Étlap a Várból – Déli kávé Szele Tamással

0
950
étlap
Fotó: miniszterelnökség

Kérem, hogy én milyen figyelmetlen vagyok, ide járunk már mióta ebbe a kávéházba, és lám, a legkézenfekvőbb téma eszembe sem jutott. Az étlap. Mondjuk még nem a kezemen fekszik, csak az asztalon, és nem is hasonlítható a várbéli étlaphoz, az is biztos – de adja magát, hogy erről beszélgessünk. Bizony, az étlap fontos dolog.

Ráadásul az egyetlen írott sajtótermék, amit a közönség szerkeszt, ugyanis ha nem az van benne, ami a nagyérdeműnek tetszik, hát nem eszik meg, nem is fizetnek érte, és csődbe megy a vendéglő, a menza: épp ezért étlap szerkesztésekor a tulajdonos és a séf a legnagyobb körültekintéssel jár el.

Mint most a Gundel, például.

Még tán kicsit sokallom is a körültekintésüket.

Ugyebár, közhelynek számít a kormányzati kommunikációban, hogy Orbán Viktor hivatalának Várba költöztetése egyáltalán nem pazarlás, ellenkezőleg, nagymérvű takarékoskodás, hiszen a bútorok használtak, Tisza Istvántól örökölték őket, a szőnyegeket az Iparművészeti Múzeum török szőnyeggyűjteményéből szedték, egyedül a Lotz Károly-festmények kerültek egy kis pénzbe, meg az épület maga, de hát ennyi csak jár.

Már várom, mikor mutatnak ki valamennyi szerény bevételt is, ami a költözés folyományaként megjelenik az államkasszában.

Mondjuk az sincs magánál, aki elhiszi, hogy ez takarékoskodás, de a miniszterelnök és környezete esküszik, hogy aki még ennél is puritánabb, az lop, csal, hazudik és festi is magát.

Hát, mint tegnap kiderült, a legpuritánabb maga a menza lesz

Az étkezés. Az olyan egyszerű, hogy az épület eredeti tulajdonosai, a kolduló kármelita szerzetesek is megirigyelhetnék. Vagy nem – lássuk, mivel eteti a Gundel, ez a patinás cég, melynek már a neve is a minőség garanciája a mi miniszterelnökünket – és főleg, mennyiért?

Először is, van menü.

„A” menü: Füstölt csülkös bableves és káposztás tészta, 850 rénusi forintokért, vagy „B” menü, úgymint Cézár saláta pirított jércemellel és rántott pulykamell sült burgonyával, ugyanennyiért. Én az „A” menüt választanám, ugyanis étkezés terén kissé konzervatív vagyok. De ennyiért? Nincs az a pályaudvari szakadt negyedosztályú büfé, ami ilyen olcsó lenne!

Viszont lehet á la carte is rendelni, lássuk, nagyjából mit, és mennyibe kerül?

Saláta:
Friss kevert saláta öntettel, magvakkal, aszalt gyümölccsel – 240 Ft
Káposztasaláta – 240 Ft
Uborkasaláta – 390 Ft
Majonézes burgonyasaláta – 390 Ft
Savanyúság – 390 Ft
Cézársaláta – 290 Ft

Levesek:
Húsleves benne főtt zöldségekkel, házi tésztával – 300 Ft
Füstölt csülkös bableves – 300 Ft
Zöldborsó leves galuskával – 300 Ft

Főételek:
Roston sült csirkemell pikáns brokkolival, sajt alatt sütve – 900 Ft
Sertéssült mustármártással – 800 Ft
Rántott pulykamell – 900 Ft
Tojással töltött vagdalt – 700 Ft

Desszertek:
Almás rácsos – 290 Ft
Somlói galuska – 260 Ft
Gyümölcsrizs – 450 Ft
Rákóczi túrós lepény – 650 Ft

Fotó: miniszterelnökség

Kérem, ez a Gundel egy vendéglátóipari zseni. Nem elég, hogy híresen kiváló a konyhája, de még mesebelien olcsó is! Ellenben mindig és mindenhol ennyire olcsó?

Fájdalom: nem. Ha betérnénk a városligeti étterembe, ott kicsit más árak fogadnának. Például a Várban egységesen 850 forint a menü, az étteremben többféle is akad: van degusztációs menü potom 19 800 forintokért, „Meglepetés” degusztációs menü 28 500-ért, Városligeti Ebéd 6 500-ért, Déli Csábítás 7 900-ért, Pezsgő Vasárnap 14 900-ért fejenként. Gyermekeknek 12 éves korig ez utóbbi 6 900 forint, 4 éves korig ingyenes. Tekintve a gyermekek alacsony pezsgőfogyasztását, ez valahol gazdaságos.

A 300 forintos húsleves a vendéglőben 2 700 forintos Újházi tyúklevessé nemesedik, és a többi étel is más nevet, de főleg más árat kap. Érdekes, hogy tegnap óta a menzán szereplő ételek – talán az összehasonlítás lehetetlenné tétele miatt – lekerültek a vendéglő á la carte étlapjáról.

Ez tényleg takarékoskodás…

Hát kérem, ha úgy vesszük, ez tényleg takarékoskodás, hiszen a miniszterelnök egy Városligeti Ebéd árából egy hétig ehet, egy „Meglepetés” degusztációs menü árából meg több, mint egy hónapig, és ugyanannál a Gundelnél!

Nyilván a kereskedelmi árképzés és a catering-pályázat ügyes manipulációja révén jöttek ki ezek a kilencvenes évekbeli árak, és az is világos, hogy a Gundelnek nem a miniszterelnöki menza üzemeltetése éri meg, az maga a tiszta ráfizetés, hanem az ezzel járó további megbízások, fogadások, díszebédek, díszvacsorák.

De ha nem fogja érteni a miniszterelnök, mi a bajunk az életszínvonallal, ne csodálkozzunk: olyan ez a várbeli étlap, a maga mesés áraival, mint Vilmos császár külön napilapja, amit állítólag egyetlen példányban nyomtattak, csak neki, és csak jó hírek voltak benne, azok is fehér alapon arany betűkkel, hogy nehéz legyen olvasni. Talán ennek is lehetett némi szerepe az első világháború elvesztésében.

És azért az sem lenne nagy szamárság, ha a magyar kormányfő időnként kipróbálná, miféle meleg ebédet kap ő Budapest utcáin nyolcszázötven forintokból – még kínait se nagyon. De az ötlet jó, pártolni való: kapjon naponta ennyi ebédpénzt.

Csak ne a Gundel menzáján költse el, hanem bárhol máshol.

Ej, minek is szaporítom a szót: aljas, cinikus hazugságot látunk, mint már annyiszor. Dőzsöl a miniszterelnök, csak épp az árakat vitette le, de a konyha mégis az ország legjobbja – és csak neki ilyen olcsó.

Eszembe jut egy régi, tizenöt évvel ezelőtti eset. Akkor a söjtöri kihelyezett kormányülésre az MSZP a Mágnáskert étteremből vitetett ebédet, 734 ezer (akkori) forintért, mintegy százan ettek ebből – az is igaz, hogy mandulával töltött angolnát, pácolt fogasfilét és fokhagymás parajjal tekert harcsát, magyaros erdei gombalevest kakukkfüves vadhúsgombóccal, házias borjúsültet pirított borjúmájjal és sonkás tört burgonyával, valamint egyéb finomságokat, desszertnek. Akkor a Fidesz azonnal nekitámadt a „luxusbaloldalnak” emiatt az egy ebéd miatt, de az MSZP is meglepően reagált: bocsánatot kért. Pulay Gyula, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára az alábbi közleményt adta ki:

„Személyesen szeretném megkövetni a söjtöri ünnepi rendezvény meghívottjait, hogy a díszebéd, amellyel a kormány a község és a megye vezetőit szerette volna megtisztelni – részben a saját hibámból is – a kormány által a gondosságról és takarékosságról vallott felfogással ellentétesen, jogos kritikák tárgyává válhatott.”

Az akkor ellenzékben politizáló Fidesz ennek dacára még évekig emlegette a söjtöri ebédet. A képviselőik még évekig nem mertek a különben szintén mesterségesen olcsó árszinten tartott parlamenti büfében a sajtó előtt mást enni, mint virslit…

Az MSZP akkor bocsánatot kért.

A Fidesz soha nem is fog.

Az MSZP-nek egy söjtöri ebédje volt.

A Fidesznek minden nap van ilyen.

Lesz is még.

Buda várában így esik a híres lakoma.

De a végén mindenképpen jön a feketeleves.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..