Kezdőlap Címkék EU

Címke: EU

A negyedik legbefolyásosabb

A Politico, a Brüsszelben megjelenő Európa-politikai kiadvány Európa negyedik legbefolyásosabb politikusaként jellemezte Orbán Viktort. Azért gondolja ennyire befolyásosnak, mert sikeres az Európai Unió szétverésében. Ami most a költségvetéssel és az Új Generáció újraindítási programmal szemben belengetett lengyel–magyar vétó ügyében történt, az szerintem alátámasztja a Politico állítását.

Szerte Európában évek óta sokakat – politikusokat, újságírókat, nyugat-európai választópolgárokat – felháborít, hogy

a Fidesz évről-évre bontja le Magyarországon a jogállamot, s közben uniós pénzek elköltésével tartja fenn a rendszer stabilitását biztosító gazdasági növekedést.

Lengyelország a jogállam lebontásában is csak követ bennünket, és ismereteink szerint nem működtet a magyarországihoz hasonló pénzszivattyút. Lengyelországgal szemben a bíróságok fokozott kormányzati ellenőrzése miatt indított hetes cikkely szerinti eljárást a brüsszeli bizottság, míg Magyarországgal szemben a jogállam felszámolására irányuló lépéseknek a Sargentini-jelrntésben (sőt már korábban a Tavares-jelentésben is) tárgyalt hosszú sora miatt. Elsősorban az Európai Parlament többsége, másodsorban néhány tagállam kormánya, és emellett a demokratikus nyilvánosság gyakorolt olyan nyomást a Bizottságra, hogy az rákényszerült a pénzbeli támogatások jogállamisági feltételekhez kötéséről szóló rendelet megalkotására.

A német elnökség ennek minél puhább változatát terjesztette az Unió vezető testületei elé, ám a Parlament négy nagy frakciójának koalíciója ezt elfogadhatatlannak találta, és elért egy olyan kompromisszumot, amely – elsősorban a magyar kormány számára – fenyegetést jelentett.

Szerintem egyébként nem igazi fenyegetést, mivel nem általában a jogállamiság sérelmei, hanem csak az EU-támogatások elköltésének szabályszerű voltát érintő sérelmek szolgálhatnak alapul a pénzek elvonására, befagyasztására. Reális veszély aligha fenyegette az EU-pénzek kifizetését, a konfliktus szerintem inkább szimbolikus volt: eltűrik-e az új tagállamok, hogy a gazdag nyugatiak kétségbe vonják az ő tisztességüket.

Orbánnak az ügyben nem sikerült a visegrádi négyeket testületileg maga mellé állítani (ami önmagában véve persze rendkívül fontos fejlemény), de a lengyeleket, akikkel szemben szintén folyik hetes cikkelyes eljárás, igen.

Mivel a tulajdonképpeni casus bellihez, a jogállamisági feltételről szóló rendelethez nem kívántatik meg konszenzus, azt nem lehet megvétózni, Orbán és lengyel partnerei a költségvetési és az újraindítási csomag megvétózásával fenyegették meg a többi tagállamot. Ez persze

azt jelenti, hogy nem Brüsszel zsarolja őket, hanem ők zsarolnak mindenki mást.

Mindennek összefoglalása után mit gondoljunk a megegyezésről?

A magyar ellenzéki pártok politikusai Orbán vereségéről, meghátrálásáról beszélnek, míg független szemlélők és újságírók inkább olyan kompromisszumról, amelyet Orbán győzelemnek is be tud állítani. A kompromisszummal nem változtatnak sem a költségvetésen és az újraindítási programon, sem a jogállamisági feltételről szóló, a Tanácsban többséggel elfogadott szabályozás szövegén.

Ebből, ha jól értem a helyzetet, az következik, hogy

a kompromisszumot csak azok a tagállamok boríthatnák fel, amelyek eddig is ragaszkodtak a jogállamisági feltételhez, az Európai Parlament viszont nem, hiszen a kompromisszum nem érinti a Parlament által már megszavazott szövegeket.

Ahogy az már Gowin lengyel miniszterelnök-helyettesnek vasárnapi brüsszeli tárgyalásait követő nyilatkozatából kiderült, értelmező nyilatkozatot fűznek a jogállamisági feltételről született döntéshez, amely megerősíti, hogy csak a jogállamiságnak a költéseket közvetlenül érintő sérelmei adhatnak okot bármiféle, a támogatásokat érintő eljárásra, másrészt az egész szabályozást megvizsgáltatják az Európai Bírósággal, és annak döntéséig nem alkalmazzák.

Vajon nemcsak arcmentés ez, amely módot ad Orbánnak, hogy győzelemként állítsa be meghátrálását?

Elvégre múlt pénteken még kerek-perec elutasította az értelmező nyilatkozat ötletét, és ragaszkodott ahhoz, hogy a jogállamiságot válasszák el a költségvetéstől. Nem meghátrálást jelent-e, hogy most megmaradt az összekapcsolás, kibővítve az értelmező nyilatkozattal, plusz a már múlt héten is emlegetett, halasztó hatályú bírósági vizsgálódással? Látszólag igen, de valójában nem: ezzel ugyanis

gyakorlatilag kicsavarják az új eszközt a Bizottság kezéből, gyakorlatilag a pénzek a továbbiakban is az eddigi módon ömlenek Magyarországra és Lengyelországba, s azokat nálunk az eddigi módon irányíthatják az Orbánék által erre kiszemelt címzettekhez.

Az értelmező nyilatkozat és a bírósági felülvizsgálat szimbolikus gátat állít az Orbán-féle pénzszivattyú korlátozására irányuló törekvés elé. Miközben maga a normaszöveg nem változik, az Orbán és lengyel partnerei által fenyegetőnek tekintett beavatkozásokra mégsem kerül sor.

Mindent egybevetve azokkal értek egyet, akik szerint Orbán inkább győzött, mint veszített.

Volt más lehetősége a német elnökségnek illetve az Unió vezetésének?

A B terv a nemzetközi sajtó szerint az volt, hogy ha Lengyelország és Magyarország vétóz, akkor az újraindítási programot Lengyelország és Magyarország nélkül, kormányközi alapon hozzák létre, a költségvetés pedig nem indul be, helyette a megelőző utolsó év számai alapján finanszírozzák az uniós intézmények működését és az agrártámogatásokat, a kohéziós támogatások viszont egy időre leállnak. Mindez az egész uniós apparátus számára fölöttébb strapás eljárásokat jelentett volna, kétségtelenül. Viszont azt üzente volna minden érintettnek, hogy az Unió ragaszkodik saját értékeihez. Ez lett volna a jobb megoldás.

Magyarország ugyan néhány évig veszített volna egy csomó pénzt, de ugyanakkor nyerhetett volna egy esélyt.

Ki időt nyer, életet nyer

Várjuk meg a végét az EU-s költségvetési vétót feloldó megállapodásnak, a hírek szerint kompromisszumként elfogadott politikai nyilatkozat pontos és végleges szövegezése itt perdöntő lehet. Továbbá azt sem tudjuk, hogy a német elnökség által tető alá hozott megállapodást jóvá hagyják-e a tagállamok a héten.

Mindazonáltal az eddig információk alapján körvonalazódó megállapodásról néhány megállapítást tehetünk – fejben tartva, hogy mindez akkor érvényes, ha valóban ez kerül elfogadásra. Ahogy arra korábban is számítottam, a végeredmény egy olyan nagyon EU-s kompromisszum lett, amit mindenki el tud adni győzelemként.
1. A jogállamisági mechanizmus ügyében az EU kitartott, nem vonták vissza és nem vizezték fel a szabályozást, nem választották el a költségvetéstől. A mechanizmus a Parlament és Tanács közt novemberben megállapodott formában lép hatályba január 1-én. Ez egyértelműen az EU győzelme, és Orbánék veresége, korábban világosan az volt a magyar kormányzati pozíció, hogy nem, nem, soha nem fogadják el a jogállamisági mechanizmust ebben a formában. Itt egyértelmű a vétózó országok meghátrálása – jórészt vélhetőleg az EU B tervének, a helyreállítási csomag 25 tagállammal való megvalósításának belengetése miatt.

2. Magyarország és Lengyelország megszavazza a költségvetést, az EU letörte a vétót. Az EU számára ez volt az elsődleges cél, a helyreállítási csomag és az új költségvetés késedelem, csúszás nélkül el tud indulni. Ez is inkább az Unió céljainak a teljesülését jelenti.

3. A két ország kap egy politikai nyilatkozatot, aminek az ereje most még nem látszik. Nem tudjuk jogilag mennyire lesz kötelező erejű, és pontosan mit tartalmaz. Ami eddig kiszivárgott róla, az nem tűnik túl nagy engedménynek, a mechanizmus maga is szorosan az EU-s költségvetéshez kötött az első pillanattól fogva, hogy ezt most egy nyilatkozatban megerősítik, nem sokat változtat a helyzeten. A magyar kormánynak az intézményesült korrupció miatt egy szigorúan az EU költségvetéshez kötött jogállamiság mechanizmus miatt is van félnivalója (sokkal több, mint Lengyelországnak). A részletes alkalmazási kódex önmagában akár kívánatosnak is mondható, az ördög itt a részletekben fog lakozni (kell-e pl. direkt, bizonyítható korrupciós eset a mechanizmus beindításához, vagy a rendszerszintű veszély is elegendő, például a pénzek megfelelő költését ellenőrző intézmények “nem kielégítő működése”.)
4. Ha valós az az információ, hogy a megállapodás szerint – miután a két tagállam az Európai Bíróságra viszi a szabályozást – a bíróság ítéletéig nem alkalmazzák a mechanizmust, az komoly engedmény Magyarországnak és Lengyelországnak. Lényegében a 22-es választásig a magyar kormány pont meg tudja finanszírozni a NER-t EU-s forrásokból, azaz az Unió vesz nekik még egy ciklust 2026-ig. Ez egyértelműen a két kormány legfontosabb eredménye, még ha időben korlátozott hatású is.
5. 2022 előtt az új 7 éves költségvetésnek csak kis része hívható le, még akkor is, ha nagyon megpróbálják felpörgetni a kifizetéseket, így a 2021-2027-es ciklus pénzeire döntően alkalmazni lehet majd a mechanizmust, így azokat erőteljesebben védi. A helyreállítási csomag 70-80%-át viszont 2022-ig lehívják, annak nagy részére így gyakorlatilag nem vonatkozik a szabályozás. Ez nagyjából 6 milliárd euró vissza nem térítendő támogatást, és 7-8 milliárd euró kedvezményes hitellehetőséget jelent. Démoklész kardja ott fog lógni a kormány felett, de a következő 2 évre nagyjából fellélegezhet.

A megállapodás (ha valóban ebben a formában fogadják el) rövid távon Orbánnak és Morawieckinek kedvez, hosszú távon az EU prioritásai érvényesültek.

Kérdés, hogy a magyar ellenzék és az ellenzéki önkormányzatok túlélnek-e a hosszú távig. A magyar demokrácia leépülését ez így egyáltalán nem fogja megállítani, de az EU eszközt teremtett magának, hogy hatékonyabban lépjen fel a korrupt rezsimekkel szemben.
Ha röviden kéne összefoglalnom, azt mondanám, hogy az EU elengedte Magyarországot, cserébe azért, hogy hosszú távon működőképesebbé váljon. Nem túl jó hír ez nekünk, magyaroknak. Annyit tanulhatunk belőle, hogy a magunk problémáit magunknak kell megoldanunk.
Jávor Benedek/Facebook

Az EU is törvényt hoz az emberi jogok megsértői ellen

Megnyílt az út az Európai Unióban is szankciókat hozni az emberi jogok megsértői ellen. Minden külügyminiszter megszavazta, kérdés mit szólnak majd ahhoz, ha a szankciókat  magukra kell alkalmazni.

Az uniós külügyminiszterek döntöttek arról, hogy az Egyesült Államokhoz hasonlóan legyen olyan törvény, amely elítéli az emberi jogok megsértőit és szankciókat tesz lehetővé velük szemben.

Ezt most különösen Lukasenka belorusz elnök brutális diktatúrája teszi aktuálissá, ezért az ellenzék vezetője máris üdvözölte az uniós döntést. Belaruszban hónapok óta tüntetnek a választások meghamisítása miatt, és a diktátor – orosz támogatással – egyre durvábban lép fel a tiltakozók ellen.

Oroszországban Szergej Magnyitszkijt, aki a korrupció ellen küzdött, megölték a börtönben. Ezért az USA-ban és Kanadában olyan törvényt hoztak, amely lehetővé teszi azt, hogy ilyen esetekben a felelősöket szankciókkal sújtsák: például kitiltsák őket az országból vagy befagyasszák az ottani számláikat.

Korrupció?

Vonatkozik-e a Magnyitszkij törvény a korrupciós ügyekre? Az USA-ban és Kanadában igen, de az Európai Unióban egyelőre nem. A Transparency International ezt kifogásolja is.

Az Európai Unió egyes tagállamaiban – így Magyarországon is – attól tart a kormányzat, hogy külföldön is felfigyelnek a korrupciós ügyekre és ennek következtében egyes vezetőket kitilthatnak illetve számláikat zárolhatják. Vida Ildikó akkori adóhivatali főnök esetében ezt már ki is próbálta az USA Magyarországon is. Mi lesz, ha az EU is erre az útra lép?

A magyar kormány egyáltalán nem ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós pénzek elköltését külföldön is ellenőrizzék.

Ezért nem lépett be Magyarország az uniós ügyészségbe, amelynek joga van a vizsgálatokra a tagállamokon belül is.

Románia, amely a Transparency International listáján megelőzi Magyarországot a korrupciós listán, tagja az európai ügyészségnek, sőt a vezetőt is ők adják. Laura Codruta-Kövesi Bukarestben volt korrupciós főügyész. A román elit számos tagját juttatta rács mögé korrupció miatt – az USA nagykövetségének dossziéi alapján. Igaz, hogy sokan felrótták Laura Codruta-Kövesinek, hogy a vizsgálatok során sokszor politikai szempontokat követett. De hát a politikai és a jogi szempontok korrupció esetén nem könnyen választhatók el egymástól …

Melléklet Orbán Weberhez írt leveléhez

Tisztelt Manfred Weber úr!

A Népszava nevű magyar napilap, megszerezte Orbán Viktor miniszterelnök Önhöz írott levelének másolatát és annak tartalmát közzé is tette.

“Új típusú együttműködést javasol a Fidesz EP delegációja és az Európai Néppárt (EPP) parlamenti frakciója között Orbán Viktor… a kormányfő arra hivatkozik, hogy a nézet- és érdekkülönbségek, valamint a kommunikációs problémák elkerülése érdekében a jövőben fűzzék lazábbra a fideszesek és a néppártiak kapcsolatait. Orbán szerint ez megoldás lenne arra a problémára is, hogy miközben a Fideszt “közös akarattal” felfüggesztették a pártcsaládban, tagjai mégis a néppárti frakcióban maradhattak. Ezt a kérdést sohasem vettük elő és tárgyaltuk meg alaposan, húzza alá levelében a pártelnök-miniszterelnök.”

Orbán egy olyasfajta együttműködést javasol melyben a Fidesz kilépne az EPP pártcsaládból, de nem kötelezné el magát semmilyen másik csoportosulás felé, hanem függetlenként, kívülről támogatva a Néppártot együtt szavazna továbbra is korábbi pártcsaládjával. Ez kézenfekvő és csábos lehetőséget biztosítana az EPP-nek, hogy a Fidesz tíz voksát megőrizve kellő súllyal rendelkezzenek az Unió parlamentjében.

Sajnos ami jelen esetben csábító lehet Önöknek, egyszerre megszabadulni a kolonctól és a szavazatukat mégis továbbra is bezsebelni az Magyarországnak újabb tragédiát jelentene, mert itthon úgy lehetne kommunikálni, hogy a Fidesz hagyta ott a Néppárt családját, amiért Önök is a liberális fertő és Soros György fennhatósága alá kerültek, elárulva a kereszténydemokráciát, amelyről magunk között szólva Orbán és társai azt sem tudják mi fán terem, de hivatkozni így is lehet, és is tudnak rá, másrészt diadalittasan harsoghatnák győzelmüket és folytathatnák a magyarországi demokrácia megmaradt csíráinak megsemmisítését.

A Néppárttól jobban fél Orbán, mint az unió egészétől. Láthatják, mi meg bőrünkön tapasztalhatjuk minden szankciós fenyegetés ellenére Orbán illiberalizmusa és antidemoratikus látszat-demokráciája jól elevickél az EU bürokráciájának útvesztőiben.

Tisztelt Weber úr!

Ha valamihez, hát a zavarosban halászáshoz nekünk  magyaroknak különös tehetségünk volt és van. Így volt ez a korábbi rendszerben és így maradt ez azóta is. Ha nekünk ebben különös tehetségünk van, minden  büszkeség nélkül kijelenthetjük, Miniszterelnökünk  ebben a műfajban zseninek számít!

Végezetül elmesélnék Önnek  egy velem megesett történetet. Magyarországon is jelen lévő multinacionális cégnél dolgoztam. Beosztásomból eredően sokszor kellett Svájcba utaznom. Gazdag sosem voltam, de a svájciakhoz képest még inkább szegénynek éreztem magam. Mint kreatív magyar hamar rájöttem a svájci egyfrankos pénzérme méretre és súlyra megegyezik az akkori magyar ötforintossal. A két pénzérme vásárlóértéke közötti különbség nagyon jelentős. Mai árfolyamon egy forint 0.00300 CHF-nek felel meg, azaz egy svájci frank 333 magyar forintot ér. Svájcban egy frankkal lehetett telefonálni, egy frankot kellett bedobni a parkolóautomatába és négy-öt frank volt egy doboz cigaretta.

Munka végeztével svájci kollégámmal jöttünk ki az irodából, aki meghívott egy italra valamelyik hangulatos kávéházba. Egy autóval mentünk. Svájciak mentalitását követve megspóroltuk a második autó benzinköltségét. A kávéházhoz érve kollégám leparkolt autójával és éppen a parkolóórába igyekezett egy frankot bedobni, amikor kreativitásom fitogtatva szóltam, hogy majd én bedobok pénzt, hagyja csak. Be is dobtam egy ötforintost és büszkén néztem a kollégára, aki kérdőn nézett vissza rám. Dagadó kebellel elmondtam neki, hogy egyfrankos helyett a magyar ötforintost dobtam be, ami sokkal kevesebbet ér, így jelentősnek nevezhető összeget megspóroltunk. A kolléga pestiesen mondva: lefagyott.

Tudod – mondta komoly arccal -, egy svájcinak ilyen az eszébe sem jutna, de ettől tartotok ti ott ahol tartotok, s mi itt, ahol mi tartunk.

Arcomra fagyott a mosoly.

Tisztelt Weber úr! Ennek tudatában olvassa el Orbán levelét és kérem ne engedje, hogy Orbán ötforintossal parkoljon, s ne hagyja, hogy minden magyar arcára ráfagyjon a mosoly.

Baráti üdvözlettel, Kenderessy Milán

Gyors kérdés – Orbán kitart ma esti válaszában a vétó mellett?

…a kormányfő arra hivatkozik, hogy a nézet- és érdekkülönbségek, valamint a kommunikációs problémák elkerülése érdekében a jövőben fűzzék lazábbra a fideszesek és a néppártiak kapcsolatait.

Orbán kitart ma esti válaszában a vétó mellett?

Orbán egyedül maradt

Lengyelország kész lenne megszavazni az EU 1,8 trillió eurós pénzügyi csomagját, ha az EU vezetői támogatják az uniós források és a jogállamiság közötti kapcsolatról szóló magyarázó nyilatkozatot jelentette ki csütörtökön Jaroslaw Gowin lengyel miniszterelnök-helyettes – közölte a Reuters.  

Az újságírókkal folytatott beszélgetés után, miután találkozott az EU Bizottságának több magas rangú tisztviselőjével, Gowin elmondta, hogy Lengyelország rájött, hogy a 2021–2027 közötti uniós költségvetés és a 750 milliárd eurós helyreállítási alap vétója pénzügyi károkat okoz Lengyelországnak és más EU-országoknak.

“Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy vétó esetén lesz egy ideiglenes költségvetés, amely a lengyelországi egyes hangokkal ellentétben nem lenne jó nekünk” – mondta Gowin újságíróknak.

Szerinte ha a Lengyelország és Magyarország által ellenzett jogállamisági szabályozás újratárgyalása nem lehetséges, akkor Varsó elfogadhat egy kötelező erejű magyarázó nyilatkozatot.

„A Bizottság által készített magyarázó nyilatkozatot a vezetőknek jóvá kellene hagyniuk. Világossá teheti, hogy a jogállamiság-szabályozást nem az EU-források megfelelő felhasználásán kívüli egyéb területeken történő nyomásgyakorlásra használják fel a tagállamokra ”- mondta Gowin.

Rendkívüli hír! – Lemond Szájer József

A mai napon David Sassoli európai parlamenti elnök úrnál benyújtottam a lemondásomat az európai parlamenti képviselői tisztségemről.

A lemondás 2020. december 31-gyel hatályos. Döntésem egy hosszabb ideje tartó gondolkodás végére tesz pontot. Lelki terhekre hivatkozik, de a kormányt továbbra is támogatja. A lemondás nincs összefüggésben az európai színtéren most zajló, minden eddiginél ádázabb küzdelem tartalmával. A mostani vitában egyetértek a magyar kormány álláspontjával, azt támogatom – közölte Szájer József.

Komoly képpel

Gulyás Gergely miniszter tulajdonképpen tiszteletet érdemel, amiért ezt elmondja a kormányülés utáni sajtótájékoztatóján, és nem neveti el magát. Hogy Orbán ezt már többször elmondta, azt tudjuk, de hát Orbánnál, mint tudjuk, nem arra kell figyelni, amit mond. Ezek szerint Gulyásnál sem?

Hogy is mondta csütörtökön?

„Magyarország az Európai Unióból érkező források tekintetében mintegy nettó négymilliárd eurót kap évente, és körülbelül hatmilliárd euró hasznot visznek ki Magyarországról az európai uniós cégek. Ezt csupán azért mondjuk, hogy nem arról van szó, amit különösen az ellenzéki pártok megszólalásai sugallnak, hogy Magyarország valamilyen könyöradományt, támogatást, juttatást kap az Európai Uniótól. Kölcsönös érdekek alapján fogadtuk el eddig is az európai uniós költségvetéseket, kölcsönös érdekek alapján döntöttünk úgy a rendszerváltoztatást követően, hogy az Európai Unióhoz csatlakozunk. Az Európai Unió gazdagabb tagállamai cégeiken keresztül jelentős hasznot visznek ki ebből az országból. Kétségkívül hoznak is ide modern technológiát, munkakultúrát. Úgy gondoljuk, hogy ez egy kölcsönösen előnyös, nyertes szituáció. Ahhoz, hogy ez így maradjon, a jelenlegi szabályokat kell fenntartani, és a status quot kell megőrizni.

Senkinek semmivel nem tartozunk azért, hogy az Európai Unióból is forrásokhoz juthatunk. Az a mi pénzünk, nekünk járó pénz minden feltételtől teljesen függetlenül.

A feltétel az a közös piac volt, az hogy ma az Európai Unió egy olyan egységes piacot jelent, ahol a tőkeerősebb cégek számára nyilvánvalóan a versenyfeltételek azáltal, hogy vámhatárok nincsenek, lényegesen kedvezőbbek.”

Ez az, amit Orbán keresetlen egyszerűséggel úgy szokott fogalmazni, hogy megnyitottuk nekik a piacainkat, és ennek ellenében kapjuk a pénzt, ami ezért nekünk jár, ez a mi pénzünk. Ahogy a múlt pénteken mondta, a magyarok pénze, amit nem vehet el senki.

Ezt nyilván nekünk, magyaroknak mondja Orbán is, Gulyás is.

Mert a német, osztrák, svéd vagy dán adófizetőnek hiába is mondaná, nem fogadnák el, és csak felháborodnának rajta. Hogy megnyitottuk a piacainkat? Igen, amikor beléptünk az Unióba. Ők viszont,

az EU tagországai már egy jó évtizeddel korábban, már a társulási szerződés megkötésekor egyoldalúan megnyitották előttünk a piacukat.

Ezt valahogy Orbán nem emlegeti. Pedig pontosan tudja ő is. Az, hogy a befektető multinacionális vállalatok profitot visznek ki, a tőkekivitel természetes velejárója, ahogy a szomszéd országokban befektető magyar vállalatok is hoznak ki onnan profitot, de ezt a magyar állam nem kompenzálja oda irányuló költségvetési támogatással. Ez az érvelés bizony sántít. Valamiért sem a Project Syndicate-nak küldött válaszcikkében, sem a Zeitnek adott interjúiban nem szerepel ez az érv. Csak annyit állít, hogy nem helyesli a pénzbeli támogatások és a jogállamiság összekapcsolását.

Érdekes, a júliusi EU-csúcs előtt még azt fogadtatta el feltételként a magyar parlamenttel, hogy a német elnökség zárja le a hetes cikkely szerinti eljárást. Most meg azt mondja, hogy ne a pénzeket kössék a jogállamisághoz, hanem a jogállamisággal csak a hetes cikkely szerinti eljárásban foglalkozzanak. Ezt adta elő csütörtökön Gulyás is:

„A lisszaboni szerződés tartalmazza a hetes cikkely szerinti eljárást. Hogyha valóban jogállamisági kérdések vannak, akkor ennek az eljárásnak a keretében lehet azokat tisztázni.”

Most már nem is fontos annak lezárása? Nem, mert míg a költségvetés és az újraindítási alap jogállamisági feltételeiről elég a Tanácsban a minősített többség, a hetes cikkely szerinti eljárást egyetlen másik tagállam vétója is megakadályozhatja, tehát a lengyel illetve magyar kormány kölcsönösen megakadályozhatja, hogy a másikkal szemben érvényesítsék a szankciót.

Lássuk be tehát, hogy nem kis teljesítmény, hogy Gulyás képes volt ezt komoly képpel végigmondani. Nekünk meg marad a szégyen, hogy ilyen kormányunk van. És nemcsak ez, de tehetetlenül kell néznünk, ahogy szoktatják az országot az EU-val való szakításhoz.

Európa trójai falova

Európa most nem engedhet meg magának olyan hibát, ami könnyedén az Európai Unió széteséséhez vezethet. Az öreg kontinens több alkalommal olyan hibát követett el, amelynek évtizedekig tartó súlyos következményekkel fizette meg az árát.

Gondoljunk itt a Népszövetség kudarcára, Jaltára és annak a következményeire. Mindkét alkalommal demokratikus országok demokratikusan gondolkodó vezetőinek kellett megbirkóznia olyan erőszakos és ravasz diktátorokkal, mint Hitler és Sztálin. Wilson, Roosevelt és mások alapvetően abból indultak ki, hogy ellenfeleik hasonlóan gondolkodnak és hasonlóan reagálnak, mint ahogy ők maguk tennék.

Ebbe a tévedésbe esik Alan Posener is a Die Zeit hasábjain közzétett véleménycikkében (“Jetzt bloß keinen Euroimperialismus gegenüber Polen und Ungarn”, 2020. november 17). Önmagában egy véleménycikket a helyén kell kezelni – egyéni véleményként -, azonban az írás egy olyan álláspontot foglal össze, ami ha elterjed, egy újabb súlyos hibát alapozhat meg beláthatatlan következményekkel Európára nézve.

Orbán személyében ugyanis ismét egy erőszakos és ravasz zsarnokkal van dolgunk, aki politikai hatalmát és az EU pénzét saját családja és klientúrája meggazdagodására használja, miközben lebontja a demokráciát és lábbal tiporja az európai értékeket.

Orbán hatalma megtartása érdekében bármire képes. Európának egyrészt be kell látnia, hogy Orbán személyében egy anti-demokratikusan gondolkodó politikusról van szó, amit ő maga is hirdet az illiberalizmus bajnokaként beállítva magát.

Továbbá az is fontos, hogy Orbán nem egyenlő a magyar emberekkel és nem a magyarok érdekeit képviseli, hanem a sajátját. Ne tévesszen meg senkit Orbán parlamenti többsége a sajtószabadság lebontásával, az ellenzék ellehetetlenítésével, és nem utolsó sorban a választási rendszer saját érdekei szerint történő változtatásával. Magyarországon a szavazásra jogosultak egy negyedének szavazatával meg lehet szerezni a parlamenti helyek kétharmadát.

Magyarországon a választások már se nem szabadok, se nem igazságosak.

A magyar emberek elsöprő többsége támogatja Magyarország EU-s tagságát és nem áll Orbán mögött annak EU-ellenességében, ezért téved hatalmasat a vélemény cikk írója. Ezt fogalmazták meg Orbán vétója kapcsán a magyar ellenzéki pártok elnökei közös közleményükben:

“Mi, magyarok nem azért vetettünk véget az egypártrendszernek, és nem azért csatlakoztunk – államalapító Szent István király és nemzetünk nagyjai örökségéhez méltóan – az európai államok értékközösségéhez, hogy büszke, európai ország helyett egy korrupt, antidemokratikus rezsim ejtse foglyul Európát és Magyarországot, megfosztva a magyar és az európai polgárokat a nekik járó jogoktól és támogatásoktól…”

Orbán tíz éves uralkodása alatt világossá tette, hogy csak az erőből ért és ő nem az a politikus, akit érvekkel meg lehet győzni. Végtelen demagógiájában az EU-t a Varsói Szerződéshez hasonlította, miközben keleti autokrata vezetők trójai falovaként ágál Európában és rendszeresen olyan diktátorok közelségét keresi, mint Lukashenka és Berdimuhammedov. Mindennek ellenére

a magyarok igenis azt várják az EU-tól, hogy szabjon végre gátat Orbán destruktivitásának.

Ez Magyarország és Európa lételeme is.
Ha Európa vezetői ismét elkövetik azt a hibát, hogy eltűrik egy intoleráns zsarnok packázásait, teljesen hiteltelenné fognak válni az Európai választók szemében. Nem lehet, hogy több százmillió európai állampolgár érdekével ellentétesen Orbánt és érdekcsoportjait finanszírozzák, vagy ha mégis, Európa ismét elkövet egy olyan hibát, ami könnyedén az EU végét jelentheti.
Magyarország EP képviselői:
Dobrev Klára, DK (S&D)
Ara-Kovács Attila, DK (S&D)
Gyöngyösi Márton, Jobbik (NI)
Molnár Csaba, DK (S&D)
Rónai Sándor, DK (S&D)
Ujhelyi István, MSZP (S&D)

Európa szemben áll a magyar és lengyel kormánnyal

A Project Syndicate-ben fejti ki Soros György véleményét az Európai Unió és a két renitens tagállam között feszülő ellentétről. Magyarország és Lengyelország blokkolták a 2021–2027-es
EU-költségvetését, valamint a világjárvány utáni újjáépítési alap elfogadását. A két állam kormánya és kormányfője azt kifogásolják, hogy a támogatások kifizetését a jogállamisági kritériumok betartásához kötné az unió.

Annak ellenére, hogy a két ország a költségvetés legnagyobb kedvezményezettje, ellenzik a jogállamiság feltételeinek rendszerbe illesztését, amelyet az EU az Európai Parlament javaslatára fogadott el.

Pontosan Tudják, hogy súlyos módon sértik a jogállamiságot, De nem akarják vállalni érte a következményeket.

– fejti ki sommás véleményét Soros, majd hangot ad annak a véleményének, hogy a jogállamiság nem egy elvont fogalom, ahogyan azt a magyar és lengyel kormányfőtől hallhatjuk, hanem egy olyan nagyon is behatárolható fogalom, amely korlátot szab mindennemű személyes és politikai korrupció számára.

A vétóval való fenyegetés nagyon veszélyes játék olyan országok részéről, amelyek sorozatosan megsértik a jogállamiság szabályait.

A vétó váratlan lépés lenne, ahogy az azzal való fenyegetés is az. Már csak azért is mert olyankor alkalmazza a két ország amikor a koronavírus okozta halálesetek száma jelentősen megugrott.

Ráadásul a jogállamisági feltételeket és az erről szóló rendeleteket már korábban elfogadták.

Ha nem születik megállapodás új költségvetésről, a régi, 2020 végén lejáró költségvetést évente meghosszabbítják.

Magyarországnak és Lengyelországnak nem fizetnének a költségvetésből, mert kormányaik megsértik a jogállamiságot.

Soros egyetért  Guy Verhofstadt javasoltával meg lehetne valósítani a Next Generation-nek nevezett helyreállítási alapot. A javaslat alapján simán meg lehet kerülni az Orbán-Kaczyński vétót.

A legfontosabb kérdés jelen pillanatban, hogy az unió képes e megteremteni ehhez a politikai akaratot.

Soros kijelenti: Elkötelezett híve vagyok az EU-nak, mint a jogállamiságra épülő nyitott társadalom mintájának. Magyar származású zsidó vagyok, ezért különösképpen foglalkoztat a magyarországi helyzet, ahol több mint 30 éve aktív emberbarátként tevékenykedem.

Orbán egy bonyolult kleptokratikus rendszert épített ki Magyarországon, hogy csupaszra rabolja azt. Nehéz megbecsülni, hogy mennyivel gazdagította családját és barátait, de sokuk rendkívül gazdag lett. Orbán most a COVID-19 új hullámát használja a magyar alkotmány és a választási törvény (ismételt) módosításához, hogy alkotmányos eszközökkel sáncolja el magát az egész életre szóló miniszterelnöki posztra. Ez tragédia a magyar emberek számára.

Hatalmas összegű állami pénzt utalt át számos magánalapítványnak, amelyeket közvetve irányít. Okos alkotmányos trükkel Orbán most végleg eltávolítja ezeket az eszközöket a nyilvánosság elől; kétharmados parlamenti többségre lenne szükség, hogy visszajuttassák őket a magyar népnek. Az érintett összegek közel 2,8 milliárd dollárt tesznek ki.

Ilyen és hasonló „csalárd tranzakciók sorozatában” például az Orbánhoz közeli vállalatok több mint 16 000 lélegeztetőgépet vásároltak csaknem egymilliárd dollárért, akkor amikor az egészségügyi kapacitás ennél lényegesen kevesebb intenzív ágy és a rendelkezésre álló a lélegeztetőket működtetni képes egészségügyi személyzet.  Ehhez párosul, hogy az átlagos kereskedelmi árakhoz képest Magyarország fizetett a legtöbbet a Kínából érkező lélegeztetőkért.

Orbán igyekszik elkerülni, hogy elszámoltathatóvá váljon ezekért az ügyekért.

Komoly lépéseket tesz annak érdekében, hogy megakadályozza a 2019-es önkormányzati választások megismétlődését, amikor is a Fidesz elvesztette az irányítást Budapest és más jelentős nagyváros önkormányzata felett.

Orbán hatalma korlátlannak nevezhető a vidék felett, ahol a magyar lakosság többsége él. Mindent ellenőriz, olyannyira, hogy faluban a szavazás nem titkos. Az ellenzék nem valójában nem érvényesülhet. Az EU tudna segíteni azzal, hogy az uniós forrásokat a helyi önkormányzatokhoz irányítja, ahol Magyarországon még továbbra is működő demokrácia van.

Az Európai Unió nem engedheti meg magának, hogy a jogállamisági rendelkezésekben bármiféle kompromisszumot kössön.

Orbán és Kaczyński nyílt támadást intézett a nyitott társadalom ellen, tehát az unió alapvető kötelessége hűnek maradni alapértékeihez – írja Soros György a Project Syndicate- ben megjelent véleménycikkében.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK