A bukott Bannon

0
284
Bannon
Forrás: Wikimedia Commons

Steve Bannon most kezdi nem érteni, mi történik vele és körülötte. Eddig állócsillagnak érezhette magát az alt-right egén, valamiféle jobboldali forradalom-exportőrnek, Mick Jaggernek a neokonzervativizmus színpadán, és valóban, sok helyen megfordult, sok sikert elért ő – most viszont halványodik a fénye, nagyon úgy néz ki, Európában találkozott a kudarccal.

Pedig ahhoz van szokva Trump elnök volt tanácsadója, hogy neki minden sikerül. Na jó: majdnem minden. Amikor 2007-ben megalapította a Breitbartot, viszonylag hamar rájött, hogy az informatika korának csodafegyverét tartja a kezében: a manipulált és hamis híreket. Hatalmas politikai és üzleti diadalmenet kezdődött a lapnál (ne feledjük: ebben az időszakban, illetve valamivel korábban jelent meg Magyarországon is a kurucinfó, aminek a története mutat némi hasonlóságot a Breitbart News-szal). Olyan figurákat támogatott, mint a majdnem nyíltan fasiszta, „identitárius” Richard B. Spencer vagy Milo Yiannopoulos – Spencer a fehér felsőbbrendűség hirdetője, és egy időben épp úgy a Fehér Ház tanácsadói közé emelkedett, mint Bannon vagy Milo mester, akit nem kell bemutatnunk.

Habár mikor Spencer Budapestre érkezett 2014-ben egy olyan „identitárius” konferencia vendégeként, amelyen elvileg Dugin, minden eurázsiai gondolat és orosz nacionalizmus atyja elnökölt volna, még letartóztatták a magyar hatóságok (Dugin el sem jött), de azóta sokat változott a világ Budapesten is. Tavaly Bannon húszezer dolláros honoráriumért lépett fel nálunk, tartott előadást – a Schmidt Mária-féle Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány hívta meg az amerikai szélsőjobboldali politikust, hogy tartson előadást az Európa jövője című konferencián. Ugyanakkor, ugyanazon az eseményen Yiannopoulos ugyanennyit kapott – lám, mit tesz az a négy év. Most már szívesen látott vendégek ők nálunk.

De a Fehér Házban nem

2017 augusztusában Trump elnök menesztette, társaival együtt, és úgy tűnik, az alt-right csillaga Amerikában végképp leáldozott, olyan múló politikai divatnak bizonyult, mint egyik-másik társastánc: akik a Földet akarták a sarkából kifordítani, most Európában keresnek ha nem is menedéket, de megélhetést, munkát.

Bannon köszönhette ugyan bukását annak, hogy kiesett Trump kegyeiből, de maga a mozgalom már korábban romlásnak indult: a valaha legendásan sikeres Breitbart News már 2017 áprilisa és júniusa között elvesztette hirdetőinek kilencven százalékát és olvasottsága is a korábbinak 53%-ára csökkent. Aztán jöttek a tavalyi választások, és a Képviselőházban behozhatatlan, 220-198-as demokrata többség alakult ki. Ezzel szemben a 100 tagú Szenátusban a republikánusok őrzik többségüket. Ezzel véget ért Trump elnök és a Republikánus Párt abszolút hatalma. Nem, nem buktak meg, erről szó sincs: ám most már nem tehetnek azt, amit akarnak. A republikánus túlhatalom ellen amúgy sem lett volna megoldás egy demokrata túlhatalom – Amerika ne legyen pártérdekek játékszere, ne dobálják egymásnak a pártok ezt a világhatalmat, mint óvodások a labdát. Az Egyesült Államoknak, éppúgy, mint az egész világnak, az az érdeke, hogy józan és mértékletes, bölcs és belátó, kiegyensúlyozott vezetése legyen, ami felöleli a politikai paletta mindkét oldalát.

Igaz, a választások tavaly ősszel voltak, de Bannon már érezhette, hogy a lehetőségek beszűkültek körülötte Amerikában, elfogyott a levegő, és még tavaly nyáron bejelentette, hogy mint egy szélsőjobbos Che Guevara, exportálja az alt-rightot Európába. „The Movement” néven alapítványt hoz létre Brüsszelben, ami az európai populista pártoknak segít abban, hogy a helyek egyharmadát megszerezzék a májusi európai parlamenti választásokon.

Kudarcosnak látszik az európai vállalkozás

Nos, ez a vállalkozás ugyan talált néhány fanatikus hívet, de alapvetően kudarcosnak látszik. Róma közelében megvették a Trisulti kolostor ódon épületét, ahol Bannon és brit rajongója, Benjamin Harnwell, a Dignitas Humanae Institute vezetője „gladiátorképzést” akarnak folytatni „kultúrharcosoknak”, csak éppen nem tolonganak a jelentkezők. Bannon és védencei nem élvezik a két olasz populista pártvezér, Matteo Salvini (Lega) és Luigi DiMaio (Movimento 5 Stelle) feltétlen támogatását. A jelenlegi állás szerint az intézetnek nincs még sem akkreditációja, sem tanárai. Az ígéretek szerint 2020-ban kezdődhet meg az oktatás, addig egy ideiglenes, római helyszínen tartanák az ideológiai gyorstalpalókat.

Bannon pedig nem érti a támogatás hiányát

Pedig igen egyszerű. Sem Salvini, sem DiMaio nem olyan bolond, hogy maga fizesse a helyébe lépni kívánó, jövendő konkurenciája képzését, ráadásul joggal tarthatnak attól, hogy a teljesen lehetetlen és alkalmatlan Trumpot elnöki székbe segíteni tudó Bannon egy-két tehetséges legényből vagy leányból valóban ütőképes ellenfelet nevelne. Az akadémia egyébként – ha közvetve is – kapott némi anyagi támogatást, de a gyanús azerbajdzsáni milliókat elfogadó Luca Volantétól, azonban az is csak tizenkétezer euró volt.

De miért pont Olaszországban próbálkozik Brüsszel mellett? Azért mert az Uniónak csak négy tagállamában – Olaszországban, Dániában, Svédországban és Hollandiában – nem tilos az, hogy politikai pártok külföldi szervezetektől anyagi támogatást fogadjanak el. Nem a civil szervezetekről beszélek, ők más kérdéskörhöz tartoznak, hanem a rendes, bejegyzett politikai pártokról. Márpedig a The Movement éppenséggel egyfajta „nacionalista Internacionálé” akarna lenni, amely támogatja a populista és szélsőjobbos mozgalmakat ott, ahol azok gyengék – ha kell, anyagilag is. Az persze a jövő zenéje, hogy miből támogatná, mert egyelőre nincs saját vagyonuk, de ha sikeresek lennének, valószínűleg megjönne a pénz az általuk hatalomba segített populista politikusoktól, kormányoktól is. És akkor tényleg elképzelhető lenne, hogy mondjuk az orosz nacionalista támogassa teszem azt, a lengyel nacionalistát anyagilag és viszont, annak dacára, hogy életük fő célja és értelme elveik szerint egymás agyoncsapása.

Bannonnak egy híve akadt az európai politikai életben, a belga Mischaël Modrikamen, a szélsőjobboldali Néppárt alapítója, de ő is azt nyilatkozta mostanság, miszerint „nem akarok az időmből 24 órát arra áldozni, hogy valami horvát pártnak segítsek.” A német AfD „már tavaly nyáron jelezte, hogy nem kérnek Bannonból, a társelnök Alexander Gauland akkor azt mondta, a hozzájuk hasonló „ európai elitellenes pártok érdekeit nagyon nehéz, szinte lehetetlen összeegyeztetni”. 2018 októberében a korábban látványosan dörgölőző, szintén szélsőjobboldali Marine Le Pen is egyértelműen elhatárolódott Bannontól.” (444)

Orbán még a barátja

A Lega is kiadta az útját, Modrikamenen kívül hű barátja egy maradt: de nem a köd, hanem – Orbán Viktor.

Róla azt mondta, hogy az idei EP-választási kampány alatt közvélemény-kutatásokkal segítik majd a magyar miniszterelnök stábját, és így legalább „megismeri a helyi embereket”.

Talál még menedéket Bannon is, Yiannopoulos is Budapesten, a populista káderpihentetőben, akárki meglássa…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..