Az eddigi szénimport-tilalom után Kína leállítja a vas, ólom és haláruk bevitelét Észa-Koreából – jelentették be Pekingben. Kína az ENSZ-szankciókhoz csatlakozva büntet a koreai rakétakísérletek miatt.
Kína bejelentette, hogy szeptember 5. után nem importál szenet, vasat, vasércet, ólmot és ólomércet, valamint halat és más tengeri ételeket Észak-Koreából. Az ázsiai nagyhatalom az észak-koreai rakétakísérletek miatt kivetett legújabb ENSZ-szankciókat követi ezzel.
Kína, amely Észak-Korea legjelentősebb kereskedelmi partnere, büntetésképpen már februárban leállította a szénimportot Észak-Koreából, de a teljes kereskedelem nőtt azóta a két ország között. Emiatt vádolta meg Donald Trump amerikai elnök Pekinget azzal júliusban, hogy nem használja a gazdasági kényszerítőeszközt az észak-koreai nukleáris és fegyverprogram leállítása érdekében.
Az új szankciók nyomán Phenjan évi egymilliárd dollár
(több mint 255 milliárd forint) exportbevételtől eshet el. A Biztonsági Tanács legutóbb júniusban fokozta a nyomást Észak-Koreán, de Phenjant eddig nem sikerült megfékezni.
Kilenc nagy olaj projektről folynak titkos tárgyalások az orosz Rosznyeft és a venezuelai állami olajvállalat között- értesült a Reuters hírügynökség.
Venezuela olajkincse a legnagyobb a világon, de az állam mégis a csőd szélén táncol miután az olajárak mélyrepülésbe kezdtek a globális piacon. Ráadásul Venezuelát immár szankciókkal sújtja az Egyesült Államok, mely nem ismeri el az alkotmányozó nemzetgyűlést és Maduro elnök szinte diktátori hatalmát. Az elnök viszont felhatalmazást adott az állami olaj cégnek, hogy szerezzen pénzt az oroszoktól bármi áron. Áprilisban a Rosznyeft egymilliárd dollárt utalt át Venezuelának, mely csak ennek segítségével kerülte el a pénzügyi csődöt.
Miközben mindenki kivonul, Oroszország bevonul Caracasba
A Rosznyeft bővíti irodaházát és egyre másra veszi fel az állami olajcég jólképzett embereit. Még a kínaiak is úgy döntöttek, hogy nem támogatják tovább az ingadozó baloldali rendszert. Egyszer-kétszer ugyanis Venezuela elfelejtett fizetni, és „elvtársi alapon” türelmet kért. Pekingnek elfogyott a türelme, de Moszkvának nem! Épp ellenkezőleg. Az oroszok úgy érzik, hogy itt az idő: rátehetik a világ legnagyobb olajkincsére- méghozzá meglehetősen olcsón hiszen vetélytársak nincsenek, Venezuela pedig a csőd szélén táncol.
Maduro elnököt nemrég katonai beavatkozással fenyegette meg Donald Trump.
Mindenki mást elijesztene az ilyesmi, de az oroszok épp ezt a válsághelyzetet akarják kihasználni. „Az oroszok nem úgy viselkednek mint barátok hanem mint ragadozók, akik kihasználják az áldozat gyengeségét”- nyilatkozta a Reuters hírügynökségnek Elias Matta ellenzéki politikus, aki a régi parlamentben az energia bizottság elnöke volt. Hogy is kezdődött Oroszország és Venezuela „megbonthatatlan” barátsága?
Chavez elnök, a rendszer alapítója 4 milliárd dolláros fegyver szerződést irt alá Putyinnal Moszkvában még 2006-ban. Az orosz fegyverekért Venezuela olajjal fizetett. Ma már napi 225 ezer hordó venezuelai olaj az oroszok tulajdona! Ez az egész kitermelés 13%-a! De hogyha szankciók vannak mindkét állam ellen, akkor hogy lehet ezt az olajat finomítani és eladni? Ebben is az oroszok segítenek. Ők már 2014 óta kerülik ki az amerikai és uniós szankciókat. Hogyan? Közvetítők révén. Így ma az oroszok tulajdonában levő venezuelai olajat az USA-ban finomítják és veszik meg!- állítja a Reuters hírügynökség.
A Rosznyeft a Reuters számításai szerint 6 milliárd dollárt adott eddig Venezuelának
és ennek meghatározó szerepe volt abban, hogy a baloldali populista rendszer elkerülte a pénzügyi csődöt. Oroszország összesen 17 milliárd dollárral szállt be a Venezuela bizniszbe. Vagyis az oroszok szépen lassan felvásárolják a világ legnagyobb olajkincsét. A hadműveletet Igor Szecsin vezényli. A Rosznyeft főnöke Putyin közeli barátja. A múltjuk is hasonló: Szecsin a katonai hírszerzés munkatársa volt fiatalon a nagy Szovjetunióban. Szakterülete Latin Amerika volt. Jól beszél spanyolul. Múlt októberben ő avatta fel Chavez elnök gránit szobrát annak szülővárosában Venezuelában. A szobor a nagy Oroszország ajándéka volt. Szecsin spanyol nyelvű beszédében Oroszország és Venezuela megbonthatatlan barátságát éltette. Sokba van ez a barátság Venezuelának, ahol idén az infláció várhatóan eléri a 700%-ot / IMF előrejelzés/. Sok választása persze Venezuelának nincs, pechére utolsó barátja épp Oroszország…
A napokban Bayer Zsolt blogján jelent meg egy írás, amit aztán tömegek osztottak meg egy bizonyos kultúrkörben.
Az alaphangvétel nyilvánvaló, és mondjuk egy átlagos Bayer-írással, amiben csak a fröcsögő gyűlölet van, nem is kellene foglalkozni. Az Utánuk a vízözön című írásban azonban tények is vannak (szokatlan), amiken tényleg érdekes elgondolkodni.
Az, hogy BZS-nak nincs igaza persze evidencia, de ha pusztán lenyomjuk, hogy hülye vagy Zsolti, akkor magunk sem vagyunk jobbak nála. Úgyhogy fogunk. A blogbejegyzés, amely egy – elképzelt, de akár valós is lehet – kis beszélgetésen alapul, amelyet Donald Trump folytatott (volna) Európa vezetőivel.
Donald bácsi büszkélkedne az unokáival, de kiderül, hogy Európa összes nagyja gyermektelen, sőt, egy nem átall buzi lenni.
Vagyis – egyértelmű a következtetés, amit persze vérbeli orbanista már helyből fúj – Európa mai vezetői csak a kontinens kultúrájának elveszejtésére jók, nem érdekli őket a jövő, és migráncsokkal akarnak mindent betelepíteni, mert gyíkemberek.
Ezzel persze Bayer nem alkotott sok újat – a „bezzeg Európa összes vezető politikusa mind gyermektelen ” táblázatos formában már hónapok óta terjed jobbos felületeken. Született már bayerénél színvonalasabb jobbos publicisztika is ez ügyben, amely azt igyekszik bizonyítani, hogy persze attól, hogy nincs valakinek gyereke még lehet rendes ember, és tényleg vannak olyanok is, akinél tudjuk, hogy mi az oka ennek. (Nicola Sturgeon skót főminiszter pl. éppen a hasonló vádaskodások miatt tárta a nyilvánosság elé, hogy számos esetben próbálkozott meddőségi kezeléssel, sikertelenül.), de a rend rossz, hiszen ezek a politikusok rossz mintát közvetítenek.
Ez így már nem nettó marhaság – de nézzük meg a dolog másik oldalát. Bár tudjuk, hogy sokak szerint a sikeres politizáláshoz nem kell más csak karizma meg lánglélek, de a politikai döntéshozatal ma leginkább is iszonyatos mennyiségű munkát jelent. Ahogy egyre bonyolultabbá válik a világ, egyre jobbá a kommunikációs hálózat, és egyre inkább átszövi a politika az egész életet, úgy válik a politikus élete tárgyalások, megjelenések, utazások, ülések végtelen sorává. Úgy szaporodnak az elolvasandó memók, ellenőrizendő anyagok, döntésre váró ügyek. Ez pedig – mint más hasonló nagy időbeli, fizikai, idegi leterhelést jelentő munkák, egyszerűen felfalja (felfalhatja) a magánéletet.
Sokan a politikai sikerért tényleg feláldozzák a magánéletüket. Nem kell őket sajnálni érte, megkapják a maguk jutalmát érte.
De fogadjuk el, hogy van ilyen is – aki őszintén szolgálatnak tekinti munkáját, és lemond arról, hogy magánélete teljes legyen. Ilyenek persze markánsan az ellenzékben jelennek meg, különösen az olyan helyzetekben, amikor a jól fizető kormánypárti pozíciót kell ellenzékire váltani pusztán a meggyőződés, a hit és szolgálat miatt (vegyük példának Lukácsi Katalint), de vezethet ez is sikerhez. Európán kívüli példa: Narendra Modi indiai miniszterelnököt. Amikor csatlakozott az Indiai Néppárthoz nem csak a gyermekvállalásról mondott le, de faképnél hagyta feleségét is. (Így lett ő, a vidéki tanítónői nyugdíjával a ‘világ legszegényebb first ladyje”.) Ezt a hozzáállást az indiai sajtó ellenzéki része – van olyan bőven – is inkább a szolgálat, elkötelezettség, semmint valamiféle nemtörődömség, léhaság kifejeződésének tartja. Nem is támadta ezért senki Modit. (Támadják őt másért.)
Hogy miért van ez így, annak megéréséhez térjünk csak vissza Bayer tanmeséjéhez. Ugyan mit mutogatott Trump az európaiaknak? Csak nem azokat a jelentéseket, amik arról szólnak, hogy fia milyen sötét üzleteket bonyolított az oroszokkal? Vagy azokat, amelyek a vejének a szintén nem valami etikus kínai bizniszeiről szóltak? Esetleg azokat a cikkeket, amik azt taglalják, hogy az, hogy a fiának adta át a cég vezetését, vajon etikus-e egy elnöktől? (Nem az, a törvény is tiltja Amerikában, legalább is a nem elkötelezett Trump-hívők szerint.) Esetleg azt a videót, amin kedves lánya ül be a papa székébe a G20 csúcson?
Merthogy a család, egy politikus esetében egészen mást jelent, mint a közembernél.
A közember esetében természetes, ha minél több vagyont, működő vállalkozást, kapcsolati tőkét szeretnénk gyermekeinkre hagyni. Ami viszont a közembernél természetes, azt a politikus esetében nepotizmusnak mondjuk, és – legalább is elméletben – szigorúan elítéljük. Mert úgy gondoljuk – mi demokraták – hogy egy közbeszerzést ne azért nyerjen el valaki, mert a miniszterelnök veje, hogy azért nevezzék ki valahová valaminek, mert a miniszter lánya, fia, hogy ne a miniszterelnök retyerutyája folytasson titkos diplomáciai tárgyalásokat. Hanem mindezt azok tegyék és kapják, akiket – átlátható módon – a legalkalmasabbnak találnak.
A gyermektelenség így bizonyos szinten garancia is. Garancia arra, hogy nem akar dinasztiát építeni gay politikus, hogy a pozícióját nem a rokonok pénzzel való telitömésére szánja, hogy nem akar az országból családi nagybirtokot csinálni. Hogy erősebb kötelék fűzi ahhoz a közösséghez, amelyik vezetésére vállalkozott. Nem újdonság ez. Ezért tettek az ókortól egészen a huszadik század elejéig bizonyos országokban a magasabb igazgatási posztokra eunuchokat. Sokan közülük jó vezetők, kiváló hivatalnokok, vagy mint mondjuk Cseng Ho, kiemelkedő hadvezérek lettek. Az ország vezetésére ugyanis – Bayer úrnak is ajánljuk figyelmébe – nem a szaporítószerveiket használják a politikusok.
Túl vagyunk a jubileumi Sziget fesztivál hétvégi napjain, és bár tömeg és buli is volt, azért maradt hiányérzetünk. De legalább a többször is beharangozott vihar megkímélte a fesztivált.
A pénteki nap nagy dobása a most először Magyarországon játszó PJ Harvey és a Kasabian koncertje volt. Utóbbiak hiába nyomtak jó bulit, már visszatérő szereplőnek számítanak, így nem erősítették annyira a lineupot. PJ Harvey koncertje viszont igazi kuriózum volt, csak rosszkor volt rossz helyen.
A brit zenész-énekeső-dalszerző pénteken fél 8-tól játszott,
amikor általában már jó nagy tömeg van a nagyszínpad előtt. Most viszont gond nélkül be lehetett sétálni az első sorokig, annyira szellősen álltak az emberek. Annak ugyanis, aki nem rajongója a zenéjének, PJ Harvey koncertje nem volt túl vonzó.
A nagyszínpadon szemkápráztató látványhoz és nagy hangerőhöz szoktak az emberek, PJ Harvey pedig egy minimalista díszletben énekelte az egyébként is elvont art rockos számait, alig teremtve bármiféle kapcsolatot a közönséggel. Jó, hogy Magyarországra jött, jó volt élőben látni és hallgatni, de ennél csak jobb helyszínt találhattak volna neki, mert kölcsönösen nem illettek egymáshoz a Sziget nagyszínpadéval.
A szombat azért sikerült felemásra, mert a nagyszínpad programjából a fesztivál kezdete előtt nem sokkal két fellépő is lemondta a koncertjét. Ilyenkor tényleg nehéz bárkit is találni, aki rendesen tudná pótolni az eredetileg bookolt előadókat, és most is csak félig sikerült.
Rita Ora helyére a rapper Iggy Azalea ugrott be, de csak egy órát „zenélt”, és abból is csak annyit, amennyit muszáj volt. Iggy Azalea egyébként nem számít feltétlenül kisebb névnek az énekesnő Rita Oránál, így rengetegen összegyűltek a koncertjére. Igen,
jóval többen voltak kíváncsiak a szétplasztikázott szőke rapperre és a twerkelő táncoslányaira,
mint előző nap a több hangszeren játszó, két évtizede zenélő művészre, PH Harvey-ra. Pedig Iggy Azalea kevésbé kiemelt idősávban, 6 órakor lépett színpadra.
De nem a Sziget közönségének ízlésén akarunk elmélkedni most, csak megjegyeznénk, hogy Iggy Azalea nem volt éppen tökéletes helyettes. Persze mindig kérdéses egy rapkoncerten, hogy mit jelent az „élő” fogalma, mivel általában a zenei alapra szövegelnek rá az előadók, de azért ezt is lehet jól csinálni. Iggy Azalea hozta a kötelezőt, de láthatóan nem akart túl nagy erőfeszítést tenni beugróként.
De sebaj, mert úgy volt, hogy szombaton lesz a color party, ami a hagyományos nagyszínpados ökörködések közül mindig a legszórakoztatóbb. Ez az, amikor az emberek színes porokkal hajigálják egymást, és utána egész este hülyén néznek ki. Csakhogy ez a program az „erős szél” miatt elmaradt, illetve átették keddre, ami hatalmas csalódást okozott a szigetes népeknek. Egyébként mi sem értettük, hogy miért baj a szél egy olyan bulin, ahol színes port szórnak az emberek a levegőbe, legalább jobban elfújja. Lehet attól féltek, hogy a nagyszínpad mellett felállított, védett oázisnak számító VIP részlegre is befújja a szél a port, és a fehér ingben és fehér cipőben bulizó sikeres emberek is bemocskolják magukat. Azért meg tényleg kár lett volna, belátjuk.
Az elmaradt color party után következett a nap másik beugrója,
a Clean Bandit helyett érkező Galantis, akik sokkal jobb választásnak bizonyultak Iggy Azaleánál.
A svéd elektronikus zenészek fellépésén egyáltalán nem érződött, hogy ők csak pótlásnak vannak itt, ráadásul nem csak egy keverőpult mögött álló dj duóról volt szó. Remek ütősszekcióval érkeztek, és hatalmas partit varázsoltak a nagyszínpad elé.
A nap fő fellépője Macklemore & Ryan Lewis, a rapperpáros volt, akik közül igazából Macklemore a lényeg, és most is ő vitte hátán a show-t. Macklemore-ékat azok közé a párslágeres előadók közé lehet sorolni, akik sajnos az utóbbi időben nagyon is megszaporodtak a nagyszínpad lineup-jában a Szigeten (és más nagyobb magyar fesztiválokon is). Azaz van 1-2-3 számuk (nekik inkább három), amit lehet ismerni innen-onnan, de aki nem kifejezetten rajongó, annak igazából csak ezek lesznek érdekesek a koncerten. Pedig Macklemore vicces ember és nagy show-t csinált, viszont ez megint nem teljesen írható le a zenélés és a koncert fogalmával. De azok a bizonyos slágerek tényleg ütöttek, és Macklemore-nak még az is belefért, hogy országa elnökének üzenjen egy Fuck Donald Trump refrénű rövid szösszenetben, amelyhez a közönség nagy része tudott és akart is kapcsolódni.
Vasárnapra jutott a fesztivál egyik legnagyobb húzóneve, a Chainsmokers, akik tavaly robbantak be a köztudatba Closer című számukkal, amely már 1,7 milliárdos letöltés felett jár a YouTube-on. A dj párosnak ezen kívül is lett azóta még néhány slágere, de természetesen a szettjükben a legkülönbözőbb előadóktól játszottak zenét. Ez viszont tényleg a két srác áll a keverőpult mögött a hatalmas színpadon klasszikus esete volt, és csak az színesítette a produkciót, hogy egyikük még énekelni is tud. Ezért kapott egy mikrofont a kezébe, és néha ráénekelt az alapra, amit imádott is a publikum. Nagy katarzist viszont nem hozott a Chainsmokers, és nyilván azt is csak jelentős túlzással mondhatjuk el, hogy élőben hallottuk 2016 meglepetésslágerét – fogalmazzunk inkább úgy, hogy élőben láttuk a dal szerzőit, ahogy tekergetik a potmétereket és énekeltetik a közönséget.
Maga a fesztivál is vasárnap ünnepelte magát: még a nagyszínpad fő fellépőinek megérkezése előtt születésnapi bulit tartott magának a Sziget. Hogy ez miből áll majd, az titok volt, de elég lehangolóan kevés embert vonzott a buli ígérete 7 órakor a színpad elé. Akik pedig odajöttek, azok közül is sokan csalódottan távoztak, ugyanis annyi történt, hogy partikellékeket – csákókat, sípokat, szerpentint – osztottak a közönségnek, majd elmondták, hogy szépen várjunk a nagy meglepetésre. Ezek az összenépi bulik a nagyszínpad előtt általában jól szoktak működni, de most érzékelhetően nyűgös és türelmetlen volt a közönség, és alig volt hajlandó vezényszóra kiabálni és Happy Birthday-t énekelni. Minden szem a színpadra szegeződött, hogy hátha tényleg lesz valami nagy durranás.
Végül, a visszaszámlálás után konfettiesőben megjelent Gerendai Károly egy tortának kinéző valamivel, amin nyalókák voltak. „Ez volt a nagy meglepetés? Húzzunk a gecibe” – fogalmazta meg egy magyar fesztiválozó a csalódottságát, és nekünk is valami hasonló járt a fejünkben. Azért még megvártuk, hogy tényleg ennyi lesz-e az egész, és tényleg ennyi volt. A nyalókákat osztó szervezők amúgy viccesek voltak, és persze egymást taposták az emberek, hogy szerezzenek maguknak a leírás szerint eper és szivárványízű édességből, de ennél maradandóbb élményre számítottunk a Sziget szülinapján.
Hogy védje meg Amerika Kelet Európát, ha katonáitól útlevelet kérnek a határon? – teszi fel a kérdést a Bloomberg hírügynökség New Yorkból.
Beszámol arról, hogy Ben Hodges tábornok, az Európában állomásozó amerikai csapatok parancsnoka Bulgáriából Romániába repült, hogy megtekintsen egy hadgyakorlatot a Fekete tengeren. A Mihai Kogalniceanu katonai repülőtéren
útlevelet kértek a NATO európai parancsnokától, sőt vámvizsgálatnak is alávetették.
Ugyanez történt Magyarországon is – írja a Bloomberg. A jeles hadfi füstölgött és immár hivatalosan is felvetette a „katonai Schengen” tervét. „Ha egy migráns nyugodtan közlekedhet Európában, akkor a katonáknak is meg kell adni ezt a lehetőséget!”- hangsúlyozta Ben Hodges tábornok.
Hollandia hadügyminisztere már júniusban felvetette a „katonai Schengen” gondolatát. Azóta lezajlott a nagy NATO hadgyakorlat Európa keleti felén. Operation Saber Guardian volt a hadgyakorlat neve, melyen 25 ezer katona vett részt tíz napon át. Mi derült ki?
Nemcsak az útlevélvizsgálat okozott gondot. Hanem például az is, hogy
sok kelet-európai repülőtér, pályaudvar egészen egyszerűen nem volt alkalmas a modern amerikai haditechnika fogadására.
A vasúti pályák tele vannak olyan alagutakkal, melyek lehetetlenné teszik egyes amerikai harci járművek szállítását. Sok úton pedig szigorú súly- és magassági korlátozás van, emiatt nem használhatták azokat az amerikai harci járművek.
Az amerikaiak mégis sikeresnek értékelték a hadgyakorlatot hiszen az afganisztáni és iraki veteránok most először mutathatták meg, hogy mire lennének képesek egy konvencionális háborúban. A kis kelet-európai államok pedig megnyugodhatnak: érezhették, hogy Amerika mögöttük áll a bajban.
Ez már Varsóban is kiderült, ahol nemrég Trump elnök 14 közép és kelet-európai állam vezetőivel találkozott.
A NATO 4500-4500 fős alakulatot állomásoztat Lengyelországban és a balti államokban, ahol legjobban tartanak egy orosz fenyegetéstől.
A Krím annektálása után megnőtt az aggodalom Közép és Kelet Európában Moszkva szándékait illetően. Az oroszok 100 ezer fős hadgyakorlatot tartanak a nyugati határon – nyilvánvalóan azért, hogy ellensúlyozzák a NATO hadgyakorlat hatását.
Háborút senki sem akar, biztonságot viszont mindenki. Ezért sürgeti a NATO európai erőinek parancsnoka a „katonai Schengent”, hogy a következő nagy NATO hadgyakorlat során ne kérjenek útlevelet az amerikai katonáktól, akiktől országuk megvédését várják Közép- és Kelet-Európa NATO-tagállamai.
A virginiai Charlottesville-ben tüntettek szélsőjobboldaliak, mert el akarták vinni Robert Lee konföderációs tábornok szobrát. Egy kocsi szándékosan az ellentüntetők közé hajtott, egy ember meghalt. A kormányzó rendkívüli állapotot hirdetett. Később egy rendőrségi helikopter is lezuhant.
A városban az alt-rightnak nevezett szélsőjobboldali mozgalom (Trump támogatói, zászlóshajójuk az utóbbi hónapokban a magyar kormánymédia által is gyakran idézett, összeesküvés-elméleteket terjesztő Breitbart portál) tartott tüntetést. Ellentüntetők is megjelentek,
a két csoport összecsapását a könnygázgránátokat is bevető rendőrségnek kellett megfékeznie.
Többen megsérültek és letartóztatások is voltak. A rendőrség azonban nem közölt adatokat.
Terry McAuliffe kormányzó rendkívüli állapotot hirdetett, elfogadhatatlanak nevezte a történteket, és közölte, hogy
„a szólásszabadság nem az erőszak szabadságát jelenti”.
Az erőszakot a Twitteren Trump is elítélte – de csak általánosságban, nem említve a szélsőjobboldalt.
Két órával az első összecsapások után
egy autó nagy sebességgel, szándékosan az ellentüntetők közé hajtott.
Többen megsérültek, a CBS szerint egy ember, egy 32 éves nő meghalt, 19-en megsérültek, öten közülük életveszélyben vannak. A sofőr egy 20 éves fehér férfi volt.
A CNN szerint nem sokkal később lezuhant egy rendőrségi helikopter, a rajta utazó
két rendőr meghalt.
A rendőrség közleménye szerint „közbiztonsági akcióban” vettek részt.
A demonstrációt a szélsőjobboldaliak azért szervezték, mert a város el akarja távolítani Robert Lee szobrát. Lee a polgárháborúban a déli rabszolgatartó államok seregének a parancsnoka volt.
Az alt-rightosok mellett
sok neonáci is megjelent a tüntetésen, valamint a Ku-Klux-Klán tagjai is.
Olyan, a fehérek felsőbbrendűségét hirdető fajvédők is tüntettek, mint Richard Spencer és David Duke (a Ku-Klux-Klán volt vezetője) Sokan katonai egyenruhában, pajzsokkal érkeztek, volt aki náci karlendítésékkel üdvözölt másokat.
A fuhu.hu információi szerint változatlanul érvényben van az a 2014 októberi amerikai elnöki rendelet, amellyel az Egyesült Államok megtagadta a beutazás lehetőségét hat meg nem nevezett magyar köztisztviselőtől. A nevek helyett csak azt tudni, hogy korrupcióban részt vevő vagy abból hasznot húzó személyekről van szó.
Az eset annak idején nagy port vert fel. Az érintettek közül csak Vida Ildikó a NAV akkori elnöke ismerte el, hogy rajta van a tiltólistán. Több féle találgatás látott napvilágot, egyes médiumok biztos tippekkel rendelkeztek. Ezekre reagálva Habony Árpád, nem közszereplő egy róla készült washingtoni fotót közölt a közösségi médiában. Ennek hitelességét egyesek megkérdőjelezték.
Forrásunk szerint már csak azért sem vonták vissza a rendeletet, mert a korrupció terén azóta sem történt javulás Magyarországon.
Az elszámoltatás lehetősége sem növekedett. Viszont a korrupciós esetek feltárásával foglalkozó, nem kormányközeli civil szervezetek ellen egyre fokozódik a nyomás.
Beszélgető partnereink a magyar NGO-k sikerei közé sorolták a Magyar Kétfarkú Kutya Párt ellenplakátjait, amelyekkel szembeszállt a kormány migráns ellenes plakátjaival. Vagy a Momentum sikeres aláírásgyűjtő akcióját, amellyel arra kényszerítette az illetékeseket, hogy lemondják Budapest jelölését az olimpiai játékok megrendezésére.
A civil szervezetekkel ellentétben a magyar ellenzéki pártoknak mindeddig nem sikerült olyan jövőképpel elő állniuk, amely sikeresen szembe szállna a nacionalizmusra támaszkodó populizmussal.
Pedig Európában változik a helyzet, főleg a hollandiai, ausztriai és franciaországi választások után. Sőt a brit népszavazás kimenetele, amely a migránsellenesség (ez esetben a kelet-európaiakról van szó) győzelmét hozta, azzal a következménnyel járt, hogy az Európai Unió szembesülhetett az őt is fenyegető veszéllyel. És ez erősebb összefogásra ösztökéli az EU vezetőit.
A Trump kormányzat eddigi külpolitikája, habár a gazdasági együttműködést és az egyes partnerekkel és nem országcsoportokkal való kapcsolatokat részesíti előnyben, azért tartja magát az általános érvényű elvekhez. Ezek közé nem tartozik az illiberalizmus.
Venezuela elnöke találkozni akar Trumppal. Erről Nicolas Maduro elnök az alkotmányozó nemzetgyűlés előtt beszélt Caracasban.
Az ENSZ közgyűlés őszi ülésszakán szeretne tárgyalni az amerikai elnökkel, aki szankciókat vezetett be Venezuelával szemben. Az ok: véres választások eredményeképp jött létre az alkotmányozó nemzetgyűlés, mely szinte diktátori hatalmat biztosít Nicolas Maduro elnöknek.
Forrás: Wikimedia Commons
A szankciók súlyos csapást jelentenek Venezuelának, mely már hónapok óta
katasztrofális gazdasági válsággal küzd az alacsony olajárak miatt.
„Utasítottam a külügyminisztert, hogy
szervezzen találkozót Donald Trumppal
szeptember 20-ára New Yorkban. Lehet személyes találkozó, de tárgyalhatunk telefonon is” – mondta Maduro, aki hangsúlyozta: fegyverrel a kézben megy tárgyalni.
„Az amerikai birodalomnak tudnia kell, hogy Venezuela sohasem adja meg magát!”
– mondta Maduro elnök. Aki nem is titkolta: szerinte az USA állt amögött a katonai lázadás mögött, mely a választások után robbant ki, és amelyet az elnökhöz hű csapatok levertek Venezuelában.
Nem lehet értelmes párbeszédet folytatni egy szenilis öreggel a golf klubból! Ezt Kim tábornok mondta az Egyesült Államok elnökéről.
Kim tábornok nem akárki: ő Észak Korea stratégiai rakéta erőinek a parancsnoka. Akit névrokona, az ifjú diktátor rendszeresen megdicsér, mert „kiváló munkát végez!”
Kim tábornok és a stábja most egy olyan terven dolgozik, mely Guamot veszi célba. Ez a sziget az USA legtávolabbi területe a Csendes óceánon és egyben a legközelebb esik Észak Koreához. Vagyis az észak-koreai rakéták elérhetik. Akár nukleáris robbanófejjel is! Legalábbis a Washington Post szerint a világtól elzárkózó militarista rendszer immár képes olyan nukleáris robbanófejet előállítani, amely belefér a rakéta orrába. Ezt nevüket közölni nem kívánó hírszerzők mondták el az amerikai lapnak.
Guam kormányzója magabiztosan nyugtatta meg Guam 160 ezer lakosát: az USA hatalmas hadereje megvédi őket! Ugyanezt hangsúlyozta Mattis tábornok is. Az USA honvédelmi minisztere arra figyelmeztette Észak Koreát, hogy a két állam katonai ereje között nagyságrendi különbség.
Amerika csapásmérő képessége még sosem volt ilyen hatékony
– hangsúlyozta a Pentagon ura.
Trump elnök már többször is megfenyegette katonai megelőző csapással Észak Koreát. Válaszul Phenjanban nagygyűlést rendeztek a Kim Ir Szen téren. A rendszer alapítójának hatalmas aranyozott szobra mellett tízezrek űztek gúnyt Trump fenyegetéséből. Az amerikai légierő porig rombolta Phenjant a koreai háború idején /1950-53/. Észak Korea most ugyanezt kockáztatja.
A világtól elzárkózó nemzeti kommunista rendszer harcias ifjú diktátorát intelligens válaszra buzdította az egyetlen szövetséges, Kína külügyminisztere. Vang Ji külügyminiszter nem biztos, hogy erre gondolt, de
egyelőre csak a szavak háborúja folyik Washington és Phenjan között.
Trump többször is tárgyalt Mun dél-koreai elnökkel. Minden esetleges amerikai katonai akció Észak Korea ellen elsősorban Dél Koreára hullna vissza. A koreai háború során Szöul éppúgy elpusztult mint Phenjan.
A háború kísértete már régen járt ilyen közel a két Koreához. A Pentagon kidolgozta a csapás tervét, de figyelmeztette Trump elnököt: óriási kockázatot vállal, ha engedélyez egy katonai akciót Észak Korea ellen!…
Eugal a terv neve, mely azt célozza, hogy 485 kilométeres vezetéket építsenek Németország balti tengerpartjától Csehország és Lengyelország felé.
Tatjana Bernert a Gascade szóvivője a Bloomberg hírügynökségnek elmondta: euró milliárdokba kerülhet a beruházás, de szeretnék a költségeket 10 milliárd euró alatt tartani. Az Eugal tervhez társakat illetve befektetőket keres a Gascade, melynek központja Kasselben van. A vezeték évente 51 milliárd köbméter orosz gázt lesz képes szállítani Csehországba és Lengyelországba. Hogyan?
Úgy, hogy az Északi áramlat II vezeték évente 55 milliárd köbmétert hoz Oroszországból a Balti tenger alatt. Sem a Gazprom sem a BASF, amely az Északi áramlat II vezetéket szeretné 2019-re elkészíteni, nem reagált akkor amikor a Bloomberg hírügynökség megkérdezte őket. Nem véletlenül.
Az Egyesült Államok ugyanis nemrég olyan szankciókat jelentett be Oroszország ellen, melyek az Északi áramlat gázvezetéket is érintik.
Németország Brüsszelhez fordult az ügyben. Jean-Claude Juncker a Politico című brüsszeli portálnak nyilatkozva elmondta: jobban szeretné, ha Amerika mielőtt szankciókat hozna, akkor előtte beszélne meg azokat az érintettekkel, jelen esetben az EU-val. Hozzátette: az EU kész a harcra is az ügyben.
Amerika is: Trump ugyanis amikor Varsóban járt, akkor amerikai cseppfolyós földgázt ígért Lengyelországnak és a többi közép-kelet-európai államnak, melynek gázellátása évtizedek óta Oroszországtól függ. A lengyelek lelkesen reagáltak.
A többiek inkább visszafogottabbak voltak.
Elvben persze a fogyasztóknak kedvezne egy árháború az amerikai és az orosz földgáz között. Ez újabb rezsi csökkentéseket tenne lehetővé. Az amerikai szankciók miatt viszont az egésznek politikai jelentősége is van:lehet, hogy az USA elvárja lojális NATO szövetségeseitől, hogy amerikai földgázt vásároljanak?!…
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
