Kezdőlap Címkék AfD

Címke: AfD

Tüntetés Türingiában a neonácik ellen

A baloldal nagyszabású megmozdulást szervez Erfurtban, hogy így tiltakozzon a szélsőjobboldali előretöréssel szemben. Ebben a tartományban a jobboldali pártok összefogtak az Alternative für Deutschland mozgalommal, hogy közösen miniszterelnököt válasszanak.

Az így megválasztott miniszterelnök egyetlen nap után lemondott, de a tabut megtörték: a jobboldali pártok elfogadták a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland támogatását! Ez az első számú ellenzéki párt ma Németországban. Türingiában különösen veszélyes, mert jelentős tömeg támogatottsága van: a második számú politikai erő a tartományban.

Meddig szárnyal a Szárny?

A neonácik a Szárny nevű csoportban tömörülnek az Alternative für Deutschland mozgalomban. A Szárny vezére Björn Höcke, aki Türingiában megszervezte a jobboldal és a szélsőjobboldal együttműködését. Sokan új Hitlert látnak az egykori történelem tanárban, aki tudatosan használja a nácik nyelvezetét választási kampányai során.

Az antifasiszta ellenállást a Baloldali párt vezeti

A Linke vezetője, Katja Kipping is részt vesz az antifasiszta tüntetésen Erfurtban. A Baloldali párt az NDK egykori kormánypártjának utóda. A harmincas években is a kommunisták harcoltak a legelszántabban a nácik ellen. Mintha ma is ez lenne a helyzet az egykori NDK tartományban   …

Szélsőjobboldali terrorista hálózatot rohant le a rendőrség

12 embert tartóztattak le annak a nagy razziának a során, melyet hat német tartományban hajtott végre a rendőrség. A szélső- jobboldali terroristák polgárháborúra készülődtek, és ennek érdekében fegyvereket és robbanó anyagokat halmoztak fel raktárakban.

Hogy akarták kirobbantani a polgárháborút?

Merényleteket terveztek politikusok és migránsok ellen, hogy a kialakuló káoszban fegyveres csoportjuk a hatalom közelébe férkőzhessen. A hálózat kiterjedt a fegyveres testületekre is. Észak Rajna Vesztfália tartomány belügyminisztere közölte:

Egy rendőrségi alkalmazottat is elfogtak

A lefogott rendőr nem a fegyveres osztagoknál szolgált hanem az adminisztrációban. Feladata az volt, hogy információkkal lássa el a szélsőjobboldali terrorista hálózatot.

Az Alkotmányvédelmi hivatal korábban már jelezte: neonáci csoportok aktív propagandát folytatnak a hadseregben és a rendőrségnél. Ennek következtében a szélsőjobboldali nézetek egyre inkább elterjednek a fegyveres testületekben.

Szélsőjobboldali terroristák tavaly júniusban meggyilkoltak egy konzervatív politikust, aki bírálta a neonáci tendenciákat és pártolta a migránsokat. Októberben egy szélsőjobboldali terrorista megtámadott egy zsinagógát Halle városában. A Jom Kippur idején elkövetett merényletnek három halottja volt.

A német rendőrség egyre aktívabb az illegális szélsőjobboldali szervezetekkel szemben

600 új státuszt hoztak létre a rendőrségnél abból a célból, hogy megerősítsék a felderítést a szélsőjobboldali, neonáci csoportok körében. Ezek a csoportok

az utóbbi időben egyre nyíltabban szerveződnek, mert Németország első számú ellenzéki pártja, az Alternative für Deutschland védőernyőt jelent számukra.

A pártnak vannak neonáci aktivistái. Szélsőséges irányzata, a Szárny komoly támogatottsággal rendelkezik. Vezetője, Björn Höcke előszeretettel használja a nácik kedvelt kifejezéseit. Türingiában ő a párt vezetője, aki elérte, hogy jobboldali koalíció alakuljon, mely elfogadta az Alternative für Deutschland szavazatait is. A kísérlet egy nap alatt megbukott Türingiában, de válságot okozott a legnagyobb kormánypártban, melynek vezetője lemondott. Jelen pillanatban nincs utóda Merkel kancellárnak, aki semmiképp sem hajlandó szóbaállni az Alternative für Deutschland párttal. Más CDU vezetők viszont hajlanak efelé …

“Török” Armin lesz Merkel utóda?

2017 óta Armin Laschet Németország legnépesebb tartományának miniszterelnöke. Koalícióban kormányoz a szabad demokratákkal. Az 58 éves egykori újságíró a mérsékeltek jelöltje lehet a kancellár asszony posztjára miután a kijelölt utód visszalépett.

Észak Rajna Vesztfália tele van vendégmunkásokkal, mindenekelőtt törökökkel, akik az első nagy hullám idején érkeztek Németországba. Armin Laschet jól kijön velük, ezért is kapta a “Török” becenevet. Mindez hasznos lehet hiszen sok egykori vendégmunkás családja immár német állampolgár vagyis szavazatával támogathatja a kereszténydemokratákat, akik a legutóbbi választásokon általában leszerepeltek.

Migráns ügyben Merkel álláspontját osztja

A toleráns Armin Laschet sziklaszilárdan kitart a kancellár asszony mellett annak ellenére, hogy a CDU-n belül is sok bírálat érte emiatt Angela Merkelt. Mindenekelőtt régi ellenfele, Friedrich Merck vall markánsan eltérő álláspontot a migráns kérdésben. De nemcsak abban. Friedrich Merck lehetségesnek tartja az együttműködést az Alternative für Deutschland szélsőjobboldali párttal. Vagyis helyesli azt a szövetséget, mely Thüringiában létrejött: a jobboldal – beleértve az Altetnative für Deutschland pártot is – összefogott a baloldal ellen. Egy napig élt csak ez a koalíció, mert a berlini pártközpontok megvétózták az együttműködést a szélsőjobboldallal. Csakhogy a berlini koalíció: a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták együttműködése mind kevésbé népszerű. A két nagy párt lefelé tart. Új koalíciós partnereket kell találni.

A koalíciós együttműködés mestere

Armin Laschet azért lehet megfelelő utóda Merkel kancellárnak, mert elfogadható partnernek tartják őt a liberális szabaddemokraták (FDP) és a feljövőben levő zöldek is. Egy ilyen nagyobb koalíció meg tudná akadályozni az Alternative für Deutschland előretörését és bekerülését a hatalomba. Ez nemcsak Németországnak, de egész Európának is érdeke hiszen a kontinens első számú gazdasági nagyhatalmáról van szó.

A türingiai bomba

Két rossz közül a nagyobbat választani bűn, a kisebbiket erkölcstelen. Van olyan hely még Európában ahol ezt még a hatalom megszerzéséért sem lehet megtenni.

“Szerdán politikai bomba robbant Erfurtban, Türingia német tartomány fővárosában. A tavaly ősszel tartott tartományi választáson patthelyzet alakult ki: a legtöbb szavazatot (31 százalékot) a Balpárt (Linkspartei), az egykori Német Szocialista Egységpárt utódpártjából és a nyugati tartományokban az SPD-ből kiszakadt baloldaliak egyesülésével alakult párt szerezte, amely az elmúlt öt évben a tartomány miniszterelnökét is adta. A második legtöbb szavazatot (23 százalékot) viszont a szélsőjobboldali AfD kapta. A szélsőbal és a szélsőjobb nélkül a többi párt (a CDU, az SPD, a zöldek és az FDP) együtt sem értek el 50 százalékot. (A CDU 22, az SPD 8, a Zöldek és az FDP 5-5 százalékot kapott. A tartományi parlamentben a Balpártnak 29, az AfD-nek 22, a CDU-nak 21, az SPD-nek 8, a Zöldeknek és az FDP-nek 5-5 mandátum jutott.)

Mivel mindeddig az összes többi párt elutasított bármiféle politikai együttműködést az AfD-vel, a CDU és az FDP pedig a Balpárttal is, Türingiában nem lehet parlamenti többségre támaszkodó tartományi kormányt alakítani.

Az eddig a tartományt kormányzó három párt, a Balpárt, a szociáldemokraták és a zöldek abban maradtak, hogy együtt, a 90-ből 42 képviselővel kisebbségi kormányt alakítanak, és alkalmanként állapodnak meg a tartományi CDU-val és/vagy FDP-vel konkrét ügyek támogatásáról. Úgy tűnt, hogy azok erre hajlandók lehetnek. A tartományi alkotmány lehetővé teszi kisebbségi kormány megalakítását a miniszterelnök-választás harmadik fordulójában: az első két fordulóban csak a képviselők abszolút többségével lehet miniszterelnököt választani, egy harmadik fordulóban azonban relatív többséggel is.
Az első két fordulóban Bodo Ramelow eddigi balpárti miniszterelnökkel szemben csak egy, az AfD által jelölt független jelölt állt, és senki nem szerezte meg a többséget. A harmadik fordulóban viszont meglepetésszerűen elindult az öt tagú FDP-frakció vezetője, Thomas Kemmerich vállalkozó, és a CDU, az FDP és az AfD valamennyi képviselőjének szavazatával eggyel több szavazatot kapott, mint a balpárti Ramelow, az eddigi miniszterelnök. Elfogadta az eredményt, letette a miniszterelnöki esküt, kizárta az AfD-vel való politikai együttműködést, és felhívta a CDU és az FDP mellett az SPD-t és a zöldeket is, hogy vegyenek részt az általa alakított kormányban.
Az SPD és a zöldek ezt azonnal elutasították. A történtek azonnal politikai bombaként robbantak nemcsak Erfurtban, de Berlinben is. A történet súlyosságát fokozza, hogy Türingiában az a Björn Höcke az AfD vezetője, aki a párt szélsőséges szárnyát vezeti.

A CDU elnöke, Annagret Kramp-Karrenbauer azt nyilatkozta, hogy a türingiai CDU az országos központ egyetértése nélkül, álláspontjával szemben jártak el. Merkel kancellár megbocsáthatatlannak nevezte azt, ahogy a tartományi kereszténydemokraták és szabaddemokraták a szélsőjobbal együttműködve választottak miniszterelnököt.

Az FDP elnöke, Christian Lindner azonnal Erfurtba utazott, és rábírta Kemmerichet, hogy bizalmi szavazással tegye lehetővé a tartományi parlament feloszlatását, új választás kiírását a tartományban. Mások amellett vannak, hogy a jelenlegi tartományi parlament válasszon új miniszterelnököt: Bodo Ramelowt vagy egy független személyiséget, aki szakértői kormányt vezetne.
Abból, amit a politikusok mondanak, illetve nem mondanak, úgy tűnik, hogy Lindner FDP-elnök tudhatott a tartományi szabad demokraták és kereszténydemokraták tervéről. Alighanem velük együtt azt hitte, hogy Kemmerich megválasztása után a helyi SPD és Zöldek nem tehetnek mást, mint hogy beszállnak az általa vezetett, Balpárt és AfD nélküli kisebbségi kormány létrehozásába. Tévedett, és

nem számolt azzal sem, hogy nemcsak az SPD és a Zöldek, de a CDU és a CSU országos vezetői is azonnal és kategorikusan elutasították és megbélyegezték a türingiai CDU- és FDP-szervezet eljárását. Lindner arra kényszerült, hogy bizalmi szavazást kérjen az FDP országos választmányában.

A történtek tanulsága, hogy Németországban a szélsőjobbtól, az AfD-től való elhatárolódás a demokratikus pártok politikusai számára áthághatatlan norma. Érvényesítése azokban a keleti, egykor az NDK részét alkotó tartományokban okoz nehézséget, ahol a Balpárt is és az AfD is kétszámjegyű eredményeket ér el, a zöldek viszont jóval gyengébbek, mint Nyugaton. A legutóbbi tartományi választások után Szászországban és Szász-Anhaltban is három párti koalíciót kellett alakítani a CDU, az SPD és a Zöldek részvételével. Türingiában azonban ilyen lehetőség sem maradt.
Az országos politikában hasonló veszély nincs, mivel a Balpárt országosan nem ér el kétszámjegyű eredményt. Így két vagy három párt a CDU–CSU, az SPD, a Zöldek és az FDP köréből tud majd a következő választás után kormányt alakítani. A türingiai történet azonban arra kényszeríti a CDU–CSU-t és az FDP-t, hogy tegye fel a kérdést magának:

három évtizeddel az NDK és a Német Szocialista Egységpárt megszűnése, a Balpártnak a demokratikus német politikába való szemmel látható beilleszkedése után indokolt-e ugyanúgy kizárnia a politikai együttműködést a Balpárttal, mint az AfD-vel?

Az AfD-vel való együttműködés tilalma a párt szélsőjobboldali értékrendjéből, az idegenellenesség és antiszemitizmus elfogadásából, a második világháborús német szerephez való viszonyából fakad. A Balpárttal való országos koalíciót az SPD és a Zöldek tíz-tizenöt éve még az NDK-s múlthoz való tisztázatlan viszony miatt még kizárták, de tartományi szinten már több koalíció is született velük, mivel csak a külpolitikában, a NATO-hoz való viszonyban maradt fenn áthidalhatatlan nézeteltérés, melynek a tartományi politikában nincs jelentősége, és lassan ez is megszűnik.
Ez egyelőre a jövő kérdése. Az azonnali fejlemény az, hogy a CDU és az FDP megerősítette azt, amivel kapcsolatban főleg a CDU-ban helyi és tartományi szervezeteiben sokfelé volt bizonytalanság: a német demokratikus politika kizár mindenféle nyitást a szélsőjobb irányába. Ami sokfelé volt lehetséges Európában, mindenekelőtt a szomszédos Ausztriában, de Olaszországban vagy Dániában is, az Németországban továbbra sem elképzelhető.”

Kilencvenháromezer euró egyetlen napért

Türingiában Thomas Kemmerich, a liberális FDP helyi vezetője a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland szavazataival került kormányra. Egyetlen nap után lemondott miután Berlinben egyetlen pártközpont sem vállalta az együttműködést az Alternative für Deutschland párttal, melynek neonáci tagjai is vannak.

Szép pénzt kap Türingia miniszterelnöke, aki egyetlen napig volt igazán hivatalban. Ennek megfelelően féléves juttatásra van jogosultsága. Ez pedig nem kevés. A közszolgálati Deutsche Welle szerint

16 ezer 617 euró havonta

jár a miniszterelnöknek. Ezenkívül elszámolhat havonta 766 eurót személyes költségeire. Minthogy házas, ezért családi pótlékra is jogosult. Ez 153 eurót jelent havonta. Ez összesen 17 ezer 536 euró havonta. Türingiában a törvény kimondja, hogy a miniszterelnök minimum féléves juttatásra jogosult függetlenül attól, hogy hány hónapot töltött valójában a kormányfői székben. Ez 93 ezer 004 eurót jelent. Csinos összeg egyetlen napért!

Mi lesz most Türingiában?

Thomas Kemmerich lemondása ellenére ügyvezető miniszterelnök marad. Az egykori NDK-ban igen erős az Alternative für Deutschland befolyása. A szélsőjobboldali párt olyan áttörésre számít, amely meghozza neki a hatalmi posztokat. A liberális FDP, mely az egynapos miniszterelnököt adta, új választást akar. A többi párt még habozik, mert fél az Altetnative für Deutschland előretörésétől. Türingiában a helyi parlament kétharmadának kell megszavaznia az új választást .

Tabudöntés Németországban – FRISS: máris bukott

A neonáciba hajló AfD támogatásával választottak tartományi miniszterelnököt Thüringiában. Minimális többséggel a liberális FDP jelöltje győzött, akit támogatott az AfD és a CDU nagy része is. Vele szemben az NDK-s utódpárt Die Linke jelöltje állt, amelyet a szociáldemokraták és a zöldek támogattak. Mára elbukott a kísérlet.

Klasszikus jobboldal-baloldal szavazás volt, holott korábban a kereszténydemokraták és a liberálisok tartózkodtak attól, hogy koalíciót kössenek a szélsőjobboldali (sokak szerint egyenesen neonáci) Alternative für Deutschlanddal.

Ezentúl nem lesz tabu az együttműködés az AfD-vel?

Az Alternative für Deutschland jelenleg a legerősebb ellenzéki párt a berlini szövetségi parlamentben, a Reichstagban. Országosan nem kötnek vele koalíciót, de tartományi szinten, úgy látszik, igen, bár ez még nem bizonyos. Az AfD igen erős a volt NDK-ban, ahol a lakosság jelentős része nyitott a neonáci, migránsellenes politikára. Az AfD legutóbbi kongresszusán a mérsékeltek diadalmaskodtak, sikerült kiszorítani a felső vezetésből a kompromittálódott politikusokat.

Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Angela Merkel CDU-ja együtt szavazott az AfD thüringiai tartományi tanácsosaival. Ez azonban azt a helyzetet is eredményezte, hogy a tartományi parlamentbe öt százalékkal éppenhogy csak bejutott FDP adhatja a miniszterelnököt Thomas Kemmerich személyében.

Ez az esetleges kormányalakítás politikailag igen megnehezíti a kancellár gondját, mert együtt kormányoz Berlinben azokkal a szociáldemokratákkal, akik továbbra is ragaszkodnak az AfD teljes kiközösítéséhez Németországban. A CDU vezetésében igen csak kiakadtak az AfD-vel való összeálláson. Az első reakciók alapján nem zárható ki, hogy végül meg se alakul a koalíció és előre hozott választás lesz a vége ennek az együttműködésnek. Már csak azért is, mert a mindössze harmadjára eredményes kormányfőszavazás után a helyi CDU kizárta a koalíciót az AfD-vel.

Thüringia eddig is tabudöntő volt. A korábbi ciklusban az NDK-s utódpárt Die Linke adta a miniszterelnököt, Bodo Ramelowt az SPD-vel és a Zöldekkel alkotott koalícióban. Márpedig a Baloldal országosan éppúgy bojkottlistán van, mint az AfD.

FRISSÍTÉS

Megválasztása után egy nappal bejelentette távozását Thomas Kemmerich. Az azonban nem világos, lesz-e előrehozott választás, mert a helyi CDU szembemegy a pártközponttal.

Kemmerich közölte, hogy az FDP tartományi törvényhozási (Landtag) frakciója

kezdeményezi a testület feloszlatását,

hogy lemossák a miniszterelnöki tisztség intézményéről azt a „szégyenfoltot”, hogy az AfD támogatásával választották meg a pozícióra. Mint mondta, ez a kezdeményezés elkerülhetetlenül azzal jár, hogy távozik a tisztségből, illetve új választást tartanak a tartományban. Szerinte az AfD „aljas trükkel megpróbált kárt tenni a demokráciában”, a liberálisok pedig elhárítják ezt a próbálkozást.

Kemmerich az erfurti Landtagban szerdán tartott miniszterelnök-választás harmadik fordulójában szerezte meg a tisztséget. Az AfD-s képviselők ebben a fordulóban kihátráltak saját jelöltjük mögül, és valamennyien az FDP-s indulóra szavaztak, aki saját pártja, az AfD, valamint a Kereszténydemokrata Unió (CDU) támogatása révén egy vokssal megelőzte a Baloldal (Die Linke) jelöltjét, Bodo Ramelow ügyvezető kormányfőt.

A váratlan fordulat országszerte megdöbbenést okozott és tiltakozást váltott ki, számos nagyvárosban tüntetéseket tartottak. Kemmerich most hangsúlyozta, hogy ugyan mérlegelték a reakciókat, az FDP-frakció nem külső kényszerből, hanem belső meggyőződésből kezdeményezi a Landtag feloszlatását. Az FDP-s politikus leszögezte, hogy

nem működtek és nem működnek együtt az AfD-vel.

A tartományi alkotmány szabályai szerint a Landtag feloszlatásához a testület legkevesebb kétharmadának támogatása szükséges. Ezért az FDP-nek az előrehozott választás gondolatával egyetértő eddigi kormánypártok – a Baloldal, a szociáldemokraták (SPD) és a Zöldek – mellett az AfD-re vagy a CDU-ra is szüksége van. A

CDU tartományi szervezete csütörtökön elutasította az előrehozott választást.

Közleményük szerint nem lehet a választópolgárokat folyton megszavaztatni csak azért, mert az eredmény nem felel meg a politikusoknak. A türingiai CDU ezzel ismét szembehelyezkedett a párt szövetségi vezetésével, amely az előrehozott választást tartja a legjobb megoldásnak.

Türingiában a Baloldal-SPD-Zöldek alkotta koalíció a tavaly októberi Landtag-választáson ötévi kormányzás után elveszítette többségét. A 16 német tartomány között Türingia volt az egyetlen, amelyben az egykori Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) utódszervezete és nyugati baloldali csoportok egyesülésével létrejött Baloldal vezetésével működött kormány. A koalíciós pártok hosszú egyeztetés után abban állapodtak meg, hogy az új ciklusban megpróbálják kisebbségben folytatni a kormányzást. Ez a kísérlet fulladt kudarcba a szerdai kormányfőválasztáson.

Angela Merkel Herzl díjas

Sokan értetlenkednek: hogy kaphatott Németország kancellárja Herzl díjat miközben az antiszemitizmus 1945 óta nem jelentett ilyen nagy veszélyt ebben az országban? – teszi fel a kérdést Michel Friedman a közszolgálati Deutsche Welle portálon.

A Zsidó Világkongresszus adta a Herzl díjat Angela Merkelnek, melynek elnöke Ronald Lauder élesen bírálta a német hatóságokat, mert nem lépnek fel elég erélyesen az antiszemitizmus ellen. A Theodor Herzl díj ugyanis olyan személyt illet meg, aki sokat tett a zsidó közösség biztonsága és jóléte érdekében abban az országban, amelyben politikai szerepet játszik.

Angela Merkel mindig következetesen kiállt az antiszemitizmussal szemben

Miközben legfőbb politikai ellenfele, az Alternative für Deutschland sok neonáci csoportot is befogad, és nyíltan lekicsinyli a holokauszt szörnyűségeit, Merkel kancellár mindig a németek különlegesen nagy felelősségéről beszél az antiszemitizmus elleni harcban.

A Herzl díjat azért is kapta a kancellár asszony, hogy tartson ki – hangsúlyozta Michel Friedman, aki szerint Angela Merkel megérdemelte a díjat. Ez egyben kötelezettséget is jelent a jövőre nézve: semmifajta kompromisszumot az olyan erőkkel mint az Alternative für Deutschland, mely nyíltan élesztgeti a neonáci tendenciákat félelmet keltve a zsidó közösségben, melyet ugyancsak megtizedelt a holokauszt Németországban.

A szélsőjobboldal a kelet-európai németekre alapozza számításait

Jürg Urban, az Alternative für Deutschland frakcióvezetője koszorút helyezett el a Kelet Európából elűzött németek emlékművénél Szászországban a választási kampány idején. Az Alternative für Deutschland minden korábbinál több szavazatot kapott ebben az egykori keletnémet államban. Most Thüringiában ugyanezzel kísérleteznek.

Áttörésre készül az Alternative für Deutschland Thüringiában

A szélsőjobboldali párt helyi vezére maga is olyan családból származik, mely  Kelet Poroszországból menekült a mai Németország területére. A választási kampány során Björn Höcke kampány filmjében bemutatja a Nagy Németország térképet és elmagyarázza a rászorulóknak, hogy több mint 14 millió németnek kellett elhagynia szülőföldjét a második világháború után.

Arra nem tér ki, hogy mindez összefüggött a náci Németország háborús bűneivel.

A német menekültek az egykori Kelet Poroszországból, Lengyelország nyugati területeiről, az akkori Csehszlovákiából érkeztek elsősorban, de jelentős számban elűzték a németeket Magyarországról és Jugoszláviából is. Néhány területen mi nem kisebbség voltunk hanem többség – hangsúlyozza az Alternative für Deutschland helyi vezére Kelet Poroszországra, a Szudéta földre vagy Nyugat Lengyelországra utalva.

Jelenleg minden negyedik német olyan családból származik, akiknek az ősei menekültek voltak a második világháború után. Tegyük hozzá, hogy volt egy második nagy hullám is amikor Oroszországból és Romániából érkeztek meg az évszázadok óta ott élő németek a rendszerváltás után a kilencvenes évek elején. Az Alternative für Deutschland köztük is eredményesen toboroz hiszen a fiatalokban is élnek azok a történetek, melyeket szüleiktől hallottak a szülőfölddel kapcsolatban.

Heimat – a Haza – ez a mozgósító jelszava az Alternative für Deutschlandnak miután a migráns ellenes kampány lecsengett Németországban. Az előrejelzések azt mutatják, hogy az Alternative für Deutschland nem számol rosszul: a Heimat kampány jelentős számú szavazatot hozhat a szélsőjobboldalnak Thüringiában.

Tartományi választás az NDK-ban

Tessék? Igen, valami ilyesmiről van szó.

Vasárnap tartományi parlamentet választottak Németország két keleti tartományában, Brandenburgban és Szászországban. Mindkét tartományban jelentősen előretört a szélsőjobboldali AfD (Alternatíve für Deutschland, Alternatíva Németországnak), a szavazatok 23,5 illetve 27,5 százalékát szerezte meg.

A legrosszabbat azonban sikerült elkerülni. A májusi EP-választáson még mindkét tartományban az AfD lett a legerősebb párt, pedig akkor „csak” 19,9 illetve 25,3 százalékot kapott. Most azonban, magasabb részvétel mellett a két eddigi miniszterelnök pártja, Brandenburgban az SPD, Szászországban pedig a CDU erősíteni tudott, és 26,2 illetve 32,3 százalékkal megnyerte a választást, második helyre szorítva az AfD-t. Mindkét tartományban az eddigi miniszterelnök alakítja meg az új kormányt, de – mivel az AfD-vel senki nem kész a koalícióalkotásra, és a többi párt közül egy koalíciós partner nem elég a többséghez – három párti koalíciókat kell majd létrehozni. Brandenburgban valószínűleg az SPD, a zöldek és a Balpárt (Die Linke, az egykori Német Szocialista Egységpárt utódpártja) lép majd koalícióra, Szászországban pedig a CDU, az SPD és a zöldek. Ez azt jelenti, hogy mindkét tartományban a zöldekkel egészül ki az eddigi kormánykoalíció.

Vajon miért lett más az eredmény, mint májusban?

Az EP-választás, mint mindenütt, Németországban és azon belül ebben a két keleti tartományban is egyfajta rokon- illetve ellenszenv-nyilvánítás, de nem szól arról, hogy ki fog kormányozni. Alacsonyabb is a részvétel. Most, amikor tartományi parlamentet választottak, többen is mentek el, és tudva, hogy az a kérdés, hogy ki fog kormányozni, többen szavaztak az eddigi miniszterelnökök pártjára. A közvélemény-kutatások szerint a választók többsége mindkét tartományban elégedett volt az eddigi miniszterelnökkel. Ezért a kisebb pártok szavazói közül sokan átszavaztak a miniszterelnök pártjára – Brandenburgban az SPD-re, Szászországban a CDU-ra. Nem az AfD lett gyengébb, mint májusban, hanem a kisebb pártok: a Balpárt, a zöldek és Brandenburgban a CDU, Szászországban az SPD. Úgy is mondhatjuk, hogy az AfD-vel szemben álló demokratikus oldal szavazatai a legerősebb demokratikus pártnál, az eddigi miniszterelnök pártjánál koncentrálódtak, és az ennek következtében előzte meg az AfD-t.
Az AfD a nyugati tartományokban is jelentős, de sehol sem annyira, mint a volt NDK területén, kiváltképp pedig abban a két tartományban, ahol most volt a választás, és ahol az EP-választáson legerősebb párt volt.

Vajon miért van ez így?

Németország keleti tartományaiban, a volt NDK területén hasonló kiábrándultság tapasztalható a választók között, mint a többi, egykori szocialista országban. Ezzel a kiábrándultsággal is magyarázható a nacionalista-populista pártok hatalomra kerülése és hatalmon maradása Magyarországon, hatalomra kerülése és valószínű hatalmon maradása Lengyelországban, és ezt követően immár Csehországban is. A volt NDK területén élők közül is sokan csalódtak az újraegyesítés idején uralkodó reményekhez képest, ha ez a csalódás nem is olyan mértékű, mint Lengyelországban vagy Magyarországon. A közvélemény-kutatások szerint a volt NDK területén az embereknek még harminc év után is a többsége érzi magát másodosztályú állampolgárnak az egyesített Németországban. A csalódottak pártja a kilencvenes években és a kétezres évek elején ezekben a tartományokban még a Balpárt, az utódpárt volt. Míg a nyugati tartományokban csak 5 százalék körüli eredményekkel jutott be a tartományi parlamentekbe, ahol egyáltalán bejutott, a volt NDK területén rendre 20 százalék körüli, sőt azt meghaladó eredményeket ért el, és a két nagy párt, a CDU és az SPD versenytársa tudott lenni. Többször lett a tartományi kormánykoalíció részvevője, sőt jelenleg még a Balpárt adja Türingia miniszterelnökét. Most viszont az AfD-hez éppen tőlük ment át a legtöbb választó, vagyis a régi protesztpárt, a Balpárt helyébe az AfD lépett, mint új protesztpárt. Ezek miatt mondom, hogy a tegnapi választási eredmények tulajdonképpen az NDK-ban tartott választás eredményei.
A következő „NDK-beli” választás októberben Türingiában lesz, az egyetlen olyan tartományban, ahol most a Balpárt adja a miniszterelnököt. Kíváncsian várhatjuk az eredményt.
Az, hogy a tegnapi választáson a legrosszabbat sikerült elkerülni, és, ha jóval kevesebb szavazattal is, de a szövetségi kormányt alkotó két párt, a CDU és az SPD egyaránt megőrizte kormányt vezető pozícióját Szászországban illetve Brandenburgban, ahhoz biztosan elég, hogy ne boruljon a szövetségi kormánykoalíció Berlinben.

Előretört a szélsőjobbos AfD Kelet-Németországban

Két keleti tartományban, Brandenburgban és Szászországban is az AfD lett a második a választáson. Előbbiben az SPD, utóbbiban a CDU maradt a nyertes. A szocdemek a szász tartományban lényegében megsemmisültek, az AfD csaknem megháromszorozta eredményét 2014 óta.

Az ország újraegyesítése óta kormányzó néppártok, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) és a Kereszténydemokrata Unió (CDU) gyengülését és az Alternatíva Németországnak (AfD) bevándorlásellenes (mostanára mindinkább a neonácik gyűjtőhelyévé vált) ellenzéki párt előretörését mutatják a németországi Brandenburgban és Szászországban vasárnap tartott tartományi törvényhozási (Landtag-) választás késő este megjelent részeredményei.

Maradt az élen a fősodor, de jelentősen meggyengült

Brandenburgban ugyan ismét az SPD gyűjtötte össze a legtöbb szavazatot, de a koalíció – a szociáldemokraták és az egykori keletnémet állampárt utódszervezetéből kialakult Die Linke (Balpárt) – elveszítette többségét a potsdami Landtagban, mert mindkét párt támogatottsága jelentősen visszaesett. Szászországban hasonló a helyzet, ismét a CDU végzett az első helyen, de eddigi koalíciós partnerével, az SPD-vel együtt nagymértékben gyengült, így a két pártnak nincs többsége a drezdai Landtagban.

Karanténba kerül az AfD

Az AfD mindkét tartományban előlépett a második számú politikai erővé, de várhatóan ellenzékben marad, mert

a Landtag egyik pártja sem hajlandó az együttműködésre.

Erősödtek a Zöldek is, de nem nem érték el a választás előtti utolsó felmérések alapján valószínűnek tartott szintet.

Az eddigi részeredmények alapján Brandenburgban az SPD a szavazatok 26 százalékát szerezte meg (2014-ben 31,9-et), második az AfD 23,5-del (12,2), harmadik a CDU 15,7 százalékkal (23). Negyedik a Balpárt 10,8 százalékkal (18,6). A Zöldek 10,7 százalékot értek el (6,2). Új szereplő a potsdami Landtagban a Szabad Választók (FW) pártja 5,1 százalékkal, éppen átlépve a bejutási küszöböt.

Szászországban a CDU 32,5 százalékkal végzett az első helyen (2014: 39,4), itt is második az AfD 27,8 százalékkal (2014-ben még csak 9,7 százalék), harmadik a Balpárt 10,3 százalékkal (öt éve még 19 százalék). A Zöldek 8,2 százalékot szereztek (2014: 5,7). Az SPD alig 7,8 százalékot kapott, ami a 2014-es 12,4 százalékhoz képest is súlyos vereség, a párt történetének leggyengébb tartományi választási eredménye.

Vagyis Szászországban az AfD 2,8-szorosára növelte táborát, az SPD pedig politikai értelemben megsemmisült. A szélsőjobb a szélsőbaltól is elvihetett egy csomó szavazót.

A választási részvétel szerint mindkét tartományban emelkedett, Brandenburgban a 2014-es 47,9 százalékról 60,5 százalékra, Szászországban 49,2 százalékról 65 százalékra.

Rámehet az országos nagykoalíció

A hivatalban lévő brandenburgi SPD-s és a szászországi CDU-s miniszterelnök, Dietmar Woidke és Michael Kretschmer egyaránt hangsúlyozta, hogy pártjuk egyértelmű felhatalmazást kapott a választóktól a kormányzás folytatására. Kiemelték, hogy a lehető leghamarabb megkezdik a kormányalakítás lehetőségeinek feltárását célzó tárgyalásokat.
Brandenburgban az SPD a Balpárttal és a Zöldekkel, vagy a CDU-val és a Zöldekkel alakíthat kormányt. Szászországban egy CDU-SPD-Zöldek összetételű koalíció tűnik lehetségesnek.

Vagyis Németország kettészakadt. Az egykori NDK-ban megállíthatatlannak tűnik a nyugaton jelentősen lemaradó AfD. Az SPD-ben valószínűleg felerősödnek azok a hangok, hogy általános térvesztésüket azzal állítsák meg, hogy kilépnek a CDU-CSU-val fennálló országos koalícióból. Erre novemberben kerülhet sor.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK