A romániai magyar közösségben is felforrósodott a választási kampány hangulata. Az RMDSZ nyíltan támogatja a magyar kormányt, miközben azok, akik európai normákra és demokratikus értékekre hivatkozva kritizálják a politikai irányvonalat, durva fenyegetéseket kapnak. Erdély történelmi tapasztalatai, a nacionalizmus hullámai és a magyar–román viszony alakulása mind hozzájárulnak a mai politikai légkör megértéséhez.
A választási kampány Erdélyben is tombol, ahol a határon túli magyar közösség legnagyobb része él, és ahol az RMDSZ elszántan kampányol Orbán Viktor mellett. Aki pedig szembemegy a „nemzeti gondolattal”, és az európai normák védelmében szólal fel — mint például Gál Mária —, az ilyen üzeneteket kap:
„Gipszben mész vissza, ha haza merészelsz jönni, az biztos. Tartsd magad távol Erdélytől, te mocskos liberális prosti. Ki fizet téged a nemzetárulásért? Ursula naccsága, vagy egyenesen Zelenszkijtől jön a zsozsó?”
Erdély mint a tolerancia történelmi szimbóluma — és a valóság
A soknemzetiségű és sokvallású Erdélyt gyakran a tolerancia mintájának tekintik, hiszen 1568-ban a tordai országgyűlés kimondta a vallásszabadságot. Ez azonban nem kizárólag erdélyi lelemény volt: Szulejmán szultán politikai érdekei is szerepet játszottak benne. A szultán Szapolyai Jánossal kötött megállapodása értelmében Erdély a török hódoltságtól független, de Isztambul érdekszférájába tartozó ütközőállammá vált.
Szulejmán felismerte Luther Márton mozgalmának erejét, és a vallási megosztottságot Bécs és Róma gyengítésére kívánta felhasználni.
Erdély útja Magyarországhoz és vissza
Erdély így vált „függetlenné”, majd csak a kiegyezés után, 1867-ben került újra Magyarországhoz — ekkorra azonban a lakosság többsége már román volt. A trianoni béke a magyar kisebbség tragédiája volt, ugyanakkor a román nemzeti érdekek érvényesítését jelentette.
A két világháború között a román nacionalizmus gyorsan radikalizálódott, és eljutott a fasizmusig. Ez kijózanító hatással volt az erdélyi román elitre — egészen addig, amíg Hitler vissza nem adta Észak-Erdélyt Magyarországnak. A magyar kisebbség tudta, kinek köszönheti ezt, és a nyilasok jelentős befolyást szereztek. Eközben a városi magyarság jelentős részét — amely nagyrészt zsidó származású volt — 1944-ben elpusztította a holokauszt.
A háború után visszatért a román uralom, de Sztálin rákényszerítette a román kommunistákra a magyar autonómiát, hogy — ahogy akkoriban Székelyföldön mondták — „murkot tegyen az oláhok seggébe”. Ceausescu számolta fel ezt az autonómiát, és újraélesztette a román nacionalizmust, amely a rendszerváltás után sem tűnt el.
Az RMDSZ útja: nemzeti liberalizmustól a Fidesz-szövetségig
Románia Magyarországgal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz, és az RMDSZ sokáig nemzeti liberális elveket vallott: együttműködött minden budapesti kormánnyal, és gyakran része volt a bukaresti kormánykoalíciónak.
Orbán Tusnádfürdőn új világot hirdetett
A Fidesz fiatal vezetője kezdetben alig ismerte Erdélyt, de hamar felismerte a határon túli magyarokban rejlő politikai potenciált. 2010 után a magyar kormány jelentős összegekkel támogatta Erdélyt, ami az RMDSZ-t is alkalmazkodásra késztette.
Miközben az erdélyi magyarság létszáma folyamatosan csökken, jelentős pénzek érkeznek a térségbe — főként Kovászna és Hargita megyébe, amelyek Ceausescu idején kapták romános hangzású nevüket. Mindkét megye Románia legszegényebb régiói közé tartozik, GDP-jük mindössze 1–1%.
Ebben a környezetben az Orbán-kormány támogatása látványos eredményeket hozott, például a Sepsiszentgyörgy futballcsapatának román bajnoki címét. Erdélyben ugyan tudják, hogy a támogatások egy részét magyarországi oligarchák nyúlják le, mégis hálásak, hiszen korábban Budapestről alig érkezett bármi — a szép szavakon kívül.
Miért nem zavarja az erdélyieket az oroszbarát politika?
Magyarországon az 1956-os emlékek és a nemzeti hagyományok miatt nehéz eladni az oroszbarát irányvonalat. Erdélyben azonban más a történelmi tapasztalat: az orosz katonai igazgatás akadályozta meg a Maniu-gárda magyarellenes akcióit 1944 után.
Erdély északi része csak 1947-ben, a párizsi békével került vissza Romániához, és a bukaresti vezetésnek garantálnia kellett a magyar kisebbség túlélését. Felmerült ugyan a magyarok kitelepítésének ötlete, de Sztálin ezt megakadályozta — részben azért, mert a román kommunista párt jelentős része magyar volt.
A magyar autonómia moszkvai nyomásra jött létre, dokumentumait oroszul fogalmazták. Gheorghiu-Dej még Sztálin halála után is fenntartotta, felszámolását utódjára, Nicolae Ceausescura bízta.
Orbán és a nagyhatalmak árnyéka
A film szerint Orbán Viktor tanulmányozta Ceausescu bukását: a román diktátor sorsáról Moszkvában és Washingtonban döntöttek. Ezért hangsúlyozza a magyar miniszterelnök a jó kapcsolatot Putyinnal és Trumppal — akik Európa gyengítésében érdekeltek.
Csakhogy időközben Merz kancellár Münchenben meghirdette az „európai szuperhatalom” vízióját. Ennek magyarországi reprezentánsaként a film Magyar Pétert említi.
Erdélyből mára szinte minden szász és sváb eltűnt, de azt jól látják: Oroszország süllyedő birodalom, Európa pedig — bár gyengélkedik — képes lehet új erőre kapni. Ady Endre, a Partium költője figyelmeztetett: „akik mindig elkésnek…”
