Kezdőlap Címkék Előítélet

Címke: előítélet

PC, W, CC

Mint az ismeretes, itt a Földön rengeteg az érthetetlen dolog. Ilyen például az emberi sokféleség. Miniszterelnökúrnak és csapatának sok baja is van vele, szerinte az nem jó, inkább legyen mindenki ugyanolyan, egyetlen kivétellel, miszerint az apa férfi, az anya nő.

Persze kissé logikátlan, hogy ha fideszes körökben ennyire ragaszkodnak az ősi gender előírásaihoz, akkor vajon mit akarhatnak a „no gender” permanens sikoltozásával? Utána gondolva persze érthető: a tudatlanok félelme az ismeretlentől.

Ezen belül persze a nők nőként mind ugyanolyanok, ahogy a férfiak is férfiként, és mindkét nem minden tagja az ősi valláson alapuló, ószövetségi gendernek feleljen meg. Mégpedig pontosan!

Nyugaton mostanában más a divat. Ott elismerik, hogy sokféle az ember, és vallják, amit a költő:

„Vagyok, mint minden ember: fenség, észak-fok, titok, idegenség, lidérces, messze fény, lidérces, messze fény.

Tudják, mi a gender, de nem nagyon használják, ugyanis az a véleményük, hogy inkább ne legyen. Se a gender szerinti társadalmi elvárás a „nőktől” meg a „férfiaktól”, se a gender szerinti társadalmi büntetés, azaz kiközösítés, megszégyenítés, hátrányokozás azoknak a nőknek és férfiaknak, akik nem teljesítik ezeket az elvárásokat. Természetesen kihangsúlyozandó, hogy a bűnözés ott sem tartozik a tolerálható viselkedésformák közé, mivel a jogrendszernek meg a gender társadalmi elvárásainak semmi köze egymáshoz. Aki úgy interpretálná, hogy ez a tolerancia a gyengékkel szembeni erőszak engedélyezése, az vagy hazudik, vagy hülye.

A helyzetet vizsgálva megállapítható, hogy „másság megsértésének elkerülése” (Political Correctness), a „másság pozitív diszkriminációja”, (Woke) és az „előbbi két elv megsértőinek kiközösítése” (Cancel Culture) elveket a „kisebbségek védelmében” szokták alkalmazni. A másság ugyanis evolúciós okokból mindenkinek gyanús (I. fokozat), ránk nézve ezért veszélyesnek tartjuk (II. fokozat), tehát megelőzésképpen elpusztítandó (lll. fokozat). Ezekből az első két fokozatot a kisebbségeknek is rendelkezésre áll, de a harmadikat csak a többség tudja végrehajtani, ebből következően a többség a saját definíciója szerint nem ugyanúgy egy másság, mint a többi (holott de!), hanem azt hirdeti, hogy ő maga az alap, az abszolút normalitás, az igazodási pont. Ha pedig egy kisebbségi, azaz „abnormális” ezt nem veszi figyelembe, megnézheti magát. A többségi erőfölény az többségi erőfölény ugyebár, ezért Jézus munkásságát, valamint az örömóda naiv vágyakozását a minden ember testvérisége után felejtsük el.

Illetve mégse. Néhányan már rájöttek, hogy a másság okozta mindennapos atrocitások, országok között és országokon belül a többségeknek is károsak. A másságáról sok szegény kisebbségi nem is tehet, mert általában nem az ő hibája, hogy nem tartozik az úgynevezett normálisokhoz. Arra is rájöttek már, hogy az előző rájövés nem elég, ugyanis a többségi tábor egyrészt a többségéből, másrészt a nem racionális, hanem zsigeri hozzáállásából, harmadrészt pedig a gyermekeinek a szülők szemléletére neveléséből adódón túl erősen tart össze, és zárja ki ezzel a kisebbségeket, ezért a kisebbségekkel való együttélés pozitív megváltoztatása nem megy magától. Pláne nem megy nemzetállamok esetén, ahol a hatalomra került vezetők még szítják is a másságtól való félelmet, valamint az iránta érzett dühöt. Ezért az első rájövés kevés, az ügy érdekében tenni is kell valamit.

A többség ránevelése a toleranciára a két szélsőség (az intolerancia legcsekélyebb jelének azonnali halállal való büntetése és a semmit nem csinálás) közötti módszerekkel történhet.

Mivel a toleránsok között sem mindenki akadémikus (finom megfogalmazása a „mindenütt vannak hülyék” ténynek), páran túllihegik a dolgokat. Ők a finom, rávezetős és főleg türelmes (sok évtizeden át tartó) tanítási módszerek helyett a másságot az eleve utálkozó ellentábor pofájába nyomják (pl. Pride), mégpedig úgy, hogy az elvárásaik alapján a többieknek azt egy mukk nélkül kell tűrniük. A másik végletes elképzelés hívői ősi bűnökért követelnek bocsánatkérést a mai többségtől, megfeledkezve arról, hogy az akkor még nem volt bűn, de ha bűn is lett volna, olyanok követték el, akiknek a maiak nagy részéhez genetikailag semmi köze nincs, de még ha lenne is, a maiak akkor sem felelősek az ősökért. Ebből következik az eredmény: így „megtéríteni” senkit nem lehet, az ellenségességet fokozni az adott másság iránt viszont nagyon is, ezért még rosszabb lesz a helyzet, ismét igazolva azt, hogy a Pokolba vezető út ostobasággal van kikövezve. A többség az ilyen módszer esetén nem megérti a másmilyeneket, hanem úgy érzi, hogy valami hülye dolgot akarnak rákényszeríteni, és a Hír TV-s újságíró klub sajnos joggal méltatlankodhat vagy röhögcsélhet az ilyesmiken. Ezen befeszült és erőszakos „jobbítók” miatt lassul az elfogadási folyamat, zár még inkább falanxba a biblikus elveket valló többség, és a kifejezetten butaságok miatt ez a konzervatív többség a semlegesek közül sokakat maga mellé tud állítani, még ha azok elvileg hajlanának is a toleranciára.

A befeszültek sajnos azt hiszik, hogy a többség csak ismerethiányban szenved, ezért elég, ha a képébe vágjuk a másságot, és akkor rádöbben, hogy eddig tévedésben élt, holott nem erről van szó. Nemzedékek hosszú során át meggyőződéssé csontosodott hit ez, amely nem adja ám magát olyan könnyen, emlékezzünk csak például a nők szavazati jogára, amely elképzelés csak nagyon hosszú idő után nyert polgárjogot. Az erőltetőknek sajnos még az sem jut el a tudatáig, hogy ugyanazt művelik, ami ellen harcolnak éppen, a kiközösítés (cancel) pedig már végképp a bigott hit kategóriája, amikor úgy érzem, annyira igazam van, hogy a másikat akár meg is semmisíthetem. Ilyenkor derül ki, hogy gondolkodásban dehogy haladtuk meg a középkort! Dehogy!

Másságból ezerféle létezik. Vannak, amelyek születési okból (pl. szexuális irányultság), vannak melyek a helyi kultúrából és/vagy a családi neveltetésből eredeztethetők (pl. vallási meggyőződés), vannak, melynek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget (pl. szemszín), vannak, amelyeknek igen (pl. roma származás), és vannak, amelyeknél nem a létszám, hanem az alkat okozza a túlerőt, például ezért kisebbségek a nők, mert a férfiak döntő többsége a nagy részüket meg tudja verni. Így aztán a másság kezelésére általános szabály nem létezik, egyetlenegy kivételével: a kisebbség sem homogén csoport. Csak egyetlen tulajdonságban azonos, mégpedig abban, amelynek alapján kisebbség. Például a romák abban azonosak, hogy mind roma, abban nem, hogy mindegyik lop. Ebből következően a romasága miatt eleve negatívan hozzáállni bárkihez, értelmetlen. Lehet, persze, hogy az előítéletünket tényleg igazolja, de az is lehet, hogy nem, és a kapcsolatunkból majd hasznunk származik.

Végkövetkeztetés: az embereket csoportokba sorolni nem szabad, mert mindenkit egyénileg kell értékelni az egyéneket jellemző többszáz (többezer?) tulajdonságuk szerint.

Ebből következően bármilyen, így a pozitív diszkrimináció is hülyeség.

Ez is lenne logikus, hiszen minden ember ugyanazon ősszülőktől származik, de ezt a szép és nyugodt életet biztosító testvériséget mindig elrontják egyrészt az „erejük tudatában lévő” többségek, másrészt a „kisebbségekért utolsó vérig harcolók”.

A cél tehát egy olyan társadalmi rendszer kialakítása, ahol nincsenek csoportok, csak egyének, akik tudomásul veszik, hogy semmilyen hasonlósági alapon sem szövetkezhetnek valamiféle erőfölény biztosítása érdekében, amelyet nyilván egy, az adott tulajdonság szerint más, és valószínűleg gyengébb csoport vagy személy ellen akarnak felhasználni (egyébként a szövetkezésnek semmi értelme sincs). Ideális helyeken minden ilyen csoportos szerveződés tilos.

Ideális hely… de szép is lenne – mégse lesz. Az emberiség sajnos jóval előbb hal ki, minthogy ez az ideális rendszer létrejöhetne, de a rendszer megvalósítása nagyon érdekes feladat a tudósoknak és a politikusoknak. Az már egy másik kérdés, hogy az ilyen emeletes ökörségekkel való foglalkozás nem jut eszükbe, bármi történne is.

Még véletlenül se.

Ahhoz a tudósok túl okosak, a politikusok meg örömmel használják ki a csoportba szerveződést hatalomra jutásuk érdekében, majd hülyék lennének egy számukra hátrányos helyzet elérésén munkálkodni.

Konklúzió: kevesen vagyunk érdekeltek, és a tűz tőlünk túlságosan messze van.

Antiszemitizmus: Magyarország erősen fertőzött

A CEU kutatói, akik 16 országban vizsgálták meg azt, hogy a társadalomban milyen mélyen élnek az előítéletek a zsidókkal szemben.

A CEU vizsgálatából kiderült, hogy Kelet Európában – így Magyarországon is – csaknem olyan erősek az antiszemita előítéletek mint azok között a muzulmánok között, akik Nyugat Európában élnek. A különbség az, hogy a muzulmánok nyíltan felvállalják ezt, és viszonylag gyakran követnek el erőszakos cselekményeket, a kelet-európai társadalmakban – melyek a holokauszt helyszínei voltak – az antiszemtizmus megmarad a vélemények szintjén, és ritkán következnek be akciók a zsidókkal vagy intézményekkel szemben.

Benjamin Netanjahu akkori izraeli miniszterelnök az öt évvel ezelőtti párizsi merényletek kapcsán arra bíztatta a Nyugat Európában élő zsidókat, hogy vándoroljanak ki Izraelbe. Franciaország elnöke viszont közölte: megvédik Európa legnagyobb zsidó közösségét!

És Magyarország?

Az Európai Unió keleti felében itt maradt meg a legnagyobb zsidó közösség. Az antiszemitizmus 1945 előtt hivatalos propaganda volt, a magyar hatóságok igen aktívan segédkeztek Adolf Eichmann-nak a zsidók deportálásában. Így nem igazán meglepő, hogy az antiszemitizmus a huszonegyedik században is jelen van a magyar társadalomban – sokkal inkább mint Nyugaton.

A megkérdezett magyarok 39%-a (!) úgy véli, hogy a világban működik egy széleskörű zsidó hálózat, amely irányítja a gazdasági és politikai folyamatokat. Az Orbán kormány erre játszott rá a Soros propagandával. A magyar lakosság 26%-a még mindig azon a véleményen van, hogy Jézus Krisztus halála a zsidók lelkén szárad és ez a bűn mindmáig megbocsáthatatlan. Ugyancsak 26% úgy gondolja, hogy bizonyos területeken korlátozni kellene a zsidók számát – numerus clausus.

A megkérdezett magyarok 21%-a úgy véli: a legjobb az lenne, ha a zsidók kivándorolnának Magyarországról! Tegyük gyorsan hozzá, hogy ez megegyezik Benjamin Netanjahu politikájával. Az egykori izraeli miniszterelnökkel jó viszonyt tartott fenn Orbán Viktor, aki Netanjahu segítségével jutott be a Fehér Házba, ahol fogadta őt az akkori amerikai elnök, Donald Trump.

Hol erős az antiszemitizmus?

A vidéki, alacsony iskolázottságú népesség körében ennek jóval nagyobb szerepe van az emberek gondolkodásában mint a nagyvárosokban, a jólképzett polgárok között. A nemzetközi összehasonlításából pedig az derül ki, hogy a gazdag és sikeres országokban jóval kisebb az antiszemita előítéletek hatása a társadalomra mint a szegény és frusztrált államokban, ahol az emberek bűnbakot keresnek, mert nem tudnak pénzt keresni.

Az ortodox tradíciókkal rendelkező államokban nagyobb az antiszemtizmus: Görögország az éllovas a megvizsgált 16 állam közül.

A szomorú konklúzió az, hogy amint a CEU friss vizsgálata is megerősíti: 76 évvel a második világháború és a holokauszt után az antiszemtizmus még mindig igen mélyen átitatja Európa szegényebb társadalmait – így a magyart is. Ezzel minden politikai vezetésnek számolnia kell.

Egyáltalán nem véletlen, hogy az amerikai nagykövetség Márki-Zay Pétert, a hét gyermekes keresztény családapát támogatja, mert – egyáltalán nem alaptalanul – úgy véli, hogy ő a leginkább alkalmas az antiszemita előítéleteket is kihasználó Orbán Viktor megbuktatására.

Ugye tudod kik

Van ez a nép, amely szétszóródott az egész kontinensen, és mindenütt megpróbált új otthonra lelni, beilleszkedni, de azért meg is tartani szokásai egy részét, többnyire a vallását is. Persze általában ellenszenvvel fogadták őket, hiszen idegenek voltak, akiktől talán félni is kell, de akiket főleg megvetni, gyűlölni lehet. Persze, hiszen kicsit másképpen néztek ki, mások voltak a szokásaik és főleg a vallásuk.

A legtöbb helyen a törvények és a szokások azt is korlátozták, hogy mivel foglalkozhatnak, természetesen nem voltak része a nemességnek, nem dolgozhattak az államigazgatásban, nem lehettek katonák, nem lehetett földjük. Így aztán leginkább a kereskedelemmel foglalkoztak, amit szétszóródásuk, távoli helyek ismerete, kapcsolataik fenntartása is segített. Sokan az akkor fejlődésnek induló iparban helyezkedtek el, de néhány más foglalkozásban is felülreprezentáltak lettek, éppen a többi helyen való megkülönböztetésük miatt.

Aztán a társadalom fejlődése, a klasszikus feudalizmusra hajazó berendezkedés átalakulása kapitalizmusba, az ipari társadalom fejlődése felülírta, sőt gyakran megfordította a szakmák értékét. A földbirtokos „nemesek”, a katonatisztek, állami alkalmazottak pórul jártak, míg a kereskedők, az iparban dolgozók egy része igencsak felemelkedett. A „világjáró” nép képviselői így aztán a tőkések, a pénzemberek, másrészről a „komcsi” munkásmozgalmi vezetők között is felülreprezentáltak lettek.

A többségi társadalom ezt persze rosszul fogadata, elterjedtek az összeesküvés elméletek is, nőtt az irigység, a gyűlölet. Ráadásul a kereskedők és pénzemberek szakmából adódó viselkedését elkezdték etnikai okokkal magyarázni, amire rájátszott egyes politikai irányzatok félelmeket és előítéleteket kihasználó, gyűlöletkeltő propagandája is.
Amikor aztán jött a gazdasági válság, ez odáig fajult, hogy országszerte – provokátorok irányításával – pogromokat szerveztek a kisebbség ellen, a tulajdonukban levő üzleteket kijelölték és lerombolták, rengeteg embert lemészároltak.

Tényleg azt hiszed, tudod kik?

Nos, ez a cikk az Indonéziában élő kínai kisebbségről szól. Ott, abban a távoli országban 1998 májusában, a gazdasági válság után szabadult el a pokol, akkor mintegy 10 ezer ember halálát okozta a kínai üzletek szétverése, felgyújtása, az ehhez kapcsolódó pogrom, az erőszak. Amit részben a politika szervezett, kihasználva a terjedő gyűlöletet és előítéleteket.

Ez persze nem olyan nagyságrendű népirtás, mint amilyen korábban Európában történt, de éppen azt mutatja (a cikket is ezért írtam), hogy a többség és a kisebbség viselkedését nem etnikai, pláne nem genetikai okok magyarázzák, hanem társadalmiak. És arra is utal, hogy milyen veszélyes a gyűlöletkeltő politikai propaganda, az előítéletek, a félelmek kihasználása. Erről mintha kezdenénk megfeledkezni…

Karácsonyi kívánság – dulakodás helyett ölelést

A lakosság száma, a terület nagysága meghatározó. Az ország kisugárzása a világ felé, ugyancsak jelentőséggel bír. Nem mindegy, hogy komolyan vesznek bennünket, vagy röhögnek rajtunk. Lassan több a bankfiók, mint a kocsma. Több jogászt képezünk, mint lakatost. Taxi, arányaiban is sokkal nagyobb számú, mint az összes mentő és tűzoltó autó. A médiában foglalkoztatottak száma, legalább ötvenmilliós lélekszámú országnak megfelelő. A parlament létszámáról nem is beszélve. A peres ügyek száma világméretekben is egyedülálló. A nagy baromságok évkönyvében akár minden oldalon is szerepelhetnénk.

Az előítéletek vaksi bűvöletében vergődő politika pedig példátlan időt és energiát emészt fel, egy főre vetítve. Nincs ellensúly. A költészet snassz, az irodalom pedig bugyuta időtöltés, az olvasással együtt, sokak szerint. Lélekvesztő, primitív tákolmányán menekül a fogyasztói cunami elől, az általános műveltség. Már a zene sem a régi, fogytán a hozzávaló türelem. Kosz és szemét mindenütt. Tobzódó irigység. Agresszió és erőből való intézkedés, az van rendesen. Ezerötszáz forintos pohár szódavíz, a belvárosi presszóban, félholtra ijesztett külföldi turisták.

Lassan több a multi bevásárlóközpont, mint iskola. Sikító parasztgazdák milliós traktorokkal tapossák a vissza nem térítendő támogatásokat. Pazarló költekezés, meggondolatlan hitelekkel. Henyélő herék, dolgozókba csimpaszkodva, vigyorogva követelik a megélhetést! Elefántcsonttornyaikban szundikáló értelmiség. Hajléktalan koldusok nevében csörömpöl csődöt, a másik gazdálkodásba átmentett vagyonnal játszó kényszervállalkozó és ügyeskedő, szemesnek áll a világ felfogást valló, eredeti tőkéjét felhalmozó.

Bugyuta arcok, jelentéktelen közléseikkel néznek rád vissza a képernyő tükörből, darabszámra még ennyi csatorna, per főre vetítve nincs a világon. Nincs még egy ilyen ország a világon, amely kifelé ennyire mást szeretne mutatni, mint befelé. Lehetne sorolni napestig és mindenki tenné is hozzá a magáét.

Fővárosi hétköznap délelőtt tizenegy óra, nincs a világon még egy gigatelepülés, ahol ennyi szabadságon lévő, betegállományos, szabadúszó, ráérő, autójában egyedül ülő demonstrálná a semmittevést. Az elszalajtott lehetőségekről nem is beszélve, feltalálók, újítók semmibevételéről. A gyógyszergyártás kihasználatlanságáról. Hévízeink csak folynak pocsékba! A hungaricumok sincsenek a helyükön. Kicsi ország nagy termékei nem árasztják el a kínai, indiai, távolkeleti piacot, kiváló, egyedi arculatú hungarikumaikkal. Micsoda fényűzése a pocsékolásnak. S eközben legtöbbet veszítenek az emberek idehaza.

Dulakodás helyett jól jönne már egy kis ölelés.

Emberi jogok, migráció, előítéletek és környezetvédelem a Szigeten

0

Társadalmi célú üzeneteket népszerűsítenek, ezért hívták életre a Love Revolution kampányt, amely a programkínálatra is hatással van.

A fesztivál szervezői közleményükben azt írják: a Sziget közössége 25 éve azért alakult, hogy együtt létrehozzanak egy ideiglenes álomállamot, amely Európában központja lett a kultúrák találkozásának. Itt nem kérdés az egyén szabadságának tisztelete, a lelkiismeret és életmód szabadságának joga, a szabad véleménynyilvánítás vagy a megismerés szabadsága és a környezet tisztelete.

A Love Revolution kezdeményezés főbb céljai közé tartozik

az erőszak- és félelemnélküliség, az élhető Föld, az alapvető emberi jogok érvényesülése, az előítéletek és a kirekesztés megszüntetése.

Az Afro-Latin-Reggae Faluban például például One hour – One love címmel naponta kezdődnek beszélgetések, amelyek témái például az ökoszisztéma megóvása, a környezettudatos fogyasztás és életmód, a klímaváltozás, de vizsgálják a rasszizmus és tolerancia, nacionalizmus és multikulturalizmus, migráció és integráció kérdéseit is.

Az egyik leglátványosabb program a Szigeten a Nagy Utcaszínház. Idén a Wired Aerial Theatre angol társulat As the world tipped című előadása is látható lesz, amely a környezettudatosság fontosságára hívja fel a figyelmet.

A Sétáló utcaszínházak közt érkezik a Kamchátka társulat,

előadásuk az emberi jogokkal is foglalkozik.

A Sátor határok nélkül a budapesti Néprajzi Múzeum és a párizsi Nemzeti Bevándorlástörténeti Múzeum közös programhelyszíne, ahol a téma a menekülés és befogadás, közösség és család, szerelem és szex, beavatás és beavatkozás lesz.

Az ArtZone helyszínén újrahasznosított anyagokból készülnek tárgyak, felhívva a figyelmet a környezettudatos életmódra és az ökológiai lábnyom csökkentésének fontosságára.

Az idei Sziget Fesztivál augusztus 8-tól 15-ig tart.

Nem tudnak hova nőni az előítéletek Magyarországon

0

A nagyon magas szintű társadalmi frusztráció az egyik fő oka annak, hogy Magyarországon ennyire magasak az előítéletek, legyen szó a romákról, a zsidókról, vagy éppen a menekültekről – erről beszéltek kutatók a Romaellenesség és antiszemitizmus Magyarországon című konferencián.

Előítéletmentes gondolkodás nincs, többek között erről beszélt Vida Nárcisz, a Zachor Alapítvány programvezetője az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán tartott konferencián. Az viszont korántsem mindegy, hogy milyen szintű előítéletek élnek egyes emberekben, illetve, hogy a társadalomban milyen magas ezek mértéke. Márpedig a Pew Research másfél évvel ezelőtti kutatása szerint

Magyarországon sokkal erősebbek az előítéletek,

nemcsak a menedékkérők, de a romák és a zsidók ellen is, mint amekkora az uniós átlag.

Kende Anna és Hadarics Márton, az ELTE PPK kutatói saját elemzésüket ismertetve arról beszéltek, hogy kijelenthető: a nem és az életkor sem befolyásolja az előítéleteket, két fontos dolog viszont igen: a jobboldali autoriter személyiségek, valamint a szociális dominancia orientációjúak hajlamosabbak rá.

Ez a két szociálpszichológiai fogalom persze magyarázatot igényel: a jobboldali autoriter személyiségűeknek igényük van a biztonságos, stabil, kiszámítható környezetre, ragaszkodnak a korábbi hiedelmekhez, normákhoz, ugyanakkor ellenségesek azokkal szemben, akik nem tartják be vagy fogadják el azokat. A szociális dominancia orientációnak pedig fontos eleme egy másik csoport feletti felsőbbrendűségi érzés.

Csepeli György, az ELTE Társadalomtudományi Karának tanára megjegyezte, hogy amikor a 70-es években elkezdték Magyarországon az előítéleteket kutatni, ugyanezt tapasztalták – vagyis a helyzet lényegében azóta sem változott.

Bizonyos változásokat azért ki lehet mutatni. Kovács András, a Közép-Európai Egyetem tanára arról beszélt, hogy a 90-es években a kétévente végzett felmérések szerint folyamatosan a magyarok 10-15 százalékát lehetett radikálisan, kb. ugyanekkora részüket pedig mérsékelten antiszemitának nevezni. 2010-ben azonban megnőtt a számuk: 20 százalék volt radikálisan, 13 mérsékelten antiszemita.

Valószínűbb azonban, hogy ezek az emberek nem hirtelen kezdtek el antiszemita nézeteket képviselni, hanem

korábban is így gondolkodtak, de ekkor úgy érezték, hogy ezt már be is lehet vallani

– a Jobbik ugyanis előtte bejutott az Európai Parlamentbe, majd a magyar parlamentbe is, és a politikusaik is hasonló nézeteket hangoztattak. A politikai közbeszéd pedig jelentősen befolyásolja, mit gondolnak az emberek, hogy milyen nézeteket kell elfojtani.

A betiltott Magyar Gárda megalapításának évfordulóján emlékeztek az „utódszervezetek” képviselői 2013-ban.
MTI Fotó: Bruzák Noémi

Bernát Anikó, a TÁRKI kutatója éveken keresztül végzett kutatások alapján beszélt arról, hogy a cigányellenesség Magyarországon viszonylag stabil, kisebb ingadozások vannak csak, hiába változott a közbeszéd. Ahogy fogalmazott, hiába kezdték el használni bizonyos körök a „cigánybűnözés” szót, ez nem növelte az előítéleteket, mert

azok már eleve olyan magasak voltak, hogy nem volt hova nőniük.

Ezzel kapcsolatban említette a menekültellenességet is, ami szintén „nem tud hova nőni”. Azt mondta:

„Egy olyan társadalom kapott egy óriási adag propagandát, ahol az idegenellenesség eleve magas volt.”

Ezt az idegenellenességet jól mutatja, hogy korábbi felmérésekben a magyarok jelentős százaléka utasította el a pirézeket is – vagyis egy kitalált népcsoport tagjait. Ezért működött szerinte a kormányzati plakátkampány is, hiszen létező érzésekre erősített rá.

Egy másik kutatás kapcsán arról is beszélt, hogy minden második magyar felnőtt úgy érzi, hogy jelentős feszültség van etnikai csoportok között – ez az egyik legmagasabb arány az egész Európai Unióban. Sőt, az Eurobarometer különböző felméréseiben, ha az volt a kérdés, hogy éreznek-e feszültséget bizonyos csoportok között (pl. gazdagok és szegények között), a magyarok minden kategóriában az elsők között voltak. Vagyis

nagyon magas szintű a frusztráció a társadalomban,

ami könnyen kitermeli a „mindenféle-ellenességet”.

Ehhez még hozzájöhet a státuszirigység, ami az antiszemitizmushoz kapcsolódik – de van egy másik fajta státuszirigység is, amely azon csoportok ellen irányul, amelyekhez valaki nem akar tartozni. Ezt Kovács Mónika, az ELTE PPK docense egyfajta „jóléti sovinizmusnak” nevezte: ide kapcsolódnak azok a hiedelmek, hogy a „romák nem akarnak dolgozni”, a „menekültek meg elveszik a munkát”.

Abban több kutató is egyetértett, hogy az előítéletesség egy tünet, a társadalomban jelen lévő erőteljes frusztráció tünete. Azt pedig, hogy ez létezik, Kovács Mónika szerint az öngyilkossági statisztikák is igazolják.

Kóczé Angéla, a Közép-Európai Egyetem oktatója szerint viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a romákkal kapcsolatban

nem csak attitűdökről lehet beszélni, hanem olyan társadalmi struktúrákról is, amelyek megakadályozzák, hogy mindez megváltozzon,

sőt, dehumanizálják a romákat – elég például a szegregációra gondolni. Pedig, hogy Setét Jenő, az Ide Tartozunk Egyesület elnöke fogalmazott, így emberek egy csoportjától elveszik a boldog élet lehetőségét. Az előítéletekkel viszont csak a társadalmi többség tud szembeszállni.

Arra is vannak természetesen kutatások, hogy az ilyen küzdelem hogyan lehetne hatékony. Wessenauer Veszna, a Political Capital elemzője ezekkel kapcsolatban többek között azt emelte ki, hogy pozitív, befogadó nemzeti identitásra, az együttélés optimális feltételeinek elősegítésére, a gyűlölet- és félelemkeltés visszaszorítására, az intézményesített szegregáció megszüntetésére, valamint a civil szervezetekkel való szakmai párbeszédre van szükség.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK