Hanem a demokrácia és a fokozatosan kiépülő diktatúra hívei. A Fidesz nem európai értelemben vett jobboldali párt, hiszen széles ívben tesz az európai értékekre és elvekre. Jó lenne, ha ezt előbb-utóbb az Orbán-rendszer szavazói és támogatói is felfognák.
Régebben írtam egy cikket azzal a címmel, hogy „Liberális baloldali konzervatív vagyok”. Ezzel nem viccelni akartam, hanem azt hangsúlyozni, hogy a három nagy, hagyományos európai politikai irányzat – sőt, ma már ide sorolhatjuk a zöldeket is – mind elfogadja a többi irányzat legfontosabb elveit, eszméit, hiszen ezek mára már az európai értékrend szerves részei lettek. Így például az európai konzervatívok is fontosnak tartják a fékek és egyensúlyok rendszerét vagy a jogegyenlőséget, amik ugye eredetileg liberális eszmék és anno a liberális pártok harcolták ki a tiszteletben tartásukat. Ugyanígy az európai konzervatívok is hívei a tárasdalombiztosítás rendszerének, és elfogadják a sztrájkjogot – más a baloldal által képviselt eszmék és jogok mellett.
Továbbá ezek az európai politikai irányzatok versenytársaknak, nem pedig likvidálandó ellenfeleknek tartják egymást. Nem folytatnak például libsiző, hazaárulózó goebbelsi propagandát egymás ellen.
Szabadság, egyenlőség, testvériség! – ez volt a felvilágosodás hármas jelszava, amit úgy is lehet értelmezni, hogy a liberalizmus, a baloldal és a konzervativizmus alapelvei. És ne feledjük, a felvilágosodásnak köszönhetjük a modern európai társadalom és politikai rendszer kialakulását.
Na, akkor most hova soroljuk a felvilágosodást, az európai alapelveket elvető, sorosozó, hazaárulózó, mindenkinek hadat üzenő, ugyanakkor nemzetközileg körözött bűnözőket mentegető Fideszt? A „hanyatló” Nyugattól elszakadó, Putyinnal, Erdogánnal barátkozó Orbán Viktort?
Tisztelt Európai Néppárt, mit keres még nálatok a fékek és egyensúlyok rendszerét, a sajtószabadságot, a bíróságok függetlenségét megnyírbáló, a társadalombiztosítást és a sztrájkjogot leépítő Fidesz?
Az, hogy előválasztáson döntsék el, hogy ki legyen jövő ősszel a regnáló főpolgármester, Tarlós István kihívója, nem jó ötlet. Jó ötlet lehetne, mert van, ahol bevált és hosszú idő óta működik, de nem itt és nem most. Az alábbiakban megpróbálom összegezni, mi szól mellette, és mi az ellen, hogy egy előválasztásnak nevezett procedúra során válasszák ki Tarlós főpolgármester ellenzéki kihívóját.
Abból kell kiindulni, hogy Budapesten az ellenzéknek van esélye Tarlóssal és a Fidesszel szemben. A budapestiek nagyobb része nem kedveli a Fideszt és a kormánypárt fővárosi helytartóját, Tarlós főpolgármestert. Aki az elmúlt időszakban számtalanszor igyekezett bizonygatni, hogy ő, ha kell, Budapest érdekében még a miniszterelnöknek is nekimegy, ám végül mindig kibújt a szög a zsákból.
Tarlós ellen tehát van valódi esély, különösen abban az esetben, ha tényleg csak egyetlen ellenzéki jelölt indul vele szemben. Ez biztosan nem fog megvalósulni, az LMP és a Jobbik minden bizonnyal Puzsér Róbert személyében saját versenyzőt küld a ringbe. Olyan jelöltet, aki maga mondta, hogy nem tartja magát esélyesnek Tarlóssal szemben. Puzsér nem akar főpolgármester lenni, csak főpolgármester-jelölt. Puzsér tehát nagy valószínűséggel el fog indulni a főpolgármesteri székért – vele kapcsolatban csak az kérdés, hogy egy másik ellenzéki jelölt fogja jobban legyőzni, vagy a jelenlegi főpolgármester, a Fidesz támogatásával induló Tarlós István.
Az előválasztás előnyei
Az előválasztás demokratikus intézmény, mert szinte minden a választók szemei előtt játszódik. Ily módon erősíti a választók bizalmát, lám, nekem is van beleszólásom, nemcsak az urnák előtt, de már most is számít a véleményem.
További előny, hogy a választók megismerhetik a jelölt-jelöltek programját. Már persze azok, akiket ez érdekel közülük. A legtöbb ember ugyanis nem programokra, hanem személyekre, vagy pártszimpátia alapján szokott szavazni. Ettől még persze a programok fontosak, olyannyira, hogy szükséges, de nem elégséges minimumnak tekinthetők.
Az előválasztás azt is erősíti a választókban, hogy itt nem mutyi, hanem valódi verseny van. Persze, ez csak azok számára szempont, akik fontosnak tartják a közélet tisztaságát, és nem legyintenek automatikusan, hogy a politika úgyis mocskos dolog, nem lehet, és ezért nem is szokták tisztességesen csinálni.
Az előválasztás legnagyobb előnye, hogy elvileg, ha nem feltétlenül a legjobb, de a legesélyesebb jelölt szállhat szembe a Fidesz emberével, Tarlós főpolgármesterrel. Olyan embert lehet ily módon találni, akire a szavazók viszonylag nagy százaléka voksol majd, esélye van tehát leváltani a jelenlegi városvezetőt.
Az előválasztás hátrányai
Az előválasztásnak számos hátránya is van, vélhetően jóval több, mint amennyi haszon származik belőle. Az egymásnak feszülő pártok és emberek azt a látszatot kelthetik a sokévnyi veszekedős közélettől megundorodott polgárokban, hogy na, ezek már megint egymásnak esnek. Vagy, ha nem is veszekszenek, vitatkoznak.
De inkább veszekszenek. Mert az előválasztás arról is szól, hogy mindegyik jelölt győzni akar. Nemcsak Tarlóst szeretné legyőzni a végén, de előtte még a sajátjait, vagyis, az ellenzéki riválisokat.
Nyilván, de legalábbis remélhetőleg, lesznek olyanok, akik az előválasztás során visszafogják magukat, és csakis a szakmai részre koncentrálnak. Hogy mit kezdenének Budapesttel, hogyan tennék szebbé, jobbá, gazdagabbá. Magyarul: élhetőbbé. Mások azonban, akik ettől eltérő személyiségek, óhatatlanul is ellenfeleik személyével foglalkoznak. A múltbeli bűnök felemelgetésével, a politikai bakikkal, esetleges árulásokkal – széles a skála.
A végén a győztes – még csak az előválasztás győzteséről beszélünk – sem örülhet felhőtlenül annak, hogy nyert. Lehet, hogy több szavazatot kapott, mint ellenfelei, de közben súlyos sebeket is kapott, mindenféle rendű és rangú mocskolódások formájában. Vagyis, azok a választók, akik még ingadoznak a Fidesz és az ellenzék jelöltje között, egy sor negatív információt szereznek arról, akire végül szavazniuk kellene. Ez sokakat elbizonytalaníthat, és távol tarthat a szavazástól, miközben Tarlósról csak az ellenzék megmaradt sajtója és igen korlátozott propagandaeszközei fognak kritikus véleményeket közölni.
Már ez is elég nyomós indok az előválasztás ellen, de van még valami, ami talán még ennél is többet nyom a latban. A Fidesz, magyar viszonyok között korlátlannak mondható anyagi erőforrásai révén bármilyen célra, gyakorlatilag bármennyi pénzt képes mozgósítani. Kormánypárti segítők ezreit állíthatja csatasorba annak érdekében, hogy meghekkelje, megtrollkodja az előválasztást, vagyis, hogy egy olyan jelölt győzelmét segítse elő, aki esélytelen, vagy csak kevéssé esélyes Tarlóssal szemben. Végső soron még azt is el lehet képzelni, hogy megfelelő anyagiak bevonásával akár egy ma még teljesen ismeretlen jelöltet is „kinevezhetnek” Tarlós főpolgármester kihívójának. Elég ehhez néhány milliárd forint, és máris olyan jelölt áll a jelenleg főpolgármesterrel szemben, aki nem az ellenzéki szavazók, hanem a Fidesz bizalmát élvezi, és az ő érdekeiket képviseli.
Szerintem ez mindennél nagyobb érv az előválasztás ellen. Persze, meg lehet írni a korlátozott lehetőségekkel bíró nem kormánypárti médiumokban, hogy az illető jelölt valójában nem az ellenzék jelöltje, a közvélemény befolyásolására azonban a kormánynak jóval több lehetősége van, mit az ellenzéknek.
Jelenlegi állás szerint a két ünnep között kezdődik – ennél szerencsétlenebb időpontot nehéz lett volna találni – majd januárban folytatódik a regisztráció az előválasztásra. Ez utóbbi is igen necces időpont, az emberek többsége ilyenkor még a karácsonyt és a szilvesztert igyekszik kiheverni, nyalogatják a sebeiket, jó esetben várják, hogy tavasz legyen.
Mi a megoldás?
Szerintem nem az előválasztás a megoldás ahhoz, hogy Tarlós főpolgármesternek hiteles, komolyan vehető, a győzelem esélyével induló ellenfele legyen. Az LMP-vel és a Jobbikkal ebben az esetben nem kell, mert nem lehet számolni – nekik már megvan a jelöltjük és várhatóan nem fognak közösködni a baloldali ellenzéki pártokkaL Utóbbiak ezért azzal tennék a legtöbbet Tarlós és a Fidesz legyőzéséért, ha a januárt azzal töltenék, hogy egymással tárgyalnának egy jó, esélyes jelöltről. Bár talán szokatlan számukra, de nagyon zárt ajtók mögött, úgy, hogy ezekről a megbeszélésekről egyetlen szó, egyetlen hang se szivárogjon ki. Senki se nyilatkozzon, súgjon senkinek, egészen addig, míg fel nem száll a fehér füst. Ha lesznek találgatások a sajtóban, ezekre nem kell semmit reagálni.
Tudom, ez nehéz, gyakorlatilag lehetetlen. Pedig ez a feladat: hogy január végén, vagy február elején egyetlen jelöltet mutassanak be a közvéleménynek, mondván: ő lesz az ellenzéki pártok jelöltje Tarlós főpolgármesterrel szemben.
Bízni kell az ellenzéki szavazók okosságában és értékítéletében. Döntő többségük megérti, hogy miért kell az így kiválasztott jelölt mellé állni.
Az itt leírtak szigorúan az én magánvéleményemet tükrözik. Lehet vele és velem vitatkozni.
„Az utolsó 48 órában tömeges volt a szerződéskötés. Ebből is látszik, hogy sok esetben nem lakáscélú, hanem spekulatív volt az igénybevétel, hozamvadász szempontok érvényesültek. Amikor sokan, tömegesen próbálnak egy 30 százalékos állami támogatást igénybe venni, akkor azt nem feltétlenül lakásfelújításra akarták felhasználni…”
Ezt nyilatkozta Varga Mihály pénzügyminiszter, ami egyfelől már csak azért is nehezen értelmezhető, mert a lakástakarék szerződések által biztosított kedvezményeket csak lakással kapcsolatos tevékenységekre lehet felhasználni. Ha egy 82 éves, aktív korában védőnőként dolgozó sertésteleptulajdonos néni gépkocsit akar lízingelni belőle, az illető bank beint neki. Ugyanígy, ha valaki magánrepülőgépen szeretne utazgatni, azt sem engedélyezik. Jó esetben udvariasan elmagyarázzák neki, hogy a lakástakarék nem arra való, hanem arra, hogy lakással kapcsolatos tevékenységet finanszírozzanak belőle. Úgymint vásárlást, felújítást, bővítést.
Talán egyesek számára furcsa és szokatlan, de egykor volt, bűncselekmény miatt elítélt miniszterelnököt sem lehet ezen a lakástakarék szerződések révén kapott kedvezményekből hazánkba menekíteni, zöld határon, útlevél nélkül, női ruhába bújtatva az illetőt – ha valaki ilyennel próbálkozna, figyelmeztetnék, hogy ez törvénytelen, és felszólítják, hogy a továbbiakban tartózkodjék hasonló cselekmények elkövetésétől.
Varga Mihály eddig a mértékadó fideszesek közé volt sorolható,
olyannyira, hogy még a Fidesz politikai ellenfelei közül is sokan Varga Misiként említették. Szakértelmét, józan ítélőkészségét elismerték, és méltányolták azt, hogy nem állt be a kánonba képtelenségeket kiabálni, vagyis, összességében sokak szemében vállalható szakembernek tűnt.
Ez a mostani megszólalása némi zavart okoz ebben a megítélésben, nem tudjuk hova tenni, mert nem is lehet. Aki spekulációt kiált, ott, ahol nincs, arról az emberről azt is feltételezhetjük, hogy más helyzetekben, ahol tényleg spekulálnak – például a forint árfolyamát tudatosan befolyásolva tesznek szert extra nyereségre – ott az illető mélyen hallgat.
Varga Mihály ezzel a mostani megszólalásával kiírta magát a komolyan vehető pénzügyi emberek táborából. Persze, van még lehetősége, hogy visszavonja ezt az állítását, és megkövesse azokat, akiket azért nevezett hozamvadász spekulánsoknak, mert élni szerettek volna az állam által biztosított törvényes és kedvező lehetőséggel.
Kedden késő délután Szijjártó Péter még sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta (akarta), hogy Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnök Budapesten bujkál. Folyamatban lévő menekültügyben nem adhat felvilágosítást, tette hozzá a magyar külügyminiszter.
Magyarra fordítva: a hír tehát igaz. Úgy van, ahogyan a korrupcióért két év börtönre ítélt volt macedón elnök a Facebookon írta: Budapesten van és politikai menedékjogot kért.
Nikola Gruevszki nemrég még Macedónia miniszterelnöke volt, de pártja elveszítette a választást, ráadásul egy hangfelvételről az is kiderült, hogy még kormányfőként arra utasította a belügyminisztert, hogy – jogellenesen – szerezzen a számára egy 600 ezer eurós Mercedest. Miután erre fény derült, nyomozás indult, melynek végén a volt miniszterelnököt két év börtönre ítélték. November 8-án kellett volna bevonulnia a büntetésvégrehajtási intézetbe, ám ő ehelyett, ki tudja, hogyan, Magyarországra szökött. Hogy miként sikerült átjutnia az igen szigorúan őrzött határon, kik segítették az illegális határátlépésben – egyszer talán erre is fény derül. Repülőn nem jöhetett, mert az útlevelét bevonták a macedón hatóságok, valószínűbb, hogy a zöld határon érkezhetett, embercsempészek, vagy mások segítségével.
Nikola Gruevszki, ha nem Orbán barátja lenne, hanem egyszerű, csóró menedékkérő, most a tranzitzónában várakozna, mostoha körülmények között, zord határrendészek társaságában. Nikola Gruevszki azonban Orbán Viktor magyar miniszterelnök politikai szövetségese volt, Orbán kampányolt is az érdekében a macedón választáson – igaz, sikertelenül, mert Gruevszki és pártja megbuktak, a volt miniszterelnököt pedig elítélték.
Már ez is igen necces, de legalább ennyire izgalmas, hogy Nikola Gruevszki miért épp a magyar kormánytól vár segítséget. Miért gondolja egy köztörvényes bűnért elítélt ember, hogy nálunk majd szépen elrendezik az ügyét, nem kell felelnie semmiért, mert politikai menedékjogot adnak neki. Miben reménykedik, amikor hivatalosan semmiben sem reménykedhet. Nem egy halálos ítélet elől menekült hozzánk, de még csak nem is életfogytig börtön vár rá. Ráadásul hazája, Macedónia, a hivatalos besorolás szerint biztonságos országnak számít, mint ahogyan a velünk szomszédos Szerbia is az, oda is visszatoloncolhatnák a magyar hatóságok.
Miből gondolhatja Nikola Gruevszki, hogy nálunk menedékjogot kap? Miért nem Romániát választotta, Bulgáriát, vagy valamelyik más, hazájához közeli országot. Lehet, azért, mert nem bízik abban, hogy ezekben az országokban az ő szempontjából kedvezően bírálják el a kérelmét. Egyedül Magyarországban bízhat, mert a miénk jó ideje olyan ország, ahol gyakorlatilag bármi megtörténhet. Az is például, hogy egy politikai ellenlábast vádemelés nélkül több mint egy éve börtönben tartanak, a zárkájában tartott könyvek száma, majd a borostája miatt vegzálják, miközben a miniszterelnök veje ellen – hiába a 13 milliárd forintos károkozás – a Nemzeti Nyomozó Iroda megszünteti a nyomozást.
Ez az az ország, ahol a miniszterelnök kötélbarátjának magánrepülőgépén utazik kedvenc futballcsapata meccseire, egy miniszter helikopteren megy lakodalomba, egy másik – volt – miniszter 80 éves, aktív korában védőnőként dolgozó mamája gondol egyet, és sertéstelepet vásárol, majd a malacok mellé méregdrága, márkás autókat lízingel.
Ilyen hely lett Magyarország. Ahol ugyan gyűlölik a menekülteket, ám ha az illetőnek van pénze és a csókosok számára milliókat fialó letelepedési kötvényt vásárol, akkor szabadon mozoghat és üzletelhet Magyarországon, valamint a magyar kormány által rendre szidalmazott Európai Unió területén.
Ez egy olyan ország, ahol semmi sem az, aminek látszik. A bűnt nem üldözik, hanem pártolják, az elesetteket, a szegényeket nem segítik, hanem ócsárolják. Ebben az országban igyekszik oltalomra lelni a korrupcióban vétkes volt macedón miniszterelnök – Orbán Viktor barátja, harcostársa és szövetségese. Hivatalosan ugyan semmi sem indokolja, hogy a kérelmét pozitívan bírálják el a magyar hatóságok, de a meccs messze nincs lefutva. Láttunk mi már karón varjút, vagyis az is benne van a pakliban, hogyha másként nem megy, Gruevszki magas rangú magyar barátai megcsinálják majd okosba.
A főpolgármester választásig még majdnem egy év van hátra. Azonban a téma nem is lehetne aktuálisabb egy új és megosztó kihívó színre lépése okán.
Puzsér Róbert már augusztusban elhintette, hogy lehet indul a főpolgármesteri posztért, majd októberben ez már biztossá vált. A legtöbb politikai folyamatokról tudósító lap, televízió és egyéb sajtóorgánum már foglalkozott Puzsér vagy Tarlós személyével külön-külön. Most szeretném egymás mellé állítani, és bemutatni a két jelöltet.
Puzsérról dióhéjban
Puzsér Róbert az utóbbi években a közélet széles körben ismert és megosztó szereplőjeként lépett elő. A politikai folyamatok kritikus elemzése, értelmezése, mind olyan tevékenységek,melyek jellemzik munkásságát.
Megosztó szerepét elsősorban hangvételének és a kormány és ellenzéki oldal kritikus megítélésének köszönheti.
Puzsér Róbert esetében nem beszélhetünk politikusi tapasztalatról. A politika színpadán zajló történések kritizálása után, maga is feláll a színpadra.
Tarlósról dióhéjban
wikipedia
Tarlós István tapasztalt politikus. Korrupciós botrányok, radikális, a közvéleményt erősen megosztó tevékenységek nem jellemzik eddigi pályafutását. 2010 óta tölti be a főpolgármesteri pozíciót.
A kormánnyal való szoros együttműködését, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a főpolgármesteri posztért való ismételt indulását, egy, az Orbán Viktorral közösen tartott sajtótájékoztatón jelentette be.
Továbbá bejelentette, hogy hosszas tárgyalásokat folytatott a Miniszterelnökkel a jővőbeni együttműködéssel kapcsolatban.
Érvek egyik vagy másik jelölt mellett
Puzsér Róbert az elmúlt hetekben több rendezvényen is felszólat, és több műsorban is szerepelt. Látható volt többek között az Echo tv-ben vagy az ATV műsorában is. Behívták a köztévébe is, ahol a programja felvázolását félretéve, kritizálta a csatorna működését, és elítélte a Fidesz politikai tevékenységét.
Programját jövő év májusában tervezi közzétenni, melyben ígérete szerint részletes, szakmailag kidolgozott tervet vázol fel, a Sétáló Budapest tervét.
A terv az összefüggően besétálható, zöldebb főváros elképzelését hivatott leírni.
Puzsér elmondása szerint, a levegő belégzésre alkalmatlan, és rövidíti az ott élők életét.
Úgy véli, hogy ezt a tervet mivel más nem akarja megvalósítani, vagy érdemben nem tesz érte, neki kell megvalósítania. E mellett a hajléktalankérdésben azt az álláspontot képviseli, hogy rendet akar tenni a hajléktalanszállókon, így élhetőbb körülményeket biztosítana a rászorulók számára.
Van akinek szimpatikus lehet az is, hogy Puzsér nem keresi a választók kegyeit, nem hízeleg és ígérget olyan tevékenységeket, beruházásokat, melyek csalogatnák a választókat, hogy rá szavazzanak. Ez látszik, minden nyílvános szerepléséből is.
Ehhez hozzátartozik az is, hogy Puzsér, elmondása szerint, amennyiben megvalósítja tervét, lemond a főpolgármesteri tisztségről.
Tarlós István oldalán az egyik leginkább meghatározó érv, a tapasztalat és kiszámíthatóság mellett, a kormánnyal való szoros együttműködés megléte.
Ennek köszönhetően jóval több beruházás megvalósulása vállhat realitássá.
Tarlós István és Orbán Viktor kilátásba helyezett több, a fővárosban megvalósítani kívánt beruházást, melyekre már rábólintott a kormány.
Orbán Viktor úgy nyilatkozott, hogy eddig legalább 288 milliárd forint értékben valósultak meg beruházások, fejlesztések a fővárosban és még legalább 600 milliárd forintnyi beruházás van folyamatban.
Puzsér Róbert győzelme esetén sejthetjük, hogy a kormány kevésbé, vagy egyáltalán nem működne együtt vele, terve megvalósításában, és az egyéb beruházások nagyvonalú támogatása is kérdésessé válik.
Puzsérral ellentétben, Tarlós István egyike a nagy öregeknek, aki több évtizede van a politikai pályán.
Amennyiben ő nyeri el a főpolgármesteri posztot, úgy az elmúlt két ciklusában folytatott tevékenységéből következtethetünk arra, hogy a körülmények változatlansága esetén, megállná a helyét egy harmadik ciklus alkalmával is.
Az aki nem szimpatizál személyével, még mindig szavazhat rá, amennyiben a biztonságot és folytonosságot részesíti előnyben. A biztonság, és folytonosság iránti vágy a baloldali érzelmű szavazókat is arra sarkallhatja, hogy Tarlós és a Fidesz-KDNP szoros kapcsolatát kevésbé vegyék figyelembe a szavazat leadásakor.
A két fél, az az Puzsér Róbert és Tarlós István nyilatkozataiból egyelőre az látszik, hogy kölcsönösen elismerik egymás munkásságát.
Valamit fontos leszögezni Puzsér Róberttel kapcsolatban. Ő nem egy politikus. Ez azt is jelenti, hogy egy sikertelen vagy egy sikeres választási szereplés esetében is, a felelősség őt terheli.Nem tud egy pártlogó mögé bújni, vagy mást hibáztatni a jövőbeni eredmény alakulása miatt.
Ez a tény, sok választónak kifejezetten szimpatikus lehet, mivel az elmúlt években látványosan zuhan a politikusokba vetett bizalom szintje. Puzsér városvezetési tapasztalatok hiányában áll a rajtvonalhoz.
Egy üzenet
Puzsér Róbert indulása a posztért üzenet értékű.
Akár győz, akár nem, kijelöl egy utat az ellenzék számára. Demonstrálja azt, hogy egy alapvetően független, civil szférában tevékenykedő jelölt, miként képes helytállni egy ilyen választáson.
Az ellenzék legfőbb célja jelenleg, hogy egy olyan személyt indítson a választáson, aki fedhetetlen, széleskőrben ismert, nem megosztó személyiség. E mellett képes összeboronálni a különböző ellenzéki érzelmű szavazókat saját égisze alatt.
Ez a célkitűzés volt eredetileg is mérvadó a 2018-as országgyűlési választások alkalmával.
Az ellenzék meg is találta ezt az embert, az idolt Márki Zay Péter személyében, akit megtettek a koordináció arcának is.
Jelenleg az ellenzék bizonyítottan nem rendelkezik olyan jelölttel, akire illenének a fentebb leírtak.
Puzsérra pedig nagyjából mindegyik jelző igaz, azzal a kivétellel, hogy személye megosztó.
Ráadásul, ha ilyen jelöltet akarnak indítani, annak imázsát fel is kell építeni. Meg kell őt ismertetni a választókkal, és biztosítani kell a választókat a jelölt alkalmasságáról. Ez sok pénzt, energiát és ami a legfontosabb, időt vesz igénybe.
A tapasztalat azt mutatja, hogyha nem kezdik el időben az imázsépítést és a koordináció megszervezését, úgy szignifikánsan csökkennek a győzelmi esélyek.
Az MSZP részéről több mint valószínű, hogy Horváth Csaba fővárosi képviselőt indítaná az előválasztáson.
Ehhez kapcsolódik Puzsér azon kijelentése, mely szerint nem hajlandó visszalépni sem az MSZP, sem pedik a DK jelöltjének a javára.
Ezzel ellentétben az LMP politikusa Ungár Péter úgy nyilatkozott, hogy hajlandó lenne támogatni Puzsért a választáson.
Jelen állás szerint egyik legesélyesebb kihívója Tarlósnak nem más, mint Puzsér, vagy ha hihetünk a Magyar Hang információinak, Karácsony Gergely is sorszámot húzhat, az esélyes jelöltek várótermében.
Megint a koordináció
A koordináció módszere ismét felmerült, mint a győzelem egyetlen letéteményese.
A koordináció módszeréről egy korábbi írásomban már kifejtettem véleményem, mely itt található.
Jelenleg felesleges lenne találgatni arról, hogy ki- ki mögé áll be, vagy ki-kicsodát utasít el, hiszen ez még bőven változhat. Sőt a jelöltek száma is bővűlhet az idő múlásával.
Az esélyek latolgatása ebben az esetben fontos tényező, azonban még nagy a bizonytalanság és nem rendelkezünk megalapozott információkkal a választók prefeneciáit illetően.
Két dolog biztos jelenleg. Az egyik, az, hogy Budapest városában tradicionálisan erősebbek a baloldali, liberális, illetve centrumhoz közelítő pártok. Az áprilisi választások tanulsága, hogy koordinációval a legtöbb fővárosi választókerület megnyerhető az ellenzék számára.
A másik dolog ami biztos, hogy Tarlós István nagy népszerűségnek örvend a fővárosi választók körében. A kormányközeli Nézőpont Intézet felmérése szerint, a fővárosi szavazatok legalább 45 százalékát nyerné el az önkormányzati választáson, amennyiben azt most tartanák.
Ez az adat, hiába származik egy kormányhoz közelebb álló elemzőcégtől, az elmúlt évek sikeres választási szereplései azt mutatják, hogy ez az adat nem állhat túlontúl messze az igazságtól.
Puzsér Róbert egy nyilatkozatában kijelentette, hogy szerinte is Tarlós István az esélyes a győzelemre, de ez nem tántorítja el attól, hogy ő is megmérettesse magát.
Azok a választók,akik semmi esetre sem akarják Fidesz-KDNP jelöltre leadni a szavazatukat, és tetszik nekik Puzsér Róbert kezdeményezése, azoknak egy értékes alternatívát nyújthat az újdonsült politikusjelölt.
Azok a választók, akik inkább a megszokott állapotokat preferálják, és a kiszámíthatóságot részesítik előnyben, azoknak Tarlós István lehet az ideális választás.
Tehát mindkét jelölt mellett szólnak érvek.
Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ez a jelölt jobb vagy az a jelölt, mert a választók teljesen különbözőek, eltérő céljaik és preferenciáik vannak.
Akár mondhatta is volna ezt Orbán, az újabb nemzeti konzultáció gyermeteg kérdéseinek összeállításakor.
Mert lássuk be, hogy az ellenzék részéről bugyutának tartott kérdések kritizálásánál akár használhatták volna az említett melléknév szinonimáit is, mint a mafla, bárgyú, oktondi, vagy akár az ügyefogyott jelzőket. De ha már a család és ifjúságügyért felelős államtitkár szerint „Európa nincsen könnyű helyzetben, mert egyetlen országban sem elegendő a megszülető gyermek ahhoz, hogy a népességüket fent tudják tartani. Mondhatjuk azt is, hogy Európa az üres bölcsők kontinense, nincs elég gyermek. Hiába a jelentős népvándorlás Európa felé, Magyarország a belső erőforrásaira szeretne támaszkodni, mi a magyar gyermekekben látjuk a jövőt” – akkor azért a legtalálóbb mégiscsak a gyermeteg jelző lenne jó a kérdésekhez.
A feltett tíz kérdésre normális ember csak igennel válaszolhat. Mert szokás szerint csalafinta módon azok úgy vannak feltéve, hogy csak ez az épeszű válasz lehetséges!
Bezzeg a családdal kapcsolatos sajátos fideszes állásfoglalásról itt nem esik szó. Azt az Alkotmánybíróság régen elkaszálta.
A nép sem ugrálhat népszavazás indítási ügyekben, az új népszavazási törvény megszüntette kezdeményezéseik lehetőségét.
Vicc, hogy Orbánék meghallgatják az embereket, az EU meg nem.
Karafiáth Orsolya az egészet így látja: „Kérdés persze, hogy a sikerre hajtott, kimaxolt, az ellenség gyűlöletére, az ország megvédésére kihegyezett kampány után a valamilyen célra irányuló (ez jelen esetben a demográfiai robbanás) összefogás létrejöhet-e. Hogy ez is bír-e akkora erővel, mint a sorosozás, migránsozás. Hogy sikerül-e konzerválni egy merőben elavult, sokakat kirekesztő és minden világtendenciával szembemenő családképet. Ha ez is sikerül: tényleg övék a világ.” A teljes írástitt olvashatja el.
Mert ugyebár „nekünk, magyaroknak akkor van jövőnk, ha magyarok maradunk, …elődeink jól mondták: gyáva népnek nincs hazája, s mi mindig össze is szedtük a bátorságunkat, ha kellett. Soha nem ment könnyen, de a végén mégis mindig mi győztünk. Végül csak hazaküldtük a szultánt a janicsárjaival, a Habsburg császárt a labancaival, a szovjeteket az elvtársaikkal, és most hazaküldjük Gyuri bácsit is a hálózatával egyetemben” – lökte a kötelezőt a kormányfő.
Az, hogy 13 milliárd forintot büntetlenül lehet kreatívan felhasználni – így írnánk körül a lopást, nehogy bajunk legyen belőle – üzenet a magyaroknak. Elsősorban persze azoknak, akik szájtátva csodálják Orbán Viktort és rendszerét. A nyomozás megszüntetése magyarra fordítva azt jelenti: kapjátok be!
Aki eddig azt gondolta, hogy közpénzen, magánrepülőgépen utazgatni a Vidi meccseire nem csupán erkölcstelen, de feltehetőleg törvénybe is ütköző, az most gondolja át mindezt még egyszer. De mindenekelőtt nyugodjon le, nincs itt semmi látnivaló, tessék oszolni.
Mint ahogy az is teljesen rendben van, hogy Kósa Lajos és a csengeri örökösnő, valamint Kósa mamája és felesége, a mama sertései és lízingelt járművei. És azzal sincs gond, hogy Rogán Antal és neje, meg Cili cégének barteren szerzett helikoptere.
Ha elfogadja a parlament Semjén Zsolt legújabb javaslatát, nem a svédországi háziasított rénszarvas vadászatának tilalmára vonatkozót, mert ilyet ő nem adott be, hanem azt, hogy a jövőben csak ott és akkor lehessen gyülekezni, ahol, és amikor szabad, vagyis, szinte sehol, akkor az is teljesen törvényes lesz, ha betiltanak egy tüntetést. Nem jogsértés, mint eddig, nem a szólás és véleményszabadság eltiprása, hanem maga a törvény.
Az Elios-ügyben a nyomozás megszüntetése azt üzeni a magyaroknak, határokon innen és túl, hogy mostantól nem kell szégyenkezniük semmiért. Mindent meg lehet tenni, lenyúlni, eltenni, megfújni – lehetőségeinknek csak a képzelet szabhat határt. Saját lábon is lehet állni, persze, csak abban az esetben, ha az a saját láb a miniszterelnök lányában, vejében, vagy valamelyik csókos haverban folytatódik.
Utcán, padra azért ne ülj, magyar! Hajléktalannak néznek, és elvisz a rendőr.
A Közép-európai Egyetem (CEU) az egyetemem, és most mindörökre elvész – írja hosszú cikkében a transindex.ro-n Labanino Rafael. Szerinte az elmúlt nyolc évben a hazája fokozatosan tűnt el. Az ő Magyarországát tudatosan felszámolják.
Én a CEU-t tekintem az egyetememnek. Ott voltam egyetemista – áll a magyar nyelvű romániai portálon megjelent írásban. Számára a CEU-n új világ, új szerzők, új távlatok tárultak fel. „A CEU-n egy nemzetközi, multikulturális, interdiszciplináris, soknyelvű közegben éltem, olyan nézőpontokat, tapasztalatokat szereztem, olyan beszélgetéseket folytattam, amikre a CEU nélkül soha nem lett volna lehetőségem” – írja Labanino Rafael.
Következtetése lesújtó:
ilyen minőségű, ilyen távlatú intézménynek, ilyen sokszínű, toleráns közösségnek nincs helye Orbán Magyarországán.
Visszaemlékszik a rendszerváltás idejére, amikor szüleink úgy hitték, hogy nem kell soha senkinek elmenekülnie, nem törnek meg, kárhoztatnak tétlenségre, boldogtalanságra, árulásra senkit. Vége az áporodott szagú diktatúráknak, nem kell többé hősnek lennie ahhoz senkinek, hogy egyenes derékkal élhessen. Kelet-Közép-Európa népei végre élhetnek azzal a lehetőséggel, amit elszalasztottak a birodalmak felbomlásával járó I. világháború után.
Az elmúlt 28 év mérlege természetesen nem fekete-fehér, de sok örömre nincs okunk. Már 1990-ben is úgy volt, hogy egy Václav Havelre, Göncz Árpádra, Antall Józsefre vagy Lech Wałęsára jutott egy Vladimír Mečiar, egy Jan Olszewski, egy Csurka István vagy egy Ion Iliescu. A volt Jugoszlávia gyilkos háborúba és népirtásokba süllyedt. Mégis, a 2000-es évek elején-közepén úgy tűnt, hogy a rendszerváltások talán tényleg beválthatják ígéretüket.
Most úgy látszik, nem így történt. Az EU-tagságnak köszönhetően az egyéni menekülési út sosem volt ilyen könnyű, magyarok százezrei, románok vagy lengyelek milliói mentek el már és mennek el folyamatosan.
A szerző úgy érzi, hogy az elmúlt nyolc évben hazája fokozatosan tűnt el, az ő Magyarországát tudatosan felszámolják.
„A Fidesz fokozatosan számol fel mindent, ami nekem fontos, ami nekem a hazámat jelentette”
– írja: újságokat, színházakat, iskolákat, egyetemeket, klubokat, egyesületeket, alapítványokat, szobrokat, és az ezek teremtette közösségeket.
„Orbánék a fél országot kirekesztik a nemzetből.”
Az egykori CEU-hallgató úgy gondolja, hogy az egyetem Bécsben még akár jobbá is válhat, de mégsem lesz olyan, amilyen Budapesten volt. Mindezek mellett a magyarságnak a CEU elüldözése azt is jelenti, hogy nem fognak többé a jövőbeli román, szlovák, szerb és ukrán csúcsértelmiségek ezrei Budapesten tanulni. Márpedig a magyarság negyede-harmada ezekben az országokban él…
Kedves Ungár Péter! Külön örömünkre szolgál, hogy végre méltóztatik válaszolni kérdésekre, ha nem is a FüHü-nek, hanem a HVG munkatársának. Nemrégiben kollégámtól fél óra türelmet kért, hogy válaszoljon a Független Hírügynökség telefonon keresztül feltenni szándékozott kérdéseire. Gondolom, a félóra haladék arra kellett, hogy ugyanoda forduljon engedélyért, ahová fideszes kollégái szoktak, mielőtt „saját kútfejükből” eldöntik, akarnak e interjút adni nekünk, avagy sem. Ez esetben az „avagy sem” lehetett a „felsőbb hatóság” döntése, így „saját kútfejéből” nemhogy vissza nem hívta türelmesen várakozó kollégámat, de későbbi hívását azonnal „kinyomással” jutalmazta.
Visszatérve a HVG-interjúra, osztom aggodalmát, mely szerint ha így folytatják, ismét elveri Önöket (is) a Fidesz. Nem azért – mint ön aggodalmasan kijelenti -, mert a választókat a sok ellenzéki párt frusztrálja, hanem mert a sok ellenzéki párt képtelen az ellenfél legyőzésére összpontosítani, kompromisszumokat kötni, azaz bölcs belátással lenni, hogy csak egy homogén ellenzék képes a győzelemre.
Ez a véleménykülönbség még nem lenne ok e röpke jegyzet megírására, ám a HVG újságírója megjegyezte Önnek: „Budapestet azért meg lehetett volna nyerni áprilisban, ha az LMP visszalép, akár ön is.”
Nem először adott elképesztően bárgyú, politikushoz méltatlan választ: „Az LMP épp a konzervatív budai kerületekben tud megszólítani olyan szavazókat, akiket a szocialisták és a DK nem. Ezért a DK-s jelöltnek kellett volna visszalépnie az én javamra áprilisban.”
A világért sem szeretném meghazudtolni önt. Ettől még anyám visszatérően hangoztatott mondata jut eszembe: tudod, fiam, magyarázhatsz te nekem bármit, a tények makacs dolgok.
Anyám tanácsát megfogadva szembesíteném önt az április 8-i tényszámokkal.
2018 – Budapest 4. számú egyéni választókerület (székhely: Budapest II. kerület) eredménye:
1./ Varga Mihály Fidesz/KDNP 24208 szavazat
2./ Niedermüller Péter DK 21496 szavazat
3./ UNGÁR PÉTER LMP 5848 szavazat
Ebben a választókerületben valamiért nem tudtak arról, hogy – idézem önt – „Az LMP épp a konzervatív budai kerületekben tud megszólítani olyan szavazókat, akiket a szocialisták és a DK nem.”
Segítek Önnek, hátha ugyanolyan gyenge matematikából, mint én. Számológéppel nagy nehezen kiszámoltam: ön a DK-s szavazatok 27,21 %-át érte el. Szerencséje van, megkímélték attól, hogy szembesítsék a tényekkel.
Szóval kinek is kellett volna visszalépni annak érdekében, hogy ne a Fidesz/KDNP indulója nyerjen?
Nógrádi György, a magát polgári oldanak nevező társulat biztonságpolitikai szakértője, befogadna menekültet a lakásába. Ezt ő maga mondta, annyi volna még a feltétel, hogy a befogadandó menekült olyan jól nézzen ki, mint az ukrán szépségkirálynő. És ezt a szép menekült nőt – Nógrádi György elmondása szerint – két-három hét elteltével átvenné a baráti köre.
Nógrádi György mindezt a karcagi Nagykun Polgári Kör vendégeként Biztonság – kihívások és válaszok címmel tartott előadásán vezette elő, a nyilván minden jóra nyitott, keresztényi és polgári elveket valló sokaság szeme láttára és füle hallatára. Kint a pulpituson ott ült Fazekas Sándor, az Orbán-kormány egykori agrárminisztere, ő is mosolygott a történeten, talán titokban még a szája szélét is megnyalta, amikor elképzelte, hogy rá kerül a sor az ukrán szépségkirálynő használatakor.
Ebből azért a vak is látja, hogy Nógrádi úr (?) valójában jószívű ember. Ami neki jó, azt a barátaitól sem sajnálja. Talán még is jobb lenne, ha Nógrádi György nem egy menekültet fogadna be, hanem egyszerre többet, de csak az ukrán szépségkirálynőt használná rendeltetésszerűen, a többieket azonnal átadná a barátainak, ne kelljen már szegényeknek a nyálukat csorgatva várniuk, míg sorra kerülnek.
Nem tudni pontosan hányan voltak ezen az összejövetelen, az viszont valószínűsíthető, hogy a megjelentek egytől egyig rendes magyar emberek, akik kereszténynek és polgárnak mondják magukat. Ehhez képest meglehetősen furcsa, hogy egyetlen ember nem akadt a jelenlévők között, aki felállt volna, hogy azt mondja: Nógrádikám, menj te a jó kurva anyádba! Őt fogadd be személyi használatra, őt vegyék át a hozzád hasonlóan ostoba és gazember barátaid.
De nem volt ott egyetlen férfi, vagy teszem azt nő, aki kikérte volna magának ezt a hangot, ezt a gyalázatos, mindennek, csak éppen keresztényinek nem nevezhető mentalitást.
Sok évvel ezelőtt, amikor Gyurcsány Ferenc még miniszterelnökként öregecske feleségekről beszélt, a Keresztény Úriasszonyok Szentfazék Tagozatának Ájtatos Szattyán szekciója egész oldalas újsághirdetésben tiltakozott a megfogalmazás ellen. Mint akkoriban büszkén nyilatkozták, éves költségvetésük nagy részét felemésztette az újsághirdetés, de nekik így is megérte, mert a keresztény értékek lettek megtámadva és nekik azokat meg kellett védeniük. Most a Keresztény Úriasszonyok Szentfazék Tagozatának Ájtatos Szattyán szekciója nem mond semmit. Ha még vannak egyáltalán.
Felhívnám egy ismerősömet, aki tanult, tájékozott ember létére Fidesz-hívő, ráadásul templomjáró ember, aki már akkor is vallásos volt, amikor Orbán és társai még azt kiabálták a parlamentben, hogy „csuhások, térdre”! Megkérdezném tőle, hogy ez most akkor miféle értelmezése a tízparancsolatnak, a szent szöveg melyik pontjából olvasható ki, hogy a befogadott ukrán szépségkirálynőt – magyarul ezt így mondják – partiba kell vágni?
Felhívnám és megkérdezném, de minek. Azt mondaná, amit akkor szokott mondani, amikor kiderült valamilyen turpisság. Magánrepülőgép, helikopter, vagy ezeknél nagyságrendekkel is nagyobb lenyúlás. Hogy tud mindent, olvas újságot, néz tévét, hallgat rádiót – nem csak a kormányhoz közelit -, de ő, így mondta nekem legutóbb, akkor is ezeket szereti.
Én meg ezeket nem szeretem. És közlöm velük, hogy jó helyről tudom: isten, ha volna, hányna tőletek.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Puzsér Róbert az utóbbi években a közélet széles körben ismert és megosztó szereplőjeként lépett elő. A politikai folyamatok kritikus elemzése, értelmezése, mind olyan tevékenységek,melyek jellemzik munkásságát.
