Abdul El‑Sayed szűk, de országos jelentőségű győzelmet aratott Michigan demokrata szenátusi előválasztásán Haley Stevens felett. A küzdelem nem csupán két jelölt versenye volt: a Demokrata Párt jövőjéről, a külpolitikai irányvonalról, az Izrael‑politikáról és a progresszív mozgalmak erejéről szólt. A novemberi választás így az Egyesült Államok egyik legfontosabb csatatere lehet.
A Wayne megyei, Detroitot is magában foglaló körzet lassú számlálása miatt csak órákkal a szavazóhelyiségek zárása után vált világossá, hogy Abdul El‑Sayed legyőzte a mérsékelt irányzatot képviselő Haley Stevenst. A dokumentum szerint a győzelmet „nagyjából 12 órával azután írták ki, hogy a szavazóhelyiségek bezártak”, ami jól mutatja, mennyire kiélezett volt a verseny.
El‑Sayed kampánya a gazdasági megélhetés válságára épült. A jelölt így fogalmazott:
„Kíváncsi vagyok, hogyan engedhetem meg magamnak a bérleti díjat… Nem tudom, mi lesz, ha megbetegszem, mert nem engedhetem meg magamnak az önrészemet.”
A progresszív politikus a munkásosztályt sújtó terheket, az egészségügyi rendszer reformját és az amerikai külpolitika újragondolását tette meg üzenete középpontjának.
A győzelem egyértelműen a Demokrata Párt baloldali szárnyának sikere. El‑Sayed mögé felsorakozott Bernie Sanders, Alexandria Ocasio‑Cortez és számos országos progresszív vezető, valamint a fiatalabb, aktivista közösségek. A kampány utolsó napjaiban El‑Sayed fekete templomokban, szakszervezeti termekben és közösségi gyűléseken keresett támogatókat, és a dokumentum szerint „három templomban” is beszélt a gazdasági egyenlőségről és a társadalmi igazságosságról.
Külpolitikai törésvonalak a Demokrata Pártban
Michigan előválasztása a Demokrata Párt külpolitikai jövőjéről szóló vitává vált. El‑Sayed — aki muszlim, és az egyiptomi bevándorlók fiaként nőtt fel — nyíltan bírálta az Egyesült Államok Izraelnek nyújtott katonai támogatását, és a Gázában zajló eseményeket „népirtásnak” nevezte. A dokumentum szerint azt is megfogadta, hogy „szorgalmazza a Medicare for All-t, átirányítja az Egyesült Államok külföldi segítségét, hogy előtérbe helyezze a hazai szükségleteket, és megfékezze a pénz korrupt befolyását a politikában.”
Ezzel szemben Stevens a párt hagyományos, Izrael‑barát irányvonalát képviselte, és üzenetét a gyártásra, a gazdaságra és pragmatikus törvényhozói munkájára építette. A két jelölt közötti különbség így nem csupán politikai stílus, hanem világos ideológiai választóvonal volt.
A választás jelentősége túlmutat Michigan határain. A progresszív oldal úgy tekintett a versenyre, mint próbatételre: képes‑e a mozgalom áttörni egy csatatérállamban, és megnyerni a fiatalabb szavazókat, akik egyre kritikusabbak az amerikai külpolitika hagyományos irányával szemben.
A pénz szerepe és az AIPAC befolyása
A dokumentum szerint az AIPAC és a hozzá köthető United Democracy Project több mint 30 millió dollárt költött Stevens támogatására, hogy megakadályozza El‑Sayed előretörését. A progresszív oldal ezt úgy értelmezte, mint az izraeli érdekcsoportok agresszív beavatkozását a demokrata előválasztásokba.
Ennek ellenére El‑Sayed mindvégig versenyben maradt, részben az arab‑amerikai közösségek és a fiatal szavazók erős támogatásának köszönhetően. A dokumentum szerint a kampány utolsó napjaiban sok választó csak akkor döntött, amikor személyesen találkozott a jelölttel — egy detroiti szavazó így fogalmazott:
„Úgy tűnik, hogy a napirendje jobban megfelel számomra azoknak a dolgoknak, amelyekre most szükségünk van.”
Republikánus reakció: azonnali támadások
A republikánusok gyorsan reagáltak El‑Sayed győzelmére. A GOP kommunikációja a jelöltet „szocialista hatalomátvétel” arcának nevezte, és egy digitális hirdetésben a teljes nevét használva azt állította róla:
„I’m baromi veszélyes.”
A reklám terrorista szimpátiával és adóemelésekkel vádolta, és azt sugallta, hogy El‑Sayed veszélyt jelent az amerikai életmódra.
Donald Trump is megszólalt, El‑Sayedet „kommunista vesztesnek” nevezve, és a dokumentum szerint tévesen Stevensre utalva mint „szocialistára”. A republikánusok már most úgy tekintenek a novemberi választásra, mint az egyik legjobb esélyükre a szenátusi többség megtartására.
A novemberi csata: El‑Sayed vs. Mike Rogers
El‑Sayed a republikánus Mike Rogers volt kongresszusi képviselővel találkozik novemberben. Rogers Trump támogatását élvezi, és a dokumentum szerint El‑Sayed így fogalmazott róla:
„Ő a neokon korszak legrosszabbja és a MAGA korszak legrosszabbja is… Vállalati kiárusítás vagy.”
A választás várhatóan az egyik legszorosabb és legfontosabb szenátusi verseny lesz az országban. Michigan csatatérállam, és a szenátus irányítása is múlhat rajta. A jelöltnek újra össze kell hoznia a szétszakadt demokrata koalíciót, hogy legyőzze a republikánus kihívót.
Abdul El‑Sayed michigani győzelme nem csupán egy előválasztás eredménye. A progresszív mozgalom áttörése, a külpolitikai irányváltás igénye, a párton belüli generációs törésvonalak és a republikánusok azonnali támadásai mind azt mutatják: a novemberi választás Michiganben az Egyesült Államok politikai jövőjének egyik kulcsfontosságú csatája lesz.
