Kövér László története mindent Elvis! Örök álma, hogy Köztársasági Elnök legyen végkép dugába dőlt! A gender törvény is tovább nehezítette a dolgát, hiszen Orbán Viktor hölgynek szánta pozíciót! Új nagylemezén már hiába probálkozik!
Címke: gender
Élesedik a „Kelet-Nyugat” szembenállása az EU-ban
Az EU közel sem olyan egységes, pozitív és vonzó, mint az, az ellenzék választási kampányában szerepel. Brüsszelben is látják, tudják, hogy valami „félrement”. Különösen az utóbbi években mutatkozott meg a „kelet-nyugat” közti felfogás- és mentalitásbeli különbség.
1989-ben a „vissza Európához” volt a jelszó, ami napjainkra egyre kevésbé lett vonzó. Van egy, az EU-ra is, mint gazdasági közösségre jellemző, általános, égtáji és éghajlati különbség: az államháztartás, az állami kiadások kezelése, ami jól érzékelhetően kihatással van a kontinens északi és déli részére. Talán úgy fogalmazhatnánk, hogy a protestáns angolszászok (beleértve a skandinávokat és a germánokat) szemben a katolikus, mediterrán latinokkal, akikhez a „bizánci” keleti keresztény görögök is tartoznak. Hasonló a helyzet, mint az az amerikai kontinensen (Észak-Amerika vs. Dél-Amerika) tapasztalható.
Aztán itt vannak a politikai ellentétek, a galambok és a héják, akik Oroszországra és Kínára tekintenek, miközben az Unió bővítését szorgalmazzák.
No, meg az „öntudatosak” tábora, akik a nettóbefizetőkre és a nettó-pénzfelvevőkre osztják a tagságot. Valójában, senki sem akarja szétverni, megszüntetni ezt a politikailag gyenge, gazdaságilag erős Uniót. Ehelyett
egyfajta „Kulturkampf” (kultúrák harca, felfogásbeli különbség) tapasztalható, mely az európai értékek védelmére, megtartására törekszik – a maga módján.
10 évvel ezelőtt (2011) az Isztambuli Egyezmény néven az Európa Tanács egy átfogó nemzetközi egyezményt alkotott meg a nők elleni erőszakkal és családon belüli erőszakkal szemben. A kelet-közép európai országok (Lengyelország, Magyarország, Bulgária Csehország és Szlovákia) megkérdőjelezik az egyezményben foglaltakat. Pontosabban az abban szereplő EU-s előírásokat nem kívánják átvenni a nemzeti törvényeikbe. A nők elleni erőszak, a szexuális visszaélés, vagy a kényszerházasság elleni törvények a kelet-európaiak számára is magától értetődőek.
A nemzeti konzervatív kormányok és ellenmozgalmaik azonban képtelenek megérteni és elfogadni a „biológiai” nemiség (angolul sex) és a „társadalmi” nemiség (angolul gender) közti különbséget.
A volt szocialistas országok gondolkodásában csak férfi és nő létezik.
A lengyel parlament előtti törvénytervezet mottója: „Igen a családra – Nem a genderre”, magyarul: „a hagyományos értékek a kor szelleme (a homoszexualitás) ellen”. Bulgáriában már 2018-ban alkotmányellenesnek nyilvánították ezt a témát, így ott az Isztambuli Egyezményt kizárt, hogy elfogadják (ratifikálják).
Egész Kelet-Közép-Európában népességfogyás tapasztalható.
Nemcsak a jobb megélhetéssel kecsegtető elvándorlás miatt. A nemzeti konzervatív kormányok drága családtámogatási programokkal próbálják a „hagyományos családmodellt” népszerűsíteni, és a születések számát növelni. Ebbe a nemzeti konzervatív kormányok mellett az egyházak is besegítnek. Miközben tudat alatt a homofóbiát terjesztik.
„Az egyneműek kapcsolatától kihal a nemzet”
szól a kormánypárti érvelés, ergo a volt szocialista országokban az egyneműek házasságát nem ismerik el (pl. özvegyi nyugdíj). Mi több, Magyarországon az alkotmány tiltja az egyneműek házasságát. Sőt, most már az örökbefogadást is.
Ugyanakkor Nyugat-Európa katolikus fellegváraiban: Spanyolország, Portugália, Írország engedélyezett az egyneműek házassága, valamint az örökbefogadás.
A kontinens másik nagy „kelet-nyugat” problémája a migráció (vándorlás) és a (politikai) menedékjog. Brüsszel évek óta képtelen közös európai megoldást találni. Az elvándorlás a felvevő, befogadó országokból (Olaszország és Görögország), a kontinens szociálisan fejlett jóléti társadalmai felé halad északnyugat irányba. Ez az iszlám országokból érkező menekültek fő vándorlási iránya is. Senki sem akar az iszlamofób nemzeti konzervatív volt szocialista országokban maradni.
A menekült státuszt megszerzett, legálisan befogadott, elismert menekülteket az EU szeretné a tagállamok között (egyenlően) elosztani, és ezzel nagy (anyagi) terhet levenni Olaszország és Görögország válláról.
Ezt a gondolatot, segítségnyújtást a keresztény konzervatív magyar kormány elutasította.
Orbán Viktor már 2016.10.07-én közölte, hogy a magyar alaptörvényt ki kell egészíteni, és bele kell írni, hogy a magyarokra senki sem kényszeríthet semmilyen kötelező betelepítési kvótát.
Az egykori szocialista országokból lett EU-tagállamokban gyakorlatilag minimális szimpátia sincs a menekültek irányába.
Az EU-n belüli (nép)vándorlásról is mélyen hallgat a teljes hazai média. Igaz, vannak internetes (Facebook) csoportok, ahol problémájukat egymás közt meg tudják beszélni, és ezzel a téma ki van lőve. Pártállástól függetlenül egyik tv-csatorna sem készít sorozatot az „újrakezdők” életéről, beilleszkedési problémájukról, gondjaikról, akárcsak tájékoztatási jelleggel.
Érdekes lenne a Magyarországon dolgozók lehetőségeit, mindennapjait is bemutatni.
Az 1989-es jelszó és gondolat a „vissza Európába” nemcsak a szovjet egypártrendszertől való elfordulást jelentette, hanem egy bizonyos „nemzeti forradalmat” is, a nemzetállami önállóság visszaszerzését.
Nyugat-Európában hitelesen és jól dokumentálták a háború utáni meneküléseket, elüldözéseket, befogadásokat, (divatos szóval) integrációkat. A Vasfüggönytől keletre ezek szinte tabutémák voltak. Még ma is azok. A kitelepítésről, legyen az nemzetiségi vagy osztályidegen, tudott a lakosság, de hová kerültek, hogyan fogadták őket, hogyan segítették az újra kezdést, a beilleszkedést, arról vajmi kevés ismeretünk van. Ezért
szinte nulla szimpátia az elüldözöttekkel, napjaink menekültjeivel.
Még a 200.000 fős ’56-os menekültek felemlegetésére is az a sztereotip válasz, hogy „az más volt”. A görög (és koreai) menekültek befogadásáról sem illik beszélni, mert az a Rákosi időben történt, amikor semmi jó, semmi emberséges nem történhetett.
Keleten a lakosság többsége úgy képzelte el a ’89-es „átállást”, hogy máról holnapra itt lesz a Kánaán, a Nyugat, a maga szociális jólétével és gazdagságával. Aztán mikor ráébredtek, hogy ez nem így van, elkezdték terjeszteni, hogy a „húsosfazék” közelében volt kommunisták kaparintottak meg mindent.
Majd az önjelölt nemzeti konzervatívok új ideológiával álltak elő. „Nem biztos. hogy jó átvenni a demokráciát, a piacgazdaságot vagy a jogállamiságot, mert az a hagyományos, nemzeti kultúra feladásához vezet(het)”.
Ez a gondolkozás az EU keleti felén, különösen Magyarországon (Orbán) és Lengyelországban (Kaczynski) elterjedt és népszerű. Orbán ezt azzal egészítette ki, hogy a 2008-as pénzügyi, majd a 2015-ös menekültválság a gazdasági és társadalmi liberalizmus következménye. Ezért az igazi európaiak nem Brüsszelben, Berlinben vagy Párizsban vannak, hanem
„mi” keresztény fehérek, kiknek küldetése a Nyugat megmentése.
Ezt látva, tapasztalva, úgy tűnik a jelenlegi Európa (EU) elvesztette „értékközösség” jellegét, helyére a „jogközösség” lépett. Ennek keretében remélhetőleg, a közvetlenül választott Európai Parlament meg tudja majd védeni a jogállamiságot.
Nem kérnek az egyezményből
Megint politikai nyilatkozatot fogadott el a Fidesz az Országgyűléssel. A múlt héten a demokratikus Országgyűlés harmincadik évfordulójáról nyilatkozott a kormánytöbbség, most pedig már 2013-ban az Orbán-kormány nevében Navracsics Tibor által aláírt isztambuli egyezmény ratifikációjának elutasításáról.
Már maga a műfaj is többszörösen abszurd. Újra elmondom: a politikai nyilatkozatot mint műfajt az 1994-es házszabály vezette be mint olyan kivételesen alkalmazott intézményt, amellyel az Országgyűlés kinyilvánít egy közös véleményt egy fontos kérdésről.
Ez a műfaj minden mástól eltér annyiban, hogy jogilag senkit semmire nem kötelez.
A törvények mindenkit köteleznek, az országgyűlési határozatok az állam intézményeit, a politikai nyilatkozat azonban – ismétlem – senkit. Arra szolgál csupán, hogy kimondjon valamilyen politikai állítást. Az 1994-es házszabály ezért is mondta ki, hogy csak kétharmados többséggel lehet elfogadni, ami – akkor is, ha az 1994-98-as parlamentben kétharmada volt az akkori kormánykoalíciónak –
alapesetben kormány és ellenzék közös álláspontját tartalmazza.
A NATO-csatlakozás melletti állásfoglalástól eltekintve nem is fogadott el ilyet az akkori Országgyűlés, és 2010-ig azután sem. A Fidesz vette elő 2010-ben, és frissen szerzett kétharmados többségével élve elfogadta a maga politikai nyilatkozatát a „nemzeti együttműködésről”. Azt, amit ki kellett akasztani a középületekben, mint egykor Rákosi elvtárs képét. Már akkor azt fejezték ki vele, hogy ők a nemzet.
A Fidesz a maga új házszabályában már csak feles többséget kíván meg politikai nyilatkozat elfogadásához, és ezzel intézményesíti, hogy a kormánytöbbség nyilatkozhat a nemzet egésze nevében akkor is, ha esetleg nincs kétharmada. A demokratikus Országgyűlés harmincadik évfordulójára május 2-án elfogadott politikai nyilatkozattal is a maguk történelemképét tették hivatalossá. A mostani politikai nyilatkozat más természetű: azt közlik általa országgal–világgal, hogy elutasítják az nők elleni erőszakkal szembeni fellépésről szóló isztambuli egyezmény ratifikációját. Ez olyan konkrét közlés, amely egyáltalán nem illik a parlamenti politikai nyilatkozat műfajához.
Vajon miért fontos ez a Fidesznek?
(Fideszt írok, noha a nyilatkozattervezetet KDNP-s képviselők nyújtották be, de én a KDNP-t nem tekintem külön pártnak, nem indul önállóan a választásokon, és képviselőit ugyanúgy Orbán Viktor választja ki, mint a névleg is fideszes képviselőket.)
A tervezet indoklásában a benyújtók azt állítják, és a parlamenti vitában is azt ismételték meg, hogy az egyezmény lényegével ma is egyetértenek, a magyar jog tartalmazza is a nők védelmét az erőszakkal szemben, csak
van az egyezmény szövegének két olyan eleme, amelyek ellentétesek az orbáni alaptörvénnyel és jogrenddel: a „társadalmi nem” (gender) fogalma és a nők elleni erőszak elől menekülők menedékjogának elismerése, illetve visszaküldésük tilalma.
Ritkán írok ilyet, de azt hiszem, hogy ahogy a Fidesz a társadalmi nem fogalmát elutasítja, egyszerűen butaság. Az egyezmény erre a következő definíciót adja: „azok a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák, tevékenységek és jellegzetes tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint”.
A Fidesz szerint ilyen nincs, csak biológiai nem van. Vajon nem tudnak róla, hogy nők és férfiak eltérő társadalmi helyzete, szerepe realitás? Mi lehet a bajuk ezzel a fogalommal?
A Fidesz által vitatott másik hely az egyezményben a 60. cikkely, amelynek 1. bekezdése így hangzik: „A részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezmény 1. cikke A. részének (2) bekezdése szerinti üldözés egyik formájaként és a súlyos sérelem olyan formájaként legyen elismerhető, amely kiegészítő/szubszidiárius védelmet tesz szükségessé.” Ha végiggondoljuk, ez a rendelkezés semmivel sem mond többet, mint ami a Magyarország által elfogadott és a hazai jogrend részévé tett genfi menekültügyi konvencióból következik. Ugyanez a helyzet a további bekezdésekkel, illetve a rá következő 61. cikkellyel, amely a visszaküldést tilalmazza a hazájukban erőszakkal fenyegetett nők esetére.
Nem új kötelezettség vállalását jelenti, csak a ma is fennálló kötelezettségvállalást konkretizálja a női szerep valamely eleme okán üldözött nők esetére. Csak persze
az Orbán-kormány magát a genfi menekültügyi konvenciót sem tartja be, és nem akarja az abban foglalt kötelezettségeket ezen egyezmény kapcsán újra megerősíteni.
Nyilvánvaló, hogy a Fidesz egyszerűen nem akar semmiféle újabb nemzetközi kötelezettséget vállalni, és szíve szerint a meglevőktől is szabadulna. Az isztambuli egyezmény kölcsönös nemzetközi kötelezettségvállalás. Az ilyen egyezmények ahhoz hasonló normákat tartalmaznak, mint az egyes országok jogrendje, de a nemzetközi egyezmény az aláíró államok számára egységesíti a normákat, és ez megköti az egyes államok kezét.
Tudjuk, mennyire zavarják az Orbán-kormányt azok a kötelezettségek, amelyek az EU-tagságból következnek, és mennyire sportot űz azok megsértéséből.
A menekültügyi konvenciót sem tartja be. Kényszerzubbonynak érzi az emberi és polgári jogoknak az ENSZ által megalkotott nyilatkozatát. Magától attól a helyzettől idegenkedik, hogy a második világháború óta létezik a demokratikus országok közös normákat kialakító és követő közössége, amelynek gazdasági erejénél és vonzerejénél fogva sikerült elérnie, hogy ezeket a közös normákat névleg elfogadják az 1975-ös Helsinki Konferencia aláírói, a rendszerváltást követően valóságosan is elfogadják azokat az Európa Tanácshoz csatlakozó korábbi európai szocialista országok, és ez a kör – különböző ügyekben különböző mértékben – a világ számos országára kiterjed.
Orbán nem vállal közösséget a demokratikus országok közösségével, nem igazodik közös normáikhoz,
inkább ázsiai diktatúrákhoz vonzódik. Nem vállalja azokat a kötöttségeket, amelyek a különféle multilaterális megállapodások jelentenek. Ezért tagadják meg az isztambuli egyezmény ratifikálását is, és ennek az elutasításnak adnak ezzel a politikai nyilatkozattal nyomatékot.
Hegyeshalom – 2020
– Jónapot kívánok, útlevél- és vámellenőrzés. Kérem az útlevelét!
– Nekem csak személyim van.
– Az január elseje óta nem érvényes, újra a hagyományos bordó útlevél kell. Utazásának célja?
– Bécs.
– Vízuma van?
– Bécsbe kell vízum?
– Amióta kiléptünk az EU-ból, újra vízumkényszer van Ausztriával. Miért utazik Bécsbe?
– A CEU-n vizsgázom. Holnap, május 20-án.
– Ugye ön is tudja, hogy pénzügyi okokból újra csak háromévente lehet Nyugatra utazni. Háromévente jár a valutakeret. 70 dollár. Helyesbítek: euró!
– Per nap?
– Per év!
– Hetven dezsőből két napig sem húzom ki Bécsben. Drága az élet, a közlekedés, az albérlet. Szerencse, hogy nálam van a bankkártyám.
– A bankkártya január elseje óta nem használható külföldön. Beszívja az ATM. De kivihet magával, engedély nélkül 400 forintot, azt beválthatja euróra. De figyelmeztetem, rossz a forint árfolyama.
– De nekem holnap kell vizsgáznom a CEU-n.
– A dékánnál kérelmezze, hogy áttehesse a vizsga időpontját.
– Mikorra?
– 2023 május 20-ra. Az pont három év. Törvényesen utazhat. Meghívólevéllel már kétévente mehet, tehát 2022-ben. De ahhoz csak 5 euró jár.
– Atyavilág!
– Nem, ez a mi szép, új világunk. Hála Szeretett Vezetőnknek. Van elvámolnivalója? Mi az a sok könyv?
– Marx, Mao, Marcuse. A ’68-as párizsi diáklázadást elemezzük szociológiából.
– Ezeket a könyveket el kell koboznom. Tiltólistán vannak, Nemhogy nem támogatjuk vagy tűrjük őket, de tiltjuk. Visszajött a három „T”, hála Szeretett Vezetőnknek. Szociológián kívül milyen szakra jár még?
– Gender.
– Most én mondom, atyavilág! Aki gendert tanul, annak nálunk nem érvényes a diplomája.
– Akkor mit tanuljak, hogy megfeleljek az elvárásoknak?
– Ma nagyon népszerű idehaza a rovásírás szak.
– Maga olvas rovásírásul?
– Nem, de már tanulom, mert az alapfokú rovásírás kell a haladó vámosvizsgára.
– Hála Szeretett Vezérünknek!
– Ahogy tetszik mondani. Jó utat vissza, Pest felé! Remélem van magánál határsáv engedély! Anélkül elkapják az ávósok, akarom mondani, tekesek!
A tét az egyetemek és az oktatás szabadsága
Az Eötvös Károly Intézet a Független Hírügynökséghez eljuttatott véleménye szerint a társadalmi nemek tanulmánya mesterszak megszüntetésének szándéka valójában az egyetemek és az oktatás szabadságáról szól.
Mint ismeretes, augusztus 9-én az érintett egyetemek egynapos határidőt kaptak arra, hogy a társadalmi nemek tanulmánya mesterszak megszüntetéséről szóló rendeletet véleményezzék – írja állásfoglalásában Eötvös Károly Intézet. Az ELTE másnap megalázkodó hangú közleményt adott ki, amelyben a döntés tudomásulvétele mellett, ilyen egyeztetést nem kérve, fejezte ki készségét az „esetleges további szakmai egyeztetésekre”.
Az ezt következő napon a megszüntetendő szakot gondozó ELTE Társadalomtudományi Kara éles hangon tiltakozott a szak – amelynek jelenleg hatályos tartalmát a 18/2016. (VIII. 5) EMMI rendelet tartalmazza – indoklás és érdemi vita nélküli megszüntetése miatt.
Ezután az ELTE olyan újabb nyilatkozat adott ki, amelyben a döntéssel szemben már kifejezi egyet nem értését, sőt érdemi vitát is kezdeményez,
ám az első levél erősen vitatható lényegi tartalmát újból megerősíti: „Az Egyetem tisztában van azzal, hogy a fenntartó minisztériumnak jogában áll a képzési portfólió megváltoztatása, beleértve egyes szakok indításának megakadályozása. Az ELTE a fenntartó döntését ezért tudomásul veszi, ugyanakkor fontosnak tartaná a témakörrel kapcsolatos szakmai és társadalmi vita előzetes lefolytatását”.
De vajon tényleg olyan egyszerű-e annak megítélése, hogy működő egyetemi szakok megszüntethetők-e ilyen módon, igazolható-e a „fenntartó minisztérium” joga erre, és az érintett egyetemeknek ilyen esetekben mi mindent kell még tudomásul venniük?
Az Eötvös Károly Intézet állásfoglalása felidézi, hogy a 13. század óta (vö. sötét középkor) az európai alkotmányos kultúrának és hagyománynak része az egyetemi autonómia.
Az egyetemi autonómiának pedig az eltelt századokban alapértéke az oktatás szabadsága,
ami lényegét tekintve azt jelenti, hogy az egyetemnek szabadsága van abban a tekintetben, hogy mit tanít, az egyetemi hallgatónak pedig arra, hogy mit tanul.
Az Európai Unió Alapjogi Kartájának 13. cikke szerint „a művészeteknek és kutatásoknak mindenféle megszorítástól menteseknek kell lenniük. Tiszteletben kell tartani a tudomány szabadságát.”
Az Alaptörvény X. cikk (2) bekezdése szerint „Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.”
A Magna Charta Universitatumot 1988-ban az első európai egyetem (Bolognai Egyetem) megalapításának kilencszázadik évfordulóján fogalmazták. A 388 rektori aláírás egyike az ELTE rektorának kézjegye. „(A)z egyetem autonóm intézmény, amely a tudományos kutatásban és az oktatásban hozza létre, értékeli és adja át a kultúra értékeit. Hogy kielégíthesse a kor szükségleteit, kutatási és oktatási tevékenységének minden politikai, gazdasági és ideológiai hatalommal szemben függetlennek kell lennie.”
A társadalmi, szakmai és alkotmányos vita csak ezeken az alapokon, az egyetemi és tudományos szabadságok elismerésén indulhat el!
A fő célpont a CEU
A Die Welt német konzervatív lap úgy látja, hogy a gender tanulmányok örve alatt Orbán Viktor körmönfontan gondolta ki a legújabb támadást a balliberálisok ellen a kultúrában, a tudományban és az oktatásban, de a fő célpont a CEU. Emellett Magyarországon jól megfigyelhető, miként választja egy szabad társadalom önkéntesen az utat, amely a szabadság hiányához vezet.
Az újabb fideszes választási győzelem birtokában olyan kor fenyeget, amelyben uszítanak az idegenek ellen, antiszemita hadjáratokat folytatnak, megsértik az EU alapszerződését és megvetik a tanszabadságot. A hatalom nagyon ügyesen tervelte ki, hogy leállítja a gender szakok finanszírozását, de a lépés frontális támadás a kutatás és a tanítás függetlensége ellen. Mert a liberális demokráciában az egyetemek dolga eldönteni, hogy mit oktatnak.
Csakhogy az Orbán-kormány szemében a felső szintű tanintézetek már így is a nyugtalanság fészkének számítanak, mármint hogy onnan indul ki az elit dekadenciája és hatja át a társadalmat a liberalizmus. A kampánytól különösen sokat szenved a Közép-Európai Egyetem, amelynek rektora úgy nyilatkozott az újságnak, hogy állandó akadályokat kell leküzdeniük, mégis 1600-an iratkoztak be hozzájuk a most induló tanévre. 10 új tanáruk is lett. Ki akarnak tartani Budapesten, de ezzel együtt már kidolgozták a szükségtervet, hogy átmenetileg Bécsbe költöznek át. A berlini önkormányzat illetékes tanácsosa teljességgel elfogadhatatlannak nevezi, hogy egy egyetem nem működhet szabadon. A német Rektori Konferencia volt elnöke érti, hogy a CEU maradni kíván, noha a magyar kormány alattomos módszereket vet be. Ám mint mondja, komolyan fel kell tenni a kérdést, hogy lehet-e az EU-tagja egy olyan ország, amelyben ennyire semmibe veszik a tudomány szabadságát.
Ignatieff is azt szeretné, ha a CDU-CSU foglalkozna ezzel a dilemmával, Merkelt is beleértve, miután semmiképpen sem érthetnek egyet Orbán demokrácia-felfogásával. De Seehoferrel az élen a keresztény szociálisokat is úgy ismeri, hogy azok a tudomány szabadsága mellett állnak ki. Arról az igényről pedig, hogy magyar miniszterelnök magáénak akarja Európában a kereszténydemokrata örökséget, az igazgató úgy gondolja, hogy a kancellárnak nagyon is végig kell gondolnia, kisajátíthatja-e a magyar vezető ezt az örökséget.
Die Welt/Szelestey Lajos
Ez történt a héten – Kunhalmi halmai
Erős felütéssel indult a hét, legalábbis, ha felütésként értelmezzük, hogy Kunhalmi Ágnes, az MSZP választmányi elnöke egy mellbevágó képpel hozta kézzelfogható közelségbe a magyar emberek számára az őket körülvevő rögvalóságot. Heti összefoglaló.
Az ATV reggeli műsorába hívták be a szocialista politikust. A vele beszélgető Kárász Róbert először azt hitte, hogy ezúttal is elegendő, ha ostoba tekintettel néz a riportalanyára, ártatlannak látszó bociszemekkel bámulja, és mindegy, hogy mit kérdez tőle.
A genderről faggatta Kunhalmit, azt kérte tőle, hogy magyarázza el neki, mi az. Mindenki Robija nyilván azt gondolta, hogy amíg Kunhalmi a gendert mondja, ő majd nyugodtan elmerülhet a papírjai között, és készülhet a következő riportalanyra. Ám vesztére nem így történt, Kunhalmi ugyanis testközelbe hozta, hogy mi az a gender. Azt, mondta, hogyha ő ugyanolyan diplomával rendelkezik, mint Kárász műsorvezető, akkor azért fog kevesebb bért kapni, mert neki van két cicije és nő.
Kárász műsorvezető szemmel láthatóan nem készült a cicikre, egy pillanatra ki is esett a szerepéből, de azután évtizedes rutinja átsegítette a nehéz perceken, és innentől rutinból hozta a kötelezőt.
Lefordítva a Kunhalmi által kézzelfogható közelségbe hozott valóságot: a gendert kutat tudomány nem azt jelenti, mint amit a kormány és sajtója sugall. Vagyis, nem arról szól, hogy buzit neveljünk a gyerekekből, a kisfiúkból kislányt, és fordítva. A gender mint tudomány nem a biológiai, hanem a társadalmi nemeket kutatja, vagyis azt, hogy a nemek miként jelennek meg a társadalomban.
Nem gondolnánk, hogy Józsi bácsi Dunarettentőn a genderről vitatkozik komáival a kocsmában. De azért mégis fontos dolog, főleg azóta, hogy a kormány fontossá tette azzal, hogy be akarja tiltani. Eddig ugyanis csak nagyon kevesen tudtak arról, hogy létezik gendertudomány, és ezt oktatják is Magyarországon, de most, hogy a kormány ennek is nekiment, már sokkal többen tudják, hogy van ilyen és majdnem annyira veszélyes, mint a Soros által hazánkba simogatott migránsok.
Miniszteri fizetések
Felemelték a héten a miniszterek fizetését. Van, akinek csak néhány százezer forinttal lesz több a számláján, de voltak olyanok is akik havi négymillióval többet vihetnek haza. Orbán Viktor miniszterelnök néhány hónappal ezelőtt még azt mondta, hogy a parlament napirendjén nem szerepel ez a téma, így azután, amikor sokan hazugsággal vádolták az évi rendes szabadságát töltő Orbánt, minisztere, Gulyás Gergely volt kénytelen megvédeni a távollevő miniszterelnököt. Nincs ellentmondás a miniszterelnök kijelentése és a fizetésemelések között, mondta Gulyás és vártuk, hogy miként fog kikeveredni ebből a logikai útvesztőből. Sajátos módon oldotta meg a feladatot: azt mondta, hogy csak két miniszternek lett 5 millió forint a havi fizetése, a többieké ennél kevesebb, tehát, hazudik, aki azt állítja, hogy Magyarországon 5 millió lett a miniszteri fizetés.
Persze, ha arról van szó, hogy a fizetések jelentős emelésével a miniszter-elvándorlást kívánja megállítani a kormány, akkor minden rendben van. Ha nem látszanánk ettől demagógnak, most azt mondanánk, tessék az orvosok és ápolók bérét is hasonló mértékben megemelni, mindjárt kevesebben kívánkoznának külföldre. És persze más szakmák esetében is van hiány, a buszsofőrök is kevesen vannak, meg a pincérek például – a recept megvan, tessék fuzetést emelni!
Paksi hapsik
Ha valahol, Pakson jól lehet keresni. Paks 2 még ugyan csak papíron, valamint Putyin és Orbán urak álmaiban létezik, de az előkészítés már gőzerővel folyik. Cég is alakult a paksi projektre, vezérigazgatóval, aki 4 félmilliót keres havonta, igaz, negyven olyan munkatárs van, akik kénytelenek havi kétmillióval beérni.
Persze, mint mindenre, erre is van magyarázat: azért kell nekik ilyen sok pénzt adni, mert a szakma legjobbjairól van szó, az ilyen embereket pedig meg kell fizetni, különben máshová mennének dolgozni. És akkor a paksi projektnél be kellene érni olyanokkal, akik nem a szakma legjobbjai.
Logikus az érvelés, legföljebb az nem érthető, hogyha tényleg így van, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy más területeken nem a szakma legjobbjai dolgoznak. Nem a legjobb tanárok tanítják a gyerekeinket, nem a legjobb orvosok operálnak bennünket, mert ha így lenne, akkor ők is ugyanolyan jól meg lennének fizetve, mint a Paks 2 projekt alkalmazottai.
Nem szívesen gondolunk bele, de azt kell mondanunk, hogy ezek szerint a magyar nyugdíjasok sem tartoznak a szakma elitjébe. Ha valóban jó nyugdíjasok lennének – legalább olyan jók, mint az osztrák, vagy a német kollégáik – akkor nem lenne pocsék, megélhetésre alkalmatlan a nyugdíjuk, és nem kellene őket karácsony előtt nyugdíjprémiumnak nevezett 12 ezer forinttal megalázni.
Bréking nyúz, augusztus 14. – Tudósítás a másik valóságból
A „genderszakok” betiltása uralja ma a kormánypropagandát: a Magyar Idők Kunhalmi Ágnessel foglalkozik, a 888 általánosságban bizonyítja, mennyire nincs fogalma a tudományról, a Pesti Srácok főszerkesztője szerint pedig a tiltást ellenző jobboldali publicista hátba lőtte a kultúrharcosokat. Némi felüdülésként az Origo megint előszedte egyik kedvenc vízióját.
Magyar Idők: Kunhalmi és a mellbedobás
„A szocik állócsillaga, aki már számos esetben bizonyította, hogy képes nagyon furcsán viselkedni és annál is furcsábbakat nyilatkozni, ezúttal olyat mondott a témával kapcsolatban, hogy még a műsor vezetőjének is tátva maradt a szája:
„A gendertudományok azzal foglalkoznak, hogy miért van az még mindig, hogy ugyanolyan diplomát végez ön is, én is, ugyanannyi éve dolgozunk egy adott munkakörben, de énnekem, mert két cicim van és nő vagyok, kevesebb a bérem. Tetszik érteni?”
Ez igen! Ez az ellenzéki gender 100 méteren mellbedobásos győzelemnek számít. (…)
Nem a piac igényeire reagálva, nem a felvételizők tömeges kérésére, nem a tudományos igényesség okán, hanem ideológiai okokból alakult meg a szak. Mert a gender ugyanúgy ideológia, mint a marxizmus-leninizmus, és a liberálisok ugyanúgy tudománynak akarják láttatni, mint korábban a kommunisták a saját ideológiájukat” – fogalmazott az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára.
Ez tiszta és világos beszéd.
Mellbedobás ide, két cica oda.”
Persze a 888 is beleáll a „harcba”
„A liberális ideológia köpenyege mögé bújtatott genderelmélet nem állja ki a tudományosság próbáját. Természetesen a munkaerőpiacnak sincs szüksége genderológusokra, így az állami egyetemek ezen képzései igazából teljesen feleslegesek. Mondhatni: ablakon kidobott pénz.
Az egész képzés, az egész “tudományterület” valójában a társadalom egy szűk, marginális csoportját érinti. Hiszen egyáltalán nem járul hozzá az emberiség kollektív tudásbázisához, nem viszi egy lépésnyit sem előre a társadalmat. Korunk komoly problémáinak a megoldására képtelen, sőt nyelvezete nem is teszi lehetővé az aktuális társadalmi, gazdasági, politikai kihívások megtárgyalását.
Az egész “tudományterület” egy nagy liberális safe space, ahol elhazudják az igazi problémákat, hogy helyette álvitákkal, álmegoldásokkal térítsék le a társadalomfejlődést az útjáról.”
A Pesti Srácok főszerkesztője hátbalövést vizionál az Echo TV-n
„Sem Huth Gergely, a PestiSrácok.hu főszerkesztője, sem Stefka István, a PestiSrácok.hu lapigazgatója, sem pedig Szentesi Zöldi László, a Magyar Demokrata főmunkatársa nem ért egyet azzal, hogy szükség van a genderszak fenntartására Magyarországon, ugyanakkor Bencsik Gábor, a Magyar Krónika főszerkesztője az ECHO TV Sajtóklub című műsorában továbbra is kiállt emellett és úgy vélte, a genderszak beszántása helyett a keresztény-konzervatív tábornak bele kell állnia a témába és le kell folytatnia a vitát a szélsőséges liberális erőkkel. Erre reagálva Szentesi Zöldi kijelentette, nincs szükség a vitára, ők sem akarnak velünk vitatkozni, hanem meg akarnak minket hódítani a saját eszméikkel, ránk akarják erőltetni az akaratukat. (…)
Nem érzed-e úgy, hogy azzal, hogy ezt a vitát megnyitottad, egy karabéllyal hátba lőttél néhány kultúrharcost a frontvonalon, mint mondjuk Szakács Árpádot? – tette fel a kérdés Huth Bencsiknek.”
Az Origo megint előszedte egyik kedvenc vízióját
„A két Soros György által támogatott álcivil szervezet, az Orvosok Határok Nélkül és az SOS Mediterranée újabb migránsokat kezdett szállítani hajóval Európa felé. Emmanuel Macron francia elnöknek nem tetszik, hogy Olaszország nem akarja befogadni a migránsokat, de a dolgot Macron sem akarja magára vállalni. (…)
A bevándorláspárti milliárdos, Soros György által finanszírozott NGO-k közleménye alapján a hajó továbbra is a líbiai partok mentén fogja folytatni migránscsempész tevékenységét.”
Hollik úr esete a keresztény értékrenddel
Hollik István szerint „a társadalmi nemek tanulmánya nem fér bele a keresztény értékrendbe”. Mindezt a megújult-megrégült Hírt TV-ben nyilatkozta a Fidesz-frakció szóvivője. Nem nyitnánk vitát, Hollik úrnál és pártjánál senki sem tudja jobban, hogy mit is kell értenünk keresztény értékrend alatt.
Ők maguk maguk mondják, hogy ezt ők tudják a legjobban és hinnünk kell nekik. Mást nem is tehetnénk.
Hogy miért nem fér bele a társadalmi nemek kutatása – és nem az, hogy „buzivá” neveljük a fiatalokat – azt a Fidesz szóvivője és párttársai nem szokták részletesebben kifejteni. Ezen persze nem kell megütközni, vannak dolgok, amelyek annyira maguktól értetődők, hogy nem is kell őket megmagyarázni.
Ha Bayer Zsolt, a Fidesz megmondóembere argentin libsinek és derék liberális, genderben hívő marhának nevezi a katolikus egyház fejét, Ferenc pápát, az nyilván belefér a keresztény értékrendbe. Ha nem így volna, Hollik úr már régen bement volna a Hír TV-be, vagy egy másik megszerzett médiájukba, és kifejezte volna a rosszallását.
Van persze még néhány dolog, ami feltehetőleg nem fér a keresztény értékrendbe, és amiről a Fidesz prominensei nemigen szokta nyilatkozni. Például az, hogy illendő-e hívő embernek a másoktól ellopott pénzből hoteleket, földeket, gyárakat, vagy éppen médiát vásárolni. A Tízparancsolat sajnos csak halálos betegségek gyógyítására alkalmas, úgyhogy ebben a tekintetben nem ad semmilyen eligazítást. Van benne ugyan olyan kitétel, hogy ne lopj, de ez csak egy olyan általmos megfogalmazás, ehhez nem kell keresztény értékrendűnek lenni, egyik világvallás és az ateisták sem azt hirdetik, hogy lopni üdvözítő lenne.
Van egy sejtésünk, vagy mondjuk úgy, alapos gyanúnk, hogy Hollik úrnak és társainak nem a gender szakkal van baja. Mint ahogyan a mostanság fellángolt, és az ötvenes évek levegőjét idéző kultúrkampf sem arról szól, hogy Esterházy Péter jobb író-e Döbrentei Kornélnál. A kornánynak ezt nem áll módjában eldönteni, és nem is akarja. Nem erről szól a gender szak körüli vita sem, hanem arról, hogy a Fidesz ezt is a saját hatáskörébe vonná. Ők mondanák meg, hogy ki a jó író, mely tudományok tanítása hasznos a társadalomnak. De nemcsak ezt, hanem azt is, hogy mi a család, ki a jó apa és anya, ki a jó polgár, magyar ember, hazafi.
Mindent ők akarnak jobban tudni és kézben tartani. Nemcsak az anyagi javakat, de azt is, ami az agyakban és a lelkekben van. Bármennyit is papol Hollik úr, nagy összegben fogadnék arra, hogy ez utóbbi nem fog nekik sikerülni.
Bréking nyúz, 2018. július 19. – Tudósítás a másik valóságból
Volna min vitatkozni a tényekkel, de nehéz, Magyarország eddig 48 intőt kapott, ami nem idegen a függőségi viszonyt sulykoló magyar sajtótól, brit börtönben nyalt vissza a genderfagyi.
A Magyar Idők szerint a jogállamiság velejárója, hogy viták kísérik
„Újabb pofon Európától, hazánk az EU szégyenpadján: az olvasó is bizonyára ismeri azokat az újságokat (ez nem az), amelyek a hattyú halálának nem túl eredeti koreográfiája után nyúlnak, mindahányszor Magyarországnak jogvitája támad Brüsszellel. Ismét ez lehet a helyzet: hírek szerint az Európai Bizottság ma kötelezettségszegési eljárást indíthat a Stop, Soros! törvénycsomag miatt.
Mármost a demokrácia és a jogállamiság velejárója, hogy viták kísérik. Ha vannak ilyenek, minden ország áll elébük. 2017 utolsó napján 1559 kötelezettségszegési eljárás volt folyamatban az uniós tagállamokkal szemben. Magyarország 48 „intővel” a példásabb nebulók közé tartozik, már ha valaki kedveli az ilyen gyermeteg, mert függőségi viszonyt sulykoló, de a magyar sajtótól sajnos nem idegen képeket.” (Magyar Idők: Stop hülyeség).
Andy Vajnát is elérte a nyár elején kitört kulturkampf
„A magyar balliberális ellenzék – vagy inkább a balliberális ellenzék helyébe lépő – és a magát függetlennek, objektívnak tartó média egyik legfontosabb feladatának azt tűzte ki, hogy mindenáron a kormánypárt rossz hírét keltse. Viszont a jobboldalról is sok támadás éri Andy Vajnát, a nyár elején kitört „kulturkampf” szócsatáin belül. Természetesen mondhatnánk, hogy ez a dolguk. A probléma viszont annyi, hogy a tényekkel vitatkozni nehéz.” (Lokál: A magyar film jobb állapotban van, mint korábban bármikor).
A férfiból lett nő nemi szerve jól láthatóan erekciót mutatott
„Egy transznemű fogvatartottat – aki nem esett át nemváltó műtéten, így még megmaradt a férfi nemi szerve – transzszexuálisként került egy brit női börtönbe, akit most azzal vádolnak a hatóságok, hogy szexuálisan bántalmazott négy női fogvatartottat. A hírek szerint a yorkshire-i Wakefield és Flockton városa között található New Hall speciális női börtönben már az érkezése utáni első napokban elkezdte zaklatni a fogvatartottakat.
A transzgender – aki saját elmondása szerint már két éve nőként élt – mégsem egészen úgy viselkedett mint egy nő. A vallomások szerint ugyanis a férfiból lett nő nemi szerve a zaklatások alkalmával jól láthatóan erekciót mutatott, illetve az elkövető szándékosan mindent el is követett azért, hogy az áldozatai lássák is ezt. A tanúvallomások alapján kiderül az is, hogy a transznemű fogdosta, megcsókolta, illetve orális szexuális kapcsolat létesítésére szólította fel áldozatait.” (888: Durván visszanyalt egy brit börtönben a transzgender fagyi)
