Ma nem látszik esélye annak, hogy a Fidesz győzelmét meg lehetne akadályozni – állítja Hann Endre, a Medián közvélemény-kutató intézet igazgatója a Független Hírügynökségnek adott interjújában. A Fidesz ügyesen építette és építi klientúráját, sokan pedig a stabilitást látják benne, míg az ellenzék inkább a bizonytalanságot jelenti számukra. A tudományos elemzés ugyan azt mutatta ki, hogy a solymári eredmény, kivetítve az országra, döntetlent hozna, de hol van az az összefogás, ami solymári időközi választáson megvalósult. Hann szerint a magyar emberek meglehetősen immunissá váltak a politikai botrányok és a korrupció iránt, ugyanakkor a Fidesz Soros-kampánya jelentősen növelte az idegengyűlöletet. A kutató ma úgy gondolja, hogy a kormánypárt mögött a Jobbik fog végezni, őt az MSZP és a DK követi majd, és a stabilizálódott LPM lesz még tagja az új parlamentnek.
Megjelentek a legfrissebb Medián eredmények is…
Igen és ilyet nagyon ritkán látni, hogy egyik hónapról a másikra szinte ne változzon semmi, valóban alig-alig fordul elő. Vagyis november vége felé ugyanazt mértük, mint október végén.
De azt láttam, hogy a Fidesz egy százalékkal lejjebb ment…
Igen, de ezzel nem szabad foglalkozni, amúgy pedig a többiek változatlanok.
De a többi kutatónál a Fidesz javított, egyedül önöknél rontott.
Ez nem érdekes, bőven hibahatáron belül van. Nézze, én két dolgon izgulok: egy részt, hogy a mérésünk jó legyen, a másik pedig, hogy ne legyenek nagy különbségek.
Mármint a több intézettel összevetve?
Igen.
De ezért miért izgul?
Mert, ha nagyok a különbségek, akkor nem arról fognak beszélni, hogy mik az eredmények, hanem arról, miért különböznek ilyen mértékben a különböző kutatási eredmények? Mert, ha ez van, akkor az a szakmát járatja le.
Ez a szakmának a sajátossága. Ami készül, az egy valószínűség becslés. Konkrétan lehetetlen mérni, ezért nevezzük mintavételen alapuló becslésnek. Ebbe pedig belefér az, hogy különbözne k az eredmények. És az is fontos ugyanakkor, hogy nem azonos időpontban készülnek a felmérések. Most például, amit mi felvettünk, abba még nem volt benne az a durva támadás a Jobbik ellen, ami a számvevőszéki büntetés hozott magával, vagy a Karácsony Gergely és az MSZP összekapcsolódása, vagy az Együtt részéről kiszivárogtatott hangfelvétel, ugyancsak a Karácsonnyal kapcsolatban. Vagyis, ha valaki ezen történések után mér, de nagyjából azonos időben jelenik meg az eredmény, máris lehet azt mondani, hogy már megint hogy különböznek.
De most ön a szakmát védi…
Igen, én mindig védem.
De hát épp a minap volt egy facebook bejegyzése, amiben éppen hogy támadta.
Nem a szakmát. A szakmát védtem ott is.
Akkor a szakma egyes képviselőit.
Hát igen. Ez nagyon kényes dolog. De még mielőtt erről beszélnénk, hadd említsek meg egy fontos dolgot. Azt mondtam az előbb, hogy a mi novemberi felmérésünk nem érintette azokat a politikai, mondjuk így, botrányokat, amelyekről az előbb tettem említést. És ezt most azért hozom ide, mert az igazság az, hogy az utóbbi néhány évben arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy a közvélemény mintha már-már immunis lenne az ilyen történésekre. Korábban, a kilencvenes években kifejezetten érzékenyek voltak az emberek, reagáltak a politikai rezgésekre, most viszont nem rendülnek meg szinte semmin. Ez főleg igaz a kormánypárt szavazóira. Aminek az is a következménye, hogy a Fidesz politikusai sokkal többet engednek meg maguknak. Emlékezzen csak Torgyán József elhíresült féregírtós beszédére. Előtte szárnyalt a kisgazda párt, Torgyán volt az egyik legnépszerűbb politikus. Ez a beszéd viszont elég volt ahhoz, hogy beszakadjon a párt népszerűsége, meg Torgyáné is. Ma teljesen érzéketlen a közönség a hasonlókra. Itt van például ez a Sorost disznózó kép és a fideszes képviselő kommentje…
De ez sincs benne a mostani felmérésben…
Nem is lesz. Pont erről beszélek: nincs látszata az ilyen undorító kiszólásoknak sem.
Térjünk azért vissza a szakmai vitára, illetve arra a bírálatra, amit ön megfogalmazott…
Nem voltam egyedül, más is megszólalt ebben az ügyben. Tóka Gábor, aki a mi szakmánkban egy nagyon elismert szakember, és nem kötődik egyetlen intézethez sem, Angliában él, ott is tanít, nos ő sokkal durvábban fogalmazott, mint én, és ment neki a Republikon felmérésének, mint én. Arról van szó, hogy ők a választási kampányban végig fognak követni néhány kiválasztott választó kerületet, amit ők, az angolból átvéve, csatatérnek neveznek, ahol nagyon kiélezettek az erőviszonyok, és a 24.hu-val kötött megállapodásuk alapján, ugyanezt teszik a hírportál munkatársai, újságírói eszközökkel. Feltehetően a pénzhiány miatt háromszáz fős, ráadásul telefonos felmérést csinálnak. De ez még csak hagyján, hanem azt is megnézik, hogy mondjuk a belvárosi Jobbik szavazók közül hányan szavaznának át másik pártra. Ez esetben tízegynéhány emberről beszélünk, márpedig erre nem lehet statisztikai következtetéseket építeni. Én nem durvultam, csak megírtam a véleményem. Tóka igen, ő példátlan sarlatánságnak nevezte. A lényeg azonban az, hogy véleményem szerint ilyet nem lehet csinálni.
A választási kampánynak ez az egyik sajnálatos velejárója: felbukkannak olyan cégek, – és most nem a Republikonról beszélek -, amelyekről nem lehet tudni, hogy miként kötődnek egy-egy párthoz.
Félek, hogy most is így lesz, ráadásul az internet világában muszáj a kattintásra koncentrálni, azért pedig szenzációval kell szolgálni, olyan címeket adni… Most is ezt tapasztaltam: arról írtak, hogy a Fidesz tarolt, a Jobbik bezuhant.
És ez nem igaz?
Nézze egy háromszáz fős mintából is kiderülhetnek a főbb irányok, de azért nem ez a jellemző. Nem akarom, hogy ez az interjú erről szóljon, de muszáj annyit elmondanom: ez is egy szakma, ötven éves sztenderdekkel, amelyek alapján dolgozunk. Egy vízvezeték szerelőnél is fontos, hogy jó referenciái legyenek, kövesse a szakma szabályait…
Miért nem gázszerelőt mondott?
Hát ezek nagyon rokon szakmák…De ha provokál, akkor azt mondom, hogy az nem szerencsés, ha egy jó gázszerelő egyszer csak elkezd útépítéssel foglalkozni.
Maradva azért az ön szakmájánál: itt jószerivel minden intézetet stigmatizálnak, főleg annak fényében, hogy milyen eredményt mér.
Igen, de ebben igazán nem következetesek a kritikák. Ha például azt mérjük, hogy a Fidesz elhúzott, akkor sokan azt mondják, a fideszesek persze, hogy el akarjuk altatni a szavazóikat, nehogy elmenjenek szavazni, úgy is eldőlt már a választás. Ezzel együtt igaz, kimutathatóak a kötődések, de nem a mérésekben, inkább az adott intézet vezetőjének megszólalásában.
A Nézőpont irányítója például nyíltan vállalja a kormánypárthoz való kötődését, szinte kampányol neki. Én ezt szerepzavarnak és összeférhetetlennek tartom.
És az nem volt szerepzavar, hogy ön annyira kirohant a Republikon féle mérés miatta?
Kétségtelen kicsit durva voltam, fel is hívott a 24.hu felelős szerkesztője, eléggé sértetten, mert az írtam, hogy az atv, meg a 24.hu esetleg össze is beszélt, netán egy központból irányítják őket, de ezt aztán, a telefon hatására, levettem a facebookról és átírtam. De értsen meg, azért jöttem indulatba, és biztos a kötelező zsurnalizmus íratta velük, hogy bezuhant a Jobbik. Összesen két százalékról beszélünk, háromszázas mintán. Ilyet nem lehet csinálni, de tudomásul vettem az újságírói érzékenységet és új bejegyzést írtam. De a véleményem ettől még nem változott.
Viszont így meg úgy tűnik, mintha a Jobbikot védené…
Nem, ezt azért senki nem mondja. Az persze kétségtelen, hogy ez a Jobbik-kérdés nagyon megosztja a társadalmat és a hangadó értelmiséget. Elképesztő indulatok vannak, Heller Ágnest támadják, nem is igazán illő módon…
A Független Hírügynökség a napokban készített interjút vele, az ő állítása az, hogy a Jobbik egy párt, míg az orbáni rendszer zsarnokság…
Akár egyet is érthetnék vele, de azért a dolog ennél sokkal bonyolultabb. Mert előre is kell nézni, mert rettenetes kockázatoknak nézünk elébe. Nem látjuk, hogy mire lenne képes a Jobbik, hatalomban, bár azt igen, hogy mi várható egy kétharmados Fidesztől. Mindegy, a lényeg az, hogy
négy hónappal a választások előtt, hihetetlen indulatok jellemzik a politikai közbeszédet.
De nem ez az én témám. Az én témám az, hogy ne tessék ilyen szenzációhajhász címeket adni, pláne egy ilyen kényes politikai helyzetben.
Most akkor próbálunk meg újra szorosan vett szakmájáról beszélgetni. Ön milyen következtetést von le a solymári, igazi közvélemény-kutatásból, az időközi választás eredményéből?
A solymári eredményből lehet országos következtetéseket is levonni. Nem én, hanem a barátaim összegezték a legutóbbi solymári, és az elmúlt vasárnapi eredményt, amelyeket tudományos módszerekkel extrapoláltak, és arra jutottak, hogy ez egy holtverseny közeli állapotot hozna létre országosan, ha ilyen összefogás lenne, mint amilyen ebben az esetben volt.
De hol van ilyen összefogás? Ez természetesen fikció, ráadásul nem lehet tudni, hogy a most jelöltet nem indító jobbikos szavazók, miként viselkedtek.
Meg akkor, ha kevesebb lenne a párt. De én ilyet nem mondhatok. Illetve, mégis, mondok ilyet. Másutt is vannak kis pártok, de a végén valahogy leegyszerűsödik a helyzet. Itt nekem sokkal nehezebb lesz a dolgom, ha mindenki külön-külön indul. Szóval meg lehet a fele a szavazóknak, ha mindenki együtt indulna, a Fidesszel szemben. Ebben a szétaprózott helyzetben viszont sokan a választók közül a stabilitás felé áramlanak. Ha ugyanis a másik oldalon nem látom a stabilitást, a kormányváltás ígéretét, amihez kellene egy vezető is…
Említette a beszélgetésünk során, hogy a magyar választók meglehetősen apatikusak, ez másutt is így van?
Én azt látom, hogy mostanság afelé megy a világ, hogy igyekeznek a politikai szereplők felkorbácsolni a kedélyeket, hogy csak a Brexitet, vagy Trump megválasztását…
Én hozzátenném a Soros-kampányt is.
Igen, lehet hasonlítani, bár nem még sem. Ehhez semmi nem hasonlítható. Hogy eljutunk addig, hogy egy disznóra ráírják a Soros nevét. Amerika egy hatalmas ország, elképesztő fanatizmusokkal, vallási szektákkal, de ez még ott is kirívó lenne.
Magyarországon viszont azt tapasztaljuk, hogy a Fidesznek ezzel a kampánnyal sikerült jelentősen fokoznia az idegengyűlöletet.
Igen, többször is mértük ezt: a Soros iránti ellenszenv nőtt az országban. Ebből azonban nem szabad arra a következtetésre jutni, hogy ezek az emberek mind kormánypárti szavazók; a Fidesz kampánya inkább a tábor megőrzését szolgálja. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a kormánypárt az elmúlt hónapokban fokozatosan erősödött, de hogy ebből mennyi köszönhető a Soros-féle kampánynak, illetve mennyi annak, hogy a gazdaság eredményei javultak, az emberek zsebében csak több a pénz, azt nem tudom.
Nagy harc folyik a nyugdíjasokért, és bár még most is többen szavaznak a nyugdíjasok közül a baloldalra, de nagyon javult e téren a Fidesz is.
A négy hónappal a választások előtt mért eredmények, a korábbi tapasztalatok alapján, mennyire jelölik ki a végeredményt?
Korábban voltak nagyon szoros versenyek. Mostanában nincsenek. Egyébként pedig, ahogy közeledünk a választásokhoz, az egyik legfontosabb kérdéssé az válik, hogy ön szerint melyik pártnak van esélye a győzelemre? Most például konkrétan azt kérdezzük, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy a Fidesz legyőzhető?
És?
Bő kétharmados többségben vannak azok, akik azt mondják, hogy a Fidesz fog nyerni.
Ez a kérdés azért a hitre vonatkozik, ugye?
Igen, de nagymértékben befolyásolja a végső szavazást is. Ez ugyan már nem az én szakmám, talán inkább szociológia, hogy milyen mértékben hatja át a választókat az az érdekeltségi rendszer, amelyet a Fidesz nagyon ügyesen épít, és amely széle klientúrát biztosít számára. Vagyis, hogy én, mint egyszerű vízvezeték szerelő, milyen megrendeléseket, munkákat kapok, elveszítem-e ezeket, ha kormányváltás van, magyarul a szavazó ezeket az urna előtt állva pontosan mérlegeli. A nagy különbség ma kormánypárt és ellenzék között, hogy az egyik stabilitást ígér, a másik meg labilitást jelent. Így aztán csoda lenne, ha más eredmény születne.
A korrupció egyáltalán nem érdekli a magyar választót?
Érdekli, de mintha immunis lenne, tudomásul veszi, és hozzáteszi, mindenki lop, a világon mindenütt lopnak, és már tovább is lép rajta. A Fidesz-választó meg azt mondja, hogy nekik megbocsájtja, mert ezek az övéi…
Van olyan veszély, hogy a szocialisták nem jutnak be a parlamentbe?
A mérések alapján nincs. Bezuhanás – hogy én is használjam ezt a szót – nem látható, a Botka-válság után jelentősebb csökkenésre számítottam, de ez nem következett be. Morzsolódás van, de nincs beszakadás. Ugyanakkor még nincs vége a történetnek. A Gyurcsányék próbálják kihasználni a helyzetet, de én ezt nem negatívumként említem, a politika kemény játék, és ez vezethet eredményre, de vissza is üthet rájuk.
Tudom, hogy nem szeret jósolni, mégis arra kérem, mondjon egy sorrendet 2018 április 8-ára.
Hadd javítsam ki a kérdését. Az első ugyanis az, hogy hány párti lesz?
Akkor hány párti lesz?
Beláthatatlan.
Most ezért javította ki a kérdésemet, hogy utána azt tudja mondani: beláthatatlan…
Az igaz szakmai kérdés a végén ez lesz. Azt ugyanis nem nehéz megjósolni, hogy a Fidesz nyer, az egy kicsit bizonytalanabb, hogy meglesz-e a kétharmada. Ma az látszik, hogy igen. Ha nem, az jobb helyzet lenne az ország szempontjából. Ez az alapító atyák szellemével is szembemenne. De maga sorrendre kíváncsi: ma a Jobbiknak áll a második hely, és az MSZP-é a harmadik hely, de nincs kizárva, hogy a Gyurcsányéknak sikerül előzni.
A Jobbik helyzete is változhat, hiszen látjuk mi történik, ez a Simicska-Orbán harc terepévé vált, amit én rendkívül sajnálatosnak tartok.
És a többi párt? A Momentum például?
Nem hiszem, hogy bejutna, mert nincs meg a dinamikája. Az LMP stabilizálódott, Szél Bernadett megfelelő vezetőnek látszik, nem azért mert nő, mert az Magyarországon nem hoz szavazatokat, neki a személyisége látszik alkalmasabbnak, mint az elődjéé.
Ebből, amit mond viszont az következik, hogy eléggé bemerevedtek a pártviszonyok.
Igen, most ez a helyzet, de négy hónap azért csak hátra van.
Ilyen közállapotok és közhangulat közepette szerintem a közvélemény-kutatók efféle okosságai általában véve jóval inkább ártanak, mintsem hogy valós mértékben segítenék a tájékozódást, a köznapi tudat józanodását.
Bármennyire is százalékolnak, grafikonoznak meg nyomják, hogy „reprezentatív, szignifikáns” meg egyebeket „szakzsargonul”, ezek az információk – a hozzájuk fűzött magyarázatok meg még inkább – egyáltalán nem egzaktak, hiszen a kútfejük – főképpen az első állításom miatt! – kiküszöbölhetetlenül szubjektív. Egyrészt már a kérdésszerkesztés/-feltevés is gyakran manipulál, másrészt a megkérdezettek őszinteségének, azaz a válasz hitelességének sincs semmi biztosítéka. Akkor mitől annyi az annyi; azaz az ilyen premisszákból levont – szinte minden elemző esetében karakterisztikusan más! – konzekvenciák külön-külön hogyan lehetnének bármily csekély mértékben is autentikusak?
Ráadásul az elemzők, politológusok… jelentős hányada le sem tagadhatja a pártosságát, de a „szakértésben” a többiek sem függetleníthetik magukat az attitűdjüktől, ami kisebb vagy nagyobb mértékben mindenképpen előítéletes.
Úgyhogy: csak csínján a közvélemény-kutatások adataival!