Kezdőlap Címkék évértékelő

Címke: évértékelő

Mindenki, aki számít

Ott volt mindenki, aki számít. Mindenki, akire számítottak, és aki számított valamire az elmúlt években. Az idei évértékelőn sem az volt a kérdés, hogy mit mond a vezér, hanem az, hogy mit hallanak azok, akik elmentek őt meghallgatni. Mit akartak hallani, és sikerült-e azt hallaniuk, amit hallani akartak.

A vejére súlyos megállapításokat tartalmazó OLAF-jelentés után mit tud nekik mondani a vezérük? Van-e mondanivalója arról, hogy kiderült: miközben milliárdokat költenek a Soros elleni gyűlöletkampányra, Magyarország befogadott menekülteket. Lesz-e valamilyen mondandója a vezérnek a Lázár Jánosék birtokai által körülölelt hódmezővásárhelyi luxuskastélyra? (Lázár, mintha ott sem lett volna.) Arra, hogy napnál világosabb lett, hogy a rezsicsökkentés szemfényvesztés, mert lehetne olcsóbb a gáz, mint amennyiért az állam adja az embereknek. (Németh Szilárd sem mutatkozott.)

Tudja-e lelkesíteni a hallgatóságát valamivel? Hogy mozduljanak, ha majd mozdulni kell?

Egymást vizslatták a meghívottak. Nem mindegy, hogy ki hol kapott helyet. Előrébb, mint tavaly, netán néhány sorral hátrébb lett helyezve. De legfőképp a másik arcát lesték, a rezdüléseit. Hogyan reagál a hallottakra, mer-e nem nevetni a miniszterelnök viccein.

A korábbi években sikk volt itt lenni. Elismertséget jelentett, az akol melegét, egzisztenciát. Azt, hogy benne vagy a brancsban.

Most nem sikk volt, hanem kötelező. (Mármint annak, akit meghívtak.) Akit nem, az már ment a levesbe. De ott lenni sem volt feltétlen öröm. Mutatják az ember képét a tévében, le sem lehet majd tagadni évek múltán. Lemondani csak igen alapos indokkal lehet a meghívást, amit vagy elhisznek odafent, vagy nem. Akiben már nem hisznek, annak annyi. Jobb tehát itt lenni és mosolyogni.

Ez a túlélés feltétele, és még ettől sem biztos semmi. Csak egy lehetőség, hogy holnap is legyen nap.

Nem arra volt kíváncsi a közönség, hogy mit mond a vezér, hanem arra, hogyan mondja. Papírról olvassa, görcsösen, mint már évek óta mindig? És ha valami fura huzat hirtelen kitépné a kezéből a leírt szöveget? Mit mondana akkor?

Sokan úgy tudják, hogy beteg, mások szerint csupán bizonytalan. Kérdés, hogy legalább rövid időre, a nyilvánosság előtt, tudja-e még erősnek mutatni magát. Mert a mi erőnk nála van. Addig vagyunk erősek, ameddig ő annak látszik. Ha neki vége, mi is becsukhatjuk a boltot.

Ha ő nincs, mi sem vagyunk.

Az a tévén keresztül is érződött, hogy megpróbált magabiztosnak mutatkozni. Hatalmasnak, tekintélyesnek. Jó lenne tudni, mi jött le mindebből az ő közönségének a helyszínen. Őszinte volt-e a taps a végén, vagy csupán a már megszokott ceremónia része.

Már csak másfél hónap van a választásig, utána meg majd csak kibírjuk valahogy.

Beteg beszéd

Orbán Viktor, láthatóan, érezhetően valamiféle vírussal küzdve tartotta meg 20. évértékelő beszédét; becsületére legyen mondva végigküzdötte magát az ötvenpercnyi szövegen. Miközben mielőbbi gyógyulást kívánunk a miniszterelnöknek, gyorsan biztosítjuk őt afelől is: nem vagyunk ellenzékiek, nem hatja át mondandónkat a gyűlölet – mint ahogy ő azt kijelentette a politikai ellenfelekkel kapcsolatban, – tehát, amikor gyógyulást kívánunk neki, akkor azt komolyan is gondoljuk.

Még akkor is, ha ő maga a magyar egészségügy állapotáról egy szót sem ejtett; ebben az állapotában talán érthetően.

Mint ahogy az oktatásról is csak abban az összefüggésben, hogy a felsőoktatásba mennyivel több cigány jutott be, ami persze fontos körülmény, de talán még sem meghatározója annak, ami e területen hazánkban történik.

Ezt azért is érdemes hangsúlyozni, mert ez a miniszterelnöki év-, vagy nyolc év értékelő a nemzeti tudat, a nemzeti függetlenség megtartása, kivívása, megharcolása köré épült, márpedig ha nemzet, ha haza, ha magyarság, akkor mégis csak illett volna, kellett volna szólni az oktatásról is, kiváltképp akkor, amikor a magyar diákok éppen egyfajta választ várnak, remélnek az ország vezetőjétől, azokra a problémákra, amelyek bénítják a szakágat. Ilyet azonban nem kaptak Orbán Viktortól; természetesen nem várható a kormányfőtől, ráadásul ötven napnyira a választásoktól, hogy önbírálatot gyakoroljon egy ilyen ünnepi alkalommal, amikor a kiválasztottakhoz szólhat. Nem, tudjuk, hogy ilyet egyetlen vezető sem tenne; megbocsátható tehát, ha kizárólag az eredményekre koncentrál, és az is, ha a politikai ellenfeleket bírálja. Nincs abban semmi illegitim, ha csak saját magát, és az őt követőket tartja hazafinak, ezt más országok más vezetői is megteszik; ilyen a politika. Talán még az is belefér, hogy a vetélytársakról olyan stílusban szóljon, mint ahogy tette.

Belefér, mondjuk, miközben arra gondolunk, hogy Magyarország legnagyobb, vagy inkább: legjelentősebb közjogi méltóságától elvárható lenne az árnyaltabb tiszteletadóbb fogalmazás.

De persze értjük mi: ötven nap, az ötven nap, a választások meg választások, azaz semmit nem szabad a véletlenre bízni. Azt az emberek jobban értik, ha a vetélytársat csődgondnoknak nevezik, Gyurcsányt virtigli kommunistának, az összes létező pártot mindenre alkalmatlan hazafiatlan, nemzetellenes társaságnak. Mi több, mi azon sem akadunk fenn, hogy Orbán Viktornak egyetlen szava sem volt a korrupcióról, és zavartalanul folytatta migránsozó retorikáját, meg sem említve saját kormánya szerepét az általuk befogadottakról. Mondjuk azt: nem is vártuk tőle.

Folytassuk a sort, mi az, amit még ugyanígy elfogadhatónak tartunk, a jelen helyzetben és az orbáni évértékelő hagyományokat tekintve. Rendben van, ha úgy látja, és úgy akarja láttatni a szónok, hogy az elmúlt nyolc év kiemelkedő, még az általa vártnál és jobb eredményeket hozó időszaka volt az országnak. Gondolhatja úgy, hogy itt az új, hétszázezer munkavállaló nagyszerűen érzi magát, mint ahogy a nekik munkát adó vállalkozók is. Gondolhatja úgy, hogy a fiatalok családépítése is jó mederbe került, hála a Fidesz – na jó, a KDNP is – kormányzásának.

De, ha ennyi minden rendben volt ezzel a beszéddel, akkor mi volt benne, ami nem? Hát úgy az egész együtt. Mert ennek a mostani beszédnek igazában nem volt tartalma. Nem volt súlya. Fogalmazhatunk így is: rossz kampány-nyitó volt.

Színvonaltalan, a hazai és nemzetközi politika szereplőit alábecsülő, néhányat érthetetlenül felülértékelő (például Berlusconit). Igazán nem tudom hova tenni Orbán ama kijelentését, amit a Jobbikkal kapcsolatban hallottam: az egykor szebb napokat megélt pártól szólt. Vajon mire gondolt? Azokra az időkre, amikor még EU-s zászlót égettek, vagy nyíltan zsidóztak, cigányoztak? Merthogy ennek a pártnak ez volt az előélete. Ezek lennének a szebb napok? Hogy az elnök egy iszlámra vonatkozó mostani kijelentésével operált, miközben ezt megtehette volna éppen saját korábbi iszlámot dicsérő mondatának idézésével is.

De nem ezt tette. Nyilván azért nem, mert nem illett volna bele a szónoklatba.

Amelynek igazi veleje – bár nem illik ide ez a szó – mégiscsak az utóbbi két év kormányzati politikájának lényegét tükrözte: a migránsozást.

Ezzel kapcsolatban pedig már korántsem lehetünk oly megengedőek, mint a beszéd egyéb részeivel voltunk. A sorosozás újabb, hazug és igaztalan fokára lépett a miniszterelnök, kiterjesztve a támadás irányát Brüsszel, Párizs, és Berlin után az ENSZ-re is. Olyan fordulattal élt – biztosak lehetünk, hogy a következő napokban párttársaitól is hallani fogjuk -,

mely szerint egy nemzetközi vezető elkottyintotta magát, és arról beszélt, hogy kitenyésztik a homo sorosenzicust, mégpedig épp a bevándorlókból, mert azt látja, hogy a magyarok reménytelenül átformálhatatlanok.

Ezért kell minden szinten megharcolnunk velük, mert ezek ilyen nézeteket vallanak és ezt a gyakorlatot követik. Európát bevándorló földrésszé akarják tenni; itt válik ketté a nyugat-európai és a közép-európai akarat. Mert mi itt, a kereszténység utolsó bástyájaként védelmezzük az európai kultúrát és a nemzeti identitást. Orbán szerint győzelemre állunk.

Itt többes szám első személyt használt. De biztos, hogy csak magukat értette bele, mert meghirdette a tovább harcot – és kitiltást – azok ellen, akiket ők bevándorlás pártiaknak minősítenek, a majdani új törvény szerint.

Ha nyernek, lesz ilyen törvény. Azok pedig, akiket érinteni fog, boldogok lesznek, ha kitiltják őket ebből az országból.

A fiatalokhoz, de nem csak nekik szólt Fekete-Győr András

„Van még ötven nap! Van remény! Van választás! Gyertek velünk!” – ez volt a fő üzenete a Momentum évértékelő és egyben kampánynyitó rendezvényének, Fekete-Győr András mozgósító hangulatú beszédének. Kétmillió politikai árváról beszélt, hozzjuk szólt – fizikailag Szegeden, hologrammos megoldással Budapesten.

 

A Momentum vezetője ugyan a fiatalok nevében, de nem csak a fiatalokért emelte fel a hangját, mint mondta:

a mostani választások legnagyobb tétje a mi generációnknak van, az, hogy végérvényesen szétszéledünk-e a világban.

Magyarország kormányai már hétszer ígérték, hogy a jövőnket építik, ha csak egyiküknek is sikerült volna, nem állnék itt – fogalmazott Fekete-Győr, aki célként azt nevezte, hogy Magyarország a 21. század nyertese legyen.

Egy, a zsebében lévő okos telefon példáját felhozva, annak költségét tételesen lebontva plasztikusan mutatta be, hogy miért is rossz, hogy Orbán azt akarja, hogy mi legyünk az összeszerelők. De Magyarország csak korszerű megoldással válhat korszerűvé, nyertessé.

Felszólította a fiatalokat, szólítsák meg a szüleiket, nagyszüleiket, hogy bízzanak meg bennünk, ha már rájuk merik bízni a GPS-ük beállítását, akkor is bízzanak bennük, amikor az ország GPS-ét kell beállítani.

Fekete-Győr beszélt arról is, hogy a Fidesz akár kétharmados kormányzásra is készülhet, amiben a parlamenti ellenzéknek is felelőssége van. Annak az ellenzéknek, amely nyolc év alatt 11 milliárd forint állami támogatást kapott.

A Momentum szerint nem az a kérdés, hogy milyen esély van? A kérdés az, hogy milyen a választás? „Mi nem adhatjuk fel, a cselekvés ereje pedig elhozza a változást” – mondta, rámutatva:

Lehet, hogy a fiatalok indítják el a változást, de a motorja az egész nemzet lesz.

Ha nem lesz kormányáltás, akkor ugyanazzal az ellenzékkel kell folytatni?- tette fel a kérdést. Mint megválaszolta: habár a Momentum kormányváltásra készül, s készen áll a kormányzásra (független szakértők szerint az ő programjuk a legjobb, mondta), de felkészül a parlamenti ellenzéki szerepre is, s elkészítik ennek is a programját.

„Ne azt nézzük, hogy mi nehéz és rossz, nincs tökéletes választás, olyan soha nem lesz, hogy mindenben egyetértetek egy párttal.

De nem a legkisebb rosszra kell szavazni, hanem arra az erőre, amely nem a nemzetet akarja megosztani, amelyet becsületes, őszinte vágy vezérel”

– szögezte le, azzal zárva beszédét, hogy „Van még ötven nap! Van remény! Van választás! Gyertek velünk!”

 

 

Nálunk már most elolvashatja Orbán Viktor holnapi évértékelő beszédét

A Független Hírügynökség megszerezte Orbán Viktor vasárnapi évértékelő beszédének hiteles magyar változatát. Önök mindenki másnál hamarabb, már most elolvashatják a szöveget.

Barátaim, magyarok, Balog lelkész úr, Dalma asszony, stb.

Ismertek engem, tudjátok, milyen vagyok. Ami szívemen, az a számon. És ez mindig így lesz, ameddig világ a világ. (Hosszú, ütemes taps.)

Meg még utána is. (Még hosszabb, még ütemesebb taps.)

Bennem soha nem fogtok csalódni, mert én mindig ugyanazt mondom. Amikor időnként mást mondok, mint amit korábban mondtam, az akkor is ugyanaz, mert én mondom.

A látszat csal, a valóság nem létezik. Ami annak látszik, az csupán illúzió. Ne a szemeteknek higgyetek, hanem nekem.

És én most azt mondom nektek, hogy az OLAF beszállt a választási kampányba, és a Soros-tervet hajtja végre. Az E.ON szintén.

És mindenki, aki a vejemet a szájára veszi. Vegyétek tudomásul, hogy Tiborcz István, a saját lábán álló vejem, egy talpig becsületes ember. (Derültség.)

Azt mondtam, hogy talpig. (Nevetés).

Röhögjetek csak barátaim, magamban én is röhögök magamon. De nem túl gyakran, csak akkor, amikor látom azt, ami van. Szerencsére, ez nem túl gyakran fordul elő velem. Vannak jó embereim, akik eltitkolják előlem a valóságot. És, megvallom nektek, már nem is nagyon akarom tudni, hogy mi van.

Csupa megbízható emberrel vettem körül magam, némelyikben jobban bízom, mint magamban. Azért vettem magam körül velük, hogy védjenek és erősítsenek a hitemben. Mert nekem hitem van, barátaim.

De főleg pénzem, és hatalmam.

Mert ezek nélkül a hit nem ér semmit. (Hosszan tartó, ütemes taps.)

Ti mindig tudhatjátok rólam, hogy ki vagyok. Mindig az vagyok, akinek mutatom magam. Mondhatok bármit, ti felállva tapsoltok nekem. Felálltok, mert tiszteltek, tapsoltok, mert féltek tőlem. Lopva körülnéztek, látja-e valaki, hogy tapsoltok rendesen. Nem mertek nem tapsolni. Kiöltem belőletek a merszet, ami soha nem is volt bennetek. Azt gondoljátok magatokról, hogy szabadságszeretők vagytok, én meg nem akarlak megingatni benneteket ebben a hitetekben.

Egy frászt vagytok ti szabadságszeretők! Féltek a szabadságtól, barátaim. A versenytől, a vitától, a megmérettetésről. Azt szeretitek, ha egy erős, gondoskodó állam gondolkodik helyettetek. Olyan, amelyik elveszi tőletek a javaitokat, hogy azoknak közületek, akik ezt megérdemlik, visszaadjon belőle valamit.

Kinek többet, kinek kevesebbet, sokaknak még keveset se.

Megvéd benneteket a földi hívságoktól, megakadályozza, hogy hozzám hasonlóan meggazdagodjatok. Emlékeztek még a régi mondásra? A konyak a dolgozó osztály itala, amelyet választott képviselőin keresztül fogyaszt. (Derültség.)

Ti is gazdagok vagytok barátaim, csak a vagyonotokat nálam tartjátok! (Tapsvihar!)

Kertelés nélkül mondom mindezt, őszintén, bele a szemetekbe. Én, ha akarnék, sem tudnék hazudni. Mert az nem könnyű. Olvassatok barátaim klasszikusokat! Esterházyt, például, ő már mindent megírt. Például ezt: kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.

Higgyetek nekem, higgyetek bennem! Én is megpróbálom elhinni, amit nektek mondok, és sokszor már képes vagyok röhögés nélkül végighallgatni magam. A múltkor megnéztem egy beszédemet, utána felálltam, és hosszasan tapsoltam. Még skandáltam is a saját nevemet. Meg azt, hogy Éljen. (Taps, bekiabálások: Él-jen Viktor, él-jen Viktor!)

Féltem akkor magamtól, barátaim.

De nektek nem kell tőlem félnetek. Nektek az a dolgotok, hogy higgyetek bennem. Ha nem tudtok hinni, legalább tegyetek úgy. Nekem az is elég, ha rám szavaztok. Lojalitásból, haszonlesésből – nem fogom megkérdezni senkitől.

Nem érdekel, mert nem érdekeltek. A lé a lényeg, hogy abból minél több legyen.

Nekem.

És végezetül, valami nagyon fontosak akarok mondani.

Szabadok akartok lenni, vagy szabadlábon? Ez a kérdés, válasszatok!

Orbán Viktor azt üzente…

0

Az első évértékelő beszéd, 1999 óta nem csupán Orbán Viktor megjelenése alakult, de – hol miniszterelnökként, hol ellenzéki vezérként elmondott üzenetei is változtak. A teljesség igénye nélkül ezen üzenetek közül válogattunk.

1999. „Az ember nem azért szereti a hazáját, mert nagy, hanem azért, mert az övé”.

2000. Ekkor hangzott el az azóta sokat idézett és nem egyszer kifigurázott mondat: “három szoba, három gyerek, négy kerék.”

2001-ben a szónok Magyarországot „viharvert, megtépázott, roskatag és korhadt, eresztékeiben meglazult, sodródó hajóhoz” hasonlította.

2002-ben miniszterelnökként, újabb négyéves kormányzás reményében teljes foglalkoztatottságot, négy új Duna-hidat, az egyéni számlás nyugdíjrendszer bevezetését és az átlagkeresetek megduplázását ígérte.

2003-ban ellenzékben az akkor hatalmon lévőket bírálta, mondván, a kormánynak rombolási kényszere van, “mindenre ráront, ami 1998 és 2002 között jött létre”.

2004. Orbán szerint az előző esztendő a családok zsugorodásának éve volt, az országban pedig bizonytalanság és szorongás uralkodik.

2005-ben arról beszélt, hogy „ismét kisebbek lettünk, 2004 a ráfizetés éve volt”.

2006-ban a közelgő választás volt beszédének központjában. Elmondta, hogy „a Fidesz idején épült a Nemzeti Színház, a Budapest Sportaréna, a párkányi Duna-híd, és elindult a Széchenyi-terv. Ezzel szemben az MSZP-SZDSZ kormány luxuskormány, amely csak a saját körének teremt kiváltságokat”.

A 2007-es évértékelő alapvetően a 2006 őszén nyilvánosságra került őszödi beszéd és a hazugság témája köré épült.

A 2008-as évértékelő a márciusra kiírt, a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörléséről szóló népszavazás kampánybeszéde volt, “a jövő igennel kezdődik” szlogennel.

2009-ben az európai parlamenti választás volt a fő téma, ekkor még a beszédeit záró mondat is megváltozott: „Új irány, Magyarország, új irány, magyarok”.

2010-ben már csak néhány hónap választotta el Orbánt a kormányzástól, az ország gazdaságának talpra állítását, 10 év alatt egymillió új munkahelyet és erős közbiztonságot ígért.

2011-ben meghirdette az ötéves tervét: eszerint 2010 az összefogás éve volt, 2011 a megújulás, 2012 az elrugaszkodás, 2013 az emelkedés, 2014 pedig a gyarapodás éve lesz.

2012-ben a magyar önérzetre alapozva közölte: „Rosszabbul élünk, és kevesebb megbecsülést kapunk, mint amennyit megérdemlünk.”

2013-ban kissé váratlan módon, talán valamiféle belső ellenségre (?) utalva egy meglehetősen talányos megfogalmazást hallhattak a beszéd hallgatói. „Bár a visszaélésekben jeleskedők falkáit is naponta elverjük az ablakunk alól, még mindig vannak olyanok, akik vörös alsóneműjüket narancssárgára cserélték, és úgy viselik gondosan, hogy az kilátszódjon a nadrág alól.”

2014-ben nyilvánvalóan a közelgő választásokra utalva, visszatért az általa igen kedvelt háborús metaforához: “Fújjátok meg a kürtöket, és nyergeljetek, mert holnap indulunk!”

2015-ben miniszterelnökként a kormány által elért eredmények sorolása mellett a baloldali ellenzék elleni harcba szólította híveit.

2016-ban a migráció és a bevándorlás volt a központi üzenet. „Magyarország nem hagyja, hogy mások ráerőltessék elhibázott bevándorláspolitikájuk keserű gyümölcseit… Nem akarunk és nem fogunk bűnözést, terrorizmust, homofóbiát és antiszemitizmust importálni Magyarországra”.

2017-ben a fő csapásirány nem változott: Az országokat pályaudvarokká változtatják, hogy mindenki ki s be járhasson, ha pedig valaki a sarkára áll, rájuk borítanak néhány millió migránst. „Az igazi menekültet persze be fogjuk fogadni: németet, hollandot, franciát, ha az elveszített otthonát nálunk akarják megtalálni.”

Békülékenyebb hangnem és belpolitikai dominancia – Trump első évértékelője

Két dologhoz kérte a demokraták támogatását: a bevándorlás reformjához és a nagyberuházásokhoz. Az Egyesült Államok hadseregének, valamint nukleáris fegyverzetének fejlesztése pedig „a legbiztosabb védelem az ellenséges rezsimekkel, a terroristákkal, de még a rivális országokkal, Kínával és Oroszországgal szemben is”.

A bevándorlás reformjához és az amerikai infrastruktúra fejlesztéséhez szükséges kompromisszumok megkötésére szólította fel Donald Trump amerikai elnök a pártharcok miatt mélyen megosztott amerikai törvényhozás republikánus és demokrata tagjait kedden, elnökségének első évértékelő beszédében.

“Ma este mindenkit arra szólítok, hogy tegyük félre nézeteltéréseinket a közös pontok megtalálása érdekében, s hogy megteremthessük azt az egységet, amelyet fel kell mutatnunk a minket szolgálatukra megválasztó embereknek” – mondta az elnök a kongresszus két háza előtt felszólalva.

A sikerek lajstroma

Donald Trump hosszan sorolta az elnökségének első éve alatt elért, szerinte kivételes eredményeket: a decemberben elfogadott adócsökkentéseket, szövetségi szabályozások egy év alatt végrehajtott példátlan csökkentését, a munkásoknak és a fejlesztéseket bejelentő vállalatoknak juttatott támogatásokat, és kijelentette, hogy kormányának “a választások óta 2,4 millió új álláshelyet” sikerült teremtenie, “beleértve azt a 200 ezer új munkahelyet, amely egyedül a gyáriparban” jött létre. “A munkabérek stagnálásának évei után végre a bérek emelkedésének tanúi vagyunk” – mondta.

Külön méltatta az adóreformok nyomán bekövetkező fellendülést, majd arról beszélt, hogy a részvénypiacok “egyik rekordot a másik után döntötték meg, 8 billió dollárral gyarapodva értékben”. Trump azt ígérte, hogy amerikaiak milliói fognak jövő hónaptól kezdve nagyobb fizetést hazavinni, hála azoknak a nagyarányú adócsökkentéseknek, amelyet tavaly év végén iktatott törvénybe.

Bevándorlás: tisztességes kompromisszum

Trump úgymond “tisztességes kompromisszumot” ajánlott a bevándorlás reformjának ügyében a kongresszus ellenzéki, demokrata tagjainak abban a reményben, hogy elnyeri támogatásukat a szükséges törvények megszavazásához.

Mint mondta, lehetőség van arra, hogy “az állampolgársághoz vezető utat” teremtsenek 1,8 millió olyan ember számára, akiket gyermekként illegálisan vittek be az Egyesült Államokba. Cserébe ismét azt kérte, hogy támogassák “a déli határfal” megépítését, amely kampányának egyik fő ígérete volt.

Trump sürgette a vízumlottó gyakorlatának felszámolását, s helyében “érdemeken alapuló” bevándorlást szorgalmazott, és állást foglalt a családegyesítés címén zajló bevándorlás ellen, kivételként említve ugyanakkor a házastársak és kisgyermekek esetét.

Szabad kezet a terroristák levadászására

Az ország védelmének kérdéseire kitérve hangsúlyozta, hogy kormányának szüksége van minden felhatalmazásra, hogy őrizetbe vehesse a terroristákat “bárhol is vadásszuk őket le”.

“A múltban bolond fejjel szabadon engedtük veszélyes terroristák százait, csak azért, hogy aztán a harctereken ismét találkozzunk velük” – állította Trump a kongresszus két háza előtt elmondott első, “az unió helyzetéről” szóló beszédében.

“A terroristák nem egyszerűen bűnözők, hanem törvénytelen, ellenséges harcosok” – mondta, hozzátéve, hogy ekként kell őket kezelni akkor is, ha a tengerentúlon fogják el őket.

Trump egyúttal megerősítette a Fehér Ház beszéde kezdetéhez időzített bejelentését, miszerint utasította védelmi miniszterét az amerikai haderő fogolypolitikájának felülvizsgálatára, és a Kuba szigetén lévő guantánamói börtöntábor további működtetésére.

Több pénz hadi kiadásokra

Beszédében szorgalmazta az Egyesült Államok hadseregének, valamint nukleáris fegyverzetének fejlesztését.

Trump szerint “a páratlan teljesítmény” jelenti a legbiztosabb védelmet az ellenséges rezsimekkel, a terroristákkal, de még a rivális országokkal, Kínával és Oroszországgal szemben is. Ezért arra kérte a kongresszust, hogy töröljék a költségvetési limitet a hadsereg finanszírozásában.

Kiemelte, hogy az ország védelméhez elengedhetetlen egy erős nukleáris fegyverarzenál. Mint fogalmazott: talán egyszer eljön egy olyan csodás pillanat, amikor a világ leszerelheti ezeket a fegyvereket, de mint kiemelte: “még nem tartunk ott”.

Trump azt sem zárta ki, hogy katonai erőt használ majd ahhoz, hogy elrettentse Észak-Koreát az atomfegyver kifejlesztésétől.

Trump beszédét többször is zúgó taps fogadta a republikánusok oldaláról, míg a kongresszus demokrata tagjai többnyire csöndben fogadták kijelentéseit.

Amerikai hírelemzők az orosz befolyásolásra vonatkozó vizsgálat miatt emlékeztetnek arra, hogy napra pontosan 44 évvel ezelőtt, 1974. január 30-án Richard Nixon elnök tartotta (mint hamarosan bebizonyosodott, utolsó) Unió-beszédét. Nixon és környezete ellen akkor már több, mint egy éve folyt a nyomozás a Watergate-ügyben. Az elnök hat hónapra rá lemondott.

A rendőrségnek fizetnie kell, mert meghiúsította az Orbán elleni tüntetést

0

Két és fél év után a Kúria jogerősen kimondta, hogy a rendőrség megsértette a gyülekezési jogot, amikor megakadályozta az ellentüntetést a 2015-ös miniszterelnöki évértékelő alatt a Várkert Bazárnál.

A tüntetés szervezőit, Takács Borbálát és Takács Flórát a Helsinki Bizottság képviselte, és a szervezet közleményéből az is kiderült, hogy

részükre 100–100 ezer forintos sérelemdíjat is megállapítottak.

Takács Borbála és Takács Flóra, a MostMi csoport aktivistái Orbán Viktor miniszterelnök szokásos évértékelője idején szerettek volna tüntetést szervezni a rendezvénynek otthont adó Várkert Bazár előtt. Február 20-án ezt be is jelentették a rendőrségen. A Budapesti Rendőr-főkapitányság viszont a másnapi egyeztetésen közölte velük, hogy a demonstrációt nem lehet megtartani, mert az I. kerületi önkormányzt a területet használatba adta az évértékelőt szervező Magyar Polgári Együttműködés Egyesületnek.

A rendőrség kérte az ellentüntetés szervezőit, hogy erre tekintettel módosítsák a bejelentésüket, amire ők nem voltak hajlandók, a rendőrség pedig arra jutott, hogy a két rendezvény egyszerre nem tartható meg. Ráadásul a végzésében a rendőrség azt a jogorvoslati tájékoztatást adta, hogy a döntéssel szemben nem a gyülekezési jogról szóló gyors bírósági jogorvoslattal lehet élni, hanem azzal, amellyel akár évekig is eltarthat az eljárás.

A Magyar Helsinki Bizottság szerint

mind a jogorvoslati jogról szóló tájékoztatás, mind maga a tiltás törvénysértő volt, és alkotmányellenesen korlátozta a tiltakozni akarók gyülekezési jogát, ezért a képviseletükben bírósághoz fordultak.

A Fővárosi és Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság egyetértett ezzel, és márciusi eleji végzésében hatályon kívül helyezte a rendőrség önkényes döntését.

Addigra viszont már az évértékelő három napja véget ért. A szervezők ezért személyhez fűződő jogsértés és kártérítés miatt indítottak pert a rendőrség ellen. Ez a per zárult most jogerősen a Kúria döntésével.

 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK