Kezdőlap Címkék Pride

Címke: Pride

Ferenc pápa meg a gender

A genderről sokan tudják úgy, hogy „valami melegpropaganda”, és tényleg van a melegséghez némi köze, de ezek az emberek részben rosszul tudják, mert nem propaganda, hanem követelményrendszer.

Érdekesség, hogy a jelenleg nálunk regnáló párt… illetve pártok esetében – elnézést doktor Semjén – kötelező a gendert illető teljes tudatlanság, így aztán aki arrafelé hallott valamit erről harangozni, az is letagadja, nehogy kipaterolják a brancsból.

Minden közösségnek, akár a legkisebbnek is van egy ilyen követelményrendszere. Ez persze csak szóbeli szabálygyűjtemény, nem írta le senki, kivéve az olyan művészi megnyilvánulásokat, mint például a „Nékem olyan asszony kell…” kezdetű műdal, melyekből a közösség feleségekre vonatkozó álláspontja („…ha beteg is, keljen fel”) világosan kiderül. A rendszer rögzíti, hogy egy fiú kinézettel született egyénnek hogyan kell az adott közösségben fiúként majd később férfiként viselkednie, és mit tesz vele a közösség, ha nem követi a vonatkozó szabályokat. Ugyanilyen követelményrendszer, és nem teljesítésük esetén szintén megfelelő következmények vonatkoznak a lánynak, később nőnek kinézőkre is.

Az „annak kinéző” azt jelenti, hogy a „fiú” vagy a „lány” minősítést az újszülött látványa alapján hozza meg egy legalább 65-ös IQ-val bíró ember (több nem kell neki a meghatározáshoz), de az sajnos semmit nem jelent, ugyanis hogy ki lesz az újszülöttből szexuális téren, és mit fog majd akarni, nem a külső kinézete, hanem az agya dönti el.

Azt, hogy mi van az újszülött agyában, a születéskor még nem tudja senki, ugyanakkor nagy pech a külsővel nem korreláló agyberendezkedésűekre nézve, hogy a kérdés akkorra már eldőlt, azon változtatni semmiféle kezeléssel és/vagy neveléssel nem lehet. Bárki belegondolhat, hogy őt át tudnák-e nevelni az LMBTQ+ lehetőségek bármelyikére, és ha igen a válasz, akkor eddig nem a veleszületett ösztönei szerint élt, hanem magára kényszerített valamit, ami nem a sajátja.

Sokan gondolják úgy kies hazánkban is, hogy mivel a változatos betűkkel jelölt, a többségtől eltérő változatok kialakulására nem találtak genetikai okokat, az előző bekezdés nem igaz. Ők nem tudják, hogy ugyan a gének itt valóban nem játszanak szerepet, de a szivárványpaletta adott színe a magzatfejlődés alatt alakul ki, mert a magzatot érő hormonimpulzusok hozzák létre azt az agyfejlődéstől függő sokszínűséget, amely aztán az egyént szexuális téren később jellemezni fogja. Elég szomorú, hogy miután Magyarországon a regnálók törvénnyel tették egyértelművé, hogy szerintük ez nem így van, a Magyar Tudomány felkentjei erre egy árva szóval sem reagáltak hivatalosan. Nincsenek itthon? Vagy nem hallottak még róla? És ami még érdekesebb, nem akadt egyetlen újságíró sem, aki a kétfejű borjúról és megrökönyödött tulajdonosáról írt izgalmas riport mellé ezt is felvette volna a repertoárba, és felhívta volna az MTA adott szekcióját, vagy akár az elnököt.

Magyarországon a regnálók jóvoltából a 18 éven aluliak nem tudhatnak arról, hogy vannak a többségétől eltérő szexuális viselkedésformák (nehogy kedvet kapjanak!), de még csak arról sem, hogy egyáltalán van olyan, hogy szex (a pornográfia tilalma 18 éves korig). Különösen megmosolyogtató az a törvényi szöveg, hogy az olyan tartalom tilos, „amely a szexualitást öncélúan ábrázolja”, mert némi öncélúság nélkül eleve sikertelen lesz az ügy, még ha a felek kizárólag gyermeknemzési célból jöttek volna össze, akkor is. Az pedig, hogy 18 év a korhatár, még kevesebb értelmet feltételez a törvényalkotókat illetően.

A témának most éppen Ferenc pápa veselkedett neki. Az úgynevezett gender-ideológiát korunk „legcsúnyább veszélyeként” jellemezte, mert eltöröl minden különbséget, amely az emberiség része. „A különbségek eltörlése az emberiség eltörlését jelenti” – jelentette ki. Úgy vélte, a genderelmélettel ellentétben a férfi és a nő megkülönböztetése az, amely „termékeny kontrasztot” teremt.

Eltekintve a „gender-ideológia” és „genderelmélet” szavak helytelen használatától a pápa általi aggódás jogosnak tekinthető, mivel ha a gender által támasztott követelmények eltörlése révén férfiak és nők gyakorlatilag egyforma, azaz semleges individuumokká válnak, akkor a vallás által parancsba adott, és többezer éve jól működő szaporodás apa- és anyaszerepei megszűnnek, és a létszám csökkenésbe vált (ennek jelei már ma is jól láthatók). Az emberek elsősorban saját szórakozásaiknak fognak élni, nem pedig az utódoknak. Ez a folyamat csak az emberiség kihalásához vezethet, rémült meg a pápa, és bizony nem mondanám, hogy nincsen igaza.

A történet úgy kezdődött, hogy a kezdetben keményen patriarchális, egyben kirekesztő gender nem ismert pardont. Később egyre enyhült az előírásokat és büntetéseket tekintve, így mára oda jutottunk, hogy a nők a férfiakkal, legalábbis törvényileg egyenjogúnak tekinthetők. Sokak szempontjából kellemetlen mellékhatás, hogy a többségtől szexualitási téren eltérő viselkedésű és kinézetű csoportok (LMBTQ+) ettől vérszemet kapva kezdték úgy gondolni. hogy akkor már ők is egyenjogúak a többivel. Ez a konzervatívabb társadalmakban nagy megrökönyödést kiváltva kemény reakciókhoz vezetett.

Helytelenül. Az hogy az emberiség egy faj, abszolút kétségtelen, jogos tehát azon törekvés, hogy senkit ne tekintsenek durván szólva aberráltnak, amennyiben a viselkedése nem okoz kárt senkinek. Mindig az utóbbi feltétel a mérce, azaz mindenki normálisnak tekintendő, akinél a feltétel adott, és senki nem tekinthető normálisnak még a leghagyományosabb férfi-nő kapcsolatban sem, ha a feltétel nem teljesül.

Persze a dolog nem megy könnyen, mert a nagyobb népcsoportok sok nemzedéken át rögződött gender szemléletének megváltoztatása rengeteg munkát és nagy türelmet igényel. Az egyik probléma, hogy ennek ellenére az elfogadási folyamatot sokan erőltetik. A másik probléma az, ha a jó irányú és helyes törekvést túllihegik. Ennek az erőltetésnek és túllihegésnek a következménye például a Pride, amelyből több a kár, mint a haszon, emiatt küzdenek a túllihegők azért, hogy még a beszédben se legyenek a férfiak és a nők megkülönböztetve (pl. a „Hölgyeim és Uraim” eltörlendő), ezért hoz az EU olyan rendeletet (ott sem mindenki akadémikus), amely előírja, hogy a társaságok vezetőségében mekkora arányban kell szerepelni nőknek, különben büntetés, és a „Mindenki egyenlő” törekvést kezdi felváltani a „Mindenki egyforma”  elv, mégpedig tűzön-vízen át. Ez biztosítja a konzervatívoknak a gúnyolhatóságot, ami lassítja az elfogadást.

Az irány a fenti problémák ellenére egyértelmű. A bőrszín ma már nem számít, sőt a political correct beszéd is kötelező, hogy az érzékenyebbeket nehogy véletlenül megsértse valaki, a nem a helyi gender szerint viselkedőket is egyre inkább tolerálják a fejlettebb társadalmak, hiszen olyasmiért, amiről ő nem tehet, és kárt sem okoz a többieknek, senki nem büntethető. A tendenciát tekintve nemsokára elérkezünk majd ahhoz a korhoz, amitől a pápa fél: a nők és a férfiak nem lesznek már nők és férfiak, csak és kizárólag emberek, akik az életben a saját boldogulásukat és szórakozásukat keresik. Biztosan akadnak majd olyanok is, akiknek legfőbb szórakozás és öröm a gyermek, de a számuk várhatóan egyre inkább csökken, és mivel a technika, főleg a robotika fejlődésével előbb-utóbb minden igény kielégíthetővé válik, senkinek sem lesz szüksége senki másra, hogy jól érezze magát. A közös célok (pl. klímaváltozás elleni küzdelem) a hétmilliárdos létszám drasztikus csökkenésével úgyis megszűnnek, az emberiséget immár semmi nem fogja fenyegetni, kizárólag önmaga.

A pápa látja a többezer éves művet összeomlani, és egyéni tragédiája, hogy a változás felelőse egy személyben ő.

Kizökkent az idő; – oh kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.”

– írja a költő, és bizony nagyon egyetértek. A dán királyfival is, meg a pápával is, aki jogosan fél tőle, hogy a helyretolásnak immár semmi esélye sincs, mert egyre gyorsulva száguldunk a lejtőn lefele.

Azért párszáz évet még adnék magunknak. Ha többet nem is.

PC, W, CC

Mint az ismeretes, itt a Földön rengeteg az érthetetlen dolog. Ilyen például az emberi sokféleség. Miniszterelnökúrnak és csapatának sok baja is van vele, szerinte az nem jó, inkább legyen mindenki ugyanolyan, egyetlen kivétellel, miszerint az apa férfi, az anya nő.

Persze kissé logikátlan, hogy ha fideszes körökben ennyire ragaszkodnak az ősi gender előírásaihoz, akkor vajon mit akarhatnak a „no gender” permanens sikoltozásával? Utána gondolva persze érthető: a tudatlanok félelme az ismeretlentől.

Ezen belül persze a nők nőként mind ugyanolyanok, ahogy a férfiak is férfiként, és mindkét nem minden tagja az ősi valláson alapuló, ószövetségi gendernek feleljen meg. Mégpedig pontosan!

Nyugaton mostanában más a divat. Ott elismerik, hogy sokféle az ember, és vallják, amit a költő:

„Vagyok, mint minden ember: fenség, észak-fok, titok, idegenség, lidérces, messze fény, lidérces, messze fény.

Tudják, mi a gender, de nem nagyon használják, ugyanis az a véleményük, hogy inkább ne legyen. Se a gender szerinti társadalmi elvárás a „nőktől” meg a „férfiaktól”, se a gender szerinti társadalmi büntetés, azaz kiközösítés, megszégyenítés, hátrányokozás azoknak a nőknek és férfiaknak, akik nem teljesítik ezeket az elvárásokat. Természetesen kihangsúlyozandó, hogy a bűnözés ott sem tartozik a tolerálható viselkedésformák közé, mivel a jogrendszernek meg a gender társadalmi elvárásainak semmi köze egymáshoz. Aki úgy interpretálná, hogy ez a tolerancia a gyengékkel szembeni erőszak engedélyezése, az vagy hazudik, vagy hülye.

A helyzetet vizsgálva megállapítható, hogy „másság megsértésének elkerülése” (Political Correctness), a „másság pozitív diszkriminációja”, (Woke) és az „előbbi két elv megsértőinek kiközösítése” (Cancel Culture) elveket a „kisebbségek védelmében” szokták alkalmazni. A másság ugyanis evolúciós okokból mindenkinek gyanús (I. fokozat), ránk nézve ezért veszélyesnek tartjuk (II. fokozat), tehát megelőzésképpen elpusztítandó (lll. fokozat). Ezekből az első két fokozatot a kisebbségeknek is rendelkezésre áll, de a harmadikat csak a többség tudja végrehajtani, ebből következően a többség a saját definíciója szerint nem ugyanúgy egy másság, mint a többi (holott de!), hanem azt hirdeti, hogy ő maga az alap, az abszolút normalitás, az igazodási pont. Ha pedig egy kisebbségi, azaz „abnormális” ezt nem veszi figyelembe, megnézheti magát. A többségi erőfölény az többségi erőfölény ugyebár, ezért Jézus munkásságát, valamint az örömóda naiv vágyakozását a minden ember testvérisége után felejtsük el.

Illetve mégse. Néhányan már rájöttek, hogy a másság okozta mindennapos atrocitások, országok között és országokon belül a többségeknek is károsak. A másságáról sok szegény kisebbségi nem is tehet, mert általában nem az ő hibája, hogy nem tartozik az úgynevezett normálisokhoz. Arra is rájöttek már, hogy az előző rájövés nem elég, ugyanis a többségi tábor egyrészt a többségéből, másrészt a nem racionális, hanem zsigeri hozzáállásából, harmadrészt pedig a gyermekeinek a szülők szemléletére neveléséből adódón túl erősen tart össze, és zárja ki ezzel a kisebbségeket, ezért a kisebbségekkel való együttélés pozitív megváltoztatása nem megy magától. Pláne nem megy nemzetállamok esetén, ahol a hatalomra került vezetők még szítják is a másságtól való félelmet, valamint az iránta érzett dühöt. Ezért az első rájövés kevés, az ügy érdekében tenni is kell valamit.

A többség ránevelése a toleranciára a két szélsőség (az intolerancia legcsekélyebb jelének azonnali halállal való büntetése és a semmit nem csinálás) közötti módszerekkel történhet.

Mivel a toleránsok között sem mindenki akadémikus (finom megfogalmazása a „mindenütt vannak hülyék” ténynek), páran túllihegik a dolgokat. Ők a finom, rávezetős és főleg türelmes (sok évtizeden át tartó) tanítási módszerek helyett a másságot az eleve utálkozó ellentábor pofájába nyomják (pl. Pride), mégpedig úgy, hogy az elvárásaik alapján a többieknek azt egy mukk nélkül kell tűrniük. A másik végletes elképzelés hívői ősi bűnökért követelnek bocsánatkérést a mai többségtől, megfeledkezve arról, hogy az akkor még nem volt bűn, de ha bűn is lett volna, olyanok követték el, akiknek a maiak nagy részéhez genetikailag semmi köze nincs, de még ha lenne is, a maiak akkor sem felelősek az ősökért. Ebből következik az eredmény: így „megtéríteni” senkit nem lehet, az ellenségességet fokozni az adott másság iránt viszont nagyon is, ezért még rosszabb lesz a helyzet, ismét igazolva azt, hogy a Pokolba vezető út ostobasággal van kikövezve. A többség az ilyen módszer esetén nem megérti a másmilyeneket, hanem úgy érzi, hogy valami hülye dolgot akarnak rákényszeríteni, és a Hír TV-s újságíró klub sajnos joggal méltatlankodhat vagy röhögcsélhet az ilyesmiken. Ezen befeszült és erőszakos „jobbítók” miatt lassul az elfogadási folyamat, zár még inkább falanxba a biblikus elveket valló többség, és a kifejezetten butaságok miatt ez a konzervatív többség a semlegesek közül sokakat maga mellé tud állítani, még ha azok elvileg hajlanának is a toleranciára.

A befeszültek sajnos azt hiszik, hogy a többség csak ismerethiányban szenved, ezért elég, ha a képébe vágjuk a másságot, és akkor rádöbben, hogy eddig tévedésben élt, holott nem erről van szó. Nemzedékek hosszú során át meggyőződéssé csontosodott hit ez, amely nem adja ám magát olyan könnyen, emlékezzünk csak például a nők szavazati jogára, amely elképzelés csak nagyon hosszú idő után nyert polgárjogot. Az erőltetőknek sajnos még az sem jut el a tudatáig, hogy ugyanazt művelik, ami ellen harcolnak éppen, a kiközösítés (cancel) pedig már végképp a bigott hit kategóriája, amikor úgy érzem, annyira igazam van, hogy a másikat akár meg is semmisíthetem. Ilyenkor derül ki, hogy gondolkodásban dehogy haladtuk meg a középkort! Dehogy!

Másságból ezerféle létezik. Vannak, amelyek születési okból (pl. szexuális irányultság), vannak melyek a helyi kultúrából és/vagy a családi neveltetésből eredeztethetők (pl. vallási meggyőződés), vannak, melynek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget (pl. szemszín), vannak, amelyeknek igen (pl. roma származás), és vannak, amelyeknél nem a létszám, hanem az alkat okozza a túlerőt, például ezért kisebbségek a nők, mert a férfiak döntő többsége a nagy részüket meg tudja verni. Így aztán a másság kezelésére általános szabály nem létezik, egyetlenegy kivételével: a kisebbség sem homogén csoport. Csak egyetlen tulajdonságban azonos, mégpedig abban, amelynek alapján kisebbség. Például a romák abban azonosak, hogy mind roma, abban nem, hogy mindegyik lop. Ebből következően a romasága miatt eleve negatívan hozzáállni bárkihez, értelmetlen. Lehet, persze, hogy az előítéletünket tényleg igazolja, de az is lehet, hogy nem, és a kapcsolatunkból majd hasznunk származik.

Végkövetkeztetés: az embereket csoportokba sorolni nem szabad, mert mindenkit egyénileg kell értékelni az egyéneket jellemző többszáz (többezer?) tulajdonságuk szerint.

Ebből következően bármilyen, így a pozitív diszkrimináció is hülyeség.

Ez is lenne logikus, hiszen minden ember ugyanazon ősszülőktől származik, de ezt a szép és nyugodt életet biztosító testvériséget mindig elrontják egyrészt az „erejük tudatában lévő” többségek, másrészt a „kisebbségekért utolsó vérig harcolók”.

A cél tehát egy olyan társadalmi rendszer kialakítása, ahol nincsenek csoportok, csak egyének, akik tudomásul veszik, hogy semmilyen hasonlósági alapon sem szövetkezhetnek valamiféle erőfölény biztosítása érdekében, amelyet nyilván egy, az adott tulajdonság szerint más, és valószínűleg gyengébb csoport vagy személy ellen akarnak felhasználni (egyébként a szövetkezésnek semmi értelme sincs). Ideális helyeken minden ilyen csoportos szerveződés tilos.

Ideális hely… de szép is lenne – mégse lesz. Az emberiség sajnos jóval előbb hal ki, minthogy ez az ideális rendszer létrejöhetne, de a rendszer megvalósítása nagyon érdekes feladat a tudósoknak és a politikusoknak. Az már egy másik kérdés, hogy az ilyen emeletes ökörségekkel való foglalkozás nem jut eszükbe, bármi történne is.

Még véletlenül se.

Ahhoz a tudósok túl okosak, a politikusok meg örömmel használják ki a csoportba szerveződést hatalomra jutásuk érdekében, majd hülyék lennének egy számukra hátrányos helyzet elérésén munkálkodni.

Konklúzió: kevesen vagyunk érdekeltek, és a tűz tőlünk túlságosan messze van.

A Liberálisok elhívják a házelnököt a Pride-ra

Kövér László ma több tízezer magyar embert sértett meg, amikor betegnek, erkölcstelennek, és másodrangú polgárnak titulálta azokat, akik a saját nemükhöz vonzódnak. – Kövér László kérjen bocsánatot, vagy mondjon le a hivataláról!

 A házelnök szerint nincs különbség egy pedofil magatartása és aközött, hogy egy meleg pár örökbe akar fogadni egy gyereket, és szerinte „egy normális homoszexuális” nem tartja magát egyenrangúnak a heteroszexuális emberekkel.

A XXI. században nincs keresnivalója a magyar közéletben egy olyan politikusnak, aki komolyan gondolja ezeket a homofób kijelentéseket, különösen, ha ő az Országgyűlés elnöke. Visszautasítom a házelnök kirekesztő mondatait, és elvárom, hogy haladéktalanul kérjen bocsánatot azoktól, akiket személyiségi jogaikban megsértett!

Egyúttal a Magyar Liberális Párt nevében felkérem Kövér Lászlót és a házelnök gondolatainak igazat adó Gulyás Gergely kancelláriaminisztert, hogy tegyék magukat szabaddá július 6-ára, és idén látogassanak el a Pride-ra! Szeretném, ha a Fidesz vezetői meggyőződnének arról, hogy az LMBTQ-közösség tagjai is épp olyan húsvér emberek, mint ők. Szeretném, hogy mielőtt Magyarország egyik legfőbb közjogi méltósága homofób és kirekesztő kijelentéseket tesz, megismerje az LMBTQ-közösség hétköznapjait és problémáit! A meghíváson túl arra is kérem Kövér Lászlót, hogy az ostobaságok szajkózása és a gyűlölködés helyett inkább a társadalmi béke helyreállításán dolgozzon. Egy toleránsabb, emberibb Magyarországért!

Sermer Ádám, a Magyar Liberális Párt – Liberálisok főpolgármester-jelöltje 

Bíróságra ment a Pride és a TASZ: lazítottak a rendőri túlbiztosításon

0

Az idei Budapest Pride Felvonulás megrendezéséhez előírt szélsőségesen szigorú rendőri követelményeket a szervezők a Társaság a Szabadságjogok (TASZ) segítségével támadták meg a bíróságon. A Fővárosi Törvényszék ítélete nyomán a felvonuláshoz bármelyik utcából lehet majd csatlakozni.

A felvonulást minden évben megszervező Szivárvány Misszió Alapítvány évről évre egyre fejlettebb biztosítással garantálja a résztvevők biztonságát. A Pride Felvonulást, ami idén július 6-án a Kossuth térről indul, a szervezők a lehető legkorábban be is jelentették a rendőrségen. Budapest Rendőrfőkapitánya azonban csak azzal a feltétellel vette tudomásul a menet megtartását, ha azt a “négy fal között tartják”: a gyűlés helyszíneit és útvonalát a rendőrség kiüríti, kordonokkal lezárja, és a résztvevők mindössze három (3!) ponton csatlakozhatnának a gyűléshez.

A szervezők évek óta dolgoznak ennek a rendőri “túlbiztosítási” gyakorlatnak a lazításán, hiszen egy kordonok közé szorított menet, amelyhez útközben senki sem csatlakozhat, aligha képes a nyitottság és a szabadság üzenetét közvetíteni. A szervezők aprólékos és kitartó munkájának eredményeként egy olyan, 250-300 rendezőből, menetkísérő csoportokból, kamerás jogi megfigyelőkből álló biztosítási mechanizmus alakult ki, hogy tavaly már gyakorlatilag bárhol lehetett csatlakozni a felvonuláshoz. Az utóbbi években folyamatosan csökkent – az ellentüntetések dacára – annak kockázata is, hogy a tíz évvel korábban történtekhez hasonló erőszakkal zavarják meg a felvonulást. Mindezekhez képest idén a főkapitány mégis bekeményített: kihasználva az új gyülekezési törvény adta lehetőséget, korlátozó határozatban írta elő a szervező számára a menetbiztosítás módját.

A bejelentő a TASZ segítségével a Fővárosi Törvényszéken támadta meg a határozatot

Az itt született ítélet lényegében annak a biztosítási gyakorlatnak az elfogadására kötelezi a főváros rendőrfőkapitányát, amit a szervezők tavaly már sikerrel alkalmaztak, de amiről a rendőrség idén nem volt hajlandó tárgyalni. Eszerint maradnak a kordonok ugyan, de  minden útkereszteződésben lehet majd csatlakozni a felvonuláshoz. Az ítéletet itt el is olvashatja.

A Pride nyitottsága szempontjából előnyös végkimenetel ellenére a bírósági ítélet indokolása nem a legszerencsésebb. A rendőrség a felvonulás résztvevőinek biztonságára hivatkozott, ehhez képest a bíróság mégis abból indult ki, hogy a területzárás és a kordonok felállítása mások, a menetben részt nem vevő személyek jogainak és szabadságának védelme miatt szükséges. Azonban sem ezt az eltérő kiindulópontot nem indokolta meg a bíróság, sem azt, hogy a menet teljes zárása hogyan védené meg az erőszakos ellentüntetőktől a kívülállók jogait.

“Értetlenül álltunk a rendőrség rugalmatlansága előtt, úgyhogy örülünk, hogy a bíróság a gyülekezési szabadság javára döntötte el ezt a konfliktust. Kár, hogy az ítéletből sem derül ki, milyen konkrét tényekre alapozta a rendőrség, hogy idén jelentős erőszakos ellentüntetések zavarhatják meg a felvonulást, és azt az álláspontját, hogy a menet megóvása csak a teljes terület és útvonal lezárásával lehetséges. Különösen annak fényében, hogy az elmúlt két évben részlegesen kordonok nélkül zajlott a felvonulás, és nem történt említésre méltó konfliktus” – mondta el Hegyi Szabolcs, a TASZ Politikai Szabadságjogok Projektjének munkatársa.

“Nagyon köszönöm a TASZ segítségét az ügyben. A Pride szervezői csapatával továbbra is azt gondoljuk, hogy nincs szükség a menet totális lezárására. Mégis lényeges fejlődésnek látjuk a Fővárosi Törvényszék ítéletét abban a tekintetben, hogy a szabadság és a biztonság ne legyenek egymást kizáró tényezők a Felvonulás lebonyolításában” – nyilatkozta Filó Mariann, az idei Budapest Pride Felvonulás bejelentője.

A Pride szervezőjét a perben a TASZ jogsegély-szolgálatának vezetője, dr. Hüttl Tivadar ügyvéd képviselte.

Marcipán ősmagyarok

Persze, dehogy vannak marcipánból, csak úgy látszik. Műanyagból vannak az ősmagyarok, legalábbis a pécsi 1.sz. Postahivatal előcsarnokában lévő időszaki kiállításon. Díszben pompáznak az ősmagyar babák, akiknek ruháit az elhunyt Duzsi Erzsébet varrta, sok műgonddal. De jó szándékkal. Hát, az eredményt tekintve azt kell mondanunk: a jó szándék dicséretes valami, csak nem mindig úgy sül el, ahogy tervezték…

Szóval ez egy dolog, miszerint az ősmagyar kor és történelme természetesen létezett, szereplői nagyobbrészt valós személyek voltak, ezt nem is érdemes tagadni (az már más kérdés, hogy a legkorábbi krónikáink erősen ellentmondanak egymásnak az Anonymusé meg még a józan észnek is). De talán nem is az a lényeg, hogy teljes pontossággal meghatározzuk, ki mit művelt mondjuk 873. augusztus 18-án, délután fél kettőkor. A magyar kultúrkincs része az őstörténeti legendárium, ha nem is szabad mindent szó szerint venni belőle – Kézai Simon feljegyezte, nem megkutatta az előidőket, azt írt le, amit össze tudott szedni belőlük. Anonymus meg azt, ami épp az eszébe jutott és amiért megfizették. Inkább regék, mondák szereplőit ábrázolja a kiállítás, mintsem valós történelmi alakokat.

Na, de akkor is: babaformában?

Nem vitatom, lehet olyan ember, aki a kebelében dúló hazafias érzelmeket babaruha varrása útján képes a legtökéletesebben kifejezni, egy gondolatommal sem szeretném sérteni a patriotizmusát. Csak kérem, akkor is a végeredmény számít… mivel a kiállítást úgy oldották meg, hogy a ruhácskákat összevásárolt, egyforma lánybabákra adták, ha férfialakról volt szó, levágták a baba haját és abból csináltak neki bajuszt, az 1.sz. Posta műértő közönsége úgy érezheti, hogy egy ősmagyar Pride-ot lát, holott a kiállító szándéka bizonnyal nem ez volt. Ez az az eset, mikor röhögne az ember, csak nem mer, nehogy megsértsen valakit… De elég a szóból, lássuk a műtárgyakat!

Magor
Ménrót óriás fia, róla és Hunorról forgatták a Szarvasvadász című filmet. Vagy nem. A meotiszi mocsarak első hasznosítója, Dul alán király veje. Képünkön épp csodálkozik a szarvason.

Hunor
Magor testvére és üzlettársa a meotiszi ingatlanspekulációban, Dul másik veje. Komolyabb benyomást tesz a nézőre, mint testvére, talán prémes kabátja miatt.

Dul király leányai
A Hunor-Magor testvérpár feleségei, alán királyi vérből. Házasságuk nem volt teljesen önkéntes, de a párkapcsolati konfliktusok mégis konszolidálódtak idővel, hiszen itt vagyunk. Ősanyáink ugyanis. Vagy nem.

Tas
Vezér, a Hetek egyike, Árpád unokája, Lél apja, illetve semmi sem bizonyos, mert a tudósok vitatkoznak még rokoni viszonyain. Szolid kaftánban láthatjuk, némi szegélydíszítéssel, fövegben.

Huba
Szintén vezér, téves híresztelés, hogy Szamek harcostársa. A Szemere nemzetség őse. Képünk azt a pillanatot ábrázolja, mikor tükörhöz jutott és megpillantotta saját bajuszát, valamint szemöldökét.

Töhötöm
Töhötöm, ha akarom, de nem mindig töhötöm – mondogatja a szögedi magyar ősi vezérére emlékezve. Tény, hogy Tétény néven is ismert.

Álmos
Vezér, Árpád atyja, elődje Előd, más források szerint Ügyek. Ügyek ma is vannak a magyar politikában, hagyományuk töretlen.

Előd
Mint fentebb jeleztük, az Árpád-ház egyik alapítója. Fia azonban Árpád és nem Utód.

Ügyek
Vezér, a magyar belpolitika atyja és megalapozója. Ügyek nélkül ma sem bírunk létezni.

Ond
Vezér, Ete atyja, akitől a Kalán- és Kölcse-nemzetség származik. Csongrád alapítója, képünkön huncutul mosolyog kackiás bajusza alatt. Külön kiemelném a kackiát.

Bocsáttassék meg nekem, de nem bírom folytatni Konddal, Gézával, Attilával és mindenki mással, mert egyrészt nem engedi a rekeszizmom, másrészt tényleg félek, hogy megsértem egyesek hazafias érzéseit… pedig hát, itt is szeretném leszögezni, nem a történelmi személyeken, legendás hősökön röhögök, hanem a babákon. Jobban mondva azon, hogy ilyen androgün, műanyag formában ábrázolták őket. A kiállításon szerepel még egy rejtélyes hölgy, Regehü is, akiről csak komoly kutatással sikerült megállapítanom, hogy ki is lehet: nem a történelemben fordul elő, nem is a mondákban, hanem Jókai Mór „Levente” című művében. Persze, hogy nem találtam Kézai Simonnál.

Azért maga a kiállítás felvet pár gondolatot. Értem én, hogy az alkotónak ez lehetett az élete és hát látszik is a ruhácskákon a műgond. A jó szándék vitathatatlan. De így? Ilyen formában? Ha maguk az ősmagyar vezérek meglátnák, miként mutatják be őket kései leszármazottaik, ráadásul nagy nyilvánosság előtt, vitézlő eleink megmutatnák nekünk, mi is az a szittya fergeteg. Ez az az ügybuzgalom, ami csak nevetségessé teszi magát az ügyet.

Hogy mit érdemel a pécsi 1.sz. Posta ezért a kiállításért?

Minimum azt, hogy nevezzék ki a Magyarságkutató Intézet kihelyezett részlegének.

Megérdemelné.

És az illető intézet is legalább annyira komoly, mint ez a vernisszázs.

Bréking nyúz, 2018. július 9. – Tudósítás a másik valóságból

0

Ön észrevette, hogy bukott a Pride? A Pesti Srácok bizony erre a következtetésre jutott. Vona Gábor furmányos módon készül visszavenni a Jobbikot; Gyurcsány labdaházi javaslata beleillik egy sérült elme rohamos hanyatlásába; Soros hazai hálózatának nagy a befolyása a Jogtudományi Intézetre is – legalábbis erről (is) írnak az alternatív valóság lapjai.

Pesti Srácok – Nem a felvonulók kérték – A Pride-nak bukás az osztályrésze

„Aligha hinném, hogy a Pride bármiféle sikert ért volna el. Ahogy a baloldali ellenzék és annak kulturális hátországa szorgos munkával marginalizálta magát és lenullázta saját közéleti súlyát, vélt kultúrfölényét az utóbbi években, úgy buknak el velük a rájuk akaszkodott turbócivilek is” – írja Petruska Péter, aki felteszi a kérdést: Érdekelnek ma már bárkit is a melegjogok és a kiterjesztett nemi identitások? Szerteágazó vita folyik talán a témában a bal- és jobboldal meghatározó gondolkodói között? Netán elérik a céljukat az ügy lobbistái, nyílnak meg újabb kapuk előttük ügybuzgó tevékenységük folyományaként, megugorják a közvélemény ingerküszöbét és formálják a közvélekedést a maguk képére? Rögtön meg is válaszolja. már rég nem.

Leszögezi: 2018-ban, Magyarországon a Pride-nak a bukás az osztályrésze.

A tömeg nem nő, az arcokon erőltetett a mosoly, a repertoár véges, az eredmény kiszámítható. És ha a műsor véget ér, mindenki hazamegy a saját négy fala közé, ahol továbbra is azt csinál, amit akar – anélkül, hogy bármiféle kollektív élmény, katarzis jött volna létre, amely aztán hegyeket mozgatna meg. Erre például bármelyik Békemenet képes volt eddig: „mi, az ezerszer lenézett, nemzeti érzelmű átlagemberek megélhettük azt, amire ez a szedett-vedett szivárványkoalíció képtelen”.

Olyan ez az egész, mint a munka ünnepének felvonulásai az átkosban, meg a hozzá kapcsolódó rossz vicc: miért a kikelet és a hazaszeretet ünnepe május elseje? Mert mindenkinek ki kellett menni és haza szeretett volna menni…

Magyar Hírlap/888.hu – Megbuktatnák új elnöküket a jobbikosok

Sajtóértesülések szerint a bukott Vona Gábor visszatérését készítheti elő az ötlettelen, krízist kezelni képtelen új pártvezetés. Bizonytalanság uralkodik a párt tagjai között, Sneider Tamás elnököt és Gyöngyösi Márton elnökhelyettest nem tartják elég erős vezetőknek a jobbikosok a Magyar Hírlap forrásai szerint.

A Jobbik korábbi pártelnöke állítólag azt tervezi, hogy a következő tisztújításon tér vissza, ugyanis addigra tovább süllyedhet a párt támogatottsága és megmentőként térhet vissza. 

A Jobbik jelenleg komoly válságban van: azon kívül, hogy a pártból több magas rangú politikus is átment a Toroczkai László vezette Mi Hazánk Mozgalomba, a Jobbik állami támogatását tiltott pártfinanszírozás miatt 330 millió forinttal csökkentik, és ugyanekkora összeget kell befizetniük a költségvetésbe, mert a piaci ár alatt kötöttek szerződéseket két plakátcéggel, ezen felül a Postának is tartoznak hatvanmillió forinttal.

Magyar Idők –  Labdaházi tünet

„Labdaházi nemzetgyűlést” szervezne a tavaszi választásokon alulmaradt pártok részvételével Gyurcsány Ferenc demokratikus gondolkodó, Balaton-felvidéki habzóborász. Az ötletgazda azzal érvelt: kell egy olyan fórum, ahol komolyan veszik őket, és meg tudják vitatni a Fidesz által feldúlt ország gondjait. A történet még az április 8-i választást követő napokra nyúlik vissza, a DK-vezér akkor kereste meg levélben a gyászba borult veszteseket, álljanak össze, aztán hajrá, no pasaran! (A megszólítottak közül eddig senki sem jelentkezett. Talán még el vannak ájulva az ötlettől.)

Igen érdekes, hogy Gyurcsány Ferenc válságosabb pillanataiban előszeretettel fordul a történelemhez, sőt annak szereplőihez.

Emlékszünk a „Nagy Imre-interjúra”, amikor a kíváncsi politikus (még 2004-ben, miniszterelnökként) a 301-es parcellánál faggatta mártír elődjét: „Imre, te mit tennél?” Két évvel később pedig gróf Batthyány Lajos mauzóleumánál emelte magát történelmi személyiséggé: „Az elsőknek a legnehezebb a dolguk, Batthyány is megküzdött ezzel – tájékoztatott Feri.

És most ez a labdaházi dolog… Pszichiáterek szerint azonban nincs ebben semmi meglepő, a páciensnél jelentkező nemzetgyűléses labdaházi tünet pontosan illeszkedik a sérült elme rohamos hanyatlásába.

Azon se lepődjünk meg, ha Nagy Imre, Batthyány gróf és a francia forradalom után Bonaparte Napóleon is megjelenik majd a gyurcsányi beszédekben. Egyes szám első személyben  – írja  Pilhál György.

Origo – Soros hazai hálózatának nagy a befolyása a Jogtudományi Intézetre is

Miközben a Magyar Tudományos Akadémia állítása szerint a függetlenségéért és persze a szakmai hitelességéért folytat küzdelmet, az MTA Jogtudományi Intézete valóságos ellenzéki kerekasztalt hozott össze – erről ír a Tűzfalcsoport blog.  Az az intézet, amelyik sorozatban gyártja a kormányt lejárató tudományos anyagokat.

A kettős mérce nem ritka módszer Soroséknál, ezúttal is lehullott a lepel róluk.

Itt vannak a függetlenséget kiáltó Jogtudományi Intézet titkai – írja az Origo.

Ismert, a magyar kormány racionalizálni szeretné az MTA költségvetését. Ennek következtében a testület 170 milliárd körüli, különböző állami forrásokból származó éves keretéből húszmilliárd forintot mostantól nem biankó csekk formájában kíván átutalni a testületnek. Az ellenzék rátelepedett az ügyre, és persze hasznot kíván húzni belőle. Pedig érdemes lenne odafigyelni a részletekre írja a portál, amely szerint  bátran kijelenthető, hogy

Soros György hálózata és megbízható magyarországi ügynökei rendkívül aktívan sertepertélnek a Tudományos Akadémia háza táján.

 

Véget ért a Budapest Pride

0

Ellentüntetők és bekiabálók voltak, de végül is komoly incidens nélkül ért véget szombat délután a 23. Budapest Pride programsorozat záró rendezvénye, a „Merj nagyot álmodni!” mottóval meghirdetett felvonulás.

 

A társadalmi kirekesztés ellen, az azonos neműek házassághoz és gyermekvállaláshoz való jogáért demonstráltak a 23. Budapest Pride fesztivál felvonulói szombaton Budapesten.

Az LMBTQ-közösség (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer emberek) és támogatóik a Városligeti fasorban gyülekeztek, majd a Szivárvány Misszió Alapítvány által szervezett felvonulás több ezer résztvevője az Andrássy út-Nagymező utca-Bajcsy Zsilinszky út-Alkotmány utca útvonalon a Kossuth Lajos térre, az Országház elé vonult.

A menet élén szivárványszínű zászlókkal és luftballonokkal feldíszített, nyitott platójú kamion haladt.

Az emberek több kamionon, illetve a menetben ugyancsak szivárványszínű zászlókat lobogtatva énekeltek és táncoltak a dübörgő zenére.

Nagy Szilvia, a Budapest Pride-ot szervező Szivárvány Misszió Alapítvány elnöke a menet indulásakor hangsúlyozta:

a felvonulással is tiltakozni kívánnak a társadalmi kirekesztés ellen,

egyben ünnepelni az LMBTQ-közösség sokszínűségét és a szeretetet.

Bejelentette, hogy a demonstráción, civil szervezetek és gazdasági társaságok mellett részt vesznek a Párbeszéd, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, a Magyar Szocialista Párt és a Momentum képviselői.

A Kodály köröndnél a menetet kordon mögött álló ellentüntetők fogadták, akik, az „Undorító a másságotok!” feliratú molinót tartottak maguk előtt. Többen a motorjaikat bőgették.

Szintén ellentüntetők várták a felvonulókat az Oktogonnál. Néhányan bejutottak a fesztivál résztvevői közé, azonban a rendőrök egy kapualjba szorították őket.

A Kossuth Lajos téren Csikós Ádám a szervezők nevében arról beszélt, hogy az államnak biztosítani kell az azonos nemű párok számára a házasság és a gyermekvállalás, a gyermekek örökbefogadásának lehetőségét. Közlése szerint büszke arra, hogy az egyhónapos fesztivál ideje alatt Budapesten és öt további városban mintegy száz programra került sor. Ugyanakkor dühös azért, hogy Magyarországon ma sem biztosított a jogegyenlőség az LMBTQ emberek számára.

Nincs rendben, ha egy politikai rendszer az állampolgárokra erőlteti a nézeteit – mondta a szónok.

Amikor a menet eleje az Andrássy úton az Oktogonhoz ért, a vége akkor hagyta el a Kodály köröndöt. A Kossuth téren, miközben a záróbeszéd zajlott, az Országház főbejárata melletti ablakból egy szivárványszínű és egy európai uniós zászlót lógattak ki. A Demokratikus Koalíció képviselői a Pride és az Európai Unió zászlóit a DK parlamenti irodájának ablakából kifüggesztve köszöntötték a felvonulás résztvevőit. (A DK erről szóló közleménye itt olvasható.)

A felvonuláson a rendőrség több embert igazoltatott, egyéb intézkedés nem volt. A rendezvény rendben véget tért.

Miért nem kell szeretni a melegeket?

Nem szeretem a melegeket. Nincs velük bajom, de attól, hogy valaki meleg, még nem lesz automatikusan a barátom. Nem szoktam felállva tapsolni, ha meglátok egy meleget. De, ha már itt tartunk, be kell, hogy valljam: a bicikliseket sem mind kedvelem. (Meg azokat sem, akik a világért fel nem ülnének egy bringára). Vannak biciklisek, akikkel jóban vagyok, másokat meg ki nem állhatok. És így vagyok a hentesekkel, a sakkozókkal és a sárkányrepülőkkel is.

Az, hogy valaki sárkányrepül, számomra még önmagában semmit sem jelent. Attól még az illető lehet egy agyatlan állat, vagy épp ellenkezőleg: briliáns gondolkodó, szeretetre méltó személy.

Nem melegekre és heterókra osztom a világot. Konkrét emberek vannak, akik közül egyeseket kedvelek, másokat meg nem.

A csürhétől azonban undorodom. Az agyatlan barmoktól, akik csak rombolni tudnak és pusztítani. Feszíthetnek bármilyen mezben, cipelhetnek magukkal akármilyen zászlót. Kivétel nélkül utálom azokat, akik úgy gondolják, hogy nekik mindig igazuk van, és ezért ők akarják megmondani, hogy másoknak mit szabad. Sőt, azt is, hogy másoknak mi a jó.

Volt már ilyen a történelemben. Nem kell nagyon öregnek lenni ahhoz, hogy emlékezzünk rá, elegendő, ha kellően középkorúak vagyunk. Volt idő, amikor Állam Bácsi megmondta, hogy nekem mi a jó. Hogy mit olvassak, milyen színdarabokat nézzek meg. Hova utazzak.

Jót akart nekem az Állam Bácsi, mert nem szerette volna, ha olyan élmények érnének, amelyek szerinte nem tesznek jót nekem. Nem akarta az Állam Bácsi, hogy frusztrált legyek, mert akkor nem tudok rendesen teljesíteni.

Messzire kalandoztam, ebből is látszik, mennyire magyar vagyok. Hátrafelé nyilazó kalandozó magyar. És erről eszembe jut a tíz évvel ezelőtti Budapest Pride, amikor kalandvágyból messzire elkerültem az egyébként lakhelyemhez közeli Andrássy utat. Még a Liszt Ferenc térig sem mentem el, és a Ligetet is kihagytuk, pedig ott szoktunk a kutyával sétálni.

A magukat radikálisoknak nevző idióták ugyanis a fent említett helyeken melegeket vertek. Illetve, akárcsak az idén, vertek volna, de a rendőrség megakadályozta őket ebben. Pedig milyen jó lett volna beverni néhány homokos fejét. Vagy az orrát, netán tökön rúgni őket. Ha már úgysem rendeltetésszerűen használják egynémely testrészüket.

Láttam a tévében egy fiatal apát, csecsemővel a karján. Kinyújtott középső ujját az ég felé tartva azt kiabálta az előtte elvonulók felé: mocskos buzik! A legtöbben persze nem gyerekkel érkeztek, hanem az ilyenkor szokásos rekviziteket vitték magukkal. Tojást, pedig az egyáltalán nem olcsó. Vagy viperát, azzal jól lehet ütni.

Felőlem egyébként be lehetne tiltani a melegfelvonulásokat. És az időjárást is meg lehetne akadályozni. Nem azt, hogy essen az eső, vagy, hogy süssön a Nap. Hanem hogy egyáltalán legyen időjárás. Mert majdnem mindig kiszámíthatatlan, és az esetek többségében egyáltalán nem szimpatikus.

Ami azt illeti, nekem a hanyatt esés is gyanús. Ha rajtam állna, nem engedélyezném. Semmi értelme: haszon nincs rajta, esztétikailag pedig kifejezetten necces. Biztosan vannak, akik szépen tudnak hanyatt esni, de én még nem láttam ilyen embert. Akiket idáig hanyatt esni láttam, magamat is beleértve, mindegyik csúnyán, nevetségesen taknyolt el a földön. Arról nem is szólva, hogy a legtöbben jól meg is ütötték magukat.

A tudomány jelenlegi állása szerint valaki nem attól lesz meleg, mert fiatalon elhatározza, hogy meleg lesz. Nem úgy van, hogy erre készül már gyermekkorától, képezi magát, hogy ő legyen a legjobb. Focistának készülhet az ember, orvosnak, politikusnak úgyszintén.

Nem kell szeretnünk a melegeket. Pontosabban: azért mert valaki meleg, még nem kell szeretni. Mint ahogyan azért sem, mert valaki a másik nemhez vonzódik. Sem ez, sem az nem érdem.

Ha valaki agyatlan, baromarcú kődobáló, azt viszont nagyon lehet utálni. Tőlem akár meleg is lehet, akkor is.

A nap kérdése

0

A Liberálisok meghívták Novák Katalint a melegfelvonulásra, mert szerintük a Budapest Pride jó alkalom arra, hogy az államtitkár személyesen győződhessen meg róla, hogy az azonos nemű párok is éppen annyira alkalmasak a családalapításra, mint bárki más.

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint Novák Katalin államtitkár asszony elmegy a Pride felvonulásra?

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK