Az igazi „magyar beteg”: az egészségügy

0
159

Néhány nappal ezelőtt dr. Kökény Mihály, korábbi egészségügyi miniszter, a közösségi oldalán az ágazat jövő évi büdzséjével kapcsolatos aggályainak adott hangot. A költségvetési vita kapcsán úgy tapasztalta, hogy az egészségügy működése pénzügyi szempontból egy jottányit sem javul, holott a tárca vezetésében bekövetkezett tavaszi változások korábban másra engedtek következtetni. Dr. Kökény Mihállyal beszélgettünk.

  • Megorrolt valamiért Kásler miniszterre Orbán Viktor?
  • Többet kap ugyan az ágazat, de valójában mégsem 
  • Lesöpörték az ellenzéki javaslatokat, a kormánypártiak hallgattak
  • Jönnek a “kancellárok” a kórházak élére is?  

A sajtóban megjelent számok egyértelműen ellentmondanak annak, amelyet a bejegyzésében ön kifogásol. Az egészségügy nominálisan jövőre több pénzből gazdálkodhat majd. Akkor hol a probléma?

Az egész tárca nadrágszíján srófolnak jövőre egyet. Valóban száz milliárdos forrásnövekedésről beszél a kormánypropaganda a gyógyító-megelőző ellátásban és többet szánnak a gyógyszerkasszára is. Ez mind igaz, de a kórházi adósságok továbbra sem kezelhetők, számos kötelezettség és elvárás van a különféle szakterületek bérkorrekciójára. Mindezt levonva ez a százmilliárd gyorsan elolvad. És még valami: a költségvetést 315 forintos euró áron számolták, ami napokban már a 330 forintot is átlépte. Ez önmagában is nagyon meg fogja drágítani az amúgy sem olcsó műszer- és alkatrész beszerzéseket.

Ön szerint honnan hiányzik majd a legjobban a pénz?

Nagyon nehéz akár egyetlen területet is megnevezni, de a művese szolgáltatásoktól kezdve a házi ápolásán át egészen a népegészségügyig szinte bármelyiket megemlíthetném. Ezekre a területekre nominálisan sem terveznek többet fordítani, az áremelkedések pedig ide is begyűrűznek majd.

Beszélhetünk az egészségügyben speciálisan mérhető inflációról?

Ezt nemzetközileg is mérik. Magyarország az egyike azoknak a térségbeli országoknak, ahol a legnagyobb mértékű inflációval kell az ágazat esetében számolni.

Ennek van valami speciális oka?

Nagyon jelentős tételt képeznek a kórházak esetében a dologi kiadások, a gyógyszerek, a műszerek és a bennük lévő alkatrészek importhányada igen jelentős. Én ide sorolnám a kórházak eladósodását is: év közben halmozódnak a kifizetetlen számlák, aztán az év végén – többnyire egy állami beavatkozás nyomán – egyszerre törlesztenek. Ezt a beszállítók eleve bekalkulálják az áraikba.

Megemlíti, hogy a költségvetési vita kapcsán az ellenzék módosító javaslatait anélkül söpörték le, hogy akár csak megnézték volna, mi a javaslat lényege.

Ez úgy történt, hogy a bizottság vezetői bemondták a módosító javaslat számát és a kormánypárti képviselők máris leszavazták azokat.

Több száz javaslat került így a „kukába” egyetlen óra alatt.

A házszabály szerint ezek már a plenáris ülésre sem kerülhetnek be. Ha Kásler professzornak voltak is elképzelései, hogy az ágazat majd több forráshoz jut az ő vezetése alatt, ez illúzió maradt.

Volt ezek között olyan javaslatok is, amelyek nagyobb figyelmet érdemeltek volna?

Az ellenzéki pártok komolyan készültek erre a vitára, és megpróbáltak olyan átcsoportosításokat javasolni az adott fejezeten belül, amelyek az ellátás javára válhattak volna.

Például?

A gyógyító ellátásra, a háziorvosi rendszer jobb finanszírozására, és az Országos Gyógyszerészeti Intézet javára is több pénzt javasoltak volna átcsoportosítani. Ez utóbbi azért lett volna nagyon fontos, mert ezzel meggyorsulgatott volna az új készítmények bevizsgálása, törzskönyvezése.

Nálunk az Unióban példátlanul lassú az a folyamat, amellyel az új, innovatív medicinák zöld utat kaphatnak a bevezetésre. Még a V4-ekkel összemérve is több hónappal, akár évekkel lassabb a kelleténél.

 A bejegyzésében kifogásolja, hogy a pénzügyminiszter költségvetési felügyelői rendszert vezet be a kórházaknál. Ön is tarthatatlannak nevezi a szüntelen eladósodást.

E mögött a döntés mögött az a feltételezés áll, hogy a kórházak nem tisztességesen használják fel azokat a forrásokat, amelyeket kapnak.

Az uniós országokban napi gyakorlat, hogy a kórházak szakmai és gazdasági vezetése elkülönítve végzi a dolgát.

A gazdasági vezetők nálunk is függetlenek az orvos-szakmai irányítástól, de most arról van szó, hogy az Államkincstár, vagy a minisztérium külső emberei kerülnek be a rendszerbe. Az egyetemek kancellári rendszerének egy változata ez, szűkítik a gazdasági vezetők hatáskörét, ők rendelkeznek majd teljhatalommal minden fillér elköltése felett.

Dr. Nagy Anikó államtitkár a napokban arról beszélt, hogy a minisztérium nem támogatja ezt az elképzelést, feltehetően más javaslatuk lett volna.

Úgy látom, a pénzügyminiszter akarata az erősebb, és ez nyilván a miniszterelnök tudtával alakul így.

Ördögtől valónak tartja ezt a rendszert?

Nem feltétlenül, de a kérdés nem az, hogy ki dönt a pénzek felhasználásról, hanem az, hogy egyáltalán hogyan akarja a kormányzat finanszírozni a gyógyító- megelőző ellátás kiadásait. A nemzetközileg bevált, de idehaza alul árazott,

az úgynevezett homogén finanszírozási rendszer az “igazi beteg”, mert nem fedezi a tényleges kiadásokat, manipulációra kényszeríti az intézményeket.

E téren is átfogó reformokra kellene elszánnia magát a kormányzatnak.

A harmadik kifogása az, hogy az Egészséges Budapest Program Dél-budai Centrum beruházást megvalósító részvénytársaságban az egészségügyért felelős minisztertől elvették a tulajdonosi jogok gyakorlását. Miért baj az, hogy a miniszternek nem kell a kivitelezés napi gondjaival szembesülnie?

A beruházás állami felügyeletét külön választották a szakmai területtől, ez utóbbinak az egészségügyi miniszter lett volna a gazdája. Ezt most a kancellária miniszter alá vonták, a Tétényi úti kórház igazgatója lett a miniszterelnöki megbízott. Ezzel – az én olvasatomban – az egészségügyi ágazat szakmai vezetőit „lealázta”, gyámság alá helyezte a kormányzat. Ha a már fent említett egyéb intézkedéseket is számba vesszük, akkor úgy tűnik, mintha az ágazat és maga a miniszter is, veszített volna a kormány szemében az érdekérvényesítő képességéből.

*

Dr. Kökény Mihály észrevételeit, és szerkesztőségünk kérdéseit eljuttattuk dr. Nagy Anikó államtitkárnak is. Várjuk az észrevételeit, esetleg a fent említett interjúban elhangzott állítások cáfolatait is. Amint megkapjuk a válaszokat, folytatjuk a témát.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..