékelhetően (lásd még békeharc, identitássztahanovizmus, életmódpozitivizmus, konfesszionális közösségek, felszabadítási teleológia) akár a saját kárára is az önérvényesítésben, az fasiszta. Jóllehet ez a helyzet maga lesz a fasizmus.

Tisztázzuk: liberalizmus akkor van, ha eldönthetem, hogyan vélekedem, és képviselhetem a véleményemet a nyilvánosságban,      amíg másnak nem ártok vele (fizikailag).

(Tehát a liberális nem lehet rabszolgatartó, de gondolhat és mondhat bármit a feketékről, ha nem uszít vele tettlegességre, legfeljebb magát járatja le stb.) Progresszivista gyökerű fasizmus ezzel szemben akkor van, ha csak egyféleképpen vélekedhetek, nota bene ezt kötelességemmé teszik és konfessziókat kell tartanom róla, ellenkező esetben magamnak ártok vele (akár fizikailag). A fizikai ártáson túlmenő képzelgések a károkról már mind erősen véleményesek. Annak kiderítésére, hogy mikortól ártok valakinek, ha nem bántom tettlegesen, ma ott vannak a személyiségjogi perek, és az ilyen sérelmeknek megvan a – meglehet, erősen labilis -tényállása a jogrendekben. De

az, hogy valakinek akkor is ártok, ha neki fontos ügyekben ütközik a véleményem az övével és ezt szóvá is teszem, az nonszensz.

Mégis ennek elkerülésére alakultak ki a mai „biztonságos terek” a hópihék által látogatott, pl. felsőoktatási intézményekben, de ennek megelőzése része gyakorlatilag az összes világcég etikai kódexének is, amelynek megszegése súlyos következményekkel jár az elkövetőkre. Az előbbi furcsa, de még mindig indokolható volna (vannak érzékenyebb lelkű embertársaink), ha nem terjedne ki pl. az egyetemi nyilvánosságra is és nem befolyásolna az állások és a grantek odaítélésétől kezdve a „helyes” fogalmáig mindent. Az utóbbi – corporate policy – viszont színtiszta üzleti érdek. Így ér össze egymással a rendszerint a progresszivizmussal együtt élő antikapitalizmus a kapitalista érdekekkel a nyugati világ legfontosabb inkorporált intézményeiben, az egyetemeken és a nagyvállalatokban, hogy egymást erősítve terjesszék – a szabadságellenességet. (Érzékelhetően ebben a posztban nem akármelyik életforma jogi elismerése, hanem kulturális totalitása és a mögöttes módszer ellen érvelek.)

A konfesszionális közösségekben, amikké a progresszivisták a nyugati társadalmakat akarják szervezni, az egyenlőségi napirendre rákerülő kritikus identitás- és életmódkérdésekben egyféle álláspont/módszer/nyelv (vö. egyenlőség, inkluzivitás, klíma, sex vs gender, emberi méltóság, társadalmi igazságosság, elfogadás vs. elnyomás, a fehér ember történelme stb.) lehetséges, amely azonban mégcsak nem is az összességben elérhető véleményének ütköztetésével alakul ki, hanem a nyilvánosságot uraló kisebbség programja/konstrukciója alapján. Ennek a programnak pedig egy algoritmusa van: a homogenitásé. Amelybe egyébként -a baloldal okulására – nem tartozik bele az anyagi (vagyoni, jövedelmi, hozzáférési, vagy akár az esély-) egyenlőség ügye.

Új középkor hajnalán – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, érdekes dolgok zajlanak a háttérben, érdekesek és kicsit sem vidítóak. Lehet, hogy ártatlanul hangzik a magyar részvétel a Családok Világkongresszusán, de nagyon nem az. A feltűnés kerülésével ugyan, de a magyar kormányzat bizony Európa és a világ legsötétebb figuráival, erőivel barátkozik, holott még szóba sem lenn szabad állniuk ezekkel.

A hír ártatlanul hangzik: Novák Katalin, az Emmi család- és ifjúságügyért felelős államtitkára meghívott vendégként részt vesz a Családok 13. Világkongresszusán, Veronában, melyet idén március utolsó hétvégéjén tartanak. Tavaly Kisinyovban tartották, szeptember 14. és 16. között, egyszóval a szervezőknél ha nem is három nap, de hat hónap egy esztendő, nagyon siethetnek, hogy félévente kongresszusolnak, ki se várják az egy évet. De ez még nem volna baj, mondjuk, hogy idén így alakult. Hát tavalyelőtt? Tavalyelőtt, kérem, Budapesten rendezték meg ugyanezt, természetesen zárt körben, a Családok Budapesti Világtalálkozója nevű programsorozat része volt, az eseményt Orbán Viktor nyitotta meg, beszédet mondott Novák Katalin nevében Pacsay-Tomassich Orsolya, az Emmi felelős helyettes államtitkára, és az akkor még emberminiszter Balog Zoltán is.

Szép kis lajstrom, de még ez sem volna baj. Viszont kik vesznek rajta részt idén? A 444 tudomása szerint:

„A rendezvényen részt vesz Olaszország szélsőjobboldali belügyminisztere, Matteo Salvini és Lorenzo Fontana családügyi miniszter is. Utóbbi azzal szerzett magának nemzetközi hírnevet, hogy el akarta töröltetni a rasszizmusellenes törvényt Olaszországban. Részt vesz még a programon a nyíltan idegengyűlölő kormányzó, Luca Zaia, és az Olasz Testvérek (FdI) párt elnöke, a bevándorlásellenes Giorgia Meloni.”

Jó, hát ők olaszok, otthon vannak, nem lehet őket kitiltani a buliból. És még?

„Ugyanitt beszédet mond Dmitrij Szmirnov orosz ortodox esperes is, aki korábban kannibáloknak nevezte az abortuszon átesett nőket. Ő a 2017-es budapesti kongresszuson azt mondta, a nők „igáslóvá tétele” – ez azt jelenti, hogy dolgoznak – valami ördögi terv része. Fontos tétele még, hogy a nők és a férfiak nem egyenlőek, és hogy semmiképp sem kéne hagyni, hogy a meleg és leszbikus párok örökbe fogadhassanak.

Az előadók között van Alekszej Komov (aki a magyarországi kongresszus eredeti programjában is szerepelt, de a beszámolókban nem volt nyoma, hogy valóban eljött volna), aki a hírek szerint a szervezet és az azt pénzelő orosz oligarchák között tartja a kapcsolatot, illetve a szervezet elnöke, társalapítója, Brian Brown, aki a hazánkban is egyre jobban nyomuló, a kormányközeli média támogatását élvező abortuszellenes CitizenGo kuratóriumi tagja. Brown úgy tartja, a homoszexuálisok életstílusa egészségtelen, illetve hogy az orosz iskolákban tartott szexuális felvilágosító órák Soros György tervének részei. Novák Katalinon kívül még egy nő tart előadást a kongresszuson, a nigériai Theresa Okafor, aki az egyik legnagyobb támogatója volt annak a 2014-ben elfogadott nigériai törvénynek, mely szerint a homoszexuális embereket akár 14 éves börtönbüntetésre lehet ítélni pusztán szexuális orientációjuk miatt. Emellett ellenzi a fogamzásgátló tabletta és az óvszer használatát is.” (444)

Nocsak. Ez már érdekesebben hangzik, ez nem családbarát kongresszusnak néz ki, hanem Lebensborn-közgyűlésnek. A résztvevők személye garantálja, hogy nem babázásról lesz szó – és hát igen, nekünk ezt tudni kell, hiszen mi már rendeztünk ilyen találkozót itthon, két éve.

Sőt.

Sőt, nekem történetesen elég pontos adataim vannak a tavalyi, kisinyovi rendezvényről, ugyanis jól értek románul (is), és alkalmam volt elolvasni annak idején a Casa Jurnalistului című, kiváló oknyomozó portál tudósítását. Amitől kilelt a hideg. Azért készítem ezt a kivonatot – mely semmiképp sem fordítás! – hogy a mi közönségünk is ismerhesse meg. Hihetetlen ereje van az eredeti szövegnek, főként, mivel rövid, pontos mondatokat olvashatunk, mintha csak jegyzetek volnának – de ezek a kongresszuson elhangzott fő irányelvek.

Hát akkor lássuk az elhangzottakat – csak röviden, majdhogynem tőmondatokban.

Azokat a bizonyos vezérelveket.

A kivonatot a továbbiakban kurzívval szedem.

A nyitóbeszédben Dodon moldáviai elnök hangsúlyozta: hazája ki fog állni az erkölcstelenség ellen, főként, mivel a lakosság egyharmada kivándorolt, és az otthon maradt gyermekek a homoszexuálisok áldozataivá válhatnak.

A résztvevők tételei következnek.

Az Apokalipszisről

A Halál kultúrája támadt ránk. A társadalom és a kereszténység elkorcsosul. A fehér embereknek már nem születnek gyermekeik, ha mégis, azokat elragadja a gender-ideológia. A szexuális felvilágosítás és nevelés megrontja és nemiség-függővé teszi gyermekeinket. Épp ezért még nyári táborba sem szabad őket elengedni. Egyesek így próbálnak Új Emberi Fajt létrehozni, mely könnyebben utazik, bárkivel könnyen veszi fel a kapcsolatot, és ezért bármit megtehetnek vele (?). Ezek az egyesek forradalmat akarnak, az LMBTQ, a válás és a gender-elmélet pusztán az eszközük az Új Világrend megvalósításához. Soros visszahozza a kommunizmust.

Soros hálózatáról

Kik a család ellenségei? Nem a hétköznapi emberek, nem az önszerveződő kezdeményezések. Nem. A valódi ellenség: Soros György.

Ő olyan szervezetek képviselője, melyekhez a Rotschild-család is tartozik. Ideológiája a nyitott társadalom harca a szerves társadalom ellen. Kötelezővé kívánja tenni a védőoltásokat, engedélyezni a szervátültetést és az eutanáziát. Legnagyobb terve, hogy egymillió iszlamista menekültet hozzon. Hova? Mindenhova! Ki finanszírozza ezeket? Ha követjük Soros pénzének útját, Soroshoz jutunk, amennyiben elfogadjuk, hogy a pénz az övé.

A családok hálózata

Világos, hogy a dekadens Nyugat jogokat követel a homoszexuálisoknak Keleten a nyitott határokért cserébe. Ezzel csak a világ konzervatív szervezeteinek hálózata szállhat szembe, mintegy „népszavazás-készleteket” alkalmazva eszközként. A konzervatív szervezetek direkt finanszírozása politikusok által nem szükséges, de az, hogy a világ „legerősebb vezetői” közös célt adjanak nekik, világideológiát, az mindenképpen. Az eszmeiség stílusa amerikai kisegyházakra vall, ám voltaképpen orosz szervezetektől, ukrán szeparatistáktól, euroszkeptikusoktól, a Brexit híveitől, oltásellenes szervetektől és európai szélsőjobboldali pártoktól származik. Mint a Családok XII. Világkongresszusán elhangzott:

„Hadsereget állítunk minden nagyvárosban.”

A kongresszus egyes résztvevői különben az Egyesült Államokból, más résztvevői az Európai Unióból voltak kitiltva, így elmondható, hogy egyensúly alakult ki. Közéjük tartozik Jelena Mizulina orosz szenátornő, aki be sem léphet az Európai Unió területére. Ő törvényjavaslatot terjesztett volt be a családon belüli erőszak engedélyezése céljából – bár nem ezért áll tilalom alatt. Hanem bizonyos korrupciós ügyek okából.

Mint a kongresszus amerikai szervezője elmondta: „A hagyományos értékekért vívott harcot könnyebb Keleten vívni ez idő szerint, mint Nyugaton. A peremvidékeken kell kezdenünk, és utána törünk a központok felé. Eddig nehéz volt nyíltan beszélni erről, de most végre támogat minket az Egyesült Államok elnöke.”

A győzelem után

Mi történik majd, ha győznek a hagyományos, családi értékek és leráztuk Brüsszel igáját? Visszatérünk falvainkba. A városok megölik a normalitást, az emberek betonketrecekben élnek, ahol nem tudni, ki a férfi és ki a nő, falun minden egyszerűbb. Egy gyermek egy munkás kézzel többet jelent.

Az államot – orosz elvek alapján – egyfajta teokrácia vezeti majd, erős vezetővel az élén, akit körülvesznek az Egyház emberei. Ez alól csak az Egyesült Államok képez majd kivételt, ahol a Soros-ellenes hálózat veszi át a hatalmat, és Franciaország, ahol restaurálják a Bourbon-dinasztiát.

És helyreáll a „természet rendje”.

Idáig a tudósítás. Rövid, éles, pontos.

Ha az eszmék ismerősek a magyar politikából, vagy a Szent Inkvizíció korából, arról én nem tehetek. Híven kivonatoltam Vlad Ursulean és Ștefania Matache tudósítását.

Hölgyeim, uraim: ez vár ránk.

Ennek a rendezvénynek adott otthont tavalyelőtt Budapest, tavaly Kisinyov, idén Verona.

Ez színtiszta fasizmus, amit megtűrni sem volna szabad, nemhogy még részt is venni rajta, ebben a társaságban képviselteti magát a magyar kormány Novák Katalin államtitkár révén.

Ebből állna tehát a magyar kormány családtámogatási akcióterve, ide vezet? Ezt takarja a „családbarát” politika?

Pincér, ez még nekem is sok volt, hozza a kávémat. És mellé egy whiskyt is. Duplát.

Egy volt amerikai külügyminiszter szerint Orbán fasiszta rendszert épít

0

Madeleine Albright könyvet írt Fasizmus: egy figyelmeztetés (Fascism: A Warning) címmel és az egyik általa említett példa a világot fenyegető veszélyekre Orbán Viktor rendszere.

Az amerikai Vox magazinnak adott interjúban Albright hangsúlyozta, hogy a fasizmus igazából nem egy ideológia, sokkal inkább egy módszer a hatalom megszerezésére és megtartására. A fasiszták megosztják a társadalmakat (általában sértett) többségre és kisebbségre, az előbbiek élére állnak, és minden jogot a többségnek követelnek, miközben a kisebbségek jogait megsértik. „A fasizmus nem a problémák megoldására, hanem mélyítésére törekszik.” Leépíti a szabad sajtót és az igazságszolgáltatást, de fontos eleme az erőszak is.

„Az identitás rendben van, de ha az identitásom miatt utálom az ön identitását, akkor nagyon veszélyessé válik, és hipernacionalizmusba süllyed. Hirtelen a csoportok egymás ellen fordulnak, vagy bűnbakká válnak, és az egész politikai élet törzsi konfliktusokká válik. És láthatjuk, hogy ez több helyen megtörténik. Erre jó példa, hogy Orbán Viktor etnikai tisztaságot szeretne Magyarországon.”

„A fasiszta ideológiát más ideológiáktól az különbözteti meg, hogy az erőszakot és a népharagot használja a célok eléréséhez, az embereket a propaganda eszközeivel állítják szembe egymással” – mondta a volt amerikai külügyminiszter, aki szerint a fasizmus terjedőben van.

Albright persze a legtöbbet Trumpról beszélt, de őt (egyelőre?) nem sorolja a fasiszták közé, mivel szerinte nem alkalmaz erőszakot a hatalom megtartásához. „Ha végül kihirdeti a vészhelyzetet a határon a bevándorlás miatt, megváltozhat a véleményem.” Azonban már most is őt tartja Amerika történetének legkevésbé demokratikus elnökének, mivel ijesztő módon megveti a törvényeket.

Számára az erőszak alkalmazása a vörös vonal

„Például Kim Dzsong Un egyértelműen fasiszta, embereket küld munkatáborba, éhezteti őket, a hadseregét pedig arra használja, hogy kivégezze politikai ellenfeleit. Más vezetők, mint például Magyarországon Orbán mutatnak fasiszta vonásokat, de nem vagyok benne biztos, hogy már átlépték ezt a vonalat.”

Madeleine Albright szerint világszerte annak lehetünk a tanúi, hogy a demokrácia veszélyben van, elnyeli az antidemokratikus örvény.

Madeleine Albright 1997 és 2001 között, Bill Clinton elnök második kormányában volt külügyminiszter, előtte már évekig az USA ENSZ nagykövete volt. Ő volt az Egyesült Államok első női külügyminisztere. Bár rövidesen 82 éves lesz, még ma is aktív a közéletben.

(Forrás: Vox, Wikipédia. Az interjú két hete jelent meg a Voxban, de tegnapig elkerülte a magyar sajtó figyelmét, akkor a hvg.hu hívta fel rá a figyelmet.)

Salvini fasiszta államot épít

0

Bármennyire is bohóckodásnak tűnik, amit Róma művel, szó sincs paródiáról. Komoly a veszély, hogy az olaszok megfertőződnek a fasizmussal. A kabinet ugyanakkor minden cselt megragad, hogy ne kelljen teljesítenie nemzetközi kötelezettségeit.  

Az Independent Orbán és Salvini közös fotóját mellékelte az elemzéshez, amelynek mondandója, hogy Olaszországban az EU engedékenysége folytán erősödhetett meg az idegengyűlölet, a Liga vezére fasiszta államot épít. Az ország hadat üzent a civileknek, a jótékonysági szervezeteknek, a védtelen menekülteknek. A jelek szerint a kormány azt hiszi, hogy a migránsok halálos fenyegetést jelentenek. Bármennyire is bohóckodásnak tűnik, amit Róma művel, szó sincs paródiáról. Komoly a veszély, hogy az olaszok megfertőződnek a fasizmussal. A kabinet ugyanakkor minden cselt megragad, hogy ne kelljen teljesítenie nemzetközi kötelezettségeit. A fasizmus olyan elméleti rendszer, ami kérkedik a nacionalizmussal és a kíméletlenséggel. A könyörületet és irgalmat dekadensnek tekinti, a szemében mindkettő a „liberális elit” által vezetett demokratikus államok gyengeségét tükrözi.

Európában napjainkban a politikusokkal szembeni hagyományos utálat átváltozik a demokráciával szembeni megvetéssé. Az idegengyűlölet és a kőszívűség nem korlátozódik Olaszországra. Olyan helyeken törnek előre a szélsőjobbosok, ahol az még nem is olyan régen elképzelhetetlen lett volna. Már hozzászoktunk, pedig nem kellene. Franciaországtól és Svédországtól kezdve Magyarországig és Lengyelországig jönnek fel ezek az erők, és előreláthatólag nagyot lépnek előre a jövőre esedékes európai választáson. Könnyűszerrel meglovagolják a migránsválságot, bár az igaz, hogy az Unió fájdalmasan nem volt szolidáris a déli peremállamokkal. Ennélfogva egész Európa kudarca és szégyene, hogy nem sikerült legyőzni az olaszoknál a fasizmust és annak okait.

The Independent/Szelestey Lajos

Európát a fasizmus fenyegeti

0

Méghozzá az olyan politikusok miatt, mint Orbán, Le Pen, Salvini vagy Kaczynski. Erre figyelmeztet a Francia Tudományos Kutató Központ korábbi szakigazgatója, Albert Ogien a Liberationban írt elemzésében.

Ogien felidézi, hogy az EP a jogállam sorozatos megsértése miatt kívánja elmarasztalni a magyar kormányt, a szélsőjobb mégis úgy állítja meg, mintha itt megtorlásról lenne szó, amiért az ország nem fogad be migránsokat.

Kevés kommentár foglalkozott ugyanakkor a Sargentini-jelentésnek azzal a részével, hogy a magyar közvéleményt megtéveszti a rendszer, amely meghonosította a cenzúrát, a félelmet, a megtorlásokat és a korrupciót. Mások ilyen-olyan okokból nem nevezik néven azt, ami pedig fasiszta, így azt, ha egy kormány gyűlöletet terjeszt, misztifikálja az identitást, megsérti az emberi jogokat és gondolatrendőrséget követel.

A dilemma az, hogy ha nem szállnak szembe a fasiszta megnyilvánulásokkal, akkor az nem vezet-e el a totalitárius társadalom kialakulásához? Pl. amikor ezek az erők állást foglalnak a családról, a migráció által fenyegetett identitásról, a homoszexualitásról, a világiasodás veszélyeiről stb. A keresztény civilizáció nevében kívánják visszaállítani a határokat, a muzulmán veszéllyel szemben.

Az is fasiszta jellemző náluk, hogy a közvetlen demokráciát hirdetik, de csak azért, hogy megágyazzanak a legfőbb vezér hatalmának. Ennek érdekében szakítanak a politikai korrektséggel és hangoztatnak sokszor teljesen képtelen véleményt, lásd, hogy nem létezik a klímaváltozás. Vagy viselkednek teljesen embertelen módon, amikor pl. hagyják, hogy a menekültek a tengerbe fulladjanak. A fasiszta hozzáállás része, hogy nevetségessé teszik a demokratikus szellemet, mivel rá akarják venni az embereket, hogy azok adják fel a humanitás elveit, és káosz alakuljon ki. Ezek után aligha túlzás azt állítani, hogy fasizmus veszélyt jelent nem csupán az EU, hanem a szabadság és a béke számára is.

Liberation/Szelestey Lajos

Fasizmus: figyelmeztetés

0

A fasizmus akkor virágzik fel, ha elterjed az a nézet, hogy a sajtó hazudik, a bíróságok korruptak, a demokrácia szégyen, és csak egy erős kéz tud megvédeni bennünket a gonosz „másoktól”, legyenek azok zsidók, muzulmánok, feketék, vagy az ún.

Madeleine Albright nem ideológiának, hanem olyan gyakorlati politikának tekinti a fasizmust, amelynek keretében egy valaki, illetve egy párt azt állítja, hogy a nemzet vagy egy csoport nevében lép fel, és így próbálja megszerezni-megszilárdítani a hatalmat – írja az Economist. A lap azért kereste meg a Clinton-kormányzat volt külügyminiszterét, mert az nemrégiben könyvet adott ki: „Fasizmus: figyelmeztetés” címmel. Az ő szemében a fogalom része, hogy ezek az erők készek erőszakot alkalmazni, illetve bármilyen eszközt bevetni, hogy elérjék céljukat. Alapvetően demokrácia-ellenesek, habár lehet, hogy egy fasiszta kormányt először tisztességes úton választanak meg.

Azt azonban nem állítja, hogy Észak-Koreát leszámítva bárhol ilyen körök lennének uralmon. Ám veszedelmes párhuzamot lát bizonyos mostani fejlemények és azok között a feltételek között, amelyeknek köszönhetően Hitler és Mussolini magához ragadta a vezetést. Így a gazdasági egyenlőtlenségeket, a hagyományos pártokba vetett hit megrendülését, a közviták leromlását, kisebbségi csoportok hátrányos megkülönböztetését, valamint az elnyomó vezérek összehangolt erőfeszítését a szólásszabadság aláásására, a logika elferdítésére az igazság eltorzítására.

Albright úgy gondolja, hogy

leginkább az igazságot a leghasznosabb szembeállítani a fasizmussal és az azt támogató csőcselékkel.

Illetve keményebb szeretettel kell reagálni a gyűlöletre. Mert a világ odalesz, ha feladjuk a hitet azokban az intézményekben és értékekben, amelyek elválasztanak a zsarnokságtól. De jelenleg nincs ok a kétségbeesésre, bár kétségtelenül sok az aggasztó jel. Ezzel együtt keményebben vissza kell vágni a cinizmusra. A fasizmus akkor virágzik fel, ha elterjed az a nézet, hogy a sajtó hazudik, a bíróságok korruptak, a demokrácia szégyen, és csak egy erős kéz tud megvédeni bennünket a gonosz „másoktól”, legyenek azok zsidók, muzulmánok, feketék, vagy az ún. elitek.

Bármennyire is tökéletlenek, a mostani intézmények a legalkalmasabbak, hogy megvédjék a civilizációt, anélkül azonban, hogy ajtót nyitnának valami sokkal rosszabbnak.

Nem kell 2. világháború méretű traumát átélni ahhoz, hogy lássuk a civil felelősség, a jogállam, a mások iránti figyelem fontosságát.

Ám nem segíthet semmi, ha elvesztjük a humanitást, ha az emberek áldozatnak érzik magukat, és úgy gondolják, hogy bosszúból lábbal tiporhatnak mások jogain. A történelem megtanította, hogy a magabiztosak és bölcsek téglából építkeznek, míg a megriadtak, akik önmagukkal vannak elfoglalva, vályogot használnak.

Economist/Szelestey Lajos

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!