Kiegyenlített befolyások – Déli kávé Szele Tamással

0
70

Amerikai kávét kérnék, ha tartanak, a mai témánk miatt – mert hát hosszú útra indul Orbán Viktor, messze megy, túl az üveghegyen, túl az Óperencián, sőt, túlmegy minden határon: május tizenharmadikán fogadja őt Washingtonban Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke. Azt mondom, tarisnyáljon fel alaposan, húzzon vasbocskort, mert tán még az is elvásik ebben az útban.

No, rendben van, ha félretesszük a szimbolikus-demagóg hablatyot a szuverenizmusról és sutba vágjuk a migránsozást is, feltevődik a kérdés: valójában miért fogadja Trump ezt a valójában jelentéktelen Döbrögit, aki Ludas Matyit játssza? Annyira fontosak nem vagyunk, az újraválasztásához is csak két hónap késéssel gratulált. Orbán már sok-sok éve pedálozik, hogy fogadják Washingtonban, miért épp most esett meg rajta a szíve?

Erre összesen két logikus magyarázat kínálkozik. Meglehet, mindkettő helytálló.

Az egyiket a Foreign Policy veti fel. Ők úgy látják, a meghívás mögött Pompeo külügyminiszter állhat: ő ugyanis mostanság vette észre, hogy az Egyesült Államok mintha megfeledkezett volna Kelet-Európáról. Nincs jelen eléggé hangsúlyosan a térségben, ahol pedig napról napra növekszik az orosz és kínai befolyás. Ezt ellensúlyoznák most a meghívással – sőt, meghívásokkal, hiszen Andrej Babis cseh miniszterelnök március elején, Peter Pellegrini szlovák miniszterelnök pedig május 3-án járt a Fehér Házban. Szóval, valószínűleg nem Orbán Viktor érdemeinek szól az hirtelen feltámadt figyelem, hanem magának a térségnek.

Bizony, ez meglehet. Csak hát Pompeo eléggé megkésett: most már évtizedek munkája lenne kiszorítani az orosz és kínai befolyást és dollármilliárdokba kerülne – maximum ellensúlyozni lehetne, szintén nagyon drágán. Csakhogy úgy néz ki, ez a vizit nem pénzt hoz majd, hanem ellenkezőleg: nekünk fog pénzbe kerülni, nem is kevésbe.

Ugyanis miről lesz szó a tárgyalásokon? A kommüniké szerint az energiabiztonság, a védelmi együttműködés, a kétoldalú kapcsolatok és a regionális biztonsági kérdések szerepelnek a napirenden. Igaz, a cseh és szlovák miniszterelnök napirendjén is pont ugyanezek szerepelnek. Akkor most fordítsuk le magyarra.

Az energiabiztonság azt jelenti, hogy ne vegyünk annyi orosz földgázt és olajat, vegyünk helyette amerikai palagázt.

Kicsit drágább, kicsit bonyolultabb eljuttatni hozzánk, de amerikai és annyi igaz, hogy nem Moszkvában van a csapja, hanem Washingtonban. Ellene szól, hogy a tengeri szállítás miatt hosszú ideig jön és tényleg többe kerül.

A védelmi együttműködés világosan utal Trump tavalyi követelésére, mely szerint a NATO-tagállamok költségvetésük minimum két százalékát fordítsák fegyverkezésre, ha törik, ha szakad, ha van rá szükség, ha nincs. Illetve, ő a tavaly júliusi NATO-csúcson négy százalékot követelt, de pillanatnyilag a szövetségen belül a két százalék elérése is nagy dolog lenne, ha minden tagállam képes volna rá. De nem nagyon képes. Hogy is állnak azok a számok?

A két százalékot jelenleg az Egyesült Államok teljesíti (3,6 százalék), Görögország (2,4 százalék, bár ebben benne van a görög gazdaság bezuhanása is), Nagy-Britannia (2,2 százalék) és Észtország (2,1 százalék) haladja meg – Lettország, Litvánia, Románia és Lengyelország pedig már idén teljesítheti a 2 százalékot. Németország 1,2 százalékon áll, Magyarország 1,1 százalékon állt tavaly.

Hát, akkor nosza, uccu neki, vesd el magad, fegyverkezzünk: tulajdonképpen már meg is kezdtük, volt itt már harckocsi-beszerzés, helikopter-beszerzés, csak épp az nem sokat nyom a latban Trumpnál, mert nem amerikai vállalatoktól vásároltunk. Tőlük kéne, akkor szeretne minket.

De mi a csodát vegyünk tőlük?

Leopard páncélosaink már vannak, azoknál jobb nem kell (csak kéne hozzájuk a tűzvezető rendszer is, anélkül nem sokat érnek), helikoptereink vannak, flottánk tenger híján nem is lehet, folyami flottabeszerzésről nem szól a fáma – maradnak a gyalogsági lőfegyverek, amikről azonban azt rebesgetik, hogy saját kútfőből akarjuk őket megtermelni (csak a fegyvergyárunk nem működik), és a vadászbombázók, mint lehetőség.

A gyalogsági fegyvereket kizárhatjuk Német Szilárd mai Facebook-posztja után, melyben kiáll a hazai, illetve cseh fegyverek mellett:

„Utoljára 33 évvel ezelőtt, sorkatonaként volt AMD-65-ös gépkarabély és PA-63 pisztoly a kezemben. Nemrég az ezeket – és a pisztolyutódot, a Glock 17-et – felváltó új honvédségi kézifegyvereket, a Digitális Katona program eszközeit próbálhattam ki. A Bren 2 gépkarabélyt, a Scorpion EVO 3 géppisztolyt, és a P-07 illetve a hosszabb csövű P-09 pisztolyokat. A gépkarabélyt egy amerikai M4-essel össze is hasonlíthattam. A Česká zbrojovka gyár típusait egyelőre még Csehországban gyártják, s Kiskunfélegyházán szerelik össze. Azonban 2019 második félévtől már a gyártósorok is az alföldi üzemben lesznek. Ezekkel a világszínvonalú, de egyszerűen kezelhető fegyverekkel fogjuk ellátni a honvédeket, rendőröket, pénzügyőrüket, börtönőröket egyaránt.

Nekem a Scorpion és a P-09 jött be.”

Akkor ezt kipipálhatjuk – marad lehetőségként az F-22 vagy F-35 vadászbombázók vásárlása.

Hát az nem lesz olcsó mulatság… Valószínűleg az F-35-öt fogják inkább kínálgatni, ugyanis annak nagyon drága volt a fejlesztése, nem egészen az lett belőle, amit szerettek volna, folyamatosan javítgatják, de annyira, hogy a Jane’s szerint (mely az egyik legtekintélyesebb szaklap) az amerikai haditengerészet mostani F-35B-i már annyira eltérnek az eredetiektől, hogy a korábban, az első széria idején beszerzett pótalkatrészek 44%-a már nem is használható beléjük…

Azért legyünk tárgyilagosak: az F-35 nem ócskavas, sőt, a mai katonai repülés egyik csúcsa, de a fejlesztési folyamata távolról sem ért még véget…

Márpedig ezt árulják mindenkinek, repül is sok ország légierejében. A britek nagyon megjárták velük: építettek ugyanis két új repülőgép-hordozót, a Queen Elisabethet és a Prince of Walest, a második tavaly tette meg a próbaútját, csakhogy a két új repülőgép-hordozó eddig 6,2 milliárd fontba került, és még csak most kerülnek a fedélzetükre az amerikai vadászgépek! Azoknak darabja százmillió font. A britek már 48-at vettek az F–35B-ből, és még 98- at terveznek venni. Az annyi, mint… 14,6 milliárd font pluszban, szóval, ha az esetleges kerettúllépéseket is számításba vesszük, a flotta feltámadása olyan 25 milliárd jó angol fontjába kerül Nagy-Britanniának. Ráadásul a gépeken sem tudnak spórolni, mondjuk úgy, hogy egy olcsóbb típust választanak. Az új hordozókat ugyanis kifejezetten a rámpa segítségével felszálló és függőlegesen landoló F–35B-re tervezték, nincs rajtuk sem katapult, sem fékezőkábel-rendszer. Más gép nem is nagyon tud leszállni rajtuk, a Harriereket leszámítva.

Tehát láthatjuk: a harci repülőgépek vásárlása nem csak annyiból áll, hogy megvesszük a madarat, a lőszert és a kerozint, azoknak megfelelő környezetet, infrastruktúrát, hangárt, repülőteret, alkatrész-utánpótlást, általában hátteret kell biztosítani.

Nálunk természetesen nem a haditengerészeti F-35B vagy a hordozó-bázisú F-35C beszerzése várható (bár ki tudja, ha elég laikus ember köti az üzletet, lehet, hogy olyant kapunk), hanem a hagyományosabb F35A típusé, de legalább megnyugodhatunk: az előrejelzések szerint 2023-ra ennek a változatnak lemegy az ára nyolcvan millió dollárra, mármint darabja kerülhet ennyibe.

De kár, hogy nem akkor fogunk szerződni, hanem most…

Persze, ez csak spekuláció, de ezért erősen valószínű, hogy ilyesmiket fog velünk megvétetni Trump annak fejében, hogy végre szóba áll a Puszták Napóleonjával.

Ennyit meg csak megér nekünk a gesztus: hanem, ez után a vizit után várhatóan káprázatos koreográfiai díszbemutató következik majd, a pávatánc helyett Orbán Viktor a kaukázusi kardtáncot kell majd eljárja az Egyesült Államok, Oroszország és Kína között. Ugyanis egyik befolyás sem növekedhet a másik kettő rovására, csakhogy az utóbbi kettő már nagyon erős.

Summázva: Oroszországnak már tartozunk Paks 2 miatt, Kínának a Budapest-Belgrád vasútvonal miatt, most az Egyesült Államoknak is fogunk tartozni az F35-ösök miatt.

Így mondjuk kiegyenlítődik a befolyások aránya, ez kétségtelen.

Csak az a baj, hogy mindhárom mamuttartozást ki kell majd fizessük.

Igen, az adónkból.

Abból bizony.

Drága egy út lesz ez nekünk, annyit mondhatok.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..