Tizenhat éven át gyűjtötte egy MTI‑s munkacsoport a belső cenzúrautasításokat, amelyek most nyilvánosságra kerültek. A dokumentum nemcsak a közmédia működésének mélyrétegeibe enged bepillantást, hanem felkorbácsolta a kedélyeket is: Siklósi Beatrix dühös kirohanásban támadta a gyűjtés készítőit, miközben a rendszer működése pontosan azt a titkosszolgálati logikát tükrözi, amelyet a Fidesz épített újra a médiában.
Az MTI munkatársainak egy csoportja szorgosan gyűjtötte a cenzúrautasításokat az elmúlt tizenhat évben, és most közzétette ezek átfogó gyűjteményét.
A dokumentum megjelenése után Siklósi Beatrix, a Kossuth rádió korábbi vezetője felháborodottan reagált: „Ennél mocskosabb és aljasabb dolgot kollégák még nem csináltak, mint ez az arc nélküli munkacsoport.” Miért háborodott fel ennyire Siklósi Beatrix, aki annak idején az állami televízióban leplezte le az esztergomi nyugdíjas bíboros érsek kapcsolatát a kommunista állambiztonsággal?
„Tíz éven keresztül milliós fizetéseket vettek fel, kiszolgálva az átkos Orbán‑rendszert, miközben alattomos módon gyűjtögették az adatokat és információkat a saját kollégáikról. Ez a legalja”
– fakadt ki Siklósi, aki már a kommunista időkben kapcsolatba kerülhetett a titkosszolgálattal Heltai András révén.
Kommentárját a Facebookon így zárta: „Neveket akarunk hallani!” – éppúgy, mint a kihallgató tisztek. Később ezt módosította: „Kik vagytok?”
PRO DOMO
A „pro domo” – vagyis belső tájékoztatás – már 1990 előtt is létezett a közszolgálati médiában, ahol polgári álcázás mellett a titkosszolgálat uralkodott. Ezt a rendszert állította vissza Rogán Antal és csapata.
Jellemző, hogy Rogán egyszerre felügyelte a titkosszolgálatokat és a propagandát. A két világ tisztikara között mindig is nagy volt az átjárás. Ennek legfőbb előnye a fegyelmezettség volt: pártirányítás esetén a különböző frakciókhoz tartozó vezetők viszonylagos autonómiához juthattak volna, míg a titkosszolgálatok tisztikarát kötötte a katonai eskü. Erre alapozta rendszerét Orbán Viktor – és a változtatás ma sem tűnik könnyűnek.
Jól mutatja ezt, hogy Magyar Péter miniszterelnök „nem hinném” bejegyzése azonnali személyi változást eredményezett a közmédia vezetésében.
A PRO DOMO csapat 15 oldalas leleplező dokumentumát a Népszava közölte.
Siklósi Beatrix dühös kommentárja épp a titkosszolgálati lojalitást kéri számon az érintetteken, megfeledkezve arról, hogy a mindenkori első számú vezető a lojalitás alapja – vagyis Orbán bukása után automatikusan Magyar Péter került ebbe a pozícióba.
Sok hűhó semmiért?
A közmédia fontosságát jól mutatja, hogy 1956‑ban a Magyar Rádió és az MTI közös székházánál robbant ki a fegyveres felkelés. A rendszerváltás idején is kulcsszerepe volt a közmédiának, ám az internet megjelenésével drámai leértékelődés indult el.
Schmidt Mária már ebben látja Orbán Viktor katasztrofális vereségének egyik fő okát – és ebben valószínűleg igaza is van.
Magyar Péter, aki a Facebookon keresztül közvetlenül jutott el a választókhoz, új politikai kommunikációs formát fedezett fel Magyarországon. A közmédiáról így beszélt:
„Ide engem két éven keresztül nem engedtek be, és én mégis fölényesen megnyertem a választásokat!”
Ma már a közmédia marginális szereplő a közéletben; legnépszerűbb műsorai a sportközvetítések.
Orbán Viktor ezt is későn ismerte fel: katasztrofális választási veresége azt mutatta, hogy egész rendszere elavult. A fiatalok 90%-a ellene szavazott, mert „oly világ fia volt, melynek napja letűnt” – Auden verssora.
