Kezdőlap Címkék AfD

Címke: AfD

Sonkás csoki

Meg kell vallanom, már a csokis Mese sajtot sem bírtam megenni, pedig az még a maga kísérleti mivoltában érdekes próbálkozásnak is volt nevezhető. Finomnak nem, de legalább érdekesnek. Érdekes volt benne, hogy ez egy sajt… Na, mostantól ehetjük a sonkás, töpörtyűs, angolszalonnás csokoládékat, ha le akarjuk győzni Brüsszelt.

Kérem, nem csak ehetjük, szerintem honpolgári kötelesség is lesz minálunk. A történet Németországban kezdődött, ahol is az AfD nevű szélsőjobboldali párt véletlenül felfedezte, hogy a svájci Toblerone csoki – tetszik tudni, az a háromszögletű – dobozán szerepel, miszerint megfelel a „halal” előírásoknak.

Mármost halalnak azt az ételt nevezzük, ami megfelel a muzulmán vallás tilalmainak, vagyis nincs benne döghús, disznóhús, ragadozó állat húsa, alkohol és vér. Ha húsételről van szó, akkor az állatot vallásos előírások szerint kell levágni, kivéreztetni, de mivel a csokoládé nem állat, ezt itt és most nem taglalnám.

Mármost a csokoládéban alapértelmezés szerint sincsen semmi tilalmas, így hát olyan nyolc hónappal ezelőtt a Toblerone, illetve a gyártó Mondelez bevizsgáltatta a terméket meg a gyártási folyamatot az Írországban bejegyzett Department of Halal Certification nevű céggel, azok ráütötték a pecsétet az igazolásra, onnantól kezdve minden csoki kartondobozára rá van írva, hogy muzulmánok is nyugodtan fogyaszthatják.

És miért ne fogyasztanák? Csokoládé az, nem valami esetleg tilalmas húsféle (emlékszem, 2015-ben majdnem megesett, hogy olyan szárnyasmájkrémet akartak a hatóságok osztani a menekülttáborokban, amiben ipari szalonna is volt – még jó, hogy akadt, aki időben, kiosztás előtt észrevette. De nem csoda, ha kétszer megnéz a muzulmán egy európai húsételt, míg egyszer megkóstolja).

No, emiatt a pár centis felirat miatt hirdetett egész Európára szóló bojkottot az AfD a svájci cég termékeire. Merthogy halal. Minden csokoládé ilyen, sőt, az európai lakosság által fogyasztott élelmiszerek nagy része is.

A vízben például semmi tilalmas nincs, tessék már azt is bojkottálni, bár az igazi AfD-s nem vizet iszik, hanem sört. De tessék azzal öntözni. Kicsit drága volna.

A tejben sincs tilalmas dolog, az is halal, a kenyérben sincs, a sóban, borsban, paprikában, krumpliban, hagymában, tarhonyában sem, szóval bojkottáljuk a marhapörköltet is?

Másik oldalról keresve a megoldást, azt is követelhetnék, hogy mindenben legyen vagy disznóhús, vagy alkohol, amiben nincs, azt bojkottáljuk. Ha csokit akarunk enni, az legyen szalonnás, töpörtyűs vagy sonkás, esetleg kolbászos.

Ha pocsék lesz, hát pocsék lesz, de legalább nem halal.

Mondjuk a máj- és epebetegek nem örülnének ennek, de ugye közérdek az AfD szerint a bojkott. Csak ez állíthatja meg Európa iszlamizációját szerintük. Az fel sem merült bennük, hogy a spontán, minden módosítás nélkül is megfelelő élelmiszereinknek hatalmas piacát jelentik az arab országok, például az európai birkahús nagy részét nekik adjuk el.

Tényleg, a birkával mi legyen? Egy megoldás van: keresztezni kell a sertéssel. Vagy az alkohollal, bár lévén az alkohol sem állat, nem lesz könnyű.

Nagy elme lehet az AfD-s Jörg Meuthen, a bojkott atyja, még akkor is, ha a politikai gazdaságtan tanára és uniós képviselő: de egy dologgal mégis meg tudom vigasztalni.

Van egy, egyetlenegy ország az Unióban, ahol minden beavatkozás nélkül is gyártanak olyan édességet, ami tilalmas a muzulmánokra. Ez Magyarország (bár láttam már whiskys belga csokit is).

Rögtön kétfélét is gyártunk.

A konyakmeggyet és a dianás cukrot.

Egyen azt, svájci csoki helyett, legfeljebb nem fogja szeretni.

Mert jó ugyan a magyar termék is, de azért a svájci jobb.

Vagy alapítson töpörtyűs csoki-gyárat, ha sok a pénze és ki akarja dobni.

Nagy ötlet ez a bojkott, méltó az AfD-hez.

Így kell megállítani Brüsszelt.

Nagy összegben nem fogadnék a választási győzelmükre.

Európa populistái egyesüljetek!

Egyesülés. Ezt a célt tűzte ki az Alternative für Deutschland társelnöke, aki a szélsőjobboldali párt vezére lesz az európai választási kampányban. Jörg Meuthen exkluzív interjút adott a német közszolgálati Deutsche Welle portálnak.

 

Mit akarnak elérni az európai választásokon, melyeket jövő májusban rendeznek meg?

Az Alternative für Deutschland több szavazatot szeretne kapni, mint a legutóbbi országos választáson. A szélsőjobboldali párt népszerűsége azóta megnövekedett, jelenleg Németország második legnépszerűbb politikai alakulatának számít.

Mik a céljai?

Először is a kaotikus migráns helyzet rendezését akarjuk elérni. Ezt egyre többen követelik Németországban és egész Európában. Jelenleg tárgyalunk más populista pártokkal, hogy majd egységes frakciót tudjunk alakítani az Európai Parlamentben.

Milyen szerepe lehet Steve Bannon-nak, Trump egykori tanácsadójának, aki most Európában nyomul?

Nem hiszem, hogy fontos szerep jutna Steve Bannon-nak az európai populista szervezetek egyesítésében. Ha létrehoz egy kutató központot, amely feldolgozza a számunkra fontos politikai témákat, akkor azt megköszönjük, de a populisták egységét mi európaiak fogjuk megcsinálni – Steve Bannon nélkül.

Mi a véleményük az Európai Unióról?

Nem minden rossz, ami ott történik. Az Európai Unión belüli kereskedelem az mindenkinek jó, ezt tehát helyeseljük. Meg akarjuk erősíteni a külső határok védelmét. Az Európai Unió központját közelebb akarjuk hozni az emberekhez. Svájci megoldást akarunk vagyis sok népszavazást!

Újabb gazdasági krízistől tart, melyben politikai lehetőséget lát? Ön szerint fél éven vagy legkésőbb egy éven belül itt a recesszió Európában?

Erre fel kell készülni és valamiféle hatékony akció tervet kell kidolgozni. Azért akarunk mi, az Alternative für Deutschland erős és egységes populista frakciót az Európai Parlamentben, hogy aktívan befolyásolhassák Európa jövőjét.

A GroKo vége(?)

Németországban GroKo-nak hívják a nagykoalíciót (Große Koalition). Ennek a végét jelentheti ha a most vasárnapi tartományi választáson Hessen-ben, a hatalmon lévő kereszténydemokraták (CDU) nem kapják meg a kormányzáshoz szükséges támogatást. Ez a gondolat már a október 14-i bajor helyhatósági választáskor is felmerült, előrevetítve, hogy Merkel kancellárnak és kormányának valószínűleg új (országos) választást kell tartania. Ez nem a merkeli politika kudarcát jelenti, hanem a politikai paletta átrendeződését. Mindenekelőtt a szociáldemokraták súlyos szavazatvesztését országosan és tartományi szinten egyaránt. Igen, a baloldal, és annak vezető ereje a szociáldemokraták, csúfos vereséget szenvedtek országszerte. Bajorországban például egyszámjegyű (9,7 %) lett a végeredmény, mely (Nyugat-)Németország fennállása óta ilyen alacsony még nem volt! Ez pedig a berlini, központi, szövetségi kormány működését is veszélybe sodorhatja.

Hogy érhető legyen. Németül „Volkspartei”-nek (magyarul, szabadon kb. tömegpártnak) nevezik azokat a stabil és erős pártokat, amelyek a választásokon rendszeresen(!) 30 százalék feletti eredményt érnek el. Két ilyen néppárt (Volkspartei) volt eddig Németországban: a baloldali (SPD = szociáldemokraták) és a jobboldali („uniós pártok” = CDU/CSU). Ez a két formátum uralta a nyugatnémet politikai életet a Szövetségi Köztársaság megalakulása óta. Az első tíz évben (1949-59) az Adenauer vezette „konzervatívok” irányították az országot, és teremtették meg azt a szociális jólétet, ami a „gazdasági csodához” vezetett, és, amelynek értelmi szerzője az ugyancsak jobboldali, szociálisan érzékeny Ludwig Erhard (CDU) közgazdász volt. Ő vezette be, hogy a legmagasabb állami fizetés nem lehet több a legalacsonyabb állami fizetés 10-szerésénél. Mint gazdasági miniszter 1949-63 között ő alapozta meg a szociális piacgazdaságot, mely napjainkban is a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági rendszere.

A szociáldemokratákat fenntartással fogadták a hidegháború idején, különösen az amerikai megszállási hatóság. Történelmi tény, hogy a szociáldemokraták hajlamosak kiegyezni a Lenin-féle kommunistákkal, annak ellenére, hogy a zimmerwaldi konferencia (1915) óta a Lenin, majd Sztálin vezette kommunisták (Komintern) „ősellenségnek” tekintették a marxista alapok követőik. Lásd az eszerek (SZR = szociálforradalmárok) szó szerinti likvidálása (1918 január), majd 1945-től Kelet-Európa szerte a szovjet fegyverek árnyékában egyesített két párt (szociáldemokraták és kommunisták) tagjai közül a szociáldemokraták ellehetetlenítését, részben fizikai megsemmisítését. Ennek ellenére, a (nyugatnémet) szociáldemokraták a „keleti nyitás” (Ostpolitik) hívei lettek, mondván, ha a (szélsőbaloldali) moszkoviták keményvonalasak, akkor (a jobboldali) szociáldemokratáknak kell engedniük, az elnyomott népek helyzetének javítása érdekében.

Ez a politikai elgondolás szimpatikus lett Nyugat-Németországban, és részben a KGST országaiban (ha még van, aki ismeri ezt a rövidítést). Tehát, két „néppárt” (tömegpárt) uralta a nyugatnémet politikát. Harmadikként ott voltak a szabaddemokraták (FDP), akik sohasem érték el a 30 százalékot, viszont időnként a mérleg nyelve szerepét töltötték be. Azaz mindkét nagy párttal (SPD, CDU/CSU) hajlandóak voltak koalícióra lépni a stabil, folyamatos kormányzás érdekében.

A 1968-as diáklázadások megmutatták, hogy a fiatal értelmiség kételkedik a fennálló demokráciában. A hidegháború idején új mozgalom indult a környezetvédelem, a béke, és a női egyenjogúság érdekében, ami 1980-ban szövetségi szinten új párt, a Zöldpárt, megalakulásához vezetett. Ez volt a világ (akkor még) egyetlen olyan pártja, melynek fő célja a környezet védelme lett. Az USA-ban ma sincs ilyen párt, igaz, ott a környezetvédelem (különösen Kaliforniában) a helyi hatóságok, minisztériumok feladata, nem pedig egy politikai tömörülésé. A nyugatnémet Zöldek a 80-es évekre lettek helyi, tartományi és országos szinten parlamenti tényezők, új színt hozva az addigi politikai életbe. A tornacipős (környezetvédelmi) miniszter, Joschka Fischer, a parlamentbe pulloverben megjelenő képviselők, a tanácskozás alatt horgoló, kötő képviselő asszonyok, akik az otthonosság kedvéért cserepes virágot is hoztak magukkal. Mind-mind egy új kor jellegzetes figurái. Politikailag a szociáldemokratákhoz álltak közelebb, atomellenesek voltak. Érdekes, a Zöldek az NDK-át nem bírálták, szinte nem is akartak róla tudomást venni. A (berlini) Fal lebontása után jelent meg az NDK kommunista utódpártja (a Baloldal = die Linke) a politikai színtéren, majd napjainkra az ugyancsak volt NDK területén népszerű szélsőjobboldali formáció, a migráns-ellenes Alternatíva Németországért (AfD).

A tavalyi országos választáson sok szavazatot vesztett a két „történelmi” néppárt, és szétaprózódva, de megerősödtek az önálló kormányalakításra alkalmatlan pártok. No, meg amelyekkel a parlamentáris pártok eleve nem voltak hajlandók koalícióra lépni (die Linke, AfD). A kormányalakításra felhatalmazást kapott addigi kancellár asszony, Angela Merkel, úgy látta, hogy az addigi jól működött nagykoalíció mentheti meg az országot egy újabb általános választástól, ami milliókba kerülne, és megnehezítené a gazdasági életet. Hiszen, amíg nincs elfogadott költségvetés, addig a vállalkozások nem tudnak tervezni, nem tudják, mekkorák lesznek az egyes adóterhek, és az esetleges adókedvezmények. Merkel úgy látta, hogy ismét a nagykoalíció lehetne a legelfogadhatóbb megoldás. Fél év kellett, hogy fedél alá hozza a két néppárt (SPD, CDU/CSU) közös kormányzását, a nagykoalíciót. Ez a hagyományos felállás, azonban lassan korrodál, egyre kevesebb szavazati bázisa van mindkét oldalnak. Berlinnek a vészjelzést a bajor választás adta. Ahol, az addig 50 % feletti eredményt produkáló jobboldal (CSU) mindössze 37 százalékot ért el. Önámító sovány vigasz, hogy továbbra is a CSU a jobboldal legerősebb pártja Bajorországban, hiszen egyedüli kormányzásra képtelen! Ugyanakkor a berlini, szövetségi koalíciós partner, az SPD, még a 10 százalékot sem érte el – (bajor) tartományi szinten. Merkel, és a központi (szövetségi) kormány, Berlin, utolsó reménye Hessen, ahol most vasárnap tartanak helyhatósági választást, és ahol az előrejelzések szerint a CDU 28%, az SPD és Zöldek 20-20 %, az AfD 12%, a die Linke és az FDP (szabaddemokraták) 8-8 százalék várományosa. Tehát, a hagyományos „néppárti” 30 százalékot egyik párt sem éri el. Ezt Berlinben is látják, és már az új országos választások kiírását latolgatják, ahol kérdéses Merkel indulása.

A számok és a tények fényében a szociáldemokraták (SPD) borzasztó gyenge szereplése minden bajok okozója. Ugyanakkor a bajor példa mutatja, hogy feltörekvőben vannak a Zöldek, akik újabban (két héttel ezelőtt Münchenben) a polgári, keresztény és liberális értékek követőinek tüntetik fel magukat. Mintha a Zöldek felismerték volna a globális változást, a „jobbratolódást”, és ezért a természetszeretetet, a környezetvédelmet (alternatív energiaforrások), valamint az elesettek, rászorulók megsegítését valódi alternatívának tekintik a baloldaltól elforduló tömegek számára.

Stephen Elekes

Még mindig fegyveresek a neonácik

0

Változatlanul fegyvert visel egy német neonáci szervezet sok tagja, noha a kormány ezek beszedését határozta el két éve. Csaknem húszezer emberről van szó a Reichsbürger szervezet kapcsán.

A Reichsbürger egyik tagja agyonlőtt egy rendőrt és három másikat megsebesített két évvel ezelőtt Bajorországban. Ezt követően összeült a 16 szövetségi állam belügyminisztere, és elhatározták: lefegyverzik a neonáci szervezetet. Eltelt két év és a Reichsbürger sok tagja még nemcsak hogy fegyverrel, fegyvertartási engedéllyel is rendelkezik. Ezt leplezte le az NDR és a Süddeutsche Zeitung közös oknyomozó riportja.

A belső elhárítás szerint több, mint 18 ezer tagja van a neonáci szervezetnek, mely

nem ismeri el a Német Szövetségi Köztársaságot legálisnak.

Ők azt állítják: továbbra is a Reich, a hitleri borodalom polgárai. Nem ismerik el Németország új határait sem, melyeket 1945 után állapítottak meg. Szerintük Németország határai még ugyanott húzódnak, mint 1937-ben, vagyis mielőtt a nácik megkezdték volna Európa elfoglalását.

Legutóbb Chemnitz városában aktivizálódtak a neonáci szervezetek, miután két menekült megölt egy helyi polgárt. A neonáci szervezetek megnövekedett aktivitása aggasztja a belső elhárítást és magát a német kormányt is. Különösen amiatt, hogy a legnagyobb ellenzéki párt,

az Alternative für Deutschland (AfD) soraiban sok neonáci van.

Ez a párt jelenleg a harmadik erő a Bundestagban, a berlini parlamentben.

Bajorországban, ahol a hétvégén választásokat tartanak, valószínűleg előretör az AfD és visszaesik a kormányzó CSU, mely része a kormánykoalíciónak Berlinben. Horst Seehofer belügyminiszter ennek a pártnak a vezére. Az ő feladata lenne, hogy begyűjtse a fegyvereket a Reichsbürger szervezettől, mely épp Bajorországban megölt egy rendőrt és három másikat pedig megsebesített.

Szélsőjobb terroristákat tartóztattak le Németországban

0

Revolution Chemnitz (Chemnitz Forradalom) – ez annak a terrorista csoportnak a neve, amelynek hat tagját kommandósok vették őrizetbe Bajorországban és Szászországban. Több mint száz rendőr vett részt az akcióban, amelyet Németország legfőbb ügyésze rendelt el.

A német belső elhárítás szerint a Revolution Chemnitz csoport tagjai terrorakciókra készültek migránsok és színesbőrűek ellen Németországban. A Chemnitz nevet azért vették fel, mert ebben a városban két migráns megkéselt egy helyi polgárt, aki belehalt a sebeibe. A gyilkosságot követően tüntetések kezdődtek, melyeket a szélsőjobboldali csoportok kihasználtak megfélemlítő akciókra a migránsok és a zsidók ellen.

A belső elhárítás főnöke, Hans-Georg Maassen tagadta, hogy ilyen megfélemlítő akciók történtek volna Chemnitzben. Ezért leváltották, de felfelé buktatták: Horst Seehofer belügyminiszter biztonságpolitikai tanácsadója lett. Horst Seehofer, aki a bajor CSU vezetője, korábban úgy nyilatkozott: ha nem lett volna belügyminiszter, akkor maga is az utcára vonult volna Chemnitzben.

A keletnémet városban folyó tüntetések – az antifasiszták ellentüntetéseket szerveztek – megosztották a kormánykoalíciót Berlinben. Miközben a bajor CSU érezhetően a szélsőjobboldali tüntetőkkel szimpatizált, addig a szociáldemokraták az antifasiszta megmozdulásokat támogatták.

Merkel kancellárnak minden politikai ügyességére szüksége volt, hogy egyben tartsa a koalíciót. Közben azonban saját pártja, a CDU támogatását is elveszítette: leszavazták a frakció vezető választáson.

Ennek ellenére Merkel közölte, hogy nem vonul vissza. Sőt, részt vállal a választási küzdelemben Bajorországban. A hétvégén a CSU mellett kampányolt, amely komoly kihívás előtt áll: a tartományi választáson elveszítheti vezető szerepét, melyet évtizedek óta őriz. Az ok: a chemnitzi eseményeket kihasználva a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland párt offenzívát indított, hogy megszerezze Bajorországot. Gyengeséggel vádolják Horst Seehofer belügyminisztert, a CSU vezérét.

Az AdF támogatói és politikusai között egykori neonácik is vannak, akik igen nagy aktivitást mutattak Chemnitzben. A Revolution Chemnitz szélsőjobboldali akciócsoport is neonácikból áll.

Merkel ezt is túléli?

A német társadalmat sokkal erősebb kohézió tartja össze annál, hogy a kormánykoalíció CDU/CSU pártfrakciójának vezető cseréje veszélyeztetné a kormány stabilitását és Angela Merkel kancellár pozícióját – vélekedett Horváth István közgazdász, diplomata, többszörös nagykövet és jelentős német gazdasági kapcsolatokkal rendelkező politikus, akit a német belpolitikában kialakult helyzetről és lehetséges európai következményeiről kérdeztünk.

 

A német politika, különösen a második világháború utáni helyzetre való tekintettel, sok vonatkozásában más, mint az Európai Unió legtöbb országában – hangsúlyozta Horváth István. Indoklásul utalt arra, hogy a kettéosztott Németország, a győztes nagyhatalmak, az USA és a Szovjetunió frontvonalába tartozott, s emiatt sajátos kulcs-szerepet töltött be.

Nem szabad elfelejteni – figyelmeztetett a történelmi tényekre -, hogy a NATO 1979. decemberében hozott, úgynevezett „kettős határozata értelmében” – amit egyébként Németország, az akkori kancellár, Helmut Schmidt kezdeményezett – az NSZK területén az amerikai Pershing rakéták, az NDK-ban az SS- 20-as nukleáris töltetű szovjet rakéták egymással szemben álltak. Ha ott kitör a háború, mind a két Németország megsemmisül. Németországnak tehát a második világháború utáni időkben, de még az egyesülés után is, nagyon sok vesztenivalója volt. Ennek következtében a társadalmi gondolkodás egészen másként alakult, mint mondjuk Svédországban, vagy akár Hollandiában.

A német társadalom erőteljesebb, racionálisabb és felelősebb, és sokkal erősebb kohézió tartja össze

annál, hogy egy médiában felröppentett kérdés veszélyeztetné a kormánykoalíciót és Angela Merkel kancellári pozícióját.

Bukik-e  a kancellár asszony vagy nem? – az ilyen típusú a dramatizált kérdéseken mosolyogni szoktam. Kétségtelen, hogy vannak belső politikai harcok, de ezek nem olyanok, hogy következményként az ország belső politikai stabilitását veszélyeztető lépésekre kerülne sor. Angela Merkel nagyon sok ilyen krízist kibírt, kezelt és túlélt már – fogalmazott. Majd így folytatta:

Nem tartozom azok közé, akik Angela Merkel német kancellár politikai pályafutását megkérdőjelezik.

Nem gondolom, hogy a mostani helyzetben azért, mert a hozzá közel álló Volker Kauder helyett Ralph Brinkhaus lett a CDU/CSU parlamenti frakcióvezetője, már koalíciós válságról kellene beszélni és a pozícióvesztését komolyan kellene latolgatni – mondta.  Azt elismerte, hogy az utóbbi időben sok kritika éri Angela Merkelt, aki a bírálatok egy részének jogosságát el is ismeri, sőt, képes elnézést kérni.

De ennél sokkal fontosabb, hogy azoknak, akik vele szemben a kritikát megfogalmazzák, nincs receptjük a helyzet megoldására – mutatott rá.

Éppen ezért a szélsőjobboldali AfD megerősödését Horváth István nem tartja olyan drámainak, mint ahogy ezt bizonyos véleményformáló szerzők és források megfogalmazzák.

A bevándorlás ellenes párt nem rendelkezik olyan programmal, sem politikailag, sem gazdaságilag, sem ideológiailag – amellyel a német közvéleményt érdemben befolyásolni tudná. Szerinte a pártnak nincs esélye arra, hogy bárkivel koalícióban, kormányt tudna alakítani.

A választóknak nem tud mást nyújtani, csak a CDU-CSU koalíció politikájának tagadását, populista módon megragadja migrációs válságot, és kiemeli az ebből eredő problémákat. Erre azonban Németországban nem lehet építeni – állította. Magyarázatként Ausztria példáját hozta fel, ahol a Szabadság párt ellenzékben kritikus és harcias Európa ellenes választási kampányt folytatott, most pedig csak időnként és diszkréten hirdeti az eszméit. Ausztria pedig – a Kurz kancellár vezette koalícióval – változatlanul az egyik legerősebb szövetségese az Európai Uniónak.  Nyilván Németországban is vannak bizonyos körök, amelyeknek érdekében áll, hogy a migráns-kérdést helyezzék a választási propaganda középpontjába. Ha emiatt lassabban is, de a németek előbb-meg fogják emészteni a migránsokkal kapcsolatos helyzetet. A politikai vezetés közben nagy erőkkel dolgozik a háttérben a bevándorlók megszűrésének módszerein. Már ma is működik, hogy aki nem felel meg a feltételeknek, nem fogadják be. Ugyanakkor sokat tesznek az integráció érdekében is.

A sajtó keveset beszél arról, hogy Németország az integrációs programok keretében az elmúlt egy-másfél év alatt mintegy 300 ezer bevándorlót képezett ki és állított munkába.

Horváth István szerint a Németország elleni propaganda gyakran hivatkozik a bevándorlással megnövekvő bűnözésre és a terrorveszélyre. A statisztikák azonban nem igazolják ezt: az egy főre jutó bűncselekmények száma nem magasabb a bevándorlók között, mint a fehér lakosság körében, és nem bizonyítható a 2015 előtti helyzethez képest a terrorveszély növekedése sem. Mindebből az következik, hogy nem szabad túldramatizálni és túldimenzionálni a németországi helyzetet,

semmi alapja nincs a „király- vagy kancellár-buktatásnak”.

Merkel és a francia elnök, Macron, az úgynevezett „mag-országok” és számos kisebb tagállam támogatását is élvezve, egyértelműen modern Európát, és a modernizációt elősegítő változásokat akarnak. Ebben maximálisan elkötelezett a két európai vezető, ennek érdekében „szent szövetséget” is kötöttek. Valószínűleg számíthatnak majd Manfred Weber támogatására is, ha Junkers mandátumának lejárta után őt választják meg erre a meghatározó posztra. Az sem titok, hogy az Európai Bizottság elnökjelöltje Merkel emberének számít.

Megkérdeztük, hogy esélyest lát-e az Európai Néppárt jobbra tolódására, vagy ketté szakadására? Horváth István véleménye szerint nem valószínű, hogy az EU-ban a következő EP választás olyan jobbra tolódást hozna, hogy az erőviszonyok alapvetően megváltozzanak, és ez zavarokat okozzon az európai politikai egyensúlyban. Úgy vélte, hogy a demokratikus konzervatív erők befolyása megmarad, beleértve a Néppártot is.

Az Európai Unió széteséséhez senkinek semmilyen érdeke nem fűződik! – szögezte le. Hatalmas károkat okozna, még azoknak is, akik esetleg a kilépés gondolatával foglalkoznak.

Képzeljük el, mi történne, ha például most az egyik leghangosabb euroszkeptikus Olaszország kilépne az unióból. Az egész gazdasága pillanatok alatt összeomlana. Arra a felvetésre, hogy sokak szerint Orbán Viktor is arra „játszik”, hogy Magyarországot kivezesse az EU-ból, a volt nagykövet kijelentette: nem osztja ezt a véleményt. Európának szüksége van  Magyarországra, és Magyarországnak az Európai Unióra.

Mi történik Németországban?

0

Újabb és újabb hullámokat vetnek a chemnitzi tüntetések és az azt követő fejlemények Németországban, ahol a chemnitzi tüntetésekről eltér az államfő és a belügyminiszter véleménye. Ez utóbbi szerint azonban nincs kormányválság.

Tűrhetetlen, hogy a parlamentben az Alternative für Deutschland (AfD) azt követelte, csökkentsék Frank-Walter Steinmeier államfő költségvetését arra hivatkozva, hogy a gyűlésén radikális dalokat énekeltek – szögezte le Horst Lorenz Seehofer német belügyminiszter. A szociáldemokrata államfő Chemnitzben az antifasiszta tüntetők gyűlésén vett részt. A demonstrálók a szélsőjobboldali akciók ellen tiltakoztak a volt kelet-német városban, Chemnitzben.

Seehofer korábban azt mondta, hogy maga is részt vett volna azokon a tüntetéseken, melyeket a szélsőjobboldal szervezett Chemnitzben, ahol két migráns leszúrt egy helyi polgárt.

Ám a DPA hírügynökségnek most adott interjújában kiállt a szociáldemokrata államfő mellett, s cáfolta, hogy kormányválság lenne.

Csütörtökön rendkívüli ülést tartottak a kormánypártok vezetői az Alkotmányvédelmi Hivatal főnökének ügye miatt. A szociáldemokraták azt követelték: Seehofer váltsa le Hans-Georg Maassent az Alkotmányvédelmi Hivatal éléről, mivel a belső elhárítás főnöke együttműködött az AdF-fel, adatokat szolgáltatott a szélsőjobboldali pártnak. A chemnitzi tüntetések kapcsán pedig azt állította: manipulálták a videókat, amelyek a neonácik brutális fellépését mutatták az egykori Karl Marx Stadtban.

Angela Merkel kancellár elítélte az Alkotmányvédelmi Hivatal elnökének viselkedését, de leváltásáról a döntést a jövő hétre halasztották. Seehofer belügyminiszter ugyanis a CSU vezetőjeként sok tekintetben szembenáll az Alkotmányvédelmi Hivatal vezetőjének leváltását követelő szociáldemokratákkal. Seehofer nincs könnyű helyzetben, mert

Bajorországban hamarosan választások lesznek, és az AfD megszorongathatja a CSU-t, amely évtizedek óta kormányozza Németország egyik legnagyobb tartományát.

“Németország becsülete forog kockán”

0

A német kormány több tagja is kiállt a chemnitzi események negatív hatásai ellen. Az üzenet: harcolni kell az idegengyűlölet és a fajgyűlölet ellen.

„Szembe kell szállnunk a fajgyűlölettel” – szögezte le Heiko Maas német külügyminiszter. A chemnitzi események kapcsán a Bild am Sonntag című lapnak nyilatkozva a német diplomácia vezetője kifejtette: generációja természetesnek tartja a demokráciát, amit készen kapott, ám a chemnitzi események megmutatták, hogy fel kell kelnünk a díványról, és harcolni kell az idegengyűlölet és a fajgyűlölet ellen Németországban.

„Meg kell akadályozni, hogy még egyszer hitleri karlendítéssel köszöntsék egymást a nácik az utcán Németországban” – szögezte le a szociáldemokrata Heiko Maas.

Katarina Barley igazságügyi miniszter bejelentette, alaposan kivizsgálják, hogy ki szervezte a neonáci megmozdulásokat a chemnitzi események idején. Ha kiderül, hogy illegális szélsőjobboldali szervezetek állnak a tüntetések mögött, akkor lesújtunk rájuk – ígérte.

Chemnitzben azzal kezdődött a neonáci tüntetés sorozat, hogy két migráns megkéselt egy 35 éves német embert. Chemnitz, az egykor NDK-s Karl Marx Stadtnak olyan régióban fekszik, ahol erős az Alternative für Deutschland (AfD) szélsőjobboldali párt befolyása. A legutóbbi választáson a kormány menekültpolitikáját ellenző párt sok szavazatot szerzett. A párt a harmadik erő a Bundestagban.

Az egykori NDK területén az AfD és más szélsőjobboldali szervezetek befolyása egyébként jóval nagyobb mint Németország nyugati részén, pedig ott jóval több bevándorló él.

„Szégyellem magam azért, ami Chemnitzben történt”

–  jelentette ki Peter Altmaier, Angela Merkel korábbi kancelláriaminisztere, jelenlegi gazdasági miniszter.

Heiko Maas a Bild am Sonntagban beszélt arról is, hogy Chemnitz külföldi visszhangja is rendkívül negatív. Ez egy másik ok, amiért aktívan fel kell lépni a neonácik ellen Chemnitzben és másutt.

„Németország becsülete forog kockán” – húzta alá.

„Tevehajcsárok” és az új német külügyminiszter

0

A 42 éves André Poggenburg az Alternative für Deutschland párt elnöke a volt NDK területén található Szászország-Anhalt tartományban. Nemrég tevehajcsároknak nevezte azokat a német polgárokat, akik török származásúak. Az országos felháborodás hatására André Poggenburg közölte: lemond!

2016-ban az ő irányításával ért el történelmi sikert az Alternative für Deutschland Szászország-Anhalt tartományban. Megszerezték a szavazatok több mint 24%-át, és bejutottak a tartományi parlamentben. Csak a CDU szerzett náluk több szavazatot: Merkel kancellár pártja 30%-ot ért el.

2017-ben az országos választáson az Alternative für Deutschland a harmadik helyet szerezte meg, és bekerült a Bundestagba. Azóta a közvélemény-kutatások szerint megelőzte a szociáldemokrata pártot is, így jelenleg a második legjelentősebb politikai erő Németországban. A szélsőjobboldali párt népszerűségét elsősorban migráns ellenes programja hozta meg. Az Alternative für Deutschland különösen erős a volt NDK-ban, ahol az életszínvonal még jócskán elmarad a nyugati tartományoktól. A 2017-es választások eredménye mélyreható politikai krízist okozott Németországban. Merkel kancellárnak csak mostanában sikerül kormányt alakítania holott a választásokat szeptemberben tartották. Ráadásul a koalíciós partner, a szociáldemokraták pártja mélységesen megosztott. Most közölték: legnépszerűbb politikusukat Sigmar Gabrielt nem jelölik külügyminiszternek az új kormányba! Korábban Martin Schulz pártelnök akart külügyminiszter lenni, és emiatt Sigmar Gabriel hevesen bírálta őt. Schulz időközben megbukott: minden tisztségéről lemondani kényszerült. A szociáldemokraták pénteken jelentik be, hogy kit jelölnek a külügyminiszteri posztra Németországban.

A muszlimellenes szélsőjobb politikus áttért az iszlámra

0

Arthur Wagner lemondott vezetőségi tagságáról a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland pártban, mely a legutóbbi választáson bekerült a parlamentbe Németországban. Magánjellegű okokra hivatkozott, de a baloldali Tagespiegel kinyomozta: a muszlimellenes politikus áttért az iszlámra.

Ez különösen azért érdekes most Németországban, mert az Alternative für Deutschland épp azzal szerzett sok szavazót magának, hogy az “iszlámveszéllyel” riogatta a németeket. Angela Merkel kancellár döntése alapján 2015 óta csaknem 1,5 millió bevándorló érkezett Németországba. A javarészük muszlim. Ráadásul Németországban már korábban is élt jelentős muszlim közösség, elsősorban a török vendégmunkások. Az AfD azt állította, hogy a gyorsan szaporodó muszlim kisebbség előbb vagy utóbb komoly befolyásra tesz szert Németországban és egész Európában.

Arthur Wagner furcsa figura, Szovjetunióból érkezett Németországba. A Szovjetunió bukása után az ott élő németek százezerszámra választották a kivándorlást őseik földjére. Arthur Wagner először Angela Merkel pártjába lépett be, de azt nem tartotta eléggé radikálisnak “a nyugati értékek védelmében”. Ezért vette az irányt az Alternative für Deutschland felé. A párt egyik fontos vezetője lett Brandenburg tartományban. Elsősorban vallási ügyekkel foglalkozott, ezen belül kiemelten az iszlámmal.

Wagner nem volt hajlandó áttérésének okáról nyilatkozni. Korábban az Alkotmányvédő Hivatal gyanította, hogy a Szovjetunióból érkezett bevándorlók között lehetnek olyanok, akik kapcsolatokat ápolnak az orosz titkosszolgálattal, amely aktívan támogatja a szélsőjobboldalt mindenütt Európában – így Németországban is.

Maga az érintett nem nyilatkozott, de az AfD szóvivője igen: nem lát semmi különöset abban, hogy egyik politikusuk áttért az iszlámra. Arra hivatkozott, hogy a szélsőjobb pártban vannak muszlimok, melegek és más kisebbségek képviselői is.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK