Vélemény

Kifelé I.

Gulyás Gergely miniszter ma a kormány szokásos sajtótájékoztatóján bejelentette: Magyarország a továbbiakban nem vesz részt az Európai Unió közös vakcinabeszerzésében. Egyedül az EU tagállamai közül. Mint ahogy az EU tagállamai közül mindeddig egyedül alkalmaz olyan vakcinákat, amelyeket nem hagyott jóvá az Európai Gyógyszerügynökség.

Gulyás miniszter a döntést azzal indokolta, hogy azt követően, hogy mindenki megkapta az oltást, aki azt hajlandó felvenni, még mindig lesz raktáron készlet a most már jelentős mennyiségben érkező vakcinákból, további BioNtech/Pfizer vakcinára nem lesz szükség, és az EU közös beszerzés arra korlátozódik. Annyiban biztosan igaza van, hogy a Szputnyik V és SinoPharm vakcina behozatalával és a BioNtech/Pfizer, Moderna, AstraZeneca és Janssen vakcinák további szállításával az év hátralevő részében jelentős fölösleg jön létre, amelyet raktározni fognak. Jövőre viszont a kormány tervei szerint belépő debreceni gyárban már gyártják az új magyar vakcinát, azzal a hagyományos technológiával, amellyel a kínai SinoPharm is készül.

Mit jelent ez a bejelentés?

Azt jelenti, hogy az Unió által szállított vakcinamennyiség is elegendő az ország átoltására, csupán másfél-két hónappal később, mint amit az orosz és kínai vakcinák beszerzésével együtt el lehet érni.

Ez a másfél-két hónap különbség nem jelentene több megbetegedést és elhalálozást, ha Magyarországon is olyan széles körben alkalmaznák a tesztelést, kontaktuskövetést és karantént, mint mondjuk Ausztriában és Németországban, ahol jóval alacsonyabb a lakosság számához viszonyított halálozás.

Vajon helyettesíthető-e a BioNtech/Pfizer vakcina a majdani magyar vakcinával?

Ahogy a kínaival, gondolom, melyről Gulyás Gergely azt mondja, hogy jobb, mint a BioNtechNPfizer, a SzputnyikV  pedig még jobb. De mi lesz az idősekkel és a gyerekekkel? A kínai vakcinát időseken Kínában nem vizsgálták, a WHO először nem is javasolta ezt. A 18 éven aluliak számára egyelőre csak a BioNtech/Pfizer vakcinát hagyták jóvá Európában is és Amerikában is, őket Magyarországon is azzal oltják. Mi lesz velük jövőre?

Szijjártó engedélyezi majd a gyerekek oltását a Turul-V. vakcinával?

Sem Kína elnyomó intézkedéseinek elítélésekor, sem az Izrael és a Hamasz közötti konfliktussal kapcsolatos felhívás esetében nem vett részt az Orbán-kormány az Európai Unió közös diplomáciai fellépésében. Ez „csak” diplomácia, a vakcinabeszerzés és azzal összefüggésben az oltottsági igazolványok ügye azonban sokkal több: az Unió kiemelkedően fontos közös akcióinak elutasítása. Orbán a MAGA „szabadságharcával” kitartóan viszi az országot kifelé.

A kutyámat sem!

Csak szólok  Müller Cecília országos tisztifőorvos asszonynak, hogy kutyám egészségét nemigen bíznám rá még ilyen vírusterhes  időkben sem. Igaz, alig van olyan kormánytag akire ugyanezt ne mondhatnám el élükön a katonásdit játszó miniszterelnökkel.

Már mindenki elfelejtette Cecília asszonynak, hogy februárban nyugodt szívvel jelentette ki a vírus nem tud hazánkban kárt tenni. Azóta Szent Johannaként a küzd a hazánkban kárt tenni nem tudó járvány ellen. Naponta sok-százezren hallgatjuk az Operatív Törzs egyenruhásai között megbújó asszonyság sületlenségeit. Nem sorolom fel mindet, megtették azt már sokan. Sírni kellene rajta, de Kárpátokba szorult népünk inkább csak röhögni tud szerencsétlenségén ahogy megpróbál néhány értelmes mondatot kisajtolni magából. Nemigen sikerül.

Egyet mégis szeretnék megemlíteni. Azt amelyiket napok múltán sem sikerült megemésztenem. „Nincs az a teszt, ami a járvány terjedését meggátolja” – mondta Müller Cecília. Nincs? Tényleg nincs?

Azt még félkegyelműségem is tudja, hogy a sorozatos tesztelés közvetlenül valóban nem gyógyít meg senkit, de rengeteg ember további fertőződését megakadályozhatja, mert a fertőzöttekben hetekig tünet nélkül lappangó vírus akaratlanul is számtalan emberre átterjed. Ha csak egy kicsit is jobb lettem volna matematikából ki tudnám számolni, hogyan hatványozódik ezáltal a fertőzöttek száma! Ja, hogy ez Önnek ez nem számít? Az sem számít ugye, hogy a vírusfertőzésen akár tudtukon kívül is átestek tesztelése lehetővé tenné az igazán munkaképes populáció bevetését a gazdaságban vagy a járvány elleni védekezésben, arról már nem is beszélve, hogy

a tőlük levett vérplazmával a súlyos betegek gyógyítását is elő lehetne segíteni.

(Ha ez nem lenne elegendő indok az anyagi érdekeltség iránt fogékony kormány számára, „az ötös számú vágóhíd”, akarom mondani az ötös számú párttagkönyv tulajdonosának közeli hozzátartozója  állítólag érdekelt a közszájon forgó vérplazma bizniszben…) Ez nagyobb üzletnek ígérkezik ilyen járványterhes időkben mint kedvenc futsal bajnokunk  biznisze, aki

képes volt az USA-ban ragadt honfitársainkat fejenként nyolcszáz dollárért, háromszori leszállás mellett hazamenekíteni, amikor 450 dollárért Bécsig hozathatta volna őket a Delta légitársaság menetrendszerű és üresen tátongó járatain.

Ő mégis nyert ezen a ráfizetésen, ha mást nem is politikai hasznot feltétlenül.

Figyelmébe ajánlanám az Operatív Törzs elmebajnokainak, hogy ez most nem a Nagyfőnök 2022-es újraválasztása érdekében tett kommunikációs hadjárat, hanem kivételesen egy valós ellenséggel vívott harc, amelyet csak a fertőzöttek és az elhunytak számában megmutatkozó ellenséggel szemben kell megvívni.

Vegyék észre, hogy a még január végén és februárban is a migránsok elleni szellemharcot vívó kormányfő egyszer csak rájött, hogy visszaszállhat fejére a 2006-ban kisded politikai érdekek miatt megtorpedózott, de valójában életképes és strukturálisan is megújulást ígérő egészségügyi reform kivégezése. Rájött, hogy a kommunikáció ez egyszer nem segít a láthatatlan, de valóságos ellenséggel vívott harcban csakhogy a másfél évtizednyi késlekedést nem lehet néhány hét, de néhány hónap alatt sem bepótolni.

Azóta másról sem szólnak a dicső bejelentések, mint hogy ennyi meg annyi maszkot, lélegeztetőgépet, hoznak Kínából a bérelt repülőgépek. Az már más kérdés, hogy a katonásdit játszó  vezérlőtábornok plecsnikkel teleaggatott tisztekre bízta szakértők helyett az irányítást, így fordulhatott elő, hogy a pillanatnyi elmezavarukból és szakmai hivatástudatukból itthon maradt egészségügyi dolgozók különös veszélynek tették ki magukat még akkor is, amikor a leszálló repülőgépeket majdnem katonai tiszteletadás mellett kormánymédiás kameratenger fogadta a reptéren. Csakhogy az egészségügyisek számtalan helyen napokkal később sem láttak semmit azokból a védőfelszerelésekből. Meg is van az eredménye, közel kilencven egészségügyi dolgozó van karanténban. Egymásra mutogatás helyett mivel igazolható, hogy

egy idősotthonba a lezárt kapuk mellett is bejutott a vírus, és amikor több beteg egyértelmű tüneteket mutatott még napokig nem teszteltek le mindenkit!

Meg is van az eredménye: eddig öt halott és száznál több fertőzött. Mindezt aközben, hogy Cecilia asszony mosolygó arccal mondja a kamerákba, minden rendben és az előzetes tervek szerint megy! Gratulálok.

Az ellenzék meg csak áll „de” büszkén a vártán.

Vég nélkül gyártják követeléseiket, azzal sem törődve, hogy nap nap után beleszaladnak jól irányzott politikai pofonokba. Nem véletlen, hogy egyre inkább földbe döngölik őket. Joggal tiltakoznak a demokrácia felszámolása ellen, de a járvány paravánja mögé bújva senkit sem érdeklő tiltakozásaikat, követeléseiket küldözgetik a médiának, miközben a kormány úgy hagy rájuk a járvány leküzdésére lakossági feladatokat, hogy nemhogy pénzt nem ad a plusz költségekre, de még jelentős adóbevételt is elvon tőlük.

Széttárt kezekkel közlik nem tudnak mit tenni ellene semmit.

Csodálkoznak majd amikor a cselekvés elmaradásáért rájuk hull majd a népharag, amit csak felerősít a kormánysajtó.   Még ilyen militáns közegben is meg lehet és meg is kell  tagadni az utasításokat, ha tudván tudják végrehajtásukkal végzetes katasztrófákat idézhetnek, idéznek elő.  Persze ez esetben az ellentmondás felelősségét is vállalni kellene arra pedig ez az ellenzéki garnitúra úgy látszik nem képes. A világ még az őket sújtó járvány ellenére is hangosabban  tiltakozik az magyarországi rendeletek ellen, mint a hazai ellenzék. Azt is mondhatnám rájuk: puhapöcsűek.

A Fidesz ismét jól számolt: a puhapöcsök hangja még sajátjaik mindegyikéhez sem ér el, míg az ő kommunikációs diadalmenetüknek százalékban is mérhető hozadéka van.

Az se befolyásol semmit, hogy Matolcsy látnoki képességekkel megáldott kincstárkezelő szerint az idén 3%-os gazdasági növekedés várható, addig természetesen csakis határon kívüli (Bloomberg) használatra Varga úr bevallja, az idén recesszióra számít a kormány.

A Vezérlőtábornok is teszi a dolgát: teljes harci védőöltözetben valamelyik kórház intenzív osztályára látogat melyről minden híradó számára színes, szagos anyag készül.  Vízen ugyan nem jár, de lesz olyan orgánum, mely terjeszteni fogja, hogy a meglátogatottak hány százalékkal nagyobb arányban gyógyultak meg, mint akiknek nem jutott ebből a kiváltságból.

Végezetül nyugodjon le mindenki a kormány tervez, a vírus végez. És majd lesz valami.

De a kutyámat nem bíznám egyikükre sem!

Minden megy tovább…

A vásárhelyi ellenzéki győzelem kábulatában sokan azt gondolták, megroggyant a Fidesz bombabiztosnak hitt építménye. Felcsillant a kormányváltás reménye. Akkor senki nem gondolt arra, mivel járhat az ellenzék győzelme? Végeláthatatlan utcai elégedetlenséggel, utcai gyújtogatásokkal, a gazdaság összeomlásával? De nem, minden megy a maga útján, ahogyan eddig is.

Jött a hidegzuhany. A csalódás. A fizikai és lelki összeomlás. Pártvezetők mondtak le, vagy kerültek a politika süllyesztőjébe. És megjelentek az utcán a csalódott választók százezrei, akik nem borogattak kukákat. Nem vonultak a közmédia gyűlölt székháza elé, hogy kirángassák az irodáikból a nem odavaló szerkesztőket, csupán felemelték a hangjukat. Annyira csak, hogy a T. Ház falain belül is meghallják: a számszerű többség kívül rekedt a törvényhozáson.

 

De ezen kívül nem történik semmi. Ott folytatódik minden, ahol április 8-ika előtt abbamaradt.

A mameluk parlament megszavazta az új bizottságok tagjait, köztük azt a Szél Bernadettet is bevették újra a Nemzetbiztonsági Bizottságba, aki miatt fél évig Németh Szilárd blokkolta a testület munkáját. Minden képviselő – még a gerinces ex-rezsibiztos, és Orbán Viktor is – igent nyomott a megválasztására. Alighanem hálából, hiszen

a kétharmad megszerzését nagyban köszönhetik neki.

Aztán mindennél többet mondott a pártok „sajátos tiltakozása”. Ahányan voltak, a városnak annyi pontján tettek „maguk között” esküt, aztán bementek a terembe, és tiszteletteljesen elmormolták a kötelező esküt ott is. Nem volt „kedvük” Hadházy-módra távol maradni az alakuló üléstől, és aztán egy másik időpontban, együtt, esküt tenni. Nagyot szólt volna.

Aztán az LMP alapító politikusa látványosan bejelentette, hogy kilép a pártból, mert a frakció befogadta az Együtt színeiben indult Szabó Szabolcsot.

Jó ürügynek tűnik, de nagyon hamisan cseng.

Hogy talán más szempontok miatt döntött Schiffer a „pártatlanság” mellett? Talán új, magasabb tisztségre pályázik ezzel? Pletyka.

Márki-Zay Péter, aki az elmúlt hetekben látványosan szerepet vállalt a „nagypolitikában”, már panaszkodik. Fontos szakemberek sora adta be a felmondását, ellenőrzést kapott, olyan számlákat kellene előkerítenie, amelyek helyét csak a kilépők ismerhették. Lázár János hazament, aligha csak azért, hogy a frissen elkészült vadászkastély(á)ban a fácánokat ritkítsa. A volt alpolgármester a polgármester főnöke lett,

minden jel arra mutat, megkezdődött a buktatási akció.

Valami hasonlóról érkeznek hírek a szocialisták háza tájáról is. Amint mi is megírtuk, „jól értesült” körökben már arról beszélnek, hogy fenik a zuglói polgármester és alpolgármestere hátába szánt kést is. Amikor kiderült, hogy Karácsony Gergely visszatér a kerületbe és nem ül be a frakcióba, azt kezdték rebesgetni, hogy az MSZP és a Fidesz frakció közösen puccsot készít elő ellenük. A hírt persze azonnal pletykának minősítette Tóth Csaba, a kerületi pártelnök.

A puccspolitika amúgy nem idegen a szocialistáktól.

Nagy mestere volt Gyurcsány Ferenc, megtanulhatta a saját bőrén már miniszterelnökként Medgyessy Péter, jelöltként Botka László, és már választás estjén a még „ki sem hűlt” pártelnök, Molnár Gyula. És ezek csak a leglátványosabbak a közelmúltból, de nem tudjuk, mi lesz az MSZP következő, tisztújító küldöttgyűlésén.

Alighanem azoknak a politikai elemzőknek és civileknek van igazuk, akik azt mondják, nem mehetnek úgy tovább a dolgok, ahogyan az elmúlt nyolc évben mentek. Ha nem teszik félre hamis önérzetüket az ellenzéki pártok, ha nem értik meg, hogy át kell gondolniuk önmaguk eddigi gyakorlatát is, akkor nyugodtam

felajánlhatjuk Orbán Viktornak az „ország örökös miniszterelnöke”,

vagy ha éppen arra fáj majd a foga, „Magyarország örökös elnöke” állását.

Örülök M. Lőrinc gyarapodásának

Őszintén mondom. Az elmúlt napokban próbáltam összeszedni, mi minden köthető nemzeti gázszerelő mesterünk áldásos tevékenységéhez. Nem mondom, hogy sikerült a végére járnom, de oda jutottam, ahová betette a lábát, ott kő kövön nem maradt. Nem rossz értelemben: a sok lerongyolódott létesítmény elkezdett talpra állni.

Ez tényleg jó dolog. Nincs annál siralmasabb látvány, mint amikor az ország értékei ebek harmincadjára jutva, omlanak-romlanak, mert nincs gazdájuk. Ez különösen azokra a létesítményekre igaz, amelyek egykor szebb napokat láttak, s most felveri a gaz a környéküket.

Itt van a legutóbbi példa, a balatonaligai egykori pártüdülő. Néhány évtizeddel ezelőtt alighanem a magyar tenger gyöngyszeme volt, na nemcsak azért mert az egykori állampárt „talpas” dolgozóinak „szakszervezeti üdülését” szolgálta, hanem azért is, mert olyan emberek gondjaira bízták, akik szívvel-lélekkel ápolták a környezetét. Megértem, hogy a rendszerváltás után sanda szemmel nézte az új hatalom ezt a páratlanul értékes üdülőcentrumot, ide-oda labdáztak a tulajdonjogával, mint a forró krumplival. Ugyanolyan páriának tekintették, mint minden mást, ami az előző rendszerhez kötődött. De azért nem kellett volna a sorsára hagyni. Állami tulajdonba kellett volna venni, szállodává alakítani, fejlesztve megóvni. Az sem lett volna ördögtől való, ha mondjuk a legfelső pártvezetés számára korábban fenntartott, a „köznéptől” kerítéssel elzárt területen lévő puritán Kádár-villából, még mielőtt rommá válik, múzeumot nyitnak, hiszen falai között az egykori „szocialista tábor” szinte valamennyi személyisége megfordult. Persze tudom, azokat az évtizedeket töröltük a történelmünkből.

M. Lőrinc kisgömböcként falta fel a Balaton part megannyi többi értékes ingatlanát is. A legjobb fekvésű parti kempingeket, a kisebb-nagyobb szállodákat, köztük az almádi – leánykori nevén Aurórát -, amely most BÁL Resort néven hirdeti magát. Ne gondoljon senki valami „mulatós” szállodára, a név rövidítés, a családfő gyermekeinek nevéből – Beatrix, Ágnes, és Lőrinc – jött össze. Annak is csak örülhetünk, hogy a milliárdos érdeklődése nem ragadt le pusztán a balatoni partvidéken, megvette az egerszalóki Saliris Hotelt is, amelyet a csőd és a bezárás fenyegetett, de most új virágzásnak indulhatott a páratlanul ritka természeti kincs, a „sódomb” tövében. Volna még mit ajánlani a vállalkozó figyelmébe. Ott van például a gödi, egykor szebb napokat látott Pólus Palace Thermal Golf Club Hotel, amely Pólus Péter  csődbe ment vállalkozása után megmaradt ingatlanvagyon megszerzésén marakodó bankok áldozata lett. Pedig aki járt már a 2000-es évek elején a teljes pompájában tündöklő szállodában, aki sétált a jól ápolt golf pálya mentén, annak méltán szorul el a szíve a most gaz verte parkoló láttán is.

Ha nem is a milliárdos gázszerelő, a másik NER milliárdos, Garancsi István tulajdonába került a Balaton másik értékes ingatlana, a korábban szintén MSZMP „érdekeltségű” tihanyi nemzetközi pártüdülő. Akiknek mostanában valamilyen címen sikerült belépniük a területre, rémes történeteket mesélnek arról, milyen felháborító állapotok uralkodnak odabenn. Az épületben már nem egyszer elfagytak a vízvezetékek, a szerelők olyan tessék-lássék módon javították ki a hibákat, amibe az építési vállalkozó tulajdonosnak illene belepirulnia. Úgy tűnik, egyelőre talonba tette ingatlanbirodalmának ezt a gyöngyszemét. Majd valamikor sort kerít a felújításra, vagy jó áron eladja. Mondjuk M. Lőrincnek.

Nem gondolom, hogy M. Lőrinc olyan szellemi kapacitású vállalkozó volna, mint a görög Onassis, aki hatalmas üzleti birodalmát képes volt áttekinteni. A mi nemzeti gázszerelőnk dicséretére legyen mondva, őszintén belátta, hogy fogalma sincs már mije van, kísérletet sem tesz arra, hogy megértse mekkora összeget takar a bankszámláján szereplő számok után az a temérdek nulla. Hogy az ő érdeme, vagy a közeli barátja segített neki összeverbuválni egy olyan szakértő csapatot, amely képes működtetni az ország mára legnagyobbra nőtt vállalatbirodalmát, végül is teljesen mindegy. A lényeg az, hogy a rendszer egyelőre működik, ami az M-birodalom tulajdonába kerül az virágzásnak indul.

Ezért mondom, őszintén örülök M. Lőrinc gyarapodásának.

Apró epizód az ATV-ben

Szóba került A nap híre című beszélgetős műsorban augusztus 3-án, hogy egy fideszes képviselő halála miatt formailag megszűnt a kétharmados többség.

A DK-s képviselő megjegyezte: „Ne legyen illúziónk, mert ezt gyakran hallom: legyen teljesen világos, a kétharmados szavazásokon a Mi Hazánk az elmúlt egy évben minden alkalommal, vagy majdnem minden alkalommal együtt szavazott a Fidesszel. Tehát

 megvan a Fidesznek a kétharmada: a másik fasiszta párt támogatja a parlamentben a Fideszt.”

Mire a műsorvezető közbeszól:
Mielőtt továbbmennénk, azt le kell szögeznem, hogy parlamenti pártot fasisztának minősíteni, az képviselő úr magánvéleménye.”
A beszélgetés egy másik részvevője csatlakozik: „Igen, ettől én is elhatárolódom.”
Nekem is le kell szögeznem valamit. A műsorvezető csacsiságot mondott. Persze, a képviselő úr magánvéleményt mondott, mint a műsor minden meghívottja. A kérdés nem ez, hanem az, hogy igaza van-e. Hogy fasiszta párt-e a Fidesz, annak semmi köze ahhoz, hogy bejutott a parlamentbe. Egykor az NSDAP is szabad választáson bejutott a német parlamentbe. Meg a Nyilaskeresztes Párt is bejutott választáson a magyar Országgyűlésbe.

Az, hogy fasiszta párt-e a Fidesz, az ideológiáján, a működési módján, sőt, kormánypárt lévén a hatalomgyakorlási módján mérhető le.

Az ideológiája kirekesztő nacionalizmus, a rasszizmus elemeivel dúsítva, működési módja a vezérelv, hatalomgyakorlásának mikéntjét a hatalom tartós monopolizálására, a demokratikus intézmények felszámolására irányuló törekvés jellemzi. Ezen az alapon nehezen lenne cáfolható Ungváry Rudolf jellemzése a Fideszről mint politikai erőről, illetve az Orbán-rendszerről, nevezetesen hogy azt „fasisztoid mutációként” írta le A láthatatlan valóság című alapművében.
És hasonlóképpen nehéz vitatni a DK-s képviselő megjegyzését is, ha nem is olyan szakszerűen fogalmazott, mint könyvében Ungváry. Kár, hogy ő maga nem vállalkozott rá, hogy érdemben vitassa a műsorvezető közbevetését.
Eszembe jut, hogy én annak idején szerencsére megtettem. A Szabadság téri emlékmű kapcsán 2014. április 18-án, az országgyűlési választások elvesztése után jegyeztem meg az Egyenes Beszédben, hogy Magyarországon két szélsőjobboldali párt van, a Fidesz és a Jobbik.
Amikor ezt Kálmán Olga nem fogadta el, érveket hoztam fel a Fidesz szélsőjobboldali mivolta mellett. Mert a nézőknek jár, hogy ezt a fontos kérdést, ha már felmerül, érdemben megvitassuk a tévéstúdióban.

Orbán és Netanjahu

A gyűlöletben egységes fundamentalisták – ezzel a címmel írt Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor politikai barátságáról egy izraeli filozófus a Tageszeitungban.

Hagai Dagan szerint Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor együttműködése nemcsak a közös érdekeken hanem a közös ideológián is nyugszik. A Biblia mindkettőjük számára hivatkozási alap. Csakhogy

mind Orbán Viktor mind pedig Benjamin Netanjahu évtizedek óta profi politikus, akik semmilyen ideológiában sem hisznek, csakis felhasználják azokat a saját érdekükben.

Így vált liberálisból illiberálissá Orbán Viktor. Benjamin Netanjahuról, aki Izrael legtovább hatalmon levő miniszterelnöke, Barack Obama amerikai elnök állapította meg, hogy hivatásos hazudozó. Pechére az USA akkori elnöke elfelejtette kikapcsolni a mikrofont, így mások is értesülhettek a nem épp hízelgő véleményről.

Miben talált egymásra Orbán Viktor és Benjamin Netanjahu A szuverenista politikában, melyet szembeállítanak az Egyesült Államok globalista stratégiájával. Mióta nem tetszik Washington irányvonala Benjamin Netanjahunak és Orbán Viktornak? Amióta az USA stratégiai tervezői kiírták őket a szereposztásból.

A Blinken stratégia nem oszt lapot sem Izraelnek sem Magyarországnak

Izrael az Egyesült Államok legfontosabb szövetségese a Közel Keleten, egy olyan régióban, amely a kőolaj miatt vált fontossá a világpolitikában a huszadik század elején. Ahogy a kőolaj kimegy a divatból, a régió úgy veszíti el a jelentőségét. Izrael már csak az amerikai belpolitika miatt fontos Washingtonnak.

Orbán Viktor csak a rendszerváltás idején kapott szerepet az amerikai tervekben. Akkor Palmer nagykövet megbízásából ő kalauzolta az idősebb Bush elnököt Budapesten. A fiatal Orbán előtt  hamarosan világossá vált: az Egyesült Államok számára az egész régió nem fontos: a Nyugat határvidéke, afféle Tatárpuszta. A térségben csakis Lengyelország és Románia számít az USA-nak, a többiek a futottak még kategóriába kerültek – végérvényesen. Jól látszott ez amikor Trump elnök Varsóban találkozott a “kelet-közép-európai szövetségesekkel.” Orbán olyan dühös volt, hogy el sem ment, a köztársasági elnököt küldte maga helyett.

Jelenleg Orbán Viktor nem oroszbarát hanem Amerika ellenes politikát folytat:

dafke fenntartja a kapcsolatot Putyinnal az ukrajnai háború idején is, hogy megmutassa: van önálló mozgástere! Pedig nincsen. Globalizált rendszerben szuverenista politikát csak úgy lehet folytatni mint Észak Korea. A nemzeti kommunista rendszert Orbán Viktor még nem kereste fel, de járt már Fehéroroszországban sőt Türkmenisztánban is. Moszkvában és Pekingben Orbán nem ideológiát keres hanem ellensúlyt az USA globalista politikájával szemben.

Szuper NATO

A Blinken stratégia arra épül, hogy az egész Nyugat összefog Kínával és Oroszországgal szemben. Ezért olyan gazdasági-katonai szövetséget akar, amely a NATO-ra épül, de túlmegy azon: Japán, Dél Korea, Ausztrália és Új Zéland is csatlakozna hozzá. A zenekart természetesen Washingtonból vezénylik.

Európában felgyorsulhat az Európai Egyesült Államok kialakulása, mert az ukrajnai háborút és az újjáépítést csakis közös kölcsönből lesznek képesek finanszírozni a tagállamok. Ekkor jöhet a Hamilton hatás, amely létrehozta az USA-t a 13 egykori brit gyarmat kölcsöneinek egyesítésével.

Milyen szerep jut ebben Orbán Viktornak? Semmilyen. Az az öreg bokszoló, aki már nem akar visszamászni a ringbe, akiről Orbán Viktor Tusnádfürdőn beszélt, nem más mint ő maga.

Minek pofoztatni magát, ha tudja, hogy úgysem nyerhet?

Magyarország viszont veszíthet.

Az EU szégyene

A görög-török határra látogatott Ursula von der Leyen bizottsági elnök, Charles Michellel, az Európai Tanács elnökével és David Sassolival, az Európai Parlament elnökével együtt. Helikopterről szemlélték meg a határt, és kifejezésre juttatták szolidaritásukat Görögországgal. Természetesen ott volt velük Micotakisz görög (továbbá Plenovi horvát) miniszterelnök is.

Eddig a hír az internetes portálokon és a tévéhíradókban. Mellette a másik hír, képekkel és filmrészletekkel illusztrálva: görög rendőrök könnygázzal és vízágyúkkal szorítják vissza a Szíriából, Irakból, Afganisztánból jött és jó időt Törökországban töltött menekülteket.

Az AFP hírügynökség szerint a görög rendőrök éles lőfegyvert is használtak, több menekült megsérült és egyikük a kórházban életét vesztette. Ezt a görög illetékesek cáfolták. A könnygázt és a vízágyút nem cáfolta senki.

A német köztévé híradói arra hívják fel a figyelmet, hogy a hatályos nemzetközi jogrend szerint Görögországnak a határára érkező menedékkérők esetében el kellene indítania a menekültügyi eljárást. Korábban – még az előző, baloldali Cipras-kormány idején – Görögország beengedte a menekülőket, és hagyta őket továbbutazni Macedónián és Szerbián át, így jutottak el a magyar határig. Azután jött az EU 2016-os megállapodása Törökországgal, amely szerint a török hatóságok éveken át megakadályozták a menekültek továbbutazását, és a Micotakisz-kormánynak már nem kellett szembenéznie menekültek tömegével. Miután Erdoğan elnök lényegében felmondta a megállapodást, most megérkeztek az első ezrek a határra, és a görög állam vízágyúval, könnygázzal és a szigeteknél csáklyával fogadta őket, visszalökve gumicsónakjaikat a tengerre. Ezzel a fogadtatással fejezte ki „szolidaritását”, vagyis egyetértését Ursula von der Leyen és az EU többi csúcsvezetője.

A Szíriából, Irakból, Afganisztánból érkezett menedékkérőkkel, akikkel mint tárgyakkal játszik Erdoğan, és akiket vízágyúval, könnygázzal és esetleg lőfegyverrel szorít vissza a görög állam, az EU csúcsvezetői nem szolidárisak. Nekik, róluk Ursula von der Leyen nem mondott semmit. Szégyen, gyalázat.

Ursula von der Leyen a Merkel-kormány minisztereként, a CDU alelnökeként rendszeresen kiállt Angela Merkel 2015-ös döntése, kormányának humánus menekültpolitikája mellett. A Bizottság elnökeként egészen másképp viselkedik. Míg Németországban a baloldali pártok – a zöldek, a szociáldemokraták és a Balpárt – azt szorgalmazzák, hogy Németország újra vegyen át menedékkérőket, a CDU ezzel szemben nyilatkozik, a szélsőjobboldali AfD pedig a német határok lezárását követeli.
Míg az Európai Parlament szocialista és a liberális frakciója a Néppárttal együtt tavaly megszavazta Ursula von der Leyen bizottsági elnökségét, a zöld frakció nemet mondott rá. Velük értettem egyet akkor is, most is.

Vakcina és jogállam

Ha valaki nem tudná, hogy mit jelent az a mondatunk, hogy Magyarországon megszűnt a jogállam, most megtudhatta. Emlékszünk még, milyen ügyesen ismerte fel Orbán Viktor a párizsi Charlie-Hebdo merénylet után, hogy miképpen lehet ebből a legnagyobb politikai hasznot húzni a migránsokkal szembeni idegenkedés erőteljes meglovagolásával. Erről szólt a Fidesz politikája az elmúlt hat évben, ennek köszönhette Orbán 2018-ban az újabb kétharmados parlamenti többséget.

Valami ehhez hasonlónak vagyunk megint tanúi. A vakcinafejlesztők fantasztikus teljesítményt nyújtva a járvány kezdetétől számított egy éven belül létrehozták a védőoltáshoz szükséges vakcinát, mégpedig egy német és egy amerikai cégnél egy teljesen új technológiával (egy másik német fejlesztő cég szintén hamarosan eljut a maga hasonló vakcinájának engedélyeztetéséig), egy angol-svéd cég és egy orosz intézet kifejlesztett egy-egy kevésbé forradalmi, de szintén új vakcinát (és ilyennel készül el hamarosan egy másik amerikai gyártó is). Kínában pedig egy kevésbé korszerű, hagyományos technológiát képviselő vakcinával készültek el. Az, hogy már december végén elkezdhették az oltást a legkorszerűbb vakcinákkal, tényleg lenyűgöző.

Az is nagyszerű dolog, hogy itt, Magyarországon nemcsak hallunk róla, hogy a gazdag Amerikában elkezdődött az oltás, meg hogy a gazdag Angliában és Németországban is, hanem az Európai Unió tagjaként nálunk ugyanakkor kezdődött el, mint Amerikában, Angliában és Németországban.

Vegyük észre, hogy ezt köszönhetjük az Európai Uniónak és úgy általában a globalizációnak.

Az Európai Unió ennek a példátlan nemzetközi kutatási-fejlesztési és kereskedelmi együttműködésnek az intézésében nem minden ponton működött hibátlanul. A gyártókkal szerződve nehézkes is volt, és rosszul lőtte be, hogy melyik fejlesztés lesz előbb eredményes, és melyik marad le. Így történhetett, hogy Izraelben, az Európai Uniót éppen elhagyott Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is gyorsabban indult be az oltás, mint az Európai Unióban. Ráadásul az elsőként sikeres BioNtech–Pfizer vakcina szállítása egy gyors kapacitásbővítés miatt átmenetileg lelassul, és szállítási nehézségekkel küzd egy másik szállító, az AstraZeneca is. Nem kétséges, hogy ezek a szállítók néhány héten belül behozzák a lemaradást, és belépnek azok a szállítók is, amelyekkel szintén szerződött az EU, és elkészülnek a vakcinájukkal.

Emellett néhány olyan gyógyszergyártó, amelyek fejlesztése nem sikerült, vállalkozik a sikeres vakcinák nagy volumenű gyártására, úgy hogy az Unió lakosságának átoltásához lesz elegendő európai és amerikai vakcina.

De most, ezekben a hetekben nincs elég, a Németországban december közepére felállított oltásközpontok üresen várják a vakcinát, de még nem jön, ugyanakkor Oroszország és Kína kész Magyarországnak is szállítani, ahogy Szerbiának már szállított, sőt Oroszország az Európai Unió egészének is tett ajánlatot. Ezekről az alternatív vakcinákról már hónapok óta beszélnek a Fidesz politikusai. Orbán most tette meg az újabb zseniális felismerést: a Brüsszel-ellenes, orosz és kínai orientációjú politikát most a vakcinaügyre építve lehet beleverni az emberek fejébe, ahogy hosszú évek alatt a migránsveszélyt sikerült. A Fidesz propagandagépezete teljes erővel harsogja, hogy az Európai Unió vakcinabeszerzése megbukott, összeomlott, és milyen igaza van azoknak, akik önállóan keresnek használható vakcinát a világpiacon, mint Szerbia, ahol előbbre vannak az oltással, mint az uniós országok.

Íme, a függetlenség, a keleti orientáció a megoldás, az uniós együttműködés pedig fabatkát sem ér.

A korlátozásokat azért nem lehet még egy ideig feloldani, mert kevés a vakcina, ami viszont az EU sara – ezt ismételgeti minden megszólaló kormányzati ember és propagandista.

Előttem egy táblázat arról, hogy hogyan állnak az oltással az egyes országok, százezer lakosra számítva hány adag vakcinát használták már fel (összeadva az első és második oltást). A táblázat tetején természetesen Izrael, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok, közéjük ékelődve két gazdag arab ország, az Egyesült Arab Emirátusok és Bahrein, valamint az apró Seychelles-szigetek. Az Egyesült Államokat mindjárt Szerbia követi, és csak ezután következik az első uniós tagország, Málta. Szerbiában több mint hatezer oltást adtak már be százezer főre, míg Magyarországon valamivel több, mint háromezret, és ugyanennyi Németország adata. A magyar és német adat kicsivel magasabb, mint az Európai Unió átlaga.

Miért említem ezt a táblázatot?

Csak azért, mert Kína és Oroszország adata egyaránt messze elmarad a magyar és német adattól: az átoltottság Kínában a fele, Oroszországban harmada a magyarországinak. (Mindkét országra kerek számú oltást közöl a táblázat, Kínára 24 millió, Oroszországra egymillió elvégzett oltást, mert pontos adatai a nemzetközi szervezeteknek nincsenek.)

Vagyis sem Kínának, sem Oroszországnak nincsenek feleslegei a náluk gyártott vakcinából, a Magyarországra illetve Szerbiába irányuló szállításnak csak politikai indítéka lehet: befolyást szerezni az Európai Unió peremvidékén.

Ez az indíték találkozik az Orbán-kormány indítékával: az EU-tól való távolodás, a keleti önkényuralmakhoz való közeledés politikai céljával.

Hogy jön ide a jogállam megszűnése, amivel ezt a szöveget indítottam? Ez igen egyszerű. Ahhoz, hogy az orosz illetve kínai vakcinát oltásra lehessen használni Magyarországon, az Európai Unió tagországában, az Unió gyógyszerügynökségének jóváhagyására lenne szükség, amely az adott vakcina alapos vizsgálata alapján kapható meg.

Ilyen jóváhagyásra nem került sor: az orosz Szputnyik-V vakcinához ezt hamarosan kérelmezik, a kínai Sinopharm vakcinához azonban nem.

„Szerencsére” az Unió illetékesei szerint vészhelyzetben, átmeneti időre és csak az adott ország tekintetében ezt pótolhatja az adott ország saját hatóságának engedélye.

Mint tudjuk, a Szputnyik-V-re a miniszterelnök erőteljes felszólítására az OGYÉI ezt az engedélyt néhány nap alatt megadta, félretéve a felkért szakértők egy részének ellenkezését. A kínai Sinopharm esetében ez bonyolultabbnak ígérkezett, és ezért az Orbán-kormány eredeti megoldást választott. Kormányrendeletet adott ki, mely szerint meg kell adni az engedélyt, ha az adott vakcinát legalább egymillió embernek három országban, melyek között legalább egy EU-tagállamnak vagy az EU-ba felvételre váró országnak kell lenni. Ez az eredeti normaszöveg csak azért születhetett, mert a Sinopharm vakcinát (illetve a Szputnyik-V-t) uniós tagországban még nem alkalmazták, csak az EU-tagjelölt Szerbiában.

Ez minden eddiginél világosabb példa arra, hogy

Orbán Magyarországán nem a kormány tevékenysége igazodik a jogszabályokhoz, hanem a jogszabályt igazítják a kormány, vagyis Orbán Viktor pillanatnyi politikai szándékaihoz.

Márpedig jogállamról akkor lehet beszélni, amikor mindenki tevékenysége, benne a kormány, vagyis Orbán Viktor tevékenysége a jogszabályokhoz igazodik, és nem fordítva.

Az ATV-ben a fideszes propagandisták elkezdtek arról beszélni, hogy ma már az uniós politikusok is az orosz és kínai vakcinákban látják a megoldást, és hivatkoznak a német egészségügyi miniszter nyilatkozatára. Hallottam a nyilatkozatot, valóban felvetette, hogy a helyzet megoldására figyelembe lehet venni az orosz és kínai vakcinát is. De természetesen csak akkor, ha azokat jóváhagyja az Európai Gyógyszerügynökség.
Anélkül ez fel sem merülhet.

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Elhagyni az etika, a morális és ugyanakkor racionális cselekvést, különösen az ilyen politikai cselekvés területét és eljutni a szenvedélyek beláthatatlan és kiszámíthatatlan területére, sőt másokat is elvezetni oda, a legnagyobb árulás. Árulás még akkor is, ha sokféleképpen igyekeznek legitimálni – manapság, vagy inkább ismételten, leginkább a nemzeti hübrisszel és elfogultsággal ismétlik mantráikat, arról, hogy a szenvedélyek a nacionalista érzelmek, a gyűlölet és kirekesztés világába belépni félnünk nem kell, jó lesz.
És valóban, az elvteleneknek, rövid távon, jó, a carpe diem parancsa működni látszik, csakhogy a valóság – nem az alternatív tények és posztigazságok tükrében keletkező szimulákrum – fölülírja a pillanatot, a szenvedélyek felkorbácsolása a történelmi falig, a teljes csődig vezet. És közben a legitim érdekek vesztődnek el. A populizmus mai formái éppen errefelé, a szenvedélyek, sőt gyilkos indulatok és irracionális (illiberális, nem sokan jelzik, de a kifejezés, ahogyan az a “tusványosi handabandában” megjelenik t.k. az irracionális, a vezér benyomásai, szenvedélyei (lásd fociköztársaság), azaz kénye-kedve szerinti, önkényuralmát jelöli, akkor is, ha “keresztény szabadságként” /sic!/ köszön vissza a napokban) ötletek és személyes elvárások területére vezet.

Ezt viszont sem a korszellem, sem önmagában a populista módon újra meghatározott “nép”, de még a zsarnoki hajlamú vezér sem tudja átvinni, ehhez a különalkukat kötő, pénz-, valamint hatalomsóvár értelmiségre (ellenelit) is szükség van, mint kommunikátorokra, influenszerekre, rezonátorokra. Ezt pedig a lakájértelmiségi és hasonlóan behódolt médiamunkások oldaláról – régi, de elterjedt kifejezéssel – “az írástudók árulásának” lehet és kell nevezni.

Az egész felvilágosult hagyomány azon az alapvetésen épül, ami az állam dolgainak szabályozását és működtetését, azaz a politikai cselekvést illeti, hogy Montesquieuvel fogalmazva megőrizzük a “törvények szellemét”, azaz gátat vessünk a zsarnokságnak, a hatalommal való visszaélésnek. És sem ő, sem az őt követő generációk nem találnak más, erősebb és hatékonyabb, valamint elfogadhatóbb talapzatot a törvényhozásra, az állam, a köztársaság dolgainak intézésére, mint az erényt, ami erkölcsös, kiszámítható és az érdekeknek megfelelő cselekvést jelent (mondjuk így konyhanyelven). És érdemes itt egy rövid kitérőt tenni, mielőtt a politikafilozófiai szcénáról visszatérnék a politikai rögvalósághoz.
Kevés vita folyt arról – mert kétezertízben ennek még nem is volt igazán konjunktúrája, vagy ignoranciából, vagy nem is tudom miért – arról, hogy Orbán az illiberális állam építését nem 2014-ben, annak tusnádi bejelentésével kezdte. Hanem akkor, amikor egy tollvonással, akarom mondani egy alkotmányt helyettesítő (azután hetente módosítható) alaptörvénnyel,  kihagyják a köztársaság jelzőt Magyarország államformájából. Mert –

meglehet kevesen vették/veszik komolyan – de a köztársasági államforma nemcsak általában demokráciát jelent, hanem azt, amit a Nyugat-európai hagyományban liberális demokráciának neveznek és ami az AEÁ esetében szó szerint is republikánus hagyományt jelent!

A ma éppen bukdácsoló, a populista politika széljárásának kitett köztársasági eszme amerikai változata, a demokrácia működésének sajátos formáját jelenti, amelyben a bonyolult dolgokat nem közvetlenül a nép, hanem felkészült és jól informált polgárok által fölhatalmazott (bizonyos értelemben szakértői) csoportok hozzák meg. A képviseleti demokrácia amerikai formája – a köztársasági berendezkedés – szerves és elidegeníthetetlen része a fékek és ellensúlyok intézményes rendszere is (amit Trump, mint „mély államot” emleget (kistestvére a nálunk divatos „párhuzamos állam”), és kiiktatni kíván, egyelőre, és szerencsére, nem túl sok sikerrel). Szóval Orbán már a második miniszterelnöki mandátuma elején megszünteti a magyar köztársaságot és világosan jelzi, hogy minden olyan tényezőt – beleértve mindenféle, de akár csekély –, autonómiával rendelkező intézményt, mely a maga helyén ellensúlyt képezhet hatalmához, be fog darálni, ki fog golyózni, einstandol, egyszerűen megszáll, vagy megszüntet. És ezt teszi a határon túli magyarok minden szervezetével, pártjával és befolyásolható/kisajátítható, kolonizálható intézményével is. Szóval Magyarországon már kétezertíztől illiberális államépítés folyik, mégpedig a köztársasági eszme romjain, és ebben – amint a vezér mondja – „bármi megtörténhet”.

Következésképpen a majdani orbántalanítás első, de összetett lépése, a köztársaság visszaállítása kell, hogy legyen.

Aki nem óhajtja/bírja követni akár ki is ugorhatja a fenti eszmefuttatást, de hasznosnak gondoltam, mielőtt tulajdonképpeni témámra térnék, ami viszont nagyon rövid lesz. Azt mondja az illiberális Magyarország miniszterelnök-helyettese (a valóságban egy közepesnél is gyengébben performáló kis operettszereplő, hiszen csupán marginális kérdésekben, amilyen a hatumák helyzete, a vezér megítélésében, szilikatalinnal, kövérlászló and Co. mellett, henceghet) a tusnádi dzsemborin, hogy márpedig a magyar kormány (Orbán nevesen) anyagilag támogatja az „utódállomokbeli” magyar pártokat. S ha ez netán nem tetszik az utódállamoknak, hát „csókoltatja” őket és punktum. Viszont a dolog ennyivel el nem intézhető, mert egyfelől a lekezelő gesztus a környező államok felé, nem marad következmények nélkül, még akkor sem, ha az uborkaszezonban és fenyegető kormányválságban nálunk még nem robbant. Nem csak a lesajnáló „csókoltatás” (angol nevén a jó öreg f*ck up, olyan mint nálunk Florin Iordache parlamentben fölmutatott középső ujja) a gond, hanem a fennhéjázó anakronizmus, az utódállamozás is, hiszen száz év után nincs a régióban még egy olyan állam, mely magát utódállamnak tekintené/érezné, ha ugyan Magyarország ilyen és nem csak Semjén fővadász víziójában az. Egyszóval a „csókoltatás” még NER nemzetstratégiának is vékony, hát még valós diplomáciának, mely a kisebbségbe szorult magyarság helyzetének javulását elősegíthetné.
Problémás a külföldről érkező párttámogatás azért is, mert egyszerűen illegális, törvény tiltja, és bármikor kopoghat a nagyarcú politikus barátainál – egyelőre a félig behódolt MPP és az alig lélegző EMNP érintett a Fidesz fiókpártok közül, a fő FfP ugyanis kajánul mondhatja, hogy kulturális-kisebbségi szervezet és nem párt, de hát ez is csak eufemizmus – az ügyészség és az adóhivatal, és akkor?
Mert

az kizárható, hogy a magyarországi fővadász megvédje őket, meg nehéz is törvénytelen cselekményekben pert nyerni, ja, magyarellenességet kiáltani, populista és demagóg szövegeket puffogtatni azt (még) lehet.

Az érintettek hallgatásából úgy tűnik, hogy már az az alapvető immunreakció is hiányzik az itteni politikai osztályból, amivel nemrég még meg lehetett említeni – persze minden következmény reménye nélkül –, hogy

bocs, kedves „anyaországi politikusok”, de ti hazautaztok a kiadós öblögetést követően, a következményeket meg nekünk kell vállalni.

Ma már csend van, illetve Markó Béla, valamilyen régebbi beidegződés (vagy politikai kommunikációs munkamegosztás?) folytán szőrmentén bírálja a „mellészólásért” (sic!) Semjént, csak úgy szordínóban, de pontra nem teszi a nagyarcú és pökhendi „mellészólót”.
Egyszóval most az van, hogy mindenki le van itt sajnálva, akarom mondani csókoltatva van, és aztán azonmód kitört a szabadság, már akarom mondani a nyári munkaszünet. De, hogy egy menő rigmust tegyek a végére: „Winter is coming” („Jön a tél”), és a szénánk egyáltalán nem áll jól, ára lesz a pökhendi, lekezelő gesztusnak. Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, még egy darabig. De egyszer számot kell vetni azzal is, hogy ők és itteni fullajtárjaik, a mai rommagyar politikai mainstream mit tett, hova vezette az egyre fogyatkozó közösséget. És akkor a csókoltatás valami egyébre változik: nagy ára lesz a populista, alt right-os elhajlásnak, kemény és egyszeri, mert nehéz, ha nem lehetetlen, visszautat találni a – politikában különösen fontos – polgári erényekhez.

Állig fegyverben?

Orbán miniszterelnök pénteki rádiószózata szerint az ország „állig felfegyverkezve” lép fel a koronavírus-járvány második hulláma ellen. Az első hullám elleni védekezés sikeres volt, talán a legsikeresebb Európában, azt szerinte „megnyertük”, most a második hullám ellen indulunk harcba.

Az „állig felfegyverkezve” fordulat csak úgy érthető, hogy az állam mindent megtesz a járvány visszaszorítására.

Nem így van.

A járvány elleni fellépésnek ára van. Azok a korlátozások, amelyeket az első hullámban a különféle országok alkalmaztak, hogy az emberek közötti érintkezés drasztikus korlátozásával állítsák meg a vírus terjedését, súlyos hátrányokkal jártak: példátlan, és viszonylag jól mérhető gazdasági visszaesést eredményeztek szerte a világon, és nem kevésbé súlyos, ma még felmérhetetlen következményei lehettek az oktatási intézmények bezárásának.

Emlékszünk, az első hullám idején a magyar ellenzéki pártok kiváltképp az utóbbiakkal kapcsolatban támadták az Orbán-kormányt: márciusban követelték az iskolák bezárását – amiben Orbán engedett –, majd májusban tiltakoztak az érettségi megtartása ellen, amiben a kormány nem engedett, és amiben a kormány álláspontja igazolódott.

Az ellenzéki pártok és neves közgazdászok a gazdasági válságkezelés ügyében is bírálták a kormányt, főleg amiatt, hogy nem nyújtott más európai országokhoz hasonlóan masszív bérpótlást a gazdasági visszaesés kárvallottainak és nem emelte a munkanélküli ellátást. A magyar visszaesés mértéke azt mutatja, hogy ebben a vitában az ellenzéki pártoknak és a közgazdászoknak lehetett igazuk.

Most, a második hullám elején a kormány a határok lezárásával vélt fellépni a járvány ellen, azt feltételezve – mellesleg egyes vezető orvosszakértők véleményére támaszkodva –, hogy az országon belül tulajdonképpen nincs is járvány, azt csak behurcolják.

Ugyanakkor az országon belüli terjedés akadályozására nem tett lépéseket, fenntartja a nyár folyamán tett könnyítő lépések többségét. A leginkább látványos ezek közül a szurkolók jelenlétében tartott sportesemények engedélyezése. Az állam korábban is kevesebb tesztet végeztetett, mint a legtöbb európai ország, s a külföldről hazatérők illetve a fertőzöttekkel kapcsolatba kerültek tesztjét az állam mindmáig nem finanszírozza.

Ellenzéki politikusok a határok egyoldalú lezárását nem kifogásolták, nem tették szóvá, hogy ez ellentétes az EU normáival, csak annak következetlenségét vitatják egyesek a médiában. Azt viszont támadják, hogy a tesztekért fizetni kell, és követelik a széleskörű ingyenes tesztelést.

Mi is történik ma Magyarországon, ha valakiről kiderül, hogy megfertőződött, és a koronavírus tüneteit mutatja? Felhívja a háziorvost, aki kiküldi a mentőt, aki elvégzi a tesztet, és egy-két napon belül értesítést küld az eredményről. Neki és a közös háztartásban élő családtagoknak kell „hatósági házi karanténban” maradniuk két hétre, hacsak két negatív tesztet nem tudnak felmutatni. A családtagoknak ezért ki kell fizetniük a fejenként harminc-negyvenezer forintot, kétszer is. Ez

arra ösztönzi azokat, akikkel a megfertőzött személy esetleg találkozott, de nincs semmilyen tünetük, hogy ne menjenek el tesztelni – hiszen nekik el kell menniük valamilyen magánintézménybe –, és, ha jó esetben kerülik is a találkozásokat másokkal, ne érvényesítsék magukra szigorúan a karanténszabályokat.

Mivel a karanténban töltött időre semmiféle keresetpótlás (táppénz vagy egyéb) nem jár, a fertőzöttekkel kapcsolatba kerültek nem érdekeltek abban, hogy ezt a kapcsolatot regisztrálják, és karanténba vonuljanak és/vagy teszteltessék magukat.

A kormány intézkedései tehát erőteljesen akadályozzák a járvány elleni védekezést.

Más tekintetben is vitathatók a kormány intézkedései, és vitatják is azokat független szakértők és ellenzéki politikusok. Az iskolák megnyitását, az oktatás folytatását tudtommal senki sem kifogásolja (hiszen mindenki látta a tavaszi bezárás hátrányos következményeit), azt azonban igen, hogy nem finanszírozza az állam a pedagógusok folyamatos tesztelését, az iskolába érkező gyerekek hőmérőzését, nem is próbálkoznak az osztályok bontásával, nem foglalkoznak a lépcsőzetes iskolakezdésre vonatkozó főpolgármesteri javaslattal Budapesten.

Az iskolakezdés a vírus terjedése szempontjából vitathatatlan kockázattal jár, és a kormány nem tesz olyan intézkedéseket, amelyek mérsékelnék ezt a kockázatot.

Az önkormányzatokat sem támogatja pénzzel abban, hogy maguk tegyenek ilyen intézkedéseket. Ma még nem tudhatjuk, hogy milyen terhet ró majd a szülőkre a megfázott, tüneteket mutató gyerekek otthon tartása az iskolából. Az otthoni munkavégzés a tavaszi helyzethez képest erősen visszaszorult, és a kormány az otthoni munkavégzésnek a kormányintézményekben való deklarált tiltásával ezt erősíti, ezzel is a vírus terjedésével szembeni fellépést gyengítve.

El kell persze ismerni, hogy mindezekben az ügyekben sokszor egymással ellentétes szempontokat kell figyelembe venni.

Az azonban egyértelmű, hogy a tesztek, illetve a karanténban töltött idő finanszírozását az államnak költségvetési forrásból kellene fedeznie, hogy az érintett személyeket, családokat semmiképpen ne tegye ellenérdekeltté a vírus terjedésének akadályozásával szemben.

Ma a kormány nem így jár el, és ezzel a járvány elleni védekezés legfontosabb feladatát hárítja el magától. Szemben Orbán állításával, nem állig fegyverben fogadja a vírust, hanem eldobja a járvánnyal szembeni legélesebb fegyvert.

Ez igazi botrány.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK