A visegrádi együttműködés, amelyet Orbán Viktor oroszbarátsága rombolt szét, új életre kelhet, ezúttal Magyarország nélkül. A „három muskétás” – Donald Tusk, Andrej Babis és Robert Fico – Varsóban már az új V4‑et építi. Mindhárman értik a leckét: Közép‑Európa jövője nem Moszkvában, hanem Brüsszelben és Washingtonban dől el. Orbán Viktor, aki Trump és Putyin árnyékában kereste a befolyást, távozott a történelem színpadáról – és talán most először valóban senkinek sem hiányzik.
A visegrádi örökség romjai
A visegrádi országokat eredetileg az európai integráció közös érdekei tartották össze.
Ezt a szövetséget hullatta szét Orbán Viktor, aki az EU‑val szemben vállalt konfrontációt, miközben üdvözült mosollyal hajlongott Putyin és Trump előtt.
Az oroszbarátság, amelyet nemcsak politikai, hanem gazdasági függőségre is épített, végül elszigetelte Magyarországot a régiótól.
Most, a kormányváltás után, Babis, Fico és Tusk már az újrainduló együttműködésről tárgyalnak. Mindhárman világos üzenetet küldenek Budapestre:
Visegrád helye Európában van.
A háborúk hátterében: múltba révedő szövetségek
Orbán bukását előrevetítette a geopolitikai tévedés, amelyre az egész politikáját építette: hitt a Trump–Putyin paktumban, abban az illúzióban, hogy a két „nagy” Európa feje fölött osztja majd újra a hatalmat.
Csakhogy mind Trump, mind Putyin a múlt reflexeit képviseli egy olyan világban, ahol már globalizált együttműködés nélkül nem létezhet valódi befolyás. Trump azzal kampányolt, hogy elkerüli a háborúkat – majd belekeverte Amerikát az Irán elleni konfliktusba.
Putyin villámháborút tervezett Ukrajna ellen – és most saját országát süllyeszti a szankciók és veszteségek mocsarába.
Orbán a vesztesekre tett, és végül osztozik sorsukban.
Május kilencedike – győzelem nélkül
A Kremlben idén különösen csendes lesz a Győzelem Napja. A világháborús díszszemle Putyin számára már nem diadal, inkább gyász: győzelem nélkül nincs mit ünnepelni.
A múltban Hszi Csin‑ping is ott állt mellette a Vörös téren; most nincsenek jelentős külföldi vendégek. Egyedül Robert Fico vállalta, hogy elrepül Moszkvába – de ő sem vesz részt az ünnepségen.
Szlovákia számára az orosz kapcsolat továbbra is fontos, de Fico sem akar Putyin túszává válni. Moszkvába utazik, hogy tárgyaljon, nem hogy térdeljen. Ez az a különbség, amit Orbán sosem volt hajlandó megérteni: a diplomácia nem hűségpróba, hanem túlélési stratégia.
A három út Közép‑Európában
Babis, a milliárdosból lett cseh politikus, felismerte: a jövő Nyugaton van. Szlovák származásúként pontosan tudta, mit jelent Moszkva befolyása – és mit hozott az EU‑tagság. Fico, bár populista, szintén tisztában van vele, hogy országát az uniós támogatások és a NATO‑védelem tartják életben. Donald Tusk pedig a kontinens egyik legkövetkezetesebb atlantistája: ő már tizennégy éve kimondta Orbánnak az uniós csúcson:
„Úgy viselkedsz, mintha orosz ügynök volnál. Kit képviselsz valójában?”
Orbán válasza akkor még határozottan hangzott: „A magyar nép érdekét képviselem.”
Most, hogy a magyar nép Európát választotta, ez az érv végleg szertefoszlott.
Visegrád újra nyugatra tart
A három visegrádi vezető megmutatta: lehet elveket, szövetségeket és integrációt választani Moszkva helyett. Tusk, Babis és Fico közös üzenete egyértelmű:
a visegrádi országok helye a Nyugat oldalán van.
A negyedik muskétás, Magyar Péter, most beléphet ebbe a körbe – és ezzel végleg lezárhatja Orbán orosz korszakát.
A magyar miniszterelnök bukását nemcsak Brüsszel, hanem a régió is megkönnyebbüléssel fogadta.
A V4 történetében új fejezet kezdődhet – egy olyan szövetség, amely végre nem a múlt bűnös barátságain, hanem a jövő közös érdekein alapul.
