Kezdőlap Szerzők Írta Németh Róbert

Németh Róbert

Németh Róbert
60 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Putyin az olasz választás igazi győztese

Két szélsőséges, populista párt ünnepelhet az olasz választások után: az Öt Csillag Mozgalom és a Liga. Mindkét párt erősen oroszbarát, az egyik terjeszti is az orosz propagandát, a másiknak intézményesített a kapcsolata az orosz kormánypárttal. Silvio Berlusconi pártja és az eddig kormányzó balközép is vereséget szenvedett. Az viszont teljesen bizonytalan, hogy ki tud majd kormányt alakítani.

Minden megváltozik – ezzel a címlappal jelent meg hétfőn az Il Fatto Quotidiano olasz napilap. A választáson ugyanis egyértelműen visszaszorultak a hagyományos pártok, és a populisták kerültek előtérbe: az Öt Csillag Mozgalom és a Liga (korábbi nevén: Északi Liga)

együtt a szavazatok felét szerezték meg.

Több párt is szövetségben, de külön listán indult. Elvileg a jobboldali koalíció kapta a legtöbb szavazatot, körülbelül 36 százalékot, de ez nem elég a kormányalakításhoz. Az Öt Csillag önállóan indult, ők körülbelül 32 és fél százalékot szereztek, a baloldali koalíció pedig kb. 23 százalékot.

Matteo Salvini örülhet. (MTI/EPA/Daniel Dal Zennaro)

A jobboldali koalíció három pártból áll: Silvio Berlusconi Forza Italiájából, valamint két szélsőjobboldali pártból: a Matteo Salvini vezette Ligából és az Olasz Testvérekből. (Érdemes megjegyezni, hogy bár a magyar kormánymédia az elmúlt hetekben az egekbe dicsérte a korábban kétszer is elítélt, emiatt a választásoktól eltiltott Berlusconit, Orbán mellett korábban Salvini és az Olasz Testvérek vezetője, Giorgia Meloni állt ki nyíltan.)

Ők együtt 248-268 helyet szerezhetnek, de 316 kellene a többséghez. Ráadásul hiába kapta a jobboldali koalíció a legtöbb szavazatot,

az eredmény nagy vereség Silvio Berlusconi számára.

A koalíción belül ugyanis nem az ő pártja, hanem a Liga kapta a legtöbb szavazatot (körülbelül 17,5 százalékot 14-gyel szemben).

Berlusconiék nagyot buktak. (MTI/EPA/Ciro Fusco)

A Politico szerint a Liga szereplése a választás egyik legnagyobb meglepetése. Salvini egyébként pártja gyűlésein, Mussolini fasisztáira utalva, gyakran hord fekete inget, és ezeken a gyűléseken neonáci jelképekkel is lehet találkozni.

Ha az egyes pártokat, és nem az általuk alkotott szövetségeket nézzük, akkor az eddig kormányzó baloldali Demokrata Párt kapta a második legtöbb szavazatot (19 százalék körül), de az eredmény nekik is komoly vereség. A volt miniszterelnök, Matteo Renzi pártjának nem tett jót, hogy a gazdaság csak lassan tér magához a válságból. A párt egyik képviselője, Andrea Marcucci a Facebookon azt írta: a Demokrata Párt vesztett, a populisták győztek. Renzi már le is mondott főtitkári tisztségéről.

Luigi Di Maio már meg is hirdette a Harmadik Köztársaságot. (MTI/EPA/Alessandro Di Meo)

Salviniék Ligája mellett a másik győztesnek a mindössze 31 éves Luigi Di Maio vezette Öt Csillag Mozgalom számít. A pártot a New York Times szerint leginkább úgy lehet leírni, mint egy épületet, amelynek „baloldali az alapja, jobboldali a homlokzata és anarchista a teteje”. A párt egyébként már 2013-ban a legtöbb szavazatot kapta a választáson, de ez akkor sem volt elég a kormányalakításhoz. Most viszont Di Maio már egyenesen azt mondta: megkezdődött a Harmadik Köztársaság.

Több dologban feltétlenül hasonlít az Öt Csillag és a jobboldal vezető erejévé vált Liga:

mindkét párt szélsőségesen populista, gyakorlatilag egymás licitálták felül bevándorlás-ellenességben, Salvini például egyszerűen csak vízbe dobná a menekülteket. (A kampány hangneme minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy egy hónapja egy szélsőjobboldali férfi bevándorlókra lőtt, hat embert megsebesítve.)

Emellett mindkét párt Európai Unió-ellenes. A Liga megszabadulna az eurótól is, az Öt Csillag viszont már nem – amióta tavaly Di Maio átvette a párt vezetését az alapító Beppe Grillótól, valamelyest finomodott az álláspontjuk.

Beppe Grillo tavaly engedte át a párt vezetését Luigi Di Maiónak. (MTI/EPA/Filippo Pruccoli)

Éppen ezért, az eredményt nyugtalanul figyelhetik Brüsszelben is. Nagyon nem jó jel ugyanis, hogy az eurozóna harmadik legnagyobb gazdaságában ennyire előretörtek az unióellenes populisták, épp akkor, amikor az EU komoly reformokra készül.

Ráadásul a két párt még egy, fontos témában hasonlít egymáshoz:

mind a kettő erősen oroszbarát, sőt, annak nevezhetjük Berlusconi pártját is.

Márpedig az Atlantic Council elemzése szerint Olaszország kifejezetten sérülékeny az orosz befolyásolási kísérletekkel szemben. Oroszbarátnak azokat a pártokat lehet tekinteni, amelyek az orosz kormány narratíváját közvetítik, beleértve a Nyugat-ellenes gondolatokat, támogatják az orosz külpolitikát, és az oroszoknak kedvező törvényváltoztatásokat kezdeményeznek.

Krekó Péter, a Political Capital igazgatója a Független Hírügynökségnek azt mondta: a Liga azon két európai párt közé tartozik (a másik az osztrák Szabadságpárt), amelynek

intézményesített kapcsolata is van az orosz kormánypárttal,

az Egységes Oroszországgal.

Matteo Salvini például, Krekó Péter szavaival, „Putyin csodálója”, többször is járt Oroszországban és a megszállt Krím-félszigeten is, az együttműködési megállapodást pedig tavaly márciusban írták alá. Ezek után a párt által vezetett északi megyék sorra ismerték el a félsziget bekebelezését.

Az Öt Csillag több vezetője is részt vett az orosz kormánypárt kongresszusán két éve. Ők eltörölnék az Oroszország elleni szankciókat, szintén jogszerűnek ismerik el a Krím-félsziget elcsatolását, sőt, normalizálnák a kapcsolatot az oroszok által támogatott tömeggyilkos szíriai diktátorral, Bassár el-Aszaddal is.

Ráadásul ott van Silvio Berlusconi, aki Putyin személyes jó barátjának számít, a Forza Italia képviselője “megfigyelőként” részt vett az oroszbarát szélsőségeseket leszámítva illegitimnek tartott, 2014-es kelet-ukrajnai választáson is.

Vagyis mindhárom, a kormányalakításra esélyes párt oroszbarátnak mondható.

Putyin elégedetten hátradőlhet.

Ez pedig jól jön az orosz kormánynak, hiszen így az egyik legnagyobb tagországon keresztül gyengítheti az Európai Uniót, amelyet, ahogy Krekó Péter mondja, ellenséges entitásnak tekint. Az egyik legelismertebb, Oroszországgal foglalkozó elemző, Mark Galeotti azt írja: az orosz kormány számára a különböző populista pártok támogatása egyetlen célt szolgál: hogy befolyásolni tudjon országokat és ezzel gyengítse az EU-t és a NATO-t. Az egyik eszközük, hogy a bizonytalanságot próbálják növelni, amihez a menekültválság ideálisnak bizonyult.

Kedvelt fegyverük közé tartozik az álhírek terjesztése is: az Öt Csillag pedig ehhez megfelelő partner. Ahogy Krekó Péter fogalmazott,

„az Öt Csillag elképesztő vehemenciával terjeszti az orosz propagandát és dezinformációt”.

A Buzzfeed oknyomozása szerint a párt egy olyan hálózatot ellenőriz, amely rendszeresen álhíreket és összeesküvés-elméleteket terjeszt, sokszor Kreml-pártiakat, amelyek eredeti forrása valamelyik orosz propagandamédium. A hálózathoz olyan álhíroldal is tartozik, amelyiknek több mint egymillió követője volt a Facebookon.

Többek között azt is terjesztették, hogy a kormány kapcsolatban áll a maffiával. Ehhez bizonyítékként egy gyászoló miniszterről tettek közzé egy fotót, amelyet úgy állítottak be, mintha a maffiózó Salvatore Riina temetésén készült volna. Egyik politikusuk pedig azt állította, hogy Ukrajnában már a kannibalizmus is megjelent – bizonyítékként egy fotót is mutatott, csakhogy hamar kiderült, hogy az valójában egy screenshot egy filmből.

Az olasz álhíroldalak egyébként Salvinit is rendszeresen dicsérték, és itt is igaz az, hogy az összeesküvés-elméletek terjesztése általában együtt jár a nem politikai tartalmúak megjelenésével is, amelyek aztán a két párt programjába is bekerültek. Például

mind az Öt Csillag, mind a Liga oltásellenes,

a kampányban meg is ígérték, hogy eltörlik a kötelező vakcinákat.

Mindenesetre a választás után most az a legvalószínűbb, hogy hosszú politikai bizonytalanság következik. Wolfango Piccoli, a Teneo Intelligence elemzője a Guardiannek azt mondta: szinte lehetetlen lesz bármelyik pártnak is olyan koalíciót létrehozni, amely többséggel bír.

Berlusconi és Salvini – hátat fordítanak egymásnak? (MTI/EPA/Angelo Carconi)

Az Öt Csillag azt jelentette be korábban, hogy csak olyan párttal alkotnak közösen kormányt, amely elfogadja a programjukat. Elméletileg megvan az esélye, hogy a jobboldali szövetséget szétrobbantva a Ligával és az Olasz Testvérekkel lépnek koalícióra, de Piccoli szerint

ennek minimális az esélye,

mert, bár sok kérdésben hasonló nézeteket vall a Liga és az Öt Csillag, de utóbbi szavazói inkább baloldaliak, míg a Liga szélsőjobboldali. Salvini is elutasította az Öt Csillaggal való szövetséget. A baloldal már bejelentette, hogy ellenzéki szerepre készül, a jobboldali pártok viszont csak kisebbségi kormányt tudnának alakítani – ha egyáltalán Berlusconi elfogadja ebben Salvini vezető szerepét.

A parlament március 23-án ül majd össze, de a Reuters szerint Sergio Mattarella elnök áprilisig várni fog azzal, hogy megnyissa a kormányalakításról folytatott hivatalos tárgyalásokat. Utána pedig még az is előfordulhat, hogy új választást írnak ki, az viszont könnyen zárulhat a mostanihoz hasonló eredménnyel. Az előző, 2013-as választás után egyébként két hónapig tartott, mire sikerült megalakítani az új kormányt.

Terrortámadás Barcelonában: sokkal nagyobb merényletre készültek

A Sagrada Familia lehetett a fél éve, augusztus 17-én Barcelonában támadó terroristák eredeti célpontja. Öngyilkos robbantást terveztek, csakhogy felrobbant a bombagyáruk, így improvizálniuk kellett. A támadást szervező csoporthoz legalább 10-en tartoztak: a vezetőjük egy kisváros fiataljai közül toborozta őket.

Hat hónappal ezelőtt, augusztus 16-án, nem sokkal éjfél előtt hatalmas robbanás döntött romba egy házat a katalóniai Alcanarban. Két ember meghalt, egy harmadikat súlyos sérülésekkel vittek kórházba. A rendőrök akkor még nem gondolták, hogy terroristákhoz van köze a robbanásnak. Pedig a három ember egy támadásra készülő sejt tagja volt.

Másnap aztán néhány óra alatt két terrorakció is történt. Előbb az egyik merénylő fél ötkor egy furgonnal hajtott a gyalogosok közé Barcelona mindig zsúfolt, a turisták körében nagyon népszerű utcáján, a La Ramblán, majd elmenekült. Ezután hajnali negyed kettőkor öt terrorista a közeli üdülővárosban, Cambrilsban hajtott egy sétálóutcába, nekimentek egy rendőrautónak, kiugrottak a kocsijukból, majd késsel támadtak az emberekre. Őket lelőtték.

A merénylőkön kívül összesen 16-an haltak meg,

a sérültek száma 140 volt (egy magyar nő is megsérült). Ez volt a legsúlyosabb terrorakció Spanyolországban a 2004-es madridi vonatrobbantások óta.

A merénylet hátterét azóta sikerült nagyjából felderíteni. Erről két neves spanyolországi elemző, Fernando Reinares és Carola García-Calvo a West Point Katonai Akadémia Terrorellenes Központjának lapjában, a Sentinelben számolt be.

A sejtnek 10 tagja volt. A Ramblán az emberek közé hajtó furgont a 22 éves Younes Abouyaaqoub (Junesz Abujakub) vezette. A cambrilsi támadók között volt 19 éves öccse, Houssaine, unokatestvéreik, a Hychami-fivérek, a 24 éves Mohamed és a 21 éves Omar, valamint a 17 éves Moussa Oukabir és a 18 éves Said Aalla. Az ő bátyja, Mohammed bérelte a kocsit, a furgont pedig a legfiatalabb terrorista bátyja, Driss Oukabir. Őket letartóztatták, akárcsak egy Sahal el-Karib nevű férfit, valamint az alcanari házrobbanásban megsérült 20 éves Mohamed Houli Chemlalt. A robbanásban a harmadik Aalla-fivér, Youssef, valamint a csoport vezetője, Abdelbaki es-Satty halt meg.

A cambrilsi támadáshoz használt autó
Fotó: MTI/EPA/Jaume Sellart

Érdemes megjegyezni, hogy Driss Oukabir eredetileg azt állította, az öccse ellopta a papírjait, és így bérelte a furgont, de aztán bevallotta, hogy ő maga ment el érte. Igaz, állítása szerint azt hitte, hogy költözéshez kell.

Az alcanari detonáció után a rendőrök először azt hitték, hogy egy gázpalack robbant fel, vagy egy droglaborban történt baleset. Valójában azonban

ez a ház volt a sejt központja,

itt rendezték be a bombagyárat, és a robbanóeszközök készítése közben történt baleset. Ennek következtében viszont a bombáik is megsemmisültek, így új tervet kellett készíteniük. Méghozzá gyorsan, hiszen számítaniuk kellett arra, hogy a nyomok alapján a rendőrök hamar eljutnak majd hozzájuk.

Ők ugyanis természetesen megpróbálták kideríteni, ki lehet a felrobbant ház előtt parkoló autó és motor tulajdonosa, kik használták őket, így jutottak el Younes Abouyaaqoubhoz, akit 17-én délután három körül hívtak fel. A terrorista ekkor a furgonban ült, nagyjából egy órányira útra a városközponttól.

Másfél órával később már a tömegbe hajtott.

Younes Abouyaaqoub

13 embert ölt meg, több mint 100-an megsérültek, ő maga viszont a közeli piacon keresztül elmenekült. Ezután elrabolt egy autót, megkéselte a sofőrjét, majd a kocsival áttört egy ellenőrzőponton és elmenekült.

Az autót később megtalálták a várostól délre. Néhány nappal később pedig valaki felhívta a rendőrököt, hogy látta az akkor már mindenhol keresett terroristát Subiratsban (Barcelonától nyugatra). Ezután a rendőrök bekerítették és lelőtték. Egy ál-bombamellény is volt rajta, valószínűleg azért, hogy elriassza, aki szembekerül vele, illetve, hogy a rendőrök mindenképp lelőjék és így „mártír” legyen.

A csoportnak volt még egy bérelt furgonja, valószínűleg azt akarták eredetileg Cambrilsban használni. Csakhogy a sofőr karambolozott vele az autópályán fél 4 előtt pár perccel, így végül egy kisebb, szintén bérelt autóval hajtották végre a támadást. Rajtuk is ugyanolyan ál-bombamellény volt, mint Abouyaaqoubon.

A nyomozás során kiderült, hogy

a csoport ennél jóval nagyobb merényletre készült.

Az eredeti terv ugyanis az volt, hogy robbanóanyaggal és gázpalackokkal töltik meg a furgonokat. Az alcanari házban 120 gázpalackot találtak (vagyis inkább ezek maradványait), valamint rengeteg szöget, amelyek szintén óriási pusztítást végezhettek volna.

Robbanóanyagként triaceton-tiperoxidot, vagyis TATP-t használtak volna.

Ez a terroristák kedvenc robbanószere

az utóbbi időben. Először az al-Kaida használta, amikor 2001-ben Richard Reid megpróbált felrobbantani egy repülőt a cipőjébe rejtett TATP-vel. Az összetevőit könnyű beszerezni, magát a robbanóanyagot viszont nehéz összeállítani, mert nagyon instabil, könnyen felrobban. Ez történhetett Alcanarban is.

A nyomozók szerint 200-250 kilónyi TATP-re elegendő anyag volt a házban. Összehasonlításként: a 2016 márciusában, a brüsszeli repülőtéren végrehajtott terrortámadásban felhasznált két bomba egyenként kevesebb mint 20 kilós volt.

A csoport tagjai az alcanari robbanás előtti napokban vették meg a merénylet kellékeit és bérelték a furgonokat – vagyis, ha nem robban fel a bombagyár, akkor is néhány napon belül végrehajtották volna a támadást. Az autókat is csak egy hétre bérelték.

Az eredeti célpontok azonban mások voltak.

Az egyik lehetséges célpont, a Sagrada Família

A telefonjaikban talált nyomok alapján lehetséges célpontként felmerült az FC Barcelona stadionja (ahol néhány nappal később rendezték a Sevilla elleni meccset, közel százezer nézővel), illetve az Antoni Gaudí által tervezett bazilika, a Sagrada Família is.

Ez utóbbiról, mint célpontról, a sejt egyik életben maradt tagja, Mohamed Houli Chemlal beszélt is a bíróságon. Azt is mondta, hogy öngyilkos robbantást terveztek.

A csoport vezetője Abdelbaki es-Satty, a ripolli imám volt. Rajta kívül még 8-an laktak ebben a 11 ezres, a Pireneusok lábánál, a francia határhoz közel fekvő kisvárosban.

Es-Satty nem itt született, hanem Marokkóban (1973-ban), ugyanakkor már több mint egy évtizede a spanyolországi dzsihádisták köreiben mozgott. Amikor 2002-ben az országba költözött, egy olyan algériai férfi volt a lakótársa, aki egy évvel később öngyilkos merényletet követett el Irakban.

Es-Satty 2010 és 14 között

börtönben volt drogcsempészés miatt,

eközben összebarátkozott Rachid Agliffal, akit a madridi vonatrobbantásokban való szerepe miatt ítéltek el. Miután Es-Sattyt kiengedték, kiutasították az országból, de sikeresen fellebbezett a döntés ellen.

Abdelbaki Es-Satty

Két évvel később néhány hónapot a belgiumi Vilvoorde-ban töltött, vagyis egy olyan városban, ahol a radikális iszlám sok híve él. Miután hazatért, a Reuters információi szerint egy belga rendőr figyelmeztette is egy katalán kollégáját, akivel egy továbbképzésről ismerték egymást, hogy figyeljenek rá. Csakhogy ez a jelzés informálisan érkezett.

Es-Satty pedig imám lett Ripollban, és elkezdett fiatalokat beszervezni. A kisvárosban lakó, marokkói származású fiatalok általában ismerték egymást, egy iskolába jártak, ugyanoda jártak kikapcsolódni, a csoport kilenc későbbi tagjából többen rokonok voltak.

Mindannyian Spanyolországban születtek, ismerőseik szerint

mind beilleszkedtek a társadalomba,

nyolcan elvégezték a középiskolát (Moussa Oukabir még nem volt 18 éves), hatan szakmát is tanultak, volt állásuk. Egyikük sem volt különösen vallásos, a többi fiatalhoz hasonlóan jártak bulizni, ittak, füveztek is. Hárman közülük (Youseff Aalla, Houssain Abouyaaqoub és Driss Oukabir) kisebb bűncselekmények, leginkább marihuána-használat miatt voltak büntetve.

Minden megváltozott azonban, miután megismerték az imámot. Ő a New York Times szerint azért is próbált testvéreket vagy barátokat beszervezni, mert így nehezebb volt ott hagyni a csoportot. Végül hónapok alatt rávette őket a terrortámadás előkészítésére.

Azt egyelőre nem tudni, hogy az imám milyen szélsőséges csoportokkal állt közvetlen kapcsolatban.

Annyi biztos, hogy az alcanari ház romjai között találtak egy jegyzetfüzetet, amely az övé volt, és benne kézzel, arabul Al-Andalúz Iszlám Államának katonáiként írt a többiekről. A merényletek után pedig az Amák, az Iszlám Állam hírügynöksége ki is adott egy hasonló tartalmú közleményt.

A terrortámadásban használt furgon
Fotó: MTI/EPA/Quique García

Egy héttel később egy másik ISIS-médium egy Szíriában felvett videót tett közzé, amelyen két, spanyolul beszélő dzsihadistát lehet látni és hallani: Tomasa Pérezt, aki hat gyerekével költözött Szíriába 2014-ben, és az egyik fiát. A videóban Spanyolországot fenyegették.

A hasonló fenyegetések azonban rendszeresek az ország ellen. Annak ellenére, hogy Spanyolországból viszonylag kevesen, összesen 200-an utaztak Szíriába és Irakba harcolni (még Ausztriából is többen mentek),

az ország központi helyen szerepel a dzsihádista propagandában.

Egyrészt az egykori észak-afrikai gyarmatok miatt él még az ellenszenv, de sokkal fontosabb a mór hódítás korszaka. Az Iszlám Állam (és korábban az al-Kaida) céljai között ugyanis az is szerepel, hogy visszaállítsák a történelmi kalifátust, amelynek a Pireneusi-félsziget is része volt. A különböző propagandakiadványokban ezért is hivatkoznak gyakran al-Andalúzra – vagyis a mai Spanyolországra.

Az utóbbi években egyre több dzsihádistát tartóztattak le az országban. A Foreign Affairs egyenesen egy szalafista folyosóról ír, ami Reustól és Tarragonától Lleidán keresztül a francia határig ér, és a szélsőséges ideológiát hirdető mecsetekből áll. Reinares és García-Calvo szerint 2016-ban Katalónia 256 iszlám imahelyének a harmada szalafista befolyás alatt állt.

Itt tartóztatták le annak idején az első dzsihádistát is Spanyolországban, 1995-ben, 2003-ban pedig itt sikerült még a merénylet előtt leleplezni egy vegyi támadásra készülő al-Kaida sejtet. 2008-ban is sikerült megakadályozni egy, a barcelonai metró ellen tervezett merényletet, és az elmúlt három évben is sorra jöttek a hasonló hírek.

Hatalmas tömeg emlékezett a merényletek áldozataira
Fotó: MTI/EPA/Quique Garcia

2015 áprilisában például már egy, az Iszlám Államhoz kapcsolódó sejt tagjait fogták el, akik többsége, a mostani merénylőkhöz hasonlóan marokkói származású volt, de az iszlámra áttért spanyolok is voltak köztük.

Az Iszlám Állam európai terrortámadásokat Rakkából irányító csoportjának

Barcelona mindig is kiemelt célpontnak számított.

A tervek központjában pedig a szintén marokkói származású Abdeljalil Ait el-Kaid állt. Ő 2014-ben csatlakozott Szíriában az Iszlám Államhoz, de ekkor már megfigyelés alatt tartották. Szíriából az interneten, a közösségi médián és különböző csevegőalkalmazásokon keresztül próbált fiatal, Barcelonában élő muszlimokat toborozni.

Aztán 2015 nyarán visszaküldték Európába. Nem egyedül, egy bizonyos Reda Hame-mal együtt jött. Mindkettőjüket figyelték: Hame-ot Párizsban letartóztatták. A CNN és a New York Times is megszerezte a kihallgatási jegyzőkönyvét, ebből derült ki, hogy őt alig néhány napos kiképzés után már küldték is vissza, hiszen az Iszlám Állam vezetőinek ekkor már az volt a legfontosabb,

hogy Európában hajtsanak végre minél nagyobb merényleteket.

Hame kiképzője nem más volt, mint Abdelhamid Abaaoud, a párizsi terrortámadás helyszíni parancsnoka, aki többek között azt is elmondta neki: a lényeg, hogy minél több civil áldozat legyen. (Abaaoud aztán nem sokkal később maga is visszatért Európába…)

El-Kaidot is letartóztatták, őt Varsóban fogták el, ahova Isztambulon keresztül érkezett, és kiadták Spanyolországnak. Vallomásából kiderült, hogy 2015 szeptemberére tervezett támadást, ami

a nyomozók szerint hasonló lehetett volna, mint a párizsi merényletsorozat.

Az biztos, hogy a meghiúsult tervek ellenére Barcelona továbbra is a célpontok között maradt, azt viszont nem tudni, hogy az imámnak volt-e kapcsolata a szíriai központtal, vagy az Iszlám Állam új taktikájának megfelelően, gyakorlatilag szabad kezet kapott, és a terrorszervezet ideológiája csak inspirációként szolgált.

Amerikai hírszerzők egyébként három hónappal a támadás előtt szóltak a spanyoloknak, hogy az Iszlám Állam terrortámadást tervez a nyáron a Ramblán. Tudni kell viszont, hogy hasonló figyelmeztetéseket gyakran kapnak a különböző országok. A spanyolok szerint ez a fenyegetés nem tűnt túl hitelesnek, így nem erősítették meg a biztonsági intézkedéseket.

Borítókép: MTI/EPA/David Armengou

Népszavazás a bulinegyedről: a tiltás csak rontana a helyzeten

Népszavazást tartanak vasárnap a VII. kerületben, arról, hogy a bulinegyedben be kelljen-e zárni éjfélkor minden bárnak, szórakozóhelynek. A szavazás pont azt akadályozza meg, hogy értelmes párbeszéd legyen az ügyben, a létező problémákat nem oldja meg, de veszélybe sodorja Budapest legizgalmasabb kerületét.

A népszavazást a kerületi önkormányzat írta ki. Az igen válaszokért erőteljes kampány is indult, szórólapokkal, plakátokkal árasztotta el a kerületet egy Facebookon szerveződő, több médiumban komoly hátszelet is kapó, néhány száz fős csoport. Ők magukat gyakran „lakókként” emlegetik, holott ez a kerület 56 ezres lakosságát tekintve durva általánosítás. Ugyanis

egyáltalán nem igaz, hogy minden itt lakó meg akarja szüntetni a bulinegyedet.

Itt kell megjegyezni: én is a Belső-Erzsébetvárosban, a bulinegyed közepén lakom, vagyis én is naponta találkozom a problémákkal: hogy reggelente szeméttel vannak tele az utcák, sok kapualjat összevizeltek vagy -hánytak, és elismerem azt is, hogy van, akit zavar az éjszakai zaj.

Ezekre azonban a szórakozóhelyek éjféli kötelező zárása nem csak, hogy nem nyújtana megoldást, hanem egyenesen

rendkívül káros hatása lenne a kerületre.

Ennek megértéséhez először is azzal kell tisztában lennünk, hogy a Belső-Erzsébetváros, a régi zsidónegyed jelenleg az ország egyik első számú turisztikai célpontja, a Kazinczy utcában működő Szimpla Kert a különböző turisztikai magazinoknál, szaklapoknál rendszeresen bekerül a világ legjobb bárjai közé. A környék jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy Budapest újra „cool” helynek számít: a Magyar Turisztikai Ügynökség adatai szerint a külföldi turisták a vendégéjszakák közel kétharmadát Budapesten töltik el.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

És egyáltalán nem igaz az az állítás, hogy „csak brit bulituristák jönnek ide”, akiknek egyetlen céljuk van: hogy olcsón leigyák magukat. Persze, jönnek ők is szép számmal, mint ahogy rengeteg magyar is bulizik hétvégente a környéken, ugyanazzal a céllal. De legalább annyian vannak azok, akik az esti szórakozás mellett megnézik a műemlékeket, elmennek a múzeumokba, vásárolnak, költenek az éttermekben – vagyis

rengeteg pénzt hagynak itt.

2016-ban például egymilliárd dollárnyi összeget, vagyis körülbelül 300 milliárd forintot költöttek itt a turisták. Ezzel pedig nem csak a vállalkozások járnak jól, hanem mindenki: a nyáron kiderült, hogy a környék 6,6 milliárd forintnyi adóbevételt hoz a költségvetésnek. Fontos, hogy nem a kerületnek, hanem az állami büdzsének – hogy ez miért gond, arra még később visszatérünk. De az idegenforgalmi adóból így is több száz milliós az önkormányzat bevétele, 2015-ben az V. kerület után Erzsébetváros országosan is a második helyen állt az ebből az adónemből származó bevétel szempontjából.

Emellett a szórakozóhelyeket működtető vállalkozások több ezer embernek adnak munkát, akiknek egy része a környéken is lakik, ez is hozzájárul ahhoz, hogy a kerületben a budapesti átlagnál jóval alacsonyabb a munkanélküliség.

Ingatlanpiaci elemzések szerint a budapesti átlagot jóval meghaladva

a lakásárak a duplájára nőttek a kerületben,

amivel pont az itt lakók jártak jól. A néhány évvel ezelőtt lepusztult, kutyaszarral teli utcák megújultak, újjáépült a Gozsdu udvar, a romos házakat felújították, éttermek, designer boltok nyíltak bennük.

Az itt működő szórakozóhelyeknek köszönhetően működnek olyan kezdeményezések, mint a Szimpla Piac, vagy a Heti Betevő, pedig utóbbit még az önkormányzat is megpróbálta ellehetetleníteni. Egyre népszerűbbek a városrész történelmét bemutató séták is, amelyek szintén a bulinegyed kialakulása után futottak igazán fel.

Ami a népszavazással kapcsolatban a legnagyobb probléma:

senki nem mérte fel, milyen következményekkel járna a kötelező éjféli zárás.

Annyi biztos, hogy, ahogy azt több más város példája is mutatja, ebben az esetben a több ezer, esetenként több tízezer bulizó egyszerre tódulna ki az utcára – el lehet képzelni, hogy ez mekkora zajjal, felfordulással járna.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

A kötelező zárás komoly hatással lenne a szórakozóhelyekre is: sok helyen a bevétel nagy része éjfél után termelődik, vagyis előbb-utóbb be kellene zárniuk, ezzel pedig

sokan elveszítenék a munkájukat is.

A tiltás pártján lévők azzal érvelnek, hogy nem baj, mert majd nyílnak helyettük kis üzletek. Ez viszont egyszerűen nem igaz. Az elmúlt években ugyanis nem nagyon nyíltak ilyen boltok a negyedben, hiába van sok üresen álló üzlethelyiség. Ahogy Ongjerth Richárd, a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont vezető tanácsadója egy, a bulinegyedben bevált megoldásokat bemutató blognak fogalmazott: „Ahhoz, hogy egy vásárló utca versenyezni tudjon a plázákkal,

ugyanazokat a feltételeket kell nyújtani, mint amit a bevásárló központok biztosítanak:

kellemes környezet, biztonság, egységes marketing, jó megközelíthetőség, stb.”

Márpedig ezen a környéken leginkább az utóbbi hiányzik: eddig se nagyon lehetett hol parkolni, ráadásul az elmúlt hónapokban sorra zártak be a foghíjtelkeken lévő parkolóudvarok. Ráadásul azzal is lehet számolni, hogy a már meglévő designerboltok közül is bezár majd több, ha elmaradoznak a turisták a környékről, nem lesz ugyanis elég vásárlójuk.

Emellett

az ingatlanárak jelentős csökkenése is várható.

Egyrészt valószínűleg sok olyan lakás kerülne piacra, amelyet most Airbnb-ként hasznosítanak, másrészt a környék vonzerejének csökkenésével a kereslet is csökkenni fog.

Arról nem is beszélve, hogy rengeteg egyéb dolgot fel lehetne sorolni, amelyek sok embert zavarnak, mégsem indult a szórakozóhelyek ellenihez hasonló hadjárat ellenük: sokan nem takarítanak fel a kutyájuk után, hangosak a templomok harangjai, az iskolába menő gyerekek, vagy az, ahogy hajnalban ürítik a kukákat…

Annak ugyanis ára van, ha valaki a belváros közepén akar lakni. Itt soha nem lesz akkora csend, mint a zöldövezetben, viszont közel van minden, jó a tömegközlekedés, és nem kell este negyedórát autózni, ha valaki rájön, hogy kell valami a boltból.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

Mindezek mellett az is tény, hogy a bulinegyed a jelenlegi formájában sok kellemetlenséggel jár az itt lakóknak, és ezzel valóban foglalkozni kell. Első lépésként mondjuk érdemes lenne külföldi példákat megnézni, hiszen bulinegyed természetesen nem csak Budapesten működik.

Az önkormányzat hosszas semmittevés ugyan az utóbbi időben végre próbálkozott, például több közterületfelügyelő és rendőr járőrözik az utcákon, vagy emelték a takarításra fordított összeget, de ez kevés, az utcákat például nem mossák minden reggel. Lehetne például több nyilvános WC-t nyitni, nagyobb utcai szemeteseket kitenni, vagy támogatni, hogy hangszigetelőre cseréljék az ablakokat, de

ehhez mind pénz kellene.

Például annak az összegnek az egy része, amely a bulinegyedből folyik be a költségvetésbe. Elvileg a kerület vezetése jó kapcsolatokat ápol a kormánnyal, talán sikeresen tudnának ezért lobbizni.

Sokat segítene az is, ha sikerülne betartatni az érvényes törvényeket: sokakat zavar, hogy drogot árulnak az utcán, vagy prostituáltak szólítják le a potenciális ügyfeleket – a járőröző rendőrök ez ellen is tudnának tenni, mint ahogy lehetne büntetni az utcán vizelőket is. Kriminalisztikai tanulmányokból lehet ugyanis tudni: igazi visszatartó erő, ha megnő a lebukás, a büntetés esélye.

Emellett az érkező bulituristákat lehetne tájékoztatni arról, akár már a repülőkön vagy a reptéren, hogy mit lehet és mit nem lehet megtenni. És ami a legfontosabb:

együtt kellene működni a szórakozóhelyekkel.

A többségnek ugyanis éppúgy a békés együttélés az érdeke, mint a lakóknak. A biztonsági emberek például segíthetnek abban, hogy a vendégeik ne zajongjanak az utcán – erre egyébként több szórakozóhely esetében már évek óta van példa.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a környék nem mostanában vált szórakozónegyeddé. Évtizedekkel ezelőtt híresek voltak már a környékbeli kávézók, a Király utca szórakozóhelyei, amelyekről már Krúdy is sokat írt, vagy például a Fészek klub.

Novemberben az alapvető jogok biztosa egy korábbi alkotmánybírósági döntésre hivatkozva azt írta állásfoglalásában, hogy a vállalkozáshoz való jogot ki kell békíteni más jogokkal, például a pihenéshez való joggal. Itt a kibékíteni szón van a lényeg, a tiltást ugyanis nehezen lehetne ennek nevezni.

A népszavazás ugyan demokratikus döntés, csakhogy

indulatból, a következmények felmérése nélkül nehéz jól dönteni,

és ahogy a brexit népszavazás is mutatta, könnyen születhet olyan döntés, amelyet később sokan megbánnak. Mellesleg a népszavazás eredménye nem is kötelezi majd semmire az önkormányzatot.

Borítókép: MTI/Balogh Zoltán

Elfogták a Beatles két tagját Szíriában

Persze nem a zenészekről van szó, hanem az Iszlám Állam két brit tagjáról. Arról lettek ismertek, hogy ők voltak több európai és amerikai fogoly őrei és kínzói. Négyen voltak, a foglyok ezért nevezték el őket Beatlesnek. A legismertebb közülük Dzsihád John volt, aki több túszt maga fejezett le.

A kurdok vezette felkelőszervezet, a Szíriai Demokratikus Erők tagjai fogták el a két brit terroristát, El Shafee Elsheikhet és Alexanda Amon Koteyt, még január elején. Azóta már át is adták őket az amerikaiak vezette koalíciós erőknek.

Az elfogásukról először beszámoló New York Times szerint a szudáni származású Elsheikh 2012-ben ment Szíriába. Mint sokan mások is, először egy, az al-Kaidához tartozó csoporthoz csatlakozott, később viszont, az Iszlám Állam előretörése után, átállt hozzájuk. Tagja volt annak a négy tagú, britekből álló csoportnak, amely

hónapokig őrizte és kínozta a foglyokat.

Ehhez a csoporthoz tartozott a ghánai-ciprusi származású Kotey is, aki közben terroristákat is toborzott az Iszlám Államnak Nagy-Britanniában.

Dzsihád John volt a csoport hóhéra

A csoport azután lett hírhedt, hogy több túszt kiváltottak az Iszlám Állam fogságából, ők pedig meséltek a kínzóikról. Több mint 20 túszt tartottak fogva, egyikükről, a dán fotós Daniel Rye Ottosenről szabadulása után könyv is megjelent (Puk Damsgaard írta, Az Iszlám Állam fogságában címmel magyarul is olvasható).

Innen derült ki, hogy

a túszok nevezték el Beatlesnek a fogvatartóikat,

mivel négyen voltak és brit akcentusuk volt. Valódi nevüket persze nem tudták, a két, most elfogott terroristát Paul és Ringo néven emlegették egymás között.

Válogatott módszerekkel kínozták a túszokat, majd azokat, akikért nem fizetett a kormányuk vagy családjuk, 2014 augusztusában elkezdték kivégezni. Az első áldozatuk az amerikai újságíró, James Foley volt, akit lefejeztek, a kivégzésről készült videót pedig nyilvánosságra is hozták.

A csoport legismertebb és a túlélők beszámolói szerint legkegyetlenebb tagja a kuvaiti származású Dzsihád John, valódi nevén Mohamed Emwazi volt. Őt még 2015-ben, célzott dróntámadásban megölték Rakkában.

Dzsihád John volt a terrorszervezet hóhéra,

ő végezte ki Foley-t is. Az amerikaiak szerint összesen 27 túszt fejezett le.

A „Beatles” negyedik tagja Aine Davis volt (őt nevezték George-nak a túszok), őt Törökországban tartóztatták le korábban, állítólag ott akart merényletet elkövetni.

A CNN szerint az elfogott terroristák arról is beszéltek már, hogy hol lehetnek áldozataik földi maradványai. Az is kiderülhet, hogy mi történt John Cantlie-vel, az utolsó európai tússzal, akit még 2012-ben raboltak el, később feltűnt pár propagandavideóban, de a sorsáról évek óta nem lehet semmit tudni.

A párizsi terrorista felmentését kérte az ügyvédje

Salah Abdeslam egy brüsszeli lövöldözés miatt áll most bíróság előtt. Ügyvédje eljárási hibákra hivatkozik.

2016 márciusában, néhány nappal a brüsszeli, a repülőtéren és a metrón végrehajtott terrortámadások előtt a rendőrök házkutatást tartottak egy lakásban a belga fővárosban. Itt három férfi tüzet nyitott rájuk – egyet közülük lelőttek, kettő elmenekült. Később derült ki, hogy egyikük Salah Abdeslam volt, akit egész Európában kerestek, ő volt ugyanis a 2015 novemberében, Párizsban elkövetett terrortámadás-sorozat egyetlen életben maradt merénylője. (A sejthez többen tartoztak még a párizsi merénylőkön kívül, közülük néhányan követték el aztán a brüsszeli terrortámadást.)

A lövöldözés miatt

Abdeslamot gyilkossági kísérlettel vádolják.

A párizsi terrortámadás miatt a belga hatóságok korábban kiadták az amúgy brüsszeli születésű, de francia állampolgár Abdeslamot Franciaországnak, ezért minden nap Párizs mellől vitték most át Belgiumba, a tárgyalásra. Abdeslam mindent tagadott, és azt is közölte, hogy nem válaszol a kérdésekre.

Abdeslam nem engedte, hogy felvétel készüljön róla a bíróságon
(MTI/EPA/AFP pool/Emanuel Dunand)

Ügyvédje viszont eljárási hibákra hivatkozva a felmentését. Azt mondta: egyrészt nem is lőtt a rendőrökre, másrészt több ügyészségi dokumentum is franciául íródott, nem flamandul, így nem felel meg a Belgiumban hatályos nyelvhasználati törvényeknek.

Az ügyvéd azt is mondta: nem szabad összemosni ezt a pert a párizsi terrortámadások ügyével, amelyben külön ítélet fog születni.

2015. november 13-án

hét helyszínen támadtak Párizsban az Iszlám Állam terroristái:

egy csoport több kávézónál és étteremnél lövöldözött, egy másik tagjai a Stade de France-nál robbantották fel magukat, három merénylő pedig a Bataclan klubban, egy koncert közben kezdett mészárlásba.

Salah Abdeslamot az MTI ugyan a merényletek „feltételezett főszervezőjeként” emlegeti, ez azonban messze áll a valóságtól, hiszen

a támadást Szíriában, az Iszlám Állam központjában tervelték ki és szervezték meg

– ahol ő sose járt. Az összes, a terrortámadásban részt vett merénylő szerepelt egy, hónapokkal a merényletsorozat előtt felvett propagandavideón, kivéve őt. A videón, amelyet a támadás után hoztak nyilvánosságra, foglyokat fejeztek le.

Sokkal inkább lehetne őt a dzsihádisták sofőrjének nevezni. A terrortámadás előtti hetekben fél Európát bejárta bérelt autókkal – többször járt Magyarországon is. A terroristák egy része ugyanis, a menekülthullámot kihasználva, a menedékkérők közé vegyülve érkezett Európába (vagyis nem igaz az a kormánysajtóban emlegetett állítás, hogy „a migránsok között toborzott merénylőket”).

Brüsszelben rendőrökre lőttek, amikor rájuk találtak
(MTI/EPA/Laurent Dubrule)

Abdeslam először augusztus 30-án járt Budapesten, ekkor két olyan terroristát vitt magával, akik közül az egyik a kávézókra támadó csoportban volt, a másik pedig a stadionnál robbantotta fel magát.

Szeptember elején újabb két embert vitt magával a Keleti pályaudvartól: Mohamed Belkaidot és Najim Laachraouit. Laachraoui lehetett a csoport bombaszakértője, ő a brüsszeli reptéren elkövetett terrortámadásban halt meg, 2016 márciusában. Belkaid pedig belga nyomozók szerint a sejt valódi parancsnoka volt. Őt lőtték le a brüsszeli lövöldözésben, ami miatt most Abdeslam bíróság előtt áll.

Pár nappal később Abdeslam ismét Magyarországon járt, ekkor a három, később a Bataclanban támadó terroristát vitte magával.

A terrortámadás előtt aztán ő bérelte azokat az autókat, amelyeket a merénylők használtak. Neki a stadionnál kellett volna felrobbantania magát, de ezt nem tette meg – a nyomozók azt valószínűsítik, hogy nem működött a bombamellénye. Ezután felhívta egy brüsszeli barátját, hogy jöjjön érte, majd eltűnt. 2016 márciusában bukkantak a nyomára, a lövöldözés után ugyan még elmenekült, de nem sokkal később elfogták.

Őrült meccsen a Philadelphia Eagles nyerte a Super Bowlt

Sokáig emlékezetes meccsen 41-33-ra verte a Philadelphia Eagles a New England Patriots csapatát a Super Bowlon, amelyen sorra dőltek a támadórekordok.

Két hete volt a két csapatnak, hogy felkészüljön a Super Bowlra, ezalatt meggyógyultak a kisebb sérülések, igaz, a héten sok Eagles-játékos beteg volt, Nelson Agholornak még infúziót is kellett adni.

Az utóbbi öt évben egyébként most negyedszer fordult elő, hogy az a két csapat játssza a Super Bowlt, amelyek megnyerték konferenciájukat, ráadásul az alapszakaszban mindkét csapat 13-3-as mérleggel végzett, sőt, majdnem ugyanannyi pontot is szereztek: a Patriots 458-at, az Eagles 457-et.

A fogadóirodák a címvédő Patriotsot tartották esélyesebbnek.

Ehhez persze az is hozzájárult, hogy az Eaglesben szezon közben megsérült Carson Wentz, és azóta Nick Foles az irányító. Pedig Foles, akinek évekkel korábban volt már rekordot jelentő hét passzolt touchdownos meccse, nem játszik rosszul, sőt, ő az első irányító, aki karrierje első három playoff-meccsén 100 fölötti passer ratinget ért el.

Az Eagles támadásai az úgynevezett run-pass option játékokra épülnek – vagyis amikor nem döntik el előre, hogy mi következik, hanem az irányítóra bízzák, hogy a játék elindítása után, a védelem mozgását olvasva válasszon: odaadja a futónak a labdát, vagy passzolni fog. És pont

ez volt az a játékelem, amellyel a Patriots védelme talán a leginkább sebezhető volt a szezonban.

Ehhez persze az is kell, hogy a támadófal megfelelő védelmet tudjon biztosítani. Az Eagles fala a legjobbak közé tartozott a szezonban, egyetlen gyenge pontja van: Jason Peters sérülése miatt Halapoulivaati Vaitai a baloldali tackle, itt lehetett keresnivalója a Patriotsnak.

A philadelphiaiaknál a Fletcher Cox vezette védőfal is kiemelkedő, így az is fontos volt, hogy ők mennyire tudják a korábbi meccsekhez hasonlóan szétszedni az ellenfél támadófalát.

Az Eagles védelem erejét jelezte, hogy az elmúlt négy meccsen legfeljebb tíz pontot szereztek ellenük.

Most viszont az egyik legkomolyabb ellenféllel kellett szembenézniük, Tom Brady személyében, aki idén főleg gyorsan elengedett, rövid passzokkal vezette csapatát, az ilyen játékokba a futókat is bevonva. Emellett persze ott van a csapatban a liga legjobb tight endje, Rob Gronkowski – azt is kíváncsian várták a szakértők, hogy vajon Malcolm Jenkins egy az egyben próbálja-e őt majd levédekezni, vagy mást találnak ki az Eaglesnél.

Mint mindig, most is hatalmas körítés vezette fel a meccset, az NBC 106 kamerával közvetítette, a himnuszt Pink énekelte.

Mindkét irányító jó passzokkal kezdte a meccset, és mindkét csapat első támadása mezőnygóllal ért véget. Az Eagles utána viszont két nagy játékot is be tudott mutatni: előbb a tavaly még a Patriotsban játszó LeGarrette Blount futásával, majd után Nick Foles 34 yardos passzát Alshon Jeffery kapta el – már az endzone-ban.

Az extra pont viszont kimaradt, vagyis 9-3-ra vezetett ekkor az Eagles.

Jöhetett a Patriots, egy lemaradó védő miatt itt is sikerült egy hosszú passz, ami azt is jelentette, hogy

először a Super Bowlok történetében mindkét irányító 100 yard fölé jutott már az első negyedben.

Mezőnygól-kísérletig jutott a Patriots, ez viszont az elejtett snap miatt kimaradt. A védők ezután megállították az Eagles támadását (ez volt az egyetlen punt a meccsen), jöhettek megint Bradyék. Jött is egy újabb jó passz, csakhogy ezután Brandin Cooksot úgy ütközte le a védője, hogy az elkapó agyrázkódás miatt kiszállt a játékból.

Harmadik kísérletre aztán trükközni próbált a Patriots, az elkapó Danny Amendola passzolt Bradynek – aki viszont elejtette a labdát.

Az Eagles újabb támadását viszont nem tudták megállítani, Blount 21 yardos futása újabb touchdownt jelentett. Ezúttal kétpontossal próbálkozott a csapat, de ez is sikertelen volt.

Rex Burkhead hosszú játéka után egy mezőnygóllal zárkózott a Patriots. A philadelphiaiak is szépen haladtak, már az első félidőben elérték a száz futott yardot, de aztán Foles hosszú passza után Duron Harmon interceptiont szerzett a felpattanó labdából a saját endzone-jánál.

A labdaszerzést pontokra váltotta a Patriots, az előző Super Bowl hőse, James White futott 27 yardról touchdownt – az extra pont itt is kimaradt.

Maradt még ideje az Eaglesnek, és Corey Clement nagy játékával el is jutottak az endzone-hoz. Itt harmadik kísérletnél valószínűleg joggal reklamáltak szabálytalanságot, de nem hatották meg a bírókat. Viszont megpróbálták negyedikre is, sőt, szinte lemásolták a Patriots korábbi trükkös játékát, csak sikeresebben: a csere tight end, Trey Burton passzát Foles elkapta az endzone-ban – soha nem volt még olyan játékos a Super Bowlokon, akinek passzolt és elkapott TD-je is lett volna. Eleve, irányítónak nem volt még elkapott touchdownja.

22-12-re vezetett így az Eagles a szünetben. Az is most először fordult elő a Super Bowlok történetében, hogy az előzetes várakozásokhoz képest kicsit meglepő módon,

mindkét csapat 300 támadóyard fölé jutott az első félidőben.

A félidei show főszereplője ezúttal Justin Timberlake volt, feledhető koncertje után folytatódhatott a meccs. A Patriots támadhatott először, elég könnyen végig is mentek a pályán, és Rob Gronkowski ötyardos elkapásával három pontra csökkentették a különbséget.

De jól jött előre az Eagles is, sőt, az újonc futó, Corey Clement újabb nagyszerű elkapása újabb philadelphiai touchdownt jelentett.

Meglepő módon azonban Bradyék is nagyon könnyen átrohantak az Eagles védelmén, többek között a nagyszerűen dolgozó támadófalnak köszönhetően. A drive végén Chris Hogan szerzett újabb touchdownt.

A Patriots védői (akik közül meglepő módon nem lépett pályára az egyik legjobb cornerback, Malcolm Butler, aki már a meccs előtt tudhatta ezt, hiszen végig zokogta a himnuszt) is engedték a yardokat, így már a harmadik negyedben megdőlt egy újabb rekord:

egyetlen Super Bowlon sem született annyi támadóyard, mint most.

Végül azonban az Eagles csak mezőnygólt tudott szerezni, hat pontra növelve a két csapat közti különbséget.

A Philadelphia egész szezonban nagyszerűen játszó védelme azonban a Super Bowlra teljesen összeomlott, megint gyorsan átmentek rajtuk a támadók, Gronkowski újabb elkapása és az azt követő extra pont pedig már azt jelentette, hogy átvette a vezetést a Patriots.

Az Eaglesnek tehát mindenképpen pontokat kellett szereznie, ennek tudatában pedig még saját térfelükön is megpróbálkoztak egy negyedik kísérlettel – sikeresen. Nagyon hosszú, drive-ot sikerült vezetniük, amelynek a végén Zach Ertz bevetődött a labdával az endzone-ba: 2 perc 20 másodperccel a vége előtt megint az Eagles vezetett, öt ponttal, mivel a kétpontos kísérlet nem sikerült.

Jöhetett megint Brady, de jött, a meccsen először, az Eagles védelme: Brandom Graham a meccsen először odaért Bradyhez,

kiverte a kezéből a labdát,

amelyet Derek Barnett szedett össze.

Három futás után az Eagles egy mezőnygóllal nyolc pontra növelte a különbséget. Egy perc öt másodperce maradt a Patriotsnak arra, hogy egyenlítsen, de ez nem sikerült, Brady utolsó, félpályáról elengedett passzát leütötték a védők: sokáig emlékezetes meccsen a Philadelphia Eagles nyerte az 52. Super Bowlt – történelme során először.

Fotó: MTI/EPA/Tannen Maury

Tom Brady 505 yardot (és három touchdownt) passzolt – ez Super Bowl rekord. Nick Foles szintén nagyszerűen játszott, ő 373 yardot és három TD-t passzolt – egyet pedig el is kapott. Őt választották a meccs MVP-jének is. Corey Clement 100 elkapott yardot szerzett, a másik oldalon Amendola 152, Hogan 128, Gronkowski 116 yardig jutott.

Még egy rekord megdőlt: soha, egyetlen meccsen sem értek el a csapatok ennyi támadóyardot (1151-et), mint most.

Borítókép: MTI/EPA/Craig Lassig

„Nem arról van szó, hogy a Fidesz-szavazókat kellene megtéríteni”

Mobilizálni kell a kormánnyal elégedetlen szavazókat, ezt mondta a Független Hírügynökségnek Heiko Kretschmer, az MSZP kampánytanácsadója. A német szakember több választási kampányban részt vett tanácsadóként, most azt gondolja, hogy az ellenzéknek közvetlenül kellene az embereket megszólítania, és ez szerinte a kormánypárti médiatúlsúly ellenére is megvalósítható. Az álhírek terjesztését etikai és szakmai szempontból sem tartja jónak.

Heiko Kretschmer
Fotó: FüHü

Régóta dolgozik kampánytanácsadóként Németországban, például az SPD-nek, a Német Szociáldemokrata Pártnak. Mikor adott nekik utoljára tanácsokat?

Nem csak az SPD-nek adtunk tanácsokat, Németországban mi vagyunk az egyetlen ügynökség, amely öt pártnak is tanácsadója volt. A legfontosabb, a legnagyobb projekt valóban az SPD-nél volt, a 2013-as Bundestag-választási kampányban adtunk tanácsokat. Amelyen 2005 óta a legjobb eredményt érték el.

A 2013-as kampánynak volt egy elég sajátos momentuma, Peer Steinbrückről, az SPD kancellárjelöltjéről olyan kép jelent meg a Süddeutsche Zeitung címlapján, amelyen bemutatott. Ehhez mit szólt?

Hogy te jó ég, mit csinál… Ez az ő személyes döntése volt. Azt is meg kell jegyeznem, hogy amikor először láttam a közösségi médiában a képet, akkor azt hittem, hogy hamisítvány. Fél órával később tudtam meg, hogy valódi.

Miért döntött most úgy, hogy az MSZP-nek dolgozik, nekik ad tanácsokat?

Az a benyomásom, hogy a tapasztalatunk, amelyet a különböző kampányok során szereztünk, Magyarországon nagyon hasznos lehet. Olyan kampányt tudunk folytatni, ami megszólítja az embereket, és nem csak a médiára támaszkodik.

A felmérésekből az látszik, hogy az utóbbi időben az MSZP folyamatosan veszített a népszerűségéből. Van már ötlete, hogyan lehetne ezt megállítani?

Először is, igen. Másodszor viszont túl korai volna már most arról beszélni, hogy mi minden történik majd a kampány során. Szerintem az a fontos, hogy az MSZP olyan témákkal érveljen, amelyek megmutatják, hogy Magyarországon egy másfajta politizálás is lehetséges, olyan, amellyel a párt választóit sikerül megszólítani és mobilizálni. Úgy látjuk, hogy

az MSZP az a párt, amely a legkevésbé tudta mozgósítani a szavazóit.

Ez azt jelenti, hogy ha sikerül a potenciális MSZP-szavazókat meggyőzni, hogy ténylegesen is szavazzanak, akkor azért már jobban néznek ki az eredmények.

Azt is nyilvánvalóvá kell tenni, hogy az MSZP-t időközben már egy más politizálás jellemzi.

Mit ért ez alatt?

Például ennek kinyilvánítása a Párbeszéddel való szövetség, a döntés, hogy Karácsony Gergely lesz a miniszterelnök-jelölt.

Négyévente a választók leadják a szavazatukat, aztán a politikusok vagy betartják, amit ígértek, vagy nem. Itt a miniszterelnök-jelölt az emberekkel együtt szeretne politizálni, és a magyar politikát velük együtt szeretné alakítani. Ez az MSZP szempontjából egy jelentős váltás.

Néhány hete egy interjúban azt mondta, hogy szükség lenne némi populizmusra a baloldalon is. Mit értett ezen?

Mindent persze nem fogok elmondani, amit a következő 68 napban tervezünk, de alapvetően arról van szó, hogy

a politikát úgy kellene elmagyarázni, hogy köze legyen az emberek mindennapi életéhez.

Vannak ellentmondások, amit a magyarok tapasztalnak, még a Fidesz-szavazók is, például, hogy az oktatás és az egészségügy állapota nem elfogadható, vagy hogy a magyarok kétharmada nincs olyan anyagi szinten, hogy megfelelő életet tudjon élni. Sokan keményen dolgoznak minden nap, mégsem tudják eltartani a családjukat.

Ezt tematizálni kell, és erre válaszokat kell találni. Ezeket a lehető legegyszerűbben, adott esetben kihegyezve kell megfogalmazni.

Az elmúlt hetekben az oktatás és az egészségügy témája egyre többször került elő ellenzéki politikusok megszólalásaiban. Ez már az Ön hatása?

Nem (nevet). Én csak tanácsadó vagyok.

Fotó: FüHü

Ha a Fidesz kommunikációját nézzük, akkor azt látjuk, hogy náluk a valóság nem mindig számít. Ön mit gondol az álhírek terjesztéséről egy kampányban?

Ez a kérdés komoly etikai megfontolásokat is felvet. Etikai nézőpontból semmire nem tartom ezeket. Szakmai szempontból azt mondom, hogy

hosszú távon károsak,

az USA példáján is láthatjuk, hogy a Trump-kampány bizonyos elemei időközben már ellene fordulnak.

Rövid távon azt kell mondani, hogy adott esetben bizonyos társadalmi csoportokban, amelyek egy zárt közegben élnek, ahol akár a tényeket figyelmen kívül lehet hagyni, akkor az álhírek, ha megfelelő emberek megfelelő módon használják őket, akár sikeresek is lehetnek. De ez csak olyan csoportok esetében működik, amelyek nagyon elszigeteltek. Így aztán a baloldal vagy a politikai közép, a felvilágosodott, városias polgárság kevésbé nyitott erre, az ő körükben ez kevésbé működik egy választási kampányban is.

Szóval ez olyan embereknél működik, akik egyfajta buborékban élnek? Mit gondol, ezeket az embereket el lehet érni más információkkal is? Egyáltalán, ők célpontjai mondjuk a magyar ellenzék kommunikációjának, meg akarják őket győzni?

Nem minden esetben. De azt hiszem, hogy ha a motivációt is megnézzük, az érzelmi mozgatórugókat, hogy miért mozognak ilyen buborékokban, akkor lehet utakat találni. Néhány esetben

az ilyen buborékban való mozgás egy kísérlet arra, hogy választ találjanak olyan kérdésekre, amelyek bizonytalanságot okoznak:

globalizáció, kultúrák találkozása, digitalizáció, a munka világában zajló változások. Ha ilyen elbizonytalanító trendek jelennek meg, akkor nagy a kísértés arra, hogy egy buborékba zárkózzon az ember, ahol bizonyosságokat talál, egyszerű válaszokkal ezekre a kérdésekre.

Tehát a politikusoknak arra kell kísérletet tenniük, hogy az elbizonytalanodás gyökereihez jussanak el, és az emberekkel erről beszéljenek. Akkor sikerülhet kivezetni a buborékokból azokat, akik nem egy ideológiai torzulás révén kerültek be ezekbe, hanem csak nem látnak tisztán.

Ehhez ugye el kell érni ezeket az embereket. A magyarországi médiahelyzet viszont, különösen vidéken, egyre kevésbé ad erre lehetőséget. Hogyan akarják eljuttatni az üzeneteiket?

2002-ben Bundestag-választások voltak Németországban. Három hónappal a választás előtt mindenki leírta az SPD-t a közvélemény-kutatások alapján. Gerhard Schröder akkor azt a döntést hozta, hogy az iraki háború ellen indít kampányt. A német média 95 százaléka kritizálta ezért, hogy populista és Amerika-ellenes, és hogy egy kormány ilyet nem tehet. Négy héttel a választások előtt több százezer ember tüntetett Berlinben. Aztán mégis ő nyerte a választást.

Több hasonló példát is lehetne hozni, de az nyilvánvaló, hogy egy társadalomban, ha sikerült a politikai vitának egy bizonyos formáját beindítani, akkor az emberek személyes, egymás közti kommunikációja, a családon belül, barátok között, munkahelyeken folytatott beszélgetések fontosabbak, mint bármi más, ami a médiában megjelenik, vagy az interneten történik.

Ezért gondolom azt, hogy

bár valóban komoly hátrányt jelent a magyarországi médiahelyzet jelenlegi állapota, de van lehetőség üzenetek megfogalmazására, emberek megszólítására,

és arra, hogy el is érjük őket.

Tehát azt gondolja, hogy az óriásplakátokon, tévé- és egyéb hirdetésekben folyó, a menekültekről vagy Soros Györgyről szóló kampány ellen személyes kommunikációval kell küzdeni?

Igen, sőt, azt gondolom, hogy az ilyen kampányok saját magukat is megölhetik. Vannak érdekes vizsgálatok, amelyek szerint át nem látható médiaviszonyok között, például az internetes kommunikációhoz kapcsolódóan, a személyes kommunikáció hatása jelentősen növekszik. Ez érdekes módon még az internet világára is igaz.

Egy Facebook-poszt hatása ezerszer fontosabb, ha az valaki olyantól jön, akit az illető személyesen is ismer. Nem azt mondom, hogy a többi hatástalan, de itt a bizalomról van szó, a politikai viták véleményalkotó jellegéről, amelyek során lehet mobilizálni a szavazókat.

Fotó: FüHü

Az izgalmas az, hogy ebben az országban a Fidesz már jó néhány éve a szavazók egy kisebbségi arányával tesz szert többségre. Ez két dolog miatt van így. Egyrészt

sikerült demobilizálni az ellenfeleket, elvették az önbizalmukat,

a hitüket a saját politikájuk sikeres megvalósításában, illetve a magyar választási rendszer sajátosságai miatt a megosztott ellenzék nem tud többséget létrehozni.

Most az ellenzék közeledik egymáshoz, és elkezdi megfogalmazni a saját üzeneteit. Van egy olyan miniszterelnök-jelölt, aki nem herceg akar lenni, hanem első polgár.

A döntő kérdés az, hogy a magyaroknak azon többségét, akiket nem győzött meg a Fidesz teljesítménye, április 8-án sikerül-e rávenni arra, hogy elmenjenek szavazni.

Vagyis nem arról van szó, hogy a Fidesz-szavazókat kellene megtéríteni. A magyarok többségét szolgáló politikát kell megvalósítani.

Ha már a közösségi médiát említette, Ön szerint ennek kulcsszerepe lesz a kampányban?

Igen, azt gondolom, hogy a közösségi média fontos eszköze az üzenetek közvetítésének. Emellett az emberek mozgósításában is hasznos lehet, különösen akkor, ha a média többsége nem tisztességes módon tudósít.

Amit eddig tapasztalt, az alapján a magyar ellenzéki politikusok tudatosan használják a közösségi médiát?

Tekintsünk inkább előre… A különleges magyarországi politikai helyzet természetesen a közösségi médiában is tükröződik. A Fidesz kommunikációja itt is megmutatkozik. Ha baloldali populizmusról beszélünk, akkor ehhez az ellenzék oldalán a közösségimédia-használatnak is hozzá kell járulnia.

A kampány hivatalosan február 17-én kezdődik majd. Mit tanácsolt, jöjjön ki aznap valamilyen nagy dobással az ellenzék?

Az a benyomásom, hogy február 10-én fog történni valami nagy dolog. Az MSZP szempontjából ez egy fontos nap lesz, meg kell erősíteniük, hogy létrejött a szövetség, hogy a viták ellenére létrejött egy egység a változtatás szándékáról, hogy van egy baloldali erő, amely kész arra, hogy ezt a változtatást megvalósítja.

Belebukhat Trump a különleges ügyész vizsgálatába?

A vizsgálat már nem elsősorban arról szól, hogy mennyire avatkoztak be az oroszok az elnökválasztásba, hanem arról, hogy az elnök akadályozta-e a nyomozást. A különleges ügyész, Robert Mueller sorra hallgatja meg Trump legközelebbi munkatársait, és már az elnököt is szeretné. Az is kiderült: azután, hogy Trump leváltotta a vizsgálatot eredetileg vezető James Comey FBI-igazgatót, Muellert is ki akarta rúgatni.

Fotó: MTI/EPA/Gian Ehrenzeller

Eddig négy ember ellen emelt vádat a Robert Mueller vezette bizottság: Michael Flynn, Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadója; Paul Manafort volt kampányigazgató; a helyettese, Rick Gates; valamint a korábbi kampánytanácsadó George Papadopoulos ellen.

Közülük a CNN szerint Rick Gates, bár először ártatlannak vallotta magát, hajlandó együttműködni Muellerrel – neki egyébként nem csak a kampányban volt szerepe, Trump beiktatási bizottságában is fontos posztja volt.

Folyamatosan zajlanak a meghallgatások is: Mueller beszélt már Daniel Coats nemzeti hírszerzési igazgatóval, Mike Pompeo CIA-igazgatóval, Reince Priebusszal, Trump volt kabinetfőnökével, az elnök vejével és tanácsadójával, Jared Kushnerrel, a volt FBI-igazgató James Comey-val, valamint legutóbb, első kormánytagként Jeff Sessions igazságügyi miniszterrel. A következő pedig várhatóan Steve Bannon volt stratégiai tanácsadó lesz, valószínűleg már a héten.

Jeff Sessions
Fotó: MTI/EPA/Michael Reynolds

Sessions meghallgatása a Vox értékelése szerint teljesen logikus és régóta várható volt, hiszen

ő az ügy egyik kulcsfigurája:

a kampány alatt külpolitikai tanácsadó volt, vagyis tudnia kellett az oroszok megkereséseiről, miniszterként pedig ő felügyeli az FBI-t is, amely elindította a vizsgálatot.

Ő maga is keveredett korábban ellentmondásokba: még a miniszterjelölti meghallgatásán azt mondta, nem kommunikált az oroszokkal a kampány alatt – aztán kiderült, hogy kétszer is találkozott az orosz nagykövettel. Később azt mondta, félreértette a kérdést, de állítólag ez is közrejátszott abban, hogy tavaly márciusban bejelentette, semmilyen szinten nem ellenőrzi a vizsgálatot.

Sessions meghallgatása Muellernél, amelyről a New York Times számolt be, órákon át tartott. Őt is főleg arról kérdezték, hogy mivel indokolta Trump James Comey kirúgását, és miért akarta azt, hogy mindenképp egy hozzá lojális ember vezesse az orosz vizsgálatot.

Ezek a kérdések már egyértelműen annak a jelei, hogy

Muellert egyre inkább az érdekli: akadályozta-e az elnök az igazságszolgáltatás munkáját.

Márpedig, ha végignézzük, hogy mi minden történt az elmúlt egy évben a vizsgálattal kapcsolatban, akkor okkal merülhet fel a gyanú.

Michael Flynn ügyével kezdődött az egész. A hivatalos indoklás szerint őt azért váltották le alig 24 nap után nemzetbiztonsági tanácsadói posztjáról, mert félrevezette Mike Pence alelnököt azzal kapcsolatban, hogy miről beszélgetett az orosz nagykövettel a kampány alatt. Az is kiderült, hogy Flynn már tavaly január 24-én, titokban találkozott az FBI nyomozóival, akik az orosz beavatkozást eredetileg vizsgálták.

Kirúgásának másnapján aztán

Trump megkérte James Comey-t, hogy „engedje el” a Flynn elleni vizsgálatot

– ezt Comey a kongresszusi vizsgálóbizottság előtt, eskü alatt vallotta (az orosz beavatkozást ugyanis egy ilyen bizottság is vizsgálja). Az akkori FBI-igazgatót Trump már korábban is győzködte, „lojalitást” kért tőle, március végén pedig a hírszerzés két legfontosabb vezetőjét, Daniel Coatsot és Mike Pompeót kérte arra, hogy győzzék meg Comey-t, állítsa le a vizsgálatot. (Mint láthattuk, Mueller már őket is meghallgatta.)

James Comey
Fotó: MTI/EPA/Shawn Thew

Mindez nem vezetett sikerre, a vizsgálat folytatódott. Május 9-én aztán Trump leváltotta az FBI-igazgatót, hivatalosan azért, mert „nem megfelelően kezelte” a Hillary Clinton email-botránya ügyében folyó vizsgálatot.

Ezután azonban az FBI munkáját felügyelő igazságügyi minisztérium Robert Muellert nevezte ki, hogy különleges ügyészként folytassa a vizsgálatot – ne feledjük, ez már bő két hónappal azután volt, hogy Jeff Sessions kivonta magát a nyomozás felügyelete alól. Muellert így Sessions helyettese, Rod Rosenstein nevezte ki.

Az elnök pár nappal később dühösen nekitámadt a miniszternek, hogy miért nevezték ki Muellert, állítólag Sessions menesztése is felmerült. Sőt, a New York Times információi szerint tavaly júniusban

Trump magát Muellert is ki akarta rúgatni.

Ezt ő maga nem tehette meg, a minisztériumot kellett volna rávennie. Egyik vezető jogászát, a régi republikánus Donald McGahnt bízta meg ezzel a feladattal, ő viszont azt mondta: inkább felmond. Trump így letett a tervről. McGahn más vezető Fehér Ház-i hivatalnokoknak azt mondta, Mueller kirúgásának katasztrofális hatása lenne Trump elnökségére. A kiszivárgott hírre Trump a maga módján reagált, szerinte ez csak „fake news”.

Robert Mueller
Forrás: Wikimedia Commons

Ugyanakkor az FBI-ra folyamatosan próbált nyomást gyakorolni. Júliusban például Andrew McCabe igazgatóhelyettes kirúgását követelte, majd egy, szintén a napokban megjelent hír szerint a Comey kirúgása után kinevezett igazgatót, Christopher Wrayt akarta rávenni, hogy távolítson el olyan embereket, akiket ellenfelének gondolt (köztük McCabe-et), és hozzá lojálisakat vegyen fel. Wray azonban válaszul szintén a lemondásával fenyegetőzött.

Az 1996 óta az FBI-nál dolgozó McCabe márciusban egyébként amúgy is nyugdíjba menne, végül azonban nem várta ezt meg: hétfőn váratlanul bejelentette lemondását. Sarah Huckabee Sanders, a Fehér Ház szóvivője közölte: Trumpnak semmi köze nem volt a lemondáshoz. A CBS-nek azonban egy forrás azt mondta: McCabe-bel közölték, hogy távoznia kell.

Mindezek után most ott tartunk, hogy, ahogy a Washington Post elsőként megírta,

Mueller Trumpot is ki akarja hallgatni.

Az elnök amúgy folyamatosan tagadta, hogy törvényt sértett volna, szerinte Comey kirúgásával nem akadályozta az igazságszolgáltatást, és csak boszorkányüldözés zajlik ellene. Később aztán felvett egy új jogászt, Ty Cobbot, aki meggyőzte: jobban jár, ha együttműködik. Most már azt mondta, „örömmel” venne részt egy eskü alatt történő meghallgatáson. Ennek feltételeiről a csapata még tárgyal Mueller embereivel, így még nem lehet tudni, mikor kerülhet rá sor.

Vallomástételre több lehetőség is van: az elnök jogászai először valószínűleg azt ajánlják fel, hogy Trump írásban válaszol Mueller kérdéseire, de ezt ő szinte kizárt, hogy elfogadja. A másik opció, hogy személyes meghallgatásra kerül sor, ahol ott lehetnek Trump ügyvédei is. Amennyiben ezt elutasítják, akkor viszont Muellernek megvan a jogköre arra, hogy idézést adjon ki az elnök ellen, akinek így egy esküdtszék előtt kellene vallomást tennie.

A Washington Post szerint ugyanakkor

Trump tanácsadói és barátai közül többen attól tartanak, hogy az elnök a habitusa miatt bajba kerül egy személyes meghallgatás alatt,

ugyanis ritkán fogalmaz pontosan, szeret túlozni, és nem egyszer volt már rá példa, hogy meglehetősen szabadon kezelte a valóságot. Muellernek viszont rendelkezésre áll többek között Comey, Sessions és Flynn vallomása is.

Fotó: MTI/EPA pool/Kevin Dietsch

Ahhoz, hogy Trumpot valóban megvádolják az igazságszolgáltatás akadályozásával, azt is bizonyítani kell, hogy „bűnös szándékkal” tette ezt. Ahogy a Foreign Policy írja: azt kellene például bizonyítani, hogy azért rúgta ki Comey-t és támadta az FBI bizonyos vezetőit, mert tanúskodhattak volna ellene. A Lawfare szakértői szerint mindenesetre az elmúlt egy év eseményeiből valóban kirajzolódik egy olyan kép, hogy az elnök próbálja akadályozni az igazságszolgáltatás munkáját, de a stáb ellenállása miatt nem igazán képes rá.

Így aztán az ügy folytatása azon is múlik, hogy Trump hogyan szerepel a meghallgatáson. Meg persze azon, hogy saját pártja mit gondol az ügyről.

A Kongresszusban ugyanis a republikánusok vannak többségben, vagyis, csak ők tudják impeachment során megbuktatni az elnököt.

Ez a helyzet várhatóan az idei kongresszusi választások után sem változik jelentősen, vagyis ki lehet jelenteni: akármire is jut Mueller vizsgálata, Trump addig marad hatalmon, amíg saját pártja nem fordul ellene.

Sztriptíz-gate Izraelben – belebukik-e a fia újabb botrányába a miniszterelnök?

Korrupciógyanús ügyről beszélt Jair Netanjahu, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök fia, miután részegen sztriptízbárokat látogatott meg két barátjával. Ez két és fél éve történt, de most nyilvánosságra került róla egy felvétel. Benjamin Netanjahu ellen több nyomozás is folyamatban van, korrupció gyanújával, de eddig mindent megúszott.

„Apám 20 milliárd dolláros üzletet intézett el a te apádnak, te meg itt 400 sékelen vitatkozol velem?”

ezt mondta Jair Netanjahu egy barátjának egy kocsiban, miután eljöttek egy sztriptízbárból. A beszélgetésből az is kiderült: valójában azt akarta, hogy a barátja fizessen neki egy prostituáltat.

Jair Netanjahu
Forrás: Facebook

2015 nyarán készült a néhány napja nyilvánosságra került felvétel, Jair Netanjahu mellett Ori Maimon és Roman Abramov volt a kocsiban, valamint egy testőr és egy sofőr – állítólag ő vette fel a beszélgetést.

Amelyben a három barát részegen megalázó kifejezésekkel beszélt nőkről, azzal büszkélkedtek, melyikük mennyi pénzt költött sztriptíztáncosokra, Jair Netanjahu pedig még akkori barátnőjét is „felajánlotta”, hogy egyik barátja szexelhet vele, ha fizet neki. A testőrrel közben pedig úgy viccelődtek, hogy

megölik, ha bárkinek elmondja, amiket hallott.

A beszélgetésből még kisebb diplomáciai bonyodalom is támadt, mert Jair Netanjahu azt is mondta: „gyerünk, hívd már meg azokat a japán lányokat” – a japán követségen pedig a Jediót Ahronót szerint telefonálgatni kezdtek a felvétel nyilvánosságra kerülése után, hogy kikre gondolhatott.

A nők megalázásából valószínűleg nem lett volna nagy politikai botrány, még úgy sem, hogy a sztriptízbár tulajdonosa elárulta: a miniszterelnök fia rendszeres vendég náluk, és mindig a hátsó ajtón ment be, a biztonsági személyzetével együtt. Az aranyifjak életét élő Jair Netanjahunak ugyanis korábban is volt botránya bőven: például bemutatott egy nőnek, aki számonkérte, hogy nem takarít fel a kutyája után, vagy épp egy antiszemita összeesküvés-elméleteket idéző posztot osztott meg a Facebookon, ami szerint

Soros György a gyíkembereken keresztül irányítja a világot.

Az is csak kisebb vihart kavart volna, hogy kiderült: a titkosszolgálat embere fuvarozta két sztriptízbár között a fiúkat, pedig miniszterelnökök gyerekei korábban soha nem kaptak védelmet a Sin Béttől, Netanjahu fiai az elsők.

A 20 milliárdos üzlet emlegetésére viszont mindenki felkapta a fejét.

Ezt ugyanis Jair Netanjahu Ori Maimonnak mondta, az iparmágnás Kobi Maimonnak, márpedig neki kimondottan kedvező volt egy gázkitermelésről szóló egyezmény, amelyért

Benjamin Netanjahu is sokat lobbizott.

Az egyezményre a támogatói szerint azért volt szükség, mert csak így lehet biztosítani a folyamatos kitermelést, bírálói szerint viszont megdrágítja a gázt, és csak az érintett cégek (és tulajdonosaik) járnak jól vele.

Azt, hogy komoly ügyről van szó, Netanjahuék viselkedése is jelezte. Szokatlan módon Jair Netanjahu kiadott egy bocsánatkérő közleményt, pedig ilyet korábbi botrányai után soha nem tett. Igaz, azt is írta benne, hogy csak viccelt, és fogalma sem volt róla, hogy zajlott az üzlet.

Fotó: MTI/EPA/AP pool/Sebastian Scheiner

A Háárec szerint először még a miniszterelnök is elítélte fia viselkedését, szerinte ízléstelen volt, és csak a részegsége miatt viselkedett így, ők nem ilyennek nevelték (ennek némileg ellentmond, hogy korábbi alkalmazottak szerint felesége is többször megalázta őket). Ugyanakkor azt is mondta: így beszélnek a fiatal fiúk. Ez egyébként sokak számára Donald Trump védekezését idézte fel: amikor egy nyilvánosságra került felvételen arról beszélt, hogyan zaklatott nőket, ő azt mondta, ez csak amolyan öltözői beszéd volt.

A szokatlan reakciót, hogy Benjamin Netanjahu védekezik, hamarosan azonban a szokott módon a visszatámadás követte.

Nekiesett a médiának, hogy miért hozták nyilvánosságra a felvételt,

és meg is kérte Ajelet Saked igazságügyi minisztert, hogy indítson vizsgálatot, nem sértett-e jogokat a felvétel kiszivárogtatása, és hogy nem kellene-e törvény hozni az ilyesmi ellen. Ezután több minisztere is kikelt a felvétek nyilvánosságra hozása ellen – a korrupciógyanút viszont egyikük sem említette.

Az izraeli törvények szerint egyébként egy beszélgetésről való felvétel készítéséhez elég az egyik fél beleegyezése, de ha egyik résztvevő sem tud róla, akkor illegális, börtönnel is büntethető.

A felvétel miatt el is indult egy rendőrségi vizsgálat.

A botrány azonban komolyan érintheti a Netanjahu-családot. A fiú megjegyzése ugyanis bizonyítékot jelent azoknak, akik szerint a miniszterelnök sokszor a saját érdekei miatt lobbizik bizonyos dolgok mellett. Több ügyben nyomozás is zajlik ellene (és felesége ellen is), különféle iparmágnásokkal való korrupciógyanús kapcsolatai miatt.

Szavaz a Netanjahu-család
Fotó: MTI/EPA/Pool/Uriel Sinai

Itt válik fontossá a harmadik barát a kocsiban, Roman Abramov. Ő ugyanis közeli munkatársa egy ausztrál mágnásnak, James Packernek, a Times of Israel szerint pedig a nyomozások során azt is vizsgálják, hogy ő milyen kapcsolatban áll a miniszterelnökkel, a gyanú szerint ugyanis drága ajándékokat adott neki.

A korrupciós ügyek miatt folyamatosak a tüntetések az országban,

szombaton is több ezren demonstráltak, Netanjahu-ellenes jelszavakat skandálva.

A miniszterelnök mandátuma azonban 2019 novemberéig tart, a nyomozás pedig nagyon lassan halad. Könnyen lehet, addig nem jut el a vádemelési szakaszba (ha eljut odáig egyáltalán), akkor pedig Netanjahu könnyen kitöltheti hivatali idejét. Ami azt is jelentené, hogy ő lesz Izrael legtöbb időt hivatalban töltött miniszterelnöke, megelőzve az alapítók egyikét, David Ben-Guriont.

Gépfegyverrel ejtettek túszokat a lánykollégiumban

45 éve kezdődött a legsúlyosabb magyarországi túszdráma: 1973. január 7-én két fegyveres fiú, a Pintye testvérek 15-16 éves diáklányokat ejtettek túszul Balassagyarmaton. Öt nap után az egyik túszejtőt lelőtték, a másik megadta magát. A túszdrámáról a Kádár-korszakban hivatalosan sokáig nem lehetett beszélni – utána pedig mítoszokat gyártottak köré.

1973. január 7-én, vasárnap este 10 óra körül két fiatal fiú sétált be a balassagyarmati Geisler Eta középiskolai lánykollégiumba. A 19 éves Pintye András és 17 éves öccse, Pintye László apjuktól lopott fegyverekkel 14 lányt ejtett túszul. Külföldre akartak menni, így akarták elérni, hogy kiengedjék őket, ehhez rengeteg pénzt (egymillió amerikai dollárt, négyszázezer svájci frankot, százezer nyugat-német márkát), valamint még több fegyvert követeltek.

A túszejtők követelései
Forrás: Nógrád Megyei Levéltár / nogradarchiv.hu

A túszejtéshez az előző évi, müncheni olimpián történt túszdráma adta az ötletet, amikor palesztin terroristák törtek be az izraeli sportolók szállására. A balassagyarmati kollégiumban eredetileg 20 lány volt, de hatnak sikerült a WC-n keresztül kiszöknie. Ők mentek el a rendőrségre, ahol először nem is akartak hinni nekik, aztán kiküldtek egy járőrt, akit a Pintye fivérek lövésekkel fogadtak.

A túszdráma öt napig tartott, az irányítást a helyi rendőröktől hamar átvették a Budapestről érkező belügyi vezetők, odament Biszku Béla, de

még Kádár János is kapott jelentéseket.

Ahogy az akkor Balassagyarmaton élő, és a kollégiummal szemben lévő tanácsházán dolgozó Finta Kata Túszdráma Balassagyarmaton című könyvében írja: „A várost ellepték idegenből érkezett egyenruhás rendőrök és civil ruhás nyomozók. Az egész akciót az országos szervek irányították, külön parancsnok irányításával. Ezért történhetett meg, hogy a városi rendőrkapitány is ott posztolt a városháza sarkán, együtt a többi helyi rendőrrel.”

Ezt a közleményt akarták beolvastatni a rádióban
Forrás: Nógrád Megyei Levéltár / nogradarchiv.hu

A kollégium környékét lezárták, az ügyről hírzárlatot rendeltek el. A túszejtők nyilvánosságot követeltek, még egy „közleményt” is írtak, amit a rádióban akartak beolvastatni, de a sajtó nem számolhatott be az ügyről.

Jellemző, hogy még a Munkásőrségen is csak pletykákból értesültek arról, mi történt, egy jelentés szerint nem is voltak pontos információik, hiszen azt írták a helyi pártbizottságnak: „Balassagyarmat térségében 10–15 fős fegyverrel is rendelkező csoport több személyt tart fogságában, és zsaroló követelésekkel lép fel a kormánnyal szemben”.

Ugyanakkor persze

hamar elterjedt a túszejtés híre, hiszen mindenki erről beszélt – csak épp kevés volt a pontos információ.

Éppen ezért Finta Kata könyve is több pontatlanságot tartalmaz, de erről majd kicsit később.

A szoba helyszínrajza
Forrás: Nógrád Megyei Levéltár / nogradarchiv.hu

Az biztos, hogy néhány nap után, amikor a két fiú nem figyelt, az egyik lány kiugrott az ablakon (az első emeleten voltak). Öt nap és folyamatos tárgyalások után (amihez közvetítőnek Samu Istvánt, a balassagyarmati kórház pszichiátriai és neurológiai osztályának vezető főorvosát kérték fel – vele küldtek be kintről némi élelmiszert és vizet is) végül egy mesterlövész lelőtte az idősebb Pintye fiút, öccse pedig megadta magát.

Az újságokban ezután jelent meg az első hír – mindegyikben ugyanaz, az MTI alapján. A megyei napilap például csak a 8. oldalán közölte az alig pár soros, Fegyveres banditákat tettek ártalmatlanná Balassagyarmaton című írást. Ahogy írják:

A cikk a megyei lapban a túszdráma után

 „a rendőri intézkedések során a banditatámadás szervezőjét, a fegyveres Pintye Andrást megsemmisítették, társát, Pintye Lászlót letartóztatták”.

Pintye Lászlót hetek alatt elítélték, májusban már a jogerős ítélet is megszületett. Mivel nem volt még 18 éves, ezért a maximálisan kiszabható 15 évet kapta. A testvérek négy barátját is elítélték, volt, akit több évre, mert beszéltek nekik arról, hogy mire készültek, mégsem jelentették fel őket.

Az ügynek azonban itt nem volt vége. Hivatalosan továbbra sem lehetett beszélni róla, de persze mindenkit érdekelt, ezért terjedt a hír. A nyugati sajtóba is eljutott: február elején a német Spiegel is megírta a történetet, igaz, sok téves információval, például azt írták, hogy valahogy bekerült egy rendőrkutya is a szobába, és azzal dulakodva került Pintye András az ablakhoz, ahol aztán lelőtte a mesterlövész.

Mivel egy idő után már nem lehetett tovább titkolni, néhány év után a rendszer úgy döntött, hogy a saját szája íze szerint alakítja a közbeszédet a túszdrámáról, így kapott lehetőséget Végh Antal arra, hogy könyvet írjon az esetről – ez lett a Könyörtelenül, aminek

kevés köze volt a valósághoz,

és ugyanez elmondható a könyvből készült Túsztörténet című filmről is. Később aztán a korszak bűnügyi „sztárriportere”, Szabó László a 13 nyomozó 33 esete című, 1989-ben megjelent könyv egyik fejezetét is a túszdrámának szentelte, ott Lápossi Lőrinc alezredes mesélt a Balassagyarmaton történtekről.

A túszdráma helyszíne
Forrás: Nógrád Megyei Levéltár / nogradarchiv.hu

A túszdráma után viszont több mint 40 évnek kellett eltelnie, hogy kiderüljön, mi is történt valójában – 2015-ben jelent meg ugyanis Hatala Csenge Hírzárlat című könyve, amely levéltári források és az egykori túszokkal készült interjúk alapján készült. Sőt, Pintye Lászlót is megtalálta:

ő volt az egyetlen, akivel az egykori túszejtő szóba állt.

Ezekből a beszélgetésekből aztán kiderült, hogy nem minden úgy történt, ahogy évtizedeken keresztül sokan állították.

A két fiút például a Kádár-rendszerben fasiszta bűnözőnek akarták beállítani, mintegy igazolva, hogy a szocializmus Magyarországán más nem követhet el ilyen bűnt. Szabó László könyve szerint a Pintye testvérek „a fajelmélet hívei lettek, fasiszta felfogásuk táptalaj lett antiszemita nézeteikhez is, amelyeket nyíltan hangoztattak”, és azért akartak Görögországba szökni, mert ott egy szélsőjobboldali junta volt hatalmon. A történet igazolásához a könyvben még teljesen életszerűtlen párbeszédeket is a két fiú és barátaik szájába adtak.

A túszejtők fegyverei
Forrás: Nógrád Megyei Levéltár / nogradarchiv.hu

Hogy valóban voltak-e szélsőjobboldali nézetei a két későbbi túszejtőnek, azt nem lehet biztosan tudni. Voltak erre utaló jelek – de az is lehet, hogy ezekkel „csak” lázadni akartak a szüleik ellen. Ami biztos:

a Pintye testvérek apja a Határőrségnél dolgozott párttitkárként,

és a megye egyik legnagyobb hatalmú funkcionáriusa volt, akitől sokan tartottak, emiatt a gyerekei sok mindent megtehettek. A két fiú egyik tanára korábban az Indexnek azt mondta: „A fiúk a tanítványaim voltak, ha volt kedvük, jöttek iskolába, ha nem, nem. Nagyon feltűnőek voltak a kopasz fejükkel, hiszen akkor még senki sem borotválta kopaszra a fejét, ráadásul ez a téli szünetben volt. De

a szülők érinthetetlenek voltak,

és persze mindent megtettek az iskolának. Minden ünnepségre jött a katonaság, kifestették az iskolát, kirándulásra vitték a gyerekeket, szóval nem lehetett a fiúkhoz nyúlni. Ők külön kategóriát képeztek a városban, úgy éltek, mint a fáraók. Elképzelni sem lehet, hogy mit jelentett akkor ez a pozíció, nemcsak párttitkár volt az apjuk, hanem alezredes is, miközben a gyerekeikkel nem törődtek.”

A fiúk nem csak az iskolában voltak kivételezett helyzetben:

gyakorlatilag bármit megtehettek, semminek nem volt következménye.

Finta Kata több olyan esetet is leírt könyvében, hogy még bűncselekményeket is eltussoltak nekik – például, amikor a szomszédjuktól loptak. De amikor illegálisan átmentek Csehszlovákiába, akkor sem őket, hanem az esetet jelentő határőrt büntették meg.

Apjuk azonban egyszer csak úgy döntött, hogy az idősebb fiúnak dolgoznia kell. Finta Kata szerint Budapesten egy gyárban szerzett neki munkát, ahonnan viszont Pintye András hamar eltűnt. Dolgozni ugyanis ő egyáltalán nem akart, annyira, hogy Hatala Csenge szerint egyszer sósavat öntött a kezeire, hogy ne kelljen.

Emiatt viszont az apja már azzal fenyegette, hogy hogy beutaltatja a kórház idegosztályára, vagy elküldi katonának. Január elején kellett volna sorozásra mennie. Pintye András ekkor döntött úgy, hogy túszejtéssel éri el, hogy külföldre mehessen, és ő beszélte rá az akcióra az öccsét is.

Az alezredes fia simán besétálhatott apja irodájába, és elhozhatta onnan a fegyvereket,

ugyanis kulcsa volt a szobához. Apja ugyanis, bár a szabályzat ezt tiltotta, hazavitte a kulcsokat, fia így le tudta másolni. Aztán pedig ezekkel a fegyverekkel, egy pisztollyal és egy géppisztollyal törtek be a lánykollégiumba.

Az elsőfokú ítélet
Forrás: Nógrád Megyei Levéltár / nogradarchiv.hu

A későbbi, hivatalos beszámolók ott sokkal brutálisabbnak festették le őket, mint ahogy azt az egykori túszok később Hatala Csengének elmesélték. Lápossi Lőrinc Szabó László könyvében azt mondta, hogy a két fiú több lányt megerőszakolt – ennek viszont már sem a vádiratban, sem a bírósági ítéletben nem volt nyoma. Pintye Lászlót ugyanis gyilkossági kísérlet, lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés, tiltott határátlépés előkészülete és személyes szabadság megsértése miatt ítélték el.

Az egyik túsz a Hírzárlat című könyvben így emlékezett vissza az eseményekre: „azon az egy pofonon kívül, amit akkor kaptam, amikor beléptek, nem bántottak. […] voltak nagyon kellemetlen eszközeik a büntetésre, például, amikor sodronyon kellett feküdnünk, vagy hosszabb ideig kellett egy helyben állnunk… Nem is emlékszem, hogy valakit nagyon megütöttek vagy lelkileg terrorizáltak volna… [és]

senkit nem erőszakoltak meg.”

Egy másik lány ugyanakkor azt mondta, hogy idővel agresszívabbak lettek a túszejtők, volt, hogy pofozkodtak, vagy belerúgtak valakibe. Sokszor aludni sem engedték a lányokat, akik a mosdóba sem mehettek ki. Lelkileg is gyötörték őket, többször a kivégzésükkel fenyegetőztek.

Az is kiderül a visszaemlékezésekből, hogy az idősebb fiú volt az elszántabb. Öccsét a lányok rá akarták venni, hogy adja meg magát, de ő félt a bátyjától. Hatala Csenge könyvében Samu Istvánt, a tárgyalót is idézi, aki azt mondta neki:

“a lányok előtt [a fiúk] szégyellték volna a már kitűzött terveik feladását. Így akkor sem álltak el tőle, amikor erre lehetőségük adódott volna.”

Ahogy telt az idő és nőtt a feszültség (ennivalót és vizet is alig kaptak a kollégiumban lévők), Pintye András arra is rá akarta venni az öccsét, hogy lőjön a templomnál gyülekező emberek közé. László végül a szemközti tanácsházára lőtt, ahol a válságstáb is volt – egy embert kis híján el is talált.

Geisler Eta Középiskolás Leánykollégium, a túszdráma helyszíne

Közzétette: Hírzárlat – A balassagyarmati túszdráma – 2015. február 5.

A termet, ahol a túszok voltak, lehallgatták (Angliából hozott készülékkel), és amikor András arról beszélt, hogy ki kell végezni egy lányt, úgy döntöttek, nem lehet tovább várni és tárgyalni, közbe kell lépni. Először maximumra állították a benti fűtést, hogy muszáj legyen ablakot nyitni, ami lehetőséget adott volna egy mesterlövésznek, hogy lelője az idősebb Pintye fiút – de ők leengedték a radiátort, a vizet egyébként meg is itták. Végül aztán, azóta sem tudni, miért,

Pintye András az ablakhoz lépett, és ekkor lelőtték.

A holttestéről készült fotón (ezt nem tesszük közzé) egyébként egy furcsa sapka látható a fején. Ennek az a magyarázata, hogy egyszer, amikor letette a fegyverét, az egyik lány felkapta és fejbe vágta vele. Pintye András nem ájult el, így nem lett vége a túszdrámának, de vérző fejét bekötözte, és egy, a szobában talált sapkát húzott a fejére, hogy tartsa a kötést.

A „hivatalos” beszámolók, így a Szabó- és a Végh-könyv, az ebből készült film, de még Finta Kata könyve is (ő ezt a részt mások elbeszéléséből írta, mert ekkor már nem volt a városban) rövid, határozott, sikeres rendőri akcióról írtak, amely mindössze pár másodpercig tartott: ezek szerint a fejlövést kapott túszejtő azonnal meghalt, beugráltak az ablakon a rendőrök és lefegyverezték Pintye Lászlót.

A túszok azonban mást meséltek.

A boncolási jegyzőkönyv
Forrás: Nógrád Megyei Levéltár / nogradarchiv.hu

Ahogy Hatala Csenge írja, Pintye Andrást több lövés is eltalálta, de egyik se a fején (ez a holttestéről készült fotón is látszik), és nem is halt meg azonnal. A boncolási jegyzőkönyv szerint három találat érte: a jobb karján, a hasán és a mellkasán.

És nem voltak berontó kommandósok sem – ugyanis a darus kocsi, amelyről be akartak ugrálni a szobába, a rossz mérés miatt jóval alacsonyabb volt, mint az ablak. Így aztán Pintye László a lányok segítségével maga húzta el az ajtó elé barikádként tolt szekrényt és ágyakat, majd kimentek a folyosóra, és a túszejtő megadta magát a rendőröknek.

Arról pedig, hogy mennyire volt hősies, filmekbe illő a rendőri akció, a Hírzárlat egy jellemző jelenetet ír le: a rendőrök még azután sem nagyon mertek bemenni a szobába, hogy a fiatalabb fiú megadta magát. Végül az egyik egy papuccsal dobta meg Pintye András testét, hogy valóban meghalt-e.

A kollégiumi szoba, ahol a túszdráma zajlott
Forrás: Nógrád Megyei Levéltár / nogradarchiv.hu

A túszok azt mondták, hogy az ezt követő eljárás alatt az ő vallomásaikat is cenzúrázták – ha nem voltak elég drámaiak, akkor egyszerűen más került be a jegyzőkönyvbe. Volt, aki azt mondta közülük Hatala Csengének:

úgy kezelték őket, mintha cinkosok lettek volna,

és volt, akit zárt osztályra vittek, mert nem akarta aláírni a meghamisított vallomását.

A túszdráma után az egész Pintye család nevet változtatott és elköltözött Balassagyarmatról. Pintye László végül összesen 11 évet volt börtönben: először Tökölön, a fiatalkorúaknál, aztán Szegeden a Csillagban, majd Budapesten a Kozma utcában, végül visszakerült Szegedre. Szabadulása óta álnéven egy vidéki városban él.

A borítókép jobb oldalán a kollégium épülete a 70-es években. Forrás: Fortepan

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK