Föld S. Péter, Author at Független Hírügynökség

Kezdőlap Szerzők Írta Föld S. Péter

689 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

A Fidesz 17 pillanata – 3. Jutalomutazás az Azori-szigetekre

2018-02-25

A második Orbán-kormány első morális botlásaként említhetjük meg azt az esetet, amikor kiderült, hogy tizenkét megyei jogú város fideszes képviselője az Azori-szigetekre utazott – a hivatalos indoklás szerint azért, hogy részt vegyenek a Páneurópai Roma Stratégia elfogadásáról rendezendő konferencián. Mindez 2011. novemberében történt, az ügy néhány nappal később, december 5-én derült ki.

A fideszes politikusok annak ellenére utaztak el a Portugália autonóm körzetének számító, ám onnan 1500 kilométerre, az Atlanti-óceán közepén fekvő nyaralóhelyre, hogy a költségeket az összesen 187 milliárd forintos adósságot felhalmozó megyei önkormányzatok fizették. Ami azért is különös, mert a kormány nem sokkal korábban jelezte, hogy az állam átvállalja ezt a tartozást, hogy a megyék működése ne kerüljön veszélybe.

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az ügyet nem lehet eltusolni, Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője azt mondta: nem „a kellemes ügyek dossziéit gyarapítja”, hogy tizenkét megyei közgyűlési elnök november végén az Azori-szigetekre utazott az Európai Régiók Gyűlésére, ahol a Páneurópai Roma Stratégia elfogadásáról döntöttek.

Az viszonylag hamar kiderült, hogy a Páneurópai Roma Stratégia nem létezik. Legalábbis azon akkori megszólalók szerint, akik kommentálták a tizenkét fideszes megyei elnök azori-szigeteki turnéját. Az Azori-szigetek viszont létezik, igaz, meglehetősen távol esik tőlünk, sőt, még az „anyaországhoz”, Portugáliához sincs túlságosan közel. 1500 kilométer, repülővel kell menni, de megéri a fáradság, a Golf-áramlatnak köszönhetően ugyanis egyenletesen kellemes a klímája, a tengerpart finom és homokos, az emberek kedvesek – a helyszín tehát ideálisnak tűnt a Páneurópai Roma Stratégia megtárgyalására és elfogadására.

Az meg kifejezetten demagógia, de minimum szőrszálhasogatás, ha az ellenzéki pártok és a sajtó egy része megpróbált párhuzamot von az egzotikusnak is mondható utazás, valamint az érintett megyék anyagi helyzete között. Pedig, volt ilyen összefüggés: a tizenkét, Fideszes vezetésű megye az utazást megelőző években mintegy 187 milliárd forint adósságot halmozott fel, több helyütt, így főként az utazást gründoló megyei elnök szűkebb pátriájában, Pest megyében, gondok voltak az iskolák fűtésével, a gyerekek étkezésével.

A később Voldemort néven ismertté vált Mengyi Roland borsodi és Gelencsér Attila somogyi elnök is a csapattal tartott.

Amikor az ügy a Blikk cikke által kipattant, minden érintett azonnal roppant erkölcsös lett. Volt, aki azt nyilatkozta, neki sem tetszett, hogy ilyen messzire kell utaznia. Szerinte jobb lett volna a páneurópai romastratégiát Pozsonyban megtárgyalni, az közelebb van, és ő egyébként sem szeret utazni.

Nem vagyunk egyformák: sokan szeretnek szép tájékon időzni, idegen városok kis utcáiban sétálni, nézelődni a boltokban, süttetni a hasukat a tengerparton. Mert ez is volt a programban, igaz, csak az utolsó napon – az azt megelőző két nap feszített tempójú, érdemi munkával, a páneurópai romastratégia megtárgyalásával és elfogadásával telt. Az, hogy ebből az utazásból végül mit profitáltak a páneurópai romák, különös tekintettel a felemelkedésökre, azóta sem derült ki. Mint ahogyan azt sem tudni, vajon az Azori-szigetek kellemes fekvésük és meglehetős éghajlati viszonyaik okán a páneurópai romastratégiában betöltött élenjáró szerepéről is ismertté váltak-e a szakmai berkekben.

Miután az utazás kitudódott, ráadásul az akkor még a mostaninál jóval nagyobb mozgástérrel rendelkező szabadabb sajtó révén botrány is lett belőle, a résztvevők úgy döntöttek, hogy az utazás költségeit, ahogy ők számolták, fejenként 200 ezer forintot, befizetik a megyéjükben működő gyermekintézmények számlájára. Hogy egy többnapos azori-szigeteki utazás lényegesen többe kerül, azt már akkor is sokan vitatták, ám a lényeg a jó erkölcs, a feddhetetlen morál. Az utazással egyébként mindenki jól járt: a gyermekintézmények némi aprópénzhez jutottak, a Fidesz megyei elnökei szép helyeken jártak, a páneurópai romák pedig örülhettek, amiért alaposan meg lett tárgyalva és el lett fogadva a stratégiájuk.

Hab a tortán, és talán nem csak időrendben tartozik ide, hogy nagyjából ugyanebben az időben Schmitt Pál köztársasági elnök és felesége, az egykori tévétornász, Makrai Katalin az Egyesült Államokba utazott. A rossz nyelvek szerint az elnöki pár három kint élő leányuk egyikét látogatta meg államköltségen. S bár ezt az értesülést nem sikerült megerősíteni (igaz, cáfolni sem), ami biztos: a Magyar Köztársaság első emberét senki hivatalosság nem fogadta az Egyesült Államokban. A legnagyobb skalpnak Volker egykori amerikai NATO nagykövet számított, bár az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy az elnök úr és felesége meghívást kapott az egyik ottani magyar szervezet Mikulás ünnepségére. Ha másért nem, ezért biztosan megérte ennyit utazni: az ottani gyerekek számára életre szóló élményt jelenthetett Schmitt és neje megjelenése.

Közösen kormányozni egy Orbán nélküli Fidesszel

Blogolda

Föld S. Péter

2018-02-24

Közösen kormányozni egy Orbán nélküli Fidesszel

Azt mondja Benedek Márton, a Momentum II. kerületi képviselő-jelöltje a Közös Ország Mozgalom vitanapján, hogy egy Orbán Viktor nélküli Fidesszel lehetne közösen kormányozni.

Egyetértek vele, mert én is úgy látom, hogy mindenkinek meg kell adni az esélyt, hogy megmutassa: megjavult, és már nem az a rosszfiú, vagy rosszlány, aki egykor volt.

Most már csak azt kellene tisztázni, hogy mit kell érteni egy megváltozott Fideszen. Szerintem alapvetés, hogy ebben a megváltozott Fideszben Orbán Viktornak nem lehet helye. De nemcsak neki: Kövér Lászlónak sem lenne helye benne, mint ahogy Rogán Antalnak, Lázár Jánosnak, Németh Szilárdnak, Gulyás Gergelynek sem. A lista lévő nevek hosszan sorolhatók.

Nem lehet ennek a megváltozott Fidesznek a tagja olyan ember, aki akár üzletelt Orbánnal, köpködött vele szotyolát a felcsúti stadion VIP-páholyában, tapsolt, vagy akár csak egyszer is távolról integetett neki.

Nem lehet e megváltozott Fidesznek tagja az a személy, aki lopott, vagy csak lopni készült, és csak azért nem lopott, mert még időben észrevették, és rácsaptak a kezére

Nem kérdés, hogy e megváltozott Fideszt kizárólag azok nélkül lehet elképzelni, akik az elmúlt években az elesettek, a menekültek, vagy más kitaszítottak ellen uszítottak, vagy, akik feleségüket, férjüket, fiukat, lányukat, valamint minden rendű és rangú rokonaikat, csókosaikat, barátaikat, üzletfeleiket zsíros beosztásba helyezték.

Természetesen e megváltozott Fidesznek nem lehetnek tagjai azok sem, akik segédkeztek a jogállam módszeres és szisztematikus lebontásában, akár úgy is, hogy csendben tűrték, amint Orbán és fent nevezett társai ezt a gazságot elkövették a sokat hivatkozott magyar emberek ellen, akár tevőlegesen részt vettek benne.

Nem lehetnének a megváltozott Fidesz tagjai azok sem, akik részesei voltak a múlt megmásításának, tönkretették az oktatást, szétverték az egészségügyet, eltűrték és bátorították a korrupciót, valamint részt vállaltak abban, hogy magyarnak lenni a világban ma már nem dicsőség, vagyis, tevékenyen hozzájárultak ahhoz, hogy lesajnált páriái lettünk a világnak.

Ha mindez megvan, és kiszűrtük azokat, akik nem méltók arra, hogy tagjai legyenek egy megváltozott Fidesznek, már csak egyetlen megoldásra váró feladat marad: meg kell változtatni a Fidesz nevét, és elfelejteni örökre.

Németh Szilárd üzeni: nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy!

Föld S. Péter

2018-02-22

Németh Szilárd üzeni: nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy!

Van egy olyan „velünk született probléma”, hogy minden üggyel szeretnénk szaladni az orvoshoz”. Ezt mondta Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke, amikor a közelmúltban nyilvánosságra került, a sürgősségi ellátáshoz kapcsolódó halálesetekről kérdezték. Majd, mintha maga is érezte volna, hogy ez így kevés, mintegy megerősítésként hozzátette: „Én például tegnap szögbe nyúltam, és evvel is elrohanhattam volna, de megpróbáltam magam megoldani” .

Sejthettük volna, hogy itt van a kutya elásva. Mi vagyunk a hibásak, a saját mohóságunk matt kerülünk bajba, vagy halunk meg. Túlságosan leegyszerűsítjük a világot, ha éhesek vagyunk, eszünk valamit, ha elromlik az autónk, szerelőhöz visszük, ha betegek vagyunk, orvoshoz megyünk.

Ez ment eddig, de mostantól ez is másként lesz, mert ez korszerűtlen és sehova nem vezető gondolkodás.

Mert hogy ezer más módja is van a gyógyulásnak. Ha – Németh Szilárd szép hasonlatánál maradva – szögbe nyúlunk, akkor nincs más teendő, minthogy kihúzzuk a szöget, megköpködjük a helyét, bekötjük, és már mehetünk is a dolgunkra. Fölösleges minden csip-csup üggyel az amúgy is túlterhelt egészségügyet háborgatni. Az egészségügy nem azért van, hogy a betegek bemenjenek a kórházba és ott rendes ellátást kapjanak, hanem azért, hogy a mindenkori kormányok elmondhassák, hogy milyen sokat költenek az egészségügyre.

Ha bizonytalanok vagyunk, hogyan kell egy vakbélgyulladást kezelni, biztosan van olyan ember a rokonságban, akinek volt már hasonló baja és hasznos tanáccsal tud szolgálni. De ha nincs ilyen ismerősünk, akkor is találunk megoldást. Ma már, hála az internetnek, a legtöbb betegséget otthon, házilagosan is gyógyíthatjuk. Beütjük a Gugliba, hogy mi a baj, a derekunk fáj, a fejünk hasogat, esetleg annyira szédülünk, hogy fel sem tudunk állni, és máris tucatnyi megoldást találunk arra, hogyan gyógyíthatjuk meg magunkat az amúgy világszínvonalon álló hazai egészségügy igénybevétele nélkül. Lám, Németh Szilárd is milyen szépen meggyógyult, nem is látszik a mozgásán, hogy egy nappal korábban szögbe nyúlt.

Ha valaki azt gondolja, hogy Németh Szilárd mostani megnyilvánulása előzmények nélkül való, az nagyot téved. Néhai Marosán György, akit pék múltja miatt Buci Gyurinak becéztek (csúfoltak?) a magyar dolgozók, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának ülésén így üzent az életszínvonaluk miatt elégedetlenkedő munkásoknak: Nem a zsemle kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy!

És ez, vegyük tudomásul, ma sincs másként. Nem a várólisták hosszúak, hanem a betegek vannak túl sokan. Tessék kevesebben lenni, és ha valami fáj, azt odahaza orvosolni! Meghalni sem muszáj kórházban, ma már erre is megvannak azok a technikák, amelyek segítségével kényelmesen, orvos közreműködése nélkül, odahaza is elhunyhatunk.

A Fidesz 17 pillanata – 2. Schmitt Pál plágiumügye

Föld S. Péter

2018-02-22

A Fidesz 17 pillanata – 2. Schmitt Pál plágiumügye

Az elmúlt nyolc év alatt Orbán Viktor és kormánya tucatjával követett el olyan „csínyeket”, amelyekről korábban azt gondoltuk, hogy közülük egy is elég ahhoz, hogy egy kabinet távozni legyen kénytelen a hivatalából. Sorozatunkban a 2010 óta eltelt időszak sokakat felháborító eseményeit idézzük fel – okulásul és érdekesség gyanánt. Ezúttal Schmitt Pál államfő plágium-ügyét elevenítjük fel.

Orbán Viktor a Fidesz elnöke 2010. június 23-án Schmitt Pált javasolta köztársasági elnöknek. Nyolc nappal később megválasztották köztársasági elnökké, hivatalát augusztus 6-án vette át.

Megválasztását követően elmondta, hogy köztársasági elnökként nem fék, hanem a kormányzás motorja kíván lenni. Ezt az ígéretét maradéktalanul be is tartotta: államfői működésének első néhány hónapja alatt mintegy száz törvényt írt alá, miközben egyetlen egyet sem küldött vissza. (Utódja, Áder János finomabb felütéssel kezdte működését: bejelentette, hogy államfőként száz jó törvény közül százat aláír, és száz rossz közül százat visszaküld az országgyűlésnek.).

A frissen kinevezett államfő 2010 novemberében egyik legfőbb céljaként a magyar nyelv megőrzését és ápolását jelölte meg elnöki beszédében. A köztársasági elnök szerint nyelvünk a magyarságunk és összetartozásunk egyik legfontosabb jelképe.

Ehhez képest 2011. márciusában a Magyar Köztársaság elnöke, a hegyeshalmi Paprika csárdánál megállva egy l-lel írta az állomás és az államfő szavakat, miközben néhány baráti sorral kedveskedett a csárda személyzetének. Schmitt hivatala közleményben próbálta bagatellizálni a helyzetet, a közölték, hogy az elnök úr fáradt volt, és a szemüvegét sem találta.

Amennyiben ez tényleg így volt, akkor az elnök ú máskor is fáradt volt, és máskor is elkallódhatott a szemüvege. Nem ez volt ugyanis az egyedüli eset, amikor Schmitt Pálnak meggyűlt a baja a magyar helyesírással. Az államfő újévi beszédének írásos változata, valamint a hivatalából kikerülő leiratok egy része is a hemzsegett a helyesírási hibáktól és magyartalanságoktól.

2012. január 11-én aztán kirobbant a Schmitt Pál vesztét okozó plágium-ügy. A HVG hozta nyilvánosságra, hogy Schmitt Pál 1992-es doktori disszertációja túlnyomórészt más szerzők műveinek szinte szó szerinti fordítása. A lap egyik olvasója hívta fel erre a figyelmet arra, a lap újságírói utánajártak, és kiderült, hogy Schmitt dolgozata szinte teljes egészében Nikolaj Georgiev és Klaus Heinemann kutatók munkáinak szó szerinti másolásával, illetve átfogalmazásával készült.

A plágium gyanúját a Schmittet köztársasági elnöknek jelölő és megválasztó Fidesz, először nem kívánta kommentálni. Szijjártó Péter, aki abban az időben Orbán Viktor miniszterelnök szóvivője volt, előbb hírlapi kacsának, majd néhány napos történetnek nevezte a plágium-ügyet.

Másként alakult. Rövid ideg úgy tűnt, hogy sikerül az ügyet eltusolni, január 13-án még a SOTE Testnevelési és Sporttudományi Karának dékánja is úgy nyilatkozott, hogy nincs ok azt feltételezni, hogy nem kellően megalapozott döntést hozott az a bizottság, amely húsz évvel ezelőtt elbírálta Schmitt Pál doktori disszertációját.

Január 16-án azonban hét professzor petíciót nyújtott be a Semmelweis Egyetem rektorának, hogy indítson vizsgálatot a plágiumgyanú kivizsgálásáért.

Schmitt Pál egy hét után szólalt meg először az ügyben. A Magyar Rádió 180 perc című műsorában elmondta, hogy szerinte az akkori szabályoknak megfelelt a dolgozata, így nem állhat meg a plágium vádja. Vagyis, Schmitt Pál azt sugallta 2012-ben, mintha húsz évvel korábban, 1992-ben megfelelt volna a szabályoknak, hogy egy doktori dolgozatban döntően mások által írt szövegek szinte szó szerint szerepeljenek.

Az egyetem vizsgálóbizottság 2012. március 27-én hozta nyilvánosságra vizsgálatának háromoldalas összefoglalóját. Megállapításaik szerint Schmitt Pál doktorija plágium, de ezért a plágiumért nem annak elkövetője a felelős, hanem a Testnevelési Egyetem akkori ítészei, akik nem hívták fel a doktoriján dolgozó Schmitt Pál figyelmét arra, hogy a másolás nem egyenértékű a tudományos kutatással. Amiből – ezt már mi tesszük hozzá – Schmitt Pál arra következtethetett, hogy mások gondolatait és műveit magunkénak mondani rendjén lévő dolog. Vagyis, a történtekért az egyetem a hibás, ezért Schmitt nem tehető felelőssé, a doktorija tőle el nem vehető. Nem bűnös ő, hanem áldozat, talán még kártérítés is jár neki valamikor, amiért meghurcolták a nevét.

A vizsgálóbizottság egyetlen civil tagja, Fluck Ákos ügyvéd ugyanekkor különvéleményt fogalmazott meg, melyet egy nappal később, március 28-án hozott nyilvánosságra. Ebben a bizottság jelentésével ellentétben arra a következtetésre jutott, hogy a dolgozat nem felel meg a doktori fokozat megszerzése feltételeinek, ezért meg kell vizsgálni a doktori cím visszavonásának lehetőségét.

Egy nappal később, március 29-én a Semmelweis Egyetem doktori tanácsának nagy többsége olyan döntést hozott, hogy kezdeményezik a doktori cím visszavonását, amellyel az egyetem szenátusa még aznap délután szintén elsöprő többséggel megfosztotta Schmitt Pált a doktori címétől.

Schmitt Pál hivatala közleményt adott ki az ügyben, melyben nem csak azt írták, hogy az államfő lemondott a doktori címéről, de azt is megjegyezték, hogy helyre állították a becsületét, mert kiderült, hogy nem ő, hanem az egyetem hibázott annak idején.

Schmitt Pál március 30-án interjút adott a közmédiának, március 31-én pedig a Magyar Rádiónak, s mindkét interjúban sérelmezte és igazságtalannak érezte a doktori címe visszavonását, de elmondta, hogy nem kíván lemondani, és hogy egy új PhD megszerzését tűzi ki célul.

Két nappal később, április 2-án – miután Orbán Viktor miniszterelnökkel is konzultált az ügyben -, Schmitt Pál az Országgyűlésben, napirend előtti felszólalásában bejelentette, hogy lemond a köztársasági elnöki tisztségről. Az államfő lemondását az országgyűlés elfogadta, így a harmadik magyar köztársaság történetében Schmitt Pál lett az első köztársasági elnök, aki hivataláról lemondott.

A történetnek vannak olyan, leginkább szomorújátékhoz hasonlítható utózöngéi, amelyek megmutatják, hogy milyen szürreális az a világ, amelyben élünk. A tatabányai KDNP ugyanis Jézus Krisztushoz hasonlította Schmitt Pált. Mint közleményükben megfogalmazták, a tatabányai alapszervezet „szomorú párhuzamot lát a Schmitt Pál Köztársasági Elnököt ért méltatlan támadások és a nagypénteki ítélet között”.

Harrach Péter, a KDNP egyik arca Schmitt lemondását követően azt mondta a parlamentben: az elnök úr erkölcsi nagyságról tett tanúbizonyságot azzal, hogy lemondott.

Ezzel a furcsára sikeredett zárszóval ért véget Schmitt Pál rövid, ám annál emlékezetesebb államfői tevékenysége.

A grillezett skorpiók is beszálltak a kampányba

Blogolda

Föld S. Péter

2018-02-22

A grillezett skorpiók is beszálltak a kampányba

Nem elég, hogy nyomják Krahácsot, és a vesztünkre törnek ádáz hatalmak, de mostantól a grillezett skorpiók és a rovarok is ellenünk kampányolnak. Megnyitnák a határokat, milliószámra hoznák ide az afrikaiakat a Közel-Keletről, hogy átrajzolják a magyar konyha gasztronómiai térképét. Azt akarják, hogy a jövőben rántott hús helyett rovarokat együnk.

Rovarevő janicsárokat csinálnának a gyerekeinkből, mecsetet építenének a Balaton közepébe, kebabos bódékat a városligeti múzeumi negyed helyére. A hármas metrón csak bevándorló fakockák és grillezett skorpiók utazhatnának. Ilyen lenne a világ, ha hagynánk. De mi nem hagyjuk, hogy Soros végrehajtsa a tervét. A magyar emberek átlátnak a szitán, minket nem lehet megvezetni, és hiába is nyomul az összes hollywoodi demokrata, juszt se fogunk grillezett skorpiót enni.

Még akkor sem, ha senki sem akarja, hogy azt együnk.

És a kerítést sem hagyjuk lebontani – akkor sem, ha senki nem akarja, hogy lebontsuk. Nekünk ne mondják meg Brüsszelben, és ne üzenje meg a Soros, hogy mit nem akarunk, tudjuk mi azt magunktól is.

És bár egyetlen épeszű migráns sem akar nálunk letelepedni, spt, még azok is elmenekültek innen, akiket tavaly titokban befogadott a kormány, de nekünk akkor se mondják meg, hogy mit nem akarunk. Majd mi eldöntjük, és a saját elhatározásunkból nem fogjuk akarni.

Vegyék tudomásul, hogy velünk, magyarokkal, nem lehet kikukoricázni. Mi akkor sem leszünk gyarmat, ha senki sem akarja, hogy azzá legyünk.

Kikérjük magunknak, hogy ne harcolhassunk a nem létező ellenségek ellen! Jogunk van hülyét csinálni magunkból!

Azért a grillezett skorpiókkal nem viccelnénk, és a rovarokkal sem húznánk ujjat. Több tiszteletet a grillezett skorpióknak, mert azok nem ismerik a viccet. Csakúgy, mint a rovarok – ha megdühödnek, és elindulnak, akkor nincs az a kerítés, ami megállíthatná őket. Mert nemcsak a Soros György Párt indul a választáson, de a Grillezett Skorpiók Egyesülete is régóta feni a fogát, hogy kormányra kerülhessen.

Nekünk ne mondja Németh Szilárd a csepeli gazdafórumon, hogy ő evett már rovart, de nem ízlett neki. Ott voltunk az általa szervezett Skorpió-partin, láttuk, hogy suttyomban kétszer is vett a fazékból.

Nyílt levél Bokros Lajosnak

Föld S. Péter

2018-02-21

Kedves Lajos,

hallom, 32 helyen önállóan indultok a választáson. (Már amennyiben minden jelöltetek össze tudja gyűjteni a szükséges számú ajánlást.) Tételezzük fel, hogy sikerül, és mind a 32 jelölteteknek meglesz az ötszáz ajánlója.

Te magad is tudod, hogy egyetlen helyen sem fogtok nyerni. Viszont sok helyen a Fideszt hozzátok helyzetbe, az ő győzelmüket segítitek elő.

Nálunk, a hétkerben az MSZP által is támogatott DK-s, Oláh Lajos az esélyes. Nagy valószínűséggel ő nyerne a Fidesz jelöltjével szemben, de miután te is itt indulsz, és ha nem is sok, de a Fidesz győzelméhez épp elegendő szavazatot elviszel majd, így helyette Bajkai István fog nyerni.

Tudod, ő az a Bajkai, aki tojásos dobozokra festette a nevét, s ezeket aztán szétosztogatta a kerületi lakosok között. Bajkai István osztogathat akárhány tojást a kerületben, krumplit, bármit, csak külső segítséggel tud nyerni.

Külső segítség lettél, Lajos.

Amennyiben te is itt indulsz, a következő végeredmény várható ebben a választókörzetben. Bajkai István lesz az első, Oláh Lajos a második, a jobbikos jelölt a harmadik, te pedig a negyedik.

Ha az LMP is külön indul, akkor ötödik leszel, Lajos.

Vannak versenyek, ilyen például az olimpia, ahol az eredeti elképzelés szerint nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Persze, ott sem igaz már ez a mondás, ez a mostani választás pedig végképp nem ilyen verseny lesz. Itt a részvétel nem ér semmit, és még az ezüstre sem mondhatjuk, hogy szépen csillog.

Nem mondom, hogy áruló vagy, még kevésbé, hogy Fidesz-bérenc.

Eszembe sem jut egyik sem. Egykori egyetemi társként azt tudom mondani, hogy jó közgazdász vagy. Jó közgazdász és rossz politikus.

A sértettség beszél belőled, amikor úgy döntöttél, hogy 32 helyen romba döntöd az ellenzék amúgy sem vaskos esélyeit.

Lelked rajta, te tudod, hogy miért teszed.

Szerintem azért, mert nem vettek be az MSZP-DK együttműködésbe. Vagy, nem úgy vettek volna be, ahogyan te szeretnéd, és ezen megsértődtél.

Nekem is rosszul esik, ha kihagynak valamiből. De én magánember vagyok, az én esetleges sértettségem magánsértődés. A te sértődésednek más a tétje. Ezen múlhat például, hogy lesz-e kétharmada a Fidesznek, vagy az, hogy tud-e nyerni egyáltalán.

Sok kis részletből áll majd össze a nagy egész, vagyis, a demokratikus ellenzéki oldal veresége. Nem te leszel ennek a vereségnek az egyedüli okozója, sokan és sokat tesznek ezért, de mostantól le sem tudod tagadni, hogy te is részt vettél ebben a gyalázatban.
Nem mondom, hogy gondold végig újra, mert tudom, hogy már végiggondoltad. Tudod, hogy mit és miért teszel – annál rosszabb nekünk, hogy tudod. Nem egy rossz mozdulat, egy félreértett gesztus, hanem tudatos döntés áll a külön indulásotok mögött.

Nem mondhatod, mert nem hinné el senki, hogy azért indultok, mert győzni akartok és bejutni a parlamentbe. Nemhogy a győzelemhez, még a vereséghez is kevesek vagytok. Veszíteni is lehet szépen és méltósággal – a ti vereségeteket észre sem fogja venni senki.

A miénk – a kormányváltást valóban akaró többségre gondolok – annál láthatóbb és fájóbb lesz.

Miért beteg az Orbán-futball?

Föld S. Péter

2018-02-20

Idáig azt hittük, hogy Orbán Viktor szereti a futballt. Mit szereti? Annyira rajong érte, hogy kormányülést, vagy fontos nemzetközi tárgyalást is képes otthagyni egy futballmeccsért.

Különösen akkor, ha a Videoton játszik. Vagy a Felcsút, mely csapatnak Puskás Ferenc Akadémia a neve.

Meg hát, tudjuk, nemrégiben még maga is focizott.

Minden jel arra mutatott, hogy a miniszterelnök szereti a futballt, s még azt a változatát is kedveli, amelyet Magyarországon játszanak.

Most kiderült, hogy Orbán Viktor nem szereti a futballt. Legalábbis, azt a futballt nem szereti, amelyik jó és eredményes. Hiába szokta azt nyilatkozni idehaza, hogy a tao-ból származó sok milliárd forint nem közpénz, mert magánemberek és magáncégek adományaiból jön össze, most kiderült, hogy hét évvel ezelőtt megállapodott az EU-val arról, hogy a tao közpénz. De nemcsak erről, hanem arról is, hogy – az EU-val kötött megállapodás értelmében – addig maradhat a tao, ameddig a magyar csapatok csak jelentéktelen szerepet játszanak a nemzetközi porondon, és a magyar játékosok sem szerepelnek komolyan vehető csapatokban.

Ezt a megállapodást Orbán Viktor nem kötötte a magyar adófizetők orrára, de talán még a Fideszben is csak kevesen tudtak erről. És aki tudta, az hallgatott, mint a sír. Eddig. Mert mostanra kiderült, hogy nem lehet tovább hazudozni. A tao közpénz, és ezt a rendszert addig lehet fenntartani, ameddig a magyar futball olyan, amilyen. (Mondjuk így: szar.)

Kell tehát a tao-pénz, de nem azért, hogy a magyar futball jobb legyen, hanem hogy a mostaninál is több stadion épülhessen Magyarországon. Mert bár a stadion nem tud focizni a labdarúgók helyett, viszont pénzt hoz az építtetőknek. Akik, tuggyukkik. Leginkább Mészáros Lőrincnek és Garancsi Istvánnak hívják a stadionépítőket. Idővel talán a miniszterelnök veje, Tiborcz István is labdába rúghat, de őt most az Elios-ügy miatt átmenetileg a kispadra száműzték.

Persze, ne legyünk igazságtalanok, nem kizárt, hogy Orbán valahol, a lelke mélyén szereti a focit. Csak hát a pénz még a focinál is kedvesebb neki. És ezért inkább stadiont épít, mert az hamarabb termőre fordul, mintha az amúgy tehetséges magyar fiatalokból nemzetközi szinten is sikeres, de legalábbis elfogadható futballistákat nevelnének.

Az elmúlt tizenhat év

Blogolda

Föld S. Péter

2018-02-20

Volt rá tizenhat évük. Nyolc év ellenzékben, nyolc év kormányon. Most meg azt mondják, hogy Szél Bernadett, Gyurcsány Ferenc, Soros György, Vona Gábor és Karácsony Gergely együtt bontanák le a határzárat. Ez írták rá a legújabb plakátokra, ez olvasható majd a postaládákba bedobott szórólapjaikon, és a fizetett géphang is ezt búgja a telefonokba.

Ez a választási program. Hogy az ellenzék lebontaná a határzárat. Ezt üzenik kormányprogramként Magyarországnak, ezt kínálják a következő évekre, évtizedekre a magyaroknak.

Sehol egy szó egészségügyről, oktatásról, jogállamról. Talán már nem is tudják, hogy volt idő, amikor ezek a fogalmak jelentettek valamit.

A nevünkben összevesztek a fél világgal. Lebontották a jogállamot, padlóra küldték az oktatást, leharcolt csatatérré változtatták a kórházakat. Egymásnak ugrasztották a magyarokat, határainkon innen és túl.

Bizisten nem kötözködés, csupán miheztartás végett és tényleg csak zárójelben: tölthették volna hasznosabban ezt a tizenhat évet.

Használhatták volna másra is, mint ellenzékben rombolásra, kormányra kerülve korrupcióra.

Gondolkodásra, teszem azt.

Hogy mi legyen az oktatással, az egészségüggyel, a gazdasággal. Elszegényedéssel, meggazdagodással, korrupcióval.

Magyarországgal.

Építkezni kellett volna. Programokon agyalni, szakértőket megkérdezni, a legjobb koponyákkal konzultálni.

Erre kellett volna használni az elmúlt tizenhat évet. Nyolcat ellenzékben, nyolcat kormányon.

2010-ben „az elmúlt nyolc évvel” kampányoltak, 2014-ben azzal, hogy „folytatják”. Most meg azt üzenik, hogy azok öten, akiket a plakáton látunk, lebontják a határzárat..

Ezt kínálják Magyarországnak. Hogy mi lesz, arról egy szó sincs. Az a programjuk, hogy ők legyenek.

A Fidesz 17 pillanata – 1. A magánnyugdíj-pénztári vagyonok eltüntetése

Föld S. Péter

2018-02-20

A Fidesz 17 pillanata – 1. A magánnyugdíj-pénztári vagyonok eltüntetése

Botrányokban bővelkedő volt az elmúlt nyolc év. Orbán Viktor és kormánya tucatjával követett el olyan „csínyeket”, amelyekről korábban azt gondoltuk, hogy közülük egy is elég ahhoz, hogy megbukjanak. Sorozatunkban a 2010 óta eltelt időszak sokakat felháborító eseményeit idézzük fel – okulásul és érdekesség gyanánt. Kezdjük azzal, ami már nem sokkal a 2010-es kormányváltás után megrázta az embereket.

Nem kellett sokáig várni, a második Orbán-kormány már az elején belecsapott a lecsóba: 2010. novemberében elindult a magán-nyugdíjpénztárak államosításának folyamata.

A történet számunkra látható része azzal kezdődött, hogy Orbán Viktor miniszterelnök, Lázár János Fidesz-frakcióvezető, és Kósa Lajos, ügyvezető Fidesz-alelnökként 2010 decemberében benyújtott egy egyéni képviselői indítványt (amelyhez később Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi biztos is csatlakozott), a Fidesz-KDNP parlamenti kétharmada pedig megszavazta. Ennek lényege, hogy „aki hagyja magát visszaléptetni az állami nyugdíjrendszerbe, annak garantálják az egyéni számlavezetést.”

Vagyis, a kormány és a parlament az egyéni számlanyitás fejében arra kérte a magánnyugdíj-pénztári tagságot, hogy lépjenek vissza az állami nyugdíjrendszerbe.

A kormány 2011. január 12-én közölte: „Az állami rendszerbe való visszalépéssel semmilyen kár nem érhet senkit. Éppen ellenkezőleg, akinek vesztesége volt a kötelező magánnyugdíj-pénztárban, azt kompenzálja az állam, akinek esetleg hozama volt, az felvehető készpénzben, vagy önkéntes pénztárba utalható. Aki az állami nyugdíjrendszert választja, biztos lehet abban, hogy jogosult lesz állami nyugdíjra, egyéni számlája lesz, és nyugdíj-megtakarításához kapcsolódik hozzátartozói ellátás.”

November elején Schmitt Pál köztársasági elnök aláírta a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról, valamint a magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényt. A részletes szabályozást a kormány november 24-i ülésén fogadta el. Ezek értelmében az, aki nem lép át az állami rendszerbe, az nyugdíjbefizetéseinek jelentős részét elveszíti, vagyis a jövőben nem kap állami nyugdíjat. Az állami rendszerbe átlépők megtakarításait egyéni számlán vezetik majd, a megtakarítás pedig örökölhető lesz.

Matolcsy György 2010 novemberében bejelenti a nyugdíjpénztárak államosítását.

A törvényjavaslatot rekordgyorsasággal tárgyalta a parlament, december 13-án már zárószavazást tartottak, így véglegessé vált, hogy a magán-nyugdíjrendszerben maradók 2011. január 31-ig nyilatkozhatnak maradási szándékukról.

A kormány bejelentése, majd a gyors „ügyintézése” sokkolta a magán-nyugdíjpénztári tagokat.

Sokan bejelentették, hogy alkotmánybírósághoz fordulnak, népszavazást kezdeményeznek, vagy éppen nemzetközi szervezeteknél keresnek jogorvoslást. A sajtó sem kímélte a kormány intézkedését, több cikkíró szerint „a maffia intézi úgy az ügyeket, ahogyan a mi kormányunk bánik a nyugdíjpénztárak kapcsán az állampolgárokkal. Mert bár mindenki szabadon választhat, marad-e a magán-nyugdíjpénztárban, vagy visszalép az állami rendszerbe, csak hát, e szabad választás tényét némiképp beárnyékolja, hogy közben pisztolyt szorítanak az illető tarkójához: vagy az aláírása lesz rajta a papíron, vagy az agyveleje.”

Az intézkedések kapcsán Olli Rehn, az Európai Bizottság pénzügyi biztosának szóvivője is aggodalmát fejezte ki. Szerinte a választás nem annyira szabad, mint az elsőre látszott, a megtakarítások elköltésének módját is kritikával illette, sőt elmondása szerint a független ellenőrző intézmények átalakítása miatt is aggódnak.

December 13-án az Országgyűlés 250 igen, 58 nem és 43 tartózkodás mellett elfogadta el nyugdíjreform és adósságcsökkentő alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításáról szóló törvényt. A jogszabály szerint „a visszalépők a befizetett, hozamgarantált tőke feletti összeget, illetve a pénztártagság ideje alatt befizetett tagdíj-kiegészítés összegét felvehetik, vagy önkéntes pénztárba helyezhetik, de jóváírathatják az állami pillérben egyéni számlán is. Aki magán-nyugdíjpénztári tag akar maradni, annak szándékáról személyesen, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél kell nyilatkoznia január 31-ig. Aki nem nyilatkozik, annak tagviszonya automatikusan megszűnik március elsején.”

Meglepően érdekes megoldás volt, hogy nem azoknak kellett lépniük, akik elfogadták a kormány visszautasíthatatlannak tűnő ajánlatát, és úgy döntöttek, hogy kilépnek a magán-nyugdíjpénztári rendszerből, hanem furcsa módon azoknak kellett – nem egyszer hosszú sorban állás után – jelentkezniük, akik a fenyegetések ellenére maradni akartak.

A feltételek ismeretében nem volt meglepő, hogy a hajdani 3 millió magánpénztári tag mintegy 97 százaléka az állami rendszerbe történő átlépés mellett döntött.

A nyilvánosságra került adatok szerint 102 ezer magán-nyugdíjpénztári tag mondott nemet a január 31-i határidőig az állami nyugdíjrendszerre, azaz ennyi taggal működnek tovább a magánkasszák.

A végleges számok láttán Orbán Viktor bejelentette, hogy „nem érdemes abban bízni, hogy az Alkotmánybíróság megváltoztatja az új nyugdíjrendszert”. Szerinte azzal, hogy a pénztártagok 97 százaléka átlépett az állami nyugdíjrendszerbe, véglegesen eldőlt, hogy kétpilléres nyugdíjrendszere lesz Magyarországnak.

A miniszterelnök ekkor azt is közölte, hogy

„még az idén átáll az állam az egyéni számlás nyugdíjrendszerre.”

Az alkotmánybíróság először február 24-én vizsgálta a magán-nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos szabályozást, ezzel párhuzamosan a Magyar Helsinki Bizottság az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult a magán-nyugdíjpénztári tagok védelmében.

Júniusban a pénztárak elkezdték volt tagjaik vagyonát eljuttatni az államnak. A teljes magán-nyugdíjpénztári vagyon meghaladta a háromezer milliárd forintot, ennek legnagyobb részét a magyar állampapírok, a befektetési jegyek és a részvények tették ki.

2013 októberére nyilvánvalóvá vált, amit amúgy sokan sejtettek, hogy a mintegy 3 ezer milliárd forint felszívódott, beépült a nagy közös, az átlagember számára láthatatlan kasszába.

Az MSZP közleményt adott ki az ügyben, melyben a többi között azt írják: „a kormány korábban azzal hülyítette az embereket, hogy a megtakarításaik elvétele az államadósság csökkentése miatt szükséges. Csakhogy az államadósság a nyugdíjvagyon elvétele után is magasabb, mint a 2010 kormányváltáskor volt. Ez tehát nem válasz arra, hogy a 3000 milliárd mire ment el.”

2018 elejére az is nyilvánvalóvá vált, hogy – amint arról a Független Hírügynökség is írt – „…igencsak jó hozamot produkáltak a magánnyugdíjpénztárak, amelyekben már csak alig hatvanezren vannak. A kasszáknál maradtak vagyona tavaly átlagosan 7-11 százalékkal növekedett, és a rendszer 2011-es lezárásától 2017 végére átlagosan mintegy 70 százalékkal nőtt azoknak a nyugdíjpénze, akik nem engedtek a zsarolásnak. Az infláció ez alatt mintegy 10,18 százalék volt, tehát igen magas úgynevezett reálhozamot írtak jóvá a számlákon.”

Ez volt hát a nagy átverés, a 3 ezer milliárd forint elvétele és kreatív hasznosítása. Jelen állás szerint azok jártak jobban, akik nem engedtek a zsarolásnak, nem dőltek be az ígéreteknek és inkább a saját józan eszükben bíztak, mintsem a politikusok ígéretében.

Homo sorosensus

Blogolda

Föld S. Péter

2018-02-19

Orbán Viktor évértékelőjében arról beszélt, hogy már kitenyésztettek egy olyan embertípust, amelyiknek a neve homo sorosensus. A jelenlévők egy része döbbenten hallgatott, mások, talán ők lehettek többen, lojálisan nevettek és voltak, akik tapsoltak is.

Hogy kiket értett Orbán a homo sorosensus alatt, nem fejtette ki részletesen. Inkább csak úgy körülírta a maga módján: „nekünk, akiknek, szemben velük, van hazánk.”

Így azért már érthetőbb a leányzó fekvése, közelebb kerültünk a tárgyhoz, és nem kell hozzá különösebb logikai képesség, hogy megállapítsuk: Magyarország miniszterelnöke ezzel a viccesnek szánt szöveggel zsidózni méltóztatott.

A magyarországi zsidóknak persze nem kell emiatt aggódniuk, mert a magyar kormány, Orbán Viktor ezt már számtalanszor elmondta, zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmus ellen.

Amit úgy kell érteni, hogy rajta kívül senki sem zsidózhat.

„Mi magyarok megvédjük zsidó honfitársainkat.” Ezt szokta mondani Orbán Viktor, és a zsidó honfitársak ettől minden alkalommal fellélegeztek: ha korábban voltak is aggályaik a megvédésüket illetően, azok most mind egy szálig el lettek oszlatva.

Innentől már csak azt kellene tudni, hogy honnan tudják a magyarok, vagy személy szerint Orbán Viktor, hogy ki az, akit adott esetben meg kell védeni. Mert megeshet, hogy a magyarok, vagy személy szerint Orbán Viktor véletlenül olyasvalakit védenek meg, akiről utóbb kiderül, hogy az illető nem zsidó, ily módon nem is szorult rá a magyarok és személy szerint Orbán Viktor védelmére.

Fölösleges pocsékolás az ilyen.

Volt már ehhez hasonló. Évekkel ezelőtt a labdarúgó szövetség futballistákat hívott be a cigányválogatottba. Néhányan közülük közölték, hogy nagyon szépen köszönik, részükről a megtiszteltetés, játszanának is szívesen, de, legnagyobb sajnálatukra, ők nem cigányok, így nem tehetnek eleget a felkérésnek.

Lehet, a nyilvántartással volt baj, porszem került a gépezetbe.

Ezért is lenne jó tudni, hogyan tudják majd a magyarok, és személy szerint Orbán Viktor megvédeni a zsidókat. Ez már csak azért sem mindegy, mert mindegyik zsidó mellé mégsem állíthatnak megvédés céljából rendőrt, vagy, teszem azt, kakastollas csendőrt. Meglehetősen macerás lenne ez a projekt, arról nem is szólva, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében, amikor milliárdokat kell költenünk a migránsok elleni harcra és a Soros György elleni plakátokra, mindez igen sokba kerülne az adófizetőknek. Egyáltalán nem biztos, hogy az emberek örülnének annak, ha a munkájuk verejtékéből összejött forintokat zsidóvédésre költenék a magyarok, és személy szerint Orbán Viktor. Még talán némi elégedetlenség is következne mindebből, mi több a zsidókkal szembeni ellenérzések is a felszínre kerülhetnének. Hogy miközben sokaknak kenyérre is alig futja, addig a kormány a zsidók megvédésére költi az adófizetők pénzét.

Legjobb persze az lenne, ha a zsidókat egyáltalán nem kellene megvédeni. Vagy, ha már mégis muszáj, akkor nem a magyaroknak, és nem személy szerint Orbán Viktornak. Mert nem biztos, hogy rendelkezésre áll elegendő jó szakember, akik szakmailag és emberileg is alkalmasak arra, hogy megvédjék a zsidó honfitársaikat. Előfordulhat ugyanis, hogy minden jó szándék ellenére, szakszerűtlenül nyúlnak a témához, és nagyobb bajt okoznak, mintha semmit sem tettek volna. Nem csak az orvosok követhetnek el ugyanis műhibákat, hagyhatják benne a konyharuhát a frissen operált betegben, és nemcsak az ügyvédekkel fordulhat elő, hogy felmentés helyett elítélik az ügyfelüket.

A zsidókat is lehet rosszul megvédeni. A mostanában reneszánszát élő Horthy Miklós is mást sem tett, minthogy megvédte a magyarországi zsidókat, aztán, láttuk, mi lett belőle.

Nyilván nem erről a miniszterelnök mostani, nem túl elegáns megnyilvánulásáról jut az eszembe a végére egy irodalmi anekdota. A zsidó származású Zelk Zoltán a vészkorszak idején Németh László lakásán bujkált, és napközben jobb híján „vendéglátója” műveit olvasgatta. – Tetszenek a könyveim? – kérdezte egyik este Németh. Mire a válasz: – Tudod Laci, ha nem ilyen könyveket írtál volna, akkor most nem kellene bujtatnod engem.

1...373839...69 38. oldal a 69-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

Föld S. Péter

Vagyis, a kormány és a parlament az egyéni számlanyitás fejében arra kérte a magánnyugdíj-pénztári tagságot, hogy lépjenek vissza az állami nyugdíjrendszerbe.

A kormány bejelentése, majd a gyors „ügyintézése” sokkolta a magán-nyugdíjpénztári tagokat.

A feltételek ismeretében nem volt meglepő, hogy a hajdani 3 millió magánpénztári tag mintegy 97 százaléka az állami rendszerbe történő átlépés mellett döntött.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA