Létezhet, hogy a Fideszen belül is hasonló jelenségek tanúi legyünk, mint az MSZP-ben? Előfordulhat, hogy a nyilvánosság előtt fordítson hátat egy vezető politikus Orbán Viktornak? Valóságos lehet, hogy ennek a vezető politikusnak saját döntése legyen, és ne a főnöke határozza meg, mit is csinálhat a jövőben?
Ezek a kérdések mozgatják meg – többek között – a politika iránt érdeklődőket; izgalmas téma, hogy vajon mi lehet a Lázár János-féle gondolatfutam hátterében. Tudják: a miniszterelnökséget vezető miniszter a saját show-műsorában, azaz a kormányinfón lengette meg, újra, annak lehetőségét, hogy a 2018-as választások után kivonul az országos politikából.
Töltődésre van szüksége, magyarázta, ráadásul családjának is elege van már a folyamatos távollétéből.
Ami még akkor is igaz, ha tudjuk, Lázár naponta ingázik Budapest és Hódmezővásárhely között, ami a 200 kilométeres távolságot tekintve nem kis fáradtsággal jár, még akkor sem, ha történetesen nem ő vezeti az autót. Mégis: ezek az amúgy súlyos érvek is kevésnek tűnnek Orbán Viktor kormányfői, vagy inkább emberi stílusát ismerve. A miniszterelnök nem szereti, ha beosztottjai túlságosan önállóak – bár most ő mindenkire úgy tekint, mint a beosztottjára -, a kormányzat és Orbán munkáját ismerők úgy tartják: mindenről tudni akar, és mindenben ő akar határozni. Különösen így van ez a személyi kérdésekben, s nem pusztán a kinevezésekkor, hanem a távozást illetően is.
Azt mondják: Lázár János némiképp más tészta a kormányon belül; nagy a munkabírása, képes koncentrálni valamennyi feladatára, ügyesen kezeli a brüsszeli tárgyalásokat, és a nyilvánosságot is szereti, jól bánik vele, mi több a nyilvánosság is kedveli őt. A kormányinfón bátran néz szembe bármilyen újságírói kérdéssel, s bár nem áll távol tőle a helyenkénti gúnyolódás, nagyképűség, ezek, a jelek szerint, nem mennek túl azon a határon, amit még a résztvevők elviselnek. Többen hangsúlyozzák: ma a kormányban – persze Orbánon kívül – Lázár az egyetlen, aki ezt a nehéz műfajt képes vinni.
De bármennyire is más tészta Lázár,
azt nem hihetjük, hogy önállósága valóban odáig terjed, hogy, bár állítása szerint Orbánnal megbeszélve, de mégis önállóan határoz saját jövőjéről.
És – ismételjük – azt sem hihetjük, hogy dilemmáit a nyilvánossággal megosztva tűnődik saját politikai pályafutása alakulásáról. Egy ilyen bomlasztást a Fidesz elnöke még Lázártól sem viselne el, mondják a bennfentesek.
Lázár János, a Miniszterelnökséget vezetõ miniszter szavaz az Országgyûlés plenáris ülésén 2017. október 3-án. MTI Fotó: Kovács Tamás
Akkor viszont mi lehet a háttérben? Tudjuk, hogy hosszú ideje zajlik a Rogán-Lázár párharc, amelyt Orbán első lépésben úgy oldott meg, hogy mellérendelt szerepbe kényszerítette őket, másként: Rogánból is minisztert csinált, hogy a miniszterelnöki hivatalon belül ne legyen kettőjük között hierarchikus viszony. A külvilág számára látszólag teljesen érthetetlen volt Rogán frakcióvezetői szerepkörét felcserélni a miniszterire, mint ahogy ma sem látszik a valódi értelme annak, hogy Orbán alatt két önálló miniszter tevékenykedik, a miniszterelnöki hivatalon belül. A jelek arra utalnak, hogy
a kormányfőnek Lázár szakértelmére, munkabírására, tárgyalóképességére van szükség, Rogán viszont az üzleti ügyeket tartja kézben.
Ide sorolandók a reklám-kampányok irányítása, a nemzeti konzultációk kezelése, de főként annak a hatalmas büdzsének a kézben tartása – jelentsen ez bármit – , amit ezekre az ügyekre szán a kormány. A két politikus látszólag így elkülönült munkát végez, ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy miközben – mint jeleztük – a brüsszeli tárgyalások, a különböző kifogások, pénzköltések kezelése, a kifogásokkal szembeni fellépés Lázár reszortjához tartoznak, Orbán Európai Unióba történő látogatásai, tárgyalásai során, rendre Rogán tűnik fel mellette.
Hihetjük-e azt, hogy a Lázár-féle távozás gondolata ebből a konfliktusból származik? Forrásaink egy része, azok, akik valóságosnak gondolják a miniszter elhatározását, azt állítják, hogy ez bizonyosan benne van a szándékban. A két miniszter látványos csatája ugyan véget ért, a nyilvánosság már kevésbé értesül a nézetkülönbségekről, de a folyosó két vége továbbra is távol esik egymástól. (Rogán Orbán szobájától jobbra, Lázár pedig balra dolgozik, a parlamenti folyosó két végén elhelyezkedve.) Ha ez így lenne, akkor ez egyfelől azt jelentené, hogy Orbán kamarilla politikája a két szereplő esetében csődöt mondott, de még mindig nem kapunk választ arra, miért engedi, hogy Lázár a nyilvánosság előtt beszéljen távozási szándékáról, mi több ennél tovább is menve, arról, hogy nem ért egyet a kampány-kormányzással.
Beszélgetéseink során jócskán akadtak olyanok is, akik teljességgel kizárták annak lehetőségét, hogy ez a történet ne egy tudatos színjáték részeként legyen tálalva.
Azaz, szó nincs arról – állítják a kormányzásra ugyancsak rálátó informátoraink -, hogy Lázár távozni készülne a kormányból. Kétségkívül, többekben felmerült, hogy utóda lehet Orbán Viktornál, s bár maga a miniszterelnök soha nem beszél utódlási kérdésekről, állítólag mégis eljátszott már a gondolattal, hogy valamikor Lázár válthatná őt. Ennek persze ellentmond a Lázár önállósodását erősítő hír, Orbán csakis úgy szállna ki a napi operatív irányításból, hogy valójában továbbra is a kezébe összpontosuljon minden fontos döntés.
Ha viszont színjáték az egész – és a Független Hírügynökségnek, sok-sok szereplővel való beszélgetés alapján meggyőződése, hogy az -, akkor mi az értelme az akciónak? Kinek tereli el a figyelmét és miről? Szüksége van-e a kormányzatnak, hogy egy ilyen személyi ügy lengje be a róla szóló információkat? Erre a kérdésre valódi, igazán értékelhető válaszokat nem kaptunk, mégis
ez a színjátéki megközelítés tűnik számunkra a legvalószínűbbnek.
Azzal együtt is, hogy jól tudjuk: Lázárt nagy mértékben zavarja, hogy a kampánypénzek Rogán kezében vannak és annak elköltésére neki semmilyen befolyása nincs. Ám, mindaddig, amíg Orbán uralja pártját, addig ebből nem lehet kitörni. Legfeljebb annak árán, valaki távozik. Annak viszont nem jósolnánk nagy jövőt a politikai életben.
A Nemzeti Együttműködés Rendszere kiépítettségét tekintve, egyszerűen lenyűgöző szakmai szemmel nézve. A fülkeforradalmat követően létrehozott rendszer, sziklaszilárd alapokon áll és behálózza nem csupán a politikai teret, de közvetve meghatározza mindazt, amit a politikáról tudunk vagy tudni vélünk. A rendszer pillérei, garanciát nyújtanak arra, hogy a Fidesz-KDNP ameddig kormányon van, kénye kedve szerint befolyásolhatja a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokat. Sőt amennyiben letaszítanák a kormányt, pódiumáról, talán még erősebben térne vissza meggyötörve politikai ellenfeleit, nagyobb dicsfényben, mint előtte bármikor.
A NER alapvető pillérei
A hatalmi ágak elválasztásának problematikája
A gazdasági hátország: közbeszerzések, politikai kommunikáció-média- egyéb gazdasági területeken szerzett nagy befolyás
A gazdasági elit a NER része nem pedig a kormány része!
Az utolsó sarokköve a NER-nek a kétharmados törvényekben keresendő
„A győzelmet a magyar emberek a régi rendszer megdöntésével és egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításával vívták ki. A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel
Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.”
Így nyilatkozott a Magyar Országgyűlés 2010-ben az elsöprő választási győzelmet követően.
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Nem csupán ezen szavak utalnak arra, hogy nagy változások következtek az elkövetkező években, de a tettek is ezt az állítást támasztják alá. A 2/3-os felhatalmazással élt is a kormány. Új alaptörvényt alkottak, szabályozások és törvények sokaságát írták át, új választási törvényt alkottak 2011-ben, aminek következtében a parlamenti patkóban ülő képviselők száma is drasztikusan lecsökkent, a korábbi 386 képviselő helyett már csupán 199 képviselő vesz részt a törvényhozásban.
Emellett átalakították az Alkotmánybíróság működését, központosították az oktatási rendszert, átrajzolták az egyéni választókerületek határait. Ezek mellett még számos változtatást lehetne felsorolni, amit a Fidesz-KDNP véghez vitt 8 év leforgása alatt.
A Fidesz-KDNP tudatosan épített ki egy rendszert
és a legtöbb döntés és változtatás az ezen irányú célkitűzés részeiként fogható meg leginkább.
Egy ilyen rendszert viszont fent is kell tartani. A rendszer fenntartására a Fidesz-KDNP több pillért is létrehozott, melyek szavatolják a rendszer működését még abban az esetben is, ha kormányváltás történne.
A NER alapvető pillérei
A NER hatékonysága több tényező egyidejű meglétén nyugszik. Ezeket nevezhetjük akár tartópilléreknek is. Mindegyik pillér erősíti és tartja a másikat.
A legfőbb pilléreknek a következőket tartom: A hatalmi ágak elválasztásának rendszere, mely már a rendszerváltás óta úgy létezik ahogy. Ehhez szorosan kapcsolódik a személyi politizálás jelensége, azaz a megbízható és a rendszerhez hűséges egyének segítik a rendszer és a kormány fennmaradását. További pillér a gazdasági hátország megléte. Ezt a gazdasági hátországot az ellenzéki és kormány kritikus vélemények előszeretettel nevezik oligarchák csoportjának. A következő pillér, ha nem is tudatosan, de hatalmon tartja a rendszert, ez nem más, mint maga a politikai ellenzék.
És végül, de nem utolsó sorban az új Alaptörvény és a sarkalatos törvények melyek bebetonozták a NER sajátos értékszemléletét, nem csupán a politikai folyamatokba, de a jogi normákba is.
A hatalmi ágak elválasztásának problematikája
A hatalmi ágak elválasztása a magyar alkotmányos berendezkedésben alapvetően nem szavatolt. Ez nagyon egyszerűen tetten érhető abban a tényben, hogy az Országgyűlés munkájának tevékeny részét képezik a mindenkori kormányzat képviselői.
Így könnyedén létrejöhet egy olyan helyzet, melyben az országgyűlési választásokat követően a parlamenti patkó jelentős része egyszínűvé válik, azaz a kormányzat nem csupán a végrehajtói hatalmat gyakorolja, de a törvényhozói hatalom is a regnáló kormány kezében összpontosul. Ez azt jelenti röviden, hogy
megfelelő számú mandátum elnyerésével, mind a törvényhozói mind pedig a végrehajtói hatalmat az aktuálisan regnáló kormány dominálja.
Ebben az esetben az ellenzéknek nem jut túl nagy szerep a törvényhozásban. Sokkal inkább a kormányt ellenőrző funkcióit képes betölteni, ami kimerül általában a kormányhoz intézett kérdésekben a nyilvános parlamenti ülések alkalmával.
A Fidesz a 2018-as választást követően kétharmados felhatalmazást szerzett. Ez azt jelenti, hogy az összesen 199 mandátumból 133 mandátummal rendelkezik a Fidesz-KDNP. Ennek következtében bátran kijelenthető, hogy a végrehajtói (kormányzati) törvényhozói (parlamenti) hatalom összefonódott. A parlamenti patkó a végleges eredmények alapján így áll össze:
Forrás: Nemzeti Választási Iroda
A személyi, politikai befolyás egyrészt ezen jelenségben érhető tetten, amit már korábban részleteztem, másrészt pedig a főbb, nem csupán a politikai életre nagy hatást gyakorló intézmények vezetőinek választásában. Az Állami Számvevőszék, a Legfőbb Ügyészség, az Alkotmánybíróság a NAV, vagy az MNB csak, hogy néhányat említsek azon intézmények közül, amely intézmények vezető beosztású tagjait legtöbb esetben a Fidesz-KDNP választotta meg a parlamenti többségére támaszkodva. (A Parlament által megválasztott tisztségviselők megválasztásának módja, részletesebben itt érhető el.)
Ez önmagában egyáltalán nem jelentene gondot, hiszen jogi szempontból legitim többséggel történtek a személyi változtatások.
Amennyiben viszont kritikusan akarjuk szemlélni a dolgokat, könnyedén felhozható az az érv, miszerint
ezen vezetők tisztségüket és kinevezésüket nem az Országgyűlés több pártjának jóváhagyásával kapták meg,
hanem szinte minden esetben csak a Fidesz-KDNP a parlamenti többségére támaszkodva választotta meg a szóban forgó vezetőket.
Az ellenzéki pártoknak szinte semmilyen beleszólása nem volt abba, hogy kiket választanak meg. Így az ellenzéki pártok, melyek ugyanúgy rendelkeznek demokratikus legitimitással a törvényhozásban, mint a kormány, nem érvényesíthették saját akaratukat.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
Emellett fontos kiemelni, hogy ezen intézmények többsége fontos ellenőrző jogkörökkel rendelkezik vagy rendelkezett korábban. A kormányzat tevékenységének ellenőrzése papírforma szerint ugyanúgy történik, mint eddig, azonban a kormánykritikus hangok ezt egyáltalán nem nézik jó szemmel, és a korrupció melegágyának tartják ezen intézmények működését, mondván a kormány irányítása alatt állnak. Az ellenzék számára hivatkozási alapnak tökéletesen megfelelt az Állami Számvevőszék által rájuk kiszabott büntetés, mivel a Fidesz-KDNP volt az egyetlen pártszövetség, mely nem részesült hasonló megrovásban.
A gazdasági hátország: közbeszerzések, politikai kommunikáció (média), egyéb gazdasági területeken szerzett nagy befolyás
A gazdasági hátország tulajdonképpen a NER működésének magját adja.
Jelenlegi formában való létezése az egyik, ha nem a legjelentősebb letéteményese annak, hogy a rendszer működőképes maradhasson. A gazdasági hátország, gazdasági elit, részét képezi minden demokráciának. A legtöbb esetben a politikai elit és a gazdasági elit szoros kapcsolatban állnak egymással, formális és informális módon működnek együtt.
Egy gazdasági hátország kiépítése nem egy bonyolult feladat. A közbeszerzések irányított kiírásával, kormányzati reklámok kihelyezésével a választott cégeknél, könnyedén elérhető az, hogy a kormány számára megfelelő cégek, személyek, hír portálok, nagy anyagi tőkére tegyenek szert.
Ennek több gazdasági előnye is van. Hogyha a kiszemelt cég Magyarországon működik, tevékenykedik és egy megbízható hűséges magyar üzletember kezében van, akkor valószínűleg itthon is adózik, nem viszi külföldre a megtermelt profitot és javarészt magyar munkaerővel dolgozik, ezáltal munkahelyeket teremt.
Azonban a gazdasági elitet csupán ebből a szempontból vizsgálni botorság lenne, mivel egy másik fontos szempont a gazdasági hasznon túl a politikai haszon, ami sokszor felülírhatja a gazdasági realitást.
A kormány azáltal, hogy felépíti saját gazdasági elitjét a hozzá hű emberekből, politikai értelemben vett előnyre tesz szert más pártokkal szemben.
A nagy tőkével rendelkező lapok, tv-csatornák, magazinok mind közreműködnek a kormányzati kommunikáció terjesztésében, így nagy befolyásoló erővel képesek tematizálni a közbeszédet. Néhány orgánum, melyeket jelenleg kormányközeliként pozicionálunk: Origo, 888.hu, Ripost, Bors, Echo TV, TV2, Figyelő, a legtöbb megyei lap és a Magyar Televízió. A kormányzati kommunikáció valószínűleg sokkal kevésbé volna sikeres mint jelenleg, amennyiben nem állna rendelkezésre számos csatorna, ahol üzeneteket lehet közvetíteni az állampolgárok számára.
Ezek a médiacsatornák szinte bármilyen politikai kommunikáció terjesztésére alkalmasak és
a Fidesz-KDNP szavazói bázisának mozgósításában kulcsfontosságú szerepet játszanak.
Legyen az a migránskérdés közbeszédben tartása, az ellenzéki vezetők lejáratása, a kormányzati sikerek megjelenítése. Ezen ismeretek birtokában könnyebb megérteni, miért is annyira fontos a kormánynak, hogy megfelelően nagy kiterjedésű médiabirodalom álljon rendelkezésére üzenetei terjesztéséhez.
Ezen felül fontos megjegyezni, hogy
egy esetleges kormányváltás esetén ez a médiabirodalom képes a további működésre.
Ennek oka nagyon egyszerű. Ezeket a portálokat, lapokat és tv-csatornákat olyan, az új gazdasági elitbe tartozó személyek birtokolják, akiknek elképesztő mértékű anyagi forrás áll rendelkezésre, hogy képesek legyenek működtetni a médiabirodalmat, akkor is, ha már nem kapnának állami hirdetéseket.
Ez az új gazdasági elit több lábon áll, ha elfogynak az állami hirdetések akkor a más gazdasági területeken elért sikerekből befolyó pénzekből a különféle médiacsatornákat ugyanúgy képesek fenntartani, mintha mi sem történt volna.
Mészáros Lõrinc MTI Fotó: Földi Imre
Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy miért lenne a NER gazdasági elitje ugyanolyan gazdag és sikeres egy kormányváltás bekövetkezte után?
Erre a válasz a közbeszerzésekben rejlik.
A gazdasági elit a NER része nem pedig a kormány része
Egy alternatív valóságban, ahol új kormány alakulna, számára a közbeszerzések ügyében nagyon fontos lenne az, hogy a lehető legolcsóbb és legjobb ajánlatot fogadja el, ha nem akarja szembeköpni saját elveit azzal, hogy drágán valósítja meg a különböző beruházásokat. Mivel a drágán megvalósított beruházások ellen többször is egységesen szólalt fel az ellenzék, mint a korrupció egyik legkézzelfoghatóbb formája ellen.
Azok, akik a legolcsóbb ajánlatokat adnák egy ilyen esetben, a NER gazdasági elitjébe tartozó kivitelezők lennének. Köszönhetően a nagy anyagi tőkének és tartalékoknak, melyekkel rendelkeznének egy kormányváltást követően is.
Így egy új kormány eléggé kilátástalan helyzetbe kerülne és nem lenne képes jól megmagyarázni azt, miért nem a legolcsóbb ajánlatot választják.
Mindeközben zajlana a NER rendszerében működő, Fideszhez közeli médiacsatornákon az új kormány lejáratása. Az a téma menne valószínűleg, hogy az új kormány elárulja a saját elveit és korrupt módon direkt a drágább ajánlatokat fogadja el, vagy éppen azok ajánlatait fogadják el, akiket eddig strómanoknak és oligarcháknak neveztek.
Egyik kilátás sem kecsegtető egy újonnan felálló kormány számára, mert csak veszíteni tud, bárhogyan is dönt.
A gazdasági hátország így képes tovább élni és létezni egy kormányváltás után is, és ameddig a gazdasági elit az marad, ami, addig a NER is képes tovább létezni, a Fidesz ugyanúgy képes lejáratni egy új kormányt, képes tematizálni a közbeszédet a média útján.
Ráadásul egy ilyen hipotetikus helyzetben, amelyben a Fidesz-KDNP ellenzékbe kerülne, lerázhatná magáról a felelősséget, mondván, most nem ők kormányoznak, mégsem javul semmi, a kecsegtető ígéretek pedig megmaradtak ígéreteknek.
A politikai ellenzék léte és tevékenysége
Nem kívánom elemezni az összes ellenzéki párt tevékenységét egyesével. Ez egy külön elemzést is megérő téma lenne, így most az ellenzéki pártokról általánosan fogalmazom meg álláspontomat.
Az április 8-ai választás úgy képeződött le az ellenzék számára, mint egy nagyon erős vélemény és értékítélet, arról a tevékenységről, melyet 4 éven keresztül végeztek. Ennek a jónak korántsem nevezhető eredménynek köszönhető a lemondások sorozata ami futótűzként söpört végig az ellenzéken a választást követően.
Tetszik vagy sem, a választók a Fidesz-KDNP-t választották már harmadjára az ország élére. Ebben az ellenzéknek is nagy szerepe volt.
A választást megelőző viták, botrányok és összetűzések a nyilvánosság előtt mind inkább aláásták az ellenzék tekintélyét a választók előtt. Ebben a Fidesznek nem is kellett részt vennie, az ellenzéki pártok az ilyen típusú tevékenységgel tulajdonképpen reklámot csináltak abból, hogy mennyire nem képesek egyetérteni és megegyezni kulcsfontosságú kérdésekben, mint az összefogás vagy a koordináció.
A választók számára is tisztán érthetővé vált az az üzenet, hogy ez az ellenzék jelenlegi formájában nem lenne képes hatékony kormányzásra.
A viták és egyet nem értések mögött azonban nagyon sok tényező húzódott meg, mint az elvi kérdések, hogy kivel szabad és kivel nem szabad összefogni, a jelöltek visszaléptetése esetén pedig ügyelni kellett a kampánytámogatásra is, mivel ahogyan csökken az egyéni jelöltek száma, úgy csökken az állami támogatás mértéke is.
Ezek mellett fontos, bár keveset emlegetett tényező a töredékszavazatok kérdése. Amennyiben egy párt visszalép egy másik javára egy választókerületben, úgy elesik attól a lehetőségtől, hogy töredékszavazatokat szerezzen, mely töredékszavazatok egy esetleges egyéni vereség után is felkerülnek a párt listájára. Ez pedig a Parlamentbe bejutó pártoknál akár egy-egy listás mandátum sorsát is befolyásolhatja.
Úgy vélem, hogy az ellenzék jelenlegi formájában létezésével segíti a NER működését.
Ameddig a legtöbb ellenzéki párt nem képes érdemi alternatívát kínálni az állampolgároknak, addig, mind azt a tudatot erősítik, hogy nem képesek sem megegyezni sem pedig összefogni egy közös cél érdekében.
Ezen a helyzeten nem segít a bűnbakkeresés, ami nagyon népszerűvé vált a választást követően. A pártok egymásra mutogatnak vagy a választási rendszert okolják a vereségért. Egy-egy pártot mint az LMP-t, a Momentumot, vagy a Kétfarkú Kutya Pártot hibáztatni lehet, de egyáltalán nem célravezető. Ezzel csupán elfednénk a valódi problémát, melynek gyökere nem a kisebb pártok önálló útkeresésében keresendő, hanem abban a tényben, hogy az ellenzéki pártok nem képesek megragadni a közvéleményt és érdemi mondandójuk kimerül abban, hogy az aktuálisan regnáló kormányt hibáztatják és lehetetlennek hangzó, a realitás talajától elrugaszkodott ígéreteket tesznek a választóknak.
Úgy vélem, hogy
az ellenzék megújulása szükséges ahhoz, hogy visszaszerezzék a választók bizalmát,
így megrengetve a NER-be vetett bizalmat.
Ez a megújulás történhet úgy, hogy a civil szervezetek termelik ki az új ellenzéket vagy helyi jelöltek saját választókerületükben érdemi, a helyi közösség számára hasznos tevékenységet végeznek, továbbá hatékony mobilizálásba kezdenek. Vagy új politikusokat hoznak be a pártok a köztudatba, akik fedhetetlenek és könnyedén piedesztálra emelhetőek, mint például az történt Márki-Zay Péter esetében is.
Kétharmados törvények és az Alaptörvény
Az utolsó sarokköve a NER-nek a kétharmados törvényekben keresendő. Íme néhány példa arra, hogy mely területek változtatásához szükséges a kétharmados felhatalmazás:
Több tisztségre való kinevezés,
Az Alaptörvény módosítása
A választási rendszer módosítása
Nemzetiségi jogokkal kapcsolatos törvények
Az Állami Számvevőszék működését érintő változtatások
Az Ügyészség működését érintő törvények
A bíróságok szervezetét és igazgatását érintő törvények
Helyi önkormányzatokról szóló törvények
Az Alkotmánybíróság működését szabályozó törvények
Ezen területek működését mind úgynevezett sarkalatos törvények szabályozzák.
Ezeken túl még számos olyan terület van, melyek megváltoztatásához kétharmados felhatalmazás szükséges.
A sarkalatos törvények céljukat tekintve a stabilitást segítik elő azzal, hogy a legfontosabb kérdésekben ne születhessenek felelőtlen, esetleg önkényes döntések.
Gondoljunk bele abba, hogyha az Alaptörvény megváltoztatása vagy a választási rendszer átalakítása sokkal egyszerűbbé válna, mi történne. A pártok ez esetben kis mértékű felhatalmazással önkényesen alakíthatnák a stratégiai jelentőségű területek működését. Vagy átírhatnák az Alaptörvényt, amikor csak szeretnék.
Az ezeket a területeket érintő módosítások így nagy legitimitáson alapszanak, melyet a nép biztosít a Parlament számára.
A NER működésének alapjai részben ezen sarkalatos törvényeken nyugszanak.
A Fidesz-KDNP kétharmados felhatalmazással volt képes letenni az alapokat, mint a választási rendszer megváltoztatása, az Alaptörvény módosítása, az Alkotmánybíróság működésének és jogköreinek megváltoztatása vagy a legfőbb ügyész személyének kiválasztása és kinevezése.
Itt felmerülhet ugyanaz a kérdés, mint amit korábban már fejtegettem az ellenzék szerepéről.
A sarkalatos törvények megváltoztatása legitim módon történik és jogi értelemben is teljes mértékben rendben van. Azonban a nép által felhatalmazást kapott ellenzék nem igazán tud beleszólni abba, hogy ezen törvények hogy és miként kerülnek változtatásra, elfogadásra.
A sarkalatos törvényeket egy esetlegesen megválasztott új kormány nem lenne képes megváltoztatni, amennyiben nem rendelkezik kellő felhatalmazással. Így a rendszer alapjai szilárdan be vannak betonozva.
Például a sokat támadott Polt Péter legfőbb ügyész mandátuma 2019-ben lejár, azonban új személyt a tisztségre csak kétharmados felhatalmazással lehet választani, és ameddig nem sikerül újat kinevezni legfőbb ügyésznek, addig a régi marad hivatalban. Vagy ilyen a választási rendszer kérdése is. A választókerületek átrajzolása, az inkább többségi rendszer arányosítása, szintén sarkalatos törvény.
Ezért is állítom azt, hogy maga a rendszer, azaz
a NER, mint külön entitás létezik, nem pedig a jelenleg is hatalmon lévő kormány, működésének létéhez van kötve.
Illetve ha mégis történne kormányváltás akkor a rendszer korrekciós folyamata beindul, és a Fidesz-KDNP ellenzékből is könnyedén képes lehet megfojtani az új kormányt és záros határidőn belül ismét kormányra kerülne.
Nem érdemes visszafogottan megnyilatkozni. Nem figyel rád akkor a kutya se. Bele a pofájukba, rálépni a torkára, hogy hörögjön a nyomorult, szenvedély, izgalom, az az igazi, rációból lehetőleg nulla, mert úgysem értik, és csak megunnának, ahogy magyarázgatsz tökbonyolult hülyeségeket.
Jó, jó, persze azt szeretnéd, hogy ne a hit győzzön, hanem az értelem, de ez csak egy wishful thinking, ahogy azt az ábrándozó leánykák szokták naplóírás közben. Az Igazi Életben nincs jelentősége. Ha férfi vagy, légy férfi, írta a költő, ne habozgass összevissza, mint egy hitvány, gyönge báb, imádd vagy utáld a dolgokat, legyen akár személy, tárgy vagy fogalom. Az imádatot (+120%) és az utálatot (-120 %) nem kell indokolni. Az van.
A költő a nőkről nem írt ilyet. Ez az ő esetében lényegtelen, akkoriban a nő a közfelfogás szerint a gyöngeség és a butaság keveréke volt, akiket nem kellett nagyon komolyan venni.
Ma már bezzeg más a helyzet, lásd. A nők is teljes jogú tagjai a társadalomnak, sőt sokszor nagyobb befolyással bírnak, mint a férfiak. Ez Magyarországon a hatalom gyakorlóinak körét tekintve nem igaz, a miniszterelnök által lapátra tett nőszemélyek csak reprezentálási célokat szolgáltak, viszont az ellenoldal tele van határozott nőkkel, akik láthatóan egymás konkurenciái, adnak is a másiknak rendesen (lásd Pottyondy >> Dobrev, Vadai). Hogy kinek van nagyobb befolyása? Hát, a fene tudja. Ha mégis muszáj mondani valamit:
a youtuber asszonynál az a mérce, hívó szavára hányan mennek ki tüntetés, az árnyékminiszterelnök-asszonynál meg az, hányan szavaznak rá a választáson.
A tüntetés, melyet az influenszerek hoztak össze, egészen jól sikerült. Régen láttunk ezen az oldalon hasonló tömeget. Előre figyelmeztettek mindenkit, a pártzászlókra semmi szükség, mivel ők egy kalap alá veszik az összes csúnya, rossz, hatalom- és pénzéhes politikust a pártjaikkal együtt, dollárbaloldal, közpénzjobboldal ugyanaz nekik, ezzel azt jelezve, hogy amíg az új, tiszta tekintetű, minden szempontból hibátlan és kizárólag ifjú akadémikusokból álló politikusnemzedék fel nem nő, tőlük nyugodtan maradhat Orbán. Akár 2036-ig is (akkor lesz a budapesti olimpia megnyitása a világ összes tévétársasága kameráinak kereszttüzében). Vagy még tovább. Ők remekül elvannak addig is. Ezek után nehéz nem körberöhögni azokat, akik szerint Orbán leváltásának akadálya Gyurcsány.
És akkor a főbűn. Az ellenzéki pártok a köztársasági elnök közvetlen választását erőltetik. Hogy ez miért csúnya dolog némelyek szerint, azt nem tudom, mindenesetre a témáról a következők mondhatók:
Az ilyesmi egy szokásos ellenzéki technika, amelynek révén azt közlik a néppel, hogy a FIDESZ által választott elnök egyrészt báb, másrészt csődöt mondott, azaz itt a változtatás szükségességének az indoklása a lényeg, nem maga a változtatás. Az indoklás mutatja be a választóknak, hogy a politikai ellenfél nem ért hozzá, hibázott, és jobb lenne leváltani.
Mindenki tudja, hogy nem lesz belőle semmi, az ellenzéki pártok is. A FIDESZ majd hülye lenne a zsebre tett fékek és ellensúlyok közül akár egyet is semlegesként üzemelni hagyni. Ha minden az övék, akkor minden! Punktum. Ugyanakkor a téma felvetése, mint az az előző pontban látható, csökkentheti a FIDESZ jó működésébe vetett hitet.
Az a fideszes érv, hogy az ellenzéki pártok miért nem csinálták meg, mikor ők voltak hatalmon, emeletes hülyeség, ugyanis az (akkor még) Alkotmány megváltoztatásához kétharmados többség kell, és nekik nem volt annyi.
Ezek alapján elég nehéz megérteni azokat, akik emiatt az ellenzéki taktika miatt elszabadult hajóágyút játszanak. Úgy gondolná az ember, más lehet itt az ok.
Egyébként várom, hogy a youtuber asszony mikor alakítja meg azt a nyilván félelmetesre sikeredő, félelem és gáncsnélküli lovagokból és lovagnőkből álló, egyben egyenként is IQ bajnok ellenzéki pártot (akár Puzsérral, akár nélküle), amely Orbánt és Gyurcsányt elsöpörve négyötöddel nyeri a magyarországi választásokat, és így megmenti az országot az Orbán gödörtől (csillagászati kifejezés, végtelen mélységet jelent).
Felhívnám a youtuber asszony figyelmét, hogy már volt ilyen kísérlet, például az LMP, aztán a Botka féle, gyurcsánymentesített MSZP, még később a Momentum, hogy az apróbbakról ne is beszéljünk, így aztán azt javasolnám, valami nagyon ütőssel tessen előjönni, hogy legalább a Parlamentbe való bejutási határhoz szükséges 5 % meglegyen, mert jelenleg az LMP és az MSZP is billeg.
Szóval várom. Ha összejön, a youtuber asszony lesz csodálatom tárgya.
Nagyon csendesen szeretném megkérdezni: különbözik-e Pócs János elfogadhatatlan cigányozása, sorosozása a Jobbik vezetőinek rasszista, antiszemita megnyilvánulásaitól?
Ha nem különbözik miért nem hallok egyetlen „mongyonle” hangot sem a Jobbik felé az ellenzék padsoraiból? Megértem én, hogy a Fidesz leváltásához szükség van az ő szavazóikra is, de ennek tudomásul vétele és elfogadása után ne oktassuk ki és ne követeljük a Fidesztől, hogy zárja ki és mondassa le azt az utolsó gazembert, miközben mi is ugyanilyen utolsó gazemberekkel vátvetve harcolunk a Fidesz ellen. Hallgassunk és vegyük nagyon csendben tudomásul, hogy a mi sz@runk is ugyanolyan büdös!
Van egy olyan „velünk született probléma”, hogy minden üggyel szeretnénk szaladni az orvoshoz”. Ezt mondta Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke, amikor a közelmúltban nyilvánosságra került, a sürgősségi ellátáshoz kapcsolódó halálesetekről kérdezték. Majd, mintha maga is érezte volna, hogy ez így kevés, mintegy megerősítésként hozzátette: „Én például tegnap szögbe nyúltam, és evvel is elrohanhattam volna, de megpróbáltam magam megoldani” .
Sejthettük volna, hogy itt van a kutya elásva. Mi vagyunk a hibásak, a saját mohóságunk matt kerülünk bajba, vagy halunk meg. Túlságosan leegyszerűsítjük a világot, ha éhesek vagyunk, eszünk valamit, ha elromlik az autónk, szerelőhöz visszük, ha betegek vagyunk, orvoshoz megyünk.
Ez ment eddig, de mostantól ez is másként lesz, mert ez korszerűtlen és sehova nem vezető gondolkodás.
Mert hogy ezer más módja is van a gyógyulásnak. Ha – Németh Szilárd szép hasonlatánál maradva – szögbe nyúlunk, akkor nincs más teendő, minthogy kihúzzuk a szöget, megköpködjük a helyét, bekötjük, és már mehetünk is a dolgunkra. Fölösleges minden csip-csup üggyel az amúgy is túlterhelt egészségügyet háborgatni. Az egészségügy nem azért van, hogy a betegek bemenjenek a kórházba és ott rendes ellátást kapjanak, hanem azért, hogy a mindenkori kormányok elmondhassák, hogy milyen sokat költenek az egészségügyre.
Ha bizonytalanok vagyunk, hogyan kell egy vakbélgyulladást kezelni, biztosan van olyan ember a rokonságban, akinek volt már hasonló baja és hasznos tanáccsal tud szolgálni. De ha nincs ilyen ismerősünk, akkor is találunk megoldást. Ma már, hála az internetnek, a legtöbb betegséget otthon, házilagosan is gyógyíthatjuk. Beütjük a Gugliba, hogy mi a baj, a derekunk fáj, a fejünk hasogat, esetleg annyira szédülünk, hogy fel sem tudunk állni, és máris tucatnyi megoldást találunk arra, hogyan gyógyíthatjuk meg magunkat az amúgy világszínvonalon álló hazai egészségügy igénybevétele nélkül. Lám, Németh Szilárd is milyen szépen meggyógyult, nem is látszik a mozgásán, hogy egy nappal korábban szögbe nyúlt.
Ha valaki azt gondolja, hogy Németh Szilárd mostani megnyilvánulása előzmények nélkül való, az nagyot téved. Néhai Marosán György, akit pék múltja miatt Buci Gyurinak becéztek (csúfoltak?) a magyar dolgozók, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának ülésén így üzent az életszínvonaluk miatt elégedetlenkedő munkásoknak: Nem a zsemle kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy!
És ez, vegyük tudomásul, ma sincs másként. Nem a várólisták hosszúak, hanem a betegek vannak túl sokan. Tessék kevesebben lenni, és ha valami fáj, azt odahaza orvosolni! Meghalni sem muszáj kórházban, ma már erre is megvannak azok a technikák, amelyek segítségével kényelmesen, orvos közreműködése nélkül, odahaza is elhunyhatunk.
Mi van? … Elnézést, most szólnak, hogy ez nem lesz így jó, mert a Nagy Vezér (Kim Ir Szen), és a Szeretett Vezető (Kim Dzsong Il) mellett már ez a Bölcs Vezető titulus is foglalt. Valami észak-koreai elnökről fecsegnek, eredeti nevén állítólag Kim Dzsong Un, akinek ez a kötelező címzése, és aki eltéveszti, azt rakétával agyönlövik, de ez nyilván hülyeség, egyértelműen a brüsszeli genderlobbival összebútorozott gyurcsánydobrev újabb hazugsága, amire mi rá se rántunk ugyebár.
Bölcs Vezetőnk ugyanis egyedül nekünk van. Egyesegyedül nekünk. Hogy milyen bölcs, az már közmondásszerű, még józan parasztok sem tudnák csőbe húzni, nemhogy részeg értelmiségiek a sárazsadányi szőlőhegyen! Most is megmondta (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara – MKIK – gazdasági évnyitó), hogy az „adatokon, táblázatokon alapuló hókuszpókusz mellett szükség van a tudományos gazdaságpolitikai nézetek felett álló józan paraszti ész alapjain nyugvó tételekre.”
Átrágva magunkat a szövegen hamar rájövünk, hogy a Bölcs Vezér szerint az MTA fölül még hiányzik egy MAJÓPÉG (Magyar Józan Paraszti Ész Grémium), amely utóbbi az előbbi fölött gyakorolná a szükséges ellenőrzést. Elnöke L.S.L. antialkoholista gazdálkodó-gondolkodó, fizetése havi 5 m HUF, a szervezet 180 további címzetes józan parasztból (egyéni kijelölés szerint), és a kb. 630 fős kisegítő személyzetből állna. Székház a magyarosan romantikus stílusban átépített Hilton a Mátyás templom mellett, vádlón kinyújtott karú Mária szoborral, ahogy figyeli az Akadémiát. Elsőnek ez a testület nézné át az MTA-ból kikerülő irományokat, amelyeket aztán megfelelő kontroll után küldenének tovább a zúzdába, hogy a Bölcs Vezető józan paraszti ésszel megfogalmazott téziseit még véletlenül se zavarják. Ezzel teljesülne az a legfelsőbb kívánalom, hogy a legfőbb közgazdasági tételeknek nem az adatokon és táblázatokon alapuló hókuszpókusz (levitézlett szóval: „tudomány”) szerintieknek, hanem az ilyesféle hókuszpókusz felett álló, józan paraszti ész alapjain nyugvóknak kell lenniük.
A Bölcs Vezető természetesen nem titkolózik, hanem népével is ismerteti tételeit, melyek fölött természetesen magának kell személyesen őrködnie (sok a rosszakaró, legújabban már a lengyelek is áskálódnak).
Ezek:
„Mindig jobb, ha nekünk tartoznak, mint ha mi tartozunk másoknak. Sajnos ez a helyzet nem áll fenn, egyelőre az államadósság számai nem azt mutatják, hogy Magyarország élvezhetné ennek a bölcsességnek a gyümölcseit. Magas adósságrátát örököltünk, de nem szabad szem elől téveszteni azt a célt, hogy eljussunk oda, hogy mi adjunk kölcsön másoknak, és ne fordítva.”
„Mindig többet kell keresni, mint amennyit elköltünk. A költségvetési hiány egyelőre e tekintetben még nem állja ki az idő próbáját, egyelőre többet költünk, mint keresünk.”
„Jobb dolgozni, mint tengeni-lengeni. Ha nem dolgozunk, éhen halunk, ezért minden erőnkkel arra kell összpontosítani, hogy meggyőzzük arról az embereket, van értelme dolgozni – az ezzel kapcsolatos adatok azt mutatják, hogy ezt nem csináljuk rosszul.”
„Jobb, ha mi keresünk másokon, mint ha mások keresnek rajtunk.”
Ezekből kiindulva nyilván további főtételek várhatók, úgymint „Jobb egészségesen és gazdagon, mint szegényen és betegen”, „Jobb egy lúdnyak két tyúknyaknál”, valamint a szárnyasoknál maradva „Vak tyúk vízzel főz”, de ne szaladjunk ennyire előre, a főtételek józan paraszti ész alapján való kidolgozása különben sem a mi tisztünk, akik eléggé el nem ítélhető módon leragadtunk a hókuszpókusz adatainál meg táblázatainál. Mi ugyan ezt a tudományizét nem hókuszpókusznak mondjuk, de aki dilettáns a témát illetően, könnyen láthatja így – kivéve a gyevi bírót, aki per definitionem mindig jól látja, és ha ő hókuszpókusznak látja, akkor az az! Akármi lenne is. Punktum.
Ha a Bölcs Vezető által mondottakat tételesen vizsgáljuk, a következő eredményre jutunk:
A „Mindig jobb, ha nekünk tartoznak, mint ha mi tartozunk másoknak.” főtétel tökéletesen így igaz, mégpedig nem csak józan ésszel, hanem hókuszpókuszilag is. Az sem tagadható, hogy a számok tényleg azt mutatják, az ország ezen bölcsesség gyümölcseit egyelőre sajnos nem tudja élvezni, ugyanis a GDP arányos államadósság jelenleg 73,5 %. Az adósságunk abszolút értéke 2010. óta nőtt, de a GDP valamivel jobban, ezért csökkent a GDP arányos adósság a 2010-es 80 %-ról mostanáig 73,5 %-ra, ám ez sajnos nem valami nagy eredmény. Valóban igaz, hogy „magas adósságrátát örököltünk”, de ha csak ilyen ütemben csökken, akkor az adósság teljes elfogyásához 11,3 db, az elmúlthoz hasonló tizenhárom éves ciklus kell, vagyis kb. 147 év, annyi ideje meg nincsen senkinek. Ha a Bölcs Vezető nem gyorsítja fel lényegesen az adósságcsökkentést, vagy nem adja át a hatalmat egy jobb kormánynak (az is egy esély), akkor a „Nem mi tartozunk, hanem nekünk tartoznak” célállapotot unokáink sem fogják látni.
A „Mindig többet kell keresni, mint amennyit elköltünk” nagyigazsága is nyilvánvaló. Nálunk a fenti főtételnek megfelelő parancs jelenleg nem érvényesül, ugyanis 2023-ben a költségvetési hiány 6,5 % volt, így aztán a múlt évben az adósságunk nem csökkent, hanem nőtt. Hogy mikor „állja ki majd a hiány az idő próbáját”, az egyelőre nagy talán Ember küzdj, és bízva bízzál, írta Madách reményvesztetten, ennél jobbat nem tudunk mi sem, a Bölcs Vezető meg nem árulta el. Teljes a homály minden vonalon.
„Jobb dolgozni, mint tengeni-lengeni. Ha nem dolgozunk, éhen halunk.” Hát, ez egy kicsit bizonytalanul hangzik. Néhányak szerint ugyanis jobb tengeni-lengeni, pláne, hogy elég sokan nem dolgoznak, mégsem halnak éhen, mert a többiek eltartják őket. Az adatok valóban azt mutatják, hogy ma többen dolgoznak, mint 2010-ben, de itt a Bölcs Vezető csúsztat kicsit, mert nem meggyőzik az embereket, hogy dolgozzanak, hanem kényszerítik, mégpedig a segélyek és támogatások minimalizálásával intézve el azt, hogy a nem gazdagok tényleg haljanak éhen, ha nem dolgoznak. A gazdagokkal megengedőbb a kormány, jóval több támogatást is kapnak, nehogy elszegényedjenek már.
Jelenleg Magyarországon 32,1%-kal több ember dolgozik, mint 2010-ben. Az érdekessége a dolognak az, hogy ebből a hókuszpókuszos adatból látható, milyen üzemek és gyárak költöztek ide, ugyanis a 13 év alatt elért 37,7%-os GDP növekedés (átlagosan 2,5% per év. Aszta!) nagy része ezek szerint nem a termelékenység javulásából, neadjisten innovációból eredeztethető, hanem az egyharmaddal több dolgos kéz az ok. Vagyis Magyarország valóban egyre inkább az összeszerelő üzemek hazája. Ha valaki látta Chaplin „Modern idők” című filmjét, pontosan tudja, miről lenne szó.
„Jobb, ha mi keresünk másokon, mint ha mások keresnek rajtunk.” Abszolút tagadhatatlan, ebben a főtételben még a tudománnyal sincs vita. A Bölcs Vezető sajnos csak a harcot, a versenyt, a vetélkedést ismeri (annak is csak azt a fajtáját, amelyben ő győz), az úgynevezett win-win megállapodás, együttműködés, szövetség, összefogás neki teljesen idegen, ugyanis ha kompromisszumot kell kötnie a siker érdekében, akár a legkisebbet is, az szerinte a szuverenitásának a megsértése, ezért ilyesmiről szó sem lehet! Az ő világa a „Vagy te jársz rosszul vagy én járok rosszul, harmadik út nincs” világ, és mivel Bölcs Vezetőnk általában egyedül marad, azt hinné az ember, ő jár rosszul, de egy nagy fenét! Mindig mi járunk rosszul. Ő legfeljebb majd visszavonul Hatvanpusztára, ha a „Gyurcsány a hibás” fegyver már nem működik, de arról a magyar értelmiség mindig gondoskodni fog, hogy ha se haszna, se értelme nincs is, attól még működjön. Így aztán a Bölcs Vezér élete végéig maradhat a Kolostorban, hacsak egyszer át nem költözik a Palotába. Elvégre a Kormányzó is ott regnált, nem?
A beszéd többi része érdektelen, legfeljebb az említhető, hogy a Bölcs Vezér szerint ők nagyon jól csinálták a dolgokat, hiszen „a korábbi válságos időszakokkal ellentétben” a 2020 és 2024 közötti időszak „nem zúzta össze a magyar gazdaságot”, ezért aztán nagyobb probléma nélkül vészelte át a mostani pénzügyi válságot. Ez a csoda két történésnek köszönhető:
Az egyik, hogy a Bölcs Vezető hagyta, a lakosság és a vállalkozások is keressenek 2010 és 2020 között. Ez egy olyan kellően tőkeerős állapotba hozta mind az embereket, mind a cégeket, amelynek köszönhetően komolyabb megrázkódtatás nélkül képesek voltunk túlélni egy globális gazdasági visszaesést.
A másik, hogy a Nyugatot utánzó gazdaságpolitika helyett teljes világgazdasági kapcsolatrendszerben kezdett el a Bölcs Vezető gondolkodni. Így aztán, miközben a Nyugat megbotlott, a keleti láb továbbra is stabil maradt.
Az ember önkéntelenül is tapsolni kezd, amíg eszébe nem jut, hogy a „kellően tőkeerős” magyarok költik a legkevesebbet az Unión belül, hogy jelenleg Bulgáriával versenyzünk az utolsó előtti helyért, valamint hogy összezúzott gazdaságokból igencsak kevés van az Unióban. Mondhatni, nulla. Ráadásul a miénknél jóval alacsonyabb infláció mellett nincsenek összezúzva.
Te jó Isten! Mi lett volna, ha a Nyugat még csak meg sem botlik! Most sem vagyunk hozzájuk közel, de milyen mélyen tartanánk akkor az ő szintjükhöz képest?
Pár napja az osztrák kormánykoalíció kisebbik, szélsőjobboldali pártja muzulmánellenes, rasszista, vagyis teljesen habonyista propagandával rúgott bele a szomszéd országban dolgozó magyar migráns munkásokba. Erről jutott eszembe a brit tudósok egyik tanulmánya, amely szerint a migráns munkások rengeteg megtakarítást jelentenek az államkasszának.
Heinz-Christian Strache osztrák alkancellár pártja plakátokon dicsekszik azzal, hogy csökkentették a külföldi munkavállalók családi pótlékát. A plakáton egy színes bőrű muszlim nő látható, ráadásul a szemét is kitakarták, mintha bűnöző lenne. Miközben az érintett családok 90 százaléka a szomszédos európai országokból származik, a legtöbben közülük Ausztriában dolgozó magyarok, ők 39 ezren vannak.
Az Ausztriában munkát vállalók valójában befizetői az osztrák államkasszának, mert az ő járulékaik és adóik által is finanszírozott állam szolgáltatásait csak korlátozottan veszik igénybe. A családi pótlék pedig éppen egy olyan szociális juttatás, amelyet a befizetett járulékokból szolgáltat az állam.
Korábban oxfordi gazdasági kutatók számították ki, hogy a Nagy-Britanniában dolgozó külföldi – szép magyar szóval migráns – munkások évente 2700 angol font megtakarítást jelentenek a brit államnak, ez az életük alatt átlagosan 78 ezer fontot (nagyjából 28 millió forintot!) jelent. Miközben a brit dolgozókon nincs semmi megtakarítás. A magyarázat egyszerű: a migráns munkások által igénybe vett juttatásokat bőven fedezik az általuk befizetett adók és járulékok, viszont rengeteg olyan állami szolgáltatást nem vesznek igénybe, amit a „bennszülöttek” igen: sem ők, sem a gyermekeik nagy része nem ott járt iskolába, sokszor nem ott mennek orvoshoz vagy kórházba, nyugdíjas éveikre többnyire visszaköltöznek eredeti otthonukba.
Ráadásul a migráns munkások nem veszik el a brit melósok munkáját, hanem zömmel olyan állásokat töltenek be, amikre a munkáltatók nem is találnának másokat. Az Independent által ismertetett felmérés szerint ezzel még az egyébként a migráció ellen hangolt brit szavazók is tisztában vannak.
Na de mi a helyzet nálunk?
A mi jó kis kormányunk azzal dicsekszik, hogy ő aztán egyetlen migránst sem enged be (kivéve persze Orbán haverjainak rengeteg pénzt fizető, ellenőrizetlen sok ezer letelepedési kötvényest, de ennek a részleteibe most nem megyek bele). Miközben lehet, hogy néhány száz vagy akár néhány ezer megválogatott, ellenőrzött menekült befogadásával az angolok módjára mi is jól jártunk volna.
Azt is érdemes felidézni, hogy a szíriai menekültek átlagosan iskolázottabbak voltak, mint az átlag magyar – Szíria ugyanis viszonylag fejlett ország volt a polgárháború előtt, az Európába érkező szíriai menekültek többsége pedig a középosztályból került ki, hiszen ők tudták megfizetni az utat. Sok volt közöttük például az orvos. Talán jól jött volna néhány orvos befogadása…
Ha nem tud egy állam integrálni pár száz vagy legfeljebb pár ezer bevándorlót, az nem a bevándorlók hibája, hanem főleg az államé. És attól sem kell kellene tartani, hogy ennyi ember miatt kialakulnak no go zónák, mint pártunk és kormányunk szerint Bécsben, Londonban vagy Svédországban. A „migráncsmentes” Magyarországon azonban rosszabb a helyzet, az EU statisztikai hivatalának adatai szerint a 100 ezer főre jutó szándékos emberölések terén az egyik legrosszabb mutatóval rendelkezünk Európában.
Mielőtt a fizetett fideszes kommentelők megállapítanák, hogy migráncssimogató vagyok, szögezzük le, hogy ezzel valójában csak költségvetéssimogató vagyok.
„És ő (Jézus) az (Utolsó) Óra Jele lesz: ezért ne legyen kétségetek abban és kövessetek Engem: Ez az Egyenes Ösvény.” (Korán, 43. Szúra, Zukruf 43:61)
Igen, nem tévedés, a Koránt idéztem. A Korán azt, írja, hogy Jézus lesz a megváltó. Szándékosan nem azt írtam, hogy a muszlimok szerint Jézus lesz a megváltó, mert a muszlimok zöme nem ismeri a Koránt. Ők félművelt sejkjeiket ismerik, akik nem a Koránról beszélnek velük, hanem a politikai Korán értelmezésekről, ami teljesen más műfaj és nem autentikus. Hál istennek a muszlimok zöme egy évezreden keresztül békében élt más felekezetű embertársaival. A ma azonban más. Hatalmas erők próbálják a szart keverni közöttünk. Csak a mi ostobaságunkon múlik, hogy belemegyünk a játékba, vagy sem.
Vannak, ugyan Jézus értelmezését övező viták közöttünk, de nem mindegy? Érdemes volt ezekért a vitákért emberéleteket áldozni pro és kontra?
Elnézem a hangyákat, mennyire értelmesebb lények, mint mi emberek! Milyen tökéletes struktúrákat építenek, milyen fantasztikus ökoszisztémát hoznak létre gombák, ásványi anyagok és építményeik között. Még sosem láttam két hangyát világnézeti problémák miatt öldökölni! Csak az ember ilyen barom. Azt hiszi, hogy tudata más lények fölé emeli, holott a tudat nem más, mint saját gyengeségünk kivetülése, ami által nem fel, hanem sokszor lesüllyedünk és olyat teszünk, amit állat nem tesz.
Ha ma Jézus születését ünnepeljük (bár nem e napon született, csupán az egyház állította be e napra a sötétségből világosságba váltás miatt), akkor a lényegre figyeljünk és az nem más, mint a szeretet. Feledjük atyáink berögözött szokásait, szóhasználatát, értelmezését (erre figyelmeztet a Korán is!), törjük át a gyűlölet, ellenségeskedés és übermensch elitkedés falát. Merjük átugrani a szakadékot és hidat építeni! Egy az Isten! Bizonyítsuk, hogy többek vagyunk a hangyáknál. Ne ösztönre alapozzunk, ne zombik legyünk, hanem tudatosan szeressük egymást, emberként. Áldott Ünnepeket.
Nyolc éve már nélkülem tartják a DK elnökségi üléseit, így nem tudhatom, miért döntöttek úgy, hogy Ráczné Földi Juditot jelölik a listáról a Kordás László váratlan halálával megürült képviselői helyre.
Nem ismerem őt közelről, hiszen akkor került be a párt vezetésébe, amikor én már távoztam onnan. Azt azért tudom róla, hogy elkötelezett híve a demokráciának, és harcos alkat, helye van a magyar politikában. Hozzáteszem azt is: amennyire ismerem,
nincs kétségem afelől, hogy tiszta ember, tisztességes ember.
Csakhogy egyszer, sok-sok évvel ezelőtt Kósáné Kovács Magda, akkor még az MSZP vezető politikusa, aki 2011-ben ott volt a DK megalapításakor, azt mondta:
„Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.”
Jucinak – mert így szólítjuk őt a DK-ban – egyszer ez nem sikerült. A 2018-as választáson Juci még, ha nem is nyert a választókerületében, tisztes eredményt ért el a Fidesz jelöltjével szemben, megkapta a baloldali választók szavazatait. Jó eséllyel indult el 2021-ben az előválasztáson, de amikor előkerült ez az offshore-ügy, csúnyán alulmaradt az MSZP-s Márton Rolanddal szemben.
A baloldali választók többsége megvonta tőle akkor a bizalmát. Nyilván azért, mert nem tudott tisztességesnek látszani.
Ha a DK elnöksége mellette döntött, érthető módon kiáll mellette. Amikor a Momentum és Hadházy Ákos azt mondja, hogy ne Juci legyen a sajnálatosan megüresedett helyre képviselő, azt mondják, amit a baloldali választók többsége is mondott, amikor nem rá szavazott az előválasztáson. A konfliktust – mely a Fidesszel szemben állók összessége szempontjából káros – csak Juci oldhatja fel, ha megköszöni a DK elnökségének bizalmát, de visszalép a jelöléstől. Hosszabb távon tekintélyt szerezne ezzel önmagának, s megmentené a DK-t is attól, hogy ráragadjon egy olyan bélyeg, amelyre nem szolgált rá.
Néhány napja dicsértem Ursula von der Leyent, mint elkötelezett európai demokratát, az Unió hívét, aki a német politikában határozottan fellépett a szélsőjobboldal ellen. Óvatosan hozzátettem: „Egy dolog, hogy milyen politikai nézeteket vallott a CDU alelnökeként, a Merkel-kormány minisztereként, és egy másik dolog, hogy mit fog képviselni, mit képviselhet majd bizottsági elnökként.”
Ezt az aggályt erősíti meg az, ami – legalábbis a média beszámolói szerint – von der Leyennek a frakciókban való meghallgatásain történt. Ezekből az derül ki, hogy az elnökjelölt kerülte a határozott állásfoglalást azt illetően, hogy miként lépne fel a jogállamot megtámadó kormányokkal (a lengyelekkel és magyarokkal) szemben. A liberálisoknál azt mondta, hogy határozottabb lesz, a lengyel Jog és Igazságosságot magába foglaló konzervatív–reformer pártcsaládnál viszont azt, hogy megértőbb lesz.
Emlékezetes, hogy Manfred Webernek a Néppárt jelöltjeként annak idején azzal kellett szembenéznie, hogy ahhoz, hogy megkapja majd a szocialisták, a zöldek és a liberálisok támogatását, el kell határolódnia Orbántól. Meg is tette: kijelentette, hogy nem tart igényt a Fidesz támogatására. Odáig ment el, hogy azt mondta:
ha csak a Fidesz szavazataival választanák meg, nem is akar bizottsági elnök lenni.
Azután még sem lehetett bizottsági elnök, mivel sem a francia elnök, sem a spanyol miniszterelnök, sem a visegrádi államok miniszterelnökei nem támogatták.
Ursula von der Leyent viszont mindezek támogatják. A csúcsjelölt-elv félretételével kötöttek ki mellette a kormány- illetve államfők. Huszonheten a huszonnyolcból, egyedül Angela Merkelnek kellett tartózkodnia, mivel ő ugyan támogatja a jelöltet, a koalíciós partner német szociáldemokraták viszont nem, és ilyenkor a kancellárnak tartózkodnia kell.
Most azonban az Európai Parlamentben válhat kérdésessé von der Leyen elfogadottsága. Nem a személyével van baja a baloldali és liberális EP-képvielőknek, hanem a jelöléséhez vezető eljárással, de most már a válaszaival is. A zöld és a szélsőbaloldali frakció már nemet mondott a jelölésére, a szocialistáknál és liberálisoknál nincs ilyen egyértelmű elutasítás, de például a magyar frakciótagokról (DK, MSZP illetve Momentum) úgy tudjuk, hogy nem fogják megszavazni. Vajon megengedheti-e magának Ursula van der Leyen, hogy a Fidesz szavazataira legyen szükség a megválasztásához?
„…ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret”
, szoktuk idézni József Attilától, s Ursula von der Leyen most mégis azzal próbálkozik, hogy megkapja a zöldek, szociáldemokraták, liberálisok támogatását, s közben megtartsa a néppártiakét, a visegrádiakét is. (Igaz, a szélsőjobboldaliakkal nem is próbálkozott.) Ha a zöldek és a szélsőbaloldaliak után a szociáldemokraták is testületileg kijelentenék, hogy nem fogják őt a jövő keddi szavazásnál támogatni, akkor alighanem vissza kellene lépnie. Meglátjuk, mi lesz.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
