„Heteken belül teljes tisztújítás lehet a pártban, mert a jövő évi önkormányzati- és uniós választásokra megújult vezetéssel akar készülni az LMP” – ezt nyilatkozta a Független Hírügynökségnek Schmuck Erzsébet, aki szerkesztőségünknek is megerősítette, hogy Ungár Péter társaságában ő maga is lemondott elnökségi tagságáról. A párt vezérkara ugyanis mielőbb rendezni akarja a politikai közösségben kialakult feszültséget. Emlékezetes, hogy Hadházy Ákos a választás éjszakáján távozott a társelnöki pozícióból.
Némileg váratlan hír, hogy Ungár Péterrel együtt lemondott elnökségi tagságáról. Mi ennek az oka?
Ennek elsősorban technikai oka van. Ugyanis a hivatalban lévő elnökség 18 hónapra kapott mandátumot. Ez idén, a nyár közepén lejár, ezért legkésőbb júliusban teljes körű tisztújítást kell tartanunk. De miután Hadházy Ákos társelnök a választás éjszakáján váratlanul bejelentette lemondását, posztja csak két hónapig maradhat betöltetlen. Emiatt egy hónapon belül két választást is kellene tartani, ami csak zavart okozna. Ennek elkerülése érdekében döntöttünk úgy Ungár Péterrel, hogy mindketten lemondunk elnökségi tagságunkról, korábban egy társunk ezt már megtette. Ugyancsak az alapszabály írja elő, hogy
ha a lemondások száma eléri az ötöt, akkor teljes körű előrehozott választást kell tartani.
Ezzel a döntésünkkel megteremtettük a lehetőséget, hogy várhatóan május 26-án, vagy 27-én teljes körű tisztújító kongresszust tartson az LMP. Ezen majd a társelnököket és valamennyi tisztség betöltőjét újraválasztjuk, még a delegáltakat is.
Akkor Szél Bernadett is lemond?
Nem, a pártot a kongresszusig is vezetni kell, de a teljes körű tisztújítás a női társelnök személyére is érvényes. Természetesen, a kongresszus újra is választhatja Szél Bernadettet
Ezek tehát a technikai okok, de egy pártban mindennek van tartalmi oka is. Hetek óta érezhető, hogy párton belül elég nagy a feszültség. Elég, ha a Sallai R Benedek erőszakos fellépése szóba kerül, meg a fegyelmi eljárások. Mi tehát a tartalmi ok?
Kétségtelenül vannak a pártban feszültségek. Ezek rendezésére is szükség van, de azt visszautasítom, hogy a Fidesz azért kapott volna kétharmadot, mert nem léptünk vissza a választáson. A választás előtt mi egyértelművé tettük, hogy teljes körű koordinálásra törekszünk annak érdekében, hogy a Fidesz kormány leváltható legyen.
Ennek érdekében mi tárgyaltunk a baloldallal, és a Jobbikkal is, de ezek a pártok az együttműködésre nem voltak hajlandók.
Elfogadhatatlan számunkra, hogy az LMP-re fogják a választási kudarcot, illetve azt, hogy mi lennénk az okai a Fidesz újbóli kétharmados kormányzásának, úgy, hogy mi vagyunk az egyetlen ellenzéki párt, aki több mint százezerrel több szavazatot kapott, mint négy éve.
A másik ok – amit már említettem -, hogy vége van a kampánynak, új időszak kezdődik, jó egy év múlva önkormányzati, illetve európai parlamenti választás is lesz, ezért az a helyes, ha az új feladatnak frissen megválasztott elnökséggel, és tisztségviselőkkel megyünk neki. A teljes körű tisztújításra tehát azért van szükség, hogy mielőbb elkezdhessük a választási felkészülést.
Hadházy Ákos nemrég azt nyilatkozta, hogy ha megfelelő számú képviselőjük visszalép, akkor ma a Fidesznek nincs kétharmada.
Jó, de számtalan eset, például Hadházy Ákosé is bizonyítja, hogy az MSZP visszalépett, mégsem tudott az egyéni körzetben nyerni. Egyébként azt is felvethetné bárki, hogy ha a Jobbik tíz helyen visszalép, akkor az ellenzék győzhetett volna. Azt gondolom, hogy ezt a kérdést nem lehet ennyire leegyszerűsíteni.
Mindenesetre számomra megdöbbentő volt, hogy a titkári posztot betöltő Sallai R Benedek az alapszabályra hivatkozva nem volt hajlandó a képviselői visszaléptetésekről szóló javaslatot az elnökség elé terjeszteni. Akik persze döntés híján nem mertek visszalépni.
Azt nem is titkoljuk, hogy lesznek alapszabály módosítások, strukturális változások a pártban, de ezt a munkát már az új elnökségnek kell elvégezni. Gondolom, hogy a párt működési reformja, tehát az alapszabály átfogó megújítása kora ősszel meg is történhet.
Tehát egy ember ősszel már nem tarthatja sakkban a pártot?
Természetesen minden tisztség hatás-és feladatkörét is át kell gondolni.
A választás eredményének tehát nincs szerepe abban, hogy az LMP teljes vezérkarát újraválasztják?
Az eddigi legjobb választási eredményt értük el, hiszen a párt 7, 1 százalékos támogatottságot még soha nem szerzett.
Legkésőbb nyáron mindenképpen tisztújítást tartottunk volna amúgy is.
Valóban most lesz a legtöbb képviselőjük, de volt olyan cél is, hogy a Fidesz kormányt leváltsák.
Senki nem gondolhatja komolyan, hogy mi egyedül képesek vagyunk leváltani a kormányt. Ehhez kellettek volna a baloldali pártok, tehát az MSZP, DK, de a Jobbik együttműködése is. Kormányváltás csak széleskörű összefogás esetén valósulhatott volna meg.
Egyáltalán elképzelhető olyan összefogás, amely az ellenzéki pártok között kialakulhat és kormányképes?
A pálya lejt, mert a Fidesz ördögi választási törvényt írt. Nyilván ma minden párt első számú feladata a megújulás, mi az LMP-ben a tisztújítás után azonnal elkezdjük el ezt a munkát, amely lehetővé teszi, hogy legyen esélyes kihívója az Orbán-kormánynak.
Tény viszont az is, hogy Orbán Brüsszelben, illetve a NATO-csúcsokon minden esetben meghátrál, és teljesíti a közös döntéseket, legyen szó Oroszországgal szembeni szankciókról vagy éppenséggel diplomaták kitiltásáról, miként az pár hete bekövetkezett a Szergej Szkripal-ügy kapcsán… Mind a magyar, mind a szerb vezető a maga sajátos módján Putyin ügynöke. A többi között ezt nyilatkozta Ara-Kovács Attila, külpolitikai szakértő a Független Hírügynökségnek adott interjújában.
A szíriai válság elmélyülésével és az amerikai-brit-francia fegyveres beavatkozással mélypontra kerülhet az amerikai-orosz viszony. Ebből a szemszögből egyre kínosabbá válhat Orbán és Putyin közeli kapcsolata?
Az nyilvánvaló, hogy a Nyugat és Oroszország viszonyának romlása nem fog megállni, hisz ez Putyin személyes érdeke. Részben ez tartja őt otthon a felszínen. Az teljességgel kizárt, hogy közvetlen konfliktus robbanna ki. Nyilvánvalóan ez egyik félnek sem lenne jó. Legkevésbé Oroszországnak, amelynek hagyományos fegyverzete az elmúlt három évtizedben szinte semmit sem fejlődött. Minden ellenkező híresztelés merő putyini propaganda. Arra nyilvánvalóan számítani kell, hogy a proxi háborúk – vagyis nem a közvetlen, hanem a periférián megvívott háborúk – eshetősége megnő. Ilyen most ismét a Közel-Kelet, elsősorban Szíria, miként korábban Vietnam és Afganisztán volt, azt megelőzően pedig Korea. Viszont tény, hogy ilyenkor minden szövetségesi rendszer összezár. Orbán pedig komoly biztonsági kockázat, hisz nem csak az apró Magyarországról van szó, de már kelet-európai követői is lehetnek ennek a politikának. Tény viszont az is, hogy Orbán Brüsszelben, illetve a NATO-csúcsokon minden esetben meghátrál, és teljesíti a közös döntéseket, legyen szó Oroszországgal szembeni szankciókról vagy éppenséggel diplomaták kitiltásáról, miként az pár hete bekövetkezett a Szergej Szkripal-ügy kapcsán. De ennek a kétkulacsos politikának a fenntartása egyre nagyobb áldozatokat fog követelni az Orbán-kormánytól, s egyre nehezebb lesz fenntartani a pozíciókat egy eszkalálódó világpolitikai helyzetben.
Hasonló a helyzet Kínával is, hiszen Amerika éppen kereskedelmi háborút hirdetett Peking ellen, Orbán és Vučić pedig kínai pénzzel építi a Belgrád-Budapest vasútvonalat. Nem lesz ebből baj?
Így van, de szeretném rögtön leszögezni: ebből a különutas politikából még nem következik automatikusan az Orbán-kormány megbüntetése, illetve a Fidesz hatalmának megtörése. Ennek belpolitikai feltételeit kell megteremteni, s itthon kell leváltani a Fideszt. Szerintem nem demagógia vagy mellébeszélés az orbáni politika és a ceauşescui politika közötti párhuzamok felemlegetése. Igaz, a gazdaság úgy-ahogy teljesít Magyarországon, de ennek legfőbb feltétele a nyugat-európai, főként a német gazdasági prosperitás. Ha ezt egy válság – legyen az politikai vagy gazdasági – mérsékli, abba nem a német kormány, hanem a magyar fog nagyon gyorsan belebukni. Orbán jó taktikai érzékkel lavíroz a nagypolitikai adottságokat kihasználva, de az tagadhatatlan, hogy minden nappal csökken a mozgástere. Magyarország soha nem volt ennyire kiszolgáltatva külső feltételeknek, leszámítva a német, majd a szovjet megszállás éveit.
Az Európai Unióban, főleg az Európai Parlament bizottságaiban sorra szavaznak meg olyan állásfoglalások, amelyek a magyarországi jogállami állapotokról mondanak igen elmarasztaló véleményt. Másrészt közismert az EU nehézkes döntéshozatala. Lehet ebből valami?
Ez a lehetőség is illeszkedik a nagy egészbe. Úgy vélem, rövidtávon ebből nem fognak az Orbán rezsimre nézve végzetes következmények születni, komoly nemzetközi válság kell ahhoz, hogy egy rendszer létfeltételei egyik napról a másikra gyökeresen megváltozzanak. De azt mindenki látja, hogy gyorsulva erodálódik a magyar kormány pozíciója, egyre elszigeteltebb a kormány. Nincsenek szövetségesei, csak alkalmi bűntársai. Egy emberi élet perspektívájából nézve persze ez nagyon lassú változás, de a történelem már csak ilyen: hosszú távon érdemes a lehetőségeket mérlegelni. Viszont e tekintetben nem lehet vitás, az Orbán rezsim komoly deficitet halmozott fel Magyarország és önmaga számára is. Ne legyen senkinek illúziója: ennek árát meg kell majd fizetnünk. Megint csak a 70-80-as évek Romániájára utalnék: érdemes a történelemből tanulni, legalább nekünk, apróbb áldozatoknak, ha Orbánék lopási hajlama képtelenné is teszi őket, hogy felmérjék ezeket a főként rájuk nézve végzetes kockázatokat.
Azt mondják, hogy kulcsfontosságú a német kormány álláspontja ebben az ügyben (is). Berlinből viszont ellentmondásos jelzések érkeznek. A Fidesz újabb kétharmados győzelme elfogadhatóbb partnerré teszi Orbán Viktort Merkelék szemében?
Szerintem nem. Bonyolítja persze a képletet, hisz egy német politikus számára a lezajlott magyar választások mégiscsak valamilyen forrásai a legitimitásnak, de mindaz, ami az elmúlt kampány-hónapokban történt, felértékelte a kételyeket. Elég megnézni a nemzetközi sajtót, az ott megfogalmazott erőteljes kritikákat. Egy nyugati politikus számára egyre reménytelenebb vállalkozás félrenézni, s egyre hálátlanabb feladat mérsékletre inteni Orbánnal szemben. Mostanában egyre többször hangzik el a magyar kormánymédia és az ideológusok részéről, hogy Orbán egyetlen alternatívája a káosz, hogy ha a rezsim összeomlik, akkor itt olyasmi történik, ami az uniónak is fájni fog. Nem először hallok ilyeneket, így aztán tudom, ez a diktatúrák utolsó, hangsúlyozom: legutolsó érve. Ezt mondta Milošević, ezt mondták a 89 előtti szovjet szatellitállamok vezetői, ezt mondta Ceauşescu – valamennyien az utolsó pillanatban. Már más érvük nem maradt. Ekként kell felfogni a mostani magyar kormány-érvelést is: más érvük már nem nincs. És a nyugati politikusok ezt nagyon jól tudják.
Ha beindul a Merkel-Macron kettős reformja az unióban, akkor Magyarország hol találhatja magát?
A körön kívül. Egyre türelmetlenebbül hallgatom az olyan fejtegetéseket, hogy Orbánnak nem érdeke kivezetni Magyarországot az unióból, hisz onnan jön a pénz, az unió gazdasága pedig egy ilyen kis piacot, mint a magyar hosszú távon is életben tud tartani. Véleményem szerint viszont könnyen eljöhet az az idő, amikor Orbánnak mégis megéri majd kivezetni Magyarországot az unióból. Akkor, ha végérvényesen ellentétbe kerül a rezsim megóvása, az összelopott vagyonok megtartása és az uniós – netán a NATO – tagság, akkor a miniszterelnök habozás nélkül meglépi ezt. Könnyen is teheti majd, hisz egyre többen szeretnének minket az unión kívül látni, hogy ne rontsuk ott a levegőt. A Merkel-Macron reformfolyamat, ha beindul, pontosan egy efféle mérföldkő lehet, hisz nagyobb integrációt ígér, s a nemzetállami jogosítványok – egyebek mellett Orbán hatalmának – visszaszorítását.
Merre fejlődhet a V4? A csehek és a szlovákok inkább Ausztriával közösködnének, a lengyelek állnak a legközelebb a magyarokhoz, de az orosz kérdés végletesen megosztja Budapestet és Varsót. Közben Horvátországot is bevonhatják.
A V4 projekt halott, már a legelején sem volt igazán életképes. Ugye, azért hozták létre, hogy segítse ennek a három – később négy – államnak az uniós integrációját. A belépési tárgyalások utolsó fázisában a lengyelek cserbenhagyták a többieket, s külön megegyeztek. Azóta se szeri, se száma a hasonló eseteknek. Amióta pedig Orbán és Kaczyński megpróbálja a nyugat-európai integrációs törekvések fékezni, és kelet-európai autokrata törekvéseik legitimálására felhasználni a V4-et, azóta ráadásul a szerveződés nem csak felesleges, de egyenesen káros is.
A szomszédos országok közül egyedül a szerbekkel van kitűnő kapcsolat („a történelem során a legjobb”). Ebben szerepet játszhat, hogy két autokrata vezetőről van szó?
Igen, ez az egyik fő eredője ennek a „kiváló” kapcsolatnak, ugyanakkor mind Orbán, mind Vučić nem célt lát az unióban, hanem olyan anyagi eszközt, amivel saját politikai-gazdasági hatalmuk kiépítését és helyzetben tartását elérhetik. Ne feledjük ráadásul, hogy mind a magyar, mind a szerb vezető a maga sajátos módján Putyin ügynöke – újabb elem, ami ezt a két bűnözői klientúrát összetartja.
Végül a határon túli magyarokról. A mostani választások során is bebizonyosodott, hogy a valamikori két önálló, autentikus szervezet, az RMDSZ és a VMSZ a Fidesz csicskaszervezetévé züllött. Vagy túl szigorúan fogalmazok?
Nem, egészen pontosan fogalmaz: a két szervezet vezetői nem tesznek más, mint – politikai és gazdasági túlélésük végett – mindenben támogatják a magyar miniszterelnököt, s teszik ezt a leggusztustalanabb módon. Az a kultusz, ami e szervezetekben Orbánt övezi, tökéletes mása a Milošević vagy Ceauşescu nevével fémjelzett „korszakok” személyi kultuszának. Meg kell nézni, mind az erdélyi, mind pedig a vajdasági szervezetet: befolyásukat az adott országban teljességgel elveszítették, ráadásul Orbán, ha kell, a fejük felett készséggel megegyezik Bukaresttel vagy Belgráddal, miközben táplálja a Bukaresttel és Belgráddal szembeni nacionalizmusukat. Tökéletes patthelyzet. Ezek a szervezetek ma már csak Orbánnak tehetnek szívességet, saját közösségükért képtelenek bármit is kijárni vagy politikailag kikényszeríteni az adott ország kormányaitól. Tartok tőle, ma már nem is céljuk ez.
Feljelentette az őt tettleg is bántalmazó Sallai Róbert Benedeket Hadházy Ákos. Az incidens az LMP fegyelmi tárgyalásán történt, rövid szóváltás után Sallai először fellökte Hadházyt, aki a fejét beverte egy radiátorba, ezért mentővel kórházba szállították. Hadházy Ákos, az LMP lemondott társelnöke azt nyilatkozza a Független Hírügynökségnek, hogy pártjának képviselői a választásokon azért nem léptek vissza az esélyesebb induló javára, mert Sallai R. Benedek– Schiffer Andrással együtt – milliós perekkel fenyegette meg a képviselő-jelölteket. A visszalépések elmaradása viszont kétharmados többséget eredményez a Fidesznek.
Jobban van már, képviselő úr?
Fizikailag rendben vagyok, lelkileg viszont nem teljesen hevertem ki a történteket.
Az igaz, hogy miután Sallai R Benedek meglökte, vagy megütötte, ön ráesett a radiátorra és elvesztette az eszméletét?
Elnézését kérem, de én nem szeretnék a részletekbe belemenni. Szerencsére komoly bajom nem történt, a mentő csak elővigyázatosság miatt vitt el.
Egykori párttársa Sallai R Benedek bár bocsánatot kért, az állítja, hogy ön „rájátszott” az esésre. Majdnem azt mondta, hogy szimulált. Hallott erről?
Nem magamtól kerültem a földre, annyi bizonyos. De van nyolc tanú, ez elegendő lesz a részletek tisztázása. Rövidesen megindul a párton belüli eljárás, s a feljelentésem alapján az igazságszolgáltatás is tisztázhatja a történteket. Itt mégiscsak garázdaság történt.
Korábban kerestem már telefonon, mert olyan hírek terjedtek, hogy a visszalépésekben játszott szerepe miatt a pártja már fegyelmi eljárást indított ön ellen. S ha igaz, akkor ezt az ütést is a fegyelmi eljáráson kapta.
Igen, de amikor először keresett, akkor nem tudtam a fegyelmiről. De az kétségtelen, hogy egy másik eljárás során sérültem meg. Sallai R. Benedek kezdeményezésére felelősségre akarták vonni azokat a politikustársaimat, akik a választáson az esélyesebb ellenzéki jelölt javára visszaléptek.
Ön ellen is azért indult eljárás, mert a visszalépések mellett volt?
Igen.
Valamennyi visszalépő képviselő ellen eljárást indítottak, vagy csak ön ellen?
Többen voltak, de ennek részleteiről nem szeretnék nyilatkozni.
Mi volt a párttestület döntése?
Végül nem született ítélet. Az eljárás félbeszakadt az erőszakos események miatt. De végül Sallai ellen is elindult az eljárás.
Azért nem született ítélet, mert önt kórházba szállították?
Nézze, nem szeretnék ennek részleteiről többet mondani, mert ez a történet nemcsak az LMP-t járatja le, de kompromittálja az egész ellenzéket. Végső soron pedig az egész ország jövőjét veszélyezteti, ha most, egy beláthatatlan következményekkel járó választási eredmény után miatt az emberek elfordulnak a politikától.
Ha jól értem ezt a fegyelmi tárgyalást akár folytatni is lehet?
Ez a párt belügye, ezért nem szívesen beszélek róla. Azért is kell okosan lezárni az ügyet, mert ami történt, az egyenes következménye annak a folyamatnak, amit a Fidesz művel ebben az országban. A legnagyobb kormánypárt ugyanis hosszú évek óta csöpögteti a gyűlölet mérgét a társadalomba. A Fidesz szembefordítja egymással a pártokat, az embereket, s még ez ellenzék erői között is képes viszályt teremteni. A diktatúrába hajló kormány uralni akarja az egész társadalmat. Meggyőződésem szerint Magyarország jövőjét az dönti majd el, hogy akad-e még olyan ember, aki az ellenzéki oldalon hajlandó politikával foglalkozni.
Nincs kétségem, hogy az ellenzék feladata a jövőben az lesz, hogy a Fidesz társadalomba juttatott mérgét hatástalanítsa.
Mindenesetre, ha nem sikerül az LMP belső konfliktusait rendezni, az a párt végét is jelentheti. Ugye a rendszerváltás óta eltűnt már néhány párt a Fidesz környezetéből, elég csak a Kisgazdákat, az MDF-et említeni, s a KDNP-ről már ne is beszéljünk. Erre gondol?
Csak részben, inkább arra gondoltam, hogy Fidesz elsőrangú érdeke, hogy sikerüljön felkorbácsolni az érzelmeket és az indulatokat az ellenzék, és ezen belül az LMP soraiban is. Ha nem sikerül ezen túljutni, akkor
a Fidesz jegyet váltott az örökös hatalomgyakorlásra.
A politizáló tömegeket egyelőre azt foglalkoztatja, hogy az LMP miért nem tudta a visszaléptetésekkel megakadályozni a Fidesz kétharmadát. Csak a fővárosban újabb öt mandátumot szerezhetett volna az ellenzék, ha önök nem csak mondják, de valóban visszalépnek. Ennek mi a magyarázata?
Akár visszalépések nélkül is lehetett volna ellenzéki győzelem, ha az ellenzék pártjai meg tudják győzni az emberek többségét, hogy készek és képesek gyökeresen új irányt adni az országnak. Az LMP ezen dolgozott, értünk is el sikereket, hiszen soha ennyi szavazónk nem volt, szemben pl a baloldali pártokkal, akik szavazókat veszítettek. De kétségtelen,
miután a választások előtt már látszottak a várható eredmények, visszalépésekkel nagyobb volt az esélye a sikeres ellenzéki szereplésnek.
Főleg, ha a pártok a megfelelő helyen léptek volna vissza egymás javára. Az is egyértelmű volt, hogy a kormányváltás esélye akkor nő csak meg jelentősen, ha széles körben, sok helyen és a Jobbiktól a baloldalig terjed. Ennyit láthattunk a választások előtt. A választások után viszont valóban egyértelmű, hogy ha jobban döntenek az LMP képviselői, akkor talán a kétharmadot sikerülhetett volna megakadályozni.
Ismétlem: csak a fővárosban öt plusz ellenzéki mandátumot jelenthetett volna, ha visszalépnek.
Így igaz, de ezt előre nem lehetett tudni és én kicsit máshogy fogalmaznék: szinte csak a fővárosban jelenthetett plusz mandátumot a visszalépés. De úgy gondolom, hogy a „felelős keresése” rendkívül céltalan, és félrevezető. A választási kudarc valódi oka nem a visszalépések körül keresendő. Sokkal inkább abban, hogy
az ellenzéki pártok nem tudtak olyan alternatívát nyújtani, hogy a választók elhiggyék: képesek új pályára állítani az országot. Ha az ellenzék hitelesen tudja képviselni a gyökeres változások szándékát, és a kormányzóképességet bizonyítani, akkor a visszalépésekre sem lett volna szükség.
Tehát azok a pártok felelősek a választások kudarcáért, melyek nem tudtak alternatívát felmutatni. Ismétlem: baloldal pártjai nem szereztek több szavazót, mint az előző választásokon, az LMP viszont korábbi önmagához képest jól szerepelt, ugyanis annyi szavazatot kaptunk, mint még soha.
Ez viszont a kormány leváltáshoz, vagy a kétharmad megakadályozásához kevésnek bizonyult.
Azt elismerem, hogy részünkről újabb visszalépésekre lett volna szükség, amit az LMP elnöksége támogatott ugyan, de – ahogy korábban már elmondtam – a visszalépők polgári perekkel történő fenyegetése akadályozta ezt a folyamatot.
Viszont Schiffer a maga részéről cáfolta, hogy ő bárkit perrel, kártérítéssel fenyegetett volna. Hazugságnak nevezte, amit ön állít.
Holott csak a tényeket ismertettem, ugyanis jegyzőkönyvek, e-mailek születtek a történtekről. Sallai R. Benedek előterjesztést is készített erről. Mindez még akkor volt, amikor egyetlen visszalépőnk sem volt, a titktár 150 milliós perrel fenyegette meg azt, aki elsőként vállalja. Ezt ugyan az elnökség nagy többséggel elutasította, és a párt jogásza is jogi nonszensznek nevezte. Ezt követően
Sallai felkereste a Schiffer és társa ügyvédi irodát, ahol kérésére készítettek egy vállalhatatlan szakvéleményt, amely akadályozta a visszalépést. Ezt köröztették, s így persze, kevesen merték vállalni a visszalépést.
Mindenesetre az látszik, hogy az LMP ugyan beszélt, sőt tárgyalt a visszalépésekről, de aztán mégsem tette meg.
Igaztalanul vádolták Szél Bernadettet, hogy ő akadályozta a visszalépéseket, hisz kifejezetten komolyan gondolta a széleskörű együttműködést.
A látszat viszont ez ellen szól, ma már az LMP számlájára írják, hogy a Fidesz túlhatalmát biztosította. A szavazóknak majdnem mindegy, hogy ez Schifferen, Sallain, vagy Szél Bernadetten múlt.
Valóban ez a látszat, amiért felelősnek is érzem magam, részben ezért mondtam le. De ez részletkérdés. A lényeg az, hogy a pártok nem tudták magukról elhitetni, hogy valóban változást akarnak. De ez a múlt, viszont jövő csak akkor lesz, ha az ellenzék semlegesíteni tudja a Fidesz által gerjesztett, a társadalomra ömlő gyűlöletet.
Komolyan vehető információim szerint a Fidesz-kormány arra készül, hogy a parlamenti pártok támogatását alaposan megemelje. Mégpedig azért, hogy az ellenzék kényelembe helyezhesse magát. Nagyon logikus lenne, hisz úgy tűnik az újonnan kialakult ellenzéki pártstruktúra nagyon kellemes a Fidesz számára. Pedig
az alakuló parlament nem egy demokratikus parlament, egészen elképesztően nagy az egyensúly hiánya a kormány és az ellenzék között. Ezért ma már nem az a kérdés, hogy mi történt, hanem az, hogy ebben a helyzetben mi a helyes magatartás az ellenzék részéről.
A kormánypárt kétharmados többsége azért fontos, mert ennek birtokában a Fidesz eldöntheti, hogy ki lesz a Kúria új elnöke, kik lesznek alkotmánybírák, illetve marad-e legfőbb ügyész Polt Péter. Az ő hivatalban tartása elsimíthatná az elmúlt nyolc év tíz-, száz-, vagy ezermilliárdos korrupcióit. Ez önt nyilván érzékenyen érinti.
Igen, ez tragédia. Sallai valószínű még ma sem fogja fel, hogy mit művelt, de még az ellenzékben sem döbbentek rá erre. A tény azonban tény: a kétharmadnak beláthatatlan következményei lehetnek gazdasági, de közjogi értelemben is.
Valóban lehet olyan érzése az embernek, hogy szinte valamennyi ellenzéki párt gátja volt az együttműködésnek. Ebből következően mintha mindenki a Fidesz kétharmadát építette volna.
Ezt így érzem én is, magabiztosan elzárkózott a Jobbik, de az MSZP vezetői között is akadt olyan politikus, aki azt mondta, hogy a teljes körű összefogást a Fidesz nem fogja engedélyezni. Nem is engedték, engem pedig az utóbbi két hónapban hazugságokkal próbáltak lejáratni.
A pártja társelnöki posztjáról lemondott, a mandátumát felveszi?
Ezt még nem döntöttem el, sok mindent át kell gondolnom, de a parlament nyitóüléséig ezt is el fogom dönteni.
A Fidesz a jelenlegi választási rendszerben legyőzhető?
Sokszor elmondtam, hogy szerintem ez volt az utolsó olyan lehetőség, amikor a Fidesz legyőzhető demokratikusnak nevezhető választáson. Miután ez nem sikerült, úgy érzem, hogy normális választáson ez már nem következhet be. Éppen ezért kell nagyon-nagyon átgondolni a felelős ellenzéki magatartás módját. A kétharmaddal folytatják a jogállam leépítését, mert nem szeretnék még egyszer átélni, amit a hódmezővásárhelyi eredmény és a választások között megéltek. Megcsapta őket a vereség szele, valósággal rettegtek, mert tartottak a börtöntől. Ezt aligha akarják még egyszer kockáztatni, ezért szerintem a következő négy évben azon dolgoznak majd, hogy minden változás lehetőségét ellehetetlenítsenek. Elképesztő dolgok jönnek. És sajnos jó esély van arra is, hogy az Európai Unióból kizárják az országot, ami a teljes gazdasági összeomlással járhat. Csak remélni tudjuk, hogy ez nem következik be.
Szomorúnak tartja, hogy a választás után is folytatódik a boszorkányüldözés, ezt mondta Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese a Független Hírügynökségnek adott interjúban a Figyelő listázásáról. „Soros-katonák” szerinte csak kampányokat irányító gátlástalan emberek fejében léteznek. Arról is beszélt, hogy továbbra is Budapesten képzelik el a jövőjüket, de készülnek vészforgatókönyvekkel.
Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese
Fotó: FüHü
A Figyelő a napokban publikált egy listát az állítólagos Soros-hálózathoz tartozó emberekről, benne több CEU-s tanárral, Önnel például, de szerepelnek a listán olyanok is, akik már évekkel ezelőtt meghaltak. Mit szól ehhez?
Nagyon szomorú, hogy a kampány végeztével is folytatódik ez a boszorkányüldözés.
Ilyen listázás általában a demokrácia intézményeinek a leépítése keretében szokott megjelenni.
Persze a Schmidt Mária-féle vonal nem feltétlenül azonos a kormány egészével. Nem tételezem fel, hogy annak a listának, ami talán ott van Orbán Viktor asztalán, sok köze lenne ahhoz, amit a Figyelő publikált.
Ugyanakkor a célkeresztben mindkét esetben alapvetően a civil szervezetek lehetnek. A mi egyetemünk szerintem pusztán azért van ott, mert Soros György nevéhez köthető, és ez a Soros-fixáció megköveteli a kormány köreitől, hogy mindenkit, akinek bármi köze van Soros Györgyhöz, ellenségként kezeljenek, kivéve persze saját magukat.
Ahogy többen rámutattak, a listán szereplők jelentős része kevesebb támogatást kapott Soros Györgytől, mint a kormány számos vezetője vagy beosztottja. Ezzel együtt is úgy gondolom, hogy minden olyan balfogással, mint például a halottak szerepeltetése – akár olyanoké is, akik két-három évtizede meghaltak -, vagy köztudottan jobboldali, Fidesz-támogató, konzervatív kollégák említése, vagy olyanoké, akik soha a politikában meg nem nyilvánultak, tehát az összes amatőrséggel együtt azért ez egy jel, és nyilván, amikor megjelentették, tudták, hogy vihart fog kavarni.
Azt gondolják, hogy ebben az új érában ilyen módon kell beszélni.
Tehát továbbra is ügynöközni kell, ötödik hadoszlopról kell beszélni, azt az érzést kell kelteni, hogy összeesküvés van Magyarország ellen.
Azt mondta, a Figyelő listája más, mint ami Orbán Viktor asztalán van. Tehát akkor Ön szerint nála is van egy ilyen lista?
A miniszterelnök úr mondta egy interjúban, hogy név szerint tudják, kik azok, akik Magyarország migrációs politikája ellen nemzetközi szervezeteknél lobbiznak. Ha jól értem, ő rájuk gondolt, mint ügynökökre vagy ellenségekre. De mi köze van az előző csoporthoz annak a keresztény- konzervatív, Fidesz-párti klímakutatónak, akinek egyetlen bűne van, és az az, hogy a CEU-n tanít, illetve, hogy egy blogbejegyzésben kritizálta, hogy a kormány ilyen lehetetlen helyzetbe hozta az egyetemet?
Én nem gondolom, hogy bárki komoly ember, és nyilván a miniszterelnök úr az, összekeverné azokat, akik számára bármilyen értelemben politikai ellenfelek, azokkal, akiknek az összes felhánytorgatható bűnük a kormány szempontjából az, hogy végzik a munkájukat egy olyan egyetemen, amit valamikor Soros György és sokan mások alapítottak.
Most milyen kapcsolat van Soros György és az egyetem között?
Tagja annak a 21 tagú igazgatótanácsnak, amely felügyeli az egyetemet. Ő volt valamikor ennek a tanácsnak az elnöke. A kilencvenes, kétezres években komoly szerepet vitt, ezért is levelezett az illetékes magyar minisztériumokkal a CEU kapcsán, de már évekkel ezelőtt megszűnt ez a funkciója, és most már csak
tiszteletbeli elnöke annak az autonóm testületnek, amelyben ott ül az Oxford, a Berkeley, a Stanford, a Columbia egyetem rektora, rektorhelyettese.
Az egyetlen pártpolitikában érintett tag az George Pataki, New York állam volt republikánus kormányzója, de már ő sem aktív.
A CEU nemrég aláírt egy egyetértési megállapodást, amely szerint Bécsben is nyílik egy kampusz. Ez mit jelent?
Azt, hogy eldöntöttük: oktatási tevékenységet indítunk Bécsben is. Ez már a második helyszín, hiszen az első New York állam, ahol szintén elkezdtük néhány hónappal ezelőtt a kurzusainkat. Ez a döntés összefüggésben van természetesen a CEU mostani, magyarországi helyzetével. Továbbra sincs egyértelmű jelzés a kormány részéről, hogy alá akarják-e írni a New York állammal letárgyalt szerződést, amely biztosítaná, hogy a CEU a hagyományoknak megfelelően működhet a továbbiakban is Magyarországon.
Ugyanakkor ez egy növekedési lehetőség is az egyetem számára. Ha teljes mértékben rendeződik is az egyetem sorsa Magyarországon, amit nagyon remélek, hogy így lesz, akkor is van keresnivalónk Bécsben. Beszéltünk több alkalommal az ottani városvezetéssel, a felsőoktatás szereplőivel, és úgy látjuk, hogy hozzá tudnánk járulni az osztrák felsőoktatáshoz is. Úgy tűnik, hogy ők is úgy gondolják, hogy mi tudunk valamit, amit érdemes oda behozni.
Tehát ez egy terjeszkedési lehetőség, bár az igaz, hogy az eredeti felajánlás annak kapcsán érkezett, hogy a múlt tavasszal a bécsiek látták, hogy bajban vagyunk és segíteni akartak. Úgy tűnik, új tanárokat, új diákokat tudnánk magunkhoz vonzani, ha nem csak Budapesten tanítanánk.
Két forgatókönyv van ugye a New York állammal kötendő megállapodást tekintve. Az egyik szerint a kormány végül aláírja a megállapodást, a másik szerint nem. Mi történik akkor, ha aláírja? És mi ennek a határideje?
Sajnos nincs határideje. A kormány diszkrecionális joga, hogy mikor, kivel, milyen szerződést ír alá.
Politikailag és erkölcsileg nehéz lesz megmagyarázni, ha nem írják alá,
hiszen még tavasszal azt mondták, hogy ők semmi akadályát nem látják, a McDaniel College ügyében aláírtak egy ilyet Marylanddel, akkor azt panaszolták, hogy nincs megfelelő tárgyalópartner az amerikai oldalon. Aztán lett. Találkoztak, tárgyaltak, már tavaly szeptemberben megvolt a szöveg, azóta semmilyen, általam értelmezhető indoka nincs az aláírás elmaradásának.
Annyit tudok elképzelni, hogy miután a magyar kormány értesült arról, hogy mi oktatási tevékenységet tervezünk elindítani az Egyesült Államokban, szeretné látni, hogy az hogyan is alakul. Már a tél folyamán megtekinthették volna a programot, de még most sem késő.
A pozitív szcenárió az, hogy megállapítják, hogy megfelelünk a törvényi feltételeknek, aláírják a régóta előkészített szöveget, és akkor folytatjuk tovább, amit eddig csináltunk, kiegészítve New York-i és bécsi programokkal.
És mi történik akkor, ha a kormány nem írja alá?
Egy jó ideig még nem kell, hogy történjen semmi az állam részéről. A törvény értelmében legkésőbb 2019. január elsejéig kell rendelkezni egy nemzetközi egyezménnyel. A helyzet valamivel bonyolultabb, miután szövetségi államról van szó. Sokáig úgy nézett ki, hogy elvárnak egy külön megállapodást a Fehér Házzal is, most viszont úgy tűnik, hogy ez mégsem kell, hiszen a McDaniel College esetében sem történt ez meg.
Bocsánat, hogy közbevágok, de Amerikában az oktatás állami, és nem szövetségi hatáskör…
Igen, emiatt volt eleve furcsa, hogy belevették a törvény szövegbe, hogy szövetségi szinten is kellene valamilyen megállapodás. De úgy tűnik, rájöttek arra, hogy ezt így megkövetelni nem lehet. Valószínűleg azt a bizonyos levelet, amit az amerikai oktatási miniszter írt Balog Zoltánnak, hogy az államokkal kell ezt letárgyalni, azt fogják szövetségi szintű megállapodásnak tekinteni.
Akkor viszont a következő, ami kell, az a mi esetünkben a New York Állammal való megállapodás. Ezt akár már 2019. január másodikán számon kérheti rajtunk az Oktatási Hivatal. Ha nincs, azt mondhatják, hogy szomorúan látják, hogy nem teljesítjük a törvény által megkívánt feltételeket, és visszavonják a CEU működési engedélyét. Ebből az következne, hogy 2019-ben Budapesten a CEU már nem fogadhat diákokat.
Tovább bonyolítja a történetet, hogy a magyar székhelyű egységünket, a Közép-európai Egyetemet, ami szimbiózisban működik a CEU-val, nem érinti közvetlenül a CEU működési engedélyének esetleges visszavonása, azonban mivel a két jogi egység a gyakorlatban egy egyetemet alkot, kénytelenek lennénk kihasználni azt a meghívást, amit kaptunk. Vagyis
a legrosszabb esetben 2019 szeptemberében a hallgatók egy része már Bécsbe érkezne. A már korábban felvett hallgatókat továbbra is jogunk lenne itt, Budapesten tanítani,
de a CEU nem működhetne külföldi egyetemként úgy Magyarországon, ahogy eddig működött.
Magyarul, aki elkezdte itt az egyetemen a képzést most szeptemberben, az akkor is befejezheti itt, ha visszavonják a működési engedélyt? Tehát 2020 tavaszától szűnne meg itt az oktatás?
Kicsit több időt ad a törvény, mert számoltak a doktori képzésben részt vevőkkel is. A jogalkotó úgy gondolkodott, hogy elég időt ad az ő kifutásukra is, csak azzal nem számolt, hogy az amerikai doktori képzés hosszabb, mint a magyar. Vagyis az az idő, amit meghatározott, nem elég arra, hogy a mostani elsőéves doktori hallgatók befejezzék itt a tanulmányaikat. Nekik már külföldön kellene ezt megtenniük.
Ugyanakkor, nem tudom,
lehet, hogy a fantáziám hiánya, de még mindig nem tudom elképzelni, hogy visszavonják a CEU működési engedélyét,
miután a korábbi nyilatkozatok fényében, amennyiben van amerikai partner, folyik ott oktatási tevékenység, akkor ennek a meglehetősen abszurd új törvénynek is megfelelünk. Elképesztő erőfeszítéseket tettünk ezért.
Én azt gondolom, hogy Bécs számunkra nagy lehetőséget fog jelenteni, és rendkívül hálásak vagyunk a bécsieknek, de az ottani oktatás alapvetően kiegészíteni fogja az itteni kampuszunkat.
Bécsben mikor indulhat a képzés? Hiszen ezek szerint akár arra is szükség lehet, hogy már jövő ősszel kezdődjön.
Ha kell, már jövő ősszel indulhat. Mint amerikai egyetem, jogunk lesz beiskolázni a diákokat, ha minden kötél szakad. Mi hosszú távon képzeljük el a jövőnket, vagy az egyetem egyik részének a jövőjét Bécsben, kapcsolódni kívánunk az osztrák felsőoktatási rendszerhez is. Az ehhez vezető út hosszabb időt fog igénybe venni, de megoldható.
A CEU eddig is a híd szerepét töltötte be az európai és az amerikai oktatás között, szeretnénk ezt a továbbiakban is megtartani.
Nyilván a szívünkhöz legközelebb álló küldetés az lenne, hogy Magyarországot bekapcsoljuk ebbe a vérkeringésbe. Rendkívül elkeserítő lenne, ha Magyarországot ebből ki kellene hagyni. Remélem, nem kerül rá sor.
Az egyetemnek rengeteg kutatási megállapodása van a Magyar Tudományos Akadémiától kezdve sok más műhelyig. Ha jól tudom, ezek sok pénzt hoznak, mert külső források finanszírozzák. Ha költözni kell, mi lesz ezekkel a megállapodásokkal?
Ez kutatásonként, projektenként dől majd el. A CEU valóban rendkívül sikeres volt külföldi pénzek Magyarországra hozatalában, és ezeknél nem arról van szó, hogy amikor mondjuk mi egy Európai Kutatási Tanács (European Research Council) pályázatot elnyerünk, akkor azzal bármit is csökkenne magyar egyetemek esélye, ez pluszban jön.
Figyeltünk arra is, hogy magyar állami forrásokat ne használjunk. Ezzel kapcsolatban is
vannak teljesen hamis állítások a sajtó bizonyos részében,
amik arra utalnak, hogy az egyetemünk magyar költségvetési forrásokból is működik valamilyen régi privilégiumból fakadóan. Ez nem igaz.
Minimális összeg érkezik a Közép-európai Egyetemre, tehát a magyar tagozatunkon, tanuló néhány PHD-hallgató ösztöndíjaként. Ez sokkal kevesebb, mint az 1%-a a költségvetésünknek.
Tehát mi anyagilag csak hozzáadtunk a magyar felsőoktatáshoz, kutatáshoz. Ennek egy része, amennyiben költöznünk kell, biztosan elvész Magyarország számára. Hogy pontosan mekkora része, azt nem tudom, attól függ, hogy az adott szerződések hogyan íródtak meg.
Mekkora a magyar diákok aránya az egyetemen?
Egyötöde a diákjainknak magyar. Ez egy olyan egyetem, amely egyrészt nagyon nemzetközi, mert a világon is nagyon kevés olyan van, ahol a diákok 80%-a külföldi, másrészt viszont az itt tanuló különböző nemzetiségű diákok között a magyarok vannak a legtöbben. Tehát, ha van nemzet, amely elsősorban az előnyeit élvezi a CEU által nyújtott szolgáltatásoknak, az a magyar.
Ez igaz a tanárok tekintetében is, 40% magyar köztük. Mondhatni, hogy furcsa, hogy a tanárok többsége külföldi, másrészt viszont a magyarok vannak a legtöbben köztük.
Sok más kapcsolatunk is van a magyar társadalommal. Például a könyvtárhasználóinknak a többsége nem CEU-s magyar. Tehát miközben van egy nemzetközi karaktere az egyetemnek, számos tekintetben bekapcsolódott a magyar társadalomba, annak hasznára van, ezért is lenne abszurd és irracionális, ha ki lenne szorítva.
Milyen következményei voltak eddig az immár egy éve tartó bizonytalan időszaknak? Látszik valami például a jelentkező diákok számában? Vagy volt esetleg olyan oktató, akit nem tudtak megnyerni az egyetemnek?
Összességében nem csökkent a jelentkezők száma, pedig nagyon tartottunk tőle. Különösen örülök, hogy magyar diákok is ugyanolyan számban jelentkeztek, mint korábban. Ugyanakkor kaptunk olyan leveleket is, amelyben leírták diákok azt, hogy mégsem jönnek, mert nem látják, hogy ebből mi lesz. Azt gondolom, hogy
jövőre, ha nem változik a helyzet, akkor már a számokon is meglátszana, hogy nem stabilizálódott az egyetem helyzete.
A tanárokat tekintve, nálunk az állásokat kompetitíven töltik fel. Gyakran van az, hogy Ausztráliából, Kanadából, a világ különböző részeiről jelentkeznek tanárok, egy részüket meghallgatjuk, meghívjuk. Volt rá példa, hogy valaki azt írta az állásajánlatra, hogy egyelőre nem jön, mert családja van, és szeretné tudni, mi lesz ebből.
Ezekre az állásokra is szerencsére elképesztő számban jelentkeznek, most a Politikatudományi Tanszéken, ahol én dolgozom, volt egy álláshirdetés, és hatvanvalamennyi, magasan kvalifikált jelentkezőnk volt. Tehát annak ellenére, hogy konkrét esetekben megtörténik az, hogy az elsőnek választott jelöltünk nem fogadja el az állást, nem látom azt, hogy bármelyik programunknál baj lenne. Nyilván, ha hosszú távon folytatódik a bizonytalanság, előbb-utóbb itt is meglátszik majd.
Az utolsó kérdésem visszakanyarodna a legelsőhöz. A sajtó bizonyos részében gyakran vádolják azzal az egyetemet, hogy „Soros-katonákat” képez. Mit gondol erről?
Már maga ez a kifejezés is értelmezést igényelne. Most próbálom komolyan venni, miközben tudom, hogy az egész mögött semmi nincs, ez egy politikai szlogen, ami egyes spin doctorok, kampányt irányító, meglehetősen gátlástalan figurák fejében megszületett, és az égvilágon semmilyen alapja nincs.
De próbáljuk meg tényleg komolyan venni. Az egyetem megtestesít összességében egy nyitott, liberális szellemiséget, már eleve abból fakadóan, hogy ez egy nemzetközi egyetem, hogy akik létrehozták, azok olyan, többnyire a kelet-európai antikommunista ellenzékhez tartozó értelmiségiek voltak, akik szerették volna, ha a régió felzárkózik és az itteni népek közti feszültségek oldódnak.
El tudom képzelni, hogy ez a szellemiség valakinek nem tetszik politikailag. De
azt gondolni, hogy ebből „Soros-katona” képzés fakad, abszurd.
Mondok egy példát: felveszünk valakit a matematika tanszékre, és megkérdezzük, hogy egyetért-e Soros György bármelyik gondolatával, akár a bevándorlással kapcsolatban. Mindenki elnevetné magát.
Ahhoz, hogy mi sikeresen szerepeljünk nemzetközi téren, az a feladatunk, hogy olyan diákokat képezzünk, akik színvonalas folyóiratokban publikálnak, akik olyan kutatási teljesítményt tudnak felmutatni, ami által jó állásuk lesz a világ bármely országában. Az, hogy ki mennyire tudja ezeket teljesíteni, nyilván nem függ attól, hogy milyen ideológiai vagy pártpolitikai meggyőződése van.
Számos olyan embernek volt és van kapcsolata az egyetemünkkel, akik jobboldali kormányokban dolgoztak vagy dolgoznak. Ez természetes. Ha megnézi valaki, hogy kiket hívunk meg előadni, akkor látja, hogy radikálisan konzervatív előadóink is voltak, mint mondjuk Roger Scruton, de mások is.
Nekünk fontos az, hogy sokféle nézet megszólaljon.
Lehet, hogy kifejezetten diktatúrát támogató szellemiségű emberek ritkán fordulnak meg itt, lehet, hogy mindenki, aki a CEU közösségének tagja, valamilyen módon támogatja a demokrácia alapelveit, a toleranciát, és így tovább, de nem foglalkozunk a hallgatók vagy oktatók politikai, ideológiai irányultságával. Nagyon élénk közéleti viták vannak az egyetemen, miközben a fókusz, sajnos vagy szerencsére, a tanuláson van.
„Nagyon erős fenyegetést kapott a társadalom, és ennek ellenére többséget kapott a Fidesz…Nem tudjuk, hogy mi várható. Nem tudjuk, hogy jogi, netán rendőri eszközökkel fellépnek-e a civil szervezetekkel szemben” – mondta Hann Endre, a Medián ügyvezető igazgatója. A Független Hírügynökségnek adott interjújában beszélt a választási eredményhez vezető okokról, s egyebek között azt is kifejtette, hogy egyetért szakértőkkel, akik szerint a világtörténelemben nem volt még ilyen, hogy egy párt, egy kormány a saját népét egy ilyen fenyegetéssel képes legyen ekkora hatékonysággal befolyásolni. A választás tisztasága kérdésében hajlik arra, hogy elfogadja, rendszer-szintű csalás nem történt. Fontos dolgokat mond ki az interjúban arról is, hogy szerinte mi várható az elkövetkező időszakban.
Ketten nyertek a vasárnapi választáson, a Fidesz meg a Medián. Pedig te magad személy szerint is kaptál hideget-meleget, amikor a szavazást megelőző napokban kétharmados győzelmet jeleztél a Fidesz számára. Mindenki azt mondta, hogy a 65 százalék feletti részvétel már szinte kizárólag az ellenzéknek hoz voksokat.
Én ilyet nem mondtam.
Nem te mondtad, csak 65-66 százalékos aktivitást mértél.
Bizonyára megcsal a memóriád. Az előzetes felmérések egyébként normál részvételt ígértek, abban a bizonyos HVG cikkben, a múlt hét csütörtökjén írtam le először, a legfrissebb felmérés eredményeként, hogy hatvanról hatvanhatra ugrott fel három hét alatt a választási hajlandóság. Ez a szám engem is megdöbbentett, ilyen dinamikát még soha nem tapasztaltam. És azt is észre kellett venni, hogy ennek a hatszázalékos növekedésnek a döntő része a falvakból táplálkozik. Ez, ismétlem, el is olvasható a múlt heti HVG-ben. Kétségtelen, hogy korábban én is azt olvastam ki az adatokból, hogy a növekvő részvétel az ellenzéknek kedvezhet. De az a választást kb. 10 nappal megelőző felmérés megmutatta, hogy mozgósítás elsősorban a fideszes szavazókat érte el.
Ez is váratlanul ért?
Inkább azt mondom, hogy a Jobbik gyenge szereplése lepett meg, mert a korábbi tapasztalatok és mérések erősebbnek mutatták a Jobbikot. Szerintem az a nagyon erős kampány, amit ellenük folytattak, sokakat ejtett gondolkodóba.
Miért?
Mert ez egy olyan közönség, amely sokkal kiszolgáltatottabb az ilyen durva kampányeszközökkel szemben.
Ezek szerint a Fidesznek ezek az üzenetei elérték a vidéki lakosságot.
A mostani választásnak ez volt az egyik legnagyobb tanulsága: a Fidesz az utolsó napokban, hetekben elképesztő – megkockáztatom -, káprázatos mozgósítást hajtott végre.
És ezt mi innen, a fővárosból ezt nem láttuk?
Hát igen, ez az. Azt nem állíthatom, hogy senki nem érzékelhette, akadtak persze ilyenek, de általában nem láttuk. Nem is feltétlenül láthattuk, mert nem mindig nyílt módszerekkel állunk szemben. És nem pusztán a nyilvánvalóan etikátlan módszerekre utalok, hanem olyanokra, amelyek szinte láthatatlanok. Például, ha egy kis település fideszes, vagy függetlennek mondott, de a kormánypárthoz kötődő polgármestere személyesen motiválja a falu lakosságát, akár pozitív, akár negatív értelemben, annak nagy hatása lehetett. Én nem akarok ebben ítélkezni, hallok ilyen meg olyan történeteket, de ennek nincs jelentősége. Nincs, mert ez egy adottság, amellyel a másik oldal nem tudott élni. Főként azért, mert az idők folyamán elvesztette azt a kapcsolatrendszerét, amely korábban a rendelkezésére állt.
Annyiban vitatkoznék veled, hogy azért az erkölcsi része nem tehető zárójelbe, még ha adottságnak is kell tekinteni. Mindenestre abban viszont igazad van, hogy az MSZP elfelejtett hálózatot építeni.
Nem pusztán elfelejtett, hanem hagyta szétmállani. De mindegy is, mert most nem fogjuk végigelemezni, hogy mindez hogyan történt. Viszont én is reagálnék a te erkölcsöt érintő megjegyzésedre. Nem akartam én az erkölcstől elszakadva beszélni, csak annyit mondtam, hogy a befolyásolás, praktikus mozgósítási szempontból, mindegy, hogy pozitív, vagy negatív. Neked meg kell értened ezt: ha azt mondjuk, hogy door to door kampányt kell folytati, azaz ajtóról ajtóra járnak, akkor ez belefér. Amiről persze érdemes beszélni, az a kampánynak az a tematikája, amely egy nem létező célpontot jelöl ki, fogalmazhatok úgy is, hogy egy fantomot rajzol fel a választók elé. Arra gondolok, hogy Magyarországon a migráns, mint fenyegetés, valójában nem létezik. Szakértők mondják, hogy a világtörténelemben nem volt még ilyen, hogy egy párt, egy kormány a saját népét egy ilyen fenyegetéssel képes legyen ekkora hatékonysággal befolyásolni.
A hódmezővásárhelyi választás után volt ebben némi bizonytalanság, a Fidesz médiamunkásai például ki is mondták, hogy abba kell hagyni a migránsozást, ám két nap múltával épp az ellenkezője történt.
Igen, feltehetően valóban volt egy átmeneti elbizonytalanodás a legszűkebb pártvezetés körében is, és ezt ezek a médiamunkások érzékelték, ezért aztán azonnal megpróbáltak igazodni, meg irányt mutatni, de engem nem érdekel, hogy mit gondol a Bayer meg a Bencsik, igazán nem tudom, hogy ebben mennyi volt a saját gondolatuk, és mennyi az irányított, de az biztos, hogy két nap alatt eldöntötték Orbánék: tovább mennek az eddig úton, sőt fel is erősítik azt.
Érdemes lesz egyszer végigelemezni, hogy ki mit élt át Hódmezővásárhely után.
Emlékszel, milyen eufória volt, hogy legyőzhető a Fidesz. És ez nagyon fontos fordulat volt: addig senki nem bízott az ellenzék pártjaiban abban, hogy legyőzhető a kormányoldal. Ezért sem lehetett számítani az együttműködésre; miért hoznának áldozatot azért, ami biztos vereséget és veszteséget hoz. Akkor azonban megfordult a hangulat, de csak nagyon rövid időre.
Azt azért a többség úgy gondolta továbbra is, hogy nem lesz kétharmada a Fidesznek.
Igen, és sokan tartották volna ezt az eredményt már önmagában győzelemnek. De az a hit, hogy itt győzni is lehet, legfeljebb két napig tartotta magát, ez hozott magával egyfajta lelkesedést is, hogy az ellenzéki szereplők képesek lesznek megállapodni egymással, de ez nagyon gyorsan elmúlt. Emiatt aztán egészen a választások napjáig ment tovább az az iszapbirkózás, amely végig jellemezte az ellenzéket. A Fidesz pedig, eközben látványosan felismerte, hogy itt most mindent meg kell tenni a győzelemért.
Azt is felismerte, hogy ehhez a vidéket kell megszereznie?
Igen, tudták. Azért azt ne higgyük, hogy ez nagy meglepetés, legfeljebb az arányok azok. Az ellenzéknek viszont feltétlenül pozitív, ha ki tudná használni, hogy Budapesten mennyire erősnek bizonyultak. Biztató is lehetne számukra, ha lenne rá egy világos stratégia.
Ennek a rendkívül éles határvonalnak, ami Budapest és a vidék között húzódik, mi lehet a magyarázata?
A hagyományoknak óriási a szerepe. Amikor mandátumbecslést csinálunk, az alapvető kiinduló pont az adott település, régió tradíciója. Budapestre nem véletlenül mondták többször, hogy a bűnös város. A fővárosnak hatalmas liberális, baloldali hagyományai vannak, ezért az itteni végeredmény sem olyan nagy csoda az én szememben.
Annyi változás azonban még itt is érzékelhető volt, hogy a rendszerváltás óta hegemón jobboldali kerületeket bukta el kis híján a Fidesz; megfelelő koordináció esetén akár az összeset elveszíthette volna.
Mert ez egy más kultúra, mint ami vidéken tapasztalható. Vagyis az a kizárólagossá tett kampányelem, tehát a migránsozás, illetve tegyünk hozzá még egy elemet, a stabilitás ígéretét, kevésbé működött.
A biztonság igényének erejét semmiképp se becsüljük le. A kampányban nagyon erősen lehetett ugyanis érvelni azzal, hogy egy ilyen ellenzék, amelyik széttagolt, és egymással is alig ért szót, az veszélyezteti nemcsak az ország, de a családok életének stabilitását is.
Szoktatok készíteni kutatást a választások után, és azok azt mutatták, hogy még többen emlékeztek úgy, hogy a végső győztesre szavaztak, mint, amilyet a valós eredmény mutatott. Most is így lenne szerinted?
Most jóslásra késztetsz. Értem én persze, hogy miért kérdezed, nyilván azért, hogy éreznek-e bűntudatot az emberek a végeredmény miatt. Szerintem egyébként most se mutatna mást a kutatás, mint korábban, megfelelő tagoltsággal persze. Kétségtelen, kényes ez a mostani helyzet. Voltak, vannak ilyen jelek, amelyek azt mutatják, hogy a szavazók közül akadnak jópáran olyanok, akik utólag megijedtek attól, hogy mit tettek. De a szavazóbázis, feltehetően stabil marad. Egyébként pedig hét végén indul egy kutatásunk, néhány hét múlva meglátjuk, mit mutatnak az adatok.
Amit hallok: a hangadók pillanatnyilag a bűnbakképzéssel vannak elfoglalva. És azzal, ez viszi el mostanság az energiákat, hogy történt-e itt jelentős mértékű csalás, vagy sem. Már ez is megosztja az ellenzéket, az ugyanis, hogy érdemes-e ezzel foglalkozni, vagy sem.
Szerinted?
Én hajlok arra, hogy elfogadjam, a számomra mértékadónak számító szakemberek véleményét, akik azt mondják, hogy rendszer-szintű csalás nem történt. Mindenesetre az önmagában baj, hogy az ellenzék nem tudott küldeni minden szavazókörbe saját embert, azaz nem találtak helyben olyanokat, akik akár kockázatot vállalva is részt vettek volna ezeknek a bizottságoknak a munkájában.
Szerinted az ellenzék súlyos veresége elhúzódó politikai apályt hoz magával, vagy ellenkezőleg: épp a bukásnak lesz mozgósító ereje?
Ami most van, arra nem nagyon van általános tapasztalat, a közel harminc éves demokráciánkban nem találok erre példát. Nagyon erős fenyegetést kapott a társadalom, és ennek ellenére többséget kapott a Fidesz. Arra gondolok, hogy ugyan beterjesztették a Stop Soros-törvényt, amely a civilek elleni támadás, de ugye az elfogadását a választások utánra halasztották. Ma már úgy beszélnek róla, hogy a végeredményt azt mutatja, hogy a választó polgárok elfogadják, sőt egyetértenek ezzel a törvénnyel.
Szerinted mire ad ez felhatalmazást?
Nem tudjuk, hogy mi várható. Nem tudjuk, hogy jogi, netán rendőri eszközökkel fellépnek-e a civil szervezetekkel szemben. És az a baj, hogy ezek a szervezetek, bármennyire is társadalmilag hasznos tevékenységet folytatnak, Magyarországon nem elég erős a beágyazottságuk.
Magyarul a társadalomtól nem várhatnak védelmet.
Ettől tartok. De másfelől egy kicsit a nyolcvanas évekre emlékeztet a helyzet; most is
elindult egy gondolkodás, hogy Bibóval szólva, hogyan lehetne kiépíteni a szabadság kis köreit…
De ha az Orbán-rendszer és annak túlbuzgó kiszolgálói elvetik a sulykot, mint most, amikor nemcsak kritikus civilszervezeteket, de tekintélyes tudósokat, egyetemi tanárokat is ellenségként listáznak, akkor akár meg is fordulhat a közhangulat. És feltételezem, hogy a fiatalokat, akiket nem az apatikus Kádár-rendszer szocializált, nem könnyű megfélemlíteni, Ezért is
fontos különben, hogy a szombati tüntetésnek mi lesz a súlypontja. Ha a választási csalás, akkor vannak kétségeim.
Majtényi László úgy fogalmazott: ma azt a kérdést kell feltenni, hogy szabadságban akarunk-e élni, vagy alattvalóként.
Ez nagyon szép gondolat. A magyar vidék hagyománya inkább az alattvalóság. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy lebecsülöm a vidéki embert, hogy feltétlenül szembe akarom állítani, kulturálisan is Budapestet és a vidéket. Hangsúlyosan a tradíciókról beszélek. Ráadásul, ahol ki vagy szolgáltatva, akár közmunkásként egy helyi kiskirálynak, akkor ott nagyon nehéz lázadni. Már a gondolat is képtelen. Miközben Budapest mindig is a szabadság városa volt. A szabadelvűség városa.
Tudom, hogy a közvélemény-kutató nem jós, de érdekelne, hogy a mostani kényelmes többsége alapján nyugodtan készülhet Orbán 2022-re?
Nem hiszem. Nagyon kényes a nemzetközi környezet, és bevallom, itt nekem is restanciám van a tájékozódásban. Talán én is túlságosan a hazai választásra koncentráltam, miközben a világban fenyegető folyamatok zajlanak, már-már háborús helyzet fenyeget.
Az ilyen helyzet megerősítheti Orbánt abban, hogy érdemes folytatnia az eddigi koreográfia szerinti mozgást, de ha igazán éles helyzet alakul ki, a hintapolitika bukásra van ítélve.
Egyelőre mindenesetre azt hiszem, hogy Európára vagyunk ítélve, és talán nem mindegy, hogy a történésekre miként reagál az Unió.. Például a civilek ledózerolását szerintem Európa nem tűrné.
Vagyis a magyar társadalom eltűrné, csak Európa nem. Hadd emlékeztesselek arra, hogy a sajtó ledózerolását elviselte a magyar társadalom és Európa is.
Ebben igazad van.
Sőt már ott tartunk, hogy Szájer József szerint a Fidesz volt hatalmas, 7:1 arányú médiahátrányban.
Még valami olyat is mondott, hogy a Fidesznek sok párttal szemben egyedül kellett helytállni… Mit lehet az ilyenre mondani? Igen tehát, túlzott optimizmusra nincs ok, de azok a szervezetek, amelyeket a Fidesz támad, többségükben nemzetközi beágyazottságúak.
Visszatérve a sajtóra: Szájer kijelentése arra is utalhat, hogy tovább területeket akar megszerezni a Fidesz. Szerinted mi várható?
A vidéket már most szinte teljes mértékben maga alá gyűrte a Fidesz, főleg, ha az ott élők tájékozódási szokásait vizsgáljuk. Ott nem nagyon jutnak más hírforrásokhoz és főleg véleményekhez, mint a kormányzat felől érkezőkhöz. Nincsenek erről kutatási adataim, de nagyon valószínűnek tartom, hogy azok a hangos korrupciós ügyek, amelyek az utóbbi időkben kerültek napvilágra, a társadalom jelentős részéhez el sem jutottak. De ha el is jut; ott van Debrecen, kiderült, hogy a Kósa-féle ügyek egyáltalán nem rendítették meg a belé vetett bizalmat, abszolút többséggel választották meg. Úgyhogy a sajtó egészét tekintve sem vagyok bizakodó, a Magyar Nemzet, Lánchíd rádió bezárása után különösen nem.
Gémesi György, Gödöllő polgármestere eddig sem tartozott az Orbán-rendszer kedvelt politikusai közé. Az előző polgármester-választás alkalmával mindent elkövettek, hogy ne válasszák meg ismét a város vezetőjének. Kudarcot vallottak. Gémesi kitűnő vívó volt, pontosan fel tudta mérni mivel támadják, védett, s ha kellett elővágott. Tavaly alapított pártja, az Új Kezdet, azonban éppen csak túljutott a selejtezőn.
Hogyan tovább?
Polgármester vagyok, 2019-ig érvényes a mandátumom, amely arról szól, hogy a városom ügyeit intézzem a következő időszakban is.
Történelmietlen kérdés, mi lett volna, ha…?
Akkor is ugyanez lett volna a válaszom, hiszen már a választások előtt is elmondtam, bármi lesz az eredmény, nem fogok beülni a parlamentbe, mert a mostani tisztségem összeférhetetlen a képviselőséggel. A listán szerzett mandátumot felveszem, és a törvényes 30 napon belül lemondok róla az Új Kezdet egyik politikusa javára. Ő fogja képviselni az LMP frakciójában a pártot, amelyet egy éve, 2017 márciusában indítottam útjára.
És mindjárt egy „házassággal” vágott neki a választásoknak.
Nem tehettünk mást.
Jó frigyet kötöttek az LMP-vel?
A mai politikai mezőn ők voltak az egyetlen elfogadható párt, de személyekkel is folytak tárgyalások. Kerestük a Momentumot is…
Az sem lett volna jobb választás.
Ma már tudom, ott is sok a belső probléma. Természetesen lényeges volt, hogy egy parlamenti mandátummal rendelkező párt, vagy személy képviselhesse az ügyünket már a választások előtt. Az LMP-nek van parlamenti frakciója, a Momentum mellett a fiatalságuk szólt volna. Ők elzárkóztak, az LMP nyitott volt erre, mi önállóan, források nélkül pedig nem tudtunk volna rajthoz állni. Nem voltak mögöttünk sem pénzemberek, sem befektetők. Kellett egy „társ”, hogy bekerüljünk a közbeszédbe. Úgy gondoltuk, jól ki tudjuk egészíteni a bázisunkat.
Miért kellett elzárkózni minden más baloldali párttól? Egy balközép-jobbközép összefogás sikeresebb lehetett volna.
Az úgynevezett „baloldali” alatt az MSZP-t és a DK-t érti?
És a Párbeszédet.
A 2010-es kétharmados földindulásért szerintem Gyurcsány Ferenc, Molnár Gyula és a többiek a felelősek. Amíg a baloldal nem tisztul meg, addig egy ilyen összefogásnak az esélyét sem látom.
Ön is tudja, mi vezetett 2010-hez: a Fidesz lejárató, vádaskodó politikája. Hogy a szocialisták lopnak, csalnak, korruptak…
Erről már nem érdemes vitát nyitni, nem voltak szentek, de
azt elismerem, hogy a mai Fideszhez képest a politikai tisztaság és az erkölcs bajnokai voltak.
A legnagyobb probléma azonban az volt a kormányzásukkal, hogy az uniós források megnyílásakor, 2007-2009-ben nem tudták megadni a gazdaságnak azt a lendületet, ami igazolta volna, hogy alkalmasak az ország vezetésére.
2008-2009-ben az egész világ a gazdasági válsággal küzdött. Kíváncsi volnék, mit kezdett volna ezzel a helyzettel Orbán, aki ma is csak az Unió pénzén tud sikereket felmutatni, azokat is halványabban, mint a szomszédaink. Bajnai kivédte az államcsődöt. De hagyjuk is ezt. Közelítsünk másként: a baloldali politikusoknak nem szabad megadni a megváltozás, a hibákból való tanulás lehetőségét?
Ezt nem mondtam. Vona is megváltozott, de nem tudni, valójában mennyire mélyen. Majd kiderül, ez a „csendesedést” mennyire gondolja komolyan a Jobbik. A rasszistákat a magam részéről ugyanúgy elfogadhatatlannak tartom, mint a múltban besározódott politikusokat. De azt tartom, hogy
ameddig Gyurcsány Ferenc a politikában marad, addig itt senki ne várjon nagy változást.
Addig nagyon nehéz lesz bármilyen összefogás, vagy együttműködés.
Ön mérsékelt, jobboldali politikusnak határozza meg önmagát. Mit gondol, Magyarországnak szüksége van a baloldalra?
Egy valóban szociáldemokrata pártra mindenképpen. De ezzel a DK is, az MSZP is adós maradt. Egymással veszekedtek, cserélgették a miniszterelnök-jelölteket, valami olyasmit mutattak magukról, mint amikor Gyurcsány lemondott. Akkor egy nevetséges miniszterelnök-kaszting tanúi voltunk. Ha nem ezt a veszekedős arcát mutatja majd a baloldal, visszaszerezheti a támogatóit. A tudatos választók kormányzóképes politikai erőt keresnek.
Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök-jelöltje és Gémesi György, az Új Kezdet elnöke
MTI Fotó: Kovács Attila
Ez butaság. Az LMP volt az egyetlen, aki azt mondta hidat kell képezni a jobb és a baloldal között. Ki volt az, aki egyedül leült mind a két oldallal? Szél Bernadett. Kapott is érte hideget, meleget. Egyszer azért, mert nem akar összefogni, majd azért, mert tárgyal, majd azért, mert azt mondta, ez így nem fog menni. Más lett volna a helyzet akkor, ha a baloldal képes lett volna megegyezni, és olyan embereket jelölni, akik valóban alkalmasak a választók szemében. Ha még három helyen visszalépett volna az LMP, a Fidesz túlsúlya akkor is kialakult volna.
De nem a kétharmad. Lépjünk tovább. Az Új Kezdet biztató név volt. A választási eredmény igazolta, hogy bárminek a kezdete volna, ami Gödöllőn elindult?
Ez egy első állomás, most el kell gondolkodni, mit csináltunk jól, miben hibáztunk. Én magam is más eredményre számítottam,
azt hittem, az ország felismeri majd, milyen káros egyetlen párt kezében a túlhatalom.
Az előző években megtanulhattuk. Tulajdonképpen ezek a tapasztalatok ösztönöztek arra, hogy visszalépjek az országos politikai közéletbe, de tudjuk az eredményt.
A választásokon kudarcot vallott pártok – látjuk ezekben a napokban – sorra cserélik le a vezetőiket…
Az Új Kezdet nem vallott kudarcot, még akkor sem, ha a lelkem mélyén jobb eredményre számítottam. Most nem búslakodnunk kell, hanem arról beszélni, milyen feladatok várnak ránk.
Mire gondol?
Mi, mint azt a legelején és mondtuk a polgármesterek, önkormányzati vezetők pártja vagyunk. Így is indultunk. Akkor is azt mondtam, hogy alulról kell a rendszert felépíteni. Ezt azóta is tartom. Tény, segítség, ha van egy parlamenti székünk. Jövőre önkormányzati választások lesznek reményeim szerint. A folyamatosan szűkülő keretek ellenére is meg kell találni azokat a cselekvési irányokat, amelyek alternatívát mutathatnak a kormányzat központosító törekvéseivel szemben. Aligha tévedek, ha azt mondom,
a demokrácia utolsó bástyái között veszélybe került a települési önkormányzati rendszer is.
Minden feltétel adott ahhoz, hogy Orbán Viktor minimálisra szorítsa a forrásokat és a jogköröket.
Pedig abban lehetett volna a pártjuk ereje, ha a helyben ismert önkormányzati vezetőkre építve a vidék Magyarországát szólítják meg. De nem így történt…
Nagyon sok polgármesterrel beszéltem, nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy meggyőzzem őket, miért volna fontos, hogy feladatokat vállaljanak a kormánypárttal szemben folyó politikai csatában. Az elején elég sokan csatlakoztak hozzánk, majd egyesével megkeresték őket. Sokan megijedtek ettől.
Megfélemlítették őket?
Biztosan volt ilyen is. De talán erősebb volt az a félelem, hogy ha szembeszállnak az Orbán-rendszerrel, és a választáson nem győz az ellenzék, azzal a településük lehetőségeit veszélyeztetik. Megtapasztalhattuk, azok a városok, falvak, ahol nem orbánisták kezében volt a vezetés, nagyon sokszor hátrányba kerültek a fejlesztési pénzek elosztásakor. Nem okolok senkit ezért, nem értették meg az Új Kezdet törekvéseit. Azok, akik mellénk álltak nem szerepeltek rosszul, ha mást nem is, de elérték, hogy megismerjék őket a térségben lakók.
Emberileg meg lehet érteni azokat, akik inkább csendben maradtak. Lefordíthatom úgy is: az emberi gyarlóság okozta pártja halvány szereplését?
Nem ítélek el ezért senkit. Tudomásul kellett vennünk, hogy az emberek egy része nem szívesen kockáztatja a munkahelyét, a viszonylag jó fizetését. Ha csurgatnak majd néhány pályázatot a településüknek, az tökéletesen megfelel sokaknak. A komfortérzet féltése, a langyos víz elfogadása alighanem az egyik – de csak az egyik! – magyarázata az ellenzék választási kudarcának. Nem szabad feladni még ennek ismeretében sem, mert Magyarországnak szüksége van arra, hogy ne süllyedjen megint egy állampárti rendszer posványába.
Szép gondolat.
Ebben az országban, ahogyan a gazdaságban vagy bizonyos sportágakban, a politikai pályán sincs verseny.
A foci erre a legjobb példa. A hazai csapatok nem igazán kerülnek versenyhelyzetbe, mert nem számít a felkészültség, sokkal inkább az üzletről szól minden. Az adófizetői forintok megszerzéséről. Ezért aztán a nemzetközi porondon is csak a sor végén kullognak a magyar csapatok. Lehet, hogy a politikai változtatáshoz kevés lesz négy év, de akkor nyolcig kell folytatni…
Gondolja, hogy a következő években bármi változna ahhoz, hogy a verseny feltételei javuljanak? A szabad média mozgástere napról napra szűkül, ön tudja a legjobban, hogy a kormány nem csak a megyei sajtót, a települési hírforrásokat – helyi lapokat, rádiókat – is megszerezte. Mire számít mégis?
Nem vagyok naiv. Abban bízom, hogy az Új Kezdet törekvéseit támogató politikusok a napi munkakapcsolat révén át tudják majd hidalni ezeket a kommunikációs akadályokat, és megtalálják az utat a helyi nyilvánossághoz. Behoztam a rendszerbe tizenegy választókerület tizenegy politikai szereplőjét, akikre szeretnénk a párt jövőjét építeni.
Naponta újabb és újabb hírek érkeznek, hogy az egyes választókörzetekben „furcsa” dolgok történtek. Mit gondol erről?
Ez nem fordult volna elő, ha az ellenzéki pártok nem csak a körzetek alig kétharmadába küldenek képviselőket. Már jó előre fel kellett volna készülni, meg kellett volna keresni azokat az embereket, akik a legtávolabbi települések választási rendjét is megfigyelik. Ott kellett volna lenni! Nem lehet úgy indulni a csatába, hogy nem viszem magammal a kardomat. De restek voltak ebben is. Most már kár sipákolni, a lényegen ez mit sem változtat. Úgy sem lehet harcba szállni, hogy előtte ádáz ellenségeket szerzek a saját szövetségeseim között. Száz más okot is mondhatnék, amiért teljesen felesleges bárkit okolni, hogy nem lépett vissza X vagy Y javára.
Az a legnagyobb baj, hogy a magyar politikában nem látok „államférfiakat”. Illetve eddig Antall József és Orbán Viktor volt az, ő is csak 1998-2002 között. Akkor még volt körülötte egy tekintélyes értelmiségi holdudvar, amely hatással volt rá.
Amíg nem találunk egy új, államférfiúi adottságokkal rendelkező, integratív politikust, egy alkalmas baloldali és jobbközép pártot, addig nem lesz – politikai értelemben vett – új kezdet Magyarországon. Számomra a német példa a követendő, ahol már a sokadik ciklusban képesek együttműködni alapvetően ellentétes érzelmű pártok az országuk érdekében.
A Fidesz nem felejt, és nem bocsát meg. Nem Gödöllőn verik majd le az ön választási „kalandját”?
Eddig is kaptam hideget, meleget. Ami szitkot rám lehet zúdítani, azt az évek alatt megkaptam. Nem tudnak újat kitalálni. Most maximum majd Soros-bérenc leszek, én, aki soha nem találkoztam Soros Györggyel, és soha nem tanultam a pénzén, szemben a mai kormány meghatározó politikusaival. Az embernek van egy értékrendje, én hazafinak érzem magam, mindent ennek rendeltem alá. Ha leszegném a fejemet, ha meghajtanám a derekamat, akkor talán bekerülhetnék a kedvencek közé. De az én derekam nem hajlik, legfeljebb eltörik.
Károsnak, és az ellenzéki szavazók becsapásának, ámításának tartom, hogy a választások elcsalásával próbálják befolyásolni őket – mondja a Független Hírügynökség választási szakértője, Szabó Andrea. Szerinte az ellenzék nem találta meg azt az utat, amellyel megszoríthatta volna a Fideszt, de a kétharmados győzelmet az LMP-vel együttműködve megakadályozhatta volna a baloldal.
Szakértői szempontból lehet-e általános következtetéseket levonni a választások eredményeiből?
Igen. Van a 2018-as választásoknak leszűrhető következtetése.
a Fidesz-MPSZ minden kétséget kizárólag megnyerte a választásokat. Ezzel Magyarországon definíciószerűen új pártszerkezet, az ún. domináns pártrendszer alakult ki a versengő pártszerkezet helyett.
A Fidesz győzelme úgy következett be, hogy 2014-hez képest több szavazatot sikerült begyűjtenie. A közvélemény-kutatók által többször hangoztatott, egyébként az előző választások során ténylegesen működő Fidesz-felülmérés, 2018-ban nem igazolható, a biztos szavazó pártot választók körében mért óriási Fidesz támogatottág valóban szavazatokra váltódott.
A migráns-kampány, az utóbbi évek kisebb-nagyobb béremelései, a gazdasági konjunktúra, meghozták az eredményt.
A Fidesz nagy győzelmét nem lehet megkérdőjelezni, az új kormány legitimációja legalább akkora, mint a 2010-es Orbán-kormányé volt.
Károsnak, és az ellenzéki szavazók becsapásának, ámításának tartom, hogy a választások elcsalásával próbálják befolyásolni őket. A választások lebonyolításával kapcsolatban kétségtelenül érzékelhetők problémák, de semmi sem utal szervezett, központilag irányított csalásra.
A baloldali ellenzék beszorult Budapestre, Szegedre, Pécsre, a nagy egyetemi városokba. Országos választást ilyen támogatottsági szerkezettel nem lehet nyerni. Jelenleg az MSZP – némi jóindulattal – városi középpárt, a DK pedig városi kispárt. Mindamellett, a két, egymással is versengő baloldali párt korfája a legidősebb, tömegméretekben nem sikerült új szavazókat bevonzaniuk.
Az LMP szavazatszámban erősödött a 4 évvel ezelőttihez képest, ugyanakkor nagyvárosi rétegpárti jellegéből nem tudott kilépni. Az ellenzéki pártok tehát hiába rendelkeznek relatíve erős nagyvárosi támogatottsággal, ha szembe menve a választási szisztéma logikájával, külön indulnak, így a szavazatok nem koncentrálódnak, hanem széttartanak.
Elsősorban a hódmezővásárhelyi váratlan ellenzéki győzelem után kialakult Jobbik esélyességi buborék kipukkant. Kiderült, hogy a Jobbik az egyéni mandátumok megszerzésében nem tudott érdemben előrébb kerülni 2014-hez képest. A néppárti jellegű támogatottsági szerkezetet továbbra is inkább elérendő cél, mint valóság.
Végül is a magasabb részvételi arány nem az ellenzék remélt sikerét hozta. Miért?
A választás egyik legérdekesebb tényezője épp ez. Az elemzők többsége úgy vélte a választásokat megelőzően, hogy a magas részvétel elsősorban az ellenzéknek kedvez, mert a kormánnyal szemben álló szavazókat mobilizál. Ahogy arra az április 7-én megjelent írásomban utaltam, ennek a feltételezésnek a gyökerei 2002-ből eredtek, amikor a rendszerváltás óta tapasztalt legmagasabb részvétel mellett az MSZP megverte a toronymagas esélyes Fideszt. A Medián választások előtti hetekben megjelent kutatási eredményei azonban óvatosságra intettek, hiszen arra hívták fel a figyelmet, hogy tévedés lehet a 2002 óta hangoztatott vélekedés. Vizsgálatuk szerint
a választások előtt aktivizálódó szavazók olyan vidéki, alacsony iskolázottságú polgárok, akik a Fideszt támogatják és nem az ellenzéket.
A „migránsoktól” való félelem, a Védjük meg Magyarországot! propaganda erősen hat az itt élő lakosságra, emellett az utóbbi 2–3 évben javult jövedelmi helyzetük.
Igazi ellenzéki összefogás esetén lényeges más eredmények születhettek volna?
A mi lett volna, ha? – kérdés teljesen tudománytalan ebben az esetben. Vannak feltételezéseink, lehet darabra kiszámolni, összeadni, kivonni a szavazatokat, lehet spekulálni, de a lényegen ez nem változtat. Az ellenzék nem találta meg azt az utat, azt a nyelvet, azt a stratégiát, amellyel legalább megszorította volna a Fideszt. A budapesti eredmények ugyanakkor kétségtelenül azt mutatják, hogy egyetlen módon győzhető le a kormányzópárt: az egy az egy ellen küzdelemben. Ráadásul, véleményem szerint, hamis a koordinált indulás toposza.
Ebben a választási rendszerben a listás szavazatokat koncentrálni szükséges.
Nem véletlen, hogy a választás előtti szombaton megjelent miniszterelnöki interjúban a fideszes szavazók mindkét szavazatát kérte Orbán Viktor. Ha ezt nem látja be az ellenzék, tehát nem egy jelölttel és egy listával indul a következő választáson, akkor újra és újra végig nézheti, ahogy a Fidesz kétharmados győzelmet szerez az aktuális választásokon.
Teljesen egyértelművé vált a főváros és a vidék közötti szakadék?
Az egyéni képviselőjelöltekre leadott szavazatok alapján a Fidesz nem szerepelt jól Budapesten. Ennek oka azonban nem a Fidesz alacsony támogatottsága. Az ellenzéki szavazók a fővárosban értették meg leginkább pártjaik zavaros, helyenként káoszt idéző egyezkedéseinek legfontosabb üzenetét: egyéni jelöltek közül válassza a legesélyesebbet. Ráadásul az inkább egymás legyőzésére berendezkedő ellenzéki pártok szövetségi politikája Budapesten volt még így is a legeredményesebb, itt tudták érdemben csökkenteni az ellenzéki jelölteket.
A pártlistás szavazatok megyei eloszlása azonban azt mutatja, hogy a legerősebb párt a fővárosban is a Fidesz.
Túlzás tehát azt állítani, hogy a Fidesz támogatottságában szakadék tátongana a főváros és a vidék között. Az látszik, hogy vidéken még erősebb, még határozottabb a Fidesz dominanciája, mint Budapesten. Ahol tényleges látszik a támogatottsági szakadék, azok a baloldali pártok: a települési lejtőn lefelé haladva ugyanis csökken, helyenként megszűnik a választottságuk.
Az LMP-nek tényleg kulcsfontosságú szerepe volt abban, hogy az ellenzék ne érjen el jobb eredményt?
Bár az LMP politikusai – elemi túlélési ösztönüknek engedelmeskedve – ezt a tételt váltig tagadják, bizonyítható, hogy a fővárosban legalább kettő, de inkább négy egyéni választókerületet meg tudott volna nyerni az ellenzék, ha megállapodik az LMP és a baloldal. A fővároson túl azonban az LMP szerepe nem olyan jelentős, ami a párt alacsony vidéki támogatottságának köszönhető. A Fidesz kétharmados választási győzelmét azonban a baloldal az LMP-vel együttműködve megakadályozhatta volna.
A Független Hírügynökség újra beszélt telefonon Szabó Gábornéval, azzal a csengeri asszonnyal, aki jelenleg külföldön tartózkodik, és aki 1300 milliárdos vagyonhoz jutott volna hozzá egy okirat szerint. Ebből a mesés összegből kapott volna Kósa Lajos édesanyja nyolcszázmillió ajándékot, és ugyanennyit Orendi Mihály, Kósa Lajos vezetőtársa a korcsolya szövetségben. Az asszony azt állítja: áprilisban, 17-e után hozzájut a vagyon egy részéhez, május 2-án pedig az örökséghez, ami ennél jóval nagyobb összeg. Szabóné, elmondás szerint jelenleg egy négyszobás lakásban lakik, amit egy jótevőjének köszönhet.
A választások nem azt a helyzetet teremtették az ön számára, hogy jó ötlet lenne visszatérnie Magyarországra. Jól gondolom ezt?
Igen. Itt szeretnénk letelepedni külföldön, el is indítottuk a folyamatot, a gyermekeimet is itt szeretném szeptembertől iskolába járatni.
A gyerekek most még otthon vannak Magyarországon?
Húsvétra kijöttek, és magántanulóként fejezik majd be az iskolát. A lányom, meg a nagyobb fiaim hazamennek a jövő hét folyamán, hogy minden lényeges dolgot elintézzenek.
Kedves Mária, ha maga csaló, és nem hogy rendes iskolai végzettsége, de még pénze sincs, akkor miből él külföldön?
A támogatóm segítségével. Egy négyszobás luxuslakásban lakunk, az ügyvédeimet mindet tudom fizetni, a megélhetésünket tudom biztosítani.
Az örökség még mindig nem szabadult fel?
Nem örökség, vagyon. Az április 17-27 között fog felszabadulni. Amit örökségként kaptam, az május 2-án szabadul fel.
Vagyis április közepe után ön gazdag ember lesz?
Hát igen, remélhetőleg. Olyannyira, hogy a családommal együtt az vagyonom alapján fogom megkapni a tartózkodási engedélyt.
Ezek alapján magának élete végéig nem kell dolgoznia.
Remélhetőleg. Bár nem szeretnék nem dolgozni, itt is a vendéglátásban akarnék elhelyezkedni.
A jótevőjével, aki ugye segíti a megélhetést külföldön, hogy tudta elhitetni, hogy maga nem csaló?
Mert részese az egész folyamatnak, és általa jutok április 17-e után egy hatalmas összeghez. Az akkora pénz lesz, amelyből tudok majd rendezni minden korább tartozásomat, illetve biztosítani tudom belőle a megélhetésemet. És én leszek ennek a jótevőmnek az örököse is.
Ez az összeg, amiről beszélünk, mekkora? Már nem az első hírekben szereplő 1300 milliárdról van szó, ugye?
Amit én most a jótevőmtől kapok, az elegendő lesz, mint mondtam az elmaradásaim törlesztésére, de csak egy töredéke az 1300 milliárdnak. Amit viszont május 2-án kapok, az viszont legalább a kétszerese lesz.
Mármint az 1300 milliárdnak?
Amit én adni akartam, annak nagyjából a duplája. Szóval, ha kifizettem volna Kósa urat, meg Orendi urat, meg Kósa úr édesanyját, nekem még bőven maradt volna pénzem a megélhetésre.
Hát ezt most nem fogom tudni kiszámolni, vagy megérteni, hogy pontosan mennyi pénzről van szó.
Az a lényeg, hogy látni fogják, akiknek látni kell, hogy létezik a vagyonom.
Mondja, amióta kirobbant az ügy, kereste önt Kósa Lajos, vagy Orendi Mihály?
Kósa Lajos nem keresett, vele tavaly novemberben beszéltem utoljára. Orendi Mihály viszont keresett engem, tudatosítani akarta velem, azt, amit a Pesti Srácok újságírójával, akinek különben az információkat folyamatosan szállított, hogy akkor lépnék helyesen, ha azt vallanám, amire ő kér.
Mert, mire kérte?
Arra, hogy mondjam azt: engem is megvezettek, és a pénzből nincs semmi, nem is volt. Ezáltal én is védve vagyok, de Kósa Lajosnak sem lesz semmilyen problémája. Ha ezt mondom, biztos nem lesz gond. Én erre azt válaszoltam, hogy ezek az összegek oda kerültek volna, ha a Lajos normálisan viselkedik, és vállalta volna az igazságot. Azt, hogy az az okirat, amelyik a nyilvánosságra került valódi, és hogy ha lesz a pénzből valami, akkor ő teljesíti, amit vállalt, és állampapírokat vesz belőle. Ennyit kellett volna Kósa úrnak mondani, nem pedig össze-vissza hazudnia. Nem hazudni, hogy nem ismer, hogy én csaló vagyok, meg már el is ítéltek. Soha nem voltam bíróságon. Nem kellett volna hamis anyakönyvi kivonatot kitenni, arról, akitől én örököltem. Semmilyen dátum nem stimmelt rajta.
Orendi Mihály mikor akarta rávenni, hogy a saját érdekében is mondjon valótlant?
Március 22-én, vagy 23-án, amikor úton voltam külföldre. Megvan a hangfelvétel.
Otthonról milyen hírei vannak? Hogyan folyik ön ellen a nyomozás?
Biztos, hogy folyik a nyomozás. A Kiskun tenderrel indult a feljelentés, tudja arról a cégről van szó, amely hatvanmilliót utalt a számlámra, részletekben.
Miért utaltak magának ettől a cégtől pénzt?
Engem megkértek arra, hogy írjak alá egy kölcsönszerződésről szóló megegyezést. Ez a pénz nem hozzám került, az én számlámról került valahova.
Ez a pénz tehát csak átfutott az ön száláján?
Igen, de erről most még nem akarok bővebben beszélni. Legfeljebb annyit: épelméjű ember elhiszi, hogy én megkeresek egy ilyen céget, és az örökségem reményében kölcsönt kérek, azt meg is kapom? Elhiszi ezt valaki? Egy egyszerű csengeri nőnek adnak ilyet? Amúgy, ha már itt tartunk, nem nyolc osztályt végeztem, hanem szakközépiskolát.
Tehát ön egy megbízást teljesített?
Igen.
De azt nem árulja el, hogy kinek a megbízását.
Nem. Az a lényeg, hogy én ezt az összeget vissza fogom fizetni.
Arra még nem válaszolt, hogy a rendőrség vajon mit akar megtudni azoktól, akiket kihallgatott?
A rendőrség – épp a Kiskun tender miatt – kikérte az OTP-s bankszálámat, és mindenkit behívtak azok közül, aki nekem pénzt utalt. Hét-nyolc emberről beszélünk. Mindenkitől azt kérdezték, hogy én a várható örökségem alapján kértem-e tőlük pénzt. Mindenkitől azt akarták hallani, hogy én csalással jutottam az ő kölcsönükhöz. Azt azonban nem kérdezte meg tőlük a rendőrség, hogy vajon nem azt a pénzt utalták-e vissza, amit én adtam nekik kölcsönbe.
Mert így történt?
Ilyen is van.
Újra kérdezem, amit a múltkor is: veszélyesnek tartaná hazautazni Magyarországra?
Igen. Veszélyben érzem magam, mert Kósa Lajos és társasága mindenre képes.
Nagyon sok furcsaság történt a vasárnap országgyűlési választásokon, kezdve a számítógépes rendszer többszöri összeomlásától a részvételi adatok alakulásán át az egyes pártokra adott voksok elpárolgásáig. Tóth Zoltán választási szakértő, aki a DK színeiben képviselő-jelölt volt további eseteket is említ: volt például olyan szavazókörzet, amely szavazatszámláló bizottsági tagjainak nem engedték, hogy tanúi lehessenek az általuk leadott dokumentumok számtógépes rögzítésének. Előfordult az is, hogy más adat jelent meg a számítógépben, mint amit a jegyzőkönyvben rögzítettek. Mindezek és több más jel alapján szögezte le Tóth Zoltán a Független Hírügynökségnek adott interjújában: bebizonyosodott, hogy a választási törvényünk társadalmilag igazságtalan, a választási eljárás pedig félig szabad, de tisztességtelen és átláthatatlan.
A furcsaságok egyike az adtok nyilvánosságra hozatalának visszatartása volt, amire ugyan hallottunk magyarázatot Pálffy Ilonától, a Nemzeti Választási Iroda elnökétől, ám sokan hamisnak tartják az érvelését, hogy addig nem lehet közzétenni még részadatokat sem, amíg valahol szavaznak (s ez két körzetben késő estig elhúzódott). Ráadásul, amikor elkezdték nyilvánosságra hozni az eredményeket, akkor előbb jelentek meg – nagyfokú feldolgozottság mellett, már táblázatos formában – a hivatalos hírügynökség, az MTI fizetős felületén, mint az NVI honlapján. Mit mond ezzel kapcsolatban a törvény?
Az adatok visszatartása teljesen jogtalan, törvényellenes volt. Egyben azt mutatja, hogy az NVI és annak a vezetője elfogult a Fidesz irányában. Megállapítható, hogy az NVI kivételezett a Fidesszel és az MTI-vel, előbb adta ki számukra az információkat, mint hogy megosztotta volna azokat a társadalom egészével. Erre semmilyen jogosítványa nincs, a törvény ugyanis azt mondja ki, hogy minden párttal és a közvéleménnyel egyenlően kell megosztania a választásokkal kapcsolatos információkat. Az NVI-nek ez a lépése konkrétan sérti a választási eljárási törvény esélyegyenlőségi alapelvét. Plusz, az Alkotmánybíróság döntése óta tudjuk, hogy normasértő is volt ez, ami szintén törvénybe ütközik.
Mindenkinek ugyanis egyenlő joga van az egyenlő információhoz, ezért a választási eljárásban minden nyilvános, kivéve amit államtitoknak nyilvánítanak.
De hát a választás eredményét senki nem nyilvánította államtitoknak.
Lehet-e jogorvoslattal élni?
Minden olyan dologra, ami a választásokkal összefügg lehet jogorvoslatot kérni. Lehet feljelentést tenni. És kell is tenni. Ebben az esetben azért, mert
megállapítható, hogy a választási iroda kivételezett bizonyos felekkel, holott erre nincs jogosítványa,
mert – hangsúlyozom még egyszer – minden egyes párttal és a közvéleménnyel egyenlően kell megosztania minden választásokkal kapcsolatos információt.
Furcsaságnak tartom a részvételi adatok alakulását is. Jómagam végig kísértem és táblázatban rögzítettem reggel héttől az NVI által Budapestre megadott összes részvételi adatot, s egyértelmű a nagy visszaesés este fél hét és a hét órás urnazárás között. Pedig az utóbbiban a belföldön szavazók mellett már a külképviseleten és levélben voksolók száma is szerepel. Ezt most hogyan?
Idézném az NVI vezetőjét, aki erre azt tudta mondani, hogy rosszul striguláztak a szavazóbizottságok. Ez elfogadhatatlan válasz! Kötelessége megmondani, hogy pontosan mi történt.
Azért kapja a nagy fizetését, hogy a nyilvánosság előtt felelősséget vállaljon a saját és az általa irányított munkáért.
Mivel lehet ezt akkor magyarázni? Egyáltalán, lehet rá magyarázat?
Nincs, nem lehet rá magyarázat. A helyi jegyzőkönyv-vezető és a számlálóbizottság tagjai egyszerűen nem idézhették elő ezt a helyzetet. Egyébként pedig, aki volt már valaha is felelős állami beosztásban, az tudja, hogy mielőtt egy adatot közzétesznek, azok teljességét és korrektségét le kell ellenőrizni. Ez esetben mindkettő elmaradt. Emellett, amikor rájöttek arra, hogy hibáztak, azt nyomban nyilvánosságra kellett volna hozniuk – ehelyett annyit tudtak mondani, hogy a helyiek nem tudnak strigulázni. Persze lefelé mutogatni könnyű…
„Nincs magyarázat” – mondta. Hát arra van-e, ami a számítógépes rendszerrel történt? Jómagam fent voltam déltájban az NVI felületén, amikor egyszer csak ledobott, jó órát nem is tudtam visszajutni rá, s amikor végül igen, akkor már a korábbi rendszer működött. Őszintén szólva, nekem a „hosszú bájtok éjszakája” jutott az eszembe, az, amikor az első Orbán-kormány hatalomra jutása után pár hónappal, 1998 halottak napjára szabadságra küldték az akkori adóhatóság, az APEH dolgozóit, s a fáma szerint az ő távollétükben az akkori APEH-elnök, Simicska Lajos iránymutatása alapján eltüntettek a rendszerből több adatot, s más módon is belenyúltak az adatbázisokba.
Szerintem sokaknak ez jutott az eszébe.
Megjegyzem, a mai napig nem működik az új endszer. Nem csak vasárnap volt kétszer rossz egy kicsit. Ma is halott.
Csak el kellene talán számolni azzal a temérdek milliárddal, amit az informatikai rendszerbe öltek. Ám államtitoknak nyilvánították az állami informatikai rendszerrel kapcsolatos minden információt. Látjuk, ez olyan jól sikerült, hogy maga a rendszer is államtitokként funkcionál, hiszen nem működik.
Egyébként pedig az informatikai rendszer összeomlása egyebek között konkrétan megakadályozott sok választót abban, hogy szabadon gyakorolhassa a választói jogát.
Ugyanis délután háromig lehetett – volna – beadni az igényeket mozgó urnákra, de az informatikai rendszer hibája miatt sokan ezt már nem tudták megtenni. Ezt ki fogja reparálni? Talán az NVI számára a választás flott lebonyolításának jutalmára félretett pénzekből fog ez a kompenzáció megtörténni? A jutalomból adnak egy kicsit a kárvallottaknak?
Vasárnap voltak a választások, s szerdára ígérte az NVI a dokumentumok kiadását, digitalizálva. Ami mégsem az eredeti, nehezebben másítható „kézzel írt” dokumentum. Ez ellen nem lehet tenni?
Ezért kell az, hogy a pártok és a civil szervezetek alaposan ellenőrizzék a cd-n a pártok számára szerda délre ígért jegyzőkönyveket. Nagyon sok párt maga is gyűjtött az egyes szavazókörökben lévő megbízottjaitól jegyzőkönyvet – ezeket kell összehasonlítani a CD-n megtalálható, a számítógépes adatfeldolgozás eredményeivel.
Például van konkrét bizonyíték Budapest 13. kerületéből, hogy kétszer is más jelent meg a szavazóbizottság adataként a számítógépben, mint, amit a bizottság tagjai jegyzőkönyveztek.
Erről készült is egy külön jegyzőkönyv.
Mert hogy ott volt ellenzéki pártdelegált tag?
Igen, de a 10 200 szavazókörnek csak a harmadában volt ellenzéki pártdelegált. Ez az ellenzék felelőssége. Pedig a delegáltaknak köszönhetően derült fény egy olyan ügyre is, hogy amikor egy szavazatszámláló bizottság tagjai bevitték a szavazókörből az urnákat, a szavazólapokat, a jegyzőkönyvet, s egyéb szükséges dokumentumot,
ám kérésük ellenére sem engedték meg nekik, hogy jelen legyenek akkor, amikor rögzítik a számítógépbe ezeket. Így azok, akik magát a jegyzőkönyvet készítették, nem láthatták, hogy az abban foglaltak kerülnek-e valóba be a rendszerbe.
Ez egyszerűen törvénytelen!
Volt sok más „érdekesség” is – például volt, ahol a Jobbik listájára leadott szavazatok egy ismeretlen párt szavazataiként jelentek meg; másutt egyetlen listás szavazatot sem kapott az MSZP-P ott, ahol egyéniben sokat – pedig vidéken a taktikai szavazás kevéssé indokolhatná ezt; s a sor még folytatható. Az Interneten is sok hasonló esettel találkozik az ember. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy ezek napvilágra kerüljenek és jogorvoslatot kapjanak?
Sok lehetőség van. Mindenesetre bejelentéseket kell tenni.
Szőnyegbombázni az NVI-t?
Igen.
A végkimenetel pedig nyitott, de ad abszurdum, akár a választás eredményét is meg kellene semmisíteni.
Persze ha egyetlen szavazókörben történt ilyen eset, az nem befolyásolja érdemben a végeredményt, de ha igen, akkor meg kell semmisíteni az eredményét, és ott nem lenne szabad kiadni a képviselői mandátumot.
Ön hogy látja? Mi lesz a végkimenetel?
Ami biztos, nem nyeltük le az eredményt. Mi, akik több millió ember bizalmát élvezzük, nem nyugodhatunk bele abba, hogy törvénytelenségek voltak. Vissza kell állítani a jogállamiságot! Ugyanis ez a törvény társadalmilag igazságtalan, a választási eljárás pedig félig szabad, de tisztességtelen és átláthatatlan.
Egyszer ez a fal is le fog dőlni – mondja Majtényi László jogtudós, az EKINT vezetője a Független Hírügynökségnek adott interjújában az újabb Fidesz győzelem kapcsán. Szám szerint most is többen szavaztak Orbán ellen, mint mellette. De, hogy meg is bukjon ez a kormány, ahhoz fel kell épülnie egy új ellenzéknek. Majtényi szerint a politikai harc igencsak leegyszerűsödött: a szabadságot akarják az emberek, vagy alattvalóként élni. A szabadság vágya pedig Budapesten már megfogalmazódott.
Nyilván nem érkezett még el a mélyebb elemzések ideje, de azon azonban érdemes már most elgondolkodni, hogy mi lehet a magyarázata annak, hogy hiába küzdöttek éveken keresztül a jogállam helyreállításáért? Miért maradt minden érv, tény hatástalan?
Kezdjük ott, hogy minden vereség után a nihil az embereken eluralkodó érzés. Ugyanakkor szinte minden vereségben lehet találni reménykeltő elemeket. Ebben a mostaniban is. De, hogy a kérdésre válaszoljak: Jeriko falait is hiába ostromolták egy ideig, és egyszer csak valakik megfújtak néhány kürtöt, közben mások meg kiáltoztak, és ledőlnek a falak. Nem lehet tehát megmondani, hogy mikor fog ez itt is megtörténni. Igaz:
évek óta hányjuk a falra a borsót, és a fal nem mozdul meg, de egyszer le fog dőlni, az nem kétséges, hiszen semmi sem tart örökké.
De ez most nem nagyon látszik közelinek…
Ha a statisztikákat nézzük, akkor az azonnal szembeötlik, hogy szám szerint többen szavaztak az Orbán ellen, mint mellette. Ennek ellenére persze el tudnék képzelni egy másik ellenzéket, egy olyat, amelynek nem százezerrel, hanem sokkal több szavazat jut, mint a Fidesznek. Ezzel pedig azt akarom mondani, hogy az ellenzék romjain, illetve a romjai mellett, fel kell épülnie egy másik, egy új ellenzéknek. Talán egy olyannak, amelyet most kell elkezdeni megszervezni. Részben zöldmezős beruházásként. A politikai küzdelemnek immáron egyetlen tétje van, és ez a szabadság, az alkotmányosság helyreállítása. A szabad vállalkozástól a szabad választásig, a magánélet szabadságáig bezárólag. Ez a mostani ellenzék abban a tévhitben élt végig, hogy az emberi létezésnek ezek az alapértékei, vagyis, hogy szabadon dönthess saját magadról, ez senkit nem érdekel, az embereket csak az újabb és újabb havi nyugdíjakkal, a szociális ígérgetéssel és a Fidesz demagógiájának, más eszközökkel való folytatásával lehet megfogni.
És nem?
Ebben a speciális történelmi helyzetben, amiben vagyunk, lényegében zárójelbe kerülhet politikai értelemben a konzervatív, a liberális, a baloldali és a polgári jobboldali értékrend. Egyetlen kérdés van: szabadságot akarsz-e, vagy alattvalóként kívánsz élni? Erre a kérdésre egyszerűsödik a választás. Ebben a választási harcban a baloldal lépett föl, különböző pártokban. Közülük a legfantasztikusabb konglomerátum az MSZP, amely számomra egy elképzelhetetlen képződmény. Csak, mint létezőt tudjuk elképzelni, ilyet kitalálni sem lehet.
Ezt, hogy érti?
Talán nem kell külön árnyalnom, hogy igen különféle erkölcsök élnek együtt ebben a konglomerátumban. De ez most mindegy is. A lényeg az, hogy ennek az új ellenzéknek, amelyikről beszélek, és amelyiknek létre kellene jönnie, nem lehet más programja, csakis a szabadság visszaépítése. És, ha ez megvan, csak utána kezdődhet el a politikai vita arról, hogy milyen legyen az a szabad ország, amelyben élni akarunk. Ha megnézed az alkotmányos demokráciákat, azok mind szabad országok. De először valamilyen szabad ország lettek, majd ezek után kezdtek el vitatkozni azon a politikai aktorok, hogy milyen is legyen az a szabad ország. És ez időről időre változik. Olyan, amelyben a szegények gyámolítása az elsőrendű feladat, vagy olyan, ahol – csak példaként említem – a vállalkozások védelme a legfőbb érték. De számos ilyen kérdés lehetséges, ilyen az államforma, amire már megadtuk a választ, és az is például, hogy ebben a világnézetileg és felekezetileg színes országban államegyházi modellben akarunk-e élni, mint a skandinávok, vagy Észak-Európa, Németország, vagy egy olyan szigorúan szekuláris államban, mint amilyenben a franciák. Mekkora legyen az alkotmányos súlya a területi önkormányzatoknak? Megismétlem: rengeteg lényegi társadalmi vita van, amit azonban a szabad országokban lehet felvetni, de egy autoriter rendszeren belül az első jogos kérdés, autonóm, szabad emberi lények közösségében akarunk-e élni, vagy alattvalóként.
Ebben a helyzetben, ami a választás után kialakult, kit lehet megszólítani ezzel a gondolattal? A helyzet alatt azt értem, hogy az emberek mintha döntöttek volna: inkább élnek alattvalóként…
A Fidesz közönségét kell mindenek előtt megszólítani. Én nem hiszem azt, hogy ezek az emberek inkább szeretnének alattvalók lenni, mint szabad emberek. Van itt két hatalmas méretű információs buborék; vannak tájékozottak, és vannak a hazugsággal elcsábítottak. A kettészakadt ország képe sejlik fel, itt van Budapest, amely az ellenzék rendes együttműködése esetén szinte teljes sikert könyvelhetett volna el, illetve van a vidék, amelynek eredménytelenségét, legalábbis ellenzéki szempontból, láthattuk. Ennek a megosztottságnak ne örüljünk, ne örüljünk annak, hogy ennyire kettéhasadt az ország. Én sokat jártam és járok is az országban, és azt kellett tapasztalnom, hogy vannak vidékek, ahol a lakosság médiafogyasztása az óriásplakátokból és az állami propaganda rádiók és televíziók kínálatából áll. Tájékozódni nem tudnak, amitől persze nem rossz emberek, és azt sem lehet rájuk mondani, hogy született szolgák.
De hát az állami adókat alig-alig nézik, hallgatják…
Nem egészen van ez így. A napokban volt szerencsém meghallgatni Polyák Gábor előadását, aki a maga és az én számomra is megdöbbentő adatot regisztrált egy vizsgálat során. Eszerint csak pesti babona, hogy a közönség elutasítja az állami propaganda eszközöket, ennek az ellenkezője az igaz: a magyar televízió különböző csatornáit majdnem annyian nézik, mint a két nagy kereskedelmi televíziót együttvéve. Hiba tehát Budapestből következtetéseket levonni, abból például, hogy itt a villamoson, buszon, metrón, szinte csak kormánykritikus hangokat hall. El kell menni 200 kilométerrel odébb, és ott hallhatóvá válik a másik hang is. Nem szeretném az ellenzéket most támadni, mélyen elutasítom azt a megközelítést, amely ilyenkor gyalázza az ellenzéket, intellektuálisan és morálisan is elítéli, ugyanakkor az mindenképpen elgondolkodtató, hogy még a nagyvárosokban is mennyire erőtlen az ellenzék, és hogy a kampányban többet vitatkoztak egymással, mint a kormánnyal.
Vajon miért?
Azt mondom: legyünk méltányosak; rettenetesen nehéz körülmények között működik az ellenzék. Lehet persze bírálni az intellektuális, a fantáziabeli hiányosságok miatt, egyes esetekben morális okok miatt is, de ennek most nincs még itt az ideje. Most csak a nehézségekről beszélek, például arról, hogy az összes vidéki lap a kormány kezében van, márpedig az ott élők ezekhez az újságokhoz szoktak hozzá. A formátumhoz szoktak hozzá, nem pedig a tartalomhoz, így aztán nem veszik észre, hogy a kedvenc megyei újságjukat ellopták, és hazug tartalommal töltötték fel. Ehhez még tegyük hozzá azt is, hogy sokaknak, ha bemondta a Kossuth Rádió, vagy a Magyar Televízió, akkor az úgy is van. Az ellenzékről most meg pozitívumként annyit, hogy megjelent egy új politikusi generáció, amelyhez nagy reményeket lehet fűzni. Hadházy, Szél, Kunhalmi, Márki-Zay-tól a momentumos fiatalokig, vagy éppen az Együtt politikusaiig, akiket talán a legnagyobb méltánytalanság ért ezen a választáson azzal, hogy a gonosz egyfordulós rendszer miatt még az egy százalékot sem érték el.
Ön szerint be fogja-e váltani Orbán azokat a fenyegetéseket, amelyeket március 15-én megfogalmazott? Gondolok itt az ön szervezetére is. Tehát bekövetkezik-e Magyarországon egy olyan tarolás, amely minden ellenállást megpróbál letörni?
A dolog lényege, hogy minden autoriter vezető paranoiás és gyáva. Azt nem tudom, hogy jellemző-e ez Orbán Viktorra, mint magánemberre, ehhez nem ismerem őt eléggé, de gyáva emberként viselkedik, mint ahogy Erdogan, vagy Putyin is, mert maga a rendszer, az autoriter rendszer, minden egyeduralomra törő rendszer paranoiás.
Ezért fut fel minden döntés a legfelsőbb szintre?
Igen, ezért nem dönthet más. Ebből az következik, hogy amikor Hódmezővásárhelyen meglegyintette a vereség halvány szellője a rendszert, és személy szerint Orbán Viktort is, azt a következtetést vonta le, hogy ez még egyszer nem történhet meg, azaz soha többé nem fordulhat elő, hogy egy választáson a hatalma kétségbevonható legyen. Ez a logika egyszerűen így működik. Ezért aztán minden autonóm személyre és testületre ellenségként tekint a hatalom. A civilekre is, pedig ezek a szervezetek egy sor olyan feladatot látnak el amire az állam alkalmatlan, ráadásul sokkal olcsóbban, mintha ez kormányzati feladat lenne. De az autoriter vezető szemében minden autonómia ellenség, különösen azok, amelyeknek a zászlajára az alkotmányosság védelme van felírva. És a Magyarországon működő ilyen szervezetek elég jelentékenyek. A másik ellenség a szabad sajtó, amelynek még mindig van némi befolyása a hazai közvéleményre. Ezért reális szcenárió az, hogy áthangolják az atv-t, és megszerzik az RTL Klubot. Ez szerintem nyilvánvalóan benne van a programjukban. A harmadik támadási irány a bíróság, a bírói függetlenség megtörése lesz. Pont a választási kampány időszakában a bíróságok elfogulatlan döntések sorát hozták. Ha nem is a szervezet maga, de a bírák a külső befolyás ellen dolgoznak, legalább is ebben a pillanatban, miközben a bírói szervezetben a Nemzeti Együttműködés Rendszere nagyon jelentős pozíciókat szerzett. Ez azért is érdekes, mert egyszer már nagyjából lefejezték, egy nyugdíjazási hullámmal a teljes bírói kart. Az önkormányzatok maradék autonómiája ugyancsak célpont lehet. Tehát ez a négy terület a közvetlen célpont. Bár a többség inkább csak bankszámlakivonatokat olvas, Orbán valószínűleg olvasta Machiavelli Fejedelem című könyvét, , szóval abból a könyvből tudják: mindig szükség van ellenségre. Tehát ha kell, lesz majd új ellenség. Most még Soros és a migránsok azok.
Fenntartható, hogy ők maradjanak az ellenségek?
Szerintem nem. Egy rendszer nem épülhet hosszú távon ekkora hazugságra.
Nem túl naiv ez a gondolat?
Hát lehet. Nem tudom. De akkor Bibó István is naiv volt.
Csak azért kérdeztem, mert Hódmezővásárhely után a saját embereik jelentették ki, hogy ez a sorosozó, migránsozó politika tarthatatlan, aztán két nap után nemhogy elhagyták volna, hanem még rá is erősítettek.
És el kell ismernünk, hogy hatékonynak bizonyult. Akkor Bibó nyomán finomítom a megállapítást, és úgy fogalmazok, hogy nem épülhet egy rendszer a hazugságokra. Lehet hazudni a politikában, lehet győzelmeket elérni hazugságokkal, de maga a rendszer nem épülhet hazugságokra. Az ember gondolkodó lény, és ne véljük gondolkodásra képtelennek azt a két és félmillió szavazót, akik most kiálltak Orbán mellett. Márpedig, ha gondolkodásra képes lényeknek tekintjük őket, akkor előbb-utóbb ők is megorrolnak a hazugságok miatt. Ne felejtsük el azt se, hogy ez a választás előállított milliós nagyságrendben dühös embereket, és ők nagyon haragszanak vagy, nagyon el vannak keseredve.
Ez a megállapítás főként Budapestre igaz, hiszen itt, ha az LMP is úgy akarta volna, szinte teljes ellenzéki győzelem születhetett volna. Itt vannak a legtöbben dühös emberek, itt vannak legtöbben, akik ezt az ön által említett szabadságot akarják. Reális-e, hogy ezen a fővárosi bázison induljon el, ráadásul minél hamarabb, egy olyan mozgalom, amely képes szembe menni az illiberális állammal?
Orbán az erőtől és az eltökéltségtől tart. Példa erre az Eleven emlékmű, ahol pár tucat, erővel nem rendelkező, de állhatatos ember folyamatos meghátrálásra készteti a hatalmat. A magyar történelem pedig azt mutatja, hogy Budapest jó néhányszor eldöntötte az ország sorsát, és a változások is innen szoktak elindulni. De az is biztos, és ez érezhető a levegőben, hogy az ellenzéki politizálás karakterének meg kell változnia, és ez vonatkozik a parlamenti politizálásra is. Visszatérve Budapestre: itt jelentős többségben vannak a kormánykritikus társadalmi csoportok, az most még kérdés, hogy ezek radikalizálódnak-e az elkövetkezendő időszakban. Az egészen bizonyos, hogy ha százezres tömeget lát az utcán az Orbán-kormány, megváltoztatja a napirendet. Hogy ez bekövetkezik-e, azt ma még nem tudnám megmondani. De a kérdésére a válasz az, hogy a munkát elsősorban a Budapesten túli Magyarországon kell elkezdeni.
De van realitása?
Látok esélyt. Még óvatosabban fogalmazva: lehet ilyen esély. Abban látszik az esély, hogy az a bizonyos szabadságvágy, amelyről beszéltem, itt Budapesten már megfogalmazódott. Budapest pedig Magyarországon van.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
