Messiás

0
384
Facebook

A Messiásban az a jó, hogy nekünk nem kell csinálni semmit. Elég, ha várjuk. Vagy a parton üldögélve, ha az a közvélekedés, hogy hajóval jön, vagy még a partig sem kell elmennünk, ha úgy gondoljuk, hogy egyszer csak szelek szárnyán vagy időgéppel itt terem. Van olyan vélekedés is, hogy közülünk az egyik derék magyar vagy Magyar egyszer csak szárba szökken itt a Kárpát medence kellős közepén, és akkor hipp-hopp, ő lesz nálunk a Messiás.

Nekünk, szegény magyaroknak jó ideje nem volt Messiásunk. Még a leginkább annak ígérkezőkről is hamar kiderült az évszázadok során, hogy nem azok, így estünk csöbörből vödörbe meg vicaverza többször is, míg végre aztán megérkezett a két Messiás. Egyrészt Reagan, aki a csillagháborús programmal gazdaságilag térdre kényszerítette a Szovjetuniót, másrészt Gorbacsov, aki hagyta magát térdre kényszeríteni, mert volt annyi esze, hogy így sarokba szorítva inkább megadja magát, mintsem hogy kirobbantsa a harmadik, immár nukleáris világháborút. Putyinról még nem tudjuk, hogy van-e annyi esze, ám a tetteit figyelve nagy valószínűséggel nincs. Ezért kizárólag abban reménykedhetünk, hogy még mielőtt megnyomná a piros gombot, szerencsétlen módon kiesik valamilyen ablakon (a körötte lévőknek csak van valamennyi eszük, nem?).

Reagan és Gorbacsov sok országnak lettek így a Messiásai, akiknek elhozták… na, nem a jólétet, hanem annak a lehetőségét, amellyel aztán mindenki annyira élhetett, amennyire saját képességéből tellett neki. Érdekes módon a népeket nem a Megváltás érdekli, amely a Messiás fő feladata, sokkal inkább a Jólét, ezért, ha bűnöznek, titokban bűnöznek, mert úgy ugyan Pokolra kerül az ember (Isten szeme mindent lát), de legalább itt a Földön addig is elvan remekül. Ezért szinte senkisem az igazi Messiást várja, hanem inkább azt, aki a bűnmegváltás = a Paradicsomba kerülés helyett a sorsunk jobbra fordulását ígéri, mégpedig igen! Itt! A Siralomvölgyben! A Próba színhelyén, ahol világosan megmutatkozik, ki az, aki a mindenkit érő számtalan csapás hatására megrendül-e hitében, és ki az, aki nem. Az Urat illetően nyilvánvaló, hogy a kettes típusú, jólétet hozó Messiás nem tetszik neki, mert az ahelyett, hogy a hitet erősítené, a földi csapások számát és nagyságát mérsékli, még akár nullára is, így a Próba nem igazán működik.

A legeslegújabb kor első kettes típusú Messiása nálunk Antall volt, de hiába hitte azt az ország (mert azt hitte ám), hogy majd gombnyomásra érkezik a kapitalista Kánaán, 45 év hordalékát az első miniszterelnöknek meg az utódjának nem sikerült elpucolnia. Le is váltotta a nép az MDF-et a második kettes típusú Messiásra, azaz Hornra, erősen bizakodva abban, hogy újra lesz háromhatvanas kenyér. Nem lett. Sőt ellenkezőleg. Jött a Bokros csomag. Ezután Magyarországon a csalódások miatt Messiás nélküli élet folyt egy darabig, míg nem az egyik miniszterelnökünkről sikerült a néppel elhitetni, hogy az ördögnél minimum 17,2 %-kal rosszabb. Aki kíváncsi az akkori eseményekre itt, itt és itt utána nézhet.

A Gy.F. nevű miniszterelnök rosszasági faktorát tekinve az új Messiással szemben nem volt semmilyen követelmény, azaz bárki és bármilyen lehetett, akár maga az ördög is, ha erre vállalkozik. 2010-ben nagy hozsanna közepette meg is érkezett az ország harmadik kettes típusú Messiása (O.V.), akit főleg a magyar értelmiség várt rajongva, és nagyon szurkolt a kétharmadának. Hogy miért, azt tőlük kell megkérdezni. Ugyan hamar kiderült róla, hogy az ördögöt tekintve az ő rosszabbsági faktora 68,2 % (> 17,2 %), de a nép nagy része erről máig nem tud, és úgy adja neki egymás után a kétharmadokat, mintha tényleg ő lenne a Messiás. Pedig dehogy.

Regnálása alatt az előző kormányok (főleg Gy.F.) által gyűjtögetett MANYUP vagyon nemhogy évente bővült volna, mint korábban, hanem teljesen elveszett. A nyugdíjasok illetményének svájci indexálását megszüntette, azaz a bérekhez képest a nyugdíjak nagyon lemaradtak. Az EU által évente küldött ezerakárhány milliárd ellenére nem hogy az osztrákokat, vagy legalább a cseheket utolértük volna, de Románia ért utol minket, és részben le is hagyott. Rosszul kezeltük a COVID-ot. Európában a legrosszabbul az inflációt. Energiakitettségünk (házszigetelések elmaradása, földgáz- és áramimport) sajnos magas szintű. Szinte minden szövetségesünkkel összevesztünk. Ma az S&P adósminősítésünk azonos azzal, amilyen 2010-ben, az állítólagos államcsőd idején volt (BBB-). A svájci frank a 2010-es 200 forint helyett ma 398 forinton tartózkodik. Jelenleg kevesebbet költünk GDP arányosan oktatásra és egészségügyre, mint 2010-ben, nem véletlen, hogy mindkettő rendőri felügyelet alatt áll, különben személyileg és anyagilag szétesne (már látszanak az előjelei). Érdekes lenne, ha mindezt megtudná a nép, de ahhoz sokszor és sok újságban kellene megírni (amire a független média nem hajlandó), és a hatás még erősebb lenne, ha azt is megtudnák az emberek, hogy az ellenzék hogyan csinálná jobban (ezt sem írja meg a független média, pedig az ellenzéki program rendelkezésére áll). Így aztán az ellenzék helyzete immár nem kicsit, hanem teljesen reménytelen.

Itt tartunk ma. Nem csoda, hogy sokan vannak, akik várják a változást. Akik értelmileg várják, azok tudják, hogy egy ellenzékünk van, amelyet még több részre szabdalni hülyeség, akik viszont érzelmileg szeretnének kormányváltozást, azok szentül hiszik, hogy van egy másik ellenzék is, amelyik szép, jó, okos és becsületes, sőt „hiteles” is (hogy mitől az kérdés), csak még nem jött elő. Arról, hogy hol lapulhat ennyi ideig, nagyon hallgat az érzelmi ellenzékiség, mert úgysem tudnák megválaszolni. De semmi vész, mondják, mikor majd eljő a Messiás, eljő vele az új ellenzék, és eljő az új szavazótábor is… illetve bocs, az nem jő el, azt a Messiás csak a meglévő szavazókból tudja összegyűjteni. Vagy a fideszes szavazókból, vagy az ellenzéki szavazókból, vagy a bizonytalanokból. Már csak neki kell eljönnie.

Mi, akik kormányváltást szeretnénk, nemrég szerencsés helyzetbe kerültünk, ugyanis hirtelen-váratlanul úgy eljött hozzánk megint a Messiás, hogy jobban se kell. Igen jól választotta meg a pillanatot. Amikor úgy látszott, hogy egy nagy botrány után Orbán kezd újra magára találni, és az ellenzéki szavazók teljesen elkeseredtek, hogy megint nem lesz reményükből semmi, akkor állt ki M.P. a placcra, zsebében az aduásszal, amelyet biztos, ami biztos alapon titokban vett föl kazettára, és melyből világosan meghallgatható, amit tudott mindenki eddig is, és aminek pont úgy nem lesz hatása, ahogy a nagy botránynak se volt.

Az ilyen bizonyíték sajnos nem győz meg semmiről senkit, mert a FIDESZ szavazókat úgysem lehet meggyőzni, az ellenzéki szavazók a kazettán hallhatókról már rég meg vannak győzve, a bizonytalanok meg tudnak róla, sőt még sokkal különbekről, mégis bizonytalanok voltak, vannak és lesznek. Ebből következően az első és a harmadik táborból senki nem fog a Magyar Messiás csapatába igazolni, a másodikból igen (a médiafelhajtástól függő mennyiségben), de az meg pont nem kellene. Így ugyanis legfeljebb az történik, hogy az ellenzéki szavazótábor tovább oszlik, ha még nem oszlott volna elég felé. A helyzet csak akkor lenne jobb, ha a teljes ellenzéki szavazótábor felsorakozna mögötte, és akkor egy az egy ellen lehetne Orbánnal megmérkőzni, de erre a felsorakoztatásra nagyon sokan alkalmatlanok. Ahogy a mi Messiásunk szintén.

Először is haszonlesőként indult, mert ha valaki azt mondaná, hogy a nagy állami cégek vezetőségébe a saját érdemei révén került be, azt nyugodtan körbe lehet röhögni. Ahogy Kubatov úr megjegyezte volt, ő csak egy futballistafeleség… illetve hát futballistaférj. Ráadásul áruló is, aki jóelőre biztosította magát mindenféle titkos hangfelvételekkel, ebből következően nem fog bízni benne senki, szövetkezni nem tud senkivel.

Kellemetlen indulás, ha megjegyezhetem. A második gond, hogy a politikában se tapasztalatai se ismeretei nincsenek, bár ez gondnak nem akkora, mert a sok tapasztalt politikus ellenére rengeteg a hülyeség.

A harmadik gond viszont komoly, hiszen ő nem bírt egy ötfős családdal, mit csinálna akkor egy ekkora káosz közepén, mint kies hazánk jelenleg, ahol mindenki mindenkivel perben-haragban áll, ha nem is éjjel-nappal, de időszakonként biztosan. És ha még hozzátesszük, hogy a házasságban ő volt az agresszívebb, egyértelmű, hogy a Magyar Péter nevű, self made Messiásnak inkább a ketrecharc javasolható, mintsem a sok kompromisszumot igénylő politika. Orbán is elképesztően kezelhetetlen, de ő azért néha engedett (meglátván a vis maiort).

A fentiek alapján mondható, hogy a mi Messiásunk nem is Messiás, így kizárólag a médián múlik, mennyire fújja föl a dolgot, és hány szerencsétlennel hiteti el a választásokig, hogy ebből még lehet valami. Nagy fölfújás esetén M.P. a M. megcsíphet az ellenzéki szavazatokból úgy 20 százalékot, ami az összes szavazót tekintve kábé 8 százalék, azaz gyakorlatilag a Momentum szintje.

Nem valami sok. Az eredmény annyi, hogy egyre többen vannak, és egyre törpébbek a törpék. Orbán meg röhög.

Kell ez nekünk, tessék mondani?

(* Szerkesztőségünk nem feltétlenül azonosul a szerző véleményével.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .