Konzultációnak álcázott kormánypropaganda

0
444
Fotó: Wikimedia.org

Egyrészt az információátadás célját szolgálják, másrészt legitimáló szerepet játszanak az Orbán-kormány nemzeti konzultációi. A konzultáció önmagában nem lenne problémás politikán kívüli/feletti eszköz  – véli Böcskei Balázs, politológus, politikai elemző, az IDEA Intézet igazgatója. Hamarosan a családokról és a demográfiai helyzetről kérdezik ki – eléggé determinált módon – a véleményünket.

 

Fotó: Youtube

„A kormányzati politikának közvéleményellenőrző jellege van, ami kevésbé mondhatni konzultatívnak; a nemzeti konzultáció keretében összeállított kérdések és a válaszok tartalma pedig egyértelműen mindig a kormány politikai, szakpolitikai, közpolitikai  álláspontját tükrözi az aktuális területen, kérdésben” – válaszolta megkeresésünkre Böcskei Balázs. Arra kerestük a választ, hogy mi helyett vannak, mit pótolnak az Orbán-kormány által favorizált nemzeti konzultációk. 2010 óta hat ilyen, sok-sok milliárd forintot felemésztő kampányt folytattak le, s a kérdés azért vált ismét aktuálissá, mert Rogán Antal, Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter a minap bejelentette, hogy hamarosan újabb nemzeti konzultációt indítanak a családokról és a demográfiai helyzetről, majd még a jövő évi európai parlamenti választások előtt az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekről.

Az, hogy nemsokára ismét „kikérik a véleményünket” a családokról és a demográfiai helyzetről azt mutatja, hogy a kormány prioritási területei közé emelte ezeket a témákat.

Legalábbis erre lehet következteti abból, hogy Böcskei Balázs szerint ezeknek a kampányoknak az egyik célja az információátadás: tájékoztatja a lakosságot arról, hogy mire készül a kormány, s mit gondol arról a területről, amelyről konzultál. Igaz, ebben az értelemben majd akkor tudjuk meg, hogy pontosan mire számíthatunk az elkövetkező években a családpolitikai és demográfiai helyzetről, amikor majd látjuk magukat a kérdéseket és az azokra adható válaszokat. E kormányzati eszköz egy további célja legitimációs jelleget adni magának a kormánynak: a visszaküldött, kitöltött kérdőívek mennyiségének és jellegéből következően – mondja a politikai elemző.

Az nem egyedülállóan magyar dolog, hogy egy kormány megkérdezi az emberek véleményét bizonyos kérdésekről; ennek a legélesebb formája a népszavazás – mutat rá Böcskei Balázs. Van arra is példa, hogy a kormányok közvetlen módon is tudakolják a véleményeket,

de jellemzően azokra sokkal heterogénebb válaszok adhatók, mint amilyeneket az Orbán-kormány nemzeti konzultációin megszoktunk.

Orbán Viktor 2005 februárjában – még ellenzéki pártvezérként – tartott évértékelő beszédében vezette be a magyar politikai köztudatba a „nemzeti konzultáció” kifejezést, amikor is bejelentette, hogy azt az évet a konzultáció esztendejévé szeretné tenni,

„hogy a közélet újra az emberekről szóljon”.

Ennek nyomán alakult meg a Nemzeti Konzultációs Testület, amelynek – ahogy Schöpfin György Fideszes európai parlamenti képvisel honlapján olvasható

–  „Orbán Viktor hangsúlyozta civil és világnézetek felett álló jellegét”.

A testület tagja volt Finta József építész, Dr. Hofmann Rózsa pedagógus, Dr. Iván László, gerontológus, egyetemi tanár, Jókai Anna író, Náray-Szabó Gábor, egyetemi tanár, a Professzorok Batthyány Körének elnöke, Pozsgay Imre, Dr. Schöpflin György európai parlamenti képviselő, Dr. Tulassay Tivadar.

Országjáró rendezvénysorozatot indítottak, s ezeken szóban, kérdőíveken, illetve postai úton kérdezték ki a választók véleményét politikai és közéleti kérdésekben.

S ami a lényeg, 1,6 millió emberrel létesített kapcsolatot akkor így a Fidesz.

2­010­ után kormányzati szintre emelte és rendszersítette a nemzeti konzultációkat Orbán. A kérdőíveket 2015-ig a Miniszterelnökség felügyelte, s postán küldték ki; a kiértékelést pedig a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH) végezte. 2015. októberétől az újonnan alakult Miniszterelnöki Kabinetiroda vette át a nemzeti konzultációkkal kapcsolatos feladatokat.

A nemzeti konzultációk költségeiről, illetve a visszaérkezett, kitöltött kérdőívek kiértékeléséről a kormány nem szívesen ad ki dokumentumokat, van, amit legfeljebb kiperelni sikerül.

Így jószerivel csak bemondásra tudhatjuk például azt is, hogy az eddigi legutolsó ilyen, a Soros-tervről szóló nemzeti konzultáció egyes kérdéseire milyen válaszok születtek, s hogy 2,3 millióan elutasították a tervet (amely amúgy nem is létezik, de ez már egy más kérdés), s csak nem egészen 20 ezren támogatták azt (s volt mintegy 16 ezer érvénytelen válasz is – a kormány kommunikációja szerint).

Eddigi kormányzati nemzeti konzultációk

  1. 2010. szeptember: Konzultáció a nyugdíjakról (nyugdíjakról és támogatásokról). 2,8 millió nyugdíjas kapta meg postai úton, mintegy 200 ezer kitöltött kérdőív érkezett vissza. A Miniszterelnökség közlése szerint az elkészítés és kiküldés 220-230 millió forintba került. Állítólag a Fidesz fizette a cechet.
  2. 2011. február: „Állampolgári kérdőív az Alaptörvényről” (jogok és kötelezettségek, család, otthon, munka és támogatás). A kormány tájékoztatása szerint 920 000-en válaszoltak rá. 750-800 millió forint volt a költsége, amelyet a Miniszterelnökség központi forrásokból fedezett.
  3. 2011. május: „Szociális konzultáció” indult, amely az idősekkel, a devizahitelesekkel, a közműszolgáltatókkal, az oktatási támogatásokkal foglalkozott. Több mint egymillióan küldték vissza a kérdőívet. Az összköltsége750-800 millió forint között mozgott. A kormányzati kommunikáció szerint a válaszadók 97 százaléka egyetértett a segélyezés helyett munka elvvel. (Ezután futtatták fel a közmunkaprogramot.)
  4. 2012. szeptember: „Gazdasági konzultáció” néven futott a kérdőív, amely az adózással, a járulékokkal, a nagyvállalatokkal és a közműcégekkel, a minimálbérrel és a nyugdíjakkal, valamint a devizahitelesekkel kapcsolatos kérdéseket tartalmazott. Közel 700 ezret küldtek vissza. A konzultációra 976 millió forintot csoportosítottak át.
  5. 2015. május: „A bevándorlásról és a terrorizmusról szóló nemzeti konzultáció”, a kérdőívet több mint 8 millió példányban küldték ki, s egymilliót küldtek vissza, ezek zöme a terrorizmussal, a menekültekkel, a bevándorlókkal és az Európai Unióval kapcsolatos kérdésekre a kormány szája íze szerint válaszolt. Erre egymilliárd forintot szántak.
  6. 2017. április: „Állítsuk meg Brüsszelt!”; a konzultáció költsége durván nettó 950 millió forint volt (amit azonban – sajtójelentések szerint –utólag másfél milliárddal egészítettek ki). A kormány közlése szerint 1 millió 680 ezren mondták el véleményüket ennek keretében.
  7. 2017. október: „A Soros-tervről szóló nemzeti konzultáció” keretében feltett hét kérdésre nem csak postai úton lehetett válaszolni, online is kitölthető volt. A kormány tájékoztatása szerint közel 2,4 millióan juttatták vissza a válaszaikat (többségében, közel 2,2 millióan postán). Ennek árát 700-900 millió forintra lőtték be.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .