Címke: szavazás
Mai kérdés – Ön szerint ki a legnépszerűbb ellenzéki politikus?
Márki-Zay Péter szerint valamelyik ellenzéki párt és a Telex állhat a Závecz-felmérés számára közel sem hízelgő eredménye mögött.
Szavazzon! Ön szerint ki a legnépszerűbb ellenzéki politikus!
A többi néma csend
És folytatódik, nincs megállás. A magam részéről teszek még egy kísérletet, egy utolsót, hátha… A többi néma csend.
Az a tragikus helyzet és tragikomikus végzetszerűség, hogy semmit sem képes tanulni ez az ország. Az iránytű tropára ment, Észak helyett Dél-Nyugatot mutat, Dél helyett Keletet, napok óta már nem a Fidesz a legyőzendő ellenfél, hanem az, aki Dobrev Klárára vagy Márki-Zay Péterre szavaz. Ki beszél itt már Ráhel spanyolhoni lefalcolásáról, a francia borvidékről, Pegazusról és Pandóráról? Senki.
Nem kívánok állást foglalni abban, hogy melyik népség osztotta ki az első (vissza)ütést, ezen szórakozzanak azok, akiknek ez élvezetet okoz.
Záporoznak az átokzsoltárok, ugyanazok a mondatok és szavak, amelyek miatt – amúgy teljes joggal – tizenkét éve gyötrődik, dühöng és szenved az ország fele. Most ugyanezek a szavak hasítanak innen oda, onnan vissza. Tényleg ugyanazok a szavak: ma már az „ajvékolnak”-ot is volt szerencsém olvasni, de nem az 5-ös számú párttagkönyv tulajdonosától, hanem magunktól. Magunkra.
A nagy közös elmeháborodottságot, a józanság, a mértékletesség és az alapfokon járatott, a racionális döntéshez, valamint a józan belátáshoz elengedhetetlen bölcsesség hiányát, a féktelen önpusztító hajlamot nem 30 éve hordozzuk, hiszen már ugyanerről írt Mikszáth és Vajda, Kemény Zsigmond és Eötvös József, Ady és Bibó, nem sorolom tovább.
Érzelmek, indulatok, hitek és meggyőződések próbálják a racionális érvek látszatába burkolni önmagukat, ismétlem: itt is, meg ott is, s ezt művelik a politikában jártasnak imaginált különféle megmondók.
Egészen másra lenne most szükség, remekül lehetne demonstrálni valamit, persze megmaradva az eltérő utak és a két oldalra egyszerűsödött alternatíva fenntartása és pozitívumának folyamatos hangsúlyozása mellett. Naponta kiállva – továbbra is mind az ötnek, hatnak, valamennyinek – és elmondva, hogy
sehogy másként, csak együtt, s nem egymás ellen.
Van stratégiai nézetkülönbség, de az sem a másik ellenében, hanem azért, mert mindannyian ugyanarra a csúcsra akarunk feljutni, ám az egyik a keleti oldalon, a másik a nyugati oldalon. És nem azért, mert bruhaha, a másik oldala a pusztulásba visz, bruhaha, hanem azért, mert én így látom jónak, ő meg úgy látja jónak.
És kedves szavazók, legyetek szívesek elmondani, hisz ezért szerveztük az előválasztást, hogy ti, mind, hogyan látjátok a két oldalt. Szerintetek melyik a jobban járható? Ne a megmondóemberek rációnak álcázott megérzései, fantáziálgatásai, innen-onnan táplálkozó sértettségei döntsenek, azokat már ismerjük, döntöttek azok eleget, hanem most ti, kedves választók. És ha döntöttetek (mert ismétlem: ezért találtatott ki ez az előválasztás), s megszavazzátok, szerintetek melyik a jobban járható út, akkor a csúcson találkozunk, mert és újra: csak és kizárólag együtt, sehogy másként. S ezt kellene szépen, tagoltan elmagyarázni a kedves választóknak, akik nem biztos, hogy hülyék, sokkal inkább más gondjaik vannak, mással bíbelődnek naphosszat, azt, hogy ez az előválasztás semmi több, csak szimpátiaválasztás. Korántsem biztos, hogy az lesz a kormányfő, aki most nyertes lesz, nem a mostani győztes fogja összeállítani a kormányt, s meghatározni a kormányprogramot, egy nagy frászt, hanem mind, valamennyien, együtt, csakis együtt, ő is, aki most győz és ő is, aki most nem győz.
Ezért is kell majd elmennetek mindannyiotoknak tavasszal a választásra, hogy akkor is azon dolgozzatok, hogy az általatok legjobbnak tartott arány alakulhasson majd ki. Mert akkor számítani fog, de még mennyire!
Szóval ez egy szimpátia-teszt, amiért nem érdemes felkoncolnotok egymást, nem érdemes biblikus átokzsoltárokat harsogni, mert van psziché, van lelkület. És félreértéseket elkerülendő: legkevésbé a politikus pszichéjére vagy lelkületére gondolok, elvégre neki ez a dolga, hogy vigye a bőrét a vásárra, ezért lett politikus és nem váltókezelő vagy cipő-felsőrészkészítő, sokkal inkább a választók lelkére, mert az az érdekes. Ugyanis a választó nélkül, egyik nélkül sem lesz itt semmi. Márpedig ezek a lelkek, ezek a pszichék sérülékenyek, nem érdemes bántani vagy kiröhögni őket, mert azt a mazochisták szokták csak kedvelni, igaz, e honban abból akad talán a legtöbb.
Nem kellene a hegycsúcsra való fölcaplatást azzal ellehetetleníteni, hogy az amúgy is terhes mászás közben folyamatosan ordítunk,
teli tüdővel, rázzuk az öklünket, a botunkkal dühödten hadonászunk, a zöldséggel megpakolt cekkert lóbálva próbáljuk eltalálni a másik cekkeres fejét, egy-egy szikladarabbal megcélozzuk a másik úton közlekedőket, szünet nélkül, ingyen és bérmentve, a legjobb belátásunk szerint, társadalmi munkában, kommunista szombaton, gratis, unaloműzés gyanánt, ugyanabból a hozott anyagból dolgozva, amelyből az elmúlt tizenkét év során bőségesen sikerült felhalmozni, szakmányban uszítva azok ellen, akik aljas, galád, ócska, pofátlan, mocskos, agyonmanipulált, félrevezetett, megtévesztett, ostoba, tájékozatlan, fejükből kilátni képtelen módon, szemellenzőstől, a politika tudományához mit sem értve, óbaloldalinként vagy újbaloldaliként, óliberálisként vagy újliberálisként, ókonzervatívként vagy újkonzervatívként (a megfelelő aláhúzandó) volt pofájuk nem mögöttem felsorakozni. És miután tudom, megtapasztaltam, hogy mennyire fájt az nekem, mennyire elviselhetetlen volt, hát most úgy, ahogy kaptam tizenkét éven át, pont abban a kiszerelésben adom tovább egy hétbe belesűrítve minden utálatomat, undoromat, gyűlöletemet és őseinktől örökölt nemzeti hagyományunkat, az önsorsrontás megannyi, kifogyhatatlan variációját.
Így aztán maradt a szomszéd tehenének szóló tradicionális jókívánság!
Mondhatnám lakonikusabban is: pompás tájolás abba az irányba, ahol megint és újra, ki tudja, hányadszor ismét elcseszhetjük, kollektíven összekapaszkodva, ahogyan azt megtettük annyiszor.
Ábrándos szemünkkel már látjuk is a végét, amikor kebelből sóhajthatunk egy nagyot, merészet, bátrat, magyart. Be szép is lesz a nagy bukás után, kedves Ady Bandi, egymás sírjára hordani a virágot meg az átkot!
Gábor György
Foszlányaim… VII.
Számomra Jakab Péter a paraszt prolit játssza parlamenti megszólalásaiban, ami pont ugyanolyan populista kommunikációs fogás, mint amit a Fidesz populistái nap, mint nap tesznek.
Népszerűséghajhászas féligazságokból. Igaz, ezt hatásosan, sőt hatékonyan csinálja. Ettől azonban még nem lesz politikus, nem csak a szükséges tudás, műveltség, széleslátókörűség és az éleslátás előre tervezési képessége hiányzik belőle, hanem a hallgatni tudás bölcsessége is, márpedig enélkül csupán egy törekvő populista marad…aki, ha miniszterelnök-jelöltté avanzsál hát mentse meg az ellenzéket a Mindenható. És szavazzon rá ő.
Ellenzéki pávatánc
Súlyos dolgok történtek ezen a héten az orbáni parlamentben: meghosszabbították a veszélyhelyzetet és ezzel további hónapokra korlátoztak alapvető jogokat, elfogadták az idei költségvetés módosítását és megtárgyalják a jövő évi költségvetést, az uniós bíróság ítéletét végrehajtva és kijátszva a CEU-törvényt és a civil szervezetek üldözésére hozott korábbi törvényt hatályon kívül helyezik és nem kevésbé jogokat korlátozó új törvénnyel pótolják és így tovább.
A médiában meg sem jelenik egy figyelemre méltó apróság: megint politikai nyilatkozatot fogadott el az országgyűlési többség, ezúttal arról, hogy megint Magyarország lesz az Európa Tanács soros elnöke. A politikai nyilatkozat megdicséri az Orbán-kormány külpolitikáját (a szövegezés szerint „üdvözli a magyar kormány aktív nemzetközi szerepvállalását”) és támogatja a kormány által a soros elnökség idején érvényesítendő prioritásokat: a kisebbségi jogok védelmét, a jövő generációval kapcsolatos kérdéseket, a vallások közötti párbeszédet, a fenntarthatóság és környezetügy kérdéseit. Ez önmagában beleillik az Orbán-rendszer rutinjába.
Mindenekelőtt: a politikai nyilatkozat parlamenti műfaját, amelyet az 1994-es házszabályban azzal a céllal vezettünk be, hogy az országgyűlési többség és kisebbség közös álláspontját lehessen kifejezésre juttatni fontos társadalmi és nemzetközi kérdésekben, és ennek megfelelően kétharmados többség kellett az elfogadásához,
az orbáni házszabály szerint egyszerű többség kell csak az elfogadásához, és a kormánytöbbség álláspontját tünteti fel az országgyűlés egészének állásfoglalásaként, jobbára a kormány külpolitikájának támogatásában.
Ezzel kapcsolatban az ellenzék viselkedése az érdekes.
Magyarország a rendszerváltás kezdetén lett az Európa Tanács tagja, és ebből következően időnként Magyarországnak jut az Európa Tanács elnöksége. Az Európa Tanács – az Európai Uniótól eltérően – nem gazdasági integrációs intézmény, hanem a demokratikus jogállamok politikai együttműködésének szervezete, amelynek tagjai között ott vannak a posztszovjet utódállamok is, a tagság pedig az adott állam jogállam voltát hivatott elismerni.
Fehéroroszország ezért nem is tagja, és időnként kérdésessé válik Oroszország részvétele is.
Az Orbán-rendszer részvétele és kiváltképp soros elnöksége annak a látszatnak magyar részről a kinyilvánítását, az európai demokráciák részéről pedig az elismerését jelenti, hogy Magyarország ma is demokratikus jogállam.
A parlamenti politikai nyilatkozat ennek megerősítése. Az nyilvánvaló, hogy mi szüksége van erre a kormánynak és a fideszes (névleg Fidesz-KDNP-s) parlamenti többségnek. A kérdés az, hogy miképpen viszonyul ehhez az ellenzék, pontosabban az ellenzéki frakciók és független képviselők.
A politikai nyilatkozat benyújtott tervezetéhez az MSZP-frakció módosító javaslatot nyújtott be,
amelyben elhagyta volna a szövegből a kormány „aktív nemzetközi szerepvállalásának” dicséretét, és kiegészítette volna a szöveget „a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság fejlődése és előmozdítása” melletti elkötelezettség hangsúlyozásával. A tervezetet előterjesztő külügyi bizottság e módosító javaslatot támogatta, és támogatta a kormány részéről a Külügyminisztérium is. Ez a meglepő támogatás minden bizonnyal Németh Zsoltnak köszönhető, aki egykor a Fidesz vezető külpolitikusa volt, ma azonban a Külügyi Bizottság elnökeként parkolópályán van. Számára ezek a verbális engedmények megérték volna, hogy a politikai nyilatkozathoz megkapja az ellenzék támogatását. A parlament törvényalkotási bizottságában, ahol az orbáni parlamentben az érdemi politikai döntések (a költségvetést kivéve, ahol ezt a szerepet a költségvetési bizottság játssza) megszületnek, már
nem támogatták az MSZP módosító javaslatait.
Minden bizonnyal az történt, hogy ez az engedmény nem fért bele Orbán és Szijjártó külpolitikájába: ők nem mondtak le arról, hogy a parlament is megerősítse az „aktív nemzetközi szerepvállalást”, ami a nyugati szövetségből kihúzódó, keleti önkényuralmakkal bratyizó, elegánsan szuverenistának nevezett politikát jelenti.
Ezek után a politikai nyilatkozatot az MSZP és a Párbeszéd nem szavazta meg, hanem tartózkodott a szavazásnál. (Tartózkodó szavazatot adtak le a Momentummal együttműködő függetlenek: Hadházy Ákos, Szabó Szabolcs és Szél Bernadett is, a Párbeszédből Szabó Tímea viszont nemmel szavazott.) Mesterházy Attila a plenáris vitában valósággal mentegetőzött emiatt, és elismételte, hogy mennyire vágyott a konszenzusra, de a módosító javaslatot elutasító fideszes többség miatt ez nem jött létre.
Fontos látni: az orbáni külpolitika elválaszthatatlan eleme az önkényuralmi rendszernek: a nyugati demokráciák szövetségétől való szisztematikus kihúzódás és a politikai értelemben vett „keleti nyitás” annak alátámasztását szolgálja. Aki ezzel a külpolitikával törekszik konszenzusra, az az önkényuralmi rendszert sem utasítja el egyértelműen.
A parlamenti frakciók közül egyedül a DK szavazott a politikai nyilatkozatra nemmel, amit alátámasztott vezérszónokának, Arató Gergelynek határozott beszéde a plenáris vitában (még ha ő is tett egy utalást arra, hogy jó lenne ilyen ügyben a konszenzus). A függetlenek közül a Szolidaritásból jött, a DK listájáról a parlamentbe került, de most a Szanyi-pártban tevékenykedő Székely Sándor mondott nemet. A Jobbik és az LMP viszont igent mondott a politikai nyilatkozatra (érdekes módon a hat LMP-s képviselőből ketten, Demeter Márta és Ungár Péter nemet nyomott), ami csak azzal magyarázható, hogy hozzájuk közel áll az Orbán-rendszer „nemzeti” külpolitikája. (Ezt Keresztes László Lóránt, az LMP frakcióvezetője el is mondta a plenáris vitában.) A Jobbikból kivált, ma független képviselők (a tartózkodó Varga-Damm Andrea kivételével) természetesen igennel szavaztak a nyilatkozatra, s ezzel az Orbán-kormány külpolitikájára, ami természetes.
Ez a történet újra megmutatta, hogy mennyire különbözőképpen viszonyulnak a választásokra szövetkező ellenzéki pártok az Orbán-rendszerhez:
a Jobbik frakcióvezetőjének durva parlamenti retorikája és az LMP frakcióvezetőjének a kormány politikájának egyes elemeire használt „gyalázatos” jelzői dacára ez a két párt azonosul az orbáni nacionalista külpolitika alapjaival,
az MSZP és a Párbeszéd kerülni igyekszik ebben a konfliktust, és a DK egyedül áll ennek egyértelmű elutasításával
A végeredmény még közel sem végleges
A CDU elnöksége szavazott és Armint Laschetet, a párt elnökét akarja kancellár-jelöltnek. Volt nagy civakodás, de végül csak az bizonyosodott be, hogy a párt nagyon sok fontos dolgot nélkülöz, az ellenzék nagy örömére – állapította meg kommentárjában a jobboldali konzervatív német lap vezető szemleírója. Úgy látja, ez esetben az ördög nem a részletekben rejlik, hanem az egész helyzetben.
Vajon Markus Söder komolyan gondolta, hogy miután többször a CSU legrosszabb választási eredményeit érte el Bajorországban, és rövid CSU-elnöksége és miniszterelnöksége alatt körülbelül minden nézetet, továbbá annak ellenkezőjét is képviselte már, hogy a CDU vezetése csupán néhány felmérés hatására elveti az éppen megválasztott pártelnököt?
Persze nagy baj van a CSU-nál. A jelek szerint Armin Laschet valóban azt hiszi, hogy egy elnökségi döntéssel, amelynek megszavazásában fontos tartományi pártelnökök, valamint a párt parlamenti képviselői nem vettek részt, kikiáltathatja magát királynak, mégpedig egy olyan bajor versenytárssal szemben, akinek egyedüliként van esélye arra, hogy megtartsa az unió számára a kancellári tisztséget és a képviselői mandátumokat?
Laschet, akit nem ismer senki, és akinek minimális a népszerűsége, meg akarja fúrni Södert, aki magasra jutott az országos népszerűségben?
Laschet a maga kamikaze-vonalával a saját egója ápolása érdekében kockáztatja a CDU szakadását, és ezt támogatja a párt szövetségi elnöksége. Ez a csapat tényleg azt hiszi, hogy ezt megúszhatja? Nagy baj van a CDU-nál!
Söder a hétfői bejelentésével, amely szerint a nagy testvérpárt elnökségére bízza az uniós pártok sorsát, mobilizálta a CDU-ban Laschet ellenfeleit.
A CDU-elnökség vitája megmutatta, hogy sokan pánikban vannak. Számosan igyekeztek a döntést lefelé eltolni mindenféle fórumokra. Így a CDU olyan párt képét mutatta, amely nélkülözi a vezetési képességeket, és ezzel még láthatóbbá teszi Söder vezetői lendületét.
Igaz, hogy erről a lendületről sem lehet pontosan tudni, hogy miben áll néhány velős kijelentésen kívül. Ebben a helyzetben olyan emberre lenne szükség, aki képes átugrani a saját árnyékát. Söder nem válaszolt arra, hogy akkor is elfogadja-e a CDU döntését, ha Laschet győzelmi aránya 60:40 lesz? A szavazás eredménye nem áll annyira messze ezektől a számoktól, hogy teljesen ki lehetne zárni: lázadás tör ki fontos tartományi szervezetekben.
Laschet bemutatkozott már hatalmi politikusként, de helyzete nem szilárd. Nyugalom csak akkor lesz, ha az egész CDU-CSU-s tábor államférfiúi nagyvonalúságot tud tanúsítani, és ki tud állítani egy Laschet/Söder csapatot, amely kész minden lehetőt megtenni, hogy a választáson megakadályozza a zöldek és a vörösök győzelmét. A CDU most, hónapokkal a választás előtt viszálykodónak és elbizonytalanodottnak mutatkozik, és így indul a kampányba.
Talán meg kellene kérdezni Merkelt, hogy nem akarja-e mégis folytatni?
Mindenesetre a CDU eddig még mindig egészen jól került ki a viszálykodó, kocsmai jelenetekben bővelkedő fázisaiból, de addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik, és most közeledhet ez a pillanat.
A vita hasznos lehet, ha tisztázza a viszonyokat. A tisztító vihar azonban mindeddig elmaradt. Az ellenzék számára az indulásnál előnyt jelent, hogy az eddigi legfontosabb német kormánypárt ennyire ideges a választás előtt, és ezt fogják tudni értékelni a zöldek, de az FDP-ben is sokan.
(Ford.:Ara-Kovács Attila)
Rendkívüli hír! – Elszakadt a húr
Az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti (EP) csoportja megszavazta a frakció alapszabályát módosító tervezetet – közölte Pedro Lopez de Pablo, az EPP EP-frakciójának alelnöke szerdán a Twitteren.
A módosítás többek között lehetővé teszi az egyéni tagság megszüntetése mellett egy egész csoport tagságának kollektív megszüntetését is kellő indokok alapján, a pártcsalád alapszabályának legsúlyosabb megsértése esetén.
A 148 támogató, 28 ellenszavazat és 4 tartózkodás mellett elfogadott alapszabály lehetővé teszi egész delegációk kizárását és tagságuk felfüggesztését, amíg korábban ezekre csak adott képviselő esetében volt lehetőség. A szöveg megtartotta azt a szabályt, amely a kizárásról szóló döntéshez kétharmados többség meglétét írja elő.
A módosított működési szabályzat szerint egy tag vagy egy teljes képviselőcsoport jogainak ideiglenes, meghatározott idejű felfüggesztésének elfogadásához szintén kétharmados többség szükséges.
Mai kérdés – Ön valósnak tartja az Operatív Törzs által kiadott napi járvány-adatokat?
Klikkeljen a képre és szavazzon!
Beismeréssel egyenlő nem Brüsszelben
Csak Magyarország és Lengyelország szavazott nemmel arra, hogy a jövőben a jogállamisághoz kössék az uniós forrásokat. Ennél világosabb beismerés nem létezik; az EU megkérdezte, hogy ki akarja felszámolni a demokráciát és ellopni az uniós pénzeket, a lengyel és a magyar kormány pedig feltették a kezüket.
A Demokratikus Koalíció szerint mulatságos, ahogy a magyar kormány igyekszik elkerülni tettei elkerülhetetlen következményeit. A DK szerint teljesen világos, hogy az EU a jogállamisághoz fogja kötni az uniós forrásokat, valamint az is, hogy ezt nem egy olyan szavazáson fogja megtenni, ahol a tagállamok egyhangú szavazása kell, és a bűnösök meg tudják vétózni.
Az Orbán-kormány el fogja veszíteni az uniós forrásokat.
Csak az a kérdés, hogy nekünk, az európai pártoknak sikerül-e elérnünk, hogy az Orbánék kezéből kivett pénz el ne vesszen, hanem az Unió közvetlenül ossza szét a magyar vállalkozások, civil szervezetek és önkormányzatok között. – írja Rónai Sándor EP képviselő.