Kezdőlap Címkék Bannon

Címke: Bannon

Steve Bannon: Orbán már Trump előtt Trump volt

0

A Mercer család találta ki Donald Trumpot, az ő támogatásukkal lett a politikai életben ismeretlen milliárdos a Fehér Ház lakója – nyilatkozta Steve Bannon. A Mercer család pénze biztosította a Breitbart News működését, mely először alkalmazta az álhírek /fake news/ tömeges terjesztését a politikai harcban.

A Breitbart News főszerkesztője volt Steve Bannon, aki korábban a Goldman Sachs alkalmazottja volt. Annak a Wall Street-i óriásnak, melyet azután élesen támadott mint a globalizáció szimbólumát! Steve Bannon sokáig Trump főtanácsadója volt a Fehér Házban. Ahol azzal dicsekedett, hogy ő csinálta meg az elnököt. Ez nem tetszett Trumpnak, aki kirúgta. Steve Bannon nem esett kétségbe: székhelyét – hála a Mercer millióknak – átvette Európába. Fogadta őt a magyar miniszterelnök is, akiről Steve Bannon igen lelkesen nyilatkozott:

Orbán már Trump előtt Trump volt!

A milliárdos Mercer család hagyományosan a Republikánus párt szélsőjobboldalát támogatja az Egyesült Államokban és szerte a világon a radikális jobboldali vezetőket kedveli. A Gladstone központ több európai nyelven is közzéteszi nézeteit, melyek mindenütt a szélsőjobboldalt támogatják Európában.

Nemcsak az oroszok avatkoznak be az európai választásokba

Ezt hangsúlyozza a párizsi liberális Le Monde, mely nagy cikket szentel a Mercer család politikai kampányának. Míg az oroszok nagy állami szervezetekkel mindenekelőtt a titkosszolgálattal operálnak az Európai Unióban addig a Mercer família a kicsi, de profi csapatokban bízik, melyek jól ismerik a legkorszerűbb internetes technológiákat a közvélemény befolyásolásában. Abban bíznak, hogy ami bejött Amerikában az bejöhet Európában is. Ugyanaz a Steve Bannon játssza a karmester szerepet, aki bejuttatta a Fehér Házba Donald Trumpot.

Marine Le Pen elutasította Bannont inkább Putyinban bízik

A francia szélsőjobb vezére Moszkva vendége volt a francia elnökválasztás idején. Putyin nyíltan támogatásáról biztosította őt a későbbi győztessel, Emmanuel Macronnal szemben. Putyin nemcsak őt támogatja hanem Matteo Salvinit is Itáliában és a Szabadságpártot Ausztriában. Geraszimov vezérkari főnök hibrid hadviselése érvényesül a gyakorlatban: Oroszország káoszt és zűrzavart akar teremteni az Európai Unióban. Erre a májusi választás kiváló lehetőséget teremt. A Mercer rendszer azonban- az oroszoktól eltérően – ideológiai alapon működik. Káoszt és zűrzavart akar teremteni, de azért, hogy sok kis Trump legyen az eredmény! Erre az aggasztó tendenciára hívja fel a figyelmet a párizsi liberális Le Monde, melynek ez a cikke a legolvasottabb publikáció volt az elmúlt huszonnégy órában.

Orbán, a közellenség

„A nagy stratégia mögött – önmagát nem is rejtegetve – felsejlik Steve Bannon kampányterve, arról nem is beszélve, hogy Putyinnak is megéri némi aprópénzt halmozni a vállalkozás mögé.” – kezdi Diplomáciai jegyzetét Ara-Kovács Attila.

A – Soros György mellett – immáron Jean-Claude Juncker ellen is folyó magyar propagandaháború egy logikus folyamat újabb állomása. A kérdés csak az, vajon Nyugaton is felismerték-e már annak tényleges okait és következményeit. Hogy a szemünk előtt kibontakozó stratégia mélyére láthassunk, kicsit vissza kell mennünk az időben.

Pont egy félévvel ezelőtt indította el – az úgynevezett Sargentini-jelentés elfogadása nyomán – az Európai Parlament a 7-es cikkely szerinti eljárást a magyar kormány ellen. Ennek előzményeként az Európai Néppárt (EPP) igyekezett mindent megmozgatni, hogy a szükséges többség ne jöjjön össze a szavazáskor, vagyis hogy Orbánnak úgy szűkítsék a mozgásterét, hogy ezzel végzetes lépésre, a Néppárt esetleges elhagyására ne teremtsenek számára ürügyet. Épp ezért egy nappal a szavazás előtt az EPP zárt frakcióülést rendezett; annak vezetése – Manfred Weber meggyőző háttármunkája következtében – azt tervezte, hogy a legbarátságosabb arcát mutatja majd Orbán felé, óvva őt, hogy tovább vigye a Fideszt Európában teljesen elszigetelő politikáját.

Ám Orbán ezt másként gondolta, s a zárt ülésen minősíthetetlen módon esett neki épp a Néppártnak, vádolván azt, hogy „liberális vádaknak dőlt be” s „ezzel szétszakíthatja a pártcsaládot”. Erre egyébként épp törekszik. A hangvétel megtette a maga hatását: a másnapi szavazáson a Sargentini-jelentést több, mint meggyőző fölénnyel fogadták el.

Az esetnek egyetlen magyarázata volt: Orbán úgy akar távozni a Néppártból, hogy onnan kizárják, és ne neki kelljen onnan kilépnie.

Weber még felháborodásának adott hangot közvetlenül a botrányos frakcióülés után, meg is szavazta a 7-es cikkelyben foglalt eljárás megindítását, de azóta ismét rendkívül visszafogott, s inkább kerüli, hogy bírálnia kelljen Orbánt vagy a magyar kormányt. Minden jel arra mutat, hogy Weberre ráég a Fidesz-diktálta dramolett (drámai operett), s a végén bukott politikus lesz belőle. Mondjuk, kevesen fognak könnyeket ontani miatta.

A legújabb kormány-plakát: egyszerre Európa-ellenes és antiszemita.

Azt már leírtam többször – egyebek között itt –, hogy az EPP taktikája mindazonáltal racionális: ha kizárják soraikból a Fideszt, Orbán az európai választás egész kampányát nem a baloldal, hanem a konzervatív Európai Néppárt ellen viszi majd, abban a reményben, hogy onnan minél több jövendő brüsszeli képviselőt tudjon átcsábítani szélsőjobbos táborába.

Egyes kalkulációk szerint, ha az EPP április közepéig-végéig el tudja húzni a Fidesz eltávolítását, akkor a fennmaradó három-négy hét Orbánnak nem lesz elég, hogy EPP-ellenes átfogó kampányt indítson.

Persze a legkényelmesebb megoldás az lenne, ha a választások után vennének búcsút a Fidesztől, bár ennek a verziónak is megvan a maga kockázata: mi lesz, ha a Fidesz tovább növeli európai mandátumainak számát?

Egyes becslések szerint van esélye a mai 12 mandátum helyet akár 15-öt is szerezni, különösen, ha ismét elcsalják a választást, némi határon túli segédlettel.

Vagy a szavazócédulák manipulálásával, hisz az ellenzék csak nehezen fog tudni minden szavazókörbe számlálóbiztost küldeni, így könnyen megismétlődhet a tavalyi áprilisi eset.

Viszont ha Orbán fel kívánja borítani a vele kapcsolatos EPP-kalkulációkat – amit nyilvánvalóan nagyon kíván –, akkor már most lépnie kell. Azzal, hogy rátámadt Junckerre, formálisan ugyan még nem az EPP ellen visel kampányháborút, de lényegét tekintve mégiscsak egy ilyen háborút folytat. Ha az EPP vezetése ez utóbbit vetné Orbán szemére – ez már megtörtént –, ő majd kijelenti: nem az EPP-t támadja, hanem egy olyan vezetőjét, aki méltatlan a tisztség betöltésére. Hogy ezt Európában senki sem fogja elhinni, az mellékes; a fontos az, hogy a Fidesz kemény magja s a határon túliak ezt elhiggyék.

Mindazonáltal nem teljesen igaz, hogy Európában ennek a lépésnek ne lenne Orbán számára előnyös következménye. Itthoni táborán túl jól jön a Juncker elleni támadás a kelet-európai kormányok többségének és a nyugati neonáciknak. Ennyiben Orbán okkal feltételezheti, hogy olyasmit lépett meg Junckerrel és az EPP-vel szemben, ami se Le Pennek, se Salvininak, de még a leggátlástalanabb kelet-európai vezetőknek sem jutott eddig eszébe. Vagy, ha mégis, úgy a kockázat árát nem voltak hajlandóak megfizetni.

Másrészt Orbán komolyan reméli, hogy agresszív fellépése – ami egy sorozat mindössze első eleme – végül is meghozza számára a szabadulását az EPP-ből. Akkor indul csak meg igazán a gőzhenger a nyugati kereszténydemokraták-konzervatívok ellen, s akkor gyorsul fel az a – magyar diplomácia segítségével is csúcsra járatott – folyamat, melynek eredményeként az európai szélsőjobb, egyeztetett stratégiával, megpróbálja majd elfoglalni a teljes jobboldalt, de legalábbis annyit abból, amennyit csak lehet.

A nagy stratégia mögött – önmagát nem is rejtegetve – felsejlik Steve Bannon kampányterve, arról nem is beszélve, hogy Putyinnak is megéri némi aprópénzt halmozni a vállalkozás mögé.

Mindebből látszólag az következik, hogy az Európai Néppárt – épp a halogató taktika és a körülményes egyezkedések miatt – most már csak rossz és még rosszabb opciók között választhat. De ez nincs így.

Ha felveszi a kesztyűt, s Orbánban jelöli meg az Európai Unióra törő moszkvai szándékok ügynökét, ha őt nevezi meg közellenségnek – Weber még mindig ódzkodik ettől, de érthető módon Juncker már hajlik rá –, akkor az EPP kiragadhatja a kezdeményezést Orbán kezéből.

A bukott Bannon

Steve Bannon most kezdi nem érteni, mi történik vele és körülötte. Eddig állócsillagnak érezhette magát az alt-right egén, valamiféle jobboldali forradalom-exportőrnek, Mick Jaggernek a neokonzervativizmus színpadán, és valóban, sok helyen megfordult, sok sikert elért ő – most viszont halványodik a fénye, nagyon úgy néz ki, Európában találkozott a kudarccal.

Pedig ahhoz van szokva Trump elnök volt tanácsadója, hogy neki minden sikerül. Na jó: majdnem minden. Amikor 2007-ben megalapította a Breitbartot, viszonylag hamar rájött, hogy az informatika korának csodafegyverét tartja a kezében: a manipulált és hamis híreket. Hatalmas politikai és üzleti diadalmenet kezdődött a lapnál (ne feledjük: ebben az időszakban, illetve valamivel korábban jelent meg Magyarországon is a kurucinfó, aminek a története mutat némi hasonlóságot a Breitbart News-szal). Olyan figurákat támogatott, mint a majdnem nyíltan fasiszta, „identitárius” Richard B. Spencer vagy Milo Yiannopoulos – Spencer a fehér felsőbbrendűség hirdetője, és egy időben épp úgy a Fehér Ház tanácsadói közé emelkedett, mint Bannon vagy Milo mester, akit nem kell bemutatnunk.

Habár mikor Spencer Budapestre érkezett 2014-ben egy olyan „identitárius” konferencia vendégeként, amelyen elvileg Dugin, minden eurázsiai gondolat és orosz nacionalizmus atyja elnökölt volna, még letartóztatták a magyar hatóságok (Dugin el sem jött), de azóta sokat változott a világ Budapesten is. Tavaly Bannon húszezer dolláros honoráriumért lépett fel nálunk, tartott előadást – a Schmidt Mária-féle Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány hívta meg az amerikai szélsőjobboldali politikust, hogy tartson előadást az Európa jövője című konferencián. Ugyanakkor, ugyanazon az eseményen Yiannopoulos ugyanennyit kapott – lám, mit tesz az a négy év. Most már szívesen látott vendégek ők nálunk.

De a Fehér Házban nem

2017 augusztusában Trump elnök menesztette, társaival együtt, és úgy tűnik, az alt-right csillaga Amerikában végképp leáldozott, olyan múló politikai divatnak bizonyult, mint egyik-másik társastánc: akik a Földet akarták a sarkából kifordítani, most Európában keresnek ha nem is menedéket, de megélhetést, munkát.

Bannon köszönhette ugyan bukását annak, hogy kiesett Trump kegyeiből, de maga a mozgalom már korábban romlásnak indult: a valaha legendásan sikeres Breitbart News már 2017 áprilisa és júniusa között elvesztette hirdetőinek kilencven százalékát és olvasottsága is a korábbinak 53%-ára csökkent. Aztán jöttek a tavalyi választások, és a Képviselőházban behozhatatlan, 220-198-as demokrata többség alakult ki. Ezzel szemben a 100 tagú Szenátusban a republikánusok őrzik többségüket. Ezzel véget ért Trump elnök és a Republikánus Párt abszolút hatalma. Nem, nem buktak meg, erről szó sincs: ám most már nem tehetnek azt, amit akarnak. A republikánus túlhatalom ellen amúgy sem lett volna megoldás egy demokrata túlhatalom – Amerika ne legyen pártérdekek játékszere, ne dobálják egymásnak a pártok ezt a világhatalmat, mint óvodások a labdát. Az Egyesült Államoknak, éppúgy, mint az egész világnak, az az érdeke, hogy józan és mértékletes, bölcs és belátó, kiegyensúlyozott vezetése legyen, ami felöleli a politikai paletta mindkét oldalát.

Igaz, a választások tavaly ősszel voltak, de Bannon már érezhette, hogy a lehetőségek beszűkültek körülötte Amerikában, elfogyott a levegő, és még tavaly nyáron bejelentette, hogy mint egy szélsőjobbos Che Guevara, exportálja az alt-rightot Európába. „The Movement” néven alapítványt hoz létre Brüsszelben, ami az európai populista pártoknak segít abban, hogy a helyek egyharmadát megszerezzék a májusi európai parlamenti választásokon.

Kudarcosnak látszik az európai vállalkozás

Nos, ez a vállalkozás ugyan talált néhány fanatikus hívet, de alapvetően kudarcosnak látszik. Róma közelében megvették a Trisulti kolostor ódon épületét, ahol Bannon és brit rajongója, Benjamin Harnwell, a Dignitas Humanae Institute vezetője „gladiátorképzést” akarnak folytatni „kultúrharcosoknak”, csak éppen nem tolonganak a jelentkezők. Bannon és védencei nem élvezik a két olasz populista pártvezér, Matteo Salvini (Lega) és Luigi DiMaio (Movimento 5 Stelle) feltétlen támogatását. A jelenlegi állás szerint az intézetnek nincs még sem akkreditációja, sem tanárai. Az ígéretek szerint 2020-ban kezdődhet meg az oktatás, addig egy ideiglenes, római helyszínen tartanák az ideológiai gyorstalpalókat.

Bannon pedig nem érti a támogatás hiányát

Pedig igen egyszerű. Sem Salvini, sem DiMaio nem olyan bolond, hogy maga fizesse a helyébe lépni kívánó, jövendő konkurenciája képzését, ráadásul joggal tarthatnak attól, hogy a teljesen lehetetlen és alkalmatlan Trumpot elnöki székbe segíteni tudó Bannon egy-két tehetséges legényből vagy leányból valóban ütőképes ellenfelet nevelne. Az akadémia egyébként – ha közvetve is – kapott némi anyagi támogatást, de a gyanús azerbajdzsáni milliókat elfogadó Luca Volantétól, azonban az is csak tizenkétezer euró volt.

De miért pont Olaszországban próbálkozik Brüsszel mellett? Azért mert az Uniónak csak négy tagállamában – Olaszországban, Dániában, Svédországban és Hollandiában – nem tilos az, hogy politikai pártok külföldi szervezetektől anyagi támogatást fogadjanak el. Nem a civil szervezetekről beszélek, ők más kérdéskörhöz tartoznak, hanem a rendes, bejegyzett politikai pártokról. Márpedig a The Movement éppenséggel egyfajta „nacionalista Internacionálé” akarna lenni, amely támogatja a populista és szélsőjobbos mozgalmakat ott, ahol azok gyengék – ha kell, anyagilag is. Az persze a jövő zenéje, hogy miből támogatná, mert egyelőre nincs saját vagyonuk, de ha sikeresek lennének, valószínűleg megjönne a pénz az általuk hatalomba segített populista politikusoktól, kormányoktól is. És akkor tényleg elképzelhető lenne, hogy mondjuk az orosz nacionalista támogassa teszem azt, a lengyel nacionalistát anyagilag és viszont, annak dacára, hogy életük fő célja és értelme elveik szerint egymás agyoncsapása.

Bannonnak egy híve akadt az európai politikai életben, a belga Mischaël Modrikamen, a szélsőjobboldali Néppárt alapítója, de ő is azt nyilatkozta mostanság, miszerint „nem akarok az időmből 24 órát arra áldozni, hogy valami horvát pártnak segítsek.” A német AfD „már tavaly nyáron jelezte, hogy nem kérnek Bannonból, a társelnök Alexander Gauland akkor azt mondta, a hozzájuk hasonló „ európai elitellenes pártok érdekeit nagyon nehéz, szinte lehetetlen összeegyeztetni”. 2018 októberében a korábban látványosan dörgölőző, szintén szélsőjobboldali Marine Le Pen is egyértelműen elhatárolódott Bannontól.” (444)

Orbán még a barátja

A Lega is kiadta az útját, Modrikamenen kívül hű barátja egy maradt: de nem a köd, hanem – Orbán Viktor.

Róla azt mondta, hogy az idei EP-választási kampány alatt közvélemény-kutatásokkal segítik majd a magyar miniszterelnök stábját, és így legalább „megismeri a helyi embereket”.

Talál még menedéket Bannon is, Yiannopoulos is Budapesten, a populista káderpihentetőben, akárki meglássa…

Az európai szélsőjobb Bannon helyett Orbán felé húz

0

Steve Bannon nagy figyelmet keltett bejelentésével, hogy alapítványt hoz létre Európában Mozgalom néven a jobboldali populisták megsegítésére, de azóta nemigen történt semmi – írta a külföldre sugárzó német közszolgálati műsorszóró, a Deutsche Welle a honlapján. Éppen egy különösen fontos célcsoportjánál nagy a csend: a nemzeti populisták által kormányzott kelet-európai államokban.

Bannon Mozgalma a V4 sajtójában eddig gyakorlatilag nem volt téma, legalábbis a prágai várban hétfőn tett látogatásáig, ahol persze közös fotók is készültek, többek között a német AfD embereivel, és ezeket ki is tették a közösségi oldalakra. Úgy tűnik, a fő cél az volt, hogy újra a lapok címoldalára kerüljenek.

A jelek szerint a Helsinkiben tartott Trump-Putyin csúcs óta a közép-kelet-európai jobboldali nemzetiek elhúzódtak amerikai társaiktól. Ez különösen áll Varsóra, amely gyanakvással szemléli az amerikai-orosz közeledést.

„Orbán jelenleg olyan benyomást kelt, hogy egyetlen személynek, neki kell létrehozni az együttműködést Marine le Pennel, és mindenekelőtt Matteo Salvinivel. Ebben inkább zavaró lenne Bannon közreműködése. Nem kizárt, hogy

az amerikai ideológus budapesti kapcsolatai egyébként sem annyira intenzívek, mint sokan gondolják.

Fő budapesti kulcsembere, Schmidt Mária, a miniszterelnök bizalmasa, a kommunista rezsim kelet-európai és magyarországi bűneit bemutató Terror Háza múzeum vezetője. Ő hívta meg Bannont egy Európa jövőjéről tartott konferenciára, és a hírek szerint 20 ezer eurót fizetett neki az előadásért. Bannon magyarországi embereivel kapcsolatban több forrás állítja, hogy azok mindenekelőtt Gorka Sebestyénhez, Trump volt asszisztenséhez köthetők” – írta a szerző.

A Mozgalom egyébként nem akkor alakult, amikor Bannon ezt bejelentette, hanem 2017-ben hozta létre egy Mischaël Modrikamen nevű brüsszeli ügyvéd, a Parti Populaire elnevezésű, kicsiny, de országos szélsőjobboldali párt vezetője, aki maga kereste a kapcsolatot Bannonnal. Modrikamen szerint

a Mozgalom célja a populista erők koordinálása és a közös álláspontok kialakításának elősegítése.

Előbb csak Európára összpontosítanak, de később talán világszerte fellépnek majd. A pénzt Modrikamen magánszemélyek adakozásából várja. Egyelőre nem világos, hogy hajlandó-e bárki pénzt adni a Mozgalomnak.

A belga ügyvéd szerint a pénzt majd Bannon szedi össze, és a témáról egyelőre nem beszélnek. Bannon most újra megpróbál a figyelem középpontjába kerülni, mint hétfőn Prágában, és ez a potenciális adakozókat megcélzó reklámnak tűnik.

„Közben Európában

egy kelet-európai tesz különösen sokat a szélsőjobboldali célért: Orbán Viktor

magyar miniszterelnök. Legutóbb az Európai Parlamentben mutatta meg magát a Sargentini-jelentésről szóló szavazás előtt, szidalmazva a képviselőket. A felvetéseket kivétel nélkül kitaláltaknak és hazugoknak minősítette, és leszögezte, hogy Magyarország továbbra sem fogad be senkit. Beszédével reklámot csinált a jobboldali populista politikának és az illiberális európai társadalomról szóló eszméinek. És ehhez összehasonlíthatatlanul nagyobb színpadja volt, mint Bannonnak” – írta a szerző.

A populizmus apostola ismét Orbánnál

0

Steve Bannon (Trump elnök menesztett tanácsadója) szerint „ma Olaszország a politikai univerzum középpontja”, mert az olasz koalíciós kormány „olyan kísérlet, amely ha működik, meg fogja változtatni a globális politikát”. Bannon újra Európában van – egyebek között Prágába és Budapestre is ellátogat –, hogy tovább építse Mozgalomnak elnevezett, brüsszeli székhelyű szerveződését – írja a Politico.

A mozgalom célja tanácsadás a jobboldali populista pártoknak az európai választások előtti kampányban. Eddig azonban a megcélzott szélsőjobboldali politikusok közül többen is óvatosan reagáltak Bannon ajánlatára.

Bannon a Politicónak nyilatkozva kifejtette: „Az Öt Csillag populista párt nacionalista tendenciákkal, a Liga pedig nacionalista párt populista tendenciákkal, és nagyon fontos, hogy ez így működjön, mert modellt mutat az ipari demokráciáknak az Egyesült Államoktól Ázsiáig”.

Matteo Salvini már csatlakozott a Mozgalomhoz – amelyet Bannon „nem politikai pártként, hanem személyek laza egyesüléseként” ír le –, és Bannon megkereste Luigi Di Maiót, az Öt Csillag vezetőjét is. Bannont és az Öt Csillagot ismerő források szerint a Di Maióval tartott szombati találkozón konstruktív volt a hangvétel, de az Öt Csillag még nem döntött a csatlakozásról.

A Mozgalmat egyébként eredetileg egy Mischaël Modrikamen nevű brüsszeli ügyvéd alapította, aki egy kicsi, szélsőjobboldali párt vezetője, és Bannon a nyáron kezdett kampányolni a szerveződéssel.

Bannon tárgyalásban áll a német AfD-vel, a francia Marine Le Pennel, és Orbán Viktorral, de távol áll az Öt Csillag baloldali populizmusától. Az Öt Csillagnál sokan attól tartanak, hogy a csatlakozással elveszíthetnek sok szavazót. Bannon kifejtette: a két olasz párt közös kormányzása kompromisszum, de bizonyos értékek kérdésében nem lehetséges a kompromisszum, így egyrészről a migráció és a nemzeti szuverenitás kérdésében, ami ellen, illetve amiért a Liga küzd, másrészről a haveri kapitalizmus és az átláthatóság ügyében, ami ellen, illetve amiért viszont az Öt Csillag lép fel.

Végül a Politco hírül adta: „Bannon Budapestre és Prágába megy tovább, ahol szélsőjobboldali vezetőkkel találkozik, köztük Orbán Viktorral”.

Bréking nyúz, 2018. szeptember 4. – Tudósítás a másik valóságból

0

A Figyelő szerint Magyarország nem halszagú, és az 50 millióért rendelt, uraságoktól levetett újrafutózott nóta nem bukás, hanem siker. 888-ék a saját buborékkal bíró sivalkodó libsik győzelme miatt szomorkodnak, a Magyar Hírlap szerint a liberálmoralisták állóhelyben forognak. Fogódzkodjanak meg, indulunk a másik valóságba!

 

A haladó médiamunkások belerondítása

„Emlékszünk még Desmond Child világhírű zeneszerző által az 56-os emlékévre komponált dalra két évvel ezelőttről, amin annyira fanyalogtak a hivatalból mindenen fanyalgók?

Mivel ez egy fontos évforduló volt a nemzet életében, ezért a haladó médiamunkások kötelességüknek érezték, hogy valahogy belerondítsanak. Jött is a “halszagúzás”, és az is körbejárta az objektív sajtót, hogy a világhírű zeneszerző csak egy régebbi dalát adta oda nekünk, amit nem is erre az alkalomra írt. Természetesen ez távolról sem a teljes igazság volt, de ez már senki nem érdekelt, addigra már ciki volt rajongani a számért.

Legalábbis nyilvánosan. A számok ugyanis nem hazudnak, hiába indult be a fikakommandó összes egysége két évvel ezelőtt az Egy szabad országért című szám a Youtube adatai alapján mégis óriási népszerűségnek örvend.” (Figyelő: Egy szabad országért – a ballib média lehúzta, pedig óriási siker lett)

Saját buborékban élő lelkivilág

„A The New Yorker című hetilap szokásos évi fesztiváljára meghívták Donald Trump elnök volt tanácsadóját, Steve Bannont, akivel a színpadon készült volna egy interjú. A libsik azonban egyből elkezdtek sivalkodni Bannon miatt, így a lap főszerkesztője megfutamodott, órákon belül visszamondta a felkérést…

…győztek a sivalkodó libsik és nem lesz interjú. Nehezükre esik egy olyan ember gondolatait meghallgatni, aki nem ért velük egyet. Ha vitára kerülne sor, az biztos sértené a saját buborékukban élő liberálisok lelki világát.” (888: Itt az újabb bizonyítéka annak, hogy a libsik nem bírják elviselni, ha valaki nem ért egyet velük)

Vigyázz, pihenj!

„A liberálmoralistáknak az egész katonásdi ördögtől való – minden bizonnyal logikai érvekkel és éles riposztokkal védenék magukat bármilyen ellenséggel szemben, legyen bár felszerelve machetével vagy géppuskával –, így érthető, hogy az egész tematika eleve nem tetszik nekik.

Amúgy a heccmesterek számára a kerettantervek kincsesbányát jelentenek. Kerettantervből van rengeteg, először is a különböző iskolatípusok számára, aztán a hazai nemzetiségek iskoláinak, a felnőttoktatáshoz, emellett a speciális tantárgyakhoz – utóbbiakból több tucatnyi létezik. Akik megdöbbennek, vagy éppen teli szájjal hahotáznak azon, hogy a tanulóknak a honvédelmi ismeretek órán meg kell ismerkedniük a Vigyázz!, Pihenj! vezényszavakkal, a további kerettantervekben is bőven találhatnak hasonló különlegességeket”. (Magyar Hírlap: Állóhelyben forognak)

Egy magyar-olasz „brománc” lehet az Európai Unió trójai falova

A fenti címmel közöl terjedelmes, Orbán-Salvnini képpel induló cikket a CNN, az elnevezéssel egyértelműen a Brexitre utalva. A hírtelevízió a kivételesen jól alakult első randihoz hasonlította Orbán Viktor és Matteo Salvini eheti találkozóját, amelyen kiderült: egyazon szenvedélyen osztoznak, kölcsönös bókokat váltottak, ígéretet tett arra, hogy ismét találkoznak.

A két szélsőjobbos politikus bimbózó kapcsolata első látásra egy újabb politikai románcnak tűnhet, ám a korábban a Brexitet, mint az Európai Unió szétesését eredményező veszélyre tekintő uniós vezetők számára akár  trójai falóvá is válhat, írja a CNN. Az Uniót ma már nem a tagállamok kilépése fenyegeti elsősorban, hanem a belső blokkolási törekvések erősödése.

Európa-szerte a szélsőjobb jelentős előretörését várják a tavaszi európai parlamenti választásokon, ami a regionális politikák szerepének erősödésében csapódhat le, elsősorban a migráció kérdésében.

Az egyes országok szélsőjobbos pártjai eddig nem léptek fel egységesen az Európai Parlamentben, korábban az anti-establishment pártok nem csak az EU-val, mint olyannal, hanem egymással is hadilábon álltak. Magyar- és Olaszország például korábban számos alkalommal összecsapott a menekültkérdésben.

Ám az Orbán-Salvini kapcsolat azt mutatja, hogy az étvágy az egységre erősödik – írja a CNN, rámutatva:

a hasonlóan gondolkodó pártok kétoldalú kapcsolatai, a szavazói apátia és az Európai Parlament választási rendszere együttes hatásaként a populisták vehetik át Európát.

Nem csak azért, mert a közvetlen választásokon egyre kevesebben vesznek részt (a legutolsón a regisztrált választóknak csak a 42 százaléka voksolt), hanem azért is, mert az eurószkeptikus pártok általában jobban teljesítenek itt, mint a nemzeti választásokon. Emellett a kispártok is szerepet kaphatnak, mivel elég, ha elérik az előírt küszöböt – olvasható a cikkben, amelyben megszólal több ilyen kis párt képviselője is.

Ezen pártok közül nem egy Donald Trump amerikai elnök korábbi vezető stratégája, Steve Bannon felé kacsingat

– ő volt az, akinek nagyban köszönhetők a választási eredmények. Bannon többször tett európai körutat, amelynek a célja a hasonszőrű politikai nézete vallók erősítése volt, sőt, segített elindítani a „Mozgalom” nevű szupercsapatot, amely a populistákat fogja egységbe az európai establishmenttel szemben. A Daily Beastnek adott júliusi interjújában leszögezte:

„Egyetértés van abban, hogy május kiemelkedően fontos, ekkor lesz az első valódi összecsapás a populista és a davosi pártok, azaz a davosi liberális világelit között”.

A mozgalom alapítója, Mischaël Modrikamen belga néppárti politikus azt mondta, hogy a választásokon Bannon segíti az új szövetséget. Rendelkezésre bocsátja azokat az eszközöket, amelyeket az Egyesült Államokban már bevetettek, s amelyek segítettek a nem várt eredmény elérésben. “Az európaiak már most is alkalmazzák ezeket” – mondta a CNN-nek.

“Már most is óriási küzdelmet vívunk a nyugati civilizáció lelkéért”.

Salvini szóvivője az amerikai hírtelevíziónak azt fejtegette, hogy az olasz miniszterelnök Bannon szupercsapatához hasonló ötlettel állt elő, az Európai Ligák Ligájába hívta a populistákat. Bannon kérésére egyébként találkozott is az amerikai tanácsadóval.

Ugyanakkor az Európa-párti képviselők nem érzik a Bannon-fenyegetést. Elmat Brok német európai parlamenti képviselő például azt mondta, hogy szerinte

Bannon beavatkozása az európai ügyekbe visszafelé fog elsülni.

Azzal vádolta Bannont, hogy az európai szélsőjobb figuráit használja Európa szétverésére. “Bannonnak köszönhetően nagyon könnyen el lehet ugyanis magyarázni az embereknek, hogy a cél az európai nemzetek gyengítése, hogy ne lehessen szavuk a világban, amely Washington, Peking és Moszkva világává válik.”

Elemzők is megkérdőjelezik Bannon befolyásának a mértékét. Nem lesz könnyű ugyanis elérni azt az egységet, amelyet ő és Modrikamen keres. A többi között azért nem, mert e szélsőjobb pártok közül többnek ugyan lehetnek gondjai az EU-val, de egymással is  – mondta Alexander Clarkson, a  londoni King’s College európai és nemzetközi tanulmányok szakértője.

Aki szerint a törekvés többet mond az amerikaiakról – s nem csak Bannonról -, az amerikai média európai politikáról kialakított nézetéről.

Steve és Viktor, a két pajtás

0

Abban is téved a két cimbora, hogy majd az európai választás megadja a lökést terveik valóra váltásához, mert a felmérések azt mutatják, hogy a populizmus felemelkedése sok helyütt mozgósított az EU mellett. Orbán részéről tanácsos volna emlékezetébe idézni, hogy Bannon egyáltalán nem mindig győz. Szóval bármennyire is fura, de Európa hívei örülhetnek, hogy a tanácsadó megjelent errefelé.

Steve Bannonnak, Donald Trump menesztett főtanácsadójának újabban a szélsőjobbos Orbán Viktor a legjobb barátja Európában, csak kérdés, mennyire lesz sikeres ez a különleges kooperáció. Ezt feszegeti a New York Times-ban napjaink egyik legtekintélyesebb politológusa. Ivan Krasztev, a szófiai Stratégiai Tanulmányok Központjának vezetője cseppet sem tartja meglepőnek, hogy Bannon felbukkant a kontinensen, hiszen errefelé mostanában lehet kavarni, bujtogatni.

Steve Bannon nagyra becsüli a magyar kormányfőt és próbál segíteni neki. Ugyanakkor Orbán a jövő évi EP-választásokat meglovagolva igyekszik olyan változásokat előidézni, illetve annyira romboló lenni, mint az amerikai elnök. Bannon új alapítványa politikai elemzésekkel, közvélemény kutatásokkal, illetve stratégiai támogatással kívánja szolgálni az euroszkeptikus pártok javát, és pontosan ez az, amit a magyar kormány is tesz az utóbbi években. Lásd a szlovén és a macedón kampányt.

A két politikus között igen sok a hasonlóság, így

misszionárius küldetéstudatuk van, érdeklik őket az eszmék, megszállottan foglalkoztatja őket a Nyugat általuk vélt szellemi válsága. Ezzel párhuzamosan mindkettő duzzad az önbizalomtól és a tettvágytól.

De igazából nem csak az hozza össze őket, hogy megsemmisítendő ellenfélnek tekintik az EU-t, hanem az is, hogy úgy gondolják: a populista lázadásból kulturális forradalom nőhet ki, sőt, annak is kell kinőnie. De taktikai okokból szintén összeszűrik a levet, mert Orbán azt várja Bannontól, hogy az majd segít meggyőzni az európai populistákat: egy kis keleti ország első embere lehet a mozgalom nem hivatalos vezetője. Ily módon pedig ő lehet Trump bizalmasa a kontinensen.  Az együttműködés további előnye, hogy Bannon jelenléte elháríthatja a gyanút a szélsőjobb feje fölül, mármint hogy az csupán Putyin bábja az unió szétzúzására. Végül pedig hasznos lehet a tanácsadó tapasztalata a szervezésben és a hagyományos sajtó elleni háborúban.

Orbán úgy gondolja, hogy a választásokból népszavazást csinál a migráció és az iszlám ügyében, ám ez cseppet sem lesz könnyű. Bannon révén ugyan megüzenheti az európaiaknak, hogy csakis a szélsőjobb látja jól a bevándorlás veszélyeit.

Csakhogy itt jönnek be a képbe a gátló tényezők. Így az, hogy lehetetlen feladatra vállalkozik, aki egyesíteni akarja a szélsőjobbot, olyan sok ponton különbözik az idetartozó pártok véleménye. Már a Bannon által meghirdetett „Mozgalom” is ellentéteket kelt soraikban. Abban is téved a két cimbora, hogy majd az európai választás megadja a lökést terveik valóra váltásához, mert a felmérések azt mutatják, hogy a populizmus felemelkedése sok helyütt mozgósított az EU mellett. Orbán részéről tanácsos volna emlékezetébe idézni, hogy Bannon egyáltalán nem mindig győz. Szóval bármennyire is fura, de Európa hívei örülhetnek, hogy a tanácsadó megjelent errefelé.

Orbán és Bannon közös európai álma

0

„A jelek szerint Steve Bannon és az amerikai alt-right valójában csak egyetlen emberre számíthat Európában. Orbán Viktorra. Márpedig, ha csak Orbán és az ő Fidesze jöhet számításba, ebből nehezen fog világra jönni egy szélsőjobboldali Európa-parlamenti frakció. Már csak azért is, mert ahhoz hét ország legkevesebb huszonöt képviselőjére lenne szükség.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:

Már korábban írtam arról, hogy miért lehetetlen létrehozni valamiféle jobboldali uniós összefogást, különösen szélsőjobboldalit. Az persze nagyon is valószínű, hogy a CDU vagy Emmanuel Macron En Marche!-a egymásra találhatnak, s bátran ideszámíthatjuk a kiváló Mariano Rajoy spanyol néppártját is, vagy számos más hasonló politikai szervezetet a Benelux államokból, de ez csak azért fordulhat elő, mert e pártok mára kinőtték a nemzetállami perspektívát. Nem egy, magát a többiektől fenyegetve érző csoportként tekintenek önmagukra és egymásra, hanem az uniós széthúzás egyetlen esélyes konzervatív alternatívájaként.

Nem egyedül a jobboldal – ma már elsősorban a szélsőjobboldal – átka volt és maradt persze az összefogás lehetetlensége. Ne feledjük, az egykor olyannyira viruló baloldali internacionálék hagyománya sem volt elég ahhoz, hogy egységbe tömörítse Európa munkásait az első világháború megakadályozására. Épp ellenkezőleg, a nacionalista szélsőségek felé terelte őket a nemzeti őrület, s a két világháború közötti diktatúrák legfőbb támaszai épp a munkások tömegei lettek.

Mint ismeretes Steve Bannon, Donald Trump egykori legfőbb stratégája, ma mozgalmat akar indítani az európai szélsőjobboldal összefogására,

s külön frakciót próbál összekovácsolni az Európai Parlamentben olyanokból, mint Orbán, Kaczyński, Strache, Matteo Salvini, Le Pen, Geert Wilders és a hozzájuk hasonlók.

Az amerikai alt-right felől szemlélve a próbálkozásban van racionalitás. Ha valaki ki akarja iktatni az Európai Uniót, mint az Egyesült Államokra nehezedő koloncot – Trumpék ekként tekintenek Európára –, annak elsősorban az integrációt kell aláásnia. Ha más okok miatt is, de az imént felsorolt európai szélsőjobboldali politikusok elvileg nagyon is partnerek lehetnének ebben. Ha sikerülne létrehozniuk egy EP-frakciót, az nem csak az integráció folyamatát állítaná meg, de áttolná a senkiföldjére a Néppárti frakciót (EPP) is, s ezzel az egyetlen valós jobboldali formáció – a maga szélsőségességében – valóban Bannon Mozgalma lehetne.

Csakhogy a célra kiszemelt európai pártok egymás után utasítják el az ajánlatot.

Marine le Pen már megégette a kezét azzal, hogy a Nemzeti Front (Front National, FN) márciusi kongresszusára meghívta Steve Bannont, hisz ezzel azt bizonyította a franciák többségének, hogy minden eddigi erőfeszítés, amellyel a szélsőjobbról a centrumba kívánta hozni a Nemzeti Frontot, merő porhintés. Most le Pen mást sem tesz, mint mosakszik, s a bannoni ajánlatról nemes egyszerűséggel úgy fogalmazott: az nem más, mint egy amerikai kísérlet, hogy egyfajta gyámság alá helyezzenek európai pártokat.

Az Alternatíva Németországért (Alternative für Deutschland, AfD) társelnöke, Alexander Gauland pedig a napokban nagyon józanul azt nyilatkozta: aligha lehet egységbe fogni olyan pártokat, amelyeknek ennyire eltérnek a céljaik. Bár valamennyien migránsellenesek és valamennyiük a nemzeti identitást messze elébe helyezi az európai identitásnak – számosak közülük meg is kérdőjelezik, hogy létezhetne ez utóbbi –, ugyanakkor tény, a bevándorlás problémáját egymás rovására igyekeznek megoldani, vallott nemzeti identitásaik pedig épp arra jók, hogy megkülönböztessék egymástól önmagukat, nem pedig, hogy összefogjanak.

Más téren is adódnak nézeteltérések, elég a magyar-román kapcsolatokra vetni egy röpke pillantást, de a német jobboldalnak – különösen az AfD-nek – Kaczyński pártjához, a PiS-hez fűződő feszült viszonya is eléggé beszédes. De ha már a lengyeleknél tartunk – S. Balogh Éva Hungarian Spectruma írta meg –, a konzervatív hetilapnak, a Sieci-nek adott egy interjút Jacek Czaputowicz, lengyel külügyminiszter, aki a magyar és orosz érdekek veszélyes egybeeséséről beszélt. Kire, kikre is veszélyes egy az „egybeesés”? Természetesen Európára s benne Lengyelországra…

A jelek szerint Steve Bannon és az amerikai alt-right valójában csak egyetlen emberre számíthat bizonyosan, Orbán Viktorra. Igaz, lesz még némi ideológiai rendrakásra itt szükség, hisz az amerikai jobboldal ma egész mást gondol Kínáról, Iránról, de akár még Putyin Oroszországáról is, mint a magyar miniszterelnök.

De ha csak Orbán és az ő Fidesze jöhet számításba, ebből nehezen fog világra jönni egy szélsőjobboldali Európa-parlamenti frakció. Már csak azért is, mert ahhoz hét ország legkevesebb huszonöt képviselőjére lenne szükség.

Ez az, ahol ma Orbán és Bannon közös európai álma tart.

„Trump fajgyűlölő és lenézi a nőket”

0

Donald Trump szellemileg leépült – legalábbis ezt állítja egy korábbi munkatársnője, aki egy évig dolgozott a Fehér Házban. Decemberben távozott, és most könyvet adott ki élményeiről

„Az Egyesült Államok elnöke fajgyűlölő és lenézi a nőket. Félrevezetjük Amerikát, ha nem mondjuk meg: az elnök szellemileg leépült, s képtelen komplex problémák megoldására” – mondta Trump egykori munkatársnője, aki az NBC Meet The Press műsorában tálalt ki tapasztalatairól a Fehér Házban. Azt is állította, hogy

John F. Kelly tábornok, Trump kabinetfőnöke megfenyegette őt, amikor kirúgta a Fehér Házból.

Be is mutatott egy hangfelvételt, amelyen a kabinetfőnöke kínos következményekre utal, ha netán kitálalna tapasztalatairól a Fehér Házban.

Az elnök védelmezői szerint Trump stílusához tartozik, hogy össze-vissza beszél. Így akarja megzavarni az ellenfeleit, hogy azok ne is sejtsék: mit is akar valójában.

Ezt a módszert alkalmazta például Kim Dzsongun esetében is, akit olyan dagi diktátornak és pojácának nevezett, akitől meg kell szabadítani a világot… majd leült vele tárgyalni.

Ez azonban nem az első eset, hogy Trump munkatársai megjegyzéseket tettek az elnök szellemi állapotára.

A szélsőjobboldali Steve Bannon könyvében azt állította, hogy tulajdonképp neki kellene az USA elnökének lennie, mert ő nyerte meg a választási kampányt Donald Trumpnak.

Az egykori főtanácsadót az elnök végül kitette a Fehér Házból, miután megállapította róla, hogy elment az esze. Steve Bannon azonban visszatért a politikába: szélsőjobb Internacionálét szervez az egész nyugati világban, így Európában is. Budapesten is tartott előadást, ahol

Trump előtti Trumpnak nevezte Orbán Viktor magyar miniszterelnököt.

Trump nemrég jelezte: újra indul az elnökválasztáson. Szeretne egészen 2024-ig a Fehér Házban maradni. Akkor már 78 éves lesz. A Trump család tervei szerint lánya, Ivanka venné át tőle a stafétabotot. Ivanka Trump jelenleg főtanácsadó a Fehér Házban, férjével, Jared Kushnerrel együtt. Ivanka egyébként férje kedvéért áttért a zsidó hitre, kislányukat kínai nyelvre tanítják:

a jelek szerint felkészülnek arra, hogy a Trump család hosszú ideig a Fehér Ház lakója marad.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK