Föld S. Péter, Author at Független Hírügynökség

Mindenki, aki számít

Föld S. Péter

-

2018-02-18

Ott volt mindenki, aki számít. Mindenki, akire számítottak, és aki számított valamire az elmúlt években. Az idei évértékelőn sem az volt a kérdés, hogy mit mond a vezér, hanem az, hogy mit hallanak azok, akik elmentek őt meghallgatni. Mit akartak hallani, és sikerült-e azt hallaniuk, amit hallani akartak.

A vejére súlyos megállapításokat tartalmazó OLAF-jelentés után mit tud nekik mondani a vezérük? Van-e mondanivalója arról, hogy kiderült: miközben milliárdokat költenek a Soros elleni gyűlöletkampányra, Magyarország befogadott menekülteket. Lesz-e valamilyen mondandója a vezérnek a Lázár Jánosék birtokai által körülölelt hódmezővásárhelyi luxuskastélyra? (Lázár, mintha ott sem lett volna.) Arra, hogy napnál világosabb lett, hogy a rezsicsökkentés szemfényvesztés, mert lehetne olcsóbb a gáz, mint amennyiért az állam adja az embereknek. (Németh Szilárd sem mutatkozott.)

Tudja-e lelkesíteni a hallgatóságát valamivel? Hogy mozduljanak, ha majd mozdulni kell?

Egymást vizslatták a meghívottak. Nem mindegy, hogy ki hol kapott helyet. Előrébb, mint tavaly, netán néhány sorral hátrébb lett helyezve. De legfőképp a másik arcát lesték, a rezdüléseit. Hogyan reagál a hallottakra, mer-e nem nevetni a miniszterelnök viccein.

A korábbi években sikk volt itt lenni. Elismertséget jelentett, az akol melegét, egzisztenciát. Azt, hogy benne vagy a brancsban.

Most nem sikk volt, hanem kötelező. (Mármint annak, akit meghívtak.) Akit nem, az már ment a levesbe. De ott lenni sem volt feltétlen öröm. Mutatják az ember képét a tévében, le sem lehet majd tagadni évek múltán. Lemondani csak igen alapos indokkal lehet a meghívást, amit vagy elhisznek odafent, vagy nem. Akiben már nem hisznek, annak annyi. Jobb tehát itt lenni és mosolyogni.

Ez a túlélés feltétele, és még ettől sem biztos semmi. Csak egy lehetőség, hogy holnap is legyen nap.

Nem arra volt kíváncsi a közönség, hogy mit mond a vezér, hanem arra, hogyan mondja. Papírról olvassa, görcsösen, mint már évek óta mindig? És ha valami fura huzat hirtelen kitépné a kezéből a leírt szöveget? Mit mondana akkor?

Sokan úgy tudják, hogy beteg, mások szerint csupán bizonytalan. Kérdés, hogy legalább rövid időre, a nyilvánosság előtt, tudja-e még erősnek mutatni magát. Mert a mi erőnk nála van. Addig vagyunk erősek, ameddig ő annak látszik. Ha neki vége, mi is becsukhatjuk a boltot.

Ha ő nincs, mi sem vagyunk.

Az a tévén keresztül is érződött, hogy megpróbált magabiztosnak mutatkozni. Hatalmasnak, tekintélyesnek. Jó lenne tudni, mi jött le mindebből az ő közönségének a helyszínen. Őszinte volt-e a taps a végén, vagy csupán a már megszokott ceremónia része.

Már csak másfél hónap van a választásig, utána meg majd csak kibírjuk valahogy.

Miért nem jó Tiborcz Istvánnak lenni?

Blogolda

Föld S. Péter

-

2018-02-18

1

Nem lehet jó Tiborcz Istvánnak lenni. Ezt most nem ironikusan írom. Hiába a milliárdok, a vagyon, a gazdagság, mindez még annál is törékenyebb, mint gondolnánk.

És nem csak azért, mert Tiborcz István apósának, Orbán Viktornak a hatalma sem tart örökké. Ez is benne van persze a pakliban. Mert, bár vannak, akik szerint Orbán még sokáig uralkodni fog a magyarokon, mások biztosak benne, hogy már nem sokáig lesz miniszterelnök.

Bárhogy is legyen, egyszer Tiborcz István apósa is távozni fog a hivatalából.

De nem csupán ezért nem jó Tiborcz Istvánnak lenni, nem csak ezért törékeny és ingatag a boldogsága.

Nem tudjuk, hogy Tiborcz István milyen házasságban él Orbán Viktor legidősebb lányával, Orbán Ráhellel. Nem is érdekel bennünket, nincs is hozzá közünk. Tiborcz Istvánnak azonban messze nem mindegy, hogy milyen a viszonya a miniszterelnök lányával. Olyan, mint a romantikus lányregényekben, ahol minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindenki mindennel meg van elégedve, vagy esetleg ők is úgy élnek, mint a többi, az övékénél kisebb, de szintén saját lábon élő pár: szeretik egymást, de néha viták vannak, veszekedések.

Ennél rosszabbra már gondolni sem merhet Tiborcz István. Hogy esetleg komoly nézeteltérésbe kerüljön a feleségével és megromoljon a viszonya Orbán Ráhellel. Van ilyen más pároknál is, de ők elrendezik maguk között.

Ám ha Tiborcz István tesz rosszat tesz a nejével, annak nagyságrendileg megrendítőbb következményei lehetnek, mint egy átlagos pár esetében.

Ha a Pista rosszul bánik a Ráhellel – ne adj isten, kezet emel rá, vagy félrelép -, az nem olyan, mint amikor más férjek teszik ugyanezt. Utóbbi is visszataszító és elítélendő, de Tiborcz István esetében nagyobb a tét. Nem csak a boldogsága függ attól, hogy jóban van-e a feleségével, hanem az élete: pillanatok alatt a körön kívül kerülhet, ha olyat tesz, ami nem tetszik az apósának.

Orbán Viktor tudja, hogy honnan van Tiborcz István vagyona, miként szerezte a sok százmillió forintos megrendeléseket, és meg vannak az eszközei arra, hogy ezt adott esetben mások is megtudják.

Ügyészség, adóhatóság, hogy mást ne mondjunk.

Kártyavárként omolhat össze minden, ha Orbán Viktor valamiért megneheztelne a vejére. Ezért nem jó Tiborcz Istvánnak lenni, hiába a cifra palota, az Eliosért kapott majdnem hárommilliárd forint, Lázár János és más potentátok kitüntető barátsága.

Csak látszólag áll Orbán Ráhel férje biztosan a saját lábán, a valóságban törékeny és ingatag ez a birodalom. Elég egy rossz mondat, egy félreérthető mozdulat – és már vége is az aranyéletnek.

Nálunk már most elolvashatja Orbán Viktor holnapi évértékelő beszédét

Föld S. Péter

-

2018-02-17

0

Nálunk már most elolvashatja Orbán Viktor holnapi évértékelő beszédét

A Független Hírügynökség megszerezte Orbán Viktor vasárnapi évértékelő beszédének hiteles magyar változatát. Önök mindenki másnál hamarabb, már most elolvashatják a szöveget.

Barátaim, magyarok, Balog lelkész úr, Dalma asszony, stb.

Ismertek engem, tudjátok, milyen vagyok. Ami szívemen, az a számon. És ez mindig így lesz, ameddig világ a világ. (Hosszú, ütemes taps.)

Meg még utána is. (Még hosszabb, még ütemesebb taps.)

Bennem soha nem fogtok csalódni, mert én mindig ugyanazt mondom. Amikor időnként mást mondok, mint amit korábban mondtam, az akkor is ugyanaz, mert én mondom.

A látszat csal, a valóság nem létezik. Ami annak látszik, az csupán illúzió. Ne a szemeteknek higgyetek, hanem nekem.

És én most azt mondom nektek, hogy az OLAF beszállt a választási kampányba, és a Soros-tervet hajtja végre. Az E.ON szintén.

És mindenki, aki a vejemet a szájára veszi. Vegyétek tudomásul, hogy Tiborcz István, a saját lábán álló vejem, egy talpig becsületes ember. (Derültség.)

Azt mondtam, hogy talpig. (Nevetés).

Röhögjetek csak barátaim, magamban én is röhögök magamon. De nem túl gyakran, csak akkor, amikor látom azt, ami van. Szerencsére, ez nem túl gyakran fordul elő velem. Vannak jó embereim, akik eltitkolják előlem a valóságot. És, megvallom nektek, már nem is nagyon akarom tudni, hogy mi van.

Csupa megbízható emberrel vettem körül magam, némelyikben jobban bízom, mint magamban. Azért vettem magam körül velük, hogy védjenek és erősítsenek a hitemben. Mert nekem hitem van, barátaim.

De főleg pénzem, és hatalmam.

Mert ezek nélkül a hit nem ér semmit. (Hosszan tartó, ütemes taps.)

Ti mindig tudhatjátok rólam, hogy ki vagyok. Mindig az vagyok, akinek mutatom magam. Mondhatok bármit, ti felállva tapsoltok nekem. Felálltok, mert tiszteltek, tapsoltok, mert féltek tőlem. Lopva körülnéztek, látja-e valaki, hogy tapsoltok rendesen. Nem mertek nem tapsolni. Kiöltem belőletek a merszet, ami soha nem is volt bennetek. Azt gondoljátok magatokról, hogy szabadságszeretők vagytok, én meg nem akarlak megingatni benneteket ebben a hitetekben.

Egy frászt vagytok ti szabadságszeretők! Féltek a szabadságtól, barátaim. A versenytől, a vitától, a megmérettetésről. Azt szeretitek, ha egy erős, gondoskodó állam gondolkodik helyettetek. Olyan, amelyik elveszi tőletek a javaitokat, hogy azoknak közületek, akik ezt megérdemlik, visszaadjon belőle valamit.

Kinek többet, kinek kevesebbet, sokaknak még keveset se.

Megvéd benneteket a földi hívságoktól, megakadályozza, hogy hozzám hasonlóan meggazdagodjatok. Emlékeztek még a régi mondásra? A konyak a dolgozó osztály itala, amelyet választott képviselőin keresztül fogyaszt. (Derültség.)

Ti is gazdagok vagytok barátaim, csak a vagyonotokat nálam tartjátok! (Tapsvihar!)

Kertelés nélkül mondom mindezt, őszintén, bele a szemetekbe. Én, ha akarnék, sem tudnék hazudni. Mert az nem könnyű. Olvassatok barátaim klasszikusokat! Esterházyt, például, ő már mindent megírt. Például ezt: kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.

Higgyetek nekem, higgyetek bennem! Én is megpróbálom elhinni, amit nektek mondok, és sokszor már képes vagyok röhögés nélkül végighallgatni magam. A múltkor megnéztem egy beszédemet, utána felálltam, és hosszasan tapsoltam. Még skandáltam is a saját nevemet. Meg azt, hogy Éljen. (Taps, bekiabálások: Él-jen Viktor, él-jen Viktor!)

Féltem akkor magamtól, barátaim.

De nektek nem kell tőlem félnetek. Nektek az a dolgotok, hogy higgyetek bennem. Ha nem tudtok hinni, legalább tegyetek úgy. Nekem az is elég, ha rám szavaztok. Lojalitásból, haszonlesésből – nem fogom megkérdezni senkitől.

Nem érdekel, mert nem érdekeltek. A lé a lényeg, hogy abból minél több legyen.

Nekem.

És végezetül, valami nagyon fontosak akarok mondani.

Szabadok akartok lenni, vagy szabadlábon? Ez a kérdés, válasszatok!

Kovács szóvivő, akkor szóljon, ha kérdezzük!

Blogolda

Föld S. Péter

-

2018-02-16

0

Kovács szóvivő, akkor szóljon, ha kérdezzük!

Tegnap Lázár János kormányinfóján Kovács Zoltán szóvivő nem adott szót a The Guardian budapesti tudósítójának, Daniel Nolannak. Nem engedte kérdezni, azt mondta neki, hogy nem nála van a szó.

Az újságíró azonban továbbra is kérdezni akart, de Kovács szóvivő továbbra sem akarta, hogy kérdezzen. Végül, rövid szóváltást követően megfenyegette, hogyha nem adja vissza a mikrofont, akkor kivezetteti a teremből. Nolan úr lemondott a kérdés lehetőségéről, visszaadta a mikrofont, az élet visszatért a rendes kerékvágásába. Előtte azonban Lázár János, akitől a Guardian budapesti embere kérdezni szeretett volna, azt mondta a nála lévő mikrofonba: Kérdezzen az, akinek a Zoltán szót ad.

Eddig tart ez a történet, pedig egy normális országban itt kezdődne. Egy normális országban ugyanis, ahol a sajtó tudja, hogy mi a feladata – sok más mellett a hatalmon lévők ellenőrzése – az összes jelenlévő újságíró feláll és elhagyja a termet. Függetlenül attól, hogy ki melyik médiától jött a tájékoztatóra, hogy milyen a világnézete, mit gondol Orbánról, a Fideszről vagy éppen az ellenzéki pártokról.

Egytől egyig elhagyják a termet, de előtte még valamelyikük a többiek nevében, elmagyarázza a pódiumon állóknak, hogy az újságírás egy szakma, a sajtó tájékoztatása pedig a hatalmon lévők kötelessége, és mindkét tevékenységnek megvannak a maga morális, valamint szakmai alapvetései.

Maguk uraim, mondaná az újságírók képviseletében az egyik kolléga, mielőtt még ő is elhagyná a termet, nem érdemlik meg, hogy a jövőben Önökre, vagy az Önök által képviselt kormányra egyetlen szót is vesztegessünk.

Ezt kellett volna tenniük csütörtökön délután a megjelent újságíróknak. Mert itt nem egy ember, egy kolléga munkája lett semmibe véve, hanem az egész újságírói szakmai és rajtuk keresztül a nyilvánosság.

Ezt kellett volna tenni, és nem most, hanem már jóval korábban. Akkor, amikor Kövér László, házelnöki minőségében először fegyelmezte meg a parlamentbe belépő újságírókat. Szabályozta a mozgásukat, megmondta nekik, hogy mikor és hol kérdezhetik a politikusokat. Leginkább sehol sem lehet őket kérdezni, vagy csak egy olyan helyen, ahol szinte sosem szoktak előfordulni. Ekkor kellett volna sarkon fordulni és azt mondani Kövérnek és a többieknek: Önök mostantól nem léteznek a számunkra. Nem írunk Önökről, nem mutatjuk az arcukat a tévében, nem adjuk le a hangjukat a rádiókban. Önök mostantól Magyarország számára megszűnnek létezni.

Ekkor és így kellett volna otthagyni azt a magáról megfeledkezett társaságot. Akik már rég elfelejtették, vagy talán soha nem is tudták, hogy a kormánynak nem alattvalói vannak, hanem megbízói, akik azzal bízták meg a minisztereket, hogy az érdekükben tevékenykedjenek.

És hogy a miniszter szó, amely a latin ministerből jön, nem azt jelenti, hogy pökhendien uralkodó, hanem azt, hogy szolga, illetve segéd.

A lázadás érdeklődés hiányában elmarad

Blogolda

Föld S. Péter

-

2018-02-15

0

Kevés választ el attól, hogy az ország fellázadjon a politikai vezetői ellen – írja a Független Hírügynökség által idézett legújabb elemzésében Radványi Miklós, a Frontiers of Freedom jobbközép értékeket követő amerikai intézet külpolitikai kérdésekkel foglalkozó magyar származású alelnöke.

Minden tiszteletem és nagyrabecsülésem ellenére vitatkoznék az elemzővel.

Nem lesz lázadás. Ez a nép a szabadságharcot szereti és nem a szabadságot. Mely utóbbit 1989-ben készen kapta. Nem kellett sokat tennie érte, ezért aztán nem is becsülte meg.

Azt hitték sokan, hogy a szabadság együtt jár a jóléttel. Hogy annyi lesz a fizetésünk, mint a nyugatnémeteknek, akkora házunk lesz, mint az osztrákoknak, és olyan jó kocsink, mint a svédeknek.

Klasszikussal szólva: Lófasz lett itt mama!

Miután mindez nem jött össze, megharagudtunk a szabadságra. Sokan vannak, akik visszasírják Kádár Jánost és rendszerét, mely utóbbi az akol biztonságát jelentette az emberek számára. Ha nem csinálsz semmi rosszat, nem lesz bajod. Ezt üzente Kádár rendszere a magyaroknak és mi éltünk is a felkínált ajánlattal. Nem lázadtunk, vagy ha mégis, akkor úgy, hogy az ne legyen kellemetlen a hatalom számára.

A rendszer tudta, hogy nem szeretjük, de nem is várta el tőlünk, hogy rajongjunk érte. Becsaptuk, ahol lehetett, mert tudtuk, hogy ez sem érdekli. Meg különben is: ő is becsapott bennünket. Azt mondta, hogy azért kell összébb húznunk a nadrágszíjat, hogy majd jövőre jobb legyen.

Nem lett jobb, csak kevésbé rossz.

Most megint ez van. Ez a nép tudja, hogy milyenek a hatalmon lévők, de magában alkut kötött velük. Elfogadta, hogy a hatalom urai lopnak, de nagyon nem bánkódik emiatt. A politika mindig is huncut dolog volt, urak dolga, csóválja a fejét az átlagmagyar. És különben is: a másikak is loptak.

A padlóra küldték az oktatást? Nézzél rám öcsém, én se tanultam soha, aztán mégis milyen rendes ember lett belőlem.

Hosszúak a várólisták és vállalhatatlanok a kórházi körülmények? Minek megy orvoshoz, aki még élni szeretne?

Mindenre van válasz, csak lázadás nem lesz.

Ez a hatalom, ha elmúlik egyszer, saját magát fogja kinyírni. Akkor, amikor már elfogynak a vadászmezők és a még használható legelők. Amikor majd végleg megfogyatkoznak a lopásra való javak, egymásnak esnek az urak.

Addig? Civiltörvény, bedarált bírók, kamarába terelt sajtómunkások. Stop Soros, ami a csövön kifér.

Ne legyen igazam.

Nehéz a dolga az óvodásnak…

Föld S. Péter

-

2018-02-15

0

„Több mint 50 millió forintból korszerűsítettük a Napsugár Óvodát Őrmezőn. A felújítás során sor került a homlokzat utólagos hőszigetelésére, a lapostető hő-és vízszigetelésére, illetve a műanyag nyílászárók cseréjére. Nagy örömömre szolgál, hogy számos óvoda újult meg az elmúlt időszakban Újbudán, hiszen mindannyiunk számára fontos, hogy a jövő nemzedéke megfelelő környezetben nőjön fel.”

Ezt írta Simicskó István honvédelmi miniszter a Facebook oldalán, és ezt a szöveget hallgatták az őrmezői óvodások. Akiknek ezen idő alatt a miniszteri mese helyett inkább kis vödörrel és plüss állatokkal kellett volna játszaniuk.

Nem ez az első eset, volt már máskor is ilyen. Például amikor tavaly decemberben egy felújított útszakasznak kellett örülniük a kirendelt kicsinyeknek Csepregen. Még le is térdepeltették őket, hogy nagyobb legyen az öröm. Mindezt utóbb azzal próbálták magyarázni, hogy ez egy Luca-napi népszokás: a hagyomány szerint a fiúk ilyenkor házról házra jártak, és lopott szalmán térdepelve bő termést és jószágszaporulatot kívántak a családoknak, amiért cserébe almával, dióval, kaláccsal kínálták őket.

A történetből a lopott szalma napjainkat idézi, a többi a régmúltat.

És valljuk be, az sem volt piskóta, amikor 2016. októberében a zákányi óvodások a magyar-horvát határnál szolgálatot teljesítő katonáknak énekeltek. A kicsik amellett, hogy eldalolták Weöres Sándor „Nincs szebb a virágnál” című megzenésített örökzöldjének néhány strófáját, ajándékkal is kedveskedtek az egyenruhás bácsiknak: nemzetiszínű szívecskéket vittek nekik, ezzel is fokozva a harci kedvüket.

„Jön már, jön a század! /Nézd a katonákat!/ Fegyverük, vaskezük /védik a hazánkat.”

Nincs ebben semmi rossz, a gyerekek tanulékonyak, ha kedvük tartja, legközelebb majd a rezsicsökkentésről dalolnak, vagy rímekbe szedik a Stop Soros törvénycsomag legfontosabb megállapításait.

Nem az van, amire egyébként minden normális ember gondolna: hogy ezekben az esetekben megfelelési kényszerrel küzdő óvónők agyament akciójának lehettünk tanúi, akik félreértelmezett lojalitásból vezényelték ki óvodásokból verbuvált regimentjüket a katonákhoz, a miniszterhez. Ellenkezőleg: tiszta szívből jön ilyenkor a meggyőződés, ehhez kérnek engedélyt a felsőbbségtől, valamint a szülőktől.

Két évvel ezelőtt a mórahalmi óvodások a kormányablakról szavaltak. Nyilván ez is benne van a mindennapjaikban, erről beszélgetnek játék közben, vagy éppen a délutáni alvás előtt, mielőtt eljönne hozzájuk az álommanó. És azon sem csodálkozna senki, ha néhány szülő azt kérné az óvodától,

hadd legyen a gyerekének kormányablak a jele,

mert ez egyenes út az iskolaérettséghez, arról nem is szólva, hogy ez a kiegyensúlyozott fejlődés záloga és egyben alapköve.

Így élünk ma Magyarországon, így nőnek fel a gyerekeink. És amikor abban reménykedünk, hogy ennél már nincs lejjebb, mindig egy jön egy miniszter, vagy egy államtitkár, hogy bebizonyítsa nekünk: igenis, van.

A 888 megjavítja a magyar-amerikai kapcsolatokat

Föld S. Péter

-

2018-02-14

0

A 888 megjavítja a magyar-amerikai kapcsolatokat

A magyar-amerikai kapcsolatok javításában reménykedik a 888.hu. Nemcsak a portál szerkesztői bíznak ebben, de azt is szeretnék, hogy a magyar emberek elhiggyék, hogy sokévi fagyos viszony után végre elindul valami.

A 888.hu mindezt egy meglehetősen kacifántos képlettel vezeti le.

Amint arról a Független Hírügynökség is írt, tegnap hivatalossá vált, hogy az amerikai kormány David Cornsteint jelöli az Egyesült Államok magyarországi nagykövetének.

A 888. hu az értesüléshez hozzáteszi, hogy ezzel „újabb pofont kapott kedden a hazai ellenzék, ugyanis véget érni látszik a goodfriendi örökség.”

Ez utóbbi megállapítást arra alapozzák, hogy – amint azt cikkük címében is írják – Finkelstein jó barátja lesz az új amerikai nagykövet. Megfogalmazásuk szerint ugyanis David Cornsteint, amikor „tizenhat évvel ezelőtt New York-i számvevői pozícióra hajtott, Donald Trump és Arthur Finkelstein is támogatta.”

Ebből következtet arra a magyar kormánytól nem túl távoli 888, hogy David Cornstein Finkelsteinnek és Trumpnak is jó barátja. Ami persze nem zárható ki, elképzelhető, hogy rendszeresen összejárnak, pontosabban a nemrégiben elhunyt Finkelstein – akit a gyűlölet karmestereként tart nyilván a szakma – esetében ez már csak múlt idő.

Elképzelhető ez is, de erre nincs semmi bizonyíték. (Ha csak azt nem fogadjuk el bizonyítéknak, hogy a 888 ezt írja.) Amit tudunk: David Cronstein tizenhat évvel ezelőtti – amúgy sikertelen – kampányára mind Finkelstein, mind pedig Donald Trump ezer-ezer dollárt adott.

Döntse el mindenki magában, hogy mekkora pénz ez az Egyesült Államokban. (Segítségképpen: Magyarországon Mészáros Lőrinc le sem hajolna ekkora összegért.)

Mindezt a 888.hu is érezheti. Mármint azt, hogy ez így kevés lesz, és kell még valami kapaszkodó. Ezért aztán a cikkben egy Trumpról készült fotót is közölnek, ahol az amerikai elnök ökölbe szorított kézzel mosolyog. A kép aláírása: Orbán egy erős és bátor miniszterelnök.

Nem a képhez tartozik ugyan a mondat, merthogy nem Trump mondja ezt, hanem a 888.hu. De az olvasónak így is jó lesz – legalábbis a 888 olvasóinak.

Ettől még persze javulhatnak az amerikai-magyar kapcsolatok. Már csak azért is, mert ennek természetesen minden normális ember örülne. De nem David Cornstein fogja ezeket a kapcsolatokat megjavítani, és különösen nem az elhunyt Finkelstein állítólagos barátsága révén. A magyar politikának kellene – legalább nyomokban – olyan jeleket felmutatnia, amelyek az amerikai diplomácia és politika számára szalonképessé teszik.

Jánosom Kastélyom

Föld S. Péter

-

2018-02-14

1

Nagyon úgy néz ki, hogy az a vadászkastély, ott a Hódmezővásárhely melletti tanyavilágban, Lázár Jánosé. Igaz, nem az ő nevén van, tehát jogilag nem az övé, hanem Kulik Jenő ügyvédé. Utóbbi úr gyakornoktársa volt Lázárnak a vásárhelyi városházán, de a környező földek Lázáréké. Egy részük a miniszter nevén van, más területek a gyerekei, vagy az édesanyja nevén.

Ha valami olyan, mint egy kacsa és hápog, akkor az az állat nagyon nagy valószínűséggel kacsa. De arra mérget vehetünk, hogy semmiképpen sem zsiráf, vagy elefánt.

Ha a valóságban is Kulik Jenőé a vadászkastély, akkor az ügyvéd úr, aki foglalkozásából kifolyólag nézve nem lehet buta ember, nagyon rossz boltot csinált. Meg lehetne kérdezni persze, hogy Kulik úr, aki nem szeret vadászni, miért épített magának vadászkastélyt, és Lázár miniszter, aki viszont szokott vadászni, miért földeket vásárol, miért nem vadászkastélyt.

Sok mindent meg lehet kérdezni, de nincs semmi értelme, mert mindenre ugyanaz a válasz: a kérdező a Soros-tervet hajtja végre.

Úgyhogy, most az van, hogy az ügyvéd úr megvett egy drága telket, épített rá egy nagyon drága kastélyt, és mindezt csak messziről nézheti, mert nem tudja, hogyan megközelíteni. Hacsak Lázárék meg nem szánják, és nem adnak neki engedélyt az átjárásra. Amúgy meg biztosan adnak, mert Lázárlék nem szőrősszívűek, de hát az mégsem ugyanaz, amikor az embernek kérni kell, hogy bemehessen a saját kastélyába.

Próbáljuk meg elképzelni: Kulik Jenő eltöltene egy kis időt a kastélyában, ennek érdekében megkeresi Lázár Jánost, engedje már át a földjén, mert be szeretne menni a birtokára. Mondjuk nem éri el Lázárt, mert ő épp egy nagyon fontos tárgyaláson van. Például Tiborcz Istvánnal egyeztet a közvilágításról. Ha nem éri el a minisztert, akkor még mindig nincs veszve semmi, mehet Lázár anyukájához, vagy valamelyik gyerekéhez engedélyért.

De mi van, ha mindegyik gyerek éppen iskolában van? Akkor sincs baj, a tanárok is emberek, megértik, hogy vannak helyzetek, amikor engedni kell. Ha, teszem azt, Lázár Boldizsár azt mondja, hogy tessék elengedni engem a földrajz óráról, mert apa telekszomszédját be kell engedni a birtokára, biztosan elengedik. Majd a következő órára bepótolja.

Nem akarunk tippeket adni, de megoldás lehetne, ha Kulik Jenő megvásárolná a környező földeket a Lázár családtól, vagy a Lázár család megvenné Kulik Jenő vendégháznak nevezett kastélyát. Egyszerűbb lenne a helyzet és érthető.

Üzennyük az E.ON-nak, ne csökkencse a gáz árát!

Blogolda

Föld S. Péter

-

2018-02-14

0

Üzennyük az E.ON-nak, ne csökkencse a gáz árát!

Németh Szilárd szerint az E.ON azzal, hogy olcsóbban adja a gázt a magyar embereknek, mint az állam, beavatkozik a választásokba.

Ha lemegy a vaj ára, akkor a vajasok is beleavatkoznak a választásba. Szerdán meg a Mol avatkozott bele, ráadásul nem a Fidesz oldalán, amikor levitte a benzin és a gázolaj árát. Igaz, előtte meg hosszú hónapokon át rohadtul felemelte, mert akkor épp a Fideszt támogatta.

Nem ismeri ki magát az ember a piacon. Hol csökkentik az árakat, hol meg növelik. Mi ez az liberális összevisszaság? Döntsék már el a piaci szereplők, hogy akkor most mi van. Azt akarják, hogy Németh Szilárd, és a hozzá hasonlók uralkodjanak még ki tudja hány évig a magyarokon, és ebben az esetben Mészáros Lőrinc, Lázár János, Tiborcz István és a többi csókos gond nélkül gazdagodhat. Vagy arra gyúrnak, hogy az ellenzék győzzön és elárassza idegenekkel a magyar földet?

Ha Németh Szilárdra szavaznak a piaci szereplők, akkor a kormány garantálja, hogy a rezsicsökkentés révén a magyar emberek érdekében az állam a világpiaci árnál magasabb áron adja nekik a gázt. Tessék végre eldönteni tisztelt piac, hogy a Fidesz oldalán tetszik állni, vagy a Soros-tervet végrehajtó bukott baloldal szekértolója méltóztatik lenni!

A magyar embereket nem lehet az orruknál fogva vezetni. A magyar emberek átlátnak a szitán, nem kérnek az olcsóbb gázból, mert tudják, hogy aki olcsóbban adja nekik a gázt, az Soros kottájából játszik, és az a titkos terve, hogy bevándorló országgá tegye Magyarországot!

A magyar emberek nevében kikérjük magunknak, hogy az E.ON a Soros-tervet végrehajtva csökkentse a gáz árát! Követeljük a drágább vajat, a megfizethetetlen tojást. Mi az elmúlt évszázadok során nem azért mentünk mindig vesztes háborúkba, mert ahhoz volt kedvünk. Hanem azért, mert mi mindig mindenért többet akartunk fizetni, mert ezer éve azt akarjuk, hogy a haszon ne a Soros-terv végrehajtóinak zsebébe vándoroljon, hanem rendes magyar emberek zsebeiben landoljon!

Nekünk, magyaroknak, Mohács kell!

Hajráf Magyarország, hajráf magyarok!

A Fidesz 17 pillanata

Föld S. Péter

-

2018-02-13

0

Finoman fogalmazva is azt kell mondanunk: bővelkedett botrányokban az elmúlt nyolc év. Orbán Viktor és kormánya tucatjával követett el olyan „csínyeket”, amelyekről korábban azt gondoltuk, hogy közülük egy is elég volna ahhoz, hogy megbukjanak.

2010 táján valóban okos emberek is azt gondolták, hogy Orbán kormánya egy, legföljebb másfél év múlva brutálisan meggyengül. Nem azért, mert hazudtak a választóknak – politikusoktól az ilyen nem meglepő. Hanem azért, mert túlnyerték magukat. Túlságosan sokakban túlságosan nagy reményeket keltettek, túl sok társadalmi réteget hitegettek az egyébként be nem tartható ígéreteikkel.

Ehhez képest, ha valami csoda nem jön közbe, hiába a nyolc éve tartó ámokfutás, rajt-cél győzelmet aratnak az áprilisi választáson.

Sokan és sokféleképpen leírták annak az okait, hogy a megannyi botrány ellenére miért tarol a Fidesz. Mi most a Fidesz győzedelmes menetelésének okai közül csupán egyet emelnénk ki: azt, hogy a magyar társadalomból hiányzik a szolidaritás. Nem az egyes emberekből – az egyes emberrel többnyire nincs baj. Ha beteg gyereket, kidobott kiskutyát, utcára rakott családot látunk, aki tud, segít.

Ám amikor megvédték (magyarul: lenyúlták) az emberek magán-nyugdíjpénztári megtakarításait, a szükségesnél jóval kevesebben háborogtak.

Amikor kiderült, hogy cigarettát nem lehet boltokban árulni, és az ezzel való kereskedés csak a húsos fazék mellett helyezkedőknek hozhat hasznot, kevesen vonultak az utcára. Ugyanígy hallgatott az ország, amikor a Fidesz-közeli csókosok nyertek a földbérleti pályázatokon, és az sem verte ki a biztosítékot, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány mégsem tudja (talán nem is akarja) megsegíteni a devizahiteleseket. Hogy milliárdokat vontak ki az egészségügyből és az oktatásból. Hogy futball helyett stadionok épülnek.

A kormány pedig vérszemet kapott, mert rájött, hogy Orbán Magyarországán mindent meg lehet tenni. Bele is rúgtak mindenkibe, akibe csak lehetett: idősbe, fiatalba, kismamába, nagymamába, diákba és tanárba, ápolóba és ápoltba, közrendőrbe és közmunkásba.

Nem szólva a számtalan disznóságról – egyikből sem lett ügy.

Orbán Viktornak és csapatának a hatalma szilárd, mert a jogállam lebontása nem hozza izgalomba a magyar embereket. A jólét hiánya, a növekvő szegénység fáj nekik, de behúzzák fülüket-farkukat, mert félnek, hogy ha sokat ugrálnak, még azt is elveszik tőlük, amijük megmaradt.

A hét második felében induló, A Fidesz 17 pillanata című, április elejéig tartó sorozatunkban az elmúlt nyolc év legbotrányosabb ügyeit tekintjük át. Olyanokat, mint a magán-nyugdíjpénztárakban tartott mintegy 3000 milliárd forintnyi megtakarítások elvétele, a Quaestor-ügy, vagy amikor, éppen két évvel ezelőtt, a demokratikus jogállam megcsúfolásaként a Fidesz alelnökéhez, Kubatov Gáborhoz köthető kigyúrt kopasz emberek akadályozták egy demokratikus párt képviselőjét, hogy a választási irodánál beadja a népszavazási kezdeményezését. Említhetnénk a Szabadság téri megszállási emlékmű körüli ködösítést és maszatolást, Bayer Zsolt lovagkeresztjét, vagy éppen a fideszes Szájer József iPadjén írt Alaptörvény körüli furcsaságokat. De ugyanilyen botrányos volt Schmitt Pál köztársasági elnök plágiumügye, amikor kiderült, hogy 1992-ben írt doktori disszertációjának nagy része szinte szóról szóra megegyezik egy bolgár sportkutató által még a nyolcvanas években írt tanulmány szövegével. Idesorolható Szijjártó Péter 167 milliós dunakeszi háza, Lázár János fácánvadászata titokzatos külföldi utazásai, és Rogán Antal helikopterezése éppúgy, mint az amerikai kitiltási botrány, a Népszabadság bezárása, vagy éppen a legújabb „csemege”, a miniszterelnök vejével, Tiborcz Istvánnal kapcsolatba hozható OLAF-jelentés tartalma.

A fenti – és a többi – eset között nem állítunk fel fontossági sorrendet, meggyőződésünk szerint ugyanis bármelyik felkerülhetne egy képzeletbeli dobogó valamelyik fokára. Áttekintésünkben nem minősítünk, kerüljük a jelzős szerkezeteket, szándékunk szerint igyekszünk a tényekre szorítkozni. Hamarosan induló összeállításunk alcíme az is lehetne: Magyarország botránynézetben.

Föld S. Péter

A Független Hírügynökség megszerezte Orbán Viktor vasárnapi évértékelő beszédének hiteles magyar változatát. Önök mindenki másnál hamarabb, már most elolvashatják a szöveget.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA