Ahogyan azt a Magyar Nemzet Poszt-trauma rovatában olvashatni:
„Ursula von der Leyen elszólta magát Budapesten, ez volt az céljuk Magyarországgal. Ez a klasszikus gyarmatosító reflexe, aki végigsétál a frissen megszerzett területén, és elégedetten konstatálja, hogy a helyiek végre megtanulták, hol a helyük.”
Lévén Ursula von der Leyen az Európa Bizottság elnöke, mely az Unió egyik vezető szerve, és mely szövetségnek mi is tagja vagyunk, mégpedig úgy, hogy elvileg több pénzt kapunk tőlük, mint amennyit befizetünk, sőt vétójogunk is van, megállapítható, ez az iromány a lapban legjobb helyre került. A poszttraumás művek közé.
A poszttraumás stressz zavarról (PTSD) tudjuk, hogy szorongásos mentális állapot, amely egy súlyos, megrázó vagy életveszélyes esemény után alakul ki, például egy, a NER közvéleménykutatók által már előre simán megnyert, viszont a valóságban még simábban elbukott választás következtében. Jellemzői az állandó feszültség, ingerlékenység, hirtelen megijedés, alvászavarok, satöbbi. Ilyenkor hiszi azt az ember a macskájáról, hogy vérszomjas tigris, a neki kávét hozó feleségéről, hogy meg akarja mérgezni, a derék Ursuláról meg azt, hogy rabszolgapiacot létesít Rákosrendezőn, ahol magyar családokat árusít ki olcsón.
Persze az is lehet, hogy a „klasszikus gyarmatosító”-nak a szokott gyarmattartó módon Magyarország ásványkincseire, főleg olaj és gázvagyonára fáj a foga, de olyanunk sajnos nincsen, így aztán jól rá fog fázni a szemét EU. Ugyanakkor a gyarmatosítónak mindegy, miből jön a pénz, csak jöjjön, a gond csupán annyi, hogy a NER idején a szörnyen szuverén Magyarország nem kapott pénzt az EU-tól, most meg a Tisza kormány majd kap, azaz a mi gyarmattartónk ahelyett, hogy jól járt volna velünk, ezzel a pénzküldéssel ugyanúgy rosszul fog járni mint az ásványkincseink lenyúlásával. Ezekből kikövetkeztethető, hogy Ursula von der Leyen gyarmattartóként nagyon buta, mert mikor kijelentette, hogy egyenesen otthon érzi magát nálunk, akkor annak örült, hogy az EU most majd jól ráfázik a magyarokkal.
A pénzküldésről bővebben lehet olvasni itt, meg itt.
Vannak azonban kies hazánkban olyanok is, akik szerint az EU nem gyarmattartója a csatlakozott országoknak, hanem egy szövetségi rendszer (ki hitte volna, mi?). A szövetségi rendszerekre, ahogy minden rendes közösségre jellemző, hogy a közös jó érdekében az egyéni jót néha hátrébb kell szorítani. Ha ugyanis egy vagy több ország gátlástalanul és éjjel-nappal csak a saját egyéni javát hajkurássza, azaz nem hajlandó kompromisszumokra (ezeket hívják nemzetállamnak vagy szuverén országnak), akkor a szövetség rosszabbul működik, mint lehetne.
Ez a rosszabb működés mindenkinek rossz, még a saját javukat hajkurászónak is, ezért a szövetségi rendszerbe be vannak építve olyan szabályok, amelyekkel a renitenseket vissza lehet fogni, például a neki járó pénz ideiglenes zárolásával. Hogy ezt valaki gyarmattartásnak érezze, nagyon önzőnek kell lennie, mivel a szövetség országai egyenlők, minden országra ugyanazon szabályok vonatkoznak, ezeket a belépéskor minden ország elfogadta, és mindenkinek van vétójoga is, hogy ha egy közös intézkedés nagyon kedvezőtlen lenne rá nézve. Persze ha ezt a vétójogot egy ország a saját szövetségén belül sorozatosan zsarolásra használja, azt a többi nem fogja szeretni.
Állítólag a nemszeretés meg a gyarmattartás nem ugyanaz. Persze azok, akik a kormányváltással a hatalmukat meg a pénzüket is elvesztették, nagyon haragszanak, mégpedig nem csak azokra, akik nyertek, hanem azokra is, akik ennek örülnek, így aztán képtelen ökörségeket találnak ki, hogy azt alapul véve szidhassák az örvendezőket. Egyetlen feltétel, hogy a szidás a szavazóknak hihető legyen. Magyarországon a gyarmattartás szövetséggel együtt való emlegetése igencsak hihető, mert például a Monarchiában nem mi voltunk az elsők, a tengelyhatalmak, azaz Hitler szövetsége sem egyenlő államokra lett kidolgozva, és hogy milyen volt a Varsói Szerződésen alapuló „szövetség” a Szovjetunió vezetésével, arra elég sokan emlékeznek Meglehetősen rossz szájízzel. Így aztán az ilyen hülyeségek kitalálói is reménykedhetnek abban, hogy a nép majd a történelmi tapasztalatok alapján hisz nekik, és akkor visszaszerezhetik hatalmukat.
„Ha a dolgok ebben az irányban haladnak tovább, a nemzeti függetlenségünk fokozatosan kiüresedik: a folyamat lassú, és csendben, mosolyok, közös fotók és elismerő nyilatkozatok kíséretében megy végbe. Valóban azt akartuk, hogy a saját országunkban a külföldi elit pöffeszkedve mondja meg, mikor vagyunk jó fiúk? Ideje lenne felébredni, mielőtt a brüsszeli helytartók végleg berendezkednek a házunkban.”
Hát igen. Ha valaki csapatban játszik, és szándékosan lett csapattag (mert a csapattagság, például az EU és a mi esetünkben rengeteg előnnyel jár), akkor számítania kell rá, hogy nemzeti függetlensége fokozatosan kiüresedik. Sajnos a csapatjáték azt jelenti, hogy nem mindig a szuverén mondhatja meg, ki melyik EU csomagból lophat, és mennyit, hanem a pénzküldőnek is lesz hozzá egy-két szava.
Ne csodálkozzunk hát, hogy von der Leyen örül a változásnak, és azon se, hogy az itthoni vesztesek ezt az örömöt rágalmazásra próbálják kihasználni. Ahogy már nagyon régóta mindent, vagyis hozzászokhattunk már az efféle pofátlanságokhoz. Egyébként azt, hogy mikor vagyunk jó fiúk, az EU szabályzata mondja meg, és ha valaki ezt a külföldi elit pöffeszkedésének látja, gondoljon arra, mi lett a belföldi elit pöffeszkedéséből a 16 év alatt. Hát akkor már inkább a külföldi elit pöffeszkedjen, ha egyet tetszik érteni.
A magyar nép felébredése egyelőre arrébb van, jelenleg a nép jóvoltából a brüsszeli helytartók jogosan rendezkednek be a házunkban. A nép ugyanis jelenleg azt szeretné, hogy ne egy a hatalomért mindent vállaló, kötözködő, enyveskezű Streetfighter, hanem valamilyen normális gondolkodású ember irányítsa a magyar kül-, de főleg a belpolitikát.
Így működik a demokrácia.
